Audio-kultúra

        (Számadás.)  Nem  tudom,  találkozom-e  1987-ben  is az Olvasóval.
    Egzisztenciánk  pillanatnyilag igencsak bizonytalan. A Hifi Magazin az
    utóbbi  években  erősen  ráfizetéses;  kiadóvállalatunk  az  idén  még
    megjelenteti  a  lapot, de úgy döntött, hogy jövőre már nem vállalja a
    veszteséget  -  ez  érthető.  Nézetem  szerint  a szerkesztő nemcsak a
    vállalatának  tartozik  elszámolással,  hanem  a  társadalomnak  és az
    olvasóközönségnek  is.  Jegyzeteim  hát  ezúttal  nem High Fidelityről
    szólnak.
        Hobbilapnak   nyilván   nem   szabad  ráfizetésesnek  lennie,  nem
    várhatjuk  el,  hogy  vesszőparipánkat állami istállóban etessék. Hadd
    nyugtassam  meg  a  saját lelkiismeretemet, meg az Olvasóét is: a Hifi
    Magazin  soha  nem  került  az államnak egy fillérjébe sem. A minálunk
    hiányzó  pénz  az  államkasszába vándorolt. Még azt is megkockáztatom,
    hogy  a  Hifi  Magazin esetleges megszunésével nagyobb veszteség éri a
    pénzügyi  hatóságokat,  mint amennyi pénzt a kiadóvállalat megtakarít.
    Csak   éppen   mert   a  lapkiadásban  nem  a  gazdasági  élet  bevett
    játékszabályai uralkodnak, nehezebb áttekinteni a számlákat.
        A  Hifi  Magazin ára 1985 tavaszán 72 forintra nőtt, ez ismeretes.
    Kevésbé ismeretes, hogy az árkülönbözetet a pénzügyi hatóságok azonnal
    elvonták.  Félreértés  ne  essék,  itt most nem a hatósági rendelkezés
    jogosságáról  vagy  jogtalanságáról értekezem, csak jelezni szeretném,
    hogy a pénzt nem mi herdáljuk el.
        Gondolom,   arról   sincs  tudomása  az  Olvasónak,  mibe  kerül a
    lapterjesztés  (amely  hazánkban  a  Posta  monopóliuma). A terjesztés
    költségét egy hatósági rendelet nem fix összegben, hanem az eladási ár
    31  százalékában  határozza  meg,  eszerint  a 2 forintos napilapot 62
    fillérért,  a  72  forintos  Hifi  Magazint példányonként 22 forintért
    terjesztik.  Megintcsak  nem a Postát akarom bántani; sokkalta több az
    olcsó újság, mint a drága, és megítélésem szerint a Posta csak ráfizet
    erre  a  konstrukcióra.  Úgy  kell  felfognunk  a  dolgot, hogy a Hifi
    Magazin  horribilis terjesztési költségével is, amely évente több mint
    másfél millió forintot tesz ki, a napilapokat dotálja az állam. Lapunk
    megszűnésével, persze, ez a másfél millió forint is kútbaesne.
        Nem akarom magamra haragítani az Olvasót, de meg kell mondanom, az
    utóbbi  időben  túlságosan  adakozóak  voltunk vele szemben. Lapunkban
    jóval  kevesebb a hirdetés (tessék összehasonlítani ezt a lapszámunkat
    a  régebbiekkel!),  s  emiatt  jó 15 oldallal több olvasnivalót adunk,
    mint   amennyit   a   gazdaságossági   számítások  előírnak.  (Ebből a
    szentpontból  mellékes,  hogy szerkesztőségünknek ennyivel többet kell
    teljesítenie. Ezt nem is panaszkodásnak szánom. Inkább

    [Folytatás]