Hetedhéthatár |
Hi-Fi News & Record Review
1984. szeptember
"Van egy jó hírünk meg egy rossz" - értesíti olvasóközönségét a
Hi-Fi News & Record Review szerkesztősége. A rossz hír az, hogy a jövő
hónapban megint, immár 1 fontra emelkedik a lap ára, a jó pedig az,
hogy az októberi számhoz vigasztalásképpen ingyen jár egy Maxell C90
kazetta. (Ez persze csak Anglián belül érvényes, a külföldre küldött
példányokhoz nem mellékelnek kazettát). A Hifi Magazin szerkesztője
eltűnődik: most, hogy lapunk árát 72 forintra emelték, vajon nem
kellett volna nekünk is odaragasztanunk a címlapra egy Polimer
C90-est?
* "Az én 12 éves zeneszekrényem nagyszerűen szól, és még csak nem
is kellett tűt cserélnem a lemezjátszójában" - ki ne hallotta volna
már a Szent Együgyűség e jellegzetes megnyilvánulását? De mit is
lehetne mondani rá? Mondjuk meg az illetőnek, hogy értékes
lemezgyűjteményét helyrehozhatatlanul tönkretette, és hogy amit
hallgat, az travesztiája csupán a zenének? Megmondhatnánk - de nem
tesszük. Az élet úgyis rövid, ki-ki élvezze, ahogy tudja.
"Csak azt nem értem - morfondírozik John Atkinson (miután
elszórakoztatott bennünket a fentebb leírt kis jelenettel), - hogy
koncertlátogató emberek hogyan képesek elviselni odahaza ezt a szörnyű
hangképet." A HFN szerkesztője abban véli megtalálni e jelenség
magyarázatát, hogy ma már gyakran a koncertek sem koncertminőségűek.
Illusztráció gyanánt két példát is felhoz.
Az első egy könnyűzenei esemény, Stevie Wonder hangversenye. "Én
Stevie-t a 20. század nagy dalénekesei közé sorolom; a fekete amerikai
énekesekre jellemző magas tenorjával, elektromos zongora- és
harmonikajátékával éppoly eredeti, mint amennyire virtuóz. A helyszín
akusztikája ugyan nem sok jót ígért, de bízva a profi
térhangosításban, azt reméltem, így is feledhetetlen élményben lesz
részem. Feledhetetlen is volt, csak egészen más értelemben. Stevie
ugyan megtette a magáét, de ahol mi ültünk, ott csak a nagydob dübörgő
basszusát és fülsértő magashangokat lehetett hallani. A hangszerek
elveszítették testességüket. Csak az volt élvezhető, amikor Stevie egy
szál magában énekelt, a saját zongorakíséretével - a többi úgy szólt,
mint valami monó tranzisztoros rádió."
"És mi a helyzet a klasszikus zenében, ahol a mesterséges
térhangosítás: tabu?" Közvetlenül Stevie Wonder koncertje után
Atkinson meghallgatta a Londoni Szimfonikusokat is (Beethovent,
Rachmaninovot, Rossinit játszottak). Mint írja, mindenki egyetértett
abban, hogy a rossz akusztikájú teremben (Barbican) olyan volt a hang,
mint ha olcsó hifi-készülékekről szólt volna: csillapítatlan,
színezett középhangok, basszushiánnyal kombinálva.
Egyszóval, ha nagyon akarjuk, még a legpocsékabb hifi is
imitálhatja az élő hangot. Régebben azt vallottuk, a High Fidelity
etalonja a koncerthang. "Fordult volna a kocka, és ma már a High
Fidelity volna a koncerthang etalonja?!"
* A levelezési rovatból kiemelünk egy igazán eredeti hangvételű
olvasói levelet. "A mai felvételek még csak nem is hasonlíthatók az
ötvenes-hatvanas évek lemezeihez. A legrosszabbak a digitális
felvételek, ezeket tekinthetjük egy régóta tartó visszafejlődés
végpontjának. Szívből kívánom, győzzön a Compact Disc! - akkor majd
mindenki megválik eddigi lemezgyűjteményétől, én meg Olcsón
összevásárolhatom a régi jó hanglemezeket!"
* "A világ legjobb hangkarját", az SME 3009-eset időközben
alaposan megmarta a feledés rozsdája, és a hetvenes évek végén
konstruált 3009/III sem tudta visszahódítani az audiofilek szívét.
Igaz, azóta jócskán megszaporodtak, mondhatni: divatba jöttek a
szuperkarok. Némelyiknek több száz font az ára. (Breuer, FR, Syrinx,
Helius, Mission, Linn stb. stb. - ha a hangjukat nem ismerjük is,
fényképükkel már találkozhattunk a 776 hasábjain.) Ami mégis
emlékezetünkben tartja a hajdan oly híres angol cég nevét, az nem más,
mint a cserélhető papucsú hangkarok szabványosított, máig is az SME
nevével asszociált bajonettzávárzata, amelyről annyit illik tudni,
hogy fölöttébb praktikus dolog ugyan, de jobb helyeken ma már
következetesen mellőzik. (Lásd 11. számunkban az SME-rendszerű
hangkarok jellegzetes karrezonancia-görbéjét.) Így múlik el a világ
dicsősége!
"Az SME visszatér" - mármint az élvonalba. Az új (850 fontsterlinges!)
V. széria mindenesetre több hasonlóságot mutat a többi audiofil
hangkarral, mint a hagyományos 3009/II-vel. Egyenes, előrefelé
keskenyedő karcső, mindkét irányban golyóscsapágy - és nyoma sincs már
a klasszikus SME-závárzatnak
Nos, akárcsak a mesék és legendák hős lovagjai (legutóbb például a
Jedi), most az SME is "visszatér". Legújabb konstrukciójára állítólag
nem kevesebb, mint 250 ezer fontsterlinget áldozott, és 1985 tavaszán
forgalomba hozza az "V. Szériát", darabonként 800 fontsterlingért,
vagyis egy komplett Linn Sondek/Ittok/Asak áráért. A prototípust már
bemutatták a sajtónak, meglehetős csinnadratta közepette. Az új
hangkar teste egyetlen darab magnéziumöntvény, a cső előrefelé
keskenyedik. SME-típusú závárzatról nyilván szó sem lehet többé, és
persze mindkét irányban golyóscsapágyon mozog a kar. Az egész
szerkezet a végletekig precíziós, és minden funkcióját
mikrométer-pontossággal lehet szabályozni - aki ennél is jobb hangkart
akar gyártani, az mindenesetre jól kösse fel a pickupját.
* Hosszú életű lesz, akinek halálhírét költik. Több olvasónk is
panaszkodott: Európa-szerte hiába keresi a valamikori Menő Manót, a
NAD 3020-as erősítőt, és mindenütt azt a választ kapja, hogy ez a
modell már "nem él". Nos, bemutatjuk a gép legújabb földi
inkarnációját. Igaz, ez a 3120-as típusszámot viseli, de tökéletesen
azonos az őstípussal, csak elhagyták belőle a hangszínszabályzót, és
ezért 20 fonttal kevesebbért árusítják - vagyis körülbelül annyiért,
amennyibe a komplett Menő Manó került, annakidején, hat évnyi
inflációval ezelőtt. (Lapzártakor érkezett hír: a 3120as árát 20
fonttal felemelték.)
Men Man (a megkurtított Menő Manó), a hangszínkör nélküli NAD 3020-as,
immár "3120" típusszámmal, de semmivel sem olcsóbban
* A nyár legnagyobb érdekességét mindig az amerikaiak celebrálják;
a júliusi hifi-kiállítás a világ minden tájáról Chicagóba csábítja az
audio-újságírókat. (Jó, jó, nem minden tájáról. Ne legyetek annyira
bakafántosak!) A HFN/RR is közöl egy kétoldalas tudósítást, amerikai
és persze brit készülékek fényképével. Ezek közül mi két hangsugárzó
fotóját vesszük át. Az egyik a zajcsökkentő elektronikáiról ismert,
amerikai dbx cég 14 hangszóróval ellátott "körsugárzója", ez
tulajdonképpen konzervatív elvek alapján épült, de adnak hozzá egy
elektronikát, amellyel - ha igaz - korrigálni lehet a terem
akusztikájának hibáit. A másik, számunkra rokonszenvesebb modell az
angol Strathearn új hibridje: négy elektrosztatikus panel fogja közre
a magassugárzót, és a rendszert hátul egy dinamikus
szub-basszussugárzó egészíti ki. Groteszk konstrukció, de következetes
gondolkodásra vall.
Régi ötlet: sok-sok dinamikus hangszóróval teletűzdelt "körsugárzó".
A dbx cég új dobozához azonban extra elektronika is járul, hogy
"korrigálja a szoba akusztikáját"
Mintha afféle térplasztika volna, olyan a Strathearn-hibrid. A fő
rendszerben elektrosztatikus panelek fogják közre a dinamikus
csipogót; az oszlop gyakorlatilag szabadon áll, noha közös talapzatra
van építve a szub-basszussugárzóval
* És még egy kép a Chicagói Elektronikai Show-ról: egy erősítő,
amelynek láttán sok audiofil megNYALja a szája szélét. A szójáték a
New York Audio Lab (NYAL) nevére utal, ez a cég nem más, mint a nemrég
elhunyt legendás amerikai tervező, Julius Futterman jogutóda.
Futterman teljesítményerősítői arról nevezetesek, hogy bár
elektroncsővel működnek, nem tartalmaznak kímenőtranszformátort.
Ezúttal azonban nem igazi csöves erősítőt, hanem egy hibridet
láthatunk. A 18000 dolláros (nem tévedés, ötjegyű szám) "Moscode"-nak
csak a bemenete és a meghajtó fokozata csöves, a kimenetét MOSFET-ek
alkotják. A hálózati transzformátort balra hátul találjuk, a doboz
közepén látható jószág nem trafó, hanem egy jókora ventillátor.
"Moscode": csöves bemenet, MOSFET-es kimenet. A világ egyik legdrágább
teljesítményerősítője
* Ha már egyszer az Akai meghívta Japánba, Alvin Gold összeköti a
kellemeset a hasznossal, és meginterjúvolja Yashaki Suganót, a
világhírű Koetsu hangszedők tervezőjét. Aki nem hallott volna a
Koetsukról, nyugodtan asszociálhatja őket az olasz mesterhegedűkkel
(mondjuk a Guarnerikkel, hogy hűségesek maradjunk jelen kiadásunk
programjához). A Koetsu hangszedőkből havonta nem egészen 200 darab
készül. A feléből Black lesz, negyedéből Red, nyolcadából Sapphire,
tizenhatodából Gold - és a nagy szortírozás végén néhány példány a
Signature jelölést kapja.*
(* Mr. Sugano nyilván nem ismeri a magyar irodalmat és a mi
Kazinczynk epigrammáját, amelyben pedig ugyanezzel a módszerrel
selejtezik egy költő (Kisfaludy) verseit: "Tűzbe felét!" "Vetem."
"Újra felét!" "Im." "Harmadikát még!" stb. A bölcselkedő szerkesztő
megjegyzése.)
Az utóbbiakat, vagyis a legjobban sikerült kis "generátorokat"
onix-testbe építik, egyébként a Koetsuk jellegzetes burkolata:
rózsafa. (Sugano cége egész Japánban mindent tűvé tesz, hogy
felkutassa a régi, kiszáradt rózsafa-bútorokat!) A Sapphire
kivételével mindegyik modellnek boronból van a tűtartó rudacskája. A
mágnes mindenkor szamárium-kobalt. A tűhegy a line contact-nak egy
különleges, szabadalmaztatott változata. Ami az illesztő-egységeket
illeti (mert hiszen a Koetsuk természetesen mozgótekercses típusok),
Mr. Sugano trafópárti, az elő-előerősítőket kevésbé szereti.
* Folytatódik az AMP-01 fonoelőerősítő építése, amelyet öt
hónappal ezelőtt kezdett meg a HFN/RR. A nagy mű csak majd novemberben
fejeződik be. Hogy valóban korszakalkotó konstrukció-e az AMP-01, nem
tudhatjuk, de tény, hogy hifi magazin eddig még sohasem áldozott
ekkora terjedelmet egy Csináld Magad fono-elektronikának...
A (Csináld Magad) Amp-01 előerősítő RIAA modulja. Bizalomgerjesztő
technológia
* Az Arany Pulyka Díjak alapításának első évfordulóján a HFN/RR
újra kiosztja az okleveleket és emlékplaketteket az arra érdemeseknek,
tehát a legidétlenebb készülékek kiötlőinek.
Az Arany Pulyka Díj emblémája a Hi-Fi-Newsból, és az egyik abszolút
győztes: a Transcriptor cég Vestigial hangkarja, amely tőből mozog
vízszintes irányban, függőlegesen viszont már csak a fejével bólogat
Pulykát kapott például a Transcriptor cég a képünkön látható
Vestigial Hangkarért, amely úgy van csapágyazva, hogy jobbra-balra még
tőből elfordul, fel-le viszont már csak a papucsával bólogat, merthogy
így vízszintes irányban nagy, függőlegesen pedig kicsiny értéken
tarthatják a rendszer effektív tömegét... Dicséretben részesült a Guss
System 1 elnevezésű hangsugárzó rendszer, amely összesen 102
hangszórót egyesít 4 dobozban (6-6 darab 40 centis mélyhangszóró,
kétféle méretű középhangszórók, 50 darab Motorala piezoelektromos
szupercsipogó stb. stb.). Előásták a feledésből a japán Trio (Kenwood)
Supreme 1 típusjelű erősítőjét, ebben három sztereó végfok volt
összeházasítva, hogy a tulaj könnyen átállhasson a multiamplifikált
hangsugárzórendszerekre: "Végy háromutas hangdobozt; távolítsd el a
keresztváltót stb." A Nakamichinek egyszerre két pulyka is jutott, egy
az RX-202E Egyirányú Oda-Visszajátszó Deckért (ha jól értjük, ez a
készülék saját maga fordítja meg a kazettát valami egészen bonyolult
módon), egy másikat pedig a négyezer dolláros TX-1000 lemezjátszóért,
amely számítástechnikai pontossággal központosítja a hanglemezeket -
mintha a lemez-excentricitás volna a High Fidelity legnagyobb
veszedelme.
Többrendbéli pulykát adományoztak az általunk is jól ismert NAD
cégnek, a hangkarok tervezése és propagálása terén tanúsított
vitézségéért. A NAD már tavaly is kapott egy pulykát Azért A Bizonyos
Lapos Hangkarért, most pedig pálfordulásával végképp megnyerte magának
a zsűrit, amikor anélkül mondott búcsút a lapos karnak, hogy elveit
nyilvánosan is megtagadta volna. Végül is mindegy, hogy lapos-e a kar
vagy cső alakú - az a fontos, hogy a NAD készíti. A cég ezzel elnyerte
a Vagy Hatot, Vagy Bakot emblémát, az Üvölts Együtt A Farkasokkal
oklevelet, valamint az Eső Utáni Köpönyegforgatóknak kijáró
érdemérmet.
* A szeptemberi szám "Nyuszija" egyébként a KEF cég új
monitorhangsugárzója, a Reference Series 104/2. A típusszám a régi,
tizenkét évvel ezelőtti KEF-sikermodellre akarja emlékeztetni a
vásárlóközönséget, noha a 104/2 valójában egészen másfajta,
meglehetősen bonyolult konstrukció, mint ez a mellékelt, sőt meglékelt
ábrán tüstént szembeötlik. A KEF különösen a basszusrendszerre büszke,
ez egészen újszerű: két mélyhangszóró közös üregbe sugároz, a
basszusenergia egy reflexnyílásszerű lyukon át lép ki a szabadba.
Természetesen nem reflexdobozról van szó, hiszen mindkét membrán
mögött zárt üreg helyezkedik el. Az átmeneti frekvencia 150Hz. A két
hangszórót mechanikailag is egymáshoz csatolják egy fémrúddal. A két
membrán akusztikailag szinkronban mozog ugyan, mechanikailag viszont
mindig egymással ellenkező irányban rángatják a dobozt, és így
bizonyos dobozrezonanciák kioltódnak.
A KEF új slágere, a Reference Series 104/2. anatómiáját metszetrajz
szemlélteti.
A középsugárzók a csipogó alatt és fölött, szimmetrikusan
helyezkednek el, és nincs sasszijuk: a membrán a dobozka előlapjára, a
mágneskör a hátlapra van erősítve. A doboz csillapítóanyaggal van
kiöntve, és trapéz-keresztmetszetű, tehát az élein kevésbé képződnek
diffrakciók. A keresztváltó hihetetlenül bonyolult, és oly mértékben
korrigálja a rendszer impedanciájának anomáliáit, hogy az
impedanciagörbe szinte le sem lép a névleges 4 ohmot jelző vonalról!
A 104/2-es nagyon különös hangsugárzó: akkora hangnyomást képes
kelteni, amekkorát eddig inkább csak a Tannoy- és JBL-fajta
stúdiómonitorok szolgáltattak (110-112dB!), viszont a basszusa nem
hatol eléggé mélyre. Sztereofóniája szép, precíz, hangja tiszta, de -
ha hihetünk Collomsnak - egy kissé prezenszes, agresszív, fárasztó.
* Az "Anakrofil" Ken Kessler a Radford STA25 után most a
Michaelson & Austin TV A-1-et állítja piedesztálra - joggal, mert
magunk is tanúsíthatjuk, hogy ez a hetvenes évek végén konstruált,
tehát egyáltalán nem őskori teljesítményerősítő minden tekintetben
extraklasszisnak számít.
* Kesslernek egyébként is jó napja van, mert neki adták oda
tesztelésre a Rogers újkeletű szub-basszussugárzóját, az LSB1-et,
tekintettel arra, hogy a szerkesztőség tagjai közül Kessler az, aki
odahaza a híres, BBC-tervezte Rogers-miniboxot, az LS3/5A-t használja.
A minidobozoknak általában az a hibájuk, hogy nincs basszusuk. A
szubbasszus most is csodákat művel, de Kessler azért nem teljesen
elégedett, és megjegyzi, hogy az LSB1 állítólag még sokkal jobban
beválik a Celestion SL6-oshoz. (Ez biztosan így is van, hiszen az
LS3/5A-nak csúnya kiemelése van 130Hz környékén, és így nehezebb
összhangba hozni a szub-basszussal, mint a precízebb mélyhangátvitelű
SL6-ot.)
* Négy neves előerősítőt tesztel Martin Colloms. Ezek közül a
Counterpoint SA-7 és a DNM-előerősítő képét már bemutattuk, most pedig
közreadjuk a Pink Triangle Pip és a Sugden C128 képét is, hadd lássa a
magyar, hogy külföldön is tudnak csúnya erősítőket tervezni.
Rondácska, de rangos előerősítők: a Pink Triangle Pip (felül) és a
Sugden C128 (alul). Elfogadnánk-e ilyet mondjuk az Oriontól vagy az
Elektrofontól is?
Október
Az Amp-01 előerősítő tervezője, Ben Duncan most éppen a
RIAA-egységnél tart, és néhány szóban kifejti ezzel kapcsolatos
filozófiáját is. A többi között elmondja, hogy a RIAA-korrekció
(szokásos) frekvencia-anomáliái főleg a középsávban jelentkeznek, és
ott meglehetősen széles sávban érvényesülnek, olyannyira, hogy 0,5
decibelnyi eltérés többet nyom a latban, mint mondjuk egy 100Hz alatti
éles csúcs a hangszóróból. Hivatkozik még az agy hibakorrekciós
képességére is, ezt a jelenséget mindnyájan jól ismerjük:
zenehallgatás közben az ember igyekszik túltenni magát a hibákon, és
csakis a zenére koncentrál. Duncan olyasféleképpen fogalmaz, miszerint
a jó erősítő nem teszi ugyan jobbá a hangminőséget, csak éppen
megkönnyíti az agy számára a hibakorrekciót, miáltal zavartalanabbul
koncentrálhatunk a zenére. Nem butaság.
* A HFN/RR újra szóhoz juttatja Doug Saxot, a Sheffield cég
alapítóját és hangmesterét, a digitális technika egyik legelszántabb
kritikusát, Atkinson ugyanis kinn járt a CES-en (a chicagói Consumer
Electronic Show-n), összetalálkozott az amerikai szaktekintéllyel és
meg is interjúvolta. Hát hogy is van az, kérdi Atkinson, hogy a
Sheffield az utóbbi időben maga is gyárt CD-korongokat?
"Két piac létezik - magyarázza Sax -, mindkettőn jelen kell
lennünk. Tehát Compact Disc-eket is kiadunk. Természetesen minél jobb
CD-hangra törekszem, de eszembe sem jut, hogy a CD-t a tapasztaltabb
audiofileknek is ajánljam. Sajnos, nekem nincs elég pénzem, hogy azt
csináljam, amit szeretnék. Remélhetőleg a CD-n annyit fogok keresni,
hogy végre módom lesz klasszikus zenei felvételeket készíteni, analóg
berendezéssel, csöves elektronikákkal..."
* Tesztek. Paul Messenger a drága (345 fontsterlinges) Linn Karma
hangszedőről ír, dicsérőleg. Ez sem angol gyártmány, a japán Supex
készíti, akárcsak a Linn többi MC-jét. Ennyi pénzért (vagy akár
félennyiért) már tuner+erősítőt is lehet vásárolni. Alvin Gold négy
japán szetet vesz fülügyre (Akai AM-U5/AT-S7L, Onkyo A-22/T22L, Sony
TA-AX500/ST-JX500, Yamaha A-500/T-500). Gold szerint "ismét
bebizonyosodott ama előítélet igazsága, miszerint ennyi pénzért csak
jó paramétereket lehet vásárolni, nem pedig jó hangminőséget".
Pontosabban, az összesen nyolc masina közül egyik sincs versenyben a
legjobb 100 fontsterlinges erősítőkkel, illetve tunerekkel.
*
Meg'font'olt kiadások
Colloms nemrég külön rovatot indított, kezdő audiofileknek.
Komplett hifi-berendezéseket állít össze, egy-egy meghatározott
űrtartalmú pénztárca tulajdonosa számára. Első nekifutásra 250
fontsterlingben szabta meg a büdzsét - ne feledjük, ez a számunkra
ménkű nagy összeg Angliában alig fele a havi nettó átlagkeresetnek!
Colloms javallatai: Dual 505 lemezjátszó (85,- hangszedővel),
versenytárs nélkül. NAD 3120-as erősítő (ennek árát lapzártakor
emelték 110 fontra, ez a gép így kilóg a 250 fontos büdzséből),
alternatíva: Rotel RA 820 (85,-). Marantz LD20 hangdobozpár (80,-),
alternatívák: Rotel RL850 (80,-) és KEF Chorale (80,-).
A következő számokban Colloms fokozatosan emeli a költségvetés
összegét. A 300 fontsterlinges "alapberendezés" így fest: Rega Planar
2 lemezjátszó a saját RB 250 hangkarjával és Ortofon OM10
hangszedővel, Rotel RA 820 erősítő, Marantz LD20 hangdobozok.
Alternatívák, melyek mindazonáltal kissé felborítják a költségvetést:
NAD 3120 erősítő, Ariston RD20 és Thorens TD 166c lemezjátszó, Epic
hangszedő. (Az utóbbit éppen ezidőtájt teszteli Ken Kessler, és nagyon
jókat ír róla.)
Még feljebb haladva az árlétrán (de még mindig jócskán
belülmaradva az egyhavi átlagkereseten), íme a 375 fontsterlinges Best
Buy lemezjátszóberendezés: változatlanul a Rega az RB 250-nel, de már
Linn Basic mágneses pickuppal, a Mission Cyrus erősítővel és a B & W
DM110-es hangdobozokkal.
Legközelebb, februárban Colloms 500 fontsterlingre emeli a
költségvetés összegét.
Egyszóval, itt vannak a külföldi vásárlási tippek, de aztán ne
nekünk tegyetek szemrehányást, ha nem válnak be. Áll az alku?
*
HI-FI ANSWERS
Szeptember
Nem a legújabb mánia, de most ismét fellángolóban van: a
kábelvarázslás. Teljesen reménytelen vállalkozás volna összefoglalni,
ki mindenki, hol, mikor, mennyit (és mennyiért) értekezett már a
vékony/vastag, szimpla/sodrott kábelek ellen/ mellett, természetesen a
lehető legtudományosabb módon. Csak hogy hűségesen tájékoztassuk
Olvasóinkat, és exponáljuk a problémát a maga teljes súlyával,
bemutatjuk a Monster Cable cég legújabb, Interlink 4, illetve
Interlink Reference elnevezésű kábeltípusait. (Az ábramagyarázó
szöveget hadd ne fordítsuk le.) Hogy kedvet csináljunk a
szuperkábelekhez, íme néhány árajánlat:
Csatlakozódugókkal szerelt, 1 méteres Interlink 4: 34,50,-.
Ugyanez, de Interlink Reference kábellel: 112,- (igen, 3 számjegy!).
És hogy el ne feledkezzünk róla, a hangkarokhoz ajánlott Interlink
összekötőkábelből 76 font az egyméteres, 92 font a másfélméteres
darab. Mi ez, ha nem Best Buy?
Kábelvarázslás fényképen és rajzon. A Monster Cable Interlink 4 és
Interlink Reference
* Másfajta, de szintén "spéci" kiegészítő egységek: a lemezjátszó
alá való Torlyte-lapok, a QED cég választékából, ezúttal már többféle
méretben. Nem alumíniumból készültek, csak fából, de éppúgy
sejt-szerkezetűek, mint az Aerolam, és szintén rendkívül könnyűek és
szilárdak. A TT300 lemezjátszó-asztalka két Torlyte-lapot fog össze
néhány alumíniumcső segítségével.
* A nagy szenzáció nyilván a HFA számára is a KEF 104/2
hangsugárzó, amelyről azonban már részletesen szóltunk a HFN/RR
szemléjében. Itt most David Präkel próbál barátkozni az új
csodadobozzal, és "tán csodálja, ámde nem szereti", szóval, ő sincs
oda a hangjáért.
* Viszont, akárcsak a Hi-Fi News-nak, a HFA-nak is nagyon tetszik
az olcsó, 16 fontsterlinges Goldring Epic hangszedő.
"Volkspickup": Goldring Epic
Október
Az angol újságokat olvasva, lezárt ügynek látszik a
hangdoboz-állványok problematikája. Úgyszólván kötelező az erős
állványzat, alul hegyes fémtüskékkel. Csak az állványok alakja
változik; a Mordaunt Short-ok lábazata például (lásd a képen)
felismerhetően különbözik a Heybrooktól és a Linntől.
Láb nélkül egy lépést se. Mordaunt Short hangdobozok, sajátos szabású
lábazaton. Alul jól kivehetők a fémtüskék
* Aztán itt vannak a Quadropod cég tüskéi, amelyekre most már
mindent rárakhatunk: lemezjátszót, erősítőt, még CD-játszót is, mert
állítólag az is szenved valamiféle akusztikai visszahatástól. Peter
Turner arról biztosít bennünket, hogy kivétel nélkül minden készülék
profitál az alája rakott fémtüskékből. Ha a tüskékkel nem akarjuk
felsérteni az asztalt, íme egy tízfilléres tipp: tegyünk minden tüske
alá egy-egy tízfillérest.
Tüskék, láb nélkül. A Quadropod-készlet
* Deltec CTA 80: "egy nagy gonddal konstruált, új angol
előerősítő", 500 fontsterlingért. A "nagy gond" feltehetően nem
vonatkozik a formatervezésre, mert e tekintetben a CTA 80 még az
ősrégi BEAG-okkal sem mérkőzhet. Jimmy Hughes mindazonáltal máris
kegyeibe fogadta ezt a kis minimálszörnyeteget. Megértjük. Magunk is
rajongunk a ronda előerősítőkért.
Torlyte alátét-lapok, három méretben (40*34, 44,5*35 és 48*37 cm).
Alul: Deltec CTA 80 előerősítő
* Kezeket fel! Avagy a zsebbe! Itt az új Best Buy, a Rega Planar 2
vetélytársa, a Revolver lemezjátszó. Maga a futómű 108 fontba kerül,
hangkarral-hangszedővel 200-ra rúg a számlája, de állítólag ennyit sem
szabad sokallni érte. "Elnézést kérünk a Dual 505-ösök
tulajdonosaitól, de ha egyetlen egyszer bepróbálják a Revolvert a régi
lemezjátszójuk helyére, készek lesznek egy ideig kenyéren és vízen
élni, hogy ők is megvehessék." És ami a Dualra vonatkozik, a
NAD/Teslára is áll. Nem beszélve a kommersz DD-futóművekről...
A Rega Planar 2 vetélytársa, a Revolver lemezjátszó
Audio
1984. június
Nehéz bármiről is beszélni anélkül, hogy a digitális technika
szóba ne kerüljön. Az Audio egyébként is erősen kereskedelmi "ízű"
újság, és mint ilyen, nem rés, hanem erős bástya a digitalizáció
frontján. Mindazonáltal Bert Whyte most arról morfondírozik, hogy 1.
számos audiofil a mai napig is csőbarát, továbbá 2. ezek a csőfülűek
egytől egyig utálják a digitális hangot. (Vesd össze ezt Doug Sax
múltkori nyilatkozatával: "az emberek csak azért nem hallják, mennyire
rossz a digitális hang, mert nem elektroncsöves a
teljesítményerősítőjük.") Whyte megelégszik annyival, hogy konstatálja
e jelenség létezését, anélkül, hogy következtetéseket vonna le belőle,
és ezt az egész eszmefuttatást csak bevezetőnek szánja a
Conrad-Johnson cég elektroncsöves erősítőinek tesztjéhez. A Premier
One elnevezésű végfok 2x200 wattos, a Premier Three egy csinos,
egyszerű, mindazonáltal szintén több ezer dolláros előfok. Éppoly
szívfájdítóak, mint egy Audio Research D-250 vagy SP10.
Létezésüket nehéz, hangminőségüket lehetelen letagadni. Még egy csöves
készlet: a conrad-johnson cég erősítői
* A térhallás problematikája olyannyira bonyolult, hogy
teljességében talán senki nem tudja áttekinteni, kivéve a Polk Audio
cég névadóját, akinek tollából most terjedelmes pszichoakusztikai
cikket olvashatunk a júniusi Audióban. A cikk egy kicsit meghaladja a
mi értelmi kapacitásunkat, de annyi kiderül belőle, hogy a világ
legelső, igazán sztereó rendszere a Polk-féle SDA hangsugárzópár,
amelynek felépítését a következő oldalon szemléltetjük. Indoklás:
eltérően a fejhallgatóktól, melyek precízen szétosztják a bal és a
jobb csatorna jelét a két fülünk között, a hangsugárzókról mindkét
csatorna jelét mindkét fülünkkel halljuk, és így a sztereofón effektus
egy része elkenődik. A Polk Audio ezért a normál sztereó rendszert
kiegészíti egy külső, pótlólagos hangszórósávval, és az utóbbiakra úgy
keveri rá a két csatorna különbségjeleit, hogy a fölösleges, a fül
által duplán észlelt jelek kioltódjanak, és mindkét fülünk csak azt
hallja, amit hallania kell. A koncepció maga egyébként nem
értelmetlen, csak az az érzésünk, már megint egyetlen paramétert
hangsúlyoz, a többinek a rovására.
(És következik a szokásos, frontális támadás a vásárlóközönség
bukszája ellen: az eddig kevéssé ismert Polk egyszeriben 24 oldalnyi,
felerészben színes hirdetést ad fel az októberi Évkönyvben.)
A Polk-féle különleges sztereórendszer elvi rajza (bővebbet a
szövegben). Fenn a Polk SDA-2 (ez egy egyszerűbb modell, nem két,
hanem csak egy külső középsugárzója van).
* Polk fejtegetéseinél valószínűleg sokkal több figyelmet
érdemelnek Heyser ábrái, pedig azokon nem is hangsugárzót látunk, csak
diagramokat. Már a mi magazinunkban is többször szóba került a
hangsugárzók egyik igen kritikus paramétere, az impedanciája. A
hangsugárzók impedanciáját általában egyetlen adattal jellemzik: 4
ohm, 8 ohm. Jobb esetben (HFM) felveszik a rendszer teljes
impedanciagörbéjét, ez megmutatja, hogyan változik az impedancia
értéke a frekvencia függvényében. Ez a görbe azonban még mindig nagyon
keveset mond, és hajlamossá tesz bennünket, hogy a hangsugárzót olybá
vegyük, mint valamiféle szimpla ellenállást az erősítőből érkező
áramfolyam útjában. A hangsugárzó bizonyos mértékig valóban olyan,
mintha ellenállás volna, egyszersmind azonban tekercs és kondenzátor
módjára is viselkedik. Az impedancia kifejezés valójában egy kalap alá
veszi a rezisztív, az induktív és a kapacitív viselkedésformát.
Heyser ábrái a hangsugárzók impedanciakarakterét világítják meg.
Felső kép: hagyományos frekvencia-impedancia jelleggörbe.
Középen: ugyanaz, de valóságosabb dimenziókba helyezve:
megfigyelnivalók egy jellegzetes komplex impedanciagörbén
Alsó kép: A görbe mindig az óramutató járásával megegyező irányban
halad, miközben a frekvencia növekszik
Heyser nemcsak kitűnő szakember, hanem nagyszerű ismeretterjesztő
is, érdemes odafigyelni a nagyközönségnek (és valójában a
tervezőmérnököknek) szánt magyarázataira. Íme az impedancia fogalma,
az ő interpretációjában.
Az 1. ábra egy hangsugárzó konvencionális impedancia-görbéje,
ahogy ezt a Hifi Magazinban is publikáljuk. (Jó tudni, hogy ha a
hangsugárzónkon szintszabályzók is vannak, és ezeket tekergetjük,
akkor az impedanciagörbét is befolyásoljuk, tehát például
előfordulhat, hogy egyes frekvenciákon a névleges impedancia alá esik
a görbe, aminek aztán kellemetlen hatása lehet a hangképre, sőt,
balszerencsés esetben magára az erősítőre is.) A 2. ábrára a komplex
impedanciagörbét rajzolták fel, a frekvencia növekedésével az
óramutató járása szerint haladva. A vízszintes tengely nem más, mint a
rezisztív, azaz tisztán ohmos ellenállás; valahányszor a görbe letér
"az egyenes útról", impedanciája reaktívvá, "feleselővé" válik. A
felső tartományban az impedancia induktív: minél hevesebben próbálja
elhárítani a hangsugárzó az áramerősség-változást, annál magasabbra
fut a görbe. Az alsó tartomány kapacitív: minél hevesebben próbálja
elhárítani a hangsugárzó a feszültségváltozást, annál mélyebbre
süllyed a görbe.
A körkörös forma: az energiaváltozás kifejezője. Minden egyes, a
többitől elkülöníthető energiacsomag, impedancia-rezonanciacsúcs
egy-egy kört idéz elő a görbén, amely aztán így nem is marad olyan
szép sima, egyenletes, mint amilyennek a 2. ábrán látszik, hanem (3.
ábra) egy egész sereg kunkor keletkezik rajta - "malacfarok", ahogy
Heyser nevezi.
Nézzük csak ezeket a malacfarkakat. A zártdobozos mélysugárzónak
egyetlen basszus-rezonanciaköre van, a reflexdoboznak kettő. De a zárt
doboznak is lehet egy második rezonanciaköre az impedanciagörbén: ha a
doboz nincs jól lezárva, tehát szelel. A görbe ezt is elárulja!
A figyelmes olvasónak nyilván feltűnt, hogy az impedanciagörbe
kialakította kör egyáltalán nem olyan, mint ha körzővel rajzolták
volna. Meglehetősen szabálytalan. Vajon miért? Azért, mert a
hangsugárzóban nemcsak a motorok szólnak, hanem a dobozfalak is hangot
keltenek. Ezt pedig az egész rendszer érzékeli! (Másfajta
dobozrezonanciák pedig további malacfarkakat rajzolnak a
basszuskörre.)
A hangszórók, ha azonos frekvencián működnek (például a
keresztezési tartományban), társalogni kezdenek egymással, megérzik a
másik "beszédét", és szintén kunkorítanak egyet az impedanciagörbén.
Hasonlóképpen, különféle konstrukciós hibák, mint például a
membránszél rezonanciája stb. újabb malacfarkakat idéznek elő.
Heyser rábök mutatóujjával a görbe egyik jellegzetes pontjára, és
1. számmal jelöli a magastartomány egyik erősen kapacitív szakaszát. A
legtöbb hifi-erősítő sokkal jobban szereti a rezisztív és induktív
terhelést a kapacitívnál. Magas frekvenciákon, ahol is fontossá válik
a jelváltozás gyorsasága (slew rate), az 1. pontot az erősítő sokkal
nehezebben kontrollálja, mint a teljesen rezisztív 2. pontot. Ilyenkor
a hangkép felső regisztere - rezesek, vonósok, emberi hang - érdessé
válik.
A hangsugárzó tehát nem úgy viselkedik, mint egy 8 ohmos
ellenállás - és az erősítő-konstruktőröknek ezt már illene figyelembe
venniük. "Végtére, ők is olvassák az Audio-t..."
* Tesztek. Carver receiver, Sherwood S-2680CP receiver, Micro
Seiki CD-M1 és Akai CD-D1 CD-játszó, Audio Research SP-10/D-70
elő/végerősítő, valamint (képünkön) a pöttöm Innovative Techniques
ITC-1 hangsugárzó, amely állítólag versenytársa lesz a "nagy"
minidobozoknak. Mérni nem mérik, csupán szubjektíve bírálják el - ez
az eljárás újdonság az Audio gyakorlatában.
Kis nagy doboz: Innovative Techniques ITC-1. Alul van a zengő, középen
a csipogó; a dohogó felfelé néz
Július
Most már kétségtelenül meg vannak számlálva az analóg technika
napjai, ha az Ampex cég, amelynek neve ugyan Magyarországon a
videotechnikában vált fogalommá, de amelyet az audiotechnikában még
inkább respektálnak; szóval, ha az Ampex elhatározta, hogy többé már
nem gyárt analóg magnót. Csak alkatrészeket szállít az eddig eladott
készülékekhez, még 8 vagy 10 évig. Aztán vége. Az Ampex mostantól
kezdve már csak videóval foglalkozik.
* Az antidigitalisták után most egy digitálpártinak adja meg a
szót az Audio: Jack Renner hangmérnöknek, a Telarc lemezgyár
alapítójának. A Telarcról annyit kell tudni, hogy az elsők között tért
át a digitális felvételtechnikára, hogy a Soundstream-rendszert
használja, és hogy a minimál-mikrofonozás híve. Néhány kérdés és
felelet az interjúból, szabad fordításban:
Miért használnak a hangmérnökök olyan sok mikrofont?
- A producer kívánságára. A producer biztosra akar menni, azt
akarja, hogy utólag, tehát nyugodtabb körülmények között a
keverőszobában lehessen beállítani a végleges hangképet. Azonkívül a
sokcsatornás rendszerek elterjedésével a hangmérnökök is
elkényelmesedtek. "Könnyebb beiktatni egy újabb mikrofont - mondják -,
mint kimenni a stúdióból, és átrendezni az ültetést."
A mikrofontechnikában valóban mindig jobb a kevés, mint a sok?
- Számomra feltétlenül. Minél több a mikrofon, annál nagyobb a
kísértés, hogy az ember megjátssza a nagyokost, belenyúljon a
karmester munkájába, megváltoztassa a hangzásképet. Véleményem szerint
ha a karmester megtalálta azt a zenei egyensúlyt, amelyet keresett,
akkor nekem ezt kell rögzítenem. Végtére, a komolyzenét reprodukálni
kell, nem pedig kreálni, mint a könnyűzenét.
A CD lesz-e a jövőben az új standard, a fő műsorforrás?
- Igen, ha olyan készüléken játsszák le, amilyenen kell. A mi
digitális (Soundstream) berendezésünkön a bemenetet nem lehet
megkülönböztetni a kimenettől, ezt legalább 60 alkalommal
bebizonyítottuk az aranyfülűeknek. De a CD-játszók, különösen azok,
amelyeket mi nem kedvelünk, a középtartományban érdesen szólnak,
pontosan úgy, ahogy ezt azok hallják, akik nem szeretik a digitális
technikát.
Tehetnek-e erről a hangmérnökök is?
- A hangmérnökök még nem tanulták ki a digitális technikát. Túl
magas tónusú mikrofonokat használnak.
Mennyiben múlik a Telarc-felvételek hangminősége a
Soundstream-rendszer minőségén?
- Teljes mértékben. Semelyik digitális rendszer nem szól ennyire
hűségesen. Ami nem jelenti, hogy Soundstreammel is ne lehetne nagyon
rossz felvételeket csinálni.
* Tesztek. Acoustic Research lemezjátszó, van den Hul/EMT és van
den Hul I. hangszedő, Nakamichi RX-505 csévélő, Perreaux SM2
előerősítő, Spectrascan végfok.