Hangszerviz |
Címünk: Hifi Magazin, Budapest 1906, Pf. 223.
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Minden levélre
válaszolunk, ha nem is postafordultával; válaszboríték fölösleges.
Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a levelekből alkalomadtán
szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz
hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét
bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük, ezért térítés nélkül
közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, iparszerű
foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük
Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak és fogalmazzanak tömören,
mert apróhirdetésüket helyszűke esetén kénytelenek vagyunk
megrövidíteni.
Egy híján 20
(Merthogy ez a levél még a 20. szám megjelenése előtt érkezett.)
(Teljes név és cím)
Kedves Darvas László,
immár több éve, hogy rendkívül örültem a Magazin megjelenésének.
Nemcsak azért, mert a hobbimmal foglalkozik, hanem újszerű,
olvasmányos stílusa, korrektsége miatt is. Úgy éreztem, színvonala
töretlenül emelkedik, például a mások által leszólt "gyönge
kilences" nekem nagyon tetszett. Mindig voltak persze olyan dolgok is,
amiktől kevésbé voltam elragadtatva, dehát más esetleg éppen ezekért
várja az újabb számot - és ez így is van rendjén.
Éppen ezért, mert a HFM olyan, amilyen jó egyáltalán lehet, nem
tudom elfogadni az utolsó számokban jelentkező anglomániás vonásokat.
Addig rendben van, hogy sokat tanulhatunk a külföldtől, abban sincs
köztünk vita, hogy ez a "külföld" ne legyen a bóvlimpex Japán.
Senkinek sem lehet rossz szava amiatt, hogy Ön az angolokat tekinti
bizonyos fokig példaképnek, az angol magazinok sorait különös
érdeklődéssel olvassa és az angol szakírók tapasztalatait gyakran
felhasználja a saját munkájában - ezen mindannyian csak nyerhetünk. A
Hetedhéthatár - egészen a legutóbbi időkig, de erről majd később - a
kedvenc rovatom volt, és úgy tűnt, több az érték a HFN/RR és a HFA
lapjain, mint például a sokkal látványosabb, színesebb Audio-ban.
Valahol a 16. szám körül támadtak először rossz érzeteim: a
Magazin tesztjén lényegében leszerepelt a Naim NAIT, mint az "Év
Erősítője". (...) Nem értem, miért nem írják le fehéren-feketén: ez az
erősítő rossz konstrukció, a vevő nem a funkciót és nem a
hangminőséget fizeti meg, hanem a Naim feliratot a készülék előlapján
- írjon bármit is a HFN/RR! Ön a saját fülének kevésbé hisz, mint
Martin Collomsnak (aki mellesleg ezekből a tesztekből él)??? Nem ezt
várjuk a HFM szerkesztőjétől! Emiatt még nem fogtam volna tollat;
amivel igazán problémám van, az a "kábelsztori" és társai. A HFM 17.
számában még kissé ironikusan megemlíti a "kábel varázslók" mozgalmát
- nagyon helyesen, hiszen a 776 funkciója éppen ez: megmutatni, mi
foglalkoztatja a külföldi szakírókat. (...) Az viszont már egyszerűen
minősíthetetlen, hogy a 19. szám immár nemcsak Jimmy Hughes legújabb
csodálatos ötleteit veszi át a HFA-ból, hanem Robert Watts konstruktőr
"magyarázatait" is leközlik. Nem láttam Watts számításait és nem is
érdekelnek, azt viszont érdemes megnézni, mit is állít ő? (Itt ábra és
számítás volt a levélben - a szerk.) Ha az általános iskolai
fizikaanyag még a fejünkben van, könnyen kiszámítható, hogy
Ru változásának hatása Ube értékre közelítőleg
1,1x10-7dB. Komolyan gondolja, kedves Darvas László, hogy a
kérdés evvel "meg van magyarázva"? Vagy ha már Önnek, aki nem műszaki
ember, nem tűnt fel Mr. Watts fejtegetéseinek tarthatatlansága, miért
nem reagált a lektor? Igaz, ő odavet pár sort, amelyek - mivel nem
bírálóak - megerősítik a laikust abban a hitében, hogy lám, egy jó
fülű amatőr (Mr. Hughes) felfedezett valamit, ami eddig ugyan
elkerülte a mérnökök figyelmét, de most már feltétlenül számolni kell
vele, hiszen korrekt műszaki magyarázata van! S. A. megjegyzése
különben is pontatlan ezúttal, hiszen nem igaz, hogy az áramkiszorítás
jelenségét "főleg rádiófrekvencián vették figyelembe". A váltakozó
áramú energiaátvitelben használt elektromos készülékek tervezésekor
kivétel nélkül mindig figyelembe veszik a szkin-effektust (50-60Hz!).
Még mielőtt tovább idegesíteném Önt levelemmel (nem ez a célom!),
szeretném világosan leszögezni a következőket:
1. Nem állítom, hogy amit J. H. hallani vél, nem létezik -
egyszerűen nincs véleményem a dologról, hiszen nem áll módomban
kontrollálni az ő eredményeit.
2. Viszont a jelenség - ha létezik - aligha magyarázható azon az
úton, amerre Mr. Watts elindult, és amire a lektor (hallgatásával)
áldását adja.
3. Az a mód, ahogyan Ön a kérdéskört kezeli a 776-ban, legalábbis
félreérthető, még akkor is, ha több helyen leírta már, miszerint
ezeken a lapokon az átlagosnál nagyobb gyanakvással kell átrágnunk
magunkat. (Lásd a 776 mottóját. A szerk.) Nem hiszem, hogy az itt
leírtak ne épülnének be a gondolataink közé, így a nyilvánvaló szakmai
melléfogások kritika nélkül való leközlése megengedhetetlen - volna.
4. Ha pedig már sikerült kábelügyekben elég sok magyar hifista
fejét megkavarni, azt hiszem, itt az ideje, hogy Ön is kísérletekbe
fogjon - vagy legalábbis hagyja abba az ilyen teljességgel
megbízhatatlan-ellenőrizhetetlen, másodkézből származó információk
közzétételét - egyszóval maradjon hű a Magazin szelleméhez.
Végül még egy. Lehet, hogy most keményen fogok fogalmazni, de Ön
provokált! A HFM-nek és úgy nagyjából senkinek a világon nincs
erkölcsi alapja olyan gondolatokat leírni, amiket Ön leír a 19. szám
szerkesztő jegyzetében! Egyebekről nem is beszélve, értelmes mérnök
soha nem vette és nem is veszi tudomásul, hogy "tudása immár teljes".
Kedves Darvas László, Ön olyan képet fest, miszerint öntelt, magát
mindentudónak képzelő mérnökök serege "nem csekély lenézéssel a
hangjában" társalog a tán szakmailag képzetlen, de lelkes, ügybuzgó
amatőrökkel, akiknek ráadásul az utóbbi 30 évben mindig igazuk volt!
Hm, hm! (...) Azt hiszem, ezúttal - először a Magazin történetében -
jobb lett volna, ha a lap 3. oldala üresen marad. Legalábbis Arany
Kakadu díjra érdemes a 776 némely sora is. Ezektől eltekintve a
Magazin egyéb rovatai változatlanul nagyon tetszenek, csak hát... Míg
a 15-16. számig bármit szívesen kölcsönadtam a hifivel szimpatizáló,
műszaki végzettségű ismerőseimnek, az új termést már inkább nem adom
ki a kezemből, nem akarok úgy járni, mint egyik barátom, akitől egyik
rokona (a Rádió egyik mérnöke) rendszeresen elkéri a "vicc-magazin"
legújabb számát, és már lapoz is a 776-árhoz...
Legvégül hadd köszönjem meg Önnek és munkatársainak az immár 19
Magazint; Önöknek oroszlánrészük van abban, hogy a magyar hifisták
egyre nagyobb része vadászik szép hangú (és nem szép külsejű)
készülékekre; hogy baráti társaságban egyre kevesebben hozakodnak elő
a csillogó bóvlikat gyártó cégek nevével; hogy egyre több emberben
ébred fel az igény a valóban természethű hangátvitelre. Ami
kritikáimat illeti, nagyon örülnék, ha reagálna rájuk, akár levélben,
akár úgy, ha a 776 megírására ismét kicsit több gondot fordítana.
Tisztelettel maradtam lelkes olvasójuk. Ui.: nincs kifogásom az ellen,
hogy esetleg a Magazinban idézzen levelemből, ha nevemet és címemet
elhallgatja.
Elhallgattuk. ("Ipiapacs, te vagy a fogó" - aztán meg: "nem ér a
nevem.") Időközben megjelent a 20. kiadásunk, abban sok mindenre
választ adtunk. Remélhetőleg sokan gondolkodóba estek azóta, sejtvén,
hogy azok a szörnyen vicces ötletek, amelyekről sajtószemlénkben
olvashattak, talán nem is annyira viccesek.
Csak persze sokkal egyszerűbb dolog karosszékben ülve, papíron
ceruzával cáfolni bizonyos okfejtéseket (amelyekről egyébként mi nem
állítottuk, hogy okvetlenül helytállóak volnának!), mintsem venni a
fáradságot, és sajátkezűleg kipróbálni valamit. "Hiszen nem áll
módomban kontrollálni az ő eredményeit." Ugyan miért nem?!
Amikor egy bizonyos Galilei felfedezte a napfoltokat, és a
dolognak híre ment, akkor aki csak tudott, távcsövet fabrikált, és
mutogatta a foltokat fűnek fának. Egy jezsuita professzor nem volt
hajlandó belenézni a csőbe. "Fölösleges - mondotta. - Kétszer
végigolvastam az egész Arisztotelészt. Egy szót sem találtam
napfoltokról. A Napnak nincsenek foltjai." Az a jóhumorú rádiós
mérnök, akiről Olvasónk említést tesz, feltehetőleg még a
használhatóbb jezsuiták közé sorolható, hiszen legalább hajlandó
belenézni, ha nem is a távcsőbe (ami pedig ezekután minden
valamirevaló szakembernek kutyakötelessége volna), de legalább a mi
kis vicclapunkba. Igaz, hogy közben úgy tesz, mintha valójában nem is
érdekelné ez az újság. Még megszólják érte... Ugyan kik?
És ezzel el is érkeztünk a 19. szám szerkesztői jegyzetéhez, amely
pontosan az ilyesfajta mérnökemberekről szól, mint ezt ott
fehéren-feketével le is írjuk: "Műszakiakon itt most azokat a
hangmérnököket, hifi-konstruktőröket stb. értem, akik jó szakemberek
ugyan, de nem érdekli őket a zene. Csak műszaki paramétereket
ismernek. De vajon tényleg ismerik-e a műszaki paramétereket?!"
Etalonpolitika
Varga Imre
Tiszafüred, Kun Béla sétány 5/A, 5350
Az első számtól kezdve olvasom a Magazint. Hasznos dolgokat tudok
meg belőle, és a hangvétel is nagyon tetszik. Végigolvasom a
Bemutatjuk rovatot is, és éppen itt akadtam egy furcsaságra a kazettás
csévélők tesztjénél. Amikor még az SM 250 volt az etalon, teszteltétek
az SM 1025-öt és egy fokkal jobbnak találtátok. Mégsem lett belőle
etalon. Azután amikor az Aiwa F220 volt az etalon, a módosított SM
250B-vel hasonlítottátok össze, és a zsűrorok többsége a magyar
készülék mellett döntött. De ebből sem lett etalon. Én az Aiwát és az
SM 1025-öt tudtam összehasonlítani, én is az Orion mellett maradnék.
(Sajnos, egyik sem enyém.) Az tény, hogy külcsínben a külföldiek
vezetnek, de ez egy másodlagos kérdés lehet...
Helytálló kritika, mindazonáltal van mentségünk (amit nyilván
akkor kellett volna részletesen kifejtenünk, amikor a tesztet
közreadtuk). A rövidteszt eredménye néha minket magunkat sem győz meg
teljesen. Az SM 250B-nek például úgy van beállítva a
frekvenciaátvitele, hogy félünk: hosszú távon fárasztó lesz. A
kisebbik Orion hangképével szemben is vannak fenntartásaink (legutóbb
a casseiver magnórésze legalábbis nem győzött meg bennünket). Az Aiwa
minősége tapasztalatunk szerint megbízható és állandó. Ha a barátaink
kérnek tanácsot (gyakran kérnek!), nekik is az Aiwát ajánljuk. És nem
csak a kinézete miatt - bennünket ez kevésbé befolyásol ítéletünkben.
Tanúságtételre idézzük a Tesla/NAD lemezjátszót; eddig aligha nyert
díjat szépségversenyen, mégis ajánljuk.
Dr. Timár
Róbert Pécs, Fürdő u. 1., 7621
(...) Etalonpolitikátokkal nem értek egyet. I. Erősítő: a Quad,
amiből alig van nálunk, mint írjátok, nem jobb az SE 260 végénél.
Ebből viszont ki tudja mennyi, de van nekünk. II. Magnó: itt van
mindhárom Orion elég nagy példányszámban, mire egy kis példányszámú
Aiwát választottatok ki, mert nem túl meggyőzően bár, de jobbnak tűnt
az SM 1025-nél. Mégis megtartottátok. Ha egy szeánsz eredménye nem
illik a képbe, nem jó, hogy ráfogjátok az indiszponáltságra! III.
Lemezjátszó: Telitalálat! Bárki megveheti, olcsó, jó. De nehogy
azonnal lecseréljétek, mihelyt egyik szeánszon egy "tojáshéj" picivel
jobbnak tűnik! IV. Minthogy tuner-teszt még mindig nincs, csak
szurkolni tudok az ST 240-nek, és ez nem sovinizmus. Barátaim szerint
is, szerintem is csaknem világklasszis - ha kifogsz egy "jól fejlett
példányt". Én kifogtam. Remélem tehát, hogy nem egy Revox vagy egy
Pioneer lesz a Kiválasztott, még ha kevéssel jobb is. (...) A
tegeződésért ne haragudjatok, de minthogy a lap hangvétele is igen
családias, ezt tartottam természetesnek.
Kedves Róbert, leggyötrőbb gondjainkra tapintasz rá. Etalonjainkat
mindig csak kiadós önmarcangolás árán tartjuk meg vagy vetjük el,
tehát Téged sem tudunk igazából megnyugtatni - habár az időközben
megjelent 20. számban bizonyára választ találsz egyik-másik
kérdésedre.
Leveledben egy ellentmondást is felfedeztünk. Sérelmezed, hogy
megtartottuk etalonnak az Aiwát (amelyből egyébként nem néhány
példányt, hanem sokezer darabot hoztak be, többet, mint bármiféle más
típusból!), annak ellenére, hogy némelyik teszten gyengébbnek jött ki.
Másrészt azt kéred, hogy a NAD lemezjátszót akkor is tartsuk meg
etalonnak, ha netalán a szeánszon egy másik lemezjátszó, jobbnak
látszik. Szóval: hogyan is válasszunk etalont?
Török Sándor
Bp., Váci u. 56-58., 1056
Unitra WS 311D erősítőm egyik csatornája nem működött
kifogástalanul (...) Épp akkor szólt egyik ismerősöm, hogy szabadulna
Videoton gyártmányú rádióerősítőjétől. Elhatároztam, hogy az Unitrát
nyugdíjba küldöm és elhoztam a Videotont. Borzalmasan szólt,
legalábbis az Unitra után. Feltettem az összes lemezemet, kazettámat,
de nem tudtam vele megbarátkozni. A nyugdíjazott Unitrét visszahoztam,
megcsináltattam, és azóta is meg vagyok elégedve vele. Hogy miért
írtam le mindezt? Nos, én mindig mosolyogva olvastam a HFM-ben, hogy
az egyik erősítő így szólt, a másik úgy szólt. De most be kell látnom,
hogy igazatok van, két erősítő hangja nagyon is különböző, jól meg
lehet különböztetni őket. Nekem elég alapfokú a láncom: Taya, Aiwa
magnó, Videoton DC 2050-es hangdobozok. Ha ezen a láncon így elüt két
erősítő hangja, akkor el tudom képzelni, hogy egy komolyabb
berendezésen mennyivel drasztikusabban jönnek ki a hangzásbeli
differenciák.
És most a Hifi Magazinról egy pár mondatot. A 15. szám 8. oldalán
még kvarc-szintetizátoros FM-vevőről van szó, a 19. számban meg
kvarc-szintézeres tunerról olvastam. Most melyik a szakszerű
kifejezés?
A másik, amit szóvá teszek, hogy a kazettás magnók mérésénél a
táblázatban megadjátok, hogy a magnót milyen szalaggal méritek. Ez
általában BASF. A frekvenciajelleggörbéket tanulmányozva láttam. (18.
szám, 90. oldal), hogy az SM 250B-t BASF vonatkoztatási szalaggal, a
Pioneer CT-301-et SRD 601-gyel, a Philips FC-141-et BASF LH super
szalaggal mértétek. A másik két kazettatípusnál is hasonló a helyzet
(...) Azt hiszem, úgy tisztességes, ha minden kazettás magnót egyforma
szalaggal mértek, különben nem igazságos az összehasonlítás. Már csak
azért is, mert a 19. számban is ezt tapasztaltam. Kíváncsian várom
reagálásotokat. Egyébként az utolsó szám is nagyon tetszik (Itt most
még a 19. szám értendő - a szerk.) Most nagyon bőséges volt a
Bemutatjuk rovat. Remélem, a jövőben is így lesz. Örömömre szolgál,
hogy a magazin változatlanul nagyon magas színvonalon tájékoztat(...)
Sólymos Antal válasza: Olvasónk kritikája teljesen jogos a
tunereket illetően: "kvarc-szintézeres" a helyes elnevezés. Ami
viszont a magnók mérésekor használt kazettatípusokat illeti, már
korántsem ennyire egyszerű a dolog. Tudomásul kell vennünk ugyanis,
hogy a gyárak más-más szalagtípusra állítják be készülékeiket, és
nagyon gyakran előfordul, hogy mi pont azokkal a kazettatípusokkal nem
rendelkezünk. A leggyakrabban az történik, hogy a gyár valamilyen
saját maga által kitalált típusjelet ad a beállító kazettának (amely
persze általában ismert, jó minőségű kazettatípus, de úgy
átkeresztelve, hogy az anyja se ismerjen rá), és így aztán nem derül
ki egyértelműen, milyen kazettatípusra hivatkoznak. A mi oldalunkról
nézve a dolgot, már többször leszögeztük, hogy a tesztelésre szánt
készülékeket mi sohasem állítjuk be külön, nem "tuningoljuk", nem
próbáljuk kihegyezni az eredményt. Mindig megtartjuk az eredeti, gyári
beállítást, hiszen a vásárlóközönség túlnyomó része sem tehet mást, de
megválaszthatja, milyen kazettát használ hozzá.
Ezek után két út kínálkozik. Vagy az általunk kiválasztott
kazettatípussal mérünk meg minden magnót, függetlenül attól, hogy arra
állították-e be vagy sem. Vagy pedig többféle (hányféle?) kazettával
is megmérünk egy-egy magnót, és - az igazságnak megfelelően! - a
legkedvezőbb eredményt adjuk meg. Mi ezt az utóbbi, körülményesebb
megoldást választottuk. Ismeretes, hogy a tengeren túli magnók
általában nagyobb előmágnesezés-igényű szalagra vannak beállítva; a
szocialista importból származó készülékek inkább a régebbi
BASF-típusokhoz alkalmazkodnak, s azoknak pedig kisebb az
előmágnesezési áramszükségletük. Amikor tehát más-más magnót más-más
szalagtípussal specifikálunk, akkor éppen a sportszerűség miatt járunk
el így. Hogy minden készülék "kifuthassa magát".
Csak egyben reménykedhetünk lassan-lassan tért hódít a
szabványosítás, és egyöntetűbb lesz a különböző gyártmányok
előmágnesezési áramigénye.
Zavar a fejek körül - III.
Gáspár Attila
Bp., Bíró u. 9/A, 1122
(...) Nem tudok zenét hallgatni, mert Akai CS-F 21 típusú deckem
feje elkopott. A kopás természetes dolog, miként az is természetes
lenne, hogy a fejet kicseréljem. Igaz, nem kis összeg, dehát a hifire
költeni kell. Boldogan fizetném ki a kb. 1000 forintot, ha kapnék
fejet. Több délelőttöm elment a telefonálásra, hívtam a Videotont, a
RAMOVILL-t, a KERAVILL-t, a nagy híradástechnikai üzleteket. A
legkedvezőbb válasz az volt, hogy adjam be egy szervizbe, talán fél
vagy egy éven belül lesz fej. Szerintem röhej az, hogy egy 13000
forintos deck használhatatlanná váljon, kétévesen, legfontosabb
alkatrészének hiányában. A deckhez kapott prospektusban az áll, hogy
5000 forint feletti árukhoz 8, azaz nyolc évig kötelesek alkatrészt
adni. Volt, ahol azt válaszolták, hogy nem kell hozzá fej. Hihetetlen,
hogy egy irodában ülő, mélyen tisztelt, nyilván rendkívül hozzáértő
hölgy mondja meg nekem, hogy a magnóm jó, és az a fej nem kopik el 3
év alatt...
Hát igen. Ahogy ez nálunk lenni szokott: a jogszabályok
tökéletesek volnának, csak éppen érvényesíthetetlenek. A vásárló
gyakorlatilag védtelen.
*
Egy emlékezetes elírás (nem, nem mi követtük el): a VT-Akai magnó
használati utasításában az áll, hagy a fejeket néhány óránként le kell
mágnesezni. Erre utal
Kiss László
Bp., Róbert Károly krt. 12/B, 1138
Olvasónk levele, amelyhez egy Japánból érkezett válaszlevél
fotokópiáját is mellékelték. Az Akai szervizrészlegéből érkezett
válasz szerint "a demagnetizálást ajánlatos időről időre elvégezni,
minden 100 órában vagy 6 hónapban, nem csupán abból a célból, hogy
megkíméljük a műsor magashangjait a felmágneseződött fej
törlőhatásától, hanem azért is, hogy a felvétel megfelelő legyen."
Kábelbűvölés
Angi Péter
Bp., Csanády u. 6/B, 1132
Kedves, László, elérkeztem a... tényleg, hanyadik levelem is
küldtem már Neked? Hamarosan külön polcot nyithatsz már nekem. A
körmölésre a bátorságot a 18. szám nyitócikkéből, a berendezés
felspécizéséről szóló értekezésből merítem. Azt írtad: valamit hallok,
de nem mondom meg, hogy mit, mert akkor más is ezt hallja. Nohát
lássuk, mit hallok.
(Elöljáróban annyit, hogy berendezésem megint módosult: a VMS 30
helyett a VdHul tűs MC20 Super+KFKI 40.30 trafó dolgozik immár. A
Thorens 160, Nuance előfok, SE 260 végfok, Spendor SP1 változatlan.)
A lemezjátszón a gumilapot, ami bordás volt, most két,
összeragasztott állatbőr helyettesíti, a vastagság egyezik. A hatás:
egyes gerjedékeny bőgőhangok letisztultak. Nem lényegtelen nyereség.
Végigteszteltem egy csomó kábelt. Egész kábelvarázslat volt, még
emblémát is terveztem hozzá, csatolom. Meghallgattam kétféle Audio
Technicát, egy Vectort, egy Monstert (nem a Reference-t), egy Mogamit
(ez a sajátom), néhány, angol kábelekből házilag szerelt típust és az
érdekesség kedvéért egy RAMOVILL-nál vásárolt típust is. Hamarosan
érkezik egy Isoda. (Micsoda? A szerk.) A választék tehát
figyelemreméltó. Ha akartok körmérkőzést csinálni, szolgálhatok
adatokkal.(...)
A kábelek hangja drasztikusan megváltoztatta a hangképet! Az egyik
AT: lassú, fátyolos, pedig magasba húz, mégis sávhatárolt, mindent
előre hoz, a férfikórus elsikkad. A másik AT: jobb sztereó,
mélységérzet; magasba visz; torzít, de lelkes; hozza a lemezzajt; bőgő
kevés, szaxofon a helyén van. A házi angol: fakó, halkabb, minden
távolabb van, gumis; csinn nem cseng ki; nem elég feszes; sztereó
maszatos. Mogami: magasra és mélyre megy; zongorán a két kéz jól
elválik; eleven, a hegedű különösen szép; remek mélységérzet. Vector:
hasonlít a Mogamihoz, de valamivel nyugodtabb. RAMOVILL: nem is
annyival rosszabb, mint az árdifferencia! Valami visszhangot visz a
zenébe, ami nincs ott; arányosan vámolja meg a dinamikát, a
sávszéleket.
Végül a nagyágyú: a hangszóróvezeték. Először
2x0,75mm2-es villanydrót, utána 4x2,5mm2-es,
összekötve 2x5-re: megnőtt a dinamika. Ezek a sodrott kivitelek. Aztán
vettem 4-es átmérőjű alumíniumot, a különbség nem volt érezhető. Végül
szereztem 2,5mm2 (1,8mm) rézvezetéket, ami közönséges
villanyvezeték, amit a falba húznak, métere 3,90 forint. Hatása:
feltisztult a kép, megszűnt egy csomó maszat, életre kelt a kazettás
magnó is. Szaporodtak a magashangok. Nyolcvan forintért ekkora
változás, ez a legjobb bolt. Mindenkinek ajánlom, próbálja ki.
Belenéztem a Spendorba: vékony sodrott vezeték van benne, kábelsaruval
csatlakoztatva. Át fogom belül huzalozni, a csatlakozást pedig
forrasztani fogom. Most készülök megoldani a tömör drót árnyékolását:
a lemezjátszó és a trafó közé szánom. Egyelőre ennyit.
(Két hét múlva:)
(...) Most további adalékaim vannak. Említettem, hogy az elő- és
végfok között egy Mogami kábelt használok, nekem ez vált be a
legjobban. Viszont levágtam a Thorens 160-as lemezjátszó saját
kábelét, csináltam rá két RCA csatlakozót, így már a lemezjátszó és a
trafó között is módomban áll kábelezni. Nos, a Mogami, ami remekül
bevált az elő- és végfok között, csapnivaló a Thorens és a KFKI,
valamint a KFKI és a Nuance között is. A legsiralmasabb hangot viszont
egy Denon 1100-as CD-játszó és a végfok között produkálta. A CD
egészen más kábeltípusokat igényel. Így aztán nem jósolok sok sikert a
hazai csatlakozóknak: hol lehet azt végigpróbálni, hogy a számtalan
berendezés között mikor melyik a legmegfelelőbb típus?!
Az SP1 alatt két napja már a Tönk áll (az első 25 párból csíptem
el egyet). Nálam a basszus nem lett több, sőt, mintha a felső
tartomány keményedett volna meg. Viszont a térérzet! Mintha kifaragták
volna a zenét: sziklaszilárdan megállt minden szólam a térben valahol,
el nem mozdul a helyéről. Ez bizony felér egy hangszedőcserével!(...)
Ui. A negyedik dimenzió szerintem az idő, amely a hazai hifiben
valóban döntő faktornak látszik.
Kábelekkel mi is javában kísérletezünk, de egyelőre nem látjuk
szükségét, hogy speciális típusokat szerezzünk. Először is az
alapkonstrukciókat vizsgálgatjuk, és szeretnénk megérteni a "működési
mechanizmusukat".
Dr. Halmosdi Gusztáv
Bp. Cent. ltp. S/3, 1165
Kábelügyben: sikerült demonstrálnom a Jelenséget. Az erősítő egyik
kimenetén meghagytam a korábbi (és eddig jónak bizonyult) 4mm átmérőjű
sodrott kábelt, a másikon pedig 2,5mm átmérőjű egyeresen vezettem a
jelet a hangsugárzóra. (JVC erősítő, Heybrook HB1 hangsugárzók.) Az
erősítő kimenetén a két kábel között kapcsolóval lehetett választani.
A különbség, hogy úgy mondjam, ordított. Én két orto-ra szavaznék. A
sodrott kábel sok plusz jelet felhord a hangképre, s ez főleg a mély
tartományban okoz eltérést. A hang ezáltal kissé testesebb volt, kár,
hogy nem természetes módon. Az egyeresen ezzel szemben definiáltabb,
tömörebb hangkép volt hallható. Volt, aki ezt tisztábbnak, míg más
csörömpölőbbnek nevezte. Inkább az utóbbi kábel mellett döntöttem, bár
ezáltal a JVC-Heybrook páros basszushiánya feltűnőbbé vált. Úgy vélem
azonban, hogy ez a hiány mindig is fennállt, a sokeres kábel csak
zavarta a hangképet: ködösített.
Ez teljes mértékben megegyezik a mi interpretációnkkal.
Huszár Gábor
Bp., Kisköre u. 5., 1116
(...) Cikkeik nyomán én is kipróbáltam többféle vezetéket a
hangszórókhoz. Mivel nyugati lapokban láttam ilyen hirdetést,
készítettem 10mm2 keresztmetszetű, ezüstözött egyenes
huzalt. Hangzása alaposan eltér a megszokott hangképtől...
Nincs kettő négy nélkül
Császár László
Bp., Városmajor u. 1/B, 1122
(...) Nálam kb. 12, illetve 16 méteres kábel van felszerelve a
szoba adottságai miatt. Kezdetben közönséges fehér PVC-szigetelésű,
0,75mm2-es hálózati vezetéket használtam (éppen ezt
lehetett kapni...). Nemrégiben gondoltam egyet, és kicseréltem
4mm2-es sodrott kábelre. Az erősítőnél és a hangszórónál
vörösréz kábelsarukat alkalmazok. Eredmény: a tér "kinyílt" és a
basszus erőre kapott. Egészében a hangzás teltebb lett.
Itt azonban nem álltam meg. A következőkben egy olyan ötletemet
szeretném közkinccsé tenni, amely egyszer s mindenkorra megnyugtatóan
lezárhatja az egész kábel-históriát. Előrebocsátom, hogy nem pusztán
papíron létező dologról van szó (bár szándékomban áll leközöltetni az
elméleti alapjait a Journal of the Audio Engineering Society című
lapban), az alább ismertetett módon felépített rendszer nálam a
gyakorlatban is bevált, előnyeit bárki előtt demonstrálni tudom.
Nevezetesen a négyvezetékes rendszerről van szó. Nem tévesztendő össze
azzal, amikor egy végerősítőről külön-külön kábelen hajtjuk meg a
mély- és a magassugárzót, amint erre a legutóbbi HFM sajtószemléjében
van egy jó példa.
A négyvezetékes rendszer elve analóg azzal, ahogyan a
méréstechnikában kis ellenállásokat szokás mérni. Ehhez egy hiteles
áramgenerátort és egy feszültségmérőt egybeépítve tartalmazó ohmmérő
kell. Az áramgenerátor az ismeretlen ellenálláson annak nagyságával
arányos feszültséget ejt, amit a feszültségmérővel mérünk; ez utóbbi
közvetlenül ellenállás-dimenzióban van skálázva. Természetesen a
mérővezetéken is esik némi feszültség, és ha a vezetékezés ellenállása
összemérhető a mérendő ellenállással, akkor ez számottevő hibát okoz.
Kézenfekvő, hogy csak a mérendő ellenálláson eső feszültséget
vezessük a feszültségmérőre, ami két segédvezetékkel oldható meg.
Innen nyerte a rendszer a "négyvezetékes" jelzőt (az angol nyelvű
szakirodalomban a four-terminal, four-wire, four-conductor kifejezések
használatosak). E két segédvezeték közvetlenül a mérendő ellenállásról
csatlakozik a voltmérő részhez, elhanyagolható áram folyik rajtuk, így
ellenállásuk nagysága nem befolyásolja a mérés pontosságát.
Hasonlóképpen a "meghajtó" vezetékeken az áramgenerátor konstans
áramot igyekszik áthajtani, így azok ellenállása sem játszik szerepet.
Eddig amit leírtam, az a méréstechnikai gyakorlatban elterjedt
módszer. Most jön az ötlet:
Ugyanezt az elvet alkalmazni lehet az erősítő-kábel-hangszóró
viszonylatban is. A végerősítő ugyan inkább feszültséggenerátornak
fogható fel, de nem ez a lényeg, hanem hogy a negatív visszacsatolást
a két segédvezetéken közvetlenül a hangszórótól hozzuk vissza. Előtte
persze az erősítőn belül le kell választani a negatív visszacsatolás
elemeit eredeti helyükről, az erősítő kimeneti pontjáról. Tehát a
lényeg az, hogy a hangszórókábelt is bevontuk a negatív
visszacsatolásba, ami így nemcsak az erősítő, de a kábel torzításait
is csökkenti.
Az eredmény nálam megfelelt a várakozásnak: az erősítő úgy látja,
hogy nincs hangszórókábel, a kimenőfeszültséget közvetlenül a
hangszóró kapcsaira kényszeríti. Valószínűleg ennek köszönhető a
rendkívül tiszta, definiált hangzás és a jól megfogott, feszes
basszus. Egyébként a kábelek anyaga, keresztmetszete teljesen
közömbös. (Ennyire kevés kísérlet alapján? A szerk.) Célszerű két
árnyékolt vezetéket alkalmazni, ahol az árnyékolások viszik a jelet a
hangszóróhoz, és a belső ereken megy vissza az erősítő felé a negatív
visszacsatolás jel-, illetve hidegpontja.
Az erősítő módosítása nem jár számottevő költséggel, és átlagos
műszaki felkészültséggel egyszerűen elvégezhető. Szükség esetén
bármikor vissza lehet térni a hagyományos kétvezetékes rendszerre a
készülék megbontása nélkül (a meghajtó- és a visszacsatoló csatlakozók
összekötésével). A négyvezetékes elv a Quad 405 és hasonló, negatív
visszacsatolással nem rendelkező erősítőknél az itt leírt formájában
nem alkalmazható. Legegyszerűbb a csöves erősítők módosítása, mert ott
a kimenet a transzformátoros csatolás miatt földfüggetlenné tehető. A
szokásos félvezetős végfokoknál a negatív visszacsatoló hálózatot kell
földfüggetlenné tenni, de ez sem túl bonyolult.(...)
Még annyit, hogy meghallgattam a kis HB1-eket. Az én láncomon (MC
10S, Szekeres-féle márvány-futómű, csöves SRPP előfok, csak FET-eket
tartalmazó A-osztályú hídkapcsolású - 4 vezetékes! - végfok, 220
literes, Audax motorokból gyártott reflexdobozok) a Heybrook kissé
magasba húz, viszont remek sztereója van, és minden hangszer jól
elkülönül. Szerintem az MC 10S+HB1 kifejezetten szerencsétlen
kombináció - erre a Szeánszban jobban fel kellett volna hívni a
figyelmet. Az én hangszóróim ugyanezen a láncon kiegyenlítettebben
szólnak, de még így is visszasírom a "piros" MC 10 mélyeit.
Jézusmária, 220 literes reflexdoboz, és ehhez képest a HB1 "kissé
magasra húz..." de hiszen a Heybrook 20-22 literes ha van, ez egy
egészen más kategória! Egyébként, a hazai piac nem kényeztet el
bennünket annyira, hogy sokféle Best Buy közül válogathassuk össze a
legjobb kombinációkat. A régebbi MC-sorozat valóban "melegebb" tónusú
volt, és sokan, jobban szeretik a mostani, "hűvösebb" hangú szériánál.
Véleményünk szerint azonban az MC 10S még mindig inkább kompatibilis a
HB1-gyel, mint a lemezjátszó (mint olyan) a márvánnyal.
A lényegre térve: köszönjük a beszámolót, a négyvezetékes rendszer
valóban figyelemreméltó újításnak látszik. Viszont naivitásnak
tartjuk, hogy "egyszer és mindenkorra lezárhatja az egész
kábelhistóriát". Annál is inkább, mert itt voltaképpen nem is
kábelezésről van szó, hanem egészen másról.
Hey! Brook!
Bondor Attila műszerész
Naszály, Dózsa György út 13., 2899
(...) Örömmel olvasom a Heybrook hangfalak cikkelyét, s mégsem
adok igazat a cikk írójának. Pusztán a saját tapasztalatomat írom le a
HB1-ről. A magastartomány picit hepehupás, de részben elfogadható, a
középső 3 oktáv (600Hz-5kHz) egyenletesnek tűnik, de nem az. A hibát a
mélysugárzóban vélem. A mélysugárzó rezonancia-frekvenciája 55Hz körül
van, ez nem épp a Legkedvezőbb. 90dB hangnyomáson a torzítás (mivel a
HB1-en ilyen is van) 98 és 200Hz között szökik fel a csillagos égig.
Ennyit a magam mérte adatok tömkelegéből.
Aztán még azt is meg kell írni, hogy a HB1 egy túlságosan is
csillapított dobozka, amiben egy 200-as mély és egy 25-ös magas
sugárzó üldögél. Kérdem én, hány évtized kell még, hogy belássuk
hibáinkat, hiszen egy 200-as átmérőjű mélysugárzóval 45-50Hz alá
lemenni lehetetlen. Márpedig egy Hi-Fi hangfal énszerintem 20Hztől
20000Hz-ig kell hogy átvigyen, de ahhoz 2 sugárzó nem elég.
Ezután az állványokról, ami a HB1 alatt van, nekem is volt, de
kidobtam a szemétbe, mert nézetem szerint a HB1-nek teljesen mindegy,
hiszen a vájtfülű HiFista úgyis észreveszi, hogy a hangfalból kilóg a
lóláb, mielőtt megadná érte a 12 ezret, ennyit a HB1-ről.
A torzítást illetően: lásd ellenőrző méréseinket a Bemutatjuk
rovatban (tényleg valamivel magasabb, mint a két évvel ezelőtt
vásárolt példányoké). Minden egyebet hűségesen elmondtunk róla: hogy
mekkora a doboz, hogy mekkorák a hangszórói, hogy hány Hz-en van a
rezonanciapontja és hogy a hangminőségével szemben milyen
fenntartásaink lehetnek. Olvasónk enyhén szólva maximalista, amikor
20Hz-et vár el egy "Hi-Fi hangfaltól"; még a két-háromszorta drágább
hangsugárzók sem mennek 35-40Hz alá. Bízunk benne, hogy "a vájtfülű
Hi-Fista" felfigyel a HB1-nek nemcsak a fogyatékosságaira, hanem a
vitathatatlan erényeire is.
Kurucz Béla
Bp., Perjés u. 23., 1165
(...) A HB1-gyel kapcsolatban: a HS 280-as Orion jóval gyengébb,
szerintem klassziskülönbség van köztük. Szeretném megkérdezni,
szinuszosan hány wattal terhelhető a HB1? A másik kérdés: nem lehet,
hogy a frekvenciaátvitelbe belekalkulálták a szivacs hatását? Úgy
tűnik, a szivacs mintha mérsékelné a HB1 harsányságát.
Engem - és talán másokat is - nagyon érdekelne, hogy süketszobában
a TALP-ra állítva van-e eltérés műszeresen mérve a HB1
frekvenciaátvitelében, torzításában stb., vagyis a TALP hatása
objektív módon is érzékelhető-e?
A Heybrook terhelhetőségére nem találtunk adatot; a gyár
(szinuszosan mért) 10-75 wattos erősítőt ajánl ehhez a hangsugárzóhoz.
Ami az állvány hatását illeti, bizonyára ki lehetne találni olyan
mérést, amely választ adna kérdéseinkre, de ezt a mérést semmiképpen
sem lehetne süketszobában végezni. A süketszobának ugyanis nemcsak a
fala, hanem a padlója is süket: hangelnyelő anyagok fölött egy
drótháló húzódik, erre kell felállítani mindent. Ilyen körülmények
között az állvány nem képezhet szilárd talajt a hangsugárzó alatt.
Minya László
Nyíregyháza, Városmajor u. 12., 4400
(...) Olvasva, hogy a Hifi Magazin javaslatára hoznak be hangfalat
(Heybrook), nagyon örültem. Azonnal úgy döntöttem, hogy én is ilyen
hangfalat veszek. Nem sikerült, mert ahogy később megtudtam, három nap
alatt elfogyott a készlet. Szerencsére a barátomnak sikerült
hozzájutnia, mert éppen Budapesten tartózkodott. Nem tartom
igazságosnak, hogy csak Budapesten hozták forgalomba; talán az ország
más részein nincsenek hifi-rajongók? Bosszúságom tovább nőtt, amikor
meghallottam, hogyan szólnak a hangfalak. A cintányér megdöbbentően
tiszta (jó nyomású lemezeken) és a basszus is elég szép, alapjában
véve. Középtől felfelé a hangkép igen tisztességes, meggyőző. (A
lemezjátszó Pioneer PL-750+Ortofon MC 10S+T-5.)
Nem a teljes készlet fogyott el három nap alatt, csak az első
szállítmány. Összesen 1000 párat rendelt a RAMOVILL, ez tekintélyes
tétel (és kockázat)! Megértjük vidéki Olvasóink bosszúságát, hogy "fel
kell utazniuk" a fővárosba, de gondolják meg: ha a kereskedelmi
vállalat szétszórta volna a készletet az országban, akkor most
országjáró körútra mehetne az, aki ilyen hangsugárzót akar. Így
legalább egy helyen biztosan lehet kapni a Heybrookot, amíg a készlet
tart. Ha pedig beválik a HB1 mint árucikk (tehát a vásárlók is, a
kereskedők is meg lesznek elégedve vele), akkor talán érdemes lesz
továbbra is forgalomban tartani.
Bakó László
Bp., Bertalan u. 22., 1111
Egy pár Heybrook HB1 hangfal, egy hangsugárzó állvány, egy
lemezjátszó asztalka és 2,5mm2 tömör rézdrót boldog
tulajdonosa vagyok! Mindezt a Magazinnak köszönhetem. Örök hála érte!!
Most már csak egy jó erősítő kellene...
Zalai Tibor
Bp., Garai tér 9., 1976
Bevallom, kezdetben - mint zenész - gyűlöltem a hifizőket, a
megszállott katalógusgyűjtőket, sznobokat stb. Kezdettől olvasója
vagyok a HFM-nek, de csak fenntartásokkal. Életemben annyi rossz,
kommersz berendezést hallottam, hogy nem szívesen hallgattam otthon,
vagy más lakásban zenét. Dehát a helyzet kényszerít, kevés az élő
koncert, világsztárokat nem hívhatunk meg - ráfanyalodtam a házi
zenehallgatásra.
Végigjártam a hifi-betegségeket (Akai, Pioneer...), és egyre
idegesebb lettem a hangképektől. A 14. számban javasolták az Aiwa
magnót. Üsse kő, vettem egyet. Csodák csodája, hallottam mélyeket, nem
nyávogott (túlságosan), alig torzított magasban, csak a szalagzaj
zavart. (Előtte szalagos, 19cm/s magnót hallgattam.)
Az utolsó szám amint megjelent, rohantam HB1 dobozokért. Életemben
először otthon is az ismert melegség öntött el, eldőltem és élveztem a
Zenét. A HB1-nek köze van a zenéhez, ehhez képest az Orion HS 280...
(Olvasónknak a HS 280-asról mondott kritikáját itt nem
reprodukáljuk.)
Anonymus
???
Igazán nagy tisztelőjük vagyok az Önök munkájának. Különösen
lenyűgöző a stílusuk, ami igazán színes folt a magyar újságírásban.
Ezért bátorkodom figyelmeztetni Önöket, higgyék el, nem muszáj
jópofának lenni. Ha nem jön spontán, ne erőltessék, mert modorosság
lesz belőle és elveszti könnyedségét a lap. 20-ik számukban 11-szer
írják le az Isten szót kis és nagybetűvel, váltakozva. A szóismétlés
hibáján kívül illetlenség és bűn is. Az ördögöt is kár emlegetni.
Mielőtt rászoknának, hagyják ezt el. Jó? Köszönöm figyelmüket.
Ámen. A kritikát elfogadjuk. Még köszönetet is mondanánk az
illemtanóráért, de nincs kinek, mert - az ördögbe is! - nem írta alá a
nevét az istenadta!
Hifi-videomagnók
Udvardi Tibor
Tatabánya, Erdész u. 31., 2800
Többször gondolkoztam már azon, hogy mi történik azzal a néhány
készülékkel, kazettával, amit a gyárak előzetes tesztelésre adnak át.
Ezeket értékesítik valahol olcsóbban (hiszen már bontott készülékek),
vagy felhalmozódnak a MEEI és egyéb intézetek raktáraiban?
Sok helyen találkoztam már a Hi-Fi jelzésű videomagnókkal. Ezek a
hangot is forgófejjel rögzítik. Milyen minőséget képviselnek? Ha
minden igaz, amit írnak róluk, akkor ma ezek a legjobb vételnek
számítanak. (A 8 órás típus: 1 óra video+audio E180 kazettával 100
forint - alacsonyabb, mint egy normál kazetta ára!)
A gyárak és külkereskedelmi vállalatok a vizsgálóintézeteknek
beküldött készülékeket, alkatrészeket a vizsgálat befejeztével
elszállítják. Hogy mi lesz a sorsa a "roncsoknak" (felerészben tényleg
roncsok, ugyanis típusonként egy-egy példányon afféle tönkretételi
próbát is végeznek), nem tudhatjuk. Némely vállalat a Bizományi
Áruháznak adja át, mások etalon gyanánt őrzik a vizsgálaton átesett
készülékeket, dokumentálva, hogy milyen volt a vizsgálóintézetek
által, jóváhagyott minta. Később nyilván leselejtezik, a pénzügyi
előírások szerint.
Ami a videomagnókat illeti, több olyan típus is ismeretes, amely
hangmagnónak is kiváló, ezek az úgynevezett "hifi-VCR"-ek. Sajnos,
igen drágák, kétszerte többe kerülnek, mint a szokványos képmagnók.
Egy ilyen hifi-VCR készüléket most mi is kölcsönkértünk - lásd
tesztjét a lapban és fényképét a poszteren!
Compact Discéret
Dr. Varga Sándor
Sopron, Cseresznye sor 5., 9400
(...) A HFM 20. száma - szerintem - kiprovokálja, többszörösen,
hogy tollat (gépet) ragadjunk! Először is azért, mert sokat késett!
Másodszor, mert a Szerkesztő kiprovokálja a választ CD-ügyben,
harmadszor, mert végre - végre - talán hozzájuthatunk valamirevaló
hangsugárzóhoz. (...) Még el sem olvastam maradék nélkül a 20. számot,
már itt ülök és csapkodom a billentyűket.
CD. Pár hónapja van egy Philips CD 150-em. (...) Nincs kellő
összehasonlítási alapom, mert sokszorta kevesebbszer van alkalmam élő
koncertet hallgatni, mint gépzenét. Ezért lehetséges, hogy jobban
tolerálom a CD-t, mint Ön! Sőt, meg kell mondanom, hogy azt a
hátborzongatóan jó élményt, élvezetet, ami minden igazi jófülű
zenekedvelő boldogsága, "szellemi orgazmusa", itt és most, a CD-vel
sikerült elérnem. Számomra a CD valóban a legjelentősebb lépés Edison
fonográfja óta. A NAD és az ADC ZLM betét(...)nem tudott annyira lázba
hozni (lehet: jó lemezek híján), mint a CD. Miket is hozhatnék fel
"mentségemre"? Talán: eddig szokatlan jel-zaj arány, transzparens,
kiegyenlített hangzás, eddig nem ismert tökélyű sztereó kép,
felismerhető és "rákoncentrálható" hangszerek. Úgy tűnik, a CD-ben nem
mosódnak össze a hangszerek, nem zavarják egymást. És itt most
megemlítek én is egy Negyedik Dimenziót: a zenét félhomályban kell
hallgatni! (Én is így szeretem. A szerk.) Ne terelje el gondolatainkat
a szobai környezet. A tökéletes jelenlét érzetét keltik számomra - no
persze CD-je válogatja. Például legutóbb a Denon "New Releases
Classical Sampler" 1985/86 (GES-9079) CD-n a Rózsalovag-részlet
(VolkStaatskapelle Dresden) helyszíni élő felvétele olyan döbbenetes
prezensz-élményt adott, hogy akkor határoztam el, írok Önnek.(...)
Ha a CD még olcsóbb lesz, szerintem ez fogja a tömegek zenei
ízlését és elvárásait a jelenlegi, sajnálatosan alacsonyról lényegesen
magasabb szintre emelni! (...) Nem felesleges a könnyű- vagy
szórakoztatózenében sem a CD-re támaszkodni. Összehasonlítottam az
LP-ről felvett tánczenét a CD-változattal. Ha a különbséget orgonálni
tudnám!
URH kontra URH. Hát igen... Jó az a riport! A Rádió szakembereinek
izzadságszagú nyekergése a sok objektív akadályról. "Tudjuk",
"sajnáljuk". A Magyar Rádió ez irányú műszaki színvonala úgy aránylik,
mondjuk, az ORF-éhez, mint az életszínvonalaink. Ezért nem vagyok
megütközve.(...)
Végezetül a HVG-ben megjelent cikkre való reagálásáról: egyszerűen
köszönöm, mindannyiunk nevében, hogy reflektált.(...)
Továbbra is várjuk Olvasóink tudósítását a CD-vel szerzett
tapasztalataikról.
LP-necolták
Pogány Antal
Bp., Dózsa György út 94., 1968
(...) Mint hasonszőrű megszállottat, engem is érdekel az új
technika és a Magazin véleménye a CD-ről. CD-t eddig csak kedvezőtlen
körülmények között hallottam, de elképzelhetőnek tartom, hogy a
felvételi technika letisztulásával végül is jobb átlageredményt fog
adni, mint az LP. Mivel a két rendszer jelenleg együtt él, furcsa
dolgok történnek, ezért is fogtam a levélíráshoz.(...)
Felteszem, hogy a nagy stúdiókban egyre inkább digitálisan
készülnek a felvételek, és a hangmérnökök a CD-re sandítva állítják be
a hangzást, a producerek pedig ugyanilyen szempont szerint tervezik a
kiadványokat. Természetes, hogy a CD-re felvitt, több mint egy órás
műsor azonos dinamikában nem vihető fel egy darab LP-re, a CD-re
tervezett anyagokat azonban éppen az LP-kedvelők még széles tábora és
a kereskedelmi meggondolások miatt egy ideig analóg lemezen is meg
fogják jelentetni. Hát nekem egy ilyen lemez okozta az utóbbi idők
legnagyobb csalódását, és a minőségi analóg lemezgyártás militáns
szószólójává tesz.
Megkaptam ugyanis a Shadows együttes legújabb lemezét, a Moonlight
Shadows-t. Külföldi barátaim csodákat zengedeztek róla és elárulták,
hogy digitális eljárással készült. Én inkább azt gondolom, hogy
egyszerűen csak CD-re szánt felvétel, amit utólag be akartak préselni
a nem méretre szabott ruhába. A lemez ugyanis 65 és fél perc zenei
anyagot tartalmaz. Izgatottan tettem fel a lemezt, és - éjszaka lévén
- a Pioneer SE-2 fejhallgatót, amit elég jónak tartok. De majdnem
lehervadt a fejemről: nincs az a bágyadt kazettás magnó, ami ne
követte volna vidáman a lemezről csordogáló dinamikatartományt!
Egyszeriben megvilágosodott előttem, amit a Magazin a hangosság és a
dinamika közti különbségtétel szükségességéről elmondott (bár én erről
eddig is tudtam), de ennyire demonstrálva még nem hallottam. A barbár
LP-vágó hangmérnök úgy igyekszik a dinamika érzetét kelteni, hogy a
számok elején és néhány exponáltabb helyen megereszti a vágótűt, de
aztán ránk szabadítja a legdurvábban alkalmazott limitert. A kiváltó
ok nyilvánvaló: az analóg lemezt vágó mérnök kényszerhelyzetbe került,
CD-re szánt mennyiségű anyagot kellett LP-re vágni. Ami egyébként
minőségromlás nélkül is megoldható lett volna, de akkor nem egy, hanem
két darab lemez került volna a borítóba, magasabb áron...
Igen, ilyenkor derül ki, hogy a CD mennyivel gazdaságosabb. Habár
extrém esetről van szó, mert 65 perc a CD-re még éppen rámegy, az
LP-re pedig már csak nagyon nehezen. (A komolyzenei művek pedig az
LP-re esetleg még éppen ráférnek - némi belsőbarázda-torzítás árán -,
a CD-n pedig még marad is üres hely, s emiatt a vásárlók gyakran
reklamálnak.) Nézetünk szerint azonban ha a Moonlight Shadows ennyire
gyalázatosan szól az LP-ről, akkor talán CD-ről sem szólhat olyan
nagyon-nagyon nagyszerűen.
Petőfi és az osztrákok
Bóna Antal
Budapest, Fogarasi út 91., 1141
Végre meghozta a postás a 20. számot. Elolvastam az Egyenes adás
című cikket (persze más cikkeket is, a 17-ből 12-őt, ez kimagaslóan jó
arány a többi sajtótermékhez viszonyítva). Szó volt benne a magyar és
az osztrák rádió adásminősége közti különbségről. E téren nekem közel
3 éves tapasztalatom van, szeretnék beszámolni róla.
Jelenleg egy 6 elemes, sajátkészítésű tetőantennám van, a
CCIR-sávra méretezve, ezzel hallgatom harmadik éve az osztrákokat.
Később, baráti segítséggel elkészült egy kis zajú, hangolt
antennaerősítő, erősítése 33dB. Mivel a sztereó vétel a mai napig sem
zajtalan, most építek egy 9 elemes antennát, melynek nyeresége 10dB
lesz - majd meglátjuk, illetve meghalljuk. A vételi helyszín Budapest,
Zugló. A vevőkészülék az Aida receiver, a hangsugárzók HS 200-asok,
módosítva - egyszerű MOD: a membrános középsugárzók lecserélve a kék
Orionra. Így már majdnem olyan, mint a 280-as, ami belföldön, sajnos,
nem kapható. A térerő az Aida műszere szerint az elmúlt 3 évben
antennaerősítő nélkül a 0,5 és az 1-es osztás között ingadozott,
antennaerősítővel a 4-6-os osztás közé került. Az összehasonlításhoz
"műszer" gyanánt az Akai GX 4000D két VU műszerét és a line
szabályzókat használtam. Különben magnófelvételt mindig a line
bemenetekről készítek, a kisebb zaj miatt. Hiszen még Önök javasolták
a HFM első számában.
Az osztrákok három műsora közül én csak az ottani 3. műsort,
vagyis a könnyűzenei műsorukat hallgatom. (Közismert nevén Ö3 -
németül kiejtve igen frappánsan hangzik.) Magyar megfelelője a hazai
könnyűzenei műsor, a Petőfi rádió. Tehát az Ö3-at hasonlítottam össze
a Petőfi rádióval. A műsorszerkezet szempontjából is nagy különbségek
vannak az Ö3 javára, oldalakat lehetne gépelni róla, de ez nem a
HFM-re tartozik. Maradjunk csak a technikai különbségeknél.
1. Jelszint. A három év alatt többször is kipróbáltam: az Ö3
esetében a 0dB-s kivezérlési szint minden alkalommal az Akai line
szabályzóinak 7,5-es osztásánál volt. Függetlenül attól, hogy délelőtt
volt vagy éjszaka, délután vagy reggel. Az is mindegy volt, hogy
sütött-e a nap vagy esett-e az eső. A Petőfi rádiót hallgatva, egy
kezemen meg tudom számolni, hányszor volt ekkora a jelszint.
Szerencsésebb esetben a line szabályzók 9-10-es osztásánál érem el a 0
decibeles kivezérlési szintet. Szerencsés esetben! - mert jónéhányszor
előfordult, hogy a maximális 10-es osztásig feltekertem a line
szabályzókat, és a mutatók csak 3-5 decibelig tértek ki. Hogy lehet
így magnófelvételt készíteni? A könnyűzenei magnós műsorokra gondolok.
2. Hangszínezet. Itt is van különbség! Olyan Fényesen Csilingelő
Igen Magas magashangokat, amilyeneket az Ö3 sugároz, még a PL-6-os
lemezjátszóm MC10-es hangszedője sem produkál az STM-72-vel, nemhogy a
Petőfi rádió. Fantasztikusak az Ö3 magasai! A Petőfi rádió magas
hangjai mattak, sziszegőek, időnként torzításra is hajlamosak,
legalábbis az Ö3-hoz viszonyítva. Ami a mélyhangokat illeti, az Ö3
mélyei Annyira Kellemes Meleget árasztanak és Annyira Nagyon Mélyek,
hogy már szerelmes lesz az ember beléjük. A Petőfi rádió mélyhangjai
semlegesek. Különben én, higgyék el, szuper hifi minőségűnek hallottam
a Petőfit, mindaddig, amíg meg nem hallottam az Ö3 zenéjét...
3. Dinamika. (...) Az Ö3-ról az Akai VU műszerein jól láthatók a
slágereknél a zenei minimumok és a zenei csúcsok, igen messze vannak
egymástól, és ilyennek is hallani a halkabb és a hangosabb részeket.
Ezzel szemben a Petőfin minden hangszer egyforma hangosan szól. (...)
Visszatérve a cikkre, egyik mondatát tízszer olvastam el, annyira
megdöbbentő és hihetetlen volt: "UL: ...Azt sem tudjuk megakadályozni,
hogy műsoros kazetták adásba mehessenek - mégpedig stúdiószalagra
átjátszva!" Ez borzalmas! Nem kéne-e a rádióban egy műszaki házirendet
készíteni, és rögzíteni benne a felvételek és műsorforrások technikai
színvonalának legalsó szintjét? És rendszeresen ellenőrizni, hogy
betartják-e a házirendet?...
Wellmann Péter
Nyúl, Petőfi út 27., 9082
(...) Az Orion ST 1025: berendezésem legnívósabb része, és ehhez
csak gratulálni tudok a gyártóknak! Itt (Észak-Dunántúl) teljes
mértékben ki tudom használni, mivel tudom fogni az osztrák és szlovák
adókat, és alkalmam van összehasonlítani a minőségüket. Sok újat nem
mondhatok, teljes mértékben egyetértek Homoki Gézával (HFM 15, 7.
oldal). Engem főleg a hamis frekvenciamenet és az egyenetlen
kivezérlés zavar. (...) Az Ö-1 és Ö-3 minősége messze az MR-3 felett
szárnyal.
Egy kis kitérő a tunerekre. Sikerült összehozni (a HFM-et jócskán
megelőzve) egy szubjektív összehasonlítást az ST-1025 és egy Aida
között. A VT erősítőjén keresztül hallgattuk a tunereket. Kb. öt perc
elég a különbségek kihallására. VT: sziszegő, magastónusú, így kelti a
"tiszta hangzás" érzetét. Mellette az Orion mélyebb, nyugodtabb
hangzást nyújt, szerintem ez az igazi.
És egy kis érdekesség. Sajnos, az antennám nem a legjobb, és
bizonyos meteorológiai viszonyok között a CCIR-sávban egészen távoli
adók incselkednek velem. Így például nyugatnémet, francia, holland
műsorok vannak már a batyuban, de a nagy fogás pár hete egy nyirkos
napon (hát persze!) történt a 89,25-ön: az angol Radio Two kopogtatott
szerény hajlékom még szerényebb antennáján, néha-néha még a sztereó
LED is pislákolt. Aki nem hiszi, nálam meghallgathatja a
magnófelvétel-részletet, bár a magyar joggyakorlat tudtommal nem venné
bizonyítéknak...