Hangszerviz |
Címünk: Hifi Magazin, Budapest 1906, Pf.: 223.
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Minden levélre
válaszolunk, ha nem is postafordultával; válaszboríték fölösleges.
Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a levelekből alkalomadtán
szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz
hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét
bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük, ezért térítés nélkül
közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, iparszerű
foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük
Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak és fogalmazzanak tömören,
mert apróhirdetésüket helyszűke esetén kénytelenek vagyunk
megrövidíteni.
Cím, cím, címlista
Szekér András
Szombathely, Akacs M. u. 30. 9700
A 9. számban megjelent egy címjegyzék, amely, azt hiszem, sokak
számára örömteli pillanatokat hozott. Én is előszeretettel lapozgatom
a külföldi prospektusokat; 1982 óta (amióta az 1001 postacím
megjelent) rendszeresen kértem prospektusokat több nyugati cégtől, s a
levél többnyire meg is hozta gyümölcsét. De sajnos, az utóbbi időben
azt tapasztalom, hogy az a bizonyos címjegyzék kezd elavulni. A
legutóbb küldött 9 levélből 7 (!) visszaérkezett, azzal, hogy a
címzett ismeretlen (helyre költözött). Mi a teendő?...
Valóban ideje volna már kibocsátanunk egy újabb címlistát.
Egyszersmind esedékes egy újabb különkiadványunk, amely a ll-20. szám
szeánszait összesítené. Azt tervezzük, hogy összekötjük a kettőt, és a
"Szeánszot" egy naprakész címjegyzékkel egészítjük ki.
Új dimenziók
Varró Gábor
Bp., Batthyány u. 30., 1195
A legutóbbi 776 hatására átnéztem az utóbbi két évi sajtószemlét.
Hogy miért? Szöget ütött a fejembe az a sok új felfedezés... Először
jöttek a különféle hangszóróállványok, utána a lemezjátszó-asztalkák,
amelyek persze erősítő, CD-játszó stb. alá is ajánlatosak, majd
elérkezett a "Kábel-Bábel" korszak, aztán jöttek a cikkek a lakószoba
hőmérsékletéről, páratartalmáról, a falra szerelt csillapítóanyagról.
(...) Hol vagyunk már az öt évvel ezelőtt elfogadott elvektől?
(Elveink változatlanok: mi csak arról mondunk véleményt, amit magunk
is kipróbáltunk. A sajtószemlében mások nézeteit ismertetjük - ez
aligha kétséges. A szerk.)
(...). Mivel én nem újságíró, csak magazinolvasó vagyok, szeretnék
egy olyan tesztet, melyben a Hifi Magazin is végigjátssza ezeket a
lehetőségeket, és tapasztalatait megosztja olvasóival, akik ezután
maguk is próbálkozhatnak! (...)
Utóirat: miután megírtam levelemet, akkor jutott eszembe, hogy még
nem néztem meg, mi is van a Holtidőben. Úgy látszik, egy hullámhosszon
vagyunk! Sokáig gondolkodtam, hogy levelemmel nem döngetek-e nyitott
ajtókat, de mégis küldöm, mert "reklamálásom" talán közelebb hozza azt
a cikket!
Olvasóink kívánsága: parancs. (Különösen, ha ezt a kívánságukat mi
szuggeráltuk.) Tessék a 14. oldalra lapozni.
Dr. Ábel László
Szerep, Lenin u. 6., 4163
(...) A hangfalak alá már régen megcsináltattam az állványokat.
Nélkülük a kis dobozok (pöttöm Infinitykről van szó - a szerk.) minden
erénye elveszne. Sőt, ha a régi recept szerint rátolom a falra, az
egész hangkép szétesik, összemosódik. És még egy érdekes megfigyelés.
Basszushiányra panaszkodtam - és érdekes, némelyik lemeznek egészen
szép basszusa van. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy ahol nem hallom,
ott nincs is rajta a lemezen...
Ebben azért sohase legyen biztos az ember.
Csuha Attila
Bp., Berda J. u. 52., 1045
Hogyan lehet megállapítani, hogy két hangsugárzó közül, ha az
egyik biztosan rossz polaritással van bekötve, akkor melyik az?
A két hangsugárzóra rákapcsolunk egy zseblámpaelemet, és
megfigyeljük, hogy a mélyhangszóró membránja merrefelé mozdul. Ha
mindkét membrán kifélé mozdul, akkor mindkettőnek a "+" pólusán van
az elem "+" sarka.
Vannak aztán olyan nézetek, miszerint ez még mindig csak relatív
polaritás, és meg kell keresni a rendszer "abszolút fázisát". Erről az
elméletről nekünk egyelőre nincs véleményünk, ezért most még csak
sajtószemle rovatunkban írunk róla, a 44. oldalon.
(A szerkesztő megjegyzése: nem tartozik a tárgyhoz, de
szokásainkhoz híven közre kell adnunk a fenti levél zárómondatát is,
minthogy kritikát tartalmaz: Olvasónk szerint a Hifi Magazin 19. száma
"laposra sikerült", minthogy "Bemutatjukból is megárt a sok". Úgy
tudjuk legtöbb olvasónk éppen a Bemutatjuk rovat, tehát a tesztek
miatt veszi a magazint. Legalábbis a három évvel ezelőtti felmérés
statisztikája szerint 9284 olvasó közül 6778 bővítené és csak 162
szűkítené a Bemutatjuk rovatot! Egyébként: egyszer hopp, másszor kopp.
Őszi számunkban például elég kevés Bemutatni valónk lesz.)
Tokai Gábor
Bp., Szirmai u. 2/C., 1113
A legutóbbi - I9. - számban több helyen is foglalkoztak a
csatlakozó kábeleknek a hangminőségre gyakorolt hatásával. A Kirakós
játék című cikkben Zsengellér Ferenc leírja, hogy a hangszórókábelt
4mm2 keresztmetszetűre cserélve, pontosabban: növelve, mit
tapasztalt. Nos, én az ő tapasztalatát egybeötvözve a Hetedhéthatárban
a tömör kábelek előnyeiről olvasottakkal, berendezésemben a
hangszóróvezetéket kicseréltem eca. 7mm2-es tömör rézvezetékre
(ilyenhez tudtam hozzájutni tömör és sodrott kivitelben is).
Berendezésem egyébként nem valami High-Tech: Orion torony, HS500-asok
és egy Akai APD30-DD. A gyár eredetileg 1,5mm2-es sodrott rézkábelt
adott a doboz bekötéséhez. Nem tudtam A-B tesztet csinálni; én úgy
ítélem meg, hogy a tömör kábel még tovább javítja a hangminőséget. De
az ugrásszerű javulást akkor tapasztaltam, amikor az eredeti kábelt a
vastagabb sodrottra cseréltem - ezen a tömör kábel már csak
árnyalatnyit javított (lehet, hogy csak bebeszélem magamnak).
Mindenesetre jelenleg a tömör kábelt használom.
Marosi Miklós
Mohács, Felszabadulás ltp. 14/D 7700
(...) A HFM jóvoltából meghívót kaptam a Thermal Szálló
különtermébe. Utánunk már nem volt csoport, maradhatott ki meddig
akart. Szinte mindent be- és megmutattak. Elcsodálkoztam, hogy a
kisebbik berendezés még olyan sincs, mint az enyém, és mégis
határozottan jobban szólt. (Ne feledje: a nagy terem sok szempontból
előnyös. A szerk.) A kíváncsiság hajtott: mitől lehet. Két
érdekességet vettem észre. Az első: nem a megszokott vékony vezetéket
használták. Amit ott használtak, az szinte - kábel volt. Hazajöttem,
és kicseréltem a hangsugárzó vezetékét 4mm2-es sodrott rézkábelre. A
különbséget Zsengellér Ferenc pontosan leírja.
A második. Észrevettem, hogy a T-10-es igen rövid vezetékkel van
csatlakoztatva a lemezjátszóhoz, és a továbbfutó vezetéket sem
hosszabbították meg. Otthon szétszedtem a NAD-ot. A készülék
hátoldalára két RCA-aljzatot szereltem fel, azokra forrasztottam a
kartartó bakból kijövő vékony vezetéket. A készülék saját vezetékéből
10cm-nyit levágtam, és azzal csatlakoztam a T-10hez. A T-10 rövid
vezetékét, amely kb. 20 centiméteres, közvetlenül a fono-erősítőbe
dugtam. A maradék vezetéket elvágtam, és a fono-erősítőt a legrövidebb
úton csatlakoztattam a végfokhoz. Az eredményt nehéz szavakba
foglalni. (...) A zene kilépett a hangfalakból, és a szobából
hangversenytermet, stúdiót csinált. A hangzás dinamikája szintén
megnőtt. A sikeren felbuzdulva sokféle árnyékolt vezetéket vásároltam,
hátha lesz, amivel még szebben szól. A vezetékeknek létezik
sajáthangjuk - ezt próbával nagyon egyszerű bizonyítani. Nálam a NAD
szürke, japán gyártmányú vezetéke volt a legjobb. A többi vagy a
magasat vagy a mélyet vagy mind a kettőt vágta, drasztikusan.
Elgondolkodtató...
Premier után
Dr. Székely Szűcs Imre
Szeged, Kállay u. 9/B., 6726
Ezúton szeretnék köszönetet mondani azért a kedvességért, hogy
meghívást kaptam az Ortofon cég és az Audio Int'l közös bemutatójára.
Megtisztelőnek éreztem, és természetesen el is fogadtam.
Véleményem szerint a résztvevő cégek igen komoly erőket fektettek
e meghallgatások megszervezésébe. A rendezés pontos volt, az események
gördülékenyen zajlottak le. A meghallgatáson bemutatott készülékek is
igen meggyőzőek voltak (különösen a komoly kinézésű csöves erősítők).
Javasolnám, hogy legközelebb valamilyen más módon kéne váltani a
hangsugárzókat, mert a vezetékek átdugaszolásával a lényegesebb
dolgoktól vették el az időt, amely pedig így is rövid volt. Sajnálom,
hogy az igazi nagyágyúkat már nem is tudtuk meghallgatni - pedig
kíváncsiak lettünk volna rájuk (...)
Ne feledje: ez volt az első hazai audiofil bemutató. Nyilván
mindent meg lehet szervezni másképen is, de most a rendezőknek
alighanem az volt a fő céljuk, hogy minél több látogatónak adhassanak
ízelítőt. Néhány nap alatt 500 hifistának tartani bemutatót - ez
mindenképpen szép teljesítmény.
Csőkar
Karlovits Gyula
Mór, Begyács Imre u. 22., 8060
Csőkart akarok!
Csőkart akarok!
Csőkart akarok!
Ha már ennyire biztatnak. A vidéki alkatrészboltokban azonban a
szakavatott eladók úgy tekintenek az emberre e kívánság hallatán,
mintha holdbéli tájat látnának. Többen közülük a NAD 5120-at japán
villanyborotvának, esetleg szovjet mosógépnek vélték (nem tévedés:
rádió-magnó-lemezjátszó alkatrészboltokról van szó, Székesfehérvárott
és Pécsett), ezért fordultam végül is Önökhöz. Tájékoztatásul közlöm,
hogy nem hangkar Puzzle-t kívánok játszani, nekem véglegesen kell egy
ilyen kar. (...) Legalább azt árulják el, melyik istenverte üzletben
lehet biztosan megkapni?! Mert ha nem muszáj, nem megyek át érte
Komarnóba.
Megtisztelő, hogy vakon bízik az ítéletünkben. Úgy gondoljuk, ezt
nem is fogja megbánni, a csőkarról eddig igen jók a visszajelzéseink.
(Mellesleg magáról a NAD5120-ról is szinte mindenki jókat ír;
elégedetlen vásárlóval eddig csak eggyel vagy kettővel találkoztunk -
nem számítva azokat, akiknek a készülékét előzőleg fejjel lefelé
tárolták, minek következtében a hangkarból kifolyt a szilikonolaj.) A
Hangkar Puzzle mindazonáltal nemcsak érdekes játék, hanem tanulni is
lehet belőle. Legjobb tudomásunk szerint csőkart csakis a
RAMOVILL-nál, Budapesten, az V., Váci utca 40. szám alatt lehet kapni.
Lapzártakor (februárban) azt a választ kaptuk, hogy újabb
alkatrész-szállítmány van útban.
Tóth Károly
Pécs, Hermann Ottó u. 3., 7624
Nem is tudom, hol kezdjem. A korábbi tesztek alapján én is vettem
egy NAD5120-as lemezjátszót, lapos karral és Ortofon FF15-ös
hangszedővel. Korábban egy Pioneer PL400-as DD-lemezjátszóm volt.
Végigcsináltam a filc lemezpárna-próbát a lapos karral. Való igaz,
messze hifibb hangminősége van, mint a Pioneernek. A filc alátéttel
(még az olcsó FF15 hangszedővel is) igazán zenei élményt nyújtott,
igen lényeges a hangzásbeli különbség a Pioneer lemezjátszóéval
összehasonlítva. (...) Filc alátét nélkül a basszus feldúsul ugyan és
ez talán melegnek tűnik, de az igazi, magasak mintha hiányoznának, a
hegedű nem élethű. Ugyanez filc alátéttel egycsapásra megváltozik;
való igaz, a basszus-dinamika mintha halványabb lenne, de nem
előnytelen, sőt, talán jobban a helyén van. (...)
Szerettem volna továbblépni, a csőkar irányában. Sikerült is a
RAMOVILL Váci utcai boltjában beszerezni. Becsomagolták, kifizettem,
nagy örömmel hazahoztam, és itthon ért a nagy csalódás. Hiányzott az
olaj a kiegyenlítő tartályból. Vissza Pestre, a RAMOVILL boltba, ahol
közölték, hogy a szállítmány fele olaj nélkül érkezett. (...) Az eladó
félhivatalosan megemlítette, hogy silicon72 számú olajat kell
beletenni, az is megfelel. Hát ezt szeretném megkérdezni, valóban
megfelel-e ez az olaj. Talán volt már másnak is hasonló problémája.
Nagyon szeretném már kipróbálni a csőkart. (Véleményünk szerint
nyugodtan kipróbálhatja; nem hisszük, hogy a hangminősége elsősorban
az olajon múlna. És valószínű, hogy másfajta, de hasonló viszkozitású
szilikonolaj is megfelel. A szerk.)
(...) Szeretném még elmondani, hogy az erősítőm egy Merkury,
többszörösen átvariálva. Az első volt a MOD, amit a Magazin közölt. A
második: HFM I a Merkury fono-előerősítője helyett. Ez a két MOD már
lényeges változást hozott a hangminőségben. A harmadik, amely talán a
leghatásosabb volt: az eredeti STK077 IC-ket kicseréltem STK078-as
IC-re. Bizony szárnyakat kapott az öreg Merkury. És a legutolsó, amit
Zsengellér Ferenc ajánlott, kicseréltem a HS280-as hangsugárzó
vezetékét 4mm2-es sodrott rézkábelre. A változás annyira érzékletes,
hogy nem kell hozzá semmiféle kommentár. Megkerültek az igazi
mélyhangok, ahogy Zsengellér Ferenc írta - ezért a tanácsért csak
köszönet jár.
Bicskei K. István
Ul. Josipa Lang ofa 12. 24400, Senta, Jugoszlávia
Mi módon fizethetnék elő a HFM-ra? Mivel ennyire színvonalas audio
magazint még nem olvastam. Itt nálunk, Jugoszláviában nem lehet kapni,
kénytelen vagyok ismerősökkel meghozatni vagy magam meghozni, és
emiatt nem tudok minden számot beszerezni.
Különben az Önök által dicsért NAD5120 lemezjátszót használom
(sikerült beszereznem). A lemezjátszó azonban csak csőkarral
hallgatható. A lapos kar elviselhetetlenné teszi a hangzást. Tudom,
hogy Önök ezt már rég tudják - de én csak magamnak tartogathatom ezt a
hírt, mert itt az emberek 99 százaléka a kommerciális hifit szereti,
és a Sony meg a Marantz az istenük - volt "szerencsém" ezeket is
hallani.
A Hifi Magazint külföldről a Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnál
lehet megrendelni (Budapest, Fő u. 30-32.), és belföldön persze
külföldi címre is elő lehet fizetni a Postánál - talán ez másokat is
érdekel, azért írjuk ide.
Zavar a fejek körül - I.
Godina László
okl. gépész üzemmérnök
Nagykanizsa, Kinizsi u. 66., 8800
(...) A HFM igen precíz, kimerítő teszteket készít, amiért az
olvasó nem győz köszönetet mondani. A kazettás magnók tesztjéhez
azonban van egy kis hozzáfűzni valóm. Mottó lehetne pl.: "Zavar a
fejek körül", mármint a magnófejekre gondolok. A kazettás magnók
tesztje mindenre kiterjed, csak éppen a fejek anyagára, illetve
kopásállóságára nem kapunk kellő tájékoztatást. Persze, nem
gondolhatok hosszadalmas, minden csévélőre kiterjedő több száz órás
koptatási próbákra, csak valami általános ismeretterjesztésre. (...)
Azt hiszem, ide tartozik még a különféle magnókazettákba töltött
szalagok fejkoptató hatása. Itt is nagy a zűrzavar...
Sajnos, az ismeretterjesztésnek éppen az a hátulütője, hogy minél
általánosabb, annál több benne a terjesztés és annál kevesebb az
ismeret. A magnófejek élettartamáról változatlanul nem adhatunk
megbízható információt. Teljes mértékig egyetértünk: ez a paraméter
rendkívül fontos jellemzője a magnóknak, és szinte mindenkit érdekel
(és érint). Megpróbáltuk kicsikarni a gyártóktól az adatokat - de azok
aligha reálisak. Például ama bizonyos Akai GX4000D feje a reklám
szerint 100-150 ezer üzemórát is kibír. Ez biztosan így is van - ha a
fej jó egészségben éri meg ezt a matuzsálemi kort. Többnyire azonban
mikroszkopikus méretű kipattogzások támadnak a felületén, és bár a fej
tulajdonképpen még nincs elkopva, mégis drasztikusan elrontja a
hangminőséget, gyakran már néhányszor 10 üzemóra után.
A magnószalagok fejkoptató hatását szintén nem tudjuk felmérni. A
fejeket gyártó cégek már csak ezért sem adnak meg pontos
élettartam-adatokat, mert nem tudhatják, ki milyen szalagot fog
használni. És hogy mit művel majd az a kis filcpárna, amelyet a
kazettákban - kisebb-nagyobb erővel - egy nyomórugó szorít a fejre. Mi
a magunk részéről arra gyanakszunk, hogy nem is annyira a szalag
alapanyaga, hanem inkább a szalagfelület simaságának mértéke határozza
meg a különféle kazetták fejkoptató hatását. Arról pedig szintén nem
lehet megbízható információi szerezni.
Dr. Csomor Benő
Debrecen, Béke útja 8., 4024
Hadd segítsek ez egyszer én a Szerkesztőségnek. Levelem a Hifi
Magazin 18. számában megjelent Philips kazettás deck leírásához
kapcsolódik. Mivel valamikor magam is Philips-párti hifista voltam,
némi felvilágosítással szolgálhatok az FSX-fejet illetően, sőt,
mellékelek egy gyári fotót egy 1979-es prospektusomból. Saját
tapasztalatom is kedvező volt, mert körülbelül 5000 üzemóra után sem
volt a fejen szemmellátható kopás. Agfa Stereochrom kazettát
használtam.
Köszönjük az információt. Főleg azt érezzük hasznosnak, amit a
saját tapasztalata nyomán ír - habár igazából csak széles körű
felméréssel lehetne ellenőrizni és statisztikai módszerrel kifejezni,
mennyire hosszú az egyes magnófej-típusok élettartama. Reméljük, hogy
az Ön Philipsét jellemzőnek fogadhatjuk el, és hogy az FC141
kombináltfeje is hasonlóan hosszú életet ér meg.
Zavar a fejek körül - II.
Megmaradhatunk a legutóbbi alcímnél, de minthogy fejen most már
nem magnófejet fogunk érteni, az lesz a legjobb, ha a következő két
levelet név és cím nélkül közöljük. Egyébként ezek úgynevezett
típuslevelek, gyakran kapunk hasonlókat, és ez a körülmény talán
menteni fogja azokat a kissé ingerült megjegyzéseket, amelyeket SA fűz
e levelekhez. Íme az első:
(...) Nevezetesen a Pioneer 506 című deckkel van a gond. Két hete
vettem észre, hogy nem törli le a régebbi felvételt. Egy kis kitérő.
Magamról csak annyit, hogy itt Fehérvárott a Kandó Kálmán Műszaki
Főiskola kihelyezett tagozatára járok. Ennek tudatában - mivel az
elektronikus áramkörökben aránylag tájékozott vagyok - megpróbáltam
állítani az előmágnesezésen. Csak úgy, egy csavarhúzóval.
Természetesen nem sikerült, és természetesen csak rosszabb lett a
dolog: most már fölvenni se lehet vele. (Örök rögeszmém! Nem szabad
tekergetni!!! SA.) Szóval - a sok beszéd után - az lenne a kérdésem,
hogyan lehetne visszaállítani az eredeti állapotot, s hogy Önök
tudnak-e valamiféle szervizkönyvvel, kapcsolási rajzzal segíteni
ebben. Tudom, hogy ehhez minimum egy hanggenerátor meg egy szkóp
szükséges, de használható útmutató nélkül nem merek hozzáfogni. (Akkor
miért állította el?? SA.) Az lenne a kérésem, hogy ha van rá
lehetőségük, és idejük is engedi, segítsenek ki a bajból.
Részlet a szerkesztők egymás közti levelezéséből: "Pontosan ez az,
amit vallok! Piszkáljuk a masinát, hogy jobb legyen, aztán sírunk,
hogyan lehetne visszaállítani. Pedig leendő villamosmérnök az illető!"
Sajnos, a készülék pontos beállításához valóban hanggenerátor és
oszcilloszkóp, továbbá hangfrekvenciás voltmérő szükségeltetik, nem is
beszélve a torzításmérőről. Szervizkönyvvel pedig mi sem
szolgálhatunk, úgyhogy Sólymos Antal barátunk a legnagyobb fejcsóválás
közepette írta meg póruljárt olvasónknak, hogy ne bizakodjék
távgyógykezelésben. Legfeljebb azt sorolhatjuk fel, mi lehetett az
eredeti hiba oka. Dehát ez most már eső után köpönyeg.
A második levél nagyon hasonlit az elsőhöz:
Van egy sztereó Philips orsós magnóm, amelyhez jelenleg Sony ULH
szalagokat használok. Mivel a Hifi Magazinban olvastam, hogy minden
szalaghoz más előmágnesezés szükséges, elhatároztam, hogy időt és
fáradságot nem kímélve, optimálisra állítom a magnóm előmágnesezését
ehhez a szalaghoz. Ehhez a művelethez rendelkezem egy hanggenerátorral
20-20kHz-ig, egy UNIE 11 típusú tranzisztoros mérőműszerrel is. A 7.
és a 10. számban olvasott leírást követtem, de sajnos, nem egészen
vált be. Egyik ok az, hogy én 9,5cm/s sebességgel magnózom, és a
leírásokat Önök 19cm-re határozták meg. Ezáltal nem tudom eldönteni,
hogy a 10kHz-es jelnek hány dB-nek kell lennie a bemenetkor. Valamint
az előmágnesezési feszültség növekedése csúcsából hány dB-t kell
visszamenni a szabályozóval. Ha az Önök által közölt DIN szabványt
követtem - "a 10kHz-es jel legfeljebb 15dB-vel eshet csúcsszintű
kivezérlésen a 315Hz-hez képest" -, akkor sem volt kielégítő az
eredmény. Kérem, szíveskedjenek tájékoztatni, mit rontottam el és
hogyan tudnám helyrehozni.
És így tovább. Sólymos Antal, aki a magnók méréstechnikáját
valóban csak ismeretterjesztés céljából írta le részletesen, nem pedig
azért, hogy műszerészeket neveljen, előbb a hajába markolt (pedig már
egyre kevesebb van belőle), és olyasmiket irt a levél szélére, hogy
"...!!!", majd magába roskadva (és "istenbizony legutoljára")
nekilátott a távgyógyításnak: hosszú levélben lépésről-lépésre leírta,
hogyan kell beállítani a magnó előmágnesezését. Amelyet egyébként már
csak azért is felesleges volt megbolygatni, mert nagy valószínűséggel
gyárilag is BASF szalagra állították be, az pedig nagyjából ugyanannyi
előmágnesezési áramot kér, mint a Sony ULH.
CD-ből jelentjük
Szűcs János
Tatabánya I., Gál ltp. 208., 2800
Mivel egy fél éve már a saját CD játszómat hallgatom, bizakodtam
kissé - nem tagadom -, hogy a 18. számban ne adja Isten (nem is adta)
talán benne lesz a készülékem, amely nem BÁV-eredetű, nem is turistaút
eredménye: állami üzletből való! Az ára elfogadható volt, 29 ezerért
árulták, ez megfelel a nyugati árának. A Siemens RW725-ös készülékről
van szó. Van egy pár korongom is, ezek Epic, Virgin, Sony, CBS és
PolyGram kiadványok. Igaz, hogy ez az első igazán hifi gépem, ha nem
számítom a PL-200-at MC10-zel, a Sanyo STK IC-s erősítőt, az Aiwa F220
decket, a szubbasszus ládával kiegészített, oldalanként 2-2
negyvenliteres, és összesen 17 motorral felszerelt hangsugárzókat. Az
erősítőt félig lehet felerősíteni, illetve kibírni ép ésszel.
A CD-ről: analóg LP-ből megszámlálhatatlan márkával rendelkezem
(nyugati vágásúak is, Teldec stb.), de bizony a CD mégis tarol.
Előírás szerint külön végerősítőt hajt, csupán szintszabályozó és
ki-bekapcsoló van rajta. A korongok, igaz, nem egyforma tónusúak, és a
dinamika sem egybehangzóan átütő a különböző gyártmányokon, de - és ez
meggyőződésem - aki bármikor összehasonlítást tehet, az nem lesz
antidigitalista. Márpedig, gondolom, sok jobb készülék is van az
enyémnél. Nem dicsekvésből írtam, csupán értelmetlennek találom a
nyugati szaklapok "életre-halálra" menő ítéleteit.
A Siemens játszóról eddig nem tudtunk, eszerint ez az import
valamiféle partizánakció eredménye lehet. Aligha hoztak be sokat ebből
a gépből.
A CD hangminőségéről küldött véleményét köszönettel fogadjuk, s
örülnénk, ha mások is, minél többen megírnák nekünk, hogyan tetszik
nekik a Compact Disc hangja. Végtére, most már idehaza is forgalomba
kerültek CD-játszók (nem annyira a Siemensre gondolunk, mint inkább a
nagyobb mennyiségben érkezett és ezért jelen számunkban Bemutatott
Philipsre).
Lehet, hogy túlságosan érzékeny a fülünk, de úgy érezzük, a levél
vége egy kissé miránk vonatkozik, hiszen mi is sok mindent leírtunk
már a CD ellen. Értsük azért meg egymás érveit. Mi elfogadjuk, ha
valakinek jobban tetszik a CD az LP-nél. De szeretnénk, ha Olvasónk is
elfogadná, hogy egy PL-200-as aligha az Utolsó Szó az analóg
technikában. Nem mintha a mi NAD-unk az volna. Ezek a gépek - per
definitionem! sokkalta távolabb esnek az igazán jó lemezjátszóktól,
mint a Siemens az igazán jó CD-játszóktól. A CD-játszó ugyanis egy
korszerű, átgondolt, minden részletében kézbentartott technika
terméke, az analóg lemezjátszó pedig úgyszólván empirikus úton
keletkezett - akárcsak a hangszerek.
Gál Zoltán
Győr, Ipar u. 41., 9027
(Olvasónk - még a 18. számban - arról írt, hogy a CD-játszók
lézer-egysége 2000 üzemóra után kiég. Mi ezt akkor kétségbe vontuk.)
Mellékelten küldöm a Stereo Review (USA) 1984 decemberi számát, ennek
60. oldalán található az a mondat, amely állításomat - a CD-játszókba
épített félvezető lézerek élettartamára vonatkozólag - alátámasztja.
Ismerőseim köréből származó értesüléseim ugyancsak 2000 óra körüli
élettartamról szólnak. J. B. ismerősöm Sony játszója 2200 (becsült)
üzemóra után égett ki, és 187 dollárért javították meg.
Köszönjük a kiigazítást. Első érvénél, a Stereo Review adatánál
fontosabbnak tartjuk a másodikat: a személyes tapasztalatokon alapuló
információt.
Rádió-revű
Erdélyi Sándor
Mezőszemere, Vörös Hadsereg út 8. 3378
Első rész: erről-arról
(...) Nem feltétlenül a Magazin feladata - vannak illetékesebbek
is -, mindazonáltal úgy vélem, hogy sokunkat érdekelne például egy jó
URH-antenna, egy házilag könnyen elkészíthető antennaerősítő stb.
(...) Tudom, a Magazinnak sem ideje, sem energiája nincs rá, hogy
URH-antennák tervezésével foglalkozzon, de talán felkérhetne egy
kívülálló intézményt vagy szakembert, esetleg profi szintű amatőrt.
(...)
Valószínűleg már az idén megkezdi próbaadásait a CCIR URH sávban a
Magyar Posta. Tervezik továbbá, hogy egy-két éven belül megkezdik a 4.
program sugárzását. Egyrészt jó lenne erről többet és konkrétabbat
megtudni, másrészt felmerül egy jóminőségű URH-konverter (ritka
jószág!) használata, a csak OIRT-sávú készülékek tulajdonosai számára.
(Az Orionok és Videotonok gyakorlatilag mind kétnormásak. Inkább a
külföldről behozott CC1R-tunerekhez kell a konverter, hogy, fogni
tudják az OIRT-adást. A szerk.)
A Magyar Rádió adásai olykor-olykor (főként 3. műsorban)
kimagaslóan jók, itt most egyes élőhangverseny-közvetítésekre
gondolok, amelyekről jó térhatású, tiszta felvételeket lehet készíteni
- de sajnos, nem ez a jellemző. Ha déli vagy nyugati szomszédaink
műsorához hasonlítom, akkor egyértelmű különbség mutatkozik ez
utóbbiak javára. Jobb a térhatás, kisebb a szintingadozás, nagyobb a
jelszint és a dinamika. A mi adásaink lekaszaboltatnak, a mélyek és a
magasak igazából hiányoznak, a dinamika úgyszintén lenyiszáltatik.
Persze, van ellenpélda is, a Poptarisznya műsora, amely hanglemezről
fut és ahol nem sokat manipulálnak a hangszín- és szintszabályzókkal.
A legtöbb magyar adás, sajnos, vánnyadt, vérszegény (a miskolci stúdió
körzeti műsora, ha lehet, még laposabb. Mint a magyar
hanglemezgyártásban: dinamika? nyissz! - s az állóvíz nem folyik le,
minden marad a régiben...
Második rész: tunerteszt
Levelem második felében elébe szeretnék menni a Magazin
tunertesztjének. Több mint öt éve hifizek. Jelenleg egy Orion ST240-es
tuner szolgál hűségesen és megbízhatóan. A szeánszokon minimum hárman
vettünk részt. A-B vakteszten mérkőztek a tunerek. Egyikünk a
készülékeket tekergette, illetve az antennát csatlakoztatgatta, csak ő
tudta, mikor melyik készülék szól. Minden esetben a házigazda
antennáit használtuk, ezek különböző minőségű, OIRT- és CCIR-sávra
méretezett gyári, illetve házilag barkácsolt antennák.
Egy év leforgása alatt sok tunert hallottam zenélni, köztük
nyugati márkás (és dolláros) cégek gépeit is. Az események közepébe
vágva leírhatom, hogy a "nagy" Orion derekasan helytállt. Minden
papnak maga felé hajlik a keze, de én tényleg azt tapasztaltam, hogy
az ST240-es a tunerek hierarchiájában a középmezőny tetején ül. A
(kétszerte) drágább nyugati készülékek általában megverték. Elsősorban
az érzékenységükkel: kisebb antennajelre bekapcsoltak, kevesebb zajjal
vették a távoli, kis térerejű adókat. És bizony egyszer-kétszer
szebben is szóltak. Magasabbra és mélyebbre hatoltak, dinamikusabb,
teltebb hangzást produkáltak. Számomra az volt a legmeglepőbb és
legfontosabb eredmény, hogy az azonos és olcsóbb árkategóriájú nyugati
tunerek egyszer sem tudták legyőzni.
A Videoton receiverek és tunerek (1984-es gyártási évig
bezárólag), a "kis" Orion ST1025-ös, a "Cleo" vagy a Merkury, a
lengyel tunerek mind-mind elvéreztek a 240-essel szemben. A felsorolás
egyben a helyezési sorrendjük is. Többnyire klasszissal jobb volt a
"nagy" Orion. (...) Érdekes (és nehéz) dolgunk volt, amikor a
"sajátjaival" mérkőzött. Négy alkalomból mindössze egyszer véltem
(véltük) úgy, hogy az egyik 240-es egy leheletnyivel finomabban szól.
A 3. műsor egyik komolyzenei adásán aztán kiderült, hogy nem csalt meg
a fülem. Melegebb, precízebb, teresebb sztereója volt - sajnos, nem az
én készülékemnek...
Az OIRT-CCIR konverterekről a 61. oldalon részletesen írunk. A
Rádió adásminőségéről a 36. oldalon értekezünk. Régóta várt
Tunertesztünket a 66. oldalon adjuk közre.