Holtidő



Amikor megválasztjuk a Negyedév Nyusziját, mindig meg kell erőltetnünk a fantáziánkat, és nem is csak azért, mert oly kevés Magyarországon az igazán klasszis erősítő vagy hangsugárzó. A hifi-lánc mindössze 5-6 láncszemből áll, sztárfotónkon folyvást ezeket kelt vissza-visszahoznunk, váltogatva, olyan ez, mint a vetésforgó... (Hacsak nem szenteljük a posztert egy marék hangszedőnek vagy egy halom fejhallgatónak - vigyázat, még megtörténhet!) De hopp, egyvalami nem volt még a színes lepedőn: rádiókészülék, azaz tuner! Mit szólnátok egy szép, modern, jólfejlett, szintézeres hangolású jószághoz, és akkor azon már nemcsak az eddigi tudományunkat próbálnánk ki ("Rádiók a mérlegen"), hanem az első szubjektív próbát is megejthetnénk rajta, előkészítve nagy összehasonlító Tunertesztünket, ahhoz úgyis szükség volna egy etalonra... Ezen az oldalon arról írunk, mi van előkészületben - nálunk. Hogy mások mire készülnek, nem tudhatjuk, de legutóbbi 3 kiadásunkban annyi provokációt követtünk el a hangmesterekkel és zenei rendezokkel szemben (főleg a mikrofonozásról és a lemezvágásról közölt cikkeinkkel, nemkülönben a Pátria Pótkoncertterem méltatásával), hogy nem érne bennünket váratlanul egy-két terjedelmesebb hozzászólás; habár a nemzeti jelmondat nálunk "a kutya ugat, a karaván halad" - szóval, ha senki a füle botját sem mozgatja, lemondunk a dialógról és folytatjuk a monológot, azaz ismeretterjesztő sorozatunkat a hangfelvételek készítéséről. Ha már a zenei anyagról, tehát a "software"-ről beszélünk: továbbra is figyelemmel kísérjük az új műsorhordozó, a Compact Disc pályafutását (a CD játszókét is, persze), egyszersmind azonban szemlét tartunk a legjobb analóg hanglemezek fölött is. Nem árt tudni, mire képesek. Kilátásba helyezünk két újabb, műszaki tárgyú cikket: az egyik a szintézeres hangolású tunerekről, a másik megintcsak az erősítő-hangsugárzó Interface-ről szólna. Bemutatni valónk, úgy tűnik, bőven lesz, de jelenleg még (az Ortofon MC10 Super hangszedő kivételével) egyetlen jószágot sem nevezhetünk a nevén, mert mindegyiknek hiányzik vagy az útlevele, vagy a vízuma. Olyan ködösen tehát, amennyire csak lehet: szó van egy kazettás magnóról, meg egy másikról, amelyikben Dolby B és C is van, meg egy harmadikról, amelyik oda-vissza játszik, de azért igen jónak ígérkezik, aztán két komplett toronyról, ezek nem ígérkeznek semmilyennek, de hátha többet tudnak, mint amennyit nem ígérnek...