Hangszerviz |
Visszhang
Dr. Nyerges György
Bp., Pozsonyi út 49., 1137
Kérem, fogadják gratulációmat és köszönetemet a lap 20. számának
szuper tartalmáért, de különösen a Negyedik Dimenzió című
tanulmányért.
Nagyon érdekes lenne és kívánatos is, ha Mocsáry Gábor folytatná a
lap 18. számában közölt, Jóvágású Hanglemezek című cikkét a többi,
KGST-préselésű hanglemez kivezérlését illetően.
Gémes Ferenc
Bp., Cimbalom u. 19., 1025
(...) Eddigi sorozatuk legjelesebb munkájának a HFM 20. számát
tekintem; ehhez hasonló tevékenységet várnak továbbra is a
hangrögzítés széles táborában.
T+T
Angi Péter
Bp., Csanády u. 6/b., 1132
(...) A Spendor SP1 alatt a Tönk nem hozott változást a
frekvenciamenetben: sem a magas, sem a mély nem szaporodott (remélem
azért; mert az SP1 előtte is mindent kiadott magából). Viszont a Tönk
révén helyhez kötődtek a szólamok! Megszűnt a mászkálás a kórusban, a
zenekar is helyet foglalt, egyetlen szólam el nem mozdulna a helyéről.
Néha már aggódom is, nehogy elzsibbadjon a lábuk. Érdekes, de a kissé
ványadt magnóhang is megélénkült, és mostanában a rádió helyszíni
közvetítései is mintha több élményt nyújtanának. (...)
Levettem a Thorenset a fém falikonzolról és ráhelyeztem egy
konyhai ülőkére, aminek bükk a lába, szép a fája, piros az orcája, bár
itt a színnek nincs jelentősége. Aztán elengedtem egy lemezt. A
hokedli hatására az eddig tompának ítélt MC20 megtalálta a magas,
fényes regiszterét. Ekkor már megrendeltem a Triangulumot, és kicsit
félve hoztam el, hiszen a bükkfának sem volt bükkfahangja. A balzafára
feltéve a megerősített lemezjátszót, két dolog azonnal kiderült: a
balzafa és a hokedli között kisebb a különbség, mint a konzol és a
hokedli között, továbbá, hogy a Triangulum fémtüskéi oly mértékben
hajladoznak, hogy minden egyes tetőfelhajtásnál fenyeget a tű
megugrása. Nem tudom, ki javasolta ezeket a hosszú, 1,7mm átmérőjű
varrótűket tüske gyanánt, de nagytömegű gépekre nem gondolt (a Thorens
minimum a duplája a NAD-nak). Valaki azt mondta, hogy a Triangulum
érzékeny a lépészajra. A támolygó tüske okozhatja. Ezeket én kihúztam,
a lyukat felfúrtam, és köszörültem bele 3,5mm átmérőjű acélból rövid
tüskéket. A lemezjátszó imbolygása megszűnt, a hangja nem változott.
Ez utóbbiról egyébként nincs is sok hozzátennivalóm. Tisztább a
magashang, magasabbra is nyúl az egész rendszer, a kissé brummogó SP1
kiegyenlítettebb, szélesebb hangot ad. Izgalmasabbak a lemezek, jobban
oda lehet figyelni, a zenehallgatás nem fullad unalomba. Továbbá
világosabbak a szólamok, és bele lehet látni a terembe. Igaz, mindezt
részben már a hokedli is tudta.
A Tönk és a Triangulum (nevezhetjük T+T-nek is) együtt egy érdekes
dolgot eredményezett mivel kipusztítottam a maszatot, a monó jelet,
ami mindkét hangsugárzóból egyformán jött, tehát középen halmozódott,
ezek elmúltával a színpad közepe kicsit elhalkult. Közelebb kellett
tenni a két dobozt egymáshoz. (...)
Az MC20 Super (amit egy hétig hallgattam, és amit iszonyúan
basszusszegénynek és mesterségesen visszhangosnak tartok tényleg, nem
figyeltétek meg, hogy minden Super változat mélyhangszegény, és
visszhangos az alaptípushoz képest?), szóval az MC20S immár 10 ezer
forint, az MC30 23600-ba kerül. Én viszont a kábelek és a T+T révén,
az MC20-tól indulva, jó pár lépést tettem az orto-skálán, és már csak
borzadva gondolok vissza arra a körülményre, ahogy hetekkel ezelőtt
(ezek előtt) hallgattam a lemezeket.
Köszönöm a tanácsokat; ha van még a tarsolyban, szívesen várom.
Reméljük, akad még tipp a tarsolyunkban. Örülünk, hogy ismét egy
nívós berendezésen is bevált a T+T. A bükkfaállvány valószínűleg azért
szerepelt ennyire jól, mert előzőleg fémkonzolon állt a lemezjátszó -
véleményünk szerint mindennemű fém, kő, márvány és egyéb nagytömegű
test tönkreteszi a lemezjátszó hangját. De azt hisszük, elég egy hétig
a Triangulumot hallgatni, hogy utána a bükkfát bikfahangúnak érezzük.
Ami a vékony tüskéket illeti, ezek nem rontják el a hangot, és nem is
idéznek elő akusztikai visszahatást (legfeljebb akkor, ha a
lemezjátszó nem függesztett rendszerű, és ráadásul még nagytömegű is,
mint ama bizonyos Transcriptor), viszont tény, hogy mi vastagabb
tüskéket javasoltunk, és erre azóta figyelmeztettük is a HOKÉV-et. A
következő szériák lábtüskéi vastagabbak lesznek.
Nem egészen értünk egyet a Superek ügyében. Tény, hogy az új
széria magasabb tónusú a réginél, de azért nagyon is megvannak a
basszusai. Az eddigi legjobb Ortofon kétségtelenül az MC2000, és az
hangkarakterében közelebb áll a Superekhez, mint a régebbi típusokhoz.
Kovács László
Bp., 869. u. 12., 1225
A Triangulumról van szó.
A 20. HFM megjelenésének napján, sok vívódás után felkerestem a
HOKÉV-et. Kispénzű vagyok, a láncom meglehetősen szerény, bármely
láncszem cseréje indokoltabb lenne, mint egy Triangulum (T) vásárlása,
de én mégis a T mellett döntöttem. Hogy miért? Hosszú távon (pár év)
bízom abban, hogy láncomat sikerül annyira tökéletesíteni, hogy
szükség legyen rá. És ismerve a magyar viszonyokat: ma van T, a
holnapot csak Isten látja (vagy még ő se). Így inkább vettem egy T-t,
és nem bántam meg. A láncomat szinte szégyellem megnevezni: NAD5120,
VMS10, HFM I Quad405 (saját építésűek), HS500. A hatást nehezen tudnám
megfogalmazni. Egyszerűen az egész jobb lett. Elsősorban a
magastartományban. A Dire Straits-en éppúgy, mint a Walkűrök
Lovaglásán. Részletekkel nem akarom untatni, csupán azt jelezni, hogy
nemcsak a a profi láncok profitálhatnak a T-ből. Köszönet érte
mindannyiuknak!
Gál Zoltán
Győr, Ipar u. 42., 9027
Modellező koromból visszamaradt balzafából szép kis alkotmányt
sikerült összehoznom. Tapasztalataim az alábbiak:
1. Saját jelenlegi berendezésemen (Thorens115, Sonus Gold kék tű,
ARC SP-8 előerősítő, Mullard 520-as végfok, KEF Carlton III
hangsugárzók) erősen javult a sztereó kép, részletezőbb a magas.
2. K. T. barátom berendezésén (NAD 5120, Ortofon MC10S, Rotel 840
az MC-bemenetről. HB1+állvány) óriási javulás a hangzásbalanszban,
megjött a basszus, ezzel a szubjektív hangerő is nőtt, a részletek
jobb, n kivehetők lettek.
3. Húszéves Péter fiam berendezésén (Pioneer PL-100, Pickering
TL-3, Kanéda fono-előerősítő, Hiraga végfok, Mordaunt-Short
MS20+állvány) a különbség nem jelentős, a középtartomány részletdúsabb
lett, kismértékben javult a sztereó kép. A fáradságot mindenesetre
megérte, költséget pedig nem okozott.
Száz angol fontot azért nem adnék az asztalkáért.
T+T+T+T+T+T+T
(Továbbra is ugyanaz a T-ma)
Poór István
Kazincbarcika, Paál L. út. 2. 3700
Nagy érdeklődéssel olvastam a magazin legújabb számában, hogy
milyen tapasztalatokra tettek szert a legutóbbi, negyedik dimenzióban
tett útjukon. Ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy én is végrehajtok
néhány kísérletet. Ezek fölöttébb meglepő eredményt hoztak. Az Önök
által leírt misztikus dolgokkal, mármint a tüskés lábazatoknak a
hangsugárzók és a lemezjátszók hangképére kifejtett előnyös hatásával
egybeesnek az én tapasztalataim is.
A meglepő eredményen felbuzdulva elkövettem egy újabb eretnekséget
is, tudniillik az erősítő alá is tüskés lábazatokat helyeztem. Az
eredmény mellbevágó volt. Az egész hangkép feltisztult, a szólamok
jobban követhetők lettek, megjöttek az igazi mélyek, de méginkább a
magasak. Igaz, hogy a hangkép az első néhány percben hűvösebbnek
hatott, de azt hiszem, ez csak a basszusfelrakódás eltűnésével
magyarázható. Ahol eddig aggasztó torzításokat észleltem, különösen az
énekhangon, ez most eltűnt. A legnagyobb javulás valóban a
magastartományban észlelhető. A cintányér lényegesen finomabban és
definiáltabban szólalt meg. Véleményem szerint az erősítők alá
helyezett lábazat legalább annyira fontos, mint a lemezjátszók és
hangsugárzók alá helyezett állvány. A nívókülönbség legalább
két-háromszoros árkülönbségnek felel meg. Véleményem szerint ha ezek
az állványzatok a lánc minden tagja alatt általánosan elterjednének,
az audiofilek - legalábbis a hazaiak - kevesebbet morgolódnának
hifiberendezésük hangminősége miatt.
Radó György
Bp., Vígszínház u. 5., 1137
A Hifi Magazin 20. számában írt cikkhez szeretnék visszajelzést
tenni. Megjegyezni kívánom, hogy nem vagyok "vad" hifista, de mivel
szeretem a jó zenét (majd minden műfajban; egy Yamaha orgonán magam is
játszom), leírom tapasztalataimat a hangfalak alá tett állványról.
Készülékeim egyébként a következőek: két azonos Philips lemezjátszó,
egy ITT Schaub-Lorenz keverőpultos deck, egy Pioneer deck, egy
Cleopatra receivar, két HS500 hangfal. Megjegyezni kívánom, hogy
többféle receiverem, illetve erősítőm volt már, de ennek a hangjával
kifejezetten elégedett vagyok, amiről egyébként egy régebbi számukban
már elégedetten olvastam is. (Félreértés lehet: mi nemigen dicsértük a
Cleopatrát. A szerk.) A készülékek egy általam készített és méretezett
könyvszekrényszerű állványon állnak, melynek azonban nincsenek
oldalfalai, se háttámlája. A szoba nagy, 5,5x7 méteres, a hangfalak a
hosszabbik fal mentén, a sarkokhoz közel, a szoba közepe felé fordítva
helyezkednek el. Mivel az Önök által ajánlott Tönk nem fért volna el a
hangfalak alatt (az egyik hangfal fölött ablak van), a HS500
méreteihez igazodva csináltattam 1-1 keretet 40x40-es zártprofilból,
keményen bedöngölt száraz homokkal, és a négy sarkán egy-egy
vastüskével.
Bekapcsoltam a rádiót (a 3. műsort), és megdöbbentem: megjöttek a
basszusok, méghozzá nem dörömbölve, hanem mélyen és tisztán, az egész
hangkép kitisztult, és alig akartam elhinni hogy ezek ugyanazok a
hangfalak! A múltkor én is ott voltam a Thermál-szállóbeli
demonstráción, és ott hallottam ilyen hangú hangfalat - no persze, nem
a legdrágábbak között! Mindenesetre, jelenleg nagyon meg vagyok
elégedve. Pedig már fontolgattam, hogy kell venni valami jobb
minőségű hangfalat. Csak ezt szerettem volna elmondani, és agyéhként
köszönetet mondani lapjuknak, melyet mindig nagy élvezettel olvasok.
Ui.: Egyébként a Thermál-szállóbeli tapasztalatok alapján én is
kicseréltem a hangfalak vezetékeit 4 mm2 átmérőjű sodrott
rézvezetékre, és ugyanazt tapasztaltam, mint amit Zsengellér Ferenc
leírt.
Kaján Tibor filozofikus mélységű karikatúrája akár a High Fidelity
szimbóluma is lehetne. A fenenagy és cáfolhatatlannak látszó
igazságokban, ha megröntgenezik őket, csak úgy hemzsegnek a
kérdőjel-bacilusok. Az elektroakusztika igazságai túlságosan régen
jelentek meg a tüdőszűrő vizsgálaton...
Gedeon József
Gyula, Budapest krt. 49., 5700
A saját hangfalamhoz (Visaton kit) készítettem egy
hangdobozállványt, Tönk mintájút. Először csak a függőleges
szelvényeket töltöttem meg homokkal. Akkor szebben szólt, jobb volt a
sztereó képe, a basszus megfogottabb volt. Majd az egész tönköt
kitömtem homokkal. Változott a hangzás. A sztereó kép zavarosabb lett,
a basszus is elkenődött. Ez is bizonyítja, hogy a hangfalállványoknak
is van sajáthangjuk, érdemes velük kísérletezni. Egyébként az
állványok ugrásszerű javulást okoztak a hangminőségben a
könyvespolchoz képest.
Gerencsér Zoltán
Kemecse, Ifjúság út 7/3., 4501
(...) Én magam csak annyit mondhatok, hogy amióta megvan a HB1,
szinte mindennap előre eltervezem magamban, hogy melyik lemezt vagy
szalagot fogom meghallgatni, és ha ez valami ok miatt nem sikerül, el
van rontva a napom. Dacára annak, hogy ez a láne(szem) kétséget kizáró
módon kimutatja a hibákat. (...) Eddig mindig szívesebben hallgattam
fejhallgatóval zenét. Van egy Technics EAH820-asom, szerintem egészen
elfogadható. Viszont amióta a Heybrook megvan, igyekszem mellőzni a
fejhallgatót: valamit elfed a zenéből, a hangszórókon nyíltabban,
csillogóbban szólal meg a hang. Apropó! Mit szóltak az árához?! Az
angliai árat átszámítva, mintegy 3-400 forinttal adták csak drágábban!
Ezt hogy csinálták? (Jóindulat és kereskedői tisztesség dolga csupán.
A szerk.)
És most a legfontosabbról - az állványokról. A magazinbeli
lábazatok - ne haragudjanak az őszinteségemért - nem nyerték meg a
tetszésemet. Egyrészt. Másrészt drágának is találtam, már ha tényleg
annyiba kerülnek, amennyit írtak. Mindezeken kívül 600 kilométert
kellett volna utaznom értük. Inkább leültem, és hozzáfogtam a
tervezéshez. Egy ismerősöm kivitelezte, összesen 1200 forintért.
Magassága 750mm. A felső rész méretei csaknem azonosak a Heybrook
alaplapjának méreteivel, és természetesen az egész meg van töltve
homokkal. A tüskéket már én készítettem el, és különleges ragasztóval
rögzítettem a talphoz. A dobozok alá - tanácsuknak megfelelően -
gyurmát tettem.
Már első meghallgatásra bebizonyosodott, hogy érdemes volt
elkészíteni az állványokat. Nincs szükség arra, hogy mélyrehatóan
jellemezzem a hangképet, hiszen ezt a magazinban Önök sokkal
szemléletesebben megtették. Mindenesetre a hang melegebb és teltebb
lett, és főleg a basszus az, ami különösen figyelemre méltó. De a
felsőbb frekvenciákon is javult a minőség. (...)
Végezetül csak annyit, hogy köszönet a Heybrookért és a Talpért!!!
Lőrincz Zoltán
Abda, Radnóti ltp. 12/4., 9151
(...) Ha jól emlékszem, a 17. szám 776 rovatában láttam egy
"értékelhető" fotót a Mordaunt-Short-féle hangdobozállványról. Nos,
megcsináltam 20x20-as zárt szelvényből - és a HS280-asok
"kivirágoztak". A jelenséget nálam hozzáértőbbek már többször leírták.
Libis János
Zirc, Hóvirág u. 32., 8420
(...) Bizony sajnálattal kell közölnöm, hogy felénk is csak a
csillogó-villogó japán csodamasinákat részesítik előnyben, és engem
csak megmosolyognak, mikor például legutóbb az Önök által ajánlott
hangdobozállványt megmutattam. Jó hír azonban, hogy némelyikükkel
sikerült érzékeltetnem a füllel hallható hatást, ugyanis VAN, és
igenis jól érzékelhető.
Most a véleményemről. A 20. szám elolvasása után mint az őrült
szaladtam anyag után stb. Az állványt alumínium zártszelvényből
készítettem, hegesztéssel. A kész állványt még szép barnára el is
oxáltuk, így esztétikailag is kifogástalan. Talán nem sokaknak adatik
meg ez a lehetőség, de azt hiszem, hogy a lényeg nem is annyira a vas
vagy alumínium, hanem a benne lévő: a homok. Véleményem szerint a
hangdobozok jobban különválnak, "sztereóbb" lesz a hangkép, nincs
berezonálás, dübörgés stb., a mélyek melegebbé válnak, lágyabbak
lesznek. Véleményem szerint a magasaknál nincs számottevő változás,
csupán egyetlen lemeznél érzékeltem, hogy kicsit mintha egyszerűen
tisztábban, áttetszőbben szólna. Bár gyanítom, hogy ez csak a HS280-as
miatt érzékelhető kevésbé. Egyszóval köszönet érte!
Dr. Ábel László
Szerep, Lenin u. 6., 4163
(...) bármit tettem a lemezjátszó alá, a hangminőség változott
(...) és minden esetre érvényes volt ha ugyanazon anyagból teljes
alátétet készítettem, soha nem úgy szólt, mintha abból az anyagból kis
pöcköket fabrikáltam, és azzal támasztottam alá. Sőt, ha ezeket a
vékony támasztékokat más-más helyre tettem, drasztikus
hangminőség-változást tudtam elérni, jobb vagy rosszabb lett a hang,
ízlés dolga, de hogy más lett, az biztos. Magától adódott, hogy azt
balzafával is kipróbáltam. Két pecaúszót kettéfűrészeltem, és megvolt
a négy támaszték. Egyértelműen javult a hangminőség...
(...) Megjártam a homokkal. Tekintve, hogy hangfalaim közel azonos
nagyságúak a kis Wharfedale-lal, megpróbáltam a lábazatot
méretarányosan lekoppintani a Magazinban közölt képről - majd jól
megtömtem homokkal. Az eredmény katasztrofális volt. Többszöri
kísérletezetés után visszatértem az ismerősöm által először készített
és kipróbálás nélkül félretett darabhoz, és annál is maradtam. Ez egy
nagyon vékony cső, "szép" lemezvasból csavart lábakkal. Még a kis
Infinityk alatt is jelentős kilengés lép fel a legkisebb mozdításra
is, mégis ez szól a legszebben. A homokkal való feltöltés ezen is
rontott.
A Negyedik Dimenzió (ez lett a Bibliám!) alapján viszont én már
semmin sem csodálkozok, esetleg csak azon, hogy lehetséges egyáltalán
tanácsot adni valakinek. Más rendszerek, más helyen, különböző
ízlések, és még a csoda tudja mi minden, amire tekintettel kell lenni.
Mindenesetre a Negyedik Dimenzió az, ami munkaigényessége ellenére a
Magazin fő modifikációs irányelve kell hogy legyen. Van egy óriási
erénye: olcsó.
Minden hangsugárzó: hangszer. Megköveteli, hogy egyedileg
"hangolják". Valószínűnek tartjuk, hogy nincs ideális, bármiféle
hangsugárzóhoz optimális lábazat. Kevés a tapasztalatunk ahhoz, hogy
mindenki szája íze szerinti receptet állítsunk össze, de az
irányelveket azért így is meghatározhatjuk.
Az ideális lábazatnak végtelen nagy a merevsége és végtelenül
kicsiny a tömege - ez a kettő sehogy sem, jön össze. De még ha
összejönne is, a lábazatot nem lehetne használni, mert a legkisebb
lökésre felborulna. A stabil, nehéz állvány, amelynek rezgéseit
homokkal kiölték, a legtöbb hangsugárzóhoz beválik, de - és
levélíróink többsége erre nem figyelt fel! - a dobozt mindenképpen le
kell választani valahogy a nagytömegű platformról, különben közös
tömeget alkotnak, és együtt akarnak rezegni. (A szerkesztő véleménye
szerint ez a jelenség analóg azzal, ahogy a hanglemez is együtt
rezeghet a nagytömegű lemeztányérral. Sajtószemle rovatunkban, az 57.
oldalon gyönyörű diagramokat mutatunk róla, mi történik, ha a lemezt
szorosan hozzáfogják a lemeztányérhoz!)
Újra hangsúlyozzuk tehát: A HANGSUGÁRZÓ ÉS A LÁBAZATA KÖZÉ
MINDENKÉPPEN TENNI KELL VALAMIT! A legpraktikusabb a gyurma, mert
odaragasztja a dobozt az állványhoz, nem lehet leverni - de a mi
tapasztalatunk szerint elködösíti a hangképet, durván bummogóvá teszi
(habár némely hangsugárzónak esetleg éppen erre van szüksége).
Tulajdonképpen bármiféle puha anyag káros: nálunk nem vált be sem a
gumilap, sem a habszivacs, sem a Hungarocell, sem a parafa. Logikus
dolog apró fémtüskékkel, esetleg parányi anyacsavarokkal próbálkozni,
ezek igen jól "elcsatolják" a dobozt az állványtól - kivéve a felső
prezensztartományban, mert ott igen könnyen csörgést idézhetnek elő.
(Megintcsak akadnak olyan rendszerek, amelyeken éppen ez a
prezensz-többlet segíthet!) A mi gyakorlatunkban a balzafa vált be a
legjobban: úgy látszik, ez az az anyag, amely a lehető legkisebb
tömegű, kitűnően csillapítja a rezgéseket, és - legalábbis az adott
esetben - még kellőképpen szilárdnak, keménynek minősül. Jelen számunk
hangsugárzó-szeánszain is apró balzafa-kockákat helyeztünk a lábazat
és a doboz közé, lásd a 98. oldalon. A kockák csak a vashoz vannak
odaragasztva, a doboz szabadon áll rajtuk. A három réteget (vas -
kockák - doboz) fekete szigetelőszalaggal lehet körbetekerni, hogy le
ne verjük a hangsugárzót. Ha ügyesen csináljuk, a pótlólagos fekete öv
nemigen fog elütni a lábazat fekete színétől. Iparművészeti pályázaton
azért lehetőleg ne induljunk vele.
Hangdobozmeccs
Kunos József
Szeged, Zrínyi u. 5., 6720
Ez év augusztus 11-én házi környezetben szeánszot tartottunk. Az
ok, ami miatt összejöttünk, a Heybrook HB1-es volt. Barátom Wharfedale
Laser 130-as hangdobozait hasonlítottuk össze az Önök által
"példálozott" és általam megvett HB1-essel. A készülékek, amelyeken a
talpalávalót szolgáltattuk, a következők voltak. Lemezjátszó: Taya,
hangszedő: Audio Technica 20SLa, előerősítő: HFM I, erősítő:
Harman-Kardon PM625, illetve a szeánsz végén Quad405 (a 40 wattos
változatban). Műsorra került az Ortofon I/1, 2, 3, II/3, Ravel: Bolero
(Mobil Fidelity, 45-ös fordulaton), Scott Joplin válogatás
(USA-nyomás). A zsűri tagjai a könnyűzenét hallgatják általában
többet. Most azonban általuk is jól ismert és szeretett komoly zenén
hallgatták először a dobozokat.
A két doboz hangképe teljesen különböző volt, így vaktesztről szó
sem lehetett. Mindannyian a Wharfedale Lasert tartottuk jobbnak,
összességében kb. 30 százalékkal. Az A-B teszt már az első zeneszámon
kimutatta a két hangszóró erényeit a másikkal szemben. Heybrook:
Fojtottabb közép, kihangsúlyozott, tiszta, de kicsit érdes magas, jó
mély, csak kevés a hangkép egyensúlyban tartásához. Kisebb térhatás,
nagyobb fújás. Összességében fárasztóbb, mint a másik. Wharfedale
Laser: Kiegyenlítettebb hangkép, bár először ványadtabbnak tűnik, mint
a HB1. Szép közepek, természetesebb mélyek, kiváló térhatás. A fújás
megszűnik, a hangszerek előre jönnek. Könnyűzenén talán egyformák, de
más és más hibákkal. A Quad405-ös beiktatásakor csak megerősödött a
Wharfedale, bár javult a HB1 is.
A szeánsz végén barátom elárulta a hangszórók "kiskereskedelmi"
árát: mintegy 2,5-szerese volt a HB1-ének. Mit mondjak? Örültem, bár
egy pár napig még a fülemben csengett a másik hangkép. Mindenesetre
köszönöm a tippet. Nemsokára újra jelentkezem, akkor az ellenfél két
Infinity lesz.
Köszönjük a beszámolót, úgy gondoljuk, korrekt körülmények között
ítélték meg a két hangsugárzót. Mindazonáltal indokolt volna jobb
lemezjátszót használni, a hangsugárzókat pedig megfelelően elkészített
állványokra helyezni ez úgyszólván kötelező.
Breborszky István
Orosháza, Munkásőr u. 13.
Köszönet a HB 1-esért, nagyon szépen szól. Érzésem szerint a szép
hang mellett fő erénye, hogy felérzékenyíti az egész átviteli láncot;
ha valahol probléma van, azonnal kiugrik (pl. cseréltem egy kicsatoló
elköt azonos értékű más gyártásúval, azonnal észlelhető volt a
változás). A kissé súlytalan mélytartomány gyorsan megszokható, és
messzemenően kárpótol érte az egész sáv tisztasága, érthetősége és a
gyönyörű sztereó kép. A rezesek különösen szépen szólalnak meg!
Arany Kakadu Díj
Ismét kakadu szállt le hozzánk; a Mai Magazin áprilisi számából
kényszerítette leszállásra Rozsnyai Sándor dunaújvárosi olvasónk. Ez a
madár minden tekintetben mintapéldány: a címe hibás, mindhárom mondata
zűrös, ráadásul (ez már zsurnalisztikai baki) ha valamiről azt írják,
hogy "egy tenyérben is elfér". azt ne az ujjhegyein egyensúlyozza a
fotómodell...
*
*
Zenit és NADir
Godina István
Bp., Gizella út 29., 1143
(...) Nem írom alá, hogy a házi készítésű másolatok gyengébb
hangminőséget szolgáltatnak, ha betartjuk a nagykönyv szerinti
előírásokat. Önök nem teszteltek két AGI-t, nem tudható, mit szór a
gyártás.
A lemezjátszó-asztalkát volt szerencsém Vámos Ivánnál
meghallgatni! Igen jó benyomást tett rám, még az általam eléggé
lebecsült NAD erősítőkkel és MM hangszedővel is érezhető volt a
különbség az asztalka és a komód között. Ha valóban lesz különbség az
erősítők hangjában is az asztalka hatására, azok alá is vásárolok!
(Úgy látszik, tisztára hülye vagyok: erősítők akusztikai
visszahatása?!)
Más. Két többoldalas levelet téptem szét, mert olyanokat írtam
benne a NAD-ról, hogy nem mertem elküldeni. Ha az 5120 lehet egy
referencia gép, akkor én szépségkirálynő! Kétszer is vettem, hogy majd
csinálok belőle lemezjátszót. Nem lehet! A motor egy szemét, a tányér
és gumi kiegyensúlyozatlan és üt, minden csapágya egy vicc, és tessék
mondani, ha a hangkart ilyen primitív módon kell begyömöszölni a
helyére, mitől lesznek a megfelelő helyeken párhuzamosak és
derékszögek? (...)
Visszatérve a szíj kontra DD vitára, Önök is azt állítják, hogy a
DD rendszer sajáthangjának a szabályozási rendszer az oka. Na de a
Linn Sondek motorját ugyanilyen elektronika vezérli! Referenciajelhez
viszonyít egy mérőjelet, amit korrigál. Azonos súlyú tányérnál, ha
forgatom, kvarcreferencia-vezérléssel a szögsebesség-változás sokkal
nagyobb lesz a szíjhajtású gépnél, a mechanikai erőátvitel miatt,
mivel a szíj rugalmas.
Mindegyik ponthoz van hozzáfűznivalónk. Azonos specifikációjú
alkatrészek nem feltétlenül szólnak ugyanúgy. Az AGI-t a nagykönyv
szerint építették meg, de az alkatrészek természetesen nem ugyanattól
a gyártól származnak, mint az 511A alkatrészei. A készülékek
"szórásáról" is vannak elképzeléseink; itt most nagyobb különbséget
véltünk hallani.
Az asztalkák hatásmechanizmusát nem ismerjük, de csaknem biztosra
vesszük, hogy nem akusztikai visszahatásról van szó.
Mi is azt tapasztaltuk, hogy a NAD5120-ból nem lehet "lemezjátszót
csinálni", nemigen lehet feljavítani. (Habár érdemes megnézni a MOD-ot
a 108. oldalon!) A Rút Kis Kacsával szembeni ellenérzéseinknek
kezdettől fogva hangot adunk. Mindazonáltal nem ismerünk ennyire
jóhangú lemezjátszót a hazai piacon.
A DD-rendszer hibáiról mi csupán spekuláltunk, tehát nem
"állítottuk", hogy a szervovezérlés okozza a bajt. Tény viszont, hogy
a legtöbb DD-készüléknek túlságosan könnyű a tányérja. Másrészt, ha
két azonos tömegű tányért közvetlenül, illetve szijjal hajtunk meg,
nyávogásuknak nemcsak a mértéke, hanem a karaktere is más lesz. A szíj
rugalmassága növelt ugyan a "wow"-t, de csökkentheti a "flutter"-t.
Kobela Mihály
Jászberény
(...) A NAD lemezjátszóból én már a másodikat fogyasztom, s ezzel
alighanem egyedül állok. Az első - még Tesla470 márkajelzéssel - nálam
egy régi, függesztett vázas, erősítős Teslát és egy hasonló korú
Philips GA308-ast váltott fel. A hangja nagyon tetszett, de halálra
idegesített a... Tulajdonképpen ma sem tudom pontosan megmondani,
micsoda. Úgy éreztem, mintha papírból lenne, a kezelése nehézkes. A
Tesla nem tudom, miért ragaszkodik ahhoz a rögeszméjéhez, hogy aki
lemezt vesz, az felteszi a tűt a befutó barázdára, a végén meg
leveszi, közben pedig élvezettel elterül a fotelban. (Nem rossz
gyakorlat, mindazonáltal. A szerk.) Szóval, egy független karlift is
hiányzott, az egész olyan bizonytalannak, olyan szerencsétlennek tűnt.
Pont, mint a Rút Kis Kacsa! És közben minden eddig hallott
lemezjátszónál szebben muzsikált a maga olcsó Ortofonjával. Gondoltam,
kész, tessék engem főbe lőni, ez a vég!
Hosszas lelkitusa árán végül úgy döntöttem, elcserélem egy igazi,
amolyan sárgapelyhes Szép Kis DD Kacsára. Még az sem zavart, hogy az
új szerzeménynek még a tojáshéj is ott van a fenekén. Azt hittem, úgy
elbűvöl majd a flikk-flakkjaival, hogy nem fog zavarni a kicsivel
fülsértőbb hápogása. Hát nagyot tévedtem. Hamarosan rá kellett
döbbennem, hogy az én lemezjátszó-múltammal a DD bizony nagyon
soványka teljesítményt nyújt. Egy-két lemezoldalnál többet sehogyan
sem tudtam egyszerre végighallgatni rajta. Rövid és érzéketlen búcsút
vettem hát tőle, azután a fal mellett, hogy senki se lássa, beosontam
a boltba és vettem egy NAD-ot. Kicsit hiányoznak ugyan a
szolgáltatásai, de hát én a lemezjátszót - rossz beidegződés lehet -
elsősorban lemezhallgatásra használom, arra pedig a NAD minden
kommersz bolti masinánál jobban megfelel. (...)
Most épp azon töröm a fejem, hová tegyem a NAD-ot. Eddig egy kis
rétegelt-lemez állványon állt, majd egy nagy szekrény egyik polcán -
az előbbin szólt jobban.
Zenetanítás és High Fidelity
Justinné Ládi Etelka
Győr, Árpád út 51/a, 8022
Zenepedagógus vagyok, gimnáziumi és általános iskolai ének-zene
szakfelügyelő és a Győri Pedagógus Kórus karnagya. Csak nemrég
figyeltem fel a Hifi Magazinra és annak zenei nevelésünkben is
hasznosításra kínálkozó értékeire. A lapot sokoldalú szakmai
segítőmnek ismertem meg. Belőle kiegészíthetem audio-technikai
ismereteimet, sok szemszögből láthatom a zenei világot, belátva
rejtettebb műhelyeibe is. Szenvedélyes hangú, de megalapozott
kritikáit sajátomnak, helyettem szólónak is érzem.
Örülök, hogy a lap fórumot ad a zenei nevelés gondjainak is.
Régebbi számait elolvasva különösen megörültem Nagy István "Csak
tiszta forrásból?" és "A zene mindenkié?" című cikkeinek, melyekben
eddigi törekvéseim rokonszellemére találtam. Sok iskolára terjedő
elemző felméréseim tapasztalata is, hogy az ének-zene tanárok többsége
gyakorlatilag nem rendelkezik audio-technikai ismeretekkel, s nem
igényes a zenei hangvisszaadó eszközök hangzásminőségével szemben.
Talán szakmai ártalom, hogy a rádióhallgatás során megszokott és
kénytelenül elfogadott dinamikaszűkülés, a hangösszetevők kellemetlen
arányai és arányváltozásai stb. többnyire kívül esnek a zenész
szakember figyelmén. (...) Igen nagy a hangzási "varázs" hatása
viszont a zenével jobbára még csak ismerkedő fiatalokra, és ezért a
tanulók könnyebben kedvelik meg azt az esetleg kevésbé értékes zenét,
amelyben kiváló hanghűségű berendezésen gyönyörködhetnek otthon, mint
azt, amelyet a kellemetlen hangzásig (gyenge gyártási minőségű, rossz
állapotú, nem szakszerűen elhelyezett vagy rosszul beállított stb.)
iskolai eszközökön hallgatva kell elviselni. (...) Szeretném ezért
felkérni Nagy Istvánt, hogy felügyeleti körzetem tanárainak tartson
előadást említett két cikke gondolataiból, kiemelve a pedagógusok
tennivalóit...
Örömmel, de meglepetten olvastuk ezt a levelet. Őszintén szólva,
nem gondoltuk volna, hogy írásainkkal befolyásolni tudjuk a
zenepedagógusok gondolkodását. Így is attól tartunk, hogy Olvasónk -
mentalitásával - afféle fehér hollónak számít a magyar gimnáziumi és
áhalános iskolai ének-zene szakfelügyelők között... (A szíves
meghívást természetesen továbbítottuk Nagy Istvánnak.)
Hazai tükör
Takács József
Karcag, Kisújszállási út 4., 5300
Gratulálok Önöknek ahhoz a nem kis eredményhez, hogy magazinjuk
színvonalát mind esztétikailag, mind tartalmilag ilyen magas szinten
tudják tartani, annak ellenére, hogy nincs konkurens kiadvány a hazai
sajtótermékek között.
Ennek ellenére, vagy talán pont ezért, szeretném elmondani Önöknek
a Bemutatjuk rovattal kapcsolatban felmerülő gondolataimat. Rendkívül
fontosnak és különösen hasznosnak tartom e rovatot a vásárlóközönség
szempontjából. Épp ezért jó volna a rovatot bővíteni, bár sejtem, hogy
nem kis munka egy-egy készülék mérése és tesztelése. De ha már a
rovatot nem is bővítik (részben érthető okok miatt), legalább
kihasználhatnák ésszerűbben. Gondolok itt arra, hogy az Orion
minitorony komponenseit már másodjára, sőt, tulajdonképpen harmadjára
tesztelik, pedig komolyabb változtatás, fejlesztés nem történt. Olyan
készülékekről, amelyek esetleg vetélytársai lehetnek az Orionnak,
egyszerűen nem mondanak véleményt. Gondolok itt (hasonló funkciójuk és
áruk alapján) az NDK-s RFT és a lengyel Unitra készülékcsaládokra.
Legutóbbi számukban épp arra panaszkodtak, hogy kevés az import, nincs
mit tesztelni. Tudom, egy bizonyos minőségi színvonal alatt nem
foglalkoznak készülékekkel, de nem hiszem, hogy a minitornyok, főleg
az RFT ne üssék meg ezt a szintet. Annál is inkább állíthatom ezt,
mert majd' egy éve tulajdonosa vagyok egy RFT S-3000-as minitoronynak,
és meg kell hogy mondjam, nem csalódtam. Persze, a két kis
basszreflex-doboztól, melyet a gyártó ad a készülékhez, gyorsan
megszabadultam, és hosszas, kínos utánajárással beszereztem két
HS501-est. (...) Jó beruházás volt, mert a kis erősítő szinte
szárnyakat kapott. Igaz, hogy a névleges teljesítmény közelében kissé
zavaros lesz a hangkép (gyanítom, hogy az MDA202-as felszökő
intermodulációs torzítása okozza, ezért tervezem is a végfok MOD-ját),
de jó szobahangerőnél ez még nem zavaró. A két kis tuner (Orion, RFT)
között sem lehet óriási különbség: alapvető építőköveik (A225D, A244D,
A290D) megegyeznek, s ezeket éppen az NDK és nem hazánk gyártja. (...)
Indokolatlannak tartom az Orion túlzott kényeztetését, még ha két
év telt is el a szett megjelenése óta, míg más hasonló készülékek
tesztje nem fér bele a rovatba. Tévedés ne essék nem vagyok az Orion
márka ellensége, sőt; szerintem magasan ők a legjobbak a nem túl sok
hazai gyártó között. Mi sem bizonyítja jobban gondolataim
őszinteségét, mint hogy magam is Orion hangsugárzókat használok, a
legnagyobb megelégedésemre.
Köszönöm figyelmüket, és türelmetlenül várom a magazin további
példányait, melyekben egyszer talán helyet kap az RFT S-3000-es
minitorony tesztje is.
Figyelemmel kísérjük a forgalomba hozott készülékeket. Ha
valamelyikről megfeledkezünk, arról nem méltánytalanságból, hanem
méltányosságból feledkezünk meg (mint a zenei utókor bizonyos
zeneművekről). De hogy ellenőrizzük magunkat, ebben a számunkban
napirendre tűztük az RFT torony tesztjét. (Az Unitrákat 12. számunkban
teszteltük!)
Godina László okl. gépész üzemmérnök
Nagykanizsa, Kinizsi u. 66., 8800
(...) Meglepő dolgokat olvastam a "4" D-vel kapcsolatban.
Megvallom, eddig mosolyogtam, kétkedtem egy kicsit a 776 idevágó
cikkein. Most azonban végképpen meggyőztek. (Nem örülünk neki!
Továbbra se higgyen senkinek fenntartás nélkül, amíg személyesen is
meg nem győződött a negyedik dimenziós jelenségek létezéséről! A
szerk.)
(...) A magazin végén a Bemutatjuk rovat kicsit elszomorított,
illetve hiányérzetet keltett bennem. Önök annyi kicsi és nagy,
sokhangszórós és kevéshangszórós, ronda és még rondább, csúfhangú és
elviselhetetlen hangú hangsugárzót mutattak be, hogy a szegény olvasó
már kiütést kap tőlük, a szó mindkét értelmében. Jó, jó, az persze nem
a HFM hibája, hogy iparunk itt tart. A magyar dobozok között eddig a
HS280-as volt a legkevésbé rossz. De hol van már az eredeti HS280!
Helyette ott a Rumba. (...)
Önök azt állították, hogy az Orion és a Videoton jobbára külföldre
gyárt hangsugárzót. Ez igaz is lehet, de azért a múlt év utolsó
félévében mégiscsak tettek kivételt. Hosszú ideig kapható volt
lakóhelyem több boltjában a Videoton gyár Akai-licensz alapján
gyártott SR-HA5 típusú hangsugárzója. A hangdoboz alapterülete
megegyezik a HB1 méreteivel, magassága valamivel nagyobb, mert
háromutas. (...) A hangjára nem esküszöm, de azt hiszem, hogy egy
kicsit más, mint az eddigi dobozok hangja. Nem megy mélyebbre, mint a
Rumba, de a közép és a felső regiszterek - én úgy hallom különbek. Nem
nyers, nem tolakodó, nem rekedtes és nem sziszeg. Elevenen, lelkesen
muzsikál. Úgy tűnik, térben is elég jól teríti még a magas hangokat
is. (...) Mégiscsak a hazai ipar szülötte, és talán teljesebb lenne
vele a Bemutatjuk rovat. Hátha végre lesz egy magyar hangsugárzó,
amely nem vall szégyent.
Kovács János
Levelek, Rákóczi út 59., 4555
Nagyon örültem a 20. számnak, még a jókora késés után is.
Rendkívül tartalmas, jól érthető, kivéve a Szűrővizsgálat című cikket,
ami kétszeri olvasás után sem tiszta teljesen. Azt hiszem, az átlagos
zenebarátnak ez egy kicsit magas. De azért megpróbálom még egyszer.
Bárhogy kerestem is, nem találtam benne az Akai-VT SR-HF3
tesztjét. Ez a hangsugárzó, ha jól tudom, tavaly nyár elején jelent
meg. Nem tudom, hány került forgalomba, de nem hiszem, hogy én volnék
az egyetlen, aki használja...
Az SR-HA5-ről és SR-HF3-ról nem volt tudomásunk, Budapesten nem
láttunk belőlük egy darabot sem, tehát nyiltan nem tesztelhettük őket.
Ha rábukkannánk elfekvő példányokra, örömest behoznánk mulasztásunkat.
De úgy tudjuk, ezek a hangsugárzók csupán a "biztonsági tartalék"
szerepét játszották. Mint ismeretes, exportmunkák alkalmával a gyárak
valamivel (néha 10 százalékkal is) többet készítenek, mint ahány
darabra a rendelés szól. Ami megmarad, kiárusítják - és ezzel a típus
nem létezik többé.
CD és fogkrém
Szűcs János
Tatabánya, I. Gál ltp. 2D8, 2800
Már PCM-hívőnek számítok - nem semmi ez, zsebpénzemet ezres
csomagokban kiadni a korongokért. Kedvencemet (Dire Straits) csak úgy
kaptam meg, mármint korongon, hogy minőségi igényemet félretettem. Egy
összekarcolt CD korongot kockáztattam meg, de a szívem fájt volna, ha
otthagyom; ez egyfajta hazárdjáték is, növeli a játék izgalmát, vajon
lejátssza-e a készülék, vagy úton-útfélen visszajelent a barázdák
állapotáról? Sajnos, az utóbbi történt, 3-4 helyen is gázlót keresett
a készülék logikája.
Gondoltam egy merészet, és kezelésbe vettem a korong műsoros
oldalát olyanképpen, hogy egy sík felületre fektetve, vattával és
fogkrémmel (!) felpolíroztam a hibás helyeket, amelyeket nagyítóval
szépen azonosítani lehetett. Örömmel jelzem, hogy a műtét sikerült, és
a páciens bírta. Fennakadás nélkül hajlandó együttműködni a
berendezéssel, nem kis örömömre.
Ui.: úgy vagyunk a lemezválasztékkal, mint Tasziló papagája az
eledellel, sajnos.
Lehet, hogy PCM azt jelenti: PuCold Magad? Hej, ha az összekarcolt
LP-ken is segíteni lehetne a fogkrémes kúrával...