MOD |
Ez a módosítás az újabb típusú Videoton erősítők és receiverek
fono-előerősítőjének hibáit kívánja kijavítani, viszonylag egyszerű
módon. Ha beválik, a Videoton több készülékén is keresztülvezethető.
Úgy tűnik, a Videotonnak több típusában is ugyanazt az
előerősítőmodult alkalmazzák, és bár mi itt most az EA 6383S típusú
erősítőt alakítjuk át, a MOD minden további nélkül elvégezhető
legalábbis az EA 6380S, RA 6380S, RA 6360S és RA 6363S típusjelű
készülékeken esetleg további típusokon is. Bizonyos óvatosság azért
nem árt. A szóban forgó modul elvi felépítését az 1. ábrán
szemléltetjük. A különféle kapcsolási rajzokból viszont a következőket
derítettük ki. Az ER 17, ill. ER 35 pozíciószámú alkatrészeket több
készülékben is rövidzár helyettesíti. Az ER 16, ill. ER 34
ellenállások értéke 220 ohm, az EA 6383S-ben 270 ohm. Az EC 38, ill.
EC 39 pozíciószámú kondenzátor értéke 680pF, de ez az alkatrész az EA
6383S-en nincs bekötve, az RA 6380S (Cleopatra) receiverhez pedig
olyan rajzot is találtunk, amelyen a szóban forgó kondenzátor értéke
1,5nF...
Frekvenciaátvitel
Az előerősítő frekvencia-jelleggörbéje 20Hz-en 5 decibelt esik (1.
diagram), a módosítás ezért műszakilag mindenképpen indokolt. Úgy
gondoltuk, hogy ha semmi mást nem sikerül elérnünk, csak hogy
lineárisabbá tesszük a jelleggörbét, akkor ez már megéri a fáradságot.
Az átalakítás nem is kerül sokba, mindössze egy pár alkatrészt kell
kicserélni. Ezért nekiláttunk, hogy megváltoztassuk azt az
RC-hálózatot, amely a RIAA-görbét állítja be.
Tanulmányozva a kapcsolási rajzot, rájöttünk, hogy a dolog azért
nem ennyire egyszerű, ugyanis az IC tápfeszültség-ellátása egytelepes.
A legjobb volna átépíteni kéttelepesre, de ez már költségesebb
megoldás. (Habár az EA 6383S-en, az RA 6363S-en a kéttelepes
tápfeszültség már eleve rendelkezésünkre áll.) Hogy a MOD-ot a lehető
legkevesebb munkával és bármelyik készüléken el lehessen végezni, az
egytelepes tápfeszültségnél maradtunk - így viszont bizonyos
problémákkal kell megbirkóznunk. Az IC egyenáramú munkapontját
beállító ellenállások közül az ER 09, ill. ER 27 (390 kohm) terheli a
korrekciós hálózatot, ennek következtében az elvi 75µs időállandó
kismértékben, az alacsonyfrekvenciás töréspontot beállító elemek
időállandója pedig jelentősen lecsökken.
Az eredetileg párhuzamos RC (Foster I) tagokból kialakított
kétpólus könnyen számítható, a terhelt kétpólus számítása azonban
olyan egyenletrendszerhez vezet, amelyben több az ismeretlen, mint az
egyenlet. Nehezíti a dolgot, hogy a munkapontbeállítás elemeit
egyenáramúlag el kell választani a korrekciós hálózattól (ezt a célt
szolgálja az EC 13, ill. EC 31), miáltal újabb töréspont képződik, s
még bonyolultabbá válik a számítás. Ezért az eredeti kétpólust
átalakítottuk mástípusúra (Cauer II). A hálózatelmélet tanítása
szerint e kétpólusok ekvivalensek. Az átalakítás azzal az előnnyel
jár, hogy a korrekciós hálózat egyik elemét egyenáramú
visszacsatolásra használhatjuk, s ezzel leegyszerűsíthetjük a
számítást. (Hasonló eredményességgel használhattuk volna a Foster II
kifejtéssel meghatározható kétpólust is.)
Mivel az eredeti modul már csak a 10µF - 220 ohmos RC tag
időállandója miatt sem szolgáltathatott elfogadható mélyátvitelt,
megnöveltük az EC 13 és EC 31 pozíciószámú kondenzátorok értékét is.
Ekkor azonban újabb problémával kerültünk szembe. Az erősítő
úgynevezett feléledési ideje a fentemlített RC-tag időállandójával
függ össze, a kondenzátor értékét tehát nem célszerű túl nagyra
választani. Az általunk választott RC-tag (47µF-390 ohm) feléledési
ideje körülbelül 10 másodperc, de a gyakorlatban ez nem zavaró. (A
gyakorlatban csupán annyit jelent, hogy a fono-bemenet 10 másodperccel
a bekapcsolás után válik üzemképessé!) Az elektronikának erre a
pontjára mindenképpen jóminőségű kondenzátort, lehetőleg tantál elkót
építsünk.
Az átalakítás befejezéseképpen még megnöveltük a
tápfeszültségszűrő kapacitásokat, hogy stabilabbá tegyük a
mélyhangátvitelt. A módosított áramkör frekvencia-átvitelét a 2.
diagramon látjuk.
Tranziens átvitel
A frekvencia-jelleggörbe linearizálásán kívül mégvalamit
megtehetünk. Az eredeti kapcsolásban az EC 04 és EC 25 (680pF)
kondenzátorok, amelyek az erősítő működését stabilizálják, az IC
végtranzisztorának (laterális pnp) kollektora-bázisa közé kerültek,
miáltal megnövekszik a Miller-kapacitás, csökken a nyílthurkú erősítő
felső határfrekvenciája, megnövekszik a dinamikus túlvezérlődési idő.
Ez a kompenzáció nincs tekintettel a TIM-re.
Az erősítő működésének elvi stabilitását már a bemeneti
differenciál erősítő kollektoraira kötött ER 02 és EC 03, illetve ER
23 és EC 24 kompenzáló tagok is biztosítják. Hangsúlyozzuk: elvi
stabilitását - mert a stabilitás nem csak az elvi kapcsolástól, hanem
a kiviteltől (például a nyomtatott áramköri lap felépítésétől),
valamint magától az IC-től is függ. Bizonyos gyárak IC-i gerjedékennyé
tehetik az egyébként stabil áramköröket is, és a VT-konstruktőrök
valószínűleg ez ellen akartak védekezni az újabb kompenzációs
elemekkel. Az EA 6383S-ből egyébként már eleve hiányzik az EC 38-39,
és mikor az EC 04 és EC 25-öt is kiemeltük, megerősítve láttuk a
TIM-mel kapcsolatos ismereteinket, ugyanis jócskán csökkent az erősítő
különbségihang-torzítása. (Lásd a 3-4. diagramot.)
Az elvi bevezető után rátérhetünk a kivitelre. Az előerősítő
beillesztési rajza a 2., a nyomtatott áramköré a 3. ábrán látható. A
nyomtatott áramköri rajzok számozásai nem csatornahelyesek, de ez nem
zavarja az átalakítás műveletét, ezért meghagytuk az eredeti rajzokat.
A műveleti sorrendet az 1. ábrán látható felső erősítő-fél (bal
csatorna) alkatrészeinek pozíciószámával kezdjük. Az átalakított
elektronika kapcsolási rajzát 4. ábránk szemlélteti. Az egyszerűség
kedvéért csak az egyik csatornát ábrázoltuk, és megtartottuk az
eredeti pozíciószámozást is.
Az átalakítás menete (EA 6363S)
1. Húzzuk ki a hálózati csatlakozót. Szereljük le a készülék
fedőlapját (ezt 4 csavar rögzíti a készülék hátoldalán; ha a készülék
még érintetlen, az egyik csavar plombálva van).
2. Szedjük ki a készülék alján található 4db 4-es, és 1db 3-as
átmérőjű lemezcsavart. A nagyobb csavarok közül kettő a műanyaglábat
is tartja. Ezek eltávolítása után leemelhetjük az aljlapot.
3. Szereljük ki az előerősítő-modult. Két darab 3-as csavar tartja
(a mi készülékünkön csak ennyit találtunk, de előfordulhat, hogy a
modul közepe is rögzítve van). A két csavar alatt körülbelül 10-es
műanyag-alátét található. Húzzuk le a modult a nyomtatott áramköri
csatlakozókról, és vegyük le a két oldalát. (A laikusnak javasoljuk:
előzőleg jelölje meg a modul pozícióját, nehogy aztán majd fordítva
szerelje vissza!) Ezután hozzáláthatunk a tulajdonképpeni
módosításhoz. Mint eddig minden alkalommal, ezúttal is felhívjuk
Olvasóink figyelmét: forrasszanak gondosan!
4. Forrasszuk ki az EC 04, ill. EC 25 és EC 38, ill. EC 39
pozíciószámú, 680pF-os kondenzátorokat, (kivéve az EA 6383S-ben, mert
abban már nem található meg az EC 38 és EC 39). Az alkatrészekre
vigyázzunk, mert még szükség lehet rájuk. Most helyezzük vissza az
előerősítőt, és ellenőrizzük, nem gerjed-e. Ha igen, forrasszuk vissza
az imént kiemelt alkatrészeket. Ezek a hangfrekvenciás sáv átvitelét
közvetlenül nem befolyásolják. Ezután folytathatjuk az átalakítást.
5. Cseréljük ki az EC 11 pozíciószámú 100µF-os kondenzátort
220µF-osra.
6. Cseréljük ki az EC 28 pozíciószámú, 47µF-os kondenzátort
ugyancsak 220µF-osra.
7. Forrasszuk ki az EC 13, ill. EC 31 pozíciószámú, 10µF-os
kondenzátort, és cseréljük ki 47µF-os tantál elkóra.
8. Vegyük ki az EC 15, ill. EC 33 pozíciószámú 3,3nF-os
kondenzátort, és cseréljük 2,6nF-osra. (Egy lehetséges megoldás:
2,2nF-dal kössünk párhuzamosan 390pF-ot, ezek szabványos értékek.)
9. Cseréljük ki az ER 19, ill. ER 37 pozíciószámú, 22 kohm-os
ellenállást 33 kohm-ra.
10. Forrasszuk ki az EC 14, ill. EC 32 pozíciószámú, 10nF-os
kondenzátort, és cseréljük 6,8nF-osra.
11. Vegyük ki az ER 18, ill. ER 36 pozíciószámú, 330 kohm-os
ellenállást, és tegyünk a helyébe 680 pF-es kondenzátort. A 6,8nF így
párhuzamosan kapcsolódik a 680 pF-fel, és együtt adják a szükséges
7,5nF-ot. Felhasználható az eredeti EC 04 és EC 25, ha nincs
szükségünk kompenzálásra.
12. Forrasszuk ki az ER 16, ill. ER 34 pozíciószámú, 220 (270)
ohmos ellenállást, és kössünk be helyette 390 ohmosat. Ezzel a
módosítást be is fejeztük. Helyezzük vissza az árnyékoló
oldallemezeket; dugaszoljuk vissza a modult az alaplemezre; rögzítsük
ott. Ne feledjük visszatenni a rögzítőcsavarok alá a szigetelő
alátétet! Végül dobozoljuk be a készüléket.
Néhány szó a mérésekről. Az előerősítő-méréseket mindig a Tape 1
nagyszintű kimeneten végeztük, 47 kohmos terheléssel. A terhelést
azért csökkentettük, mert a gyakorlatban ez az érték tekinthető
reálisnak (line-bemenetű Akai magnók!), és ez a kivezetés
tulajdonképpen line kimenet, még akkor is, ha 5 pólusú a csatlakozása,
és az előírásoktól eltérően van bekötve.
A módosított elektronika minden lényeges paraméterét ellenőriztük.
Mint várható volt, a frekvencia-jelleggörbén és a különbségi
torzításon kívül csak az érzékenység (és ennek megfelelően a maximális
bemeneti feszültség) változott meg. Az érzékenység körülbelül 0,6
decibelt csökkent, ami gyakorlatilag észrevehetetlen, és semmiféle
hátránnyal nem jár. A többi paraméter változatlan maradt, ezeket itt
nem is adjuk közre.
Szeánsz. Az erősítő hangképe a a módosítás után élénkebbé vált.
Érződik, hogy lineárisabb a frekvenciaátvitel, a basszus mélyebbre
hatol, bizonyos hangszerek felhangjai jobban érvényesülnek. Ez a
hangkép mindazonáltal valamivel "hűvösebb" az eredetinél, és
elképzelhető, hogy tárgyilagosságával, feszességével esetleg
hiányérzetet kelt az eredeti elektronika kicsit bizonytalanabb,
fojtottabb, kevésbé sztereó, de "melegebb", "testesebb" muzsikája
után.
D. E.
