Audio-kultúra

        (Kozmetika)  Mire  az ember nagynehezen összeszed egy valamirevaló
    hifi-berendezést,  meg  lemezeket  hozzá  (az  utóbbi sem árt; eszembe
    jutott egy karikatúra, amikor is méregdrága hifi-berendezés előtt ülve
    a  fiú egy hanglemezt mutat a lánynak, és azt kérdezi: "melyik oldalát
    szeretnéd  hallani  a  lemezgyűjteményemnek"),  szóval,  amikor  már a
    "hardware"  is  együtt  van  és  a  "software"  sem  hiányzik, a lelki
    békénket  akkor sem tudjuk megtalálni, mert most meg azt duruzsolják a
    fülünkbe,   hogy   mit   sem   ér   a   hifi,  ha  nincs  felspécizve,
    megkozmetikázva.   Sajtószemlénkben   is,   például,  tucatnyi  tippet
    találsz, ezek némelyike olcsó vagy teljesen ingyen van, máskor viszont
    ugyancsak  zsebre megy a dolog - ez korántsem mindegy, de én mégis egy
    kalap   alá   veszem   ezeket   az   ötleteket,  mert  van  egy  közös
    tulajdonságuk:  egyiknek  a  hatását sem lehet egzakt módon kimutatni,
    pláne   demonstrálni,   és   így   kivonják  magukat  a  Hifi  Magazin
    illetékességének  köréből.  Kísérletezhetsz  velük, hihetsz bennük, de
    tégy   le   róla,  hogy  egy  jó  mérnököt  is  meg  tudsz  győzni  az
    igazságodról. Ő mindig babonásnak fog tartani.
        Ide  sorolom  már  azokat  az egyszerű eszközöket is, amelyekkel a
    vízszintes és függőleges szöget optimalizálják a lemezjátszón, egészen
    az  "n"-edik fokig (van, aki szerint jól hallható a különbség!), aztán
    a  lemezpárnákat, a hanglemez-leszorító alkalmatosságakat és újabban a
    lemezjátszó-asztalkákat.  Az  utóbbiakkal  én  is  megpróbálkoztam, és
    hallani  is  vélek valamit, de nem mondom meg, hogy mit, mert akkor Te
    is ugyanazt fogod hallani. Aztán jönnek a különbnél-különb kábelek, de
    hát  ezekről  tudjuk,  hogy  még  a  maguk szimpla, jól ismert műszaki
    jellemzőikkel is megváltoztathatják a hangképet, tehát esetleg tényleg
    érdemes  kísérletezni  velük.  No  és a hangsugárzó-lábazatok, a maguk
    hegyes  fémtüskéikkel?  Ezekkel  is  végeztem néhány kísérletet, és az
    volt  a  benyomásom,  hogy...  de  lehet,  hogy  ezt  csak bebeszéltem
    magamnak,  úgyhogy inkább nem mondok többet; majd utólag konzultálunk,
    ha már Neked is van véleményed a dologról.
        Gondolom,  addig is vársz tőlem valamiféle állásfoglalást. Nos, az
    én  állásfaglalásom  egy hasonlat: a hifi berendezés olyan, mint a Nő.
    Ez a hasonlat nem egészen ildomos, de a mi olvasóközönségünknek csak 2
    százalékát  szolgáltatja a gyengébbik nem, és ezek is, mint hobbisták,
    gondolom,  bizonyos  mértékig  fiúsítva  vannak, tehát beszéljünk úgy,
    mint  férfi  a  férfival.  Képzelj  el  egy  nőt,  hivatali köpenyben,
    bokavédős   fűzős   cipőben,  smink  nélkül.  És  képzeld  el  ugyanőt
    kibodorítva,    felcicomázva,   fodrásztól-kozmetikustól-manikűröstől,
    illetve  a  butikból  jövet,  ahol  is  magára  aggatta mindazt, ami a
    csúnyácska  nőt  csinossá,  a csinosat széppé varázsolja. "Külsőségek,
    amelyek mit sem változtatnak a személyiségen!" De biztos vagy-e benne,
    hogy ezek a külsőségek tényleg nincsenek hatással a személyiségre?!