Hangszerviz



Visszhang Dr. Nyerges György Bp., Pozsonyi út 49., 1137 Kérem, fogadják gratulációmat és köszönetemet a lap 20. számának szuper tartalmáért, de különösen a Negyedik Dimenzió című tanulmányért. Nagyon érdekes lenne és kívánatos is, ha Mocsáry Gábor folytatná a lap 18. számában közölt, Jóvágású Hanglemezek című cikkét a többi, KGST-préselésű hanglemez kivezérlését illetően. Gémes Ferenc Bp., Cimbalom u. 19., 1025 (...) Eddigi sorozatuk legjelesebb munkájának a HFM 20. számát tekintem; ehhez hasonló tevékenységet várnak továbbra is a hangrögzítés széles táborában. T+T Angi Péter Bp., Csanády u. 6/b., 1132 (...) A Spendor SP1 alatt a Tönk nem hozott változást a frekvenciamenetben: sem a magas, sem a mély nem szaporodott (remélem azért; mert az SP1 előtte is mindent kiadott magából). Viszont a Tönk révén helyhez kötődtek a szólamok! Megszűnt a mászkálás a kórusban, a zenekar is helyet foglalt, egyetlen szólam el nem mozdulna a helyéről. Néha már aggódom is, nehogy elzsibbadjon a lábuk. Érdekes, de a kissé ványadt magnóhang is megélénkült, és mostanában a rádió helyszíni közvetítései is mintha több élményt nyújtanának. (...) Levettem a Thorenset a fém falikonzolról és ráhelyeztem egy konyhai ülőkére, aminek bükk a lába, szép a fája, piros az orcája, bár itt a színnek nincs jelentősége. Aztán elengedtem egy lemezt. A hokedli hatására az eddig tompának ítélt MC20 megtalálta a magas, fényes regiszterét. Ekkor már megrendeltem a Triangulumot, és kicsit félve hoztam el, hiszen a bükkfának sem volt bükkfahangja. A balzafára feltéve a megerősített lemezjátszót, két dolog azonnal kiderült: a balzafa és a hokedli között kisebb a különbség, mint a konzol és a hokedli között, továbbá, hogy a Triangulum fémtüskéi oly mértékben hajladoznak, hogy minden egyes tetőfelhajtásnál fenyeget a tű megugrása. Nem tudom, ki javasolta ezeket a hosszú, 1,7mm átmérőjű varrótűket tüske gyanánt, de nagytömegű gépekre nem gondolt (a Thorens minimum a duplája a NAD-nak). Valaki azt mondta, hogy a Triangulum érzékeny a lépészajra. A támolygó tüske okozhatja. Ezeket én kihúztam, a lyukat felfúrtam, és köszörültem bele 3,5mm átmérőjű acélból rövid tüskéket. A lemezjátszó imbolygása megszűnt, a hangja nem változott. Ez utóbbiról egyébként nincs is sok hozzátennivalóm. Tisztább a magashang, magasabbra is nyúl az egész rendszer, a kissé brummogó SP1 kiegyenlítettebb, szélesebb hangot ad. Izgalmasabbak a lemezek, jobban oda lehet figyelni, a zenehallgatás nem fullad unalomba. Továbbá világosabbak a szólamok, és bele lehet látni a terembe. Igaz, mindezt részben már a hokedli is tudta. A Tönk és a Triangulum (nevezhetjük T+T-nek is) együtt egy érdekes dolgot eredményezett mivel kipusztítottam a maszatot, a monó jelet, ami mindkét hangsugárzóból egyformán jött, tehát középen halmozódott, ezek elmúltával a színpad közepe kicsit elhalkult. Közelebb kellett tenni a két dobozt egymáshoz. (...) Az MC20 Super (amit egy hétig hallgattam, és amit iszonyúan basszusszegénynek és mesterségesen visszhangosnak tartok tényleg, nem figyeltétek meg, hogy minden Super változat mélyhangszegény, és visszhangos az alaptípushoz képest?), szóval az MC20S immár 10 ezer forint, az MC30 23600-ba kerül. Én viszont a kábelek és a T+T révén, az MC20-tól indulva, jó pár lépést tettem az orto-skálán, és már csak borzadva gondolok vissza arra a körülményre, ahogy hetekkel ezelőtt (ezek előtt) hallgattam a lemezeket. Köszönöm a tanácsokat; ha van még a tarsolyban, szívesen várom. Reméljük, akad még tipp a tarsolyunkban. Örülünk, hogy ismét egy nívós berendezésen is bevált a T+T. A bükkfaállvány valószínűleg azért szerepelt ennyire jól, mert előzőleg fémkonzolon állt a lemezjátszó - véleményünk szerint mindennemű fém, kő, márvány és egyéb nagytömegű test tönkreteszi a lemezjátszó hangját. De azt hisszük, elég egy hétig a Triangulumot hallgatni, hogy utána a bükkfát bikfahangúnak érezzük. Ami a vékony tüskéket illeti, ezek nem rontják el a hangot, és nem is idéznek elő akusztikai visszahatást (legfeljebb akkor, ha a lemezjátszó nem függesztett rendszerű, és ráadásul még nagytömegű is, mint ama bizonyos Transcriptor), viszont tény, hogy mi vastagabb tüskéket javasoltunk, és erre azóta figyelmeztettük is a HOKÉV-et. A következő szériák lábtüskéi vastagabbak lesznek. Nem egészen értünk egyet a Superek ügyében. Tény, hogy az új széria magasabb tónusú a réginél, de azért nagyon is megvannak a basszusai. Az eddigi legjobb Ortofon kétségtelenül az MC2000, és az hangkarakterében közelebb áll a Superekhez, mint a régebbi típusokhoz. Kovács László Bp., 869. u. 12., 1225 A Triangulumról van szó. A 20. HFM megjelenésének napján, sok vívódás után felkerestem a HOKÉV-et. Kispénzű vagyok, a láncom meglehetősen szerény, bármely láncszem cseréje indokoltabb lenne, mint egy Triangulum (T) vásárlása, de én mégis a T mellett döntöttem. Hogy miért? Hosszú távon (pár év) bízom abban, hogy láncomat sikerül annyira tökéletesíteni, hogy szükség legyen rá. És ismerve a magyar viszonyokat: ma van T, a holnapot csak Isten látja (vagy még ő se). Így inkább vettem egy T-t, és nem bántam meg. A láncomat szinte szégyellem megnevezni: NAD5120, VMS10, HFM I Quad405 (saját építésűek), HS500. A hatást nehezen tudnám megfogalmazni. Egyszerűen az egész jobb lett. Elsősorban a magastartományban. A Dire Straits-en éppúgy, mint a Walkűrök Lovaglásán. Részletekkel nem akarom untatni, csupán azt jelezni, hogy nemcsak a a profi láncok profitálhatnak a T-ből. Köszönet érte mindannyiuknak! Gál Zoltán Győr, Ipar u. 42., 9027 Modellező koromból visszamaradt balzafából szép kis alkotmányt sikerült összehoznom. Tapasztalataim az alábbiak: 1. Saját jelenlegi berendezésemen (Thorens115, Sonus Gold kék tű, ARC SP-8 előerősítő, Mullard 520-as végfok, KEF Carlton III hangsugárzók) erősen javult a sztereó kép, részletezőbb a magas. 2. K. T. barátom berendezésén (NAD 5120, Ortofon MC10S, Rotel 840 az MC-bemenetről. HB1+állvány) óriási javulás a hangzásbalanszban, megjött a basszus, ezzel a szubjektív hangerő is nőtt, a részletek jobb, n kivehetők lettek. 3. Húszéves Péter fiam berendezésén (Pioneer PL-100, Pickering TL-3, Kanéda fono-előerősítő, Hiraga végfok, Mordaunt-Short MS20+állvány) a különbség nem jelentős, a középtartomány részletdúsabb lett, kismértékben javult a sztereó kép. A fáradságot mindenesetre megérte, költséget pedig nem okozott. Száz angol fontot azért nem adnék az asztalkáért. T+T+T+T+T+T+T (Továbbra is ugyanaz a T-ma) Poór István Kazincbarcika, Paál L. út. 2. 3700 Nagy érdeklődéssel olvastam a magazin legújabb számában, hogy milyen tapasztalatokra tettek szert a legutóbbi, negyedik dimenzióban tett útjukon. Ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy én is végrehajtok néhány kísérletet. Ezek fölöttébb meglepő eredményt hoztak. Az Önök által leírt misztikus dolgokkal, mármint a tüskés lábazatoknak a hangsugárzók és a lemezjátszók hangképére kifejtett előnyös hatásával egybeesnek az én tapasztalataim is. A meglepő eredményen felbuzdulva elkövettem egy újabb eretnekséget is, tudniillik az erősítő alá is tüskés lábazatokat helyeztem. Az eredmény mellbevágó volt. Az egész hangkép feltisztult, a szólamok jobban követhetők lettek, megjöttek az igazi mélyek, de méginkább a magasak. Igaz, hogy a hangkép az első néhány percben hűvösebbnek hatott, de azt hiszem, ez csak a basszusfelrakódás eltűnésével magyarázható. Ahol eddig aggasztó torzításokat észleltem, különösen az énekhangon, ez most eltűnt. A legnagyobb javulás valóban a magastartományban észlelhető. A cintányér lényegesen finomabban és definiáltabban szólalt meg. Véleményem szerint az erősítők alá helyezett lábazat legalább annyira fontos, mint a lemezjátszók és hangsugárzók alá helyezett állvány. A nívókülönbség legalább két-háromszoros árkülönbségnek felel meg. Véleményem szerint ha ezek az állványzatok a lánc minden tagja alatt általánosan elterjednének, az audiofilek - legalábbis a hazaiak - kevesebbet morgolódnának hifiberendezésük hangminősége miatt. Radó György Bp., Vígszínház u. 5., 1137 A Hifi Magazin 20. számában írt cikkhez szeretnék visszajelzést tenni. Megjegyezni kívánom, hogy nem vagyok "vad" hifista, de mivel szeretem a jó zenét (majd minden műfajban; egy Yamaha orgonán magam is játszom), leírom tapasztalataimat a hangfalak alá tett állványról. Készülékeim egyébként a következőek: két azonos Philips lemezjátszó, egy ITT Schaub-Lorenz keverőpultos deck, egy Pioneer deck, egy Cleopatra receivar, két HS500 hangfal. Megjegyezni kívánom, hogy többféle receiverem, illetve erősítőm volt már, de ennek a hangjával kifejezetten elégedett vagyok, amiről egyébként egy régebbi számukban már elégedetten olvastam is. (Félreértés lehet: mi nemigen dicsértük a Cleopatrát. A szerk.) A készülékek egy általam készített és méretezett könyvszekrényszerű állványon állnak, melynek azonban nincsenek oldalfalai, se háttámlája. A szoba nagy, 5,5x7 méteres, a hangfalak a hosszabbik fal mentén, a sarkokhoz közel, a szoba közepe felé fordítva helyezkednek el. Mivel az Önök által ajánlott Tönk nem fért volna el a hangfalak alatt (az egyik hangfal fölött ablak van), a HS500 méreteihez igazodva csináltattam 1-1 keretet 40x40-es zártprofilból, keményen bedöngölt száraz homokkal, és a négy sarkán egy-egy vastüskével. Bekapcsoltam a rádiót (a 3. műsort), és megdöbbentem: megjöttek a basszusok, méghozzá nem dörömbölve, hanem mélyen és tisztán, az egész hangkép kitisztult, és alig akartam elhinni hogy ezek ugyanazok a hangfalak! A múltkor én is ott voltam a Thermál-szállóbeli demonstráción, és ott hallottam ilyen hangú hangfalat - no persze, nem a legdrágábbak között! Mindenesetre, jelenleg nagyon meg vagyok elégedve. Pedig már fontolgattam, hogy kell venni valami jobb minőségű hangfalat. Csak ezt szerettem volna elmondani, és agyéhként köszönetet mondani lapjuknak, melyet mindig nagy élvezettel olvasok. Ui.: Egyébként a Thermál-szállóbeli tapasztalatok alapján én is kicseréltem a hangfalak vezetékeit 4 mm2 átmérőjű sodrott rézvezetékre, és ugyanazt tapasztaltam, mint amit Zsengellér Ferenc leírt. Kaján Tibor filozofikus mélységű karikatúrája akár a High Fidelity szimbóluma is lehetne. A fenenagy és cáfolhatatlannak látszó igazságokban, ha megröntgenezik őket, csak úgy hemzsegnek a kérdőjel-bacilusok. Az elektroakusztika igazságai túlságosan régen jelentek meg a tüdőszűrő vizsgálaton... Gedeon József Gyula, Budapest krt. 49., 5700 A saját hangfalamhoz (Visaton kit) készítettem egy hangdobozállványt, Tönk mintájút. Először csak a függőleges szelvényeket töltöttem meg homokkal. Akkor szebben szólt, jobb volt a sztereó képe, a basszus megfogottabb volt. Majd az egész tönköt kitömtem homokkal. Változott a hangzás. A sztereó kép zavarosabb lett, a basszus is elkenődött. Ez is bizonyítja, hogy a hangfalállványoknak is van sajáthangjuk, érdemes velük kísérletezni. Egyébként az állványok ugrásszerű javulást okoztak a hangminőségben a könyvespolchoz képest. Gerencsér Zoltán Kemecse, Ifjúság út 7/3., 4501 (...) Én magam csak annyit mondhatok, hogy amióta megvan a HB1, szinte mindennap előre eltervezem magamban, hogy melyik lemezt vagy szalagot fogom meghallgatni, és ha ez valami ok miatt nem sikerül, el van rontva a napom. Dacára annak, hogy ez a láne(szem) kétséget kizáró módon kimutatja a hibákat. (...) Eddig mindig szívesebben hallgattam fejhallgatóval zenét. Van egy Technics EAH820-asom, szerintem egészen elfogadható. Viszont amióta a Heybrook megvan, igyekszem mellőzni a fejhallgatót: valamit elfed a zenéből, a hangszórókon nyíltabban, csillogóbban szólal meg a hang. Apropó! Mit szóltak az árához?! Az angliai árat átszámítva, mintegy 3-400 forinttal adták csak drágábban! Ezt hogy csinálták? (Jóindulat és kereskedői tisztesség dolga csupán. A szerk.) És most a legfontosabbról - az állványokról. A magazinbeli lábazatok - ne haragudjanak az őszinteségemért - nem nyerték meg a tetszésemet. Egyrészt. Másrészt drágának is találtam, már ha tényleg annyiba kerülnek, amennyit írtak. Mindezeken kívül 600 kilométert kellett volna utaznom értük. Inkább leültem, és hozzáfogtam a tervezéshez. Egy ismerősöm kivitelezte, összesen 1200 forintért. Magassága 750mm. A felső rész méretei csaknem azonosak a Heybrook alaplapjának méreteivel, és természetesen az egész meg van töltve homokkal. A tüskéket már én készítettem el, és különleges ragasztóval rögzítettem a talphoz. A dobozok alá - tanácsuknak megfelelően - gyurmát tettem. Már első meghallgatásra bebizonyosodott, hogy érdemes volt elkészíteni az állványokat. Nincs szükség arra, hogy mélyrehatóan jellemezzem a hangképet, hiszen ezt a magazinban Önök sokkal szemléletesebben megtették. Mindenesetre a hang melegebb és teltebb lett, és főleg a basszus az, ami különösen figyelemre méltó. De a felsőbb frekvenciákon is javult a minőség. (...) Végezetül csak annyit, hogy köszönet a Heybrookért és a Talpért!!! Lőrincz Zoltán Abda, Radnóti ltp. 12/4., 9151 (...) Ha jól emlékszem, a 17. szám 776 rovatában láttam egy "értékelhető" fotót a Mordaunt-Short-féle hangdobozállványról. Nos, megcsináltam 20x20-as zárt szelvényből - és a HS280-asok "kivirágoztak". A jelenséget nálam hozzáértőbbek már többször leírták. Libis János Zirc, Hóvirág u. 32., 8420 (...) Bizony sajnálattal kell közölnöm, hogy felénk is csak a csillogó-villogó japán csodamasinákat részesítik előnyben, és engem csak megmosolyognak, mikor például legutóbb az Önök által ajánlott hangdobozállványt megmutattam. Jó hír azonban, hogy némelyikükkel sikerült érzékeltetnem a füllel hallható hatást, ugyanis VAN, és igenis jól érzékelhető. Most a véleményemről. A 20. szám elolvasása után mint az őrült szaladtam anyag után stb. Az állványt alumínium zártszelvényből készítettem, hegesztéssel. A kész állványt még szép barnára el is oxáltuk, így esztétikailag is kifogástalan. Talán nem sokaknak adatik meg ez a lehetőség, de azt hiszem, hogy a lényeg nem is annyira a vas vagy alumínium, hanem a benne lévő: a homok. Véleményem szerint a hangdobozok jobban különválnak, "sztereóbb" lesz a hangkép, nincs berezonálás, dübörgés stb., a mélyek melegebbé válnak, lágyabbak lesznek. Véleményem szerint a magasaknál nincs számottevő változás, csupán egyetlen lemeznél érzékeltem, hogy kicsit mintha egyszerűen tisztábban, áttetszőbben szólna. Bár gyanítom, hogy ez csak a HS280-as miatt érzékelhető kevésbé. Egyszóval köszönet érte! Dr. Ábel László Szerep, Lenin u. 6., 4163 (...) bármit tettem a lemezjátszó alá, a hangminőség változott (...) és minden esetre érvényes volt ha ugyanazon anyagból teljes alátétet készítettem, soha nem úgy szólt, mintha abból az anyagból kis pöcköket fabrikáltam, és azzal támasztottam alá. Sőt, ha ezeket a vékony támasztékokat más-más helyre tettem, drasztikus hangminőség-változást tudtam elérni, jobb vagy rosszabb lett a hang, ízlés dolga, de hogy más lett, az biztos. Magától adódott, hogy azt balzafával is kipróbáltam. Két pecaúszót kettéfűrészeltem, és megvolt a négy támaszték. Egyértelműen javult a hangminőség... (...) Megjártam a homokkal. Tekintve, hogy hangfalaim közel azonos nagyságúak a kis Wharfedale-lal, megpróbáltam a lábazatot méretarányosan lekoppintani a Magazinban közölt képről - majd jól megtömtem homokkal. Az eredmény katasztrofális volt. Többszöri kísérletezetés után visszatértem az ismerősöm által először készített és kipróbálás nélkül félretett darabhoz, és annál is maradtam. Ez egy nagyon vékony cső, "szép" lemezvasból csavart lábakkal. Még a kis Infinityk alatt is jelentős kilengés lép fel a legkisebb mozdításra is, mégis ez szól a legszebben. A homokkal való feltöltés ezen is rontott. A Negyedik Dimenzió (ez lett a Bibliám!) alapján viszont én már semmin sem csodálkozok, esetleg csak azon, hogy lehetséges egyáltalán tanácsot adni valakinek. Más rendszerek, más helyen, különböző ízlések, és még a csoda tudja mi minden, amire tekintettel kell lenni. Mindenesetre a Negyedik Dimenzió az, ami munkaigényessége ellenére a Magazin fő modifikációs irányelve kell hogy legyen. Van egy óriási erénye: olcsó. Minden hangsugárzó: hangszer. Megköveteli, hogy egyedileg "hangolják". Valószínűnek tartjuk, hogy nincs ideális, bármiféle hangsugárzóhoz optimális lábazat. Kevés a tapasztalatunk ahhoz, hogy mindenki szája íze szerinti receptet állítsunk össze, de az irányelveket azért így is meghatározhatjuk. Az ideális lábazatnak végtelen nagy a merevsége és végtelenül kicsiny a tömege - ez a kettő sehogy sem, jön össze. De még ha összejönne is, a lábazatot nem lehetne használni, mert a legkisebb lökésre felborulna. A stabil, nehéz állvány, amelynek rezgéseit homokkal kiölték, a legtöbb hangsugárzóhoz beválik, de - és levélíróink többsége erre nem figyelt fel! - a dobozt mindenképpen le kell választani valahogy a nagytömegű platformról, különben közös tömeget alkotnak, és együtt akarnak rezegni. (A szerkesztő véleménye szerint ez a jelenség analóg azzal, ahogy a hanglemez is együtt rezeghet a nagytömegű lemeztányérral. Sajtószemle rovatunkban, az 57. oldalon gyönyörű diagramokat mutatunk róla, mi történik, ha a lemezt szorosan hozzáfogják a lemeztányérhoz!) Újra hangsúlyozzuk tehát: A HANGSUGÁRZÓ ÉS A LÁBAZATA KÖZÉ MINDENKÉPPEN TENNI KELL VALAMIT! A legpraktikusabb a gyurma, mert odaragasztja a dobozt az állványhoz, nem lehet leverni - de a mi tapasztalatunk szerint elködösíti a hangképet, durván bummogóvá teszi (habár némely hangsugárzónak esetleg éppen erre van szüksége). Tulajdonképpen bármiféle puha anyag káros: nálunk nem vált be sem a gumilap, sem a habszivacs, sem a Hungarocell, sem a parafa. Logikus dolog apró fémtüskékkel, esetleg parányi anyacsavarokkal próbálkozni, ezek igen jól "elcsatolják" a dobozt az állványtól - kivéve a felső prezensztartományban, mert ott igen könnyen csörgést idézhetnek elő. (Megintcsak akadnak olyan rendszerek, amelyeken éppen ez a prezensz-többlet segíthet!) A mi gyakorlatunkban a balzafa vált be a legjobban: úgy látszik, ez az az anyag, amely a lehető legkisebb tömegű, kitűnően csillapítja a rezgéseket, és - legalábbis az adott esetben - még kellőképpen szilárdnak, keménynek minősül. Jelen számunk hangsugárzó-szeánszain is apró balzafa-kockákat helyeztünk a lábazat és a doboz közé, lásd a 98. oldalon. A kockák csak a vashoz vannak odaragasztva, a doboz szabadon áll rajtuk. A három réteget (vas - kockák - doboz) fekete szigetelőszalaggal lehet körbetekerni, hogy le ne verjük a hangsugárzót. Ha ügyesen csináljuk, a pótlólagos fekete öv nemigen fog elütni a lábazat fekete színétől. Iparművészeti pályázaton azért lehetőleg ne induljunk vele. Hangdobozmeccs Kunos József Szeged, Zrínyi u. 5., 6720 Ez év augusztus 11-én házi környezetben szeánszot tartottunk. Az ok, ami miatt összejöttünk, a Heybrook HB1-es volt. Barátom Wharfedale Laser 130-as hangdobozait hasonlítottuk össze az Önök által "példálozott" és általam megvett HB1-essel. A készülékek, amelyeken a talpalávalót szolgáltattuk, a következők voltak. Lemezjátszó: Taya, hangszedő: Audio Technica 20SLa, előerősítő: HFM I, erősítő: Harman-Kardon PM625, illetve a szeánsz végén Quad405 (a 40 wattos változatban). Műsorra került az Ortofon I/1, 2, 3, II/3, Ravel: Bolero (Mobil Fidelity, 45-ös fordulaton), Scott Joplin válogatás (USA-nyomás). A zsűri tagjai a könnyűzenét hallgatják általában többet. Most azonban általuk is jól ismert és szeretett komoly zenén hallgatták először a dobozokat. A két doboz hangképe teljesen különböző volt, így vaktesztről szó sem lehetett. Mindannyian a Wharfedale Lasert tartottuk jobbnak, összességében kb. 30 százalékkal. Az A-B teszt már az első zeneszámon kimutatta a két hangszóró erényeit a másikkal szemben. Heybrook: Fojtottabb közép, kihangsúlyozott, tiszta, de kicsit érdes magas, jó mély, csak kevés a hangkép egyensúlyban tartásához. Kisebb térhatás, nagyobb fújás. Összességében fárasztóbb, mint a másik. Wharfedale Laser: Kiegyenlítettebb hangkép, bár először ványadtabbnak tűnik, mint a HB1. Szép közepek, természetesebb mélyek, kiváló térhatás. A fújás megszűnik, a hangszerek előre jönnek. Könnyűzenén talán egyformák, de más és más hibákkal. A Quad405-ös beiktatásakor csak megerősödött a Wharfedale, bár javult a HB1 is. A szeánsz végén barátom elárulta a hangszórók "kiskereskedelmi" árát: mintegy 2,5-szerese volt a HB1-ének. Mit mondjak? Örültem, bár egy pár napig még a fülemben csengett a másik hangkép. Mindenesetre köszönöm a tippet. Nemsokára újra jelentkezem, akkor az ellenfél két Infinity lesz. Köszönjük a beszámolót, úgy gondoljuk, korrekt körülmények között ítélték meg a két hangsugárzót. Mindazonáltal indokolt volna jobb lemezjátszót használni, a hangsugárzókat pedig megfelelően elkészített állványokra helyezni ez úgyszólván kötelező. Breborszky István Orosháza, Munkásőr u. 13. Köszönet a HB 1-esért, nagyon szépen szól. Érzésem szerint a szép hang mellett fő erénye, hogy felérzékenyíti az egész átviteli láncot; ha valahol probléma van, azonnal kiugrik (pl. cseréltem egy kicsatoló elköt azonos értékű más gyártásúval, azonnal észlelhető volt a változás). A kissé súlytalan mélytartomány gyorsan megszokható, és messzemenően kárpótol érte az egész sáv tisztasága, érthetősége és a gyönyörű sztereó kép. A rezesek különösen szépen szólalnak meg! Arany Kakadu Díj
Ismét kakadu szállt le hozzánk; a Mai Magazin áprilisi számából kényszerítette leszállásra Rozsnyai Sándor dunaújvárosi olvasónk. Ez a madár minden tekintetben mintapéldány: a címe hibás, mindhárom mondata zűrös, ráadásul (ez már zsurnalisztikai baki) ha valamiről azt írják, hogy "egy tenyérben is elfér". azt ne az ujjhegyein egyensúlyozza a fotómodell... * * Zenit és NADir Godina István Bp., Gizella út 29., 1143 (...) Nem írom alá, hogy a házi készítésű másolatok gyengébb hangminőséget szolgáltatnak, ha betartjuk a nagykönyv szerinti előírásokat. Önök nem teszteltek két AGI-t, nem tudható, mit szór a gyártás. A lemezjátszó-asztalkát volt szerencsém Vámos Ivánnál meghallgatni! Igen jó benyomást tett rám, még az általam eléggé lebecsült NAD erősítőkkel és MM hangszedővel is érezhető volt a különbség az asztalka és a komód között. Ha valóban lesz különbség az erősítők hangjában is az asztalka hatására, azok alá is vásárolok! (Úgy látszik, tisztára hülye vagyok: erősítők akusztikai visszahatása?!) Más. Két többoldalas levelet téptem szét, mert olyanokat írtam benne a NAD-ról, hogy nem mertem elküldeni. Ha az 5120 lehet egy referencia gép, akkor én szépségkirálynő! Kétszer is vettem, hogy majd csinálok belőle lemezjátszót. Nem lehet! A motor egy szemét, a tányér és gumi kiegyensúlyozatlan és üt, minden csapágya egy vicc, és tessék mondani, ha a hangkart ilyen primitív módon kell begyömöszölni a helyére, mitől lesznek a megfelelő helyeken párhuzamosak és derékszögek? (...) Visszatérve a szíj kontra DD vitára, Önök is azt állítják, hogy a DD rendszer sajáthangjának a szabályozási rendszer az oka. Na de a Linn Sondek motorját ugyanilyen elektronika vezérli! Referenciajelhez viszonyít egy mérőjelet, amit korrigál. Azonos súlyú tányérnál, ha forgatom, kvarcreferencia-vezérléssel a szögsebesség-változás sokkal nagyobb lesz a szíjhajtású gépnél, a mechanikai erőátvitel miatt, mivel a szíj rugalmas. Mindegyik ponthoz van hozzáfűznivalónk. Azonos specifikációjú alkatrészek nem feltétlenül szólnak ugyanúgy. Az AGI-t a nagykönyv szerint építették meg, de az alkatrészek természetesen nem ugyanattól a gyártól származnak, mint az 511A alkatrészei. A készülékek "szórásáról" is vannak elképzeléseink; itt most nagyobb különbséget véltünk hallani. Az asztalkák hatásmechanizmusát nem ismerjük, de csaknem biztosra vesszük, hogy nem akusztikai visszahatásról van szó. Mi is azt tapasztaltuk, hogy a NAD5120-ból nem lehet "lemezjátszót csinálni", nemigen lehet feljavítani. (Habár érdemes megnézni a MOD-ot a 108. oldalon!) A Rút Kis Kacsával szembeni ellenérzéseinknek kezdettől fogva hangot adunk. Mindazonáltal nem ismerünk ennyire jóhangú lemezjátszót a hazai piacon. A DD-rendszer hibáiról mi csupán spekuláltunk, tehát nem "állítottuk", hogy a szervovezérlés okozza a bajt. Tény viszont, hogy a legtöbb DD-készüléknek túlságosan könnyű a tányérja. Másrészt, ha két azonos tömegű tányért közvetlenül, illetve szijjal hajtunk meg, nyávogásuknak nemcsak a mértéke, hanem a karaktere is más lesz. A szíj rugalmassága növelt ugyan a "wow"-t, de csökkentheti a "flutter"-t. Kobela Mihály Jászberény (...) A NAD lemezjátszóból én már a másodikat fogyasztom, s ezzel alighanem egyedül állok. Az első - még Tesla470 márkajelzéssel - nálam egy régi, függesztett vázas, erősítős Teslát és egy hasonló korú Philips GA308-ast váltott fel. A hangja nagyon tetszett, de halálra idegesített a... Tulajdonképpen ma sem tudom pontosan megmondani, micsoda. Úgy éreztem, mintha papírból lenne, a kezelése nehézkes. A Tesla nem tudom, miért ragaszkodik ahhoz a rögeszméjéhez, hogy aki lemezt vesz, az felteszi a tűt a befutó barázdára, a végén meg leveszi, közben pedig élvezettel elterül a fotelban. (Nem rossz gyakorlat, mindazonáltal. A szerk.) Szóval, egy független karlift is hiányzott, az egész olyan bizonytalannak, olyan szerencsétlennek tűnt. Pont, mint a Rút Kis Kacsa! És közben minden eddig hallott lemezjátszónál szebben muzsikált a maga olcsó Ortofonjával. Gondoltam, kész, tessék engem főbe lőni, ez a vég! Hosszas lelkitusa árán végül úgy döntöttem, elcserélem egy igazi, amolyan sárgapelyhes Szép Kis DD Kacsára. Még az sem zavart, hogy az új szerzeménynek még a tojáshéj is ott van a fenekén. Azt hittem, úgy elbűvöl majd a flikk-flakkjaival, hogy nem fog zavarni a kicsivel fülsértőbb hápogása. Hát nagyot tévedtem. Hamarosan rá kellett döbbennem, hogy az én lemezjátszó-múltammal a DD bizony nagyon soványka teljesítményt nyújt. Egy-két lemezoldalnál többet sehogyan sem tudtam egyszerre végighallgatni rajta. Rövid és érzéketlen búcsút vettem hát tőle, azután a fal mellett, hogy senki se lássa, beosontam a boltba és vettem egy NAD-ot. Kicsit hiányoznak ugyan a szolgáltatásai, de hát én a lemezjátszót - rossz beidegződés lehet - elsősorban lemezhallgatásra használom, arra pedig a NAD minden kommersz bolti masinánál jobban megfelel. (...) Most épp azon töröm a fejem, hová tegyem a NAD-ot. Eddig egy kis rétegelt-lemez állványon állt, majd egy nagy szekrény egyik polcán - az előbbin szólt jobban. Zenetanítás és High Fidelity Justinné Ládi Etelka Győr, Árpád út 51/a, 8022 Zenepedagógus vagyok, gimnáziumi és általános iskolai ének-zene szakfelügyelő és a Győri Pedagógus Kórus karnagya. Csak nemrég figyeltem fel a Hifi Magazinra és annak zenei nevelésünkben is hasznosításra kínálkozó értékeire. A lapot sokoldalú szakmai segítőmnek ismertem meg. Belőle kiegészíthetem audio-technikai ismereteimet, sok szemszögből láthatom a zenei világot, belátva rejtettebb műhelyeibe is. Szenvedélyes hangú, de megalapozott kritikáit sajátomnak, helyettem szólónak is érzem. Örülök, hogy a lap fórumot ad a zenei nevelés gondjainak is. Régebbi számait elolvasva különösen megörültem Nagy István "Csak tiszta forrásból?" és "A zene mindenkié?" című cikkeinek, melyekben eddigi törekvéseim rokonszellemére találtam. Sok iskolára terjedő elemző felméréseim tapasztalata is, hogy az ének-zene tanárok többsége gyakorlatilag nem rendelkezik audio-technikai ismeretekkel, s nem igényes a zenei hangvisszaadó eszközök hangzásminőségével szemben. Talán szakmai ártalom, hogy a rádióhallgatás során megszokott és kénytelenül elfogadott dinamikaszűkülés, a hangösszetevők kellemetlen arányai és arányváltozásai stb. többnyire kívül esnek a zenész szakember figyelmén. (...) Igen nagy a hangzási "varázs" hatása viszont a zenével jobbára még csak ismerkedő fiatalokra, és ezért a tanulók könnyebben kedvelik meg azt az esetleg kevésbé értékes zenét, amelyben kiváló hanghűségű berendezésen gyönyörködhetnek otthon, mint azt, amelyet a kellemetlen hangzásig (gyenge gyártási minőségű, rossz állapotú, nem szakszerűen elhelyezett vagy rosszul beállított stb.) iskolai eszközökön hallgatva kell elviselni. (...) Szeretném ezért felkérni Nagy Istvánt, hogy felügyeleti körzetem tanárainak tartson előadást említett két cikke gondolataiból, kiemelve a pedagógusok tennivalóit... Örömmel, de meglepetten olvastuk ezt a levelet. Őszintén szólva, nem gondoltuk volna, hogy írásainkkal befolyásolni tudjuk a zenepedagógusok gondolkodását. Így is attól tartunk, hogy Olvasónk - mentalitásával - afféle fehér hollónak számít a magyar gimnáziumi és áhalános iskolai ének-zene szakfelügyelők között... (A szíves meghívást természetesen továbbítottuk Nagy Istvánnak.) Hazai tükör Takács József Karcag, Kisújszállási út 4., 5300 Gratulálok Önöknek ahhoz a nem kis eredményhez, hogy magazinjuk színvonalát mind esztétikailag, mind tartalmilag ilyen magas szinten tudják tartani, annak ellenére, hogy nincs konkurens kiadvány a hazai sajtótermékek között. Ennek ellenére, vagy talán pont ezért, szeretném elmondani Önöknek a Bemutatjuk rovattal kapcsolatban felmerülő gondolataimat. Rendkívül fontosnak és különösen hasznosnak tartom e rovatot a vásárlóközönség szempontjából. Épp ezért jó volna a rovatot bővíteni, bár sejtem, hogy nem kis munka egy-egy készülék mérése és tesztelése. De ha már a rovatot nem is bővítik (részben érthető okok miatt), legalább kihasználhatnák ésszerűbben. Gondolok itt arra, hogy az Orion minitorony komponenseit már másodjára, sőt, tulajdonképpen harmadjára tesztelik, pedig komolyabb változtatás, fejlesztés nem történt. Olyan készülékekről, amelyek esetleg vetélytársai lehetnek az Orionnak, egyszerűen nem mondanak véleményt. Gondolok itt (hasonló funkciójuk és áruk alapján) az NDK-s RFT és a lengyel Unitra készülékcsaládokra. Legutóbbi számukban épp arra panaszkodtak, hogy kevés az import, nincs mit tesztelni. Tudom, egy bizonyos minőségi színvonal alatt nem foglalkoznak készülékekkel, de nem hiszem, hogy a minitornyok, főleg az RFT ne üssék meg ezt a szintet. Annál is inkább állíthatom ezt, mert majd' egy éve tulajdonosa vagyok egy RFT S-3000-as minitoronynak, és meg kell hogy mondjam, nem csalódtam. Persze, a két kis basszreflex-doboztól, melyet a gyártó ad a készülékhez, gyorsan megszabadultam, és hosszas, kínos utánajárással beszereztem két HS501-est. (...) Jó beruházás volt, mert a kis erősítő szinte szárnyakat kapott. Igaz, hogy a névleges teljesítmény közelében kissé zavaros lesz a hangkép (gyanítom, hogy az MDA202-as felszökő intermodulációs torzítása okozza, ezért tervezem is a végfok MOD-ját), de jó szobahangerőnél ez még nem zavaró. A két kis tuner (Orion, RFT) között sem lehet óriási különbség: alapvető építőköveik (A225D, A244D, A290D) megegyeznek, s ezeket éppen az NDK és nem hazánk gyártja. (...) Indokolatlannak tartom az Orion túlzott kényeztetését, még ha két év telt is el a szett megjelenése óta, míg más hasonló készülékek tesztje nem fér bele a rovatba. Tévedés ne essék nem vagyok az Orion márka ellensége, sőt; szerintem magasan ők a legjobbak a nem túl sok hazai gyártó között. Mi sem bizonyítja jobban gondolataim őszinteségét, mint hogy magam is Orion hangsugárzókat használok, a legnagyobb megelégedésemre. Köszönöm figyelmüket, és türelmetlenül várom a magazin további példányait, melyekben egyszer talán helyet kap az RFT S-3000-es minitorony tesztje is. Figyelemmel kísérjük a forgalomba hozott készülékeket. Ha valamelyikről megfeledkezünk, arról nem méltánytalanságból, hanem méltányosságból feledkezünk meg (mint a zenei utókor bizonyos zeneművekről). De hogy ellenőrizzük magunkat, ebben a számunkban napirendre tűztük az RFT torony tesztjét. (Az Unitrákat 12. számunkban teszteltük!) Godina László okl. gépész üzemmérnök Nagykanizsa, Kinizsi u. 66., 8800 (...) Meglepő dolgokat olvastam a "4" D-vel kapcsolatban. Megvallom, eddig mosolyogtam, kétkedtem egy kicsit a 776 idevágó cikkein. Most azonban végképpen meggyőztek. (Nem örülünk neki! Továbbra se higgyen senkinek fenntartás nélkül, amíg személyesen is meg nem győződött a negyedik dimenziós jelenségek létezéséről! A szerk.) (...) A magazin végén a Bemutatjuk rovat kicsit elszomorított, illetve hiányérzetet keltett bennem. Önök annyi kicsi és nagy, sokhangszórós és kevéshangszórós, ronda és még rondább, csúfhangú és elviselhetetlen hangú hangsugárzót mutattak be, hogy a szegény olvasó már kiütést kap tőlük, a szó mindkét értelmében. Jó, jó, az persze nem a HFM hibája, hogy iparunk itt tart. A magyar dobozok között eddig a HS280-as volt a legkevésbé rossz. De hol van már az eredeti HS280! Helyette ott a Rumba. (...) Önök azt állították, hogy az Orion és a Videoton jobbára külföldre gyárt hangsugárzót. Ez igaz is lehet, de azért a múlt év utolsó félévében mégiscsak tettek kivételt. Hosszú ideig kapható volt lakóhelyem több boltjában a Videoton gyár Akai-licensz alapján gyártott SR-HA5 típusú hangsugárzója. A hangdoboz alapterülete megegyezik a HB1 méreteivel, magassága valamivel nagyobb, mert háromutas. (...) A hangjára nem esküszöm, de azt hiszem, hogy egy kicsit más, mint az eddigi dobozok hangja. Nem megy mélyebbre, mint a Rumba, de a közép és a felső regiszterek - én úgy hallom különbek. Nem nyers, nem tolakodó, nem rekedtes és nem sziszeg. Elevenen, lelkesen muzsikál. Úgy tűnik, térben is elég jól teríti még a magas hangokat is. (...) Mégiscsak a hazai ipar szülötte, és talán teljesebb lenne vele a Bemutatjuk rovat. Hátha végre lesz egy magyar hangsugárzó, amely nem vall szégyent. Kovács János Levelek, Rákóczi út 59., 4555 Nagyon örültem a 20. számnak, még a jókora késés után is. Rendkívül tartalmas, jól érthető, kivéve a Szűrővizsgálat című cikket, ami kétszeri olvasás után sem tiszta teljesen. Azt hiszem, az átlagos zenebarátnak ez egy kicsit magas. De azért megpróbálom még egyszer. Bárhogy kerestem is, nem találtam benne az Akai-VT SR-HF3 tesztjét. Ez a hangsugárzó, ha jól tudom, tavaly nyár elején jelent meg. Nem tudom, hány került forgalomba, de nem hiszem, hogy én volnék az egyetlen, aki használja... Az SR-HA5-ről és SR-HF3-ról nem volt tudomásunk, Budapesten nem láttunk belőlük egy darabot sem, tehát nyiltan nem tesztelhettük őket. Ha rábukkannánk elfekvő példányokra, örömest behoznánk mulasztásunkat. De úgy tudjuk, ezek a hangsugárzók csupán a "biztonsági tartalék" szerepét játszották. Mint ismeretes, exportmunkák alkalmával a gyárak valamivel (néha 10 százalékkal is) többet készítenek, mint ahány darabra a rendelés szól. Ami megmarad, kiárusítják - és ezzel a típus nem létezik többé. CD és fogkrém Szűcs János Tatabánya, I. Gál ltp. 2D8, 2800 Már PCM-hívőnek számítok - nem semmi ez, zsebpénzemet ezres csomagokban kiadni a korongokért. Kedvencemet (Dire Straits) csak úgy kaptam meg, mármint korongon, hogy minőségi igényemet félretettem. Egy összekarcolt CD korongot kockáztattam meg, de a szívem fájt volna, ha otthagyom; ez egyfajta hazárdjáték is, növeli a játék izgalmát, vajon lejátssza-e a készülék, vagy úton-útfélen visszajelent a barázdák állapotáról? Sajnos, az utóbbi történt, 3-4 helyen is gázlót keresett a készülék logikája. Gondoltam egy merészet, és kezelésbe vettem a korong műsoros oldalát olyanképpen, hogy egy sík felületre fektetve, vattával és fogkrémmel (!) felpolíroztam a hibás helyeket, amelyeket nagyítóval szépen azonosítani lehetett. Örömmel jelzem, hogy a műtét sikerült, és a páciens bírta. Fennakadás nélkül hajlandó együttműködni a berendezéssel, nem kis örömömre. Ui.: úgy vagyunk a lemezválasztékkal, mint Tasziló papagája az eledellel, sajnos. Lehet, hogy PCM azt jelenti: PuCold Magad? Hej, ha az összekarcolt LP-ken is segíteni lehetne a fogkrémes kúrával...