UltraRövid Hangversenynaptár |
Élő adások a rádióban 1985 végéig
A hangrögzítés nemcsak évszázadok zenehallgatási hagyományait
változtatta meg, hanem - minthogy reprodukálhatóvá tette a műsort -
hatást gyakorolt a zenei előadóművészet fejlődésére is. Egy dologgal
azonban a mai napig sem versenyezhet: nem képes megteremteni az élő
zene pillanatnyi történésének csodáját, a megismételhetetlenség
feszültségét. A világ rádióadói ezért a tökéletesnél tökéletesebb
zenei felvételek korában sem mondhatnak le az (élő) hangversenyek
sugárzásáról. S bár technicizált korunk hallgatójára már nem a csoda
ijesztő-varázsos erejével hatnak e közvetítések (mint alig
félévszázada az első operaházi vagy zeneakadémiai rádiós események
tehették), máig is a rádió az, amely igazán tágra nyitja a
koncerttermek kapuit, hiszen - hazánkban - még a csupán 1%-os
"műsorhallgatottság" is 80 ezer emberrel, azaz 60 zeneakadémiányi
közönséggel ér fel! A rádiózás jóvoltából évről évre milliók lehetnek
részesei Európa fontos zenei eseményeinek (Prágai Tavasz, Bécsi és
Salzburgi Ünnepi Hetek, Bayreuthi Ünnepi Játékok stb.), sőt, a Rádió,
mint mecénás, maga is szervez koncerteket.
Ez utóbbiaknál maradva, érdemes felfigyelni a számokra. A Magyar
Rádió hetente 3-4 kamarazenei hangversenyt rendez, a 15 perces
mini-koncertektől a stúdió-szólóesteken, tematikus összeállításokon át
egészen a nagyszabású, külső helyszínű hangversenyciklusokig. A
Rádiózenekar évente átlagosan 40 zenekari hangversenyt ad, de
találhatók a programban kórusok és fúvószenei koncertek is, szép
számmal. Ezenkívül a hazai koncertéletből is évente kb. 150,
külföldről mintegy 120-130 alkalommal közvetít a Rádió. S még nem
szóltunk a rádiós szempontból különösen igényes operaközvetítésekről
(évente 4-6 premier kerül mikrofonvégre), a dzsesszkoncertekről, a
népzenei hangversenyekről.
A műsort, természetesen, nem ritkán hangszalagról sugározzák, de a
Rádió programjában még így is majdnem minden napra jut valamilyen élő
zenei közvetítés. Igaz, a közvetítések jogi feltételeinek zsugorodása,
anyagi terheinek folyamatos növekedése már érezteti hatását (sajnos,
nem közvetíthettük például Solti György vagy a New York-i
Filharmonikusok, de számos kiváló szovjet művész budapesti koncertjeit
sem, idén a Prágai Tavaszról is elmaradt több, már tervbe vett
közvetítés, legutóbb pedig a Bécsi Ünnepi Hetek eseményei váltak
"hallhatatlanná"), de a Rádió ezután sem fog hiányozni a koncertbérlők
sorából.
A hifisták, akik a hangversenyközvetítések szerepét és fontosságát
talán kevésbé a zenei esemény vagy a zenepolitika szemszögéből ítélik
meg, minden bizonnyal az egyenes adásoknak, a leghitelesebb
hangvisszaadásnak örülnek a leginkább. Élő közvetítéskor megváltozik a
hangmérnök és a hangtechnikus feladata, de a zenei rendező szerepe is.
Külső, sokszor igen szokatlan teremakusztikához kell alkalmazkodniuk,
csökken a műszaki manipulálás lehetősége, az egyes részek
beállítása-kidolgozása helyett a zenei folyamat egészét kell
megragadniuk, hitelesen tolmácsolniuk. (Magyarán: rákényszerülnek,
hogy azt tegyék, ami mindig is a dolguk volna. A szerkesztő
megjegyzése.) Ami a zenei előadásra érvényes, az itt is igaz: a
történés egyszeri és visszafordíthatatlan, nincs mód ismétlésre,
javításra. A közvetítőknek együtt kell élniük az előadással. Arra kell
törekedniük, hogy a zene az eredeti hangképhez közelítsen és a
koncertterem akusztikáját sugározza. Hisszük, hogy ezek a programok
nagyobb figyelmet érdemelnek. Ennek jegyében nyújtunk át a Hifi
Magazin olvasóinak most (és ha igény lesz rá, a jövőben is) egy kis
előzetest a Rádió közvetítési tervéből, amely nagyjából végleges
ugyan, mindazonáltal itt-ott még megváltozhat.
SZIRÁNYI JÁNOS
főszerkesztő
(Magyar Rádió)
