Magyar nyelvtanfolyam URH-rádióknak |
E cikkünk szerzőjének nevével többször is találkozhatott az Olvasó
a Hifi Magazinban. Hivatkoztunk már rá, mint az Orion tunerek
tervezőjére, 18. számunkban pedig ő írt a rádióvevők
méréstechnikájáról ("Rádiók a mérlegen"). Elmondjuk még, hogy az ő
tervei alapján készülnek a Budaörsi Vegyesipari Szövetkezetnél a
Plus30 és Plus30q típusú átkeverők; ezekkel az Olvasó a
kereskedelemben is találkozhatott, mint hogy a Sharp System 32H
jelzésű hifi-torony tunerjét és az Uher RG260-as receiver rádióvevőjét
is ezekkel a konverterekkel "kétnormásították". Úgy hisszük, keresve
sem találtunk volna nála illetékesebbet, amikor az OIRT-CCIR
átalakítók működését kívánjuk ismertetni.
*
1. Ultraröviden a kétféle vevőkészülékről
Európában az URH FM-műsort kétféle szabvány szerint sugározzák: a
CCIR, illetve az OIRT előírásainak megfelelően. A két szabvány
megegyezik abban, hogy azonos modulációs rendszerrel viszi át a
műsorforrás jelét. Megegyezik a kisugárzandó nagyfrekvenciás jel
frekvenciamodulációjakor használatos "előkiemelés" időállandója is
(50µsec). Alapvetően eltér viszont a műsorszóró adóállomások
fekvenciasávja és az egyes adókra vonatkozó frekvenciakiosztás.
Az OIRT norma szerint az adóállomások a 66...73MHz-es sávban
helyezkednek el, és az adóállomások frekvenciáját megadó szám mindig
valahányszor 10kHz. (Pl. Budapesten a 3. műsort sugárzó adó
frekvenciája 69,38MHz.) Ezzel szemben a CCIR norma az FM műsorszórásra
kijelölt sávot 87,5...108MHz-ben határozza meg, és az adóállomások
frekvenciáját 100kHz-enként helyezi el. (Vagyis a szintézeres
hangolású vevőkészülékeknek a CCIR sávon csak 100, OIRT-a viszont 10
kilohertzeseket kell lépniük.) A tengerentúlról behozott készülékek a
CCIR előírásait követik, esetleg többnormásak - ez abban nyilvánul
meg, hogy az adóállomáson alkalmazott "előkiemelésnek" megfelelően a
vevőkészülékben végrehajtott "utókiegyenlítés" átkapcsolható az
amerikai FCC szerinti 75µsec-ról a CCIR-nek megfelelő 50µsec-os
értékre. Nálunk persze ügyelni kell rá, hogy a kapcsoló mindig az
50µsec-os állásban legyen. A frekvenciasáv miatt nem kell hogy fájjon
a fejünk, minthogy ezek a készülékek a 87,5-108MHz-es sávban
dolgoznak.
Már csaknem mindenki "hallott róla zenélni", hogy a jövőben
CCIR-en is fogunk zenélni... minthogy az európai műsor szóró
szervezetek megállapodásra jutottak abban, hogy ezután az OIRT-hoz
tartozó országok is használni fogják a 87,5...108MHz-es sávot. Ehhez
egyrészt meg kell szüntetni a TV-adást a CCIR sávba eső csatornákon,
másrészt új FM adókat kell telepíteni ebbe a sávba. Nagyobb lesz a
sávszélesség, több adóállomás fér meg benne, és a legnagyobb előny:
nem kell majd áthangolni-átkeverni a tunereket. Amíg azonban ez a
költséges program beteljesedik, hosszú idő telik el, és addig sok
bosszúságot okoz még a kétféle szabvány.
2. OIRT adók vétele CCIR vevőkészülékkel
A kereskedők is, a turisták is gyakran hoznak be eltérő normájú
készülékeket. Tekintsük át röviden, milyen műszaki lehetőségek
adódnak, hogy az "idegen" tunerekkel is venni tudjuk a hazai
URH-adásokat.
1. ábra
Mint tudjuk, a rádió URH hangolóegységében módosítani lehet a
hangolási tartományt. Hagyományos, analóg hangolású készülékekben elég
kicserélni a rezgőkörök tekercsét, vagy kondenzátorokat kapcsolhatunk
a rezgőkörökkel párhuzamosan. Ez utóbbi eljárást példázza az 1. ábra.
Ennél a megoldásnál lecsökken ugyan az URH sáv "átfogása" is (a
hangolási tartomány legmagasabb és legalacsonyabb frekvenciájának
aránya), de ez nem okoz gondot, mert az OIRT sáv eleve kisebb, mint a
CCIR. Garanciális okok miatt az a legjobb, ha a kereskedelmi
forgalomban behozott készülékeket még előzőleg, a gyárban átalakítják,
a készülékek skálája akkor már eleve az OIRT adók frekvenciáját is
mutatja. A turistaforgalomban behozott készülékeket szintén át lehet
alakítani szervizben, de persze a skálát ott nem tudják kicserélni.
A hifi-tunereket (de a hordozható készülékeket és az autórádiókat
is) egyre inkább digitális, szintézeres módon hangolják. Az ilyen
készülékekben feszültséggel hangolható kapacitásdiódák állítják be a
hangolóegység rezgőköreit a kívánt frekvenciára. A hangolófeszültséget
a készülék kezelőszerveiről kapott parancs nyomán segédáramkörökkel
állítja elő egy beépített mikrokomputer. (A szintézeres tunerekről
lásd HFM 19. - A szerk.) Ilyen készülékekben nem elegendő
megváltoztatni a hangolóegység hangolási tartományát. Módosítani
kellene a mikrokomputer memóriatartalmát is (azt a mikrokomputer-IC
gyártásakor "írják be", és utólag nem módosítható), vagy
megváltoztatni a szintézeres hangolás "lelkének". a referencia
kvarcoszcillátornak a frekvenciáját - ez viszont számos, itt nem
részletezhető műszaki okokból is gondot okozna. És ami talán a
legfontosabb: ha áthangoljuk a készüléket, akkor többé nem
használhatjuk már CCIR sávban. Célszerű más megoldást keresni.
Kézenfekvő, hogy egy frekvenciaátalakító (keverő, konverter)
segítségével az OIRT adók frekvenciáját a CCIR sávba konvertáljuk.
Ennek két lehetséges útja van.
2-5. ábra
A szelektív módszer (2. ábra) azt jelenti, hogy a konverter a
készülék hangolóegységéhez hasonlóan működik. Egyetlen kiválasztott
(szelektált) OIRT adót átkever egy fix, CCIR sávba eső frekvenciára.
Ehhez a konverter bemenetét és oszcillátorát hangolhatóra kell
alakítani. Hangoláskor már a konvertert kell hangolni, a vevőkészülék
a fix, CCIR frekvenciára állítva marad. Persze, állomásválasztásra nem
használhatjuk a készülék szintézerét, sem memóriáját: ezeket külön ki
kell építeni a konverterhez is. Igen költséges megoldás, előnyei nem
arányosak a ráfordításokkal. Kétségtelen viszont, hogy az úgynevezett
hamisvételi helyek száma csekély lesz.
Egy másik lehetséges megoldás: a sávkonverter (3. ábra). Ennek az
a lényege, hogy egy fix, alkalmasan megválasztott frekvenciájú
oszcillátor jelével a konverter bemenetére jutó összes OIRT sávú adó
jelét átkeverjük a CCIR sávba. A jeleket aztán a vevőkészülék
antennabemenetére juttatjuk, ahonnan a készülék (a saját
hangolórendszerét felhasználva) kiválasztja és memóriájában
elraktározza a venni kívánt állomások frekvenciáját. Ez a megoldás
viszonylag egyszerű, és lényegesen olcsóbb az előzőnél. Hátránya, hogy
(a több, esetenként nagyszintű adó egyidejű átkeverése folytán) több
hamisvételi helyünk lesz. Ezek számát azonban gondos tervezéssel és
kivitelezéssel elfogadható értéken tarthatjuk. Nagy előny, hogy a
sávkonverterrel nem bontjuk meg a vevőkészüléket: annak hangolási
rendszere és minden kényelmi szolgáltatása továbbra is használható
marad. Ha pedig CCIR-műsort akarunk hallgatni, a konvertert egy
kapcsolóval egyszerűen kiiktatjuk az antennajel útjából.
3. Néhány fontos készülék jellemző
Az URH rádióhullámok a fényhez hasonlóan, gyakorlatilag egyenes
vonalban terjednek, tehát az adó- és vevőantennák látóhorizontján túl
a vevőantenna által szolgáltatott jel erőssége hirtelen csökkenni fog,
és a 150-200km távolságban levő, horizonton túli adókat már csak a
meteorológiai viszonyoktól függően vehetjük, leginkább annak folytán,
hogy a rádióhullámok visszaverődnek a troposzférán. A jel ilyenkor már
alaposan megfogyatkozik: érzékeny vevőkészülékre van szükségünk. Ha
figyelembe vesszük azt a körülményt is, miszerint a sztereó adások
(monóval azonos minőségű) vételéhez kb. tízszer nagyobb antennajel
szükséges, kiderül, mennyire fontos jellemző a készülék zajhatárolt
érzékenysége.
Csakhogy ugyanezzel a készülékkel a közelben működő "helyi" adók
jeleit is venni kell! A távolsági vételhez készített tetőantennán a
helyi adók többszáz mV-os feszültséget kelthetnek, és tunerünknek
ezeket is fel kell dolgoznia, különben hamisvételi helyek képződnek.
Ezek alapvetően a rádiófrekvenciás erősítő és keverőfokozat nem
lineáris viselkedésével magyarázhatók. Tekintsük át röviden a nagy
antennajelek következtében fellépő vételi zavarokat!
a.) Többszörös (harmonikus) véteti hely (repeat spots)
Egyetlen nagyjelű állóállomás esetén is fellép. Amikor
végighangolunk a sávban, a szóbanforgó állomás több helyen is vehető.
Keletkezésének az a magyarázata hogy az antennajel valamely
harmonikusa a keverőfokozatban a helyi oszcillátor valamely
harmonikusával keveredik, és a középfrekvenciának megfelelő jelet
eredményez. Jellemzője, hogy a hamisvételi helyen vehető jel
frekvencialökete (hangossága) az eredeti jelnek egész számú
többszöröse, annak megfelelően, hogy az antennajel hányadik
harmonikusával keveredett az oszcillátor harmonikusa. Példa egy
lehetséges harmonikus vételi helyre:
fKF = 2fo-2fBE
ahol:
fKF: a készülék középfrekvenciája
fo: a készülék oszcillátorfrekvenciája
fBE: a bemenő (antenna) jel frekvenciája
b.) Idegen (hamis)vételi hely (double beats)
Két vagy több bemenőjel esetén nemkívánt keverési produktumok
keletkeznek a bemenőjelek és harmonikusaik, valamint az oszcillátor és
harmonikusai között. Általánosságban igaz két bemenőjel esetén, hogy
fKF=±mf0±nf1±pf2
ahol f1 és f2 a két bemenőjel frekvenciája, és m, n, p=1, 2, 3...
A legerősebb zavarokat a következő kombinációk eredményezik:
fKF = fo-(2f1-f2)
fKF = fo*(2f2-f1)
fKF = 2fo-(f1-f2)
Három nagyszintű adó esetén még nagyobb lesz az erősen zavaró
kombinációk száma. (Ez jellemző a hazai körülményekre). Ha a
nagyszintű adók frekvenciában egymástól távol esnek, a vevőkészülék
hangolt bemenőszűrői megakadályozhatják, hogy az összes jel
nagyszinten jusson a bemenetre.
c.) Folytonos zavarjel (continuous beats)
Ha két venni kívánt jelnek vagy harmonikusainak
frekvenciakülönbsége megegyezik a középfrekvenciával, akkor ez
folyamatos zavart eredményez, csaknem függetlenül a készülék
hangolásától: fKF=f1-f2.
d.) Fázismoduláció
Ha a venni kívánt jel elég nagy ahhoz, hogy az erősítő vagy
keverőtranzisztor bemenő-, ill. kimenőparamétereit befolyásolja, akkor
kismértékben elhangolja a tranzisztorhoz kapcsolódó rezgőköröket és
módosítja a venni kívánt jel fázisát. Ha a jel amplitúdója ingadozik,
akkor ez a fent leírt jelenség következtében a jel fázismodulációját
eredményezi. Ez természetesen az FM demodulátor kimenetén jelentkezik
majd, mint hangfrekvenciás zavarjel.
e.) Oszcillátorelhúzás (oscillatorpulling)
A túlságosan nagy bemenőjel módosítja a keverőtranzisztor
paramétereit, sőt - mivel a keverő és az oszcillátor kapcsolatban
(csatolásban) van egymással - az oszcillátor frekvenciáját is. A
statikus oszcillátor-elhúzás félrehangolást okoz, dinamikus formájában
az oszcillátor frekvenciamodulációját idézi elő. Miután a
középfrekvenciát a bemenőjel és az oszcillátorfrekvencia különbsége
adja, az oszcillátor frenvenciamodulációja jól hallható zavart
eredményez a demodulátorban. Ezért - valamint az oszcillátor
harmonikusainak kiszűrésére - célszerű egy elválasztó fokozatot
iktatni a keverő és az oszcillátor közé. Egy csúcsminőségű
hangolóegység hamisvételi viszonyait szemlélteti a 4. ábra. Jól
látható, hogy a legerősebb hamisvételi helyek az
fKF = fo-(2f1-f2),
illetve az
fKF = fo-(2f2-f1)
frekvenciákon jelentkeznek.
A mérőjelek - S1 és S2 - egymástól
viszonylag távoli frekvenciák; ilyenkor már jól érvényesül a
hangolóegység bemenő szűrőjének szelektáló hatása, és a két adó közül
legalább az egyik már csak csökkentett amplitúdóval jut az
erősítőfokozat bemenetére. Így aztán a hamisvételi hely elnyomására
kapott érték viszonylag kedvező. (A vevőkészülék hangolt bemenőkörének
hatását mutatja az 5. ábra.) Ha viszont az S1 és
S2 jelforrásokat a hazai frekvenciakiosztásnak megfelelően
egymástól kb. 800kHz-re állítjuk be, lényegesen rosszabb eredményt
kapunk. Ilyenkor ugyanis gyakorlatilag nem érvényesül a hangolt
bemenőkön szelektáló hatása. Átlagos, jó készülékeknél 60...65dB-re
számíthatunk. Hasonlítsuk össze az S1 és S2
frekvencián mérhető zajhatárolt érzékenységet S1-nek és
S2-nek azon értékével, amelyek nyomán (4. ábra:
DBS1 és DBS2) a hamisvételi helyeken a készülék
zajhatárolt érzékenységének megfelelő vételi viszonyok alakulnak ki. E
két érték viszonya dB-ben kifejezve a készülék "nagyjeldinamikáját"
adja. Ez a jellemző azt fejezi ki, hogy a készülék zajhatárolt
érzékenységéhez viszonyítva mekkora az a bemenőjel-tartomány, amelyben
még nem kell számolnunk hamisvételi helyekkel.
4. Ideális és valóságos konverterek
Most már megfogalmazhatjuk az ideális konverter legfontosabb
jellemzőit:
a.) a készülék antennabemenete és az antenna közé iktatva nem
rontja le a készülék zajhatárolt érzékenységét;
b.) hogy megőrizze a készülék nagy jel dinamikáját, erősítése
éppen 1 (vagyis nem erősít). A készülék antennabemenetére
vonatkoztatott, hamisvétel nélküli bemenőszint azonos marad a
konverter bemenetére vonatkoztatva is;
c.) kellően szelektív (hogy a venni kívánt sávon kívüli jelek se
okozzanak vételi zavarokat; gondoljunk azokra a CCIR sávú URH adókra
is, amelyek a konverteren átjutnak, és az eredetileg CCIR sávú
készülékben nem kívánt vételt, azaz zavart okoznak az OIRT adók vétele
közben!);
d.) az oszcillátora harmonikusokban szegény, és kellő
stabilitással bír a tápellátás, a hőmérséklet és a nagyszintű
antennajelek hatásával szemben. Így a készüléken beállított állomást
hosszabb idő múlva sem kell utánahangolni, másrészt az oszcillátor
esetleges dinamikai instabilitása nem okoz hallható zavart a
hangfrekvenciás csatornában.
Mint minden műszaki produktum, a konverter sem testesít meg mást,
mint egy jól-rosszul megválasztott kompromisszumot. Attól függően,
hogy milyen készülékhez akarjuk használni, három típusa látszik
célszerűnek.
I. Konverter hifi-tunerekhez
Asztali készülékről lévén szó, a rendszeresen vehető állomások
frekvenciája és jelszintje mindig ugyanaz. Tető-, vagy központi
antenna használatával kell számolni. Fontos tehát a nagyjeldinamika, a
szelektivitás, illetve az oszcillátor minősége. A konvertert
feltehetőleg rendszeresen és huzamos ideig működtetik, ezért megfelelő
tápegységre van szüksége. Előnyös, ha OIRT-ról CCIR-re egy kapcsolóval
válthatunk át, és nem kell átdugaszolnunk az antennacsatlakozókat.
II. Konverter táskarádióhoz
Mivel a bemenőjelet botantenna szolgáltatja, fontos paraméter a
zajhatárolt érzékenység, kevésbé fontos a nagyjeldinamika. Az erős
mechanikai igénybevétel miatt (szintézeres készülékhez pedig egyébként
is) indokolt kvarcoszcillátort alkalmazni. Kis méret, kis súly - a
konvertert célszerű lesz telepről működtetvi.
III. Konverter autórádióhoz
Üzemeltetés közben szélsőséges hőmérséklet és mechanikai rezgések
lépnek fel, vagyis kizárólag kvarcoszcillátoros megoldás jöhet szóba.
A vételhez használatos botantenna az AM sávot is kiszolgálja, ezért
gondoskodni kell róla, hogy az AM jelek is jelentékeny veszteség
nélkül átjussanak a konverteren. A gépkocsi mozgása következtében a
vételi viszonyok gyakran változnak, az antennajel folyvást ingadozik.
Fontos a zajhatárolt érzékenység és a nagyjeldinamika is. Esetenként
erős CCIR sávú adók jelenlétével is számolni kell, ilyenkor fontossá
válik a sávon kívüli jelekre vonatkoztatott szelektivitás. Az
OIRT-CCIR átkapcsolást egyszerűvé kell tenni. (Láthatóan az autórádió
támasztja a legszigorúbb követelményeket.)
5. Repertoár (variációk egy témára)
Ennyi elvi boncolgatás után most már ideje áttérni a gyakorlatra,
a legismertebb megoldásokra.
a.) Keverő bipoláris tranzisztorral
A bipoláris tranzisztor ma már olcsón hozzáférhető, a
tranzisztoros keverőkapcsolás pedig viszonylag egyszerű. A keverés a
tranzisztor bázis-emitter diódáján megy végbe. Az oszcillátorjelet és
a bemenőjelet is idevezetjük. A két jel hatása a dióda áramában
összegződik, ezt összegző (additív) keverésnek neveik. Ez az áram a
tranzisztor vezérlőárama, a kollektorkörben elhelyezett rezgőkörrel
tehát a felerősített áramból kiválasztható a kívánt keverési termék.
Mivel a keverőkapcsolás bemenete közös az oszcillátor és a bemenőjel
számára, megfelelő szelektivitású bemenőszűrőre van szükség, hogy az
oszcillátor jele ki ne jusson az antennára. A kimenő szűrőt is
gondosan kell készíteni, mert a kollektoráramban oszcillátoráramok is
folynak (jóval nagyobbak a keverési termék áramánál), márpedig a
kimenetről a vevőkészülék bemenetére jutó oszcillátorjel idegen,
zavaró jelnek számít: hamisvételi helyeket és egyéb zavarokat okozhat.
6-7. ábra
A bipoláris tranzisztorral kialakított keverőkapcsolásnak két
alaptípusa terjedt el. A földelt emitteres kapcsolásnak (6. ábra)
csekély, mindössze 3-5dB a zaja, de elég kicsi a nagyjeldinamikája is:
ha a kapcso1ás bemenetének illesztését úgy méretezzük, hogy a zaj a
lehető legkisebb legyen, viszonylag nagy jel jut a bázisra. A
keveréshez szükséges oszcillátorjel 150...200mV.
A másik alaptípus, a földelt bázisú kapcsolás (7. ábra) abban
különbözik az előzőtől, hogy a kapcsolás bemenőimpedanciája
alacsonyabb lesz. Így valamivel jobb, 50dB nagyjeldinamikát érhetünk
el, a zajtényező viszont egy kicsit rosszabb: 4-6dB. A keveréshez
szükséges oszcillátorjel amplitúdója ugyanaz, mint az előbb. A
bipoláristranzisztorral kivitelezett keverő inkább csak szerényebb
célokra, táskarádiókhoz alkalmas.
b.) Integrált áramkörös keverő
8-9. ábra
Az integrált áramköri "chip"-eken létrehozott bipoláris
tranzisztorok nagyfrekvenciás jellemzőinek javulása lehetővé tette,
hogy nagyfrekvenciás áramköröket hozhassanak létre egyetlen szilícium
"morzsán". Ilyenek a keverőkapcsolás céljára kifejlesztett
"kiegyenlített" (balansz) keverők. Az a lényegük, hogy a teljesen
szimmetrikus kapcsolástechnikával és elválasztó fokozatok segítségével
redukálni lehet a páros számú felharmonikusokat (a szimmetrikus
felépítés folytán ezek kioltják egymást), másrészt meglehetősen jól el
lehet választani a kapcsolás bemeneteit és kimeneteit. Egy Siemens
gyártmányú, SO42 típusú integrált áramkörrel megvalósított kapcsolást
mutat a 8. ábra. Az IC az oszcillátor tranzisztorokat is tartalmazza.
Már rámutattunk, hogy a legerősebb hamisvételi helyek a bemenőjelek
vagy az oszcillátor 2. harmonikusai révén keletkeznek - ezek azonban
az IC-s kapcsolás folytán csekélyek. A nagyjeldinamika elérheti a
60dB-t. Tulajdonképpen csak az rontja le kissé, hogy az integrált
áramkör tranzisztorainak zaja 6-7dB, magasabb, mint a diszkrét
tranzisztoroké. Nagyon erősen elválik az oszcillátor a bemenettől és a
kimenettől. Ez a megoldás már elsősorban a hifi-készülékek
konverteréhez ajánlható.
c.) MOS-FET keverő
A félvezetők újabb generációja: a térvezérelt tranzisztorok. A
rajtuk átfolyó áramot az az elektromos térerősség szabályozza, amelyet
egy szigetelt vezérlőelektródára, a "Gate"-re adott feszültséggel
hoznak létre. Működésükben tehát hasonlítanak az elektroncsövekre. A
bipoláris tranzisztoroknál két alapkapcsolást említettünk (földelt
emitteres, illetve földelt bázisú), ezek egyesítéséből született meg a
két vezérlőelektródás (Dual-Gate) MOS tranzisztor, amelyet tehát némi
túlzással két tranzisztorból álló integrált áramkörnek is
nevezhetnénk. Egyesíti a két alapkapcsolás előnyeit: a kis bemenőzajt
és a jó nagyjeldinamikát. Minthogy két vezérlőelektródánk van,
megtehetjük, hogy a bemenő és az oszcillátor-jelet más-más
vezérlőelektródára visszük, s ezáltal jól elválasztjuk. Ezt a keverési
módot szorzó (multiplikatív) keverésnek nevezik. A szigetelt
vezérlőelektródán a vezérlést feszültséggel végzik, így a keverő nem
terheli az oszcillátort, a kettő jól elválasztható egymástól.
Dual-Gate MOS-FET-tel megvalósított keverőkapcsolást mutat a 9. ábra.
A zajtényező 2-3dB, a nagyjeldinamika 66dB. A kvarcoszcillátor
jóvoltából ez a konverter bármilyen, tehát hifi készülékhez vagy
autórádióhoz is használható.
d.) Shottky-diódás balansz keverő
10. ábra
A Shottky-dióda fém-félvezető átmenetet tartalmazó eszköz, igen jó
nagyfrekvenciás tulajdonságokkal. Kis zaj, alacsony nyitóirányú
ellenállás és záróirányú kapacitás, rövid kapcsolási idő jellemzi. Jól
használható keverési célokra is. Ha a diódán a bemenőjelet és az
oszcillátorjelet is átvezetjük, kombinációs áramok (keverési termékek)
keletkeznek, s ezek közül a nekünk tetszőt kiválasztjuk,
elvezethetjük. Ezt a diódát már régóta használják professzionális
célokra, mint szélessávú balansz keverőt (több dióda és megfelelő
szimmetrizáló transzformátorok felhasználásával). A 10. ábrán az URH
keverőkapcsolás látható. Erősítőelemet nem tartalmaz, így ez az
áramkör csillapít. A keverési csillapítás és a zajtényező értéke 6dB,
a nagyjeldinamika a szimmetrikus felépítésnek és a dióda
tulajdonságainak köszönhetően igen nagy, több mint 70dB. Elsősorban
hifi készülékekhez használható jó eredménnyel.
*
Egyik oldalról az OIRT sávú adás, másik oldalról a tetszetős, de
CCIR-normájú tunerek - úgy látszik, még hosszú ideig együtt kell
élnünk az átkeverőkkel, amelyek így hifi készülékké lépnek elő.
Reméljük, ez a cikk segít megtalálni ha nem is az igazit, de legalább
az optimálisat.