Hangszerviz



Címünk: Hifi Magazin, Budapest 1906, Pf. 223. Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését, hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Minden levélre válaszolunk, ha nem is postafordultával; válaszboríték fölösleges. Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a levelekből alkalomadtán szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük, ezért térítés nélkül közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, iparszerű foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak és fogalmazzanak tömören, mert apróhirdetésüket helyszűke esetén kénytelenek vagyunk megrövidíteni. Egy híján 20 (Merthogy ez a levél még a 20. szám megjelenése előtt érkezett.) (Teljes név és cím) Kedves Darvas László, immár több éve, hogy rendkívül örültem a Magazin megjelenésének. Nemcsak azért, mert a hobbimmal foglalkozik, hanem újszerű, olvasmányos stílusa, korrektsége miatt is. Úgy éreztem, színvonala töretlenül emelkedik, például a mások által leszólt "gyönge kilences" nekem nagyon tetszett. Mindig voltak persze olyan dolgok is, amiktől kevésbé voltam elragadtatva, dehát más esetleg éppen ezekért várja az újabb számot - és ez így is van rendjén. Éppen ezért, mert a HFM olyan, amilyen jó egyáltalán lehet, nem tudom elfogadni az utolsó számokban jelentkező anglomániás vonásokat. Addig rendben van, hogy sokat tanulhatunk a külföldtől, abban sincs köztünk vita, hogy ez a "külföld" ne legyen a bóvlimpex Japán. Senkinek sem lehet rossz szava amiatt, hogy Ön az angolokat tekinti bizonyos fokig példaképnek, az angol magazinok sorait különös érdeklődéssel olvassa és az angol szakírók tapasztalatait gyakran felhasználja a saját munkájában - ezen mindannyian csak nyerhetünk. A Hetedhéthatár - egészen a legutóbbi időkig, de erről majd később - a kedvenc rovatom volt, és úgy tűnt, több az érték a HFN/RR és a HFA lapjain, mint például a sokkal látványosabb, színesebb Audio-ban. Valahol a 16. szám körül támadtak először rossz érzeteim: a Magazin tesztjén lényegében leszerepelt a Naim NAIT, mint az "Év Erősítője". (...) Nem értem, miért nem írják le fehéren-feketén: ez az erősítő rossz konstrukció, a vevő nem a funkciót és nem a hangminőséget fizeti meg, hanem a Naim feliratot a készülék előlapján - írjon bármit is a HFN/RR! Ön a saját fülének kevésbé hisz, mint Martin Collomsnak (aki mellesleg ezekből a tesztekből él)??? Nem ezt várjuk a HFM szerkesztőjétől! Emiatt még nem fogtam volna tollat; amivel igazán problémám van, az a "kábelsztori" és társai. A HFM 17. számában még kissé ironikusan megemlíti a "kábel varázslók" mozgalmát - nagyon helyesen, hiszen a 776 funkciója éppen ez: megmutatni, mi foglalkoztatja a külföldi szakírókat. (...) Az viszont már egyszerűen minősíthetetlen, hogy a 19. szám immár nemcsak Jimmy Hughes legújabb csodálatos ötleteit veszi át a HFA-ból, hanem Robert Watts konstruktőr "magyarázatait" is leközlik. Nem láttam Watts számításait és nem is érdekelnek, azt viszont érdemes megnézni, mit is állít ő? (Itt ábra és számítás volt a levélben - a szerk.) Ha az általános iskolai fizikaanyag még a fejünkben van, könnyen kiszámítható, hogy Ru változásának hatása Ube értékre közelítőleg 1,1x10-7dB. Komolyan gondolja, kedves Darvas László, hogy a kérdés evvel "meg van magyarázva"? Vagy ha már Önnek, aki nem műszaki ember, nem tűnt fel Mr. Watts fejtegetéseinek tarthatatlansága, miért nem reagált a lektor? Igaz, ő odavet pár sort, amelyek - mivel nem bírálóak - megerősítik a laikust abban a hitében, hogy lám, egy jó fülű amatőr (Mr. Hughes) felfedezett valamit, ami eddig ugyan elkerülte a mérnökök figyelmét, de most már feltétlenül számolni kell vele, hiszen korrekt műszaki magyarázata van! S. A. megjegyzése különben is pontatlan ezúttal, hiszen nem igaz, hogy az áramkiszorítás jelenségét "főleg rádiófrekvencián vették figyelembe". A váltakozó áramú energiaátvitelben használt elektromos készülékek tervezésekor kivétel nélkül mindig figyelembe veszik a szkin-effektust (50-60Hz!). Még mielőtt tovább idegesíteném Önt levelemmel (nem ez a célom!), szeretném világosan leszögezni a következőket: 1. Nem állítom, hogy amit J. H. hallani vél, nem létezik - egyszerűen nincs véleményem a dologról, hiszen nem áll módomban kontrollálni az ő eredményeit. 2. Viszont a jelenség - ha létezik - aligha magyarázható azon az úton, amerre Mr. Watts elindult, és amire a lektor (hallgatásával) áldását adja. 3. Az a mód, ahogyan Ön a kérdéskört kezeli a 776-ban, legalábbis félreérthető, még akkor is, ha több helyen leírta már, miszerint ezeken a lapokon az átlagosnál nagyobb gyanakvással kell átrágnunk magunkat. (Lásd a 776 mottóját. A szerk.) Nem hiszem, hogy az itt leírtak ne épülnének be a gondolataink közé, így a nyilvánvaló szakmai melléfogások kritika nélkül való leközlése megengedhetetlen - volna. 4. Ha pedig már sikerült kábelügyekben elég sok magyar hifista fejét megkavarni, azt hiszem, itt az ideje, hogy Ön is kísérletekbe fogjon - vagy legalábbis hagyja abba az ilyen teljességgel megbízhatatlan-ellenőrizhetetlen, másodkézből származó információk közzétételét - egyszóval maradjon hű a Magazin szelleméhez. Végül még egy. Lehet, hogy most keményen fogok fogalmazni, de Ön provokált! A HFM-nek és úgy nagyjából senkinek a világon nincs erkölcsi alapja olyan gondolatokat leírni, amiket Ön leír a 19. szám szerkesztő jegyzetében! Egyebekről nem is beszélve, értelmes mérnök soha nem vette és nem is veszi tudomásul, hogy "tudása immár teljes". Kedves Darvas László, Ön olyan képet fest, miszerint öntelt, magát mindentudónak képzelő mérnökök serege "nem csekély lenézéssel a hangjában" társalog a tán szakmailag képzetlen, de lelkes, ügybuzgó amatőrökkel, akiknek ráadásul az utóbbi 30 évben mindig igazuk volt! Hm, hm! (...) Azt hiszem, ezúttal - először a Magazin történetében - jobb lett volna, ha a lap 3. oldala üresen marad. Legalábbis Arany Kakadu díjra érdemes a 776 némely sora is. Ezektől eltekintve a Magazin egyéb rovatai változatlanul nagyon tetszenek, csak hát... Míg a 15-16. számig bármit szívesen kölcsönadtam a hifivel szimpatizáló, műszaki végzettségű ismerőseimnek, az új termést már inkább nem adom ki a kezemből, nem akarok úgy járni, mint egyik barátom, akitől egyik rokona (a Rádió egyik mérnöke) rendszeresen elkéri a "vicc-magazin" legújabb számát, és már lapoz is a 776-árhoz... Legvégül hadd köszönjem meg Önnek és munkatársainak az immár 19 Magazint; Önöknek oroszlánrészük van abban, hogy a magyar hifisták egyre nagyobb része vadászik szép hangú (és nem szép külsejű) készülékekre; hogy baráti társaságban egyre kevesebben hozakodnak elő a csillogó bóvlikat gyártó cégek nevével; hogy egyre több emberben ébred fel az igény a valóban természethű hangátvitelre. Ami kritikáimat illeti, nagyon örülnék, ha reagálna rájuk, akár levélben, akár úgy, ha a 776 megírására ismét kicsit több gondot fordítana. Tisztelettel maradtam lelkes olvasójuk. Ui.: nincs kifogásom az ellen, hogy esetleg a Magazinban idézzen levelemből, ha nevemet és címemet elhallgatja. Elhallgattuk. ("Ipiapacs, te vagy a fogó" - aztán meg: "nem ér a nevem.") Időközben megjelent a 20. kiadásunk, abban sok mindenre választ adtunk. Remélhetőleg sokan gondolkodóba estek azóta, sejtvén, hogy azok a szörnyen vicces ötletek, amelyekről sajtószemlénkben olvashattak, talán nem is annyira viccesek. Csak persze sokkal egyszerűbb dolog karosszékben ülve, papíron ceruzával cáfolni bizonyos okfejtéseket (amelyekről egyébként mi nem állítottuk, hogy okvetlenül helytállóak volnának!), mintsem venni a fáradságot, és sajátkezűleg kipróbálni valamit. "Hiszen nem áll módomban kontrollálni az ő eredményeit." Ugyan miért nem?! Amikor egy bizonyos Galilei felfedezte a napfoltokat, és a dolognak híre ment, akkor aki csak tudott, távcsövet fabrikált, és mutogatta a foltokat fűnek fának. Egy jezsuita professzor nem volt hajlandó belenézni a csőbe. "Fölösleges - mondotta. - Kétszer végigolvastam az egész Arisztotelészt. Egy szót sem találtam napfoltokról. A Napnak nincsenek foltjai." Az a jóhumorú rádiós mérnök, akiről Olvasónk említést tesz, feltehetőleg még a használhatóbb jezsuiták közé sorolható, hiszen legalább hajlandó belenézni, ha nem is a távcsőbe (ami pedig ezekután minden valamirevaló szakembernek kutyakötelessége volna), de legalább a mi kis vicclapunkba. Igaz, hogy közben úgy tesz, mintha valójában nem is érdekelné ez az újság. Még megszólják érte... Ugyan kik? És ezzel el is érkeztünk a 19. szám szerkesztői jegyzetéhez, amely pontosan az ilyesfajta mérnökemberekről szól, mint ezt ott fehéren-feketével le is írjuk: "Műszakiakon itt most azokat a hangmérnököket, hifi-konstruktőröket stb. értem, akik jó szakemberek ugyan, de nem érdekli őket a zene. Csak műszaki paramétereket ismernek. De vajon tényleg ismerik-e a műszaki paramétereket?!" Etalonpolitika Varga Imre Tiszafüred, Kun Béla sétány 5/A, 5350 Az első számtól kezdve olvasom a Magazint. Hasznos dolgokat tudok meg belőle, és a hangvétel is nagyon tetszik. Végigolvasom a Bemutatjuk rovatot is, és éppen itt akadtam egy furcsaságra a kazettás csévélők tesztjénél. Amikor még az SM 250 volt az etalon, teszteltétek az SM 1025-öt és egy fokkal jobbnak találtátok. Mégsem lett belőle etalon. Azután amikor az Aiwa F220 volt az etalon, a módosított SM 250B-vel hasonlítottátok össze, és a zsűrorok többsége a magyar készülék mellett döntött. De ebből sem lett etalon. Én az Aiwát és az SM 1025-öt tudtam összehasonlítani, én is az Orion mellett maradnék. (Sajnos, egyik sem enyém.) Az tény, hogy külcsínben a külföldiek vezetnek, de ez egy másodlagos kérdés lehet... Helytálló kritika, mindazonáltal van mentségünk (amit nyilván akkor kellett volna részletesen kifejtenünk, amikor a tesztet közreadtuk). A rövidteszt eredménye néha minket magunkat sem győz meg teljesen. Az SM 250B-nek például úgy van beállítva a frekvenciaátvitele, hogy félünk: hosszú távon fárasztó lesz. A kisebbik Orion hangképével szemben is vannak fenntartásaink (legutóbb a casseiver magnórésze legalábbis nem győzött meg bennünket). Az Aiwa minősége tapasztalatunk szerint megbízható és állandó. Ha a barátaink kérnek tanácsot (gyakran kérnek!), nekik is az Aiwát ajánljuk. És nem csak a kinézete miatt - bennünket ez kevésbé befolyásol ítéletünkben. Tanúságtételre idézzük a Tesla/NAD lemezjátszót; eddig aligha nyert díjat szépségversenyen, mégis ajánljuk. Dr. Timár Róbert Pécs, Fürdő u. 1., 7621 (...) Etalonpolitikátokkal nem értek egyet. I. Erősítő: a Quad, amiből alig van nálunk, mint írjátok, nem jobb az SE 260 végénél. Ebből viszont ki tudja mennyi, de van nekünk. II. Magnó: itt van mindhárom Orion elég nagy példányszámban, mire egy kis példányszámú Aiwát választottatok ki, mert nem túl meggyőzően bár, de jobbnak tűnt az SM 1025-nél. Mégis megtartottátok. Ha egy szeánsz eredménye nem illik a képbe, nem jó, hogy ráfogjátok az indiszponáltságra! III. Lemezjátszó: Telitalálat! Bárki megveheti, olcsó, jó. De nehogy azonnal lecseréljétek, mihelyt egyik szeánszon egy "tojáshéj" picivel jobbnak tűnik! IV. Minthogy tuner-teszt még mindig nincs, csak szurkolni tudok az ST 240-nek, és ez nem sovinizmus. Barátaim szerint is, szerintem is csaknem világklasszis - ha kifogsz egy "jól fejlett példányt". Én kifogtam. Remélem tehát, hogy nem egy Revox vagy egy Pioneer lesz a Kiválasztott, még ha kevéssel jobb is. (...) A tegeződésért ne haragudjatok, de minthogy a lap hangvétele is igen családias, ezt tartottam természetesnek. Kedves Róbert, leggyötrőbb gondjainkra tapintasz rá. Etalonjainkat mindig csak kiadós önmarcangolás árán tartjuk meg vagy vetjük el, tehát Téged sem tudunk igazából megnyugtatni - habár az időközben megjelent 20. számban bizonyára választ találsz egyik-másik kérdésedre. Leveledben egy ellentmondást is felfedeztünk. Sérelmezed, hogy megtartottuk etalonnak az Aiwát (amelyből egyébként nem néhány példányt, hanem sokezer darabot hoztak be, többet, mint bármiféle más típusból!), annak ellenére, hogy némelyik teszten gyengébbnek jött ki. Másrészt azt kéred, hogy a NAD lemezjátszót akkor is tartsuk meg etalonnak, ha netalán a szeánszon egy másik lemezjátszó, jobbnak látszik. Szóval: hogyan is válasszunk etalont? Török Sándor Bp., Váci u. 56-58., 1056 Unitra WS 311D erősítőm egyik csatornája nem működött kifogástalanul (...) Épp akkor szólt egyik ismerősöm, hogy szabadulna Videoton gyártmányú rádióerősítőjétől. Elhatároztam, hogy az Unitrát nyugdíjba küldöm és elhoztam a Videotont. Borzalmasan szólt, legalábbis az Unitra után. Feltettem az összes lemezemet, kazettámat, de nem tudtam vele megbarátkozni. A nyugdíjazott Unitrét visszahoztam, megcsináltattam, és azóta is meg vagyok elégedve vele. Hogy miért írtam le mindezt? Nos, én mindig mosolyogva olvastam a HFM-ben, hogy az egyik erősítő így szólt, a másik úgy szólt. De most be kell látnom, hogy igazatok van, két erősítő hangja nagyon is különböző, jól meg lehet különböztetni őket. Nekem elég alapfokú a láncom: Taya, Aiwa magnó, Videoton DC 2050-es hangdobozok. Ha ezen a láncon így elüt két erősítő hangja, akkor el tudom képzelni, hogy egy komolyabb berendezésen mennyivel drasztikusabban jönnek ki a hangzásbeli differenciák. És most a Hifi Magazinról egy pár mondatot. A 15. szám 8. oldalán még kvarc-szintetizátoros FM-vevőről van szó, a 19. számban meg kvarc-szintézeres tunerról olvastam. Most melyik a szakszerű kifejezés? A másik, amit szóvá teszek, hogy a kazettás magnók mérésénél a táblázatban megadjátok, hogy a magnót milyen szalaggal méritek. Ez általában BASF. A frekvenciajelleggörbéket tanulmányozva láttam. (18. szám, 90. oldal), hogy az SM 250B-t BASF vonatkoztatási szalaggal, a Pioneer CT-301-et SRD 601-gyel, a Philips FC-141-et BASF LH super szalaggal mértétek. A másik két kazettatípusnál is hasonló a helyzet (...) Azt hiszem, úgy tisztességes, ha minden kazettás magnót egyforma szalaggal mértek, különben nem igazságos az összehasonlítás. Már csak azért is, mert a 19. számban is ezt tapasztaltam. Kíváncsian várom reagálásotokat. Egyébként az utolsó szám is nagyon tetszik (Itt most még a 19. szám értendő - a szerk.) Most nagyon bőséges volt a Bemutatjuk rovat. Remélem, a jövőben is így lesz. Örömömre szolgál, hogy a magazin változatlanul nagyon magas színvonalon tájékoztat(...) Sólymos Antal válasza: Olvasónk kritikája teljesen jogos a tunereket illetően: "kvarc-szintézeres" a helyes elnevezés. Ami viszont a magnók mérésekor használt kazettatípusokat illeti, már korántsem ennyire egyszerű a dolog. Tudomásul kell vennünk ugyanis, hogy a gyárak más-más szalagtípusra állítják be készülékeiket, és nagyon gyakran előfordul, hogy mi pont azokkal a kazettatípusokkal nem rendelkezünk. A leggyakrabban az történik, hogy a gyár valamilyen saját maga által kitalált típusjelet ad a beállító kazettának (amely persze általában ismert, jó minőségű kazettatípus, de úgy átkeresztelve, hogy az anyja se ismerjen rá), és így aztán nem derül ki egyértelműen, milyen kazettatípusra hivatkoznak. A mi oldalunkról nézve a dolgot, már többször leszögeztük, hogy a tesztelésre szánt készülékeket mi sohasem állítjuk be külön, nem "tuningoljuk", nem próbáljuk kihegyezni az eredményt. Mindig megtartjuk az eredeti, gyári beállítást, hiszen a vásárlóközönség túlnyomó része sem tehet mást, de megválaszthatja, milyen kazettát használ hozzá. Ezek után két út kínálkozik. Vagy az általunk kiválasztott kazettatípussal mérünk meg minden magnót, függetlenül attól, hogy arra állították-e be vagy sem. Vagy pedig többféle (hányféle?) kazettával is megmérünk egy-egy magnót, és - az igazságnak megfelelően! - a legkedvezőbb eredményt adjuk meg. Mi ezt az utóbbi, körülményesebb megoldást választottuk. Ismeretes, hogy a tengeren túli magnók általában nagyobb előmágnesezés-igényű szalagra vannak beállítva; a szocialista importból származó készülékek inkább a régebbi BASF-típusokhoz alkalmazkodnak, s azoknak pedig kisebb az előmágnesezési áramszükségletük. Amikor tehát más-más magnót más-más szalagtípussal specifikálunk, akkor éppen a sportszerűség miatt járunk el így. Hogy minden készülék "kifuthassa magát". Csak egyben reménykedhetünk lassan-lassan tért hódít a szabványosítás, és egyöntetűbb lesz a különböző gyártmányok előmágnesezési áramigénye. Zavar a fejek körül - III. Gáspár Attila Bp., Bíró u. 9/A, 1122 (...) Nem tudok zenét hallgatni, mert Akai CS-F 21 típusú deckem feje elkopott. A kopás természetes dolog, miként az is természetes lenne, hogy a fejet kicseréljem. Igaz, nem kis összeg, dehát a hifire költeni kell. Boldogan fizetném ki a kb. 1000 forintot, ha kapnék fejet. Több délelőttöm elment a telefonálásra, hívtam a Videotont, a RAMOVILL-t, a KERAVILL-t, a nagy híradástechnikai üzleteket. A legkedvezőbb válasz az volt, hogy adjam be egy szervizbe, talán fél vagy egy éven belül lesz fej. Szerintem röhej az, hogy egy 13000 forintos deck használhatatlanná váljon, kétévesen, legfontosabb alkatrészének hiányában. A deckhez kapott prospektusban az áll, hogy 5000 forint feletti árukhoz 8, azaz nyolc évig kötelesek alkatrészt adni. Volt, ahol azt válaszolták, hogy nem kell hozzá fej. Hihetetlen, hogy egy irodában ülő, mélyen tisztelt, nyilván rendkívül hozzáértő hölgy mondja meg nekem, hogy a magnóm jó, és az a fej nem kopik el 3 év alatt... Hát igen. Ahogy ez nálunk lenni szokott: a jogszabályok tökéletesek volnának, csak éppen érvényesíthetetlenek. A vásárló gyakorlatilag védtelen. * Egy emlékezetes elírás (nem, nem mi követtük el): a VT-Akai magnó használati utasításában az áll, hagy a fejeket néhány óránként le kell mágnesezni. Erre utal Kiss László Bp., Róbert Károly krt. 12/B, 1138 Olvasónk levele, amelyhez egy Japánból érkezett válaszlevél fotokópiáját is mellékelték. Az Akai szervizrészlegéből érkezett válasz szerint "a demagnetizálást ajánlatos időről időre elvégezni, minden 100 órában vagy 6 hónapban, nem csupán abból a célból, hogy megkíméljük a műsor magashangjait a felmágneseződött fej törlőhatásától, hanem azért is, hogy a felvétel megfelelő legyen." Kábelbűvölés Angi Péter Bp., Csanády u. 6/B, 1132 Kedves, László, elérkeztem a... tényleg, hanyadik levelem is küldtem már Neked? Hamarosan külön polcot nyithatsz már nekem. A körmölésre a bátorságot a 18. szám nyitócikkéből, a berendezés felspécizéséről szóló értekezésből merítem. Azt írtad: valamit hallok, de nem mondom meg, hogy mit, mert akkor más is ezt hallja. Nohát lássuk, mit hallok. (Elöljáróban annyit, hogy berendezésem megint módosult: a VMS 30 helyett a VdHul tűs MC20 Super+KFKI 40.30 trafó dolgozik immár. A Thorens 160, Nuance előfok, SE 260 végfok, Spendor SP1 változatlan.) A lemezjátszón a gumilapot, ami bordás volt, most két, összeragasztott állatbőr helyettesíti, a vastagság egyezik. A hatás: egyes gerjedékeny bőgőhangok letisztultak. Nem lényegtelen nyereség. Végigteszteltem egy csomó kábelt. Egész kábelvarázslat volt, még emblémát is terveztem hozzá, csatolom. Meghallgattam kétféle Audio Technicát, egy Vectort, egy Monstert (nem a Reference-t), egy Mogamit (ez a sajátom), néhány, angol kábelekből házilag szerelt típust és az érdekesség kedvéért egy RAMOVILL-nál vásárolt típust is. Hamarosan érkezik egy Isoda. (Micsoda? A szerk.) A választék tehát figyelemreméltó. Ha akartok körmérkőzést csinálni, szolgálhatok adatokkal.(...) A kábelek hangja drasztikusan megváltoztatta a hangképet! Az egyik AT: lassú, fátyolos, pedig magasba húz, mégis sávhatárolt, mindent előre hoz, a férfikórus elsikkad. A másik AT: jobb sztereó, mélységérzet; magasba visz; torzít, de lelkes; hozza a lemezzajt; bőgő kevés, szaxofon a helyén van. A házi angol: fakó, halkabb, minden távolabb van, gumis; csinn nem cseng ki; nem elég feszes; sztereó maszatos. Mogami: magasra és mélyre megy; zongorán a két kéz jól elválik; eleven, a hegedű különösen szép; remek mélységérzet. Vector: hasonlít a Mogamihoz, de valamivel nyugodtabb. RAMOVILL: nem is annyival rosszabb, mint az árdifferencia! Valami visszhangot visz a zenébe, ami nincs ott; arányosan vámolja meg a dinamikát, a sávszéleket. Végül a nagyágyú: a hangszóróvezeték. Először 2x0,75mm2-es villanydrót, utána 4x2,5mm2-es, összekötve 2x5-re: megnőtt a dinamika. Ezek a sodrott kivitelek. Aztán vettem 4-es átmérőjű alumíniumot, a különbség nem volt érezhető. Végül szereztem 2,5mm2 (1,8mm) rézvezetéket, ami közönséges villanyvezeték, amit a falba húznak, métere 3,90 forint. Hatása: feltisztult a kép, megszűnt egy csomó maszat, életre kelt a kazettás magnó is. Szaporodtak a magashangok. Nyolcvan forintért ekkora változás, ez a legjobb bolt. Mindenkinek ajánlom, próbálja ki. Belenéztem a Spendorba: vékony sodrott vezeték van benne, kábelsaruval csatlakoztatva. Át fogom belül huzalozni, a csatlakozást pedig forrasztani fogom. Most készülök megoldani a tömör drót árnyékolását: a lemezjátszó és a trafó közé szánom. Egyelőre ennyit. (Két hét múlva:) (...) Most további adalékaim vannak. Említettem, hogy az elő- és végfok között egy Mogami kábelt használok, nekem ez vált be a legjobban. Viszont levágtam a Thorens 160-as lemezjátszó saját kábelét, csináltam rá két RCA csatlakozót, így már a lemezjátszó és a trafó között is módomban áll kábelezni. Nos, a Mogami, ami remekül bevált az elő- és végfok között, csapnivaló a Thorens és a KFKI, valamint a KFKI és a Nuance között is. A legsiralmasabb hangot viszont egy Denon 1100-as CD-játszó és a végfok között produkálta. A CD egészen más kábeltípusokat igényel. Így aztán nem jósolok sok sikert a hazai csatlakozóknak: hol lehet azt végigpróbálni, hogy a számtalan berendezés között mikor melyik a legmegfelelőbb típus?! Az SP1 alatt két napja már a Tönk áll (az első 25 párból csíptem el egyet). Nálam a basszus nem lett több, sőt, mintha a felső tartomány keményedett volna meg. Viszont a térérzet! Mintha kifaragták volna a zenét: sziklaszilárdan megállt minden szólam a térben valahol, el nem mozdul a helyéről. Ez bizony felér egy hangszedőcserével!(...) Ui. A negyedik dimenzió szerintem az idő, amely a hazai hifiben valóban döntő faktornak látszik. Kábelekkel mi is javában kísérletezünk, de egyelőre nem látjuk szükségét, hogy speciális típusokat szerezzünk. Először is az alapkonstrukciókat vizsgálgatjuk, és szeretnénk megérteni a "működési mechanizmusukat". Dr. Halmosdi Gusztáv Bp. Cent. ltp. S/3, 1165 Kábelügyben: sikerült demonstrálnom a Jelenséget. Az erősítő egyik kimenetén meghagytam a korábbi (és eddig jónak bizonyult) 4mm átmérőjű sodrott kábelt, a másikon pedig 2,5mm átmérőjű egyeresen vezettem a jelet a hangsugárzóra. (JVC erősítő, Heybrook HB1 hangsugárzók.) Az erősítő kimenetén a két kábel között kapcsolóval lehetett választani. A különbség, hogy úgy mondjam, ordított. Én két orto-ra szavaznék. A sodrott kábel sok plusz jelet felhord a hangképre, s ez főleg a mély tartományban okoz eltérést. A hang ezáltal kissé testesebb volt, kár, hogy nem természetes módon. Az egyeresen ezzel szemben definiáltabb, tömörebb hangkép volt hallható. Volt, aki ezt tisztábbnak, míg más csörömpölőbbnek nevezte. Inkább az utóbbi kábel mellett döntöttem, bár ezáltal a JVC-Heybrook páros basszushiánya feltűnőbbé vált. Úgy vélem azonban, hogy ez a hiány mindig is fennállt, a sokeres kábel csak zavarta a hangképet: ködösített. Ez teljes mértékben megegyezik a mi interpretációnkkal. Huszár Gábor Bp., Kisköre u. 5., 1116 (...) Cikkeik nyomán én is kipróbáltam többféle vezetéket a hangszórókhoz. Mivel nyugati lapokban láttam ilyen hirdetést, készítettem 10mm2 keresztmetszetű, ezüstözött egyenes huzalt. Hangzása alaposan eltér a megszokott hangképtől... Nincs kettő négy nélkül Császár László Bp., Városmajor u. 1/B, 1122 (...) Nálam kb. 12, illetve 16 méteres kábel van felszerelve a szoba adottságai miatt. Kezdetben közönséges fehér PVC-szigetelésű, 0,75mm2-es hálózati vezetéket használtam (éppen ezt lehetett kapni...). Nemrégiben gondoltam egyet, és kicseréltem 4mm2-es sodrott kábelre. Az erősítőnél és a hangszórónál vörösréz kábelsarukat alkalmazok. Eredmény: a tér "kinyílt" és a basszus erőre kapott. Egészében a hangzás teltebb lett. Itt azonban nem álltam meg. A következőkben egy olyan ötletemet szeretném közkinccsé tenni, amely egyszer s mindenkorra megnyugtatóan lezárhatja az egész kábel-históriát. Előrebocsátom, hogy nem pusztán papíron létező dologról van szó (bár szándékomban áll leközöltetni az elméleti alapjait a Journal of the Audio Engineering Society című lapban), az alább ismertetett módon felépített rendszer nálam a gyakorlatban is bevált, előnyeit bárki előtt demonstrálni tudom. Nevezetesen a négyvezetékes rendszerről van szó. Nem tévesztendő össze azzal, amikor egy végerősítőről külön-külön kábelen hajtjuk meg a mély- és a magassugárzót, amint erre a legutóbbi HFM sajtószemléjében van egy jó példa. A négyvezetékes rendszer elve analóg azzal, ahogyan a méréstechnikában kis ellenállásokat szokás mérni. Ehhez egy hiteles áramgenerátort és egy feszültségmérőt egybeépítve tartalmazó ohmmérő kell. Az áramgenerátor az ismeretlen ellenálláson annak nagyságával arányos feszültséget ejt, amit a feszültségmérővel mérünk; ez utóbbi közvetlenül ellenállás-dimenzióban van skálázva. Természetesen a mérővezetéken is esik némi feszültség, és ha a vezetékezés ellenállása összemérhető a mérendő ellenállással, akkor ez számottevő hibát okoz. Kézenfekvő, hogy csak a mérendő ellenálláson eső feszültséget vezessük a feszültségmérőre, ami két segédvezetékkel oldható meg. Innen nyerte a rendszer a "négyvezetékes" jelzőt (az angol nyelvű szakirodalomban a four-terminal, four-wire, four-conductor kifejezések használatosak). E két segédvezeték közvetlenül a mérendő ellenállásról csatlakozik a voltmérő részhez, elhanyagolható áram folyik rajtuk, így ellenállásuk nagysága nem befolyásolja a mérés pontosságát. Hasonlóképpen a "meghajtó" vezetékeken az áramgenerátor konstans áramot igyekszik áthajtani, így azok ellenállása sem játszik szerepet. Eddig amit leírtam, az a méréstechnikai gyakorlatban elterjedt módszer. Most jön az ötlet: Ugyanezt az elvet alkalmazni lehet az erősítő-kábel-hangszóró viszonylatban is. A végerősítő ugyan inkább feszültséggenerátornak fogható fel, de nem ez a lényeg, hanem hogy a negatív visszacsatolást a két segédvezetéken közvetlenül a hangszórótól hozzuk vissza. Előtte persze az erősítőn belül le kell választani a negatív visszacsatolás elemeit eredeti helyükről, az erősítő kimeneti pontjáról. Tehát a lényeg az, hogy a hangszórókábelt is bevontuk a negatív visszacsatolásba, ami így nemcsak az erősítő, de a kábel torzításait is csökkenti. Az eredmény nálam megfelelt a várakozásnak: az erősítő úgy látja, hogy nincs hangszórókábel, a kimenőfeszültséget közvetlenül a hangszóró kapcsaira kényszeríti. Valószínűleg ennek köszönhető a rendkívül tiszta, definiált hangzás és a jól megfogott, feszes basszus. Egyébként a kábelek anyaga, keresztmetszete teljesen közömbös. (Ennyire kevés kísérlet alapján? A szerk.) Célszerű két árnyékolt vezetéket alkalmazni, ahol az árnyékolások viszik a jelet a hangszóróhoz, és a belső ereken megy vissza az erősítő felé a negatív visszacsatolás jel-, illetve hidegpontja. Az erősítő módosítása nem jár számottevő költséggel, és átlagos műszaki felkészültséggel egyszerűen elvégezhető. Szükség esetén bármikor vissza lehet térni a hagyományos kétvezetékes rendszerre a készülék megbontása nélkül (a meghajtó- és a visszacsatoló csatlakozók összekötésével). A négyvezetékes elv a Quad 405 és hasonló, negatív visszacsatolással nem rendelkező erősítőknél az itt leírt formájában nem alkalmazható. Legegyszerűbb a csöves erősítők módosítása, mert ott a kimenet a transzformátoros csatolás miatt földfüggetlenné tehető. A szokásos félvezetős végfokoknál a negatív visszacsatoló hálózatot kell földfüggetlenné tenni, de ez sem túl bonyolult.(...) Még annyit, hogy meghallgattam a kis HB1-eket. Az én láncomon (MC 10S, Szekeres-féle márvány-futómű, csöves SRPP előfok, csak FET-eket tartalmazó A-osztályú hídkapcsolású - 4 vezetékes! - végfok, 220 literes, Audax motorokból gyártott reflexdobozok) a Heybrook kissé magasba húz, viszont remek sztereója van, és minden hangszer jól elkülönül. Szerintem az MC 10S+HB1 kifejezetten szerencsétlen kombináció - erre a Szeánszban jobban fel kellett volna hívni a figyelmet. Az én hangszóróim ugyanezen a láncon kiegyenlítettebben szólnak, de még így is visszasírom a "piros" MC 10 mélyeit. Jézusmária, 220 literes reflexdoboz, és ehhez képest a HB1 "kissé magasra húz..." de hiszen a Heybrook 20-22 literes ha van, ez egy egészen más kategória! Egyébként, a hazai piac nem kényeztet el bennünket annyira, hogy sokféle Best Buy közül válogathassuk össze a legjobb kombinációkat. A régebbi MC-sorozat valóban "melegebb" tónusú volt, és sokan, jobban szeretik a mostani, "hűvösebb" hangú szériánál. Véleményünk szerint azonban az MC 10S még mindig inkább kompatibilis a HB1-gyel, mint a lemezjátszó (mint olyan) a márvánnyal. A lényegre térve: köszönjük a beszámolót, a négyvezetékes rendszer valóban figyelemreméltó újításnak látszik. Viszont naivitásnak tartjuk, hogy "egyszer és mindenkorra lezárhatja az egész kábelhistóriát". Annál is inkább, mert itt voltaképpen nem is kábelezésről van szó, hanem egészen másról. Hey! Brook! Bondor Attila műszerész Naszály, Dózsa György út 13., 2899 (...) Örömmel olvasom a Heybrook hangfalak cikkelyét, s mégsem adok igazat a cikk írójának. Pusztán a saját tapasztalatomat írom le a HB1-ről. A magastartomány picit hepehupás, de részben elfogadható, a középső 3 oktáv (600Hz-5kHz) egyenletesnek tűnik, de nem az. A hibát a mélysugárzóban vélem. A mélysugárzó rezonancia-frekvenciája 55Hz körül van, ez nem épp a Legkedvezőbb. 90dB hangnyomáson a torzítás (mivel a HB1-en ilyen is van) 98 és 200Hz között szökik fel a csillagos égig. Ennyit a magam mérte adatok tömkelegéből. Aztán még azt is meg kell írni, hogy a HB1 egy túlságosan is csillapított dobozka, amiben egy 200-as mély és egy 25-ös magas sugárzó üldögél. Kérdem én, hány évtized kell még, hogy belássuk hibáinkat, hiszen egy 200-as átmérőjű mélysugárzóval 45-50Hz alá lemenni lehetetlen. Márpedig egy Hi-Fi hangfal énszerintem 20Hztől 20000Hz-ig kell hogy átvigyen, de ahhoz 2 sugárzó nem elég. Ezután az állványokról, ami a HB1 alatt van, nekem is volt, de kidobtam a szemétbe, mert nézetem szerint a HB1-nek teljesen mindegy, hiszen a vájtfülű HiFista úgyis észreveszi, hogy a hangfalból kilóg a lóláb, mielőtt megadná érte a 12 ezret, ennyit a HB1-ről. A torzítást illetően: lásd ellenőrző méréseinket a Bemutatjuk rovatban (tényleg valamivel magasabb, mint a két évvel ezelőtt vásárolt példányoké). Minden egyebet hűségesen elmondtunk róla: hogy mekkora a doboz, hogy mekkorák a hangszórói, hogy hány Hz-en van a rezonanciapontja és hogy a hangminőségével szemben milyen fenntartásaink lehetnek. Olvasónk enyhén szólva maximalista, amikor 20Hz-et vár el egy "Hi-Fi hangfaltól"; még a két-háromszorta drágább hangsugárzók sem mennek 35-40Hz alá. Bízunk benne, hogy "a vájtfülű Hi-Fista" felfigyel a HB1-nek nemcsak a fogyatékosságaira, hanem a vitathatatlan erényeire is. Kurucz Béla Bp., Perjés u. 23., 1165 (...) A HB1-gyel kapcsolatban: a HS 280-as Orion jóval gyengébb, szerintem klassziskülönbség van köztük. Szeretném megkérdezni, szinuszosan hány wattal terhelhető a HB1? A másik kérdés: nem lehet, hogy a frekvenciaátvitelbe belekalkulálták a szivacs hatását? Úgy tűnik, a szivacs mintha mérsékelné a HB1 harsányságát. Engem - és talán másokat is - nagyon érdekelne, hogy süketszobában a TALP-ra állítva van-e eltérés műszeresen mérve a HB1 frekvenciaátvitelében, torzításában stb., vagyis a TALP hatása objektív módon is érzékelhető-e? A Heybrook terhelhetőségére nem találtunk adatot; a gyár (szinuszosan mért) 10-75 wattos erősítőt ajánl ehhez a hangsugárzóhoz. Ami az állvány hatását illeti, bizonyára ki lehetne találni olyan mérést, amely választ adna kérdéseinkre, de ezt a mérést semmiképpen sem lehetne süketszobában végezni. A süketszobának ugyanis nemcsak a fala, hanem a padlója is süket: hangelnyelő anyagok fölött egy drótháló húzódik, erre kell felállítani mindent. Ilyen körülmények között az állvány nem képezhet szilárd talajt a hangsugárzó alatt. Minya László Nyíregyháza, Városmajor u. 12., 4400 (...) Olvasva, hogy a Hifi Magazin javaslatára hoznak be hangfalat (Heybrook), nagyon örültem. Azonnal úgy döntöttem, hogy én is ilyen hangfalat veszek. Nem sikerült, mert ahogy később megtudtam, három nap alatt elfogyott a készlet. Szerencsére a barátomnak sikerült hozzájutnia, mert éppen Budapesten tartózkodott. Nem tartom igazságosnak, hogy csak Budapesten hozták forgalomba; talán az ország más részein nincsenek hifi-rajongók? Bosszúságom tovább nőtt, amikor meghallottam, hogyan szólnak a hangfalak. A cintányér megdöbbentően tiszta (jó nyomású lemezeken) és a basszus is elég szép, alapjában véve. Középtől felfelé a hangkép igen tisztességes, meggyőző. (A lemezjátszó Pioneer PL-750+Ortofon MC 10S+T-5.) Nem a teljes készlet fogyott el három nap alatt, csak az első szállítmány. Összesen 1000 párat rendelt a RAMOVILL, ez tekintélyes tétel (és kockázat)! Megértjük vidéki Olvasóink bosszúságát, hogy "fel kell utazniuk" a fővárosba, de gondolják meg: ha a kereskedelmi vállalat szétszórta volna a készletet az országban, akkor most országjáró körútra mehetne az, aki ilyen hangsugárzót akar. Így legalább egy helyen biztosan lehet kapni a Heybrookot, amíg a készlet tart. Ha pedig beválik a HB1 mint árucikk (tehát a vásárlók is, a kereskedők is meg lesznek elégedve vele), akkor talán érdemes lesz továbbra is forgalomban tartani. Bakó László Bp., Bertalan u. 22., 1111 Egy pár Heybrook HB1 hangfal, egy hangsugárzó állvány, egy lemezjátszó asztalka és 2,5mm2 tömör rézdrót boldog tulajdonosa vagyok! Mindezt a Magazinnak köszönhetem. Örök hála érte!! Most már csak egy jó erősítő kellene... Zalai Tibor Bp., Garai tér 9., 1976 Bevallom, kezdetben - mint zenész - gyűlöltem a hifizőket, a megszállott katalógusgyűjtőket, sznobokat stb. Kezdettől olvasója vagyok a HFM-nek, de csak fenntartásokkal. Életemben annyi rossz, kommersz berendezést hallottam, hogy nem szívesen hallgattam otthon, vagy más lakásban zenét. Dehát a helyzet kényszerít, kevés az élő koncert, világsztárokat nem hívhatunk meg - ráfanyalodtam a házi zenehallgatásra. Végigjártam a hifi-betegségeket (Akai, Pioneer...), és egyre idegesebb lettem a hangképektől. A 14. számban javasolták az Aiwa magnót. Üsse kő, vettem egyet. Csodák csodája, hallottam mélyeket, nem nyávogott (túlságosan), alig torzított magasban, csak a szalagzaj zavart. (Előtte szalagos, 19cm/s magnót hallgattam.) Az utolsó szám amint megjelent, rohantam HB1 dobozokért. Életemben először otthon is az ismert melegség öntött el, eldőltem és élveztem a Zenét. A HB1-nek köze van a zenéhez, ehhez képest az Orion HS 280... (Olvasónknak a HS 280-asról mondott kritikáját itt nem reprodukáljuk.) Anonymus ??? Igazán nagy tisztelőjük vagyok az Önök munkájának. Különösen lenyűgöző a stílusuk, ami igazán színes folt a magyar újságírásban. Ezért bátorkodom figyelmeztetni Önöket, higgyék el, nem muszáj jópofának lenni. Ha nem jön spontán, ne erőltessék, mert modorosság lesz belőle és elveszti könnyedségét a lap. 20-ik számukban 11-szer írják le az Isten szót kis és nagybetűvel, váltakozva. A szóismétlés hibáján kívül illetlenség és bűn is. Az ördögöt is kár emlegetni. Mielőtt rászoknának, hagyják ezt el. Jó? Köszönöm figyelmüket. Ámen. A kritikát elfogadjuk. Még köszönetet is mondanánk az illemtanóráért, de nincs kinek, mert - az ördögbe is! - nem írta alá a nevét az istenadta! Hifi-videomagnók Udvardi Tibor Tatabánya, Erdész u. 31., 2800 Többször gondolkoztam már azon, hogy mi történik azzal a néhány készülékkel, kazettával, amit a gyárak előzetes tesztelésre adnak át. Ezeket értékesítik valahol olcsóbban (hiszen már bontott készülékek), vagy felhalmozódnak a MEEI és egyéb intézetek raktáraiban? Sok helyen találkoztam már a Hi-Fi jelzésű videomagnókkal. Ezek a hangot is forgófejjel rögzítik. Milyen minőséget képviselnek? Ha minden igaz, amit írnak róluk, akkor ma ezek a legjobb vételnek számítanak. (A 8 órás típus: 1 óra video+audio E180 kazettával 100 forint - alacsonyabb, mint egy normál kazetta ára!) A gyárak és külkereskedelmi vállalatok a vizsgálóintézeteknek beküldött készülékeket, alkatrészeket a vizsgálat befejeztével elszállítják. Hogy mi lesz a sorsa a "roncsoknak" (felerészben tényleg roncsok, ugyanis típusonként egy-egy példányon afféle tönkretételi próbát is végeznek), nem tudhatjuk. Némely vállalat a Bizományi Áruháznak adja át, mások etalon gyanánt őrzik a vizsgálaton átesett készülékeket, dokumentálva, hogy milyen volt a vizsgálóintézetek által, jóváhagyott minta. Később nyilván leselejtezik, a pénzügyi előírások szerint. Ami a videomagnókat illeti, több olyan típus is ismeretes, amely hangmagnónak is kiváló, ezek az úgynevezett "hifi-VCR"-ek. Sajnos, igen drágák, kétszerte többe kerülnek, mint a szokványos képmagnók. Egy ilyen hifi-VCR készüléket most mi is kölcsönkértünk - lásd tesztjét a lapban és fényképét a poszteren! Compact Discéret Dr. Varga Sándor Sopron, Cseresznye sor 5., 9400 (...) A HFM 20. száma - szerintem - kiprovokálja, többszörösen, hogy tollat (gépet) ragadjunk! Először is azért, mert sokat késett! Másodszor, mert a Szerkesztő kiprovokálja a választ CD-ügyben, harmadszor, mert végre - végre - talán hozzájuthatunk valamirevaló hangsugárzóhoz. (...) Még el sem olvastam maradék nélkül a 20. számot, már itt ülök és csapkodom a billentyűket. CD. Pár hónapja van egy Philips CD 150-em. (...) Nincs kellő összehasonlítási alapom, mert sokszorta kevesebbszer van alkalmam élő koncertet hallgatni, mint gépzenét. Ezért lehetséges, hogy jobban tolerálom a CD-t, mint Ön! Sőt, meg kell mondanom, hogy azt a hátborzongatóan jó élményt, élvezetet, ami minden igazi jófülű zenekedvelő boldogsága, "szellemi orgazmusa", itt és most, a CD-vel sikerült elérnem. Számomra a CD valóban a legjelentősebb lépés Edison fonográfja óta. A NAD és az ADC ZLM betét(...)nem tudott annyira lázba hozni (lehet: jó lemezek híján), mint a CD. Miket is hozhatnék fel "mentségemre"? Talán: eddig szokatlan jel-zaj arány, transzparens, kiegyenlített hangzás, eddig nem ismert tökélyű sztereó kép, felismerhető és "rákoncentrálható" hangszerek. Úgy tűnik, a CD-ben nem mosódnak össze a hangszerek, nem zavarják egymást. És itt most megemlítek én is egy Negyedik Dimenziót: a zenét félhomályban kell hallgatni! (Én is így szeretem. A szerk.) Ne terelje el gondolatainkat a szobai környezet. A tökéletes jelenlét érzetét keltik számomra - no persze CD-je válogatja. Például legutóbb a Denon "New Releases Classical Sampler" 1985/86 (GES-9079) CD-n a Rózsalovag-részlet (VolkStaatskapelle Dresden) helyszíni élő felvétele olyan döbbenetes prezensz-élményt adott, hogy akkor határoztam el, írok Önnek.(...) Ha a CD még olcsóbb lesz, szerintem ez fogja a tömegek zenei ízlését és elvárásait a jelenlegi, sajnálatosan alacsonyról lényegesen magasabb szintre emelni! (...) Nem felesleges a könnyű- vagy szórakoztatózenében sem a CD-re támaszkodni. Összehasonlítottam az LP-ről felvett tánczenét a CD-változattal. Ha a különbséget orgonálni tudnám! URH kontra URH. Hát igen... Jó az a riport! A Rádió szakembereinek izzadságszagú nyekergése a sok objektív akadályról. "Tudjuk", "sajnáljuk". A Magyar Rádió ez irányú műszaki színvonala úgy aránylik, mondjuk, az ORF-éhez, mint az életszínvonalaink. Ezért nem vagyok megütközve.(...) Végezetül a HVG-ben megjelent cikkre való reagálásáról: egyszerűen köszönöm, mindannyiunk nevében, hogy reflektált.(...) Továbbra is várjuk Olvasóink tudósítását a CD-vel szerzett tapasztalataikról. LP-necolták Pogány Antal Bp., Dózsa György út 94., 1968 (...) Mint hasonszőrű megszállottat, engem is érdekel az új technika és a Magazin véleménye a CD-ről. CD-t eddig csak kedvezőtlen körülmények között hallottam, de elképzelhetőnek tartom, hogy a felvételi technika letisztulásával végül is jobb átlageredményt fog adni, mint az LP. Mivel a két rendszer jelenleg együtt él, furcsa dolgok történnek, ezért is fogtam a levélíráshoz.(...) Felteszem, hogy a nagy stúdiókban egyre inkább digitálisan készülnek a felvételek, és a hangmérnökök a CD-re sandítva állítják be a hangzást, a producerek pedig ugyanilyen szempont szerint tervezik a kiadványokat. Természetes, hogy a CD-re felvitt, több mint egy órás műsor azonos dinamikában nem vihető fel egy darab LP-re, a CD-re tervezett anyagokat azonban éppen az LP-kedvelők még széles tábora és a kereskedelmi meggondolások miatt egy ideig analóg lemezen is meg fogják jelentetni. Hát nekem egy ilyen lemez okozta az utóbbi idők legnagyobb csalódását, és a minőségi analóg lemezgyártás militáns szószólójává tesz. Megkaptam ugyanis a Shadows együttes legújabb lemezét, a Moonlight Shadows-t. Külföldi barátaim csodákat zengedeztek róla és elárulták, hogy digitális eljárással készült. Én inkább azt gondolom, hogy egyszerűen csak CD-re szánt felvétel, amit utólag be akartak préselni a nem méretre szabott ruhába. A lemez ugyanis 65 és fél perc zenei anyagot tartalmaz. Izgatottan tettem fel a lemezt, és - éjszaka lévén - a Pioneer SE-2 fejhallgatót, amit elég jónak tartok. De majdnem lehervadt a fejemről: nincs az a bágyadt kazettás magnó, ami ne követte volna vidáman a lemezről csordogáló dinamikatartományt! Egyszeriben megvilágosodott előttem, amit a Magazin a hangosság és a dinamika közti különbségtétel szükségességéről elmondott (bár én erről eddig is tudtam), de ennyire demonstrálva még nem hallottam. A barbár LP-vágó hangmérnök úgy igyekszik a dinamika érzetét kelteni, hogy a számok elején és néhány exponáltabb helyen megereszti a vágótűt, de aztán ránk szabadítja a legdurvábban alkalmazott limitert. A kiváltó ok nyilvánvaló: az analóg lemezt vágó mérnök kényszerhelyzetbe került, CD-re szánt mennyiségű anyagot kellett LP-re vágni. Ami egyébként minőségromlás nélkül is megoldható lett volna, de akkor nem egy, hanem két darab lemez került volna a borítóba, magasabb áron... Igen, ilyenkor derül ki, hogy a CD mennyivel gazdaságosabb. Habár extrém esetről van szó, mert 65 perc a CD-re még éppen rámegy, az LP-re pedig már csak nagyon nehezen. (A komolyzenei művek pedig az LP-re esetleg még éppen ráférnek - némi belsőbarázda-torzítás árán -, a CD-n pedig még marad is üres hely, s emiatt a vásárlók gyakran reklamálnak.) Nézetünk szerint azonban ha a Moonlight Shadows ennyire gyalázatosan szól az LP-ről, akkor talán CD-ről sem szólhat olyan nagyon-nagyon nagyszerűen. Petőfi és az osztrákok Bóna Antal Budapest, Fogarasi út 91., 1141 Végre meghozta a postás a 20. számot. Elolvastam az Egyenes adás című cikket (persze más cikkeket is, a 17-ből 12-őt, ez kimagaslóan jó arány a többi sajtótermékhez viszonyítva). Szó volt benne a magyar és az osztrák rádió adásminősége közti különbségről. E téren nekem közel 3 éves tapasztalatom van, szeretnék beszámolni róla. Jelenleg egy 6 elemes, sajátkészítésű tetőantennám van, a CCIR-sávra méretezve, ezzel hallgatom harmadik éve az osztrákokat. Később, baráti segítséggel elkészült egy kis zajú, hangolt antennaerősítő, erősítése 33dB. Mivel a sztereó vétel a mai napig sem zajtalan, most építek egy 9 elemes antennát, melynek nyeresége 10dB lesz - majd meglátjuk, illetve meghalljuk. A vételi helyszín Budapest, Zugló. A vevőkészülék az Aida receiver, a hangsugárzók HS 200-asok, módosítva - egyszerű MOD: a membrános középsugárzók lecserélve a kék Orionra. Így már majdnem olyan, mint a 280-as, ami belföldön, sajnos, nem kapható. A térerő az Aida műszere szerint az elmúlt 3 évben antennaerősítő nélkül a 0,5 és az 1-es osztás között ingadozott, antennaerősítővel a 4-6-os osztás közé került. Az összehasonlításhoz "műszer" gyanánt az Akai GX 4000D két VU műszerét és a line szabályzókat használtam. Különben magnófelvételt mindig a line bemenetekről készítek, a kisebb zaj miatt. Hiszen még Önök javasolták a HFM első számában. Az osztrákok három műsora közül én csak az ottani 3. műsort, vagyis a könnyűzenei műsorukat hallgatom. (Közismert nevén Ö3 - németül kiejtve igen frappánsan hangzik.) Magyar megfelelője a hazai könnyűzenei műsor, a Petőfi rádió. Tehát az Ö3-at hasonlítottam össze a Petőfi rádióval. A műsorszerkezet szempontjából is nagy különbségek vannak az Ö3 javára, oldalakat lehetne gépelni róla, de ez nem a HFM-re tartozik. Maradjunk csak a technikai különbségeknél. 1. Jelszint. A három év alatt többször is kipróbáltam: az Ö3 esetében a 0dB-s kivezérlési szint minden alkalommal az Akai line szabályzóinak 7,5-es osztásánál volt. Függetlenül attól, hogy délelőtt volt vagy éjszaka, délután vagy reggel. Az is mindegy volt, hogy sütött-e a nap vagy esett-e az eső. A Petőfi rádiót hallgatva, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt ekkora a jelszint. Szerencsésebb esetben a line szabályzók 9-10-es osztásánál érem el a 0 decibeles kivezérlési szintet. Szerencsés esetben! - mert jónéhányszor előfordult, hogy a maximális 10-es osztásig feltekertem a line szabályzókat, és a mutatók csak 3-5 decibelig tértek ki. Hogy lehet így magnófelvételt készíteni? A könnyűzenei magnós műsorokra gondolok. 2. Hangszínezet. Itt is van különbség! Olyan Fényesen Csilingelő Igen Magas magashangokat, amilyeneket az Ö3 sugároz, még a PL-6-os lemezjátszóm MC10-es hangszedője sem produkál az STM-72-vel, nemhogy a Petőfi rádió. Fantasztikusak az Ö3 magasai! A Petőfi rádió magas hangjai mattak, sziszegőek, időnként torzításra is hajlamosak, legalábbis az Ö3-hoz viszonyítva. Ami a mélyhangokat illeti, az Ö3 mélyei Annyira Kellemes Meleget árasztanak és Annyira Nagyon Mélyek, hogy már szerelmes lesz az ember beléjük. A Petőfi rádió mélyhangjai semlegesek. Különben én, higgyék el, szuper hifi minőségűnek hallottam a Petőfit, mindaddig, amíg meg nem hallottam az Ö3 zenéjét... 3. Dinamika. (...) Az Ö3-ról az Akai VU műszerein jól láthatók a slágereknél a zenei minimumok és a zenei csúcsok, igen messze vannak egymástól, és ilyennek is hallani a halkabb és a hangosabb részeket. Ezzel szemben a Petőfin minden hangszer egyforma hangosan szól. (...) Visszatérve a cikkre, egyik mondatát tízszer olvastam el, annyira megdöbbentő és hihetetlen volt: "UL: ...Azt sem tudjuk megakadályozni, hogy műsoros kazetták adásba mehessenek - mégpedig stúdiószalagra átjátszva!" Ez borzalmas! Nem kéne-e a rádióban egy műszaki házirendet készíteni, és rögzíteni benne a felvételek és műsorforrások technikai színvonalának legalsó szintjét? És rendszeresen ellenőrizni, hogy betartják-e a házirendet?... Wellmann Péter Nyúl, Petőfi út 27., 9082 (...) Az Orion ST 1025: berendezésem legnívósabb része, és ehhez csak gratulálni tudok a gyártóknak! Itt (Észak-Dunántúl) teljes mértékben ki tudom használni, mivel tudom fogni az osztrák és szlovák adókat, és alkalmam van összehasonlítani a minőségüket. Sok újat nem mondhatok, teljes mértékben egyetértek Homoki Gézával (HFM 15, 7. oldal). Engem főleg a hamis frekvenciamenet és az egyenetlen kivezérlés zavar. (...) Az Ö-1 és Ö-3 minősége messze az MR-3 felett szárnyal. Egy kis kitérő a tunerekre. Sikerült összehozni (a HFM-et jócskán megelőzve) egy szubjektív összehasonlítást az ST-1025 és egy Aida között. A VT erősítőjén keresztül hallgattuk a tunereket. Kb. öt perc elég a különbségek kihallására. VT: sziszegő, magastónusú, így kelti a "tiszta hangzás" érzetét. Mellette az Orion mélyebb, nyugodtabb hangzást nyújt, szerintem ez az igazi. És egy kis érdekesség. Sajnos, az antennám nem a legjobb, és bizonyos meteorológiai viszonyok között a CCIR-sávban egészen távoli adók incselkednek velem. Így például nyugatnémet, francia, holland műsorok vannak már a batyuban, de a nagy fogás pár hete egy nyirkos napon (hát persze!) történt a 89,25-ön: az angol Radio Two kopogtatott szerény hajlékom még szerényebb antennáján, néha-néha még a sztereó LED is pislákolt. Aki nem hiszi, nálam meghallgathatja a magnófelvétel-részletet, bár a magyar joggyakorlat tudtommal nem venné bizonyítéknak...