MOD |
Öreg Revox nem vén Revox
A Revox előerősítőről sokat nem akarunk írni - éppen eleget írtunk
már róla! Az 1979/80. ősz/téli számban kapcsolási rajzot, nyomtatott
áramköri rajzot közöltünk, s megadtuk az építéséhez szükséges
tanácsokat. A mérések eredményét 1980. nyár/őszi kiadásunkban
közöltük. 1982-ben, 10-ik kiadásunkban érdemeit elismerve nyugdíjba
küldtük.
Azóta eltelt 4 év, de a véleményünk változatlan erről az egyszerű
kis szerkezetről: még ma is megéri azt a pénzt és energiát, amibe
annak idején került. Tudomásunk szerint ezt az előerősítőt nagyon
sokan megépítették és valószínű, hogy még mindig sokan használják is.
Ha tehát a legszembetűnőbb szépséghibáit sikerül egyszerű eszközökkel
eltüntetni, fáradságunk nem volt hiábavaló.
Az előerősítő frekvencia-jelleggörbéjének egyenetlensége a
20Hz-20kHz sávban +1; -3dB - ez bizony számottevő. Feladatunknak tehát
azt tekintettük, hogy a frekvenciaátvitelt linearizáljuk. A
részáramkörökben már nem végeztünk beható vizsgálatot, mert
feltételezéseink szerint 1-2 alkatrész cseréjével nem változtathatjuk
meg a szerény kis elektronika alapvető tulajdonságait. (Igaz: a
frekvenciajelleggörbe linearizálását is csak jónéhány alkatrész
cseréjével értük el.) Végülis a MOD során az eredeti elektronika
minden alapvető tulajdonságát megtartottuk vagy csak kismértékben
módosítottuk, viszont alaposan megváltoztattuk a negatív visszacsatoló
ágban található korrekció RC-elemeit. Sőt, minthogy az alacsony
frekvenciás átvitel javításának éppen az az egyik módja, hogy csak 1
mélyfrekvenciás töréspontot hozunk létre, az
R9-C13 elemeket ki is iktattuk.
Eredetileg külön egyenáramú és külön váltóáramú visszacsatoló
elemeket alkalmaztak a Revox-ban. Az általunk javasolt megoldás során
a korrekciót megvalósító RC két pólus (Cauer II) egyik tagját
használtuk fel egyenáramú munkapont-beállító elemként. Így újabb
kondenzátor vált feleslegessé (C8), és ennek
következményeképpen elmarad egy újabb mélyfrekvenciás töréspont. Az
összevonás következtében egy ellenállással (Rl9) is
szegényebb lehet a korrekciós hálózat. Elhagytuk továbbá a bemeneti
fokozatban alkalmazott utánhúzó (Bootstrap) kapcsolásból a
(C2) kondenzátort is. Ez viszont további változtatást vont
maga után (R1). Tekintettel a modern magnók bemeneti
impedanciájára, megnöveltük a kimeneti csatoló kondenzátor értékét is
(C12). Az átkapcsoláskor keletkező kattanások kivédésére
egy utólagos alkatrészt építettünk be (R20).
Röviden ennyit tudunk mondani az elvi átalakítás lényegéről.
Gondolom, akadnak egy páran, akik mosolyogva félreteszik ezt a cikket,
mondván: íme a jellegzetesen magyar tervezés! Adva van egy viszonylag
kevés alkatrésszel felépített, nem túl nagyigényű, de azért jól
sikerült nyugati elektronika, és ezt az áramkört, néha még a
megbízhatóságát is kockáztatva, tovább egyszerűsítik (de legalább is a
drágább alkatrészeket megpróbálják kispórolni belőle)...
Megnyugtatásul közölni szeretném, hogy az egyszerűsítések nem
gazdaságossági meggondolások alapján születtek - habár csatornánként 3
tantál kondenzátor elhagyása ebből a szempontból sem megvetendő.
Mint már említettük, az eredeti elektronika elvi rajza, beültetési
és nyomtatott áramköri rajz a HFM 2. (1979/80. ősz/tél), a mérési
adatok a HFM 3. (1980. nyár/ősz) kiadásában található. A módosított
kapcsolási rajzot az itt közreadott (1.) ábra, az új
frekvencia-jelleggörbét az 1. diagram szemlélteti.
Az átalakítás menete
(Bármilyen kivitelű is az előerősítő, ne feledkezzünk meg az
áramtalanításáról! Az átalakítás sorrendjét növekvő pozíciószám
szerint határoztam meg. Az eredeti kapcsolási rajzon csak a bal
csatornát ismertettük, ezért egy-egy pozíciószám értelemszerűen
mindkét csatornára vonatkozik.)
1. Cseréljük ki az R1 poz. számú 56 kohmos ellenállást
150 kohmosra.
2. Forrasszuk ki az R6 poz. számú 68 kohmos
ellenállást, és tegyünk a helyére 220 kohmosat.
3. Az R7 poz. számú 1 kohmos ellenállás helyére tegyünk
330 ohmos ellenállást.
4. Forrasszunk be az R8 poz. számú 10 kohmos ellenállás
helyett egy 33 kohmosat.
5. Távolítsuk el a kapcsolási rajzon "A"-"B" pontok közötti
R9 poz. számmal jelölt 68 ohmos ellenállást és a
P1-es jelű 220 ohmos potmétert. (Figyelem: a beültetési
rajzon a P1-es potmétert tévesen C4-nek jelöltük
- ezt később helyesbítettük.)
6. Cseréljük ki az R14 poz. számú 4,7 kohmos
ellenállást 15,9 kohmosra (pl.: 1 db 10 kohmos és 1 db 5,9 kohmos
ellenállás sorba kötve).
7. Az eredeti kapcsolási rajzon szereplő R18 poz. számú
1 kohmos ellenállást kihagytuk, a nyomtatott áramköri rajzokon ez az
ellenállás már nem is szerepel. Ha valaki mégis beépítette volna,
feltétlenül iktassa ki.
8. Vegyük ki az R19 poz. számú 47 kohmos ellenállást.
9. Térjünk át a kondenzátorokra - távolítsuk el a C2
poz. számú 4,7µF-os tantál kondenzátort.
10. Cseréljük ki a C6 poz. számú 10pF-os kerámia
kondenzátort 3pF-osra.
11. A C8 poz. számú 47µF-os tantál kondenzátort
távolítsuk el, és a helyére tegyünk rövidzárat.
12. Forrasszuk ki a C9 poz. számú 18nF-os kondenzátort
és helyettesítsük egy 5nF értékűvel.
13. Cseréljük ki a C10 poz. számú 47nF-os kondenzátort
14,7nF-osra (pl.: 1db 10nF és 1db 4,7nF-os kondenzátor, párhuzamosan).
14. Forrasszunk be a C12 poz. számú 0,47µF-os tantál
kondenzátor helyett egy 4,7µF-os kondenzátort.
15. Forrasszuk ki a C13 poz. számú 220µF-os tantál
kondenzátort.
16. (És az utolsó, utólag beépítendő alkatrész: ennek a nyomtatott
áramköri lapon nincs helye, ezért egyszerűen csak alulról forrasztva
lehet elhelyezni.) Forrasszuk be az R20 poz. számú 330
kohmos ellenállást a kimenet és a föld közé.
Ezzel a módosítást be is fejeztük.
*
Néhány szó a mérésekről. Mi a Revox által küldött eredeti panelt
hasonlítottuk össze azzal a MOD-dal, amelyet az általunk közölt
nyomtatott áramköri rajzok alapján (T1) BC415C és
(T2-T3) BC413C, ill. BC413B típ.
tranzisztorokkal felépített áramkörön hajtottunk végre. Az igazsághoz
tartozik, hogy az eredeti áramkör két alkatrészét már igen régen
lényegesen nagyobbra cseréltük (C12=4,7µF;
C13=470µF). A várakozásnak megfelelően a
frekvencia-jelleggörbén kívül csak az érzékenység és a zaj változott
meg kismértékben, a többi paraméter lényegében változatlan maradt,
ezért ezeket nem is közöljük.
*
A módosított Revoxot szabályszerű szeánszon vetettük össze a
régivel. Hasonló jelenséget éreztünk, mint legutóbb (egy évvel
ezelőtt, 17. számunkban), a Videoton erősítő fono-áramkörének
módosításakor, nevezetesen: az új változat egy kicsit definiáltabban,
tisztábban szól, stabilabbak a sávszélei, a régi pedig egy picit
maszatosabb, zsírosabbak a mélyei. A különbség nem drasztikus, de jól
észlelhető.
Indokoltnak láttuk összehasonlítani a MOD eredményét a HFM I
fono-előerősítővel is. A Revox most már megközelíti a miáltalunk
javasolt elektronika minőségét. Hangképe változatlanul öblös,
"zaftos", de egy kicsit még elektronikus, néhol rekedtes, az
énekhangok még nem elég transzparensek. A HFM I még mindig
definiáltabb, levegősebb, nyugodtabb, viszont (régi hibája)
valamelyest súlytalanabb, nem elég erőteljesek a mélyei.
D. E.
