Hangszerviz |
Címünk: Hifi Magazin, Budapest 1906. Pf. 223.
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Minden levélre
válaszolunk, ha nem is postafordultával; válaszboríték fölösleges.
Felhívjuk olyásóink figyelmét, hogy a levelekből alkalomadtán
szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz
hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét
bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük, ezért térítés nélkül
közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, iparszerű
foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük
Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak és fogalmazzanak tömören,
mert apróhirdetésüket helyszűke esetén kénytelenek vagyunk
megrövidíteni.
Köszönetnyilvánítás
A Hifi Magazin ezúton mond köszönetet annak a kedves olvasójának,
aki nem kért szerkesztőségünktől
sem prospektust,
sem kapcsolási rajzot,
sem nyáklap-tervet,
sem szervizkönyvet,
sem poszterképet,
sem postacímet,
amit aztán ezért nem is kellett mentegetődzve, udvariasan, de
határozottan megtagadnunk tőle. Sajnos, mint már többször is
leszögeztük, műszaki irományok és sztárfotók beszerzésére nem futja
sem az időnkből, sem az erőnkből. A külföldi gyárak és kereskedők
címjegyzékét, majd e lista kiegészítését közreadtuk a HFM 9., illetve
11. számában; e kiadásainkat jelenleg is meg lehet venni, vagy akár
utánvéttel megrendelni a Lapkiadó Vállalat Bp., Thököly út 21. szám
alatti hírlapboltjától. Ami a belföldi vállalatokat illeti, ezeknek
címe benne van a budapesti vagy valamelyik megyei telefonkönyvben
(amely megtalálható minden nagyobb postahivatalban), ezenkívül az
iparcikk-boltokban is ott a készülék, a készülék mellett a kezelési
utasítás, azon a gyár címe - egyszerűbb és gyorsabb ott utánanézni,
mint levelezni a Hifi Magazinnal.
Egy és más
Bognár Imre
Pápa, Rózsa Ferenc u. 52/a, 8500
(...)Szeretnék én is hozzászólni ahhoz a vitához, amely a Magyar
Rádió URH adása körül folyik.
Lassan már két éve, hogy módomban van összehasonlítani a magyar,
osztrák és cseh adókat. E három ország rádiói külön kategóriába
tartoznak, minden kétséget kizáróan az osztrák adások minősége a
legjobb és a cseh adásoké a legrosszabb. A mi adásaink minősége -
véleményem szerint - a kettő között van. Az osztrák jó térhatású, kis
zajú és "hangos", a cseh rossz térhatású és nagyon "vérszegény", alig
mozgatja az osztrákra beállított szintszabályozót, a magyar pedig hol
ehhez, hol ahhoz esik közelebb.
Ennek az ingadozásnak egy részét a rádió stúdióiban hozzák létre
(recsegő lemez, rossz hangszín és szintbeállítás) a másik hányadát
pedig az adók teszik hozzá, vagy talán inkább az adók kezelői.
Hallgattam én már kedvenc műsoraimban sustorgást, súgást, recsegést és
elviselhetetlen torzítást. Mindezek kiküszöbölhetők lennének, ha a
személyzet állandóan ellenőrizné a sugárzott jelet. Tudom - hiszen én
is szakember vagyok - hogy ez nem olyan egyszerű, mivel két (esetleg
három) ember nem tud egyszerre 5-6 műszert ellenőrizni folyamatosan -
de többször bele lehetne hallgatni egybe-egybe. Hát ennyit erről,
egyébként "nagy" Orion rádióm van.
Zalatnai Zoltán
Szeged, Torontál tér 3/B, 6726
(...)Megpályázom a jövő évi három számot egy névadással. Javaslom,
nevezzük a kis figurát Gyurkának. Szerintem elég plasztilinos. Ám nem
az a lényeg, hogy milyen nevet kap a keresztségben, hanem hogy ezután
is a lap belső munkatársa maradjon (...)
Néhány tapasztalatomat szeretném továbbadni Önöknek az Orion
minikészülékeivel kapcsolatban. Igenis van dörzskapcsolat az SE 1025
hangerőszabályzói között. Óraszámlap-hasonlattal élve: déltől ötig.
Vagyis a körpályának azon a részén, amelyet véleményem szerint
ritkábban használunk (a szomszédok és a családi béke miatt). Viszont
héttől délig tényleg össze-vissza csúszkálnak egymáson a gombok,
érdekes játékká téve a hangerőszabályozást. Valóban csak apró
bosszúság, de megtakaríthatták volna.
ST 1025 tuner: a légsúlyú versenyző megmérkőzött a nehézsúlyú ST
240-essel. Közös antennáról, de egy gyári osztón keresztül érkezett a
jel a tunerek 75 ohmos bemenetére. Önökkel ellentétben azt
tapasztaltuk, hogy a kis tuner mind az OIRT, mind a CCIR sávon jól
észrevehetően érzékenyebb, mint a bátyja. A hangjuk azonban nagyon
eltérő volt. Az ST 240-es tisztábban, csengőbben, élénkebben szólalt
meg a Merkury erősítőjén keresztül. A másik fojtottabb volt, nem
csillogott annyira. A mélyeken nem éreztünk különbséget. Önök
összehasonlították-e már a két tunert, s ha igen, mi a véleményük? (A
tunerek szubjektív tesztjét az igen közeli jövőben megkezdjük. A
szerk.) Sztereóban nem tudtuk megejteni a próbát, mivel a jel
szétosztása miatt a sztereó vétel erősen közepes volt, és a zaj
meglehetősen zavart bennünket.
Hálás köszönet a Ramovillnak, az Ortofonnak, az Opus 3-nak és a
HFM-nek a 0003-as tesztlemezért. Ilyen jó minőségű és hangú lemezt én
még nem hallottam. Pedig a láncom igencsak alapfokú... Gondolom jobb
berendezésen még jobban éreztük volna a különbséget a tesztlemez és az
átlag lemezek hangja között. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, mondok
egy példát. Az Ortofonról az 1:4; a másik pedig Cseh Tamás Antoine és
Desire című lemezéről egy hasonló jellegű rész. A magyar felvétel
véleményem szerint kétségbeejtően fahangú, testetlen, ványadt a dánhoz
képest. Nem tudom elhinni, hogy mi nem lennénk képesek olyan
felvételek készítésére, mint az Opus 3 cég.
Popfül
Virágh István
Bp., Mátyás kir. u. 29., 1181
Tisztelt Mező András! Először szeretném leszögezni, hogy a HFM 16.
számában megjelent levelével (lásd: "További indiszkrécióink"; a
szerk.) csaknem teljesen egyetértek. A "csaknem", amivel kissé
felháborított, a következő mondat: "Egy popzenén eligénytelenedett fül
nyilván nem érzékeny az efféle hibára." Ezt miből gondolja? Én
nagyrészt ún. könnyűzenét hallgatok és műszaki ember vagyok. Viszont
komolyzenén nevelkedtem. Amiért évek óta a popműfajnak hódolok, nem
hiszem, hogy a fülem eligénytelenedett volna. Való igaz, hogy egyes
technikai inkorrektségek a popzenében kevésbé zavaróak, vagy
éppenséggel pont a zenészek és hangmérnökök "élnek vele". Viszont egy
nem "belefőzött" vibrátó igencsak zavaró, sőt idegesítő lehet. Higgye
el, hogy egy popzenekedvelő hifista füle nem igénytelen, csak lehet,
hogy más igényeket támaszt a hangrögzítő és reprodukáló eszközökkel
szemben.(...)
Remélem nem fog rám megharagudni. Őszinte híve: Virágh István
(A szerkesztő megjegyzése: Ez mind színigaz, István. De, mint
látjuk, azért mégis fontosnak találta megjegyezni, hogy "viszont
komolyzenén nevelkedtem"...)
Nyugati hifi-világ
Pusztai Ferenc
Wien, Zwergg. 4/2, 1020
Tisztelt Szerkesztőség! Ezúton szeretném kifejteni véleményem a
Hifi Magazinról. Mivel kezembe került a legújabb kiadása. Hát nagyon
elszomorított a magazin a tartalmát illetően. Kérem, ez a Heted 7
Határ című rovatuk egy értelmetlen, felesleges információközlés. Az
itt bemutatott készülékek még a nyugati hifi-világban is csak
korlátozott érdeklődésre tartanak számot. Ezért teljesen
értelmetlennek tartom az Önök által bemutatott készülékeknek a
propagálását. Ez helyett inkább a realitástól nem ennyire
elrugaszkodott készülékeket, hanem a mindenki számára közismertebb
cégek magasabb színvonalú készülékeit ismertetnék, pl. Sony, Onkyo,
Hitachi, JVC, Pioneer stb., amik a hazai vásárlók számára is
könnyebben elérhetők, és egyben tájékoztatnák az érdeklődőket az újabb
készülékekről.
Hogyan is vitatkozhatnánk a turistával, aki egyszer elutazott
Bécsbe, és most úgy érzi, belecseppent "a nyugati hifi-világba" és
körül van véve "a mindenki által közismertebb cégek magasabb
színvonalú készülékeivel"? Inkább csak figyelmébe ajánljuk a következő
levelet.
Gyarmati Béla
Bp., Krisztina krt. 73., 1016
Átestem az összes gyermekbetegségen, valamint egy Akai és egy
Pioneer hifi tornyon.
Amikor először olvastam a Hifi Magazint, ordítottam,
toporzékoltam; sehol egy márkás japán (Sony, Akai stb.) torony, csupa
ismeretlen cég nevére hivatkoznak, és ilyen primitív masinákat
tartanak nagyra (csak néhány kapcsoló, LED-sor sehol). Ahogy több
HFM-en is átrágtam magam, elkezdtem odafigyelni tornyom hangjára - és
kezdett megrendülni a belé vetett hitem. Végül az egészet eladtam.
Tehát a HFM-nek igen jó audiofülnevelő hatása van. Most már csak azt
kellene tudnom, hogyan tovább?
És itt van a kutya elásva, mert a HFM nem segíti eléggé a megtért
bárányokat. Ugyanis szerintem, ha bátran adnának antitorony-tippeket,
akkor még a bizományikban levő készletek is átalakulhatnának...
Javaslom, nyissanak egy kis rovatot, amiben különböző árkategóriákban
ajánlanak antitornyokat, sőt, megadják azokat a nyugat-európai címeket
is, ahol azok valószínűleg kaphatók. És ha már mindenki eljutott egy
antitorony szintjére, akkor már magától is találgathat, hogyan tovább.
Kérem Önöket, adjanak nekem tippet kb. 500 angol font értékű
antitoronyra: lemezjátszó, erősítő, hangfal, főleg jazz és jazz-rock
hallgatására.
Kérjük, lapozza fel sajtószemlénkben a "Megfontolt kiadások" című
cikket.
NC 470
Angyal György
Bp., Lehel u. 8., 1039
...Hazahoztam, megvan. A lapos karról a szomszédban (legalábbis
Szlovákia nagyobb városaiban) még csak nem is hallottak. Megmutattam a
Magazin fotóját, erre mosolyogva megnyugtattak, hogy ilyen nincs,
higgyem el, ez bizonyosan fotótrükk. Ők jobban tudják. Azt sem mindig
értettem, hogy mit mondanak, nemhogy vitáztam volna velük.
Végül is Uherské Hradiste-ben (még leírni is elég) vettem meg,
mivel az ottani Tesla szakboltban - ez valahol a Ramovill és az
Ezermester között van - a hagyományos kart külön is lehetett kapni,
135 koronáért. A komplett gép egyébként a VM 2102-es fejjel 2520
korona, vagyis a többi HiFi jelzésű Tesla sasszi között az NC 420 után
a legolcsóbb! Valóban, ahogy a Magazin is írta, Keleten mások az
árarányok, mint Nyugaton. Sőt, még Kelet-Pesten is, mint
Nyugat-Szlovákiában...
Nem ismerem a csehszlovák hifi-kultúrát (-sajtót, -ipart), de amíg
nálunk tart a polémia, hogy kellene egy hazai tesztlemez, addig a
Supraphon úgy találta, érdemes a piacon megjelennie egy ilyennel. A
lemez első oldalán a 440Hz modulációja van, 5-15Hz-ig egy Hz-es
lépésenként, oda-vissza, a karrezonancia méréséhez. (Én nem sok
mindent hallottam, de ez más kérdés.) A másik oldalon "fehérzaj"
balról, jobbról, középről (ha jó a fázis), majd 1-1 perc Csajkovszkij
b-moll zongoraverseny és Guantanamera, igen szépen, ezután jó
féloldalnyi üres barázda, kb. 5mm-es emelkedéssel (tán a követési
képesség ellenőrzésére?) A zene gyönyörű, az üres barázda zajtalan,
szóval minden szép és jó. Ezt a szép, jó stb. dolgot, pedig -
figyelem! - HOZZÁ ADJÁK a géphez. Ez a gesztus ugye nem megszokott
dolog ebben az árkategóriában.
Tartozék a játszóhoz három kis műanyag hernyócsavar (6-9-12mm
hosszban), az eredeti 15mm-esen kívül, a rezonancia-frekvencia
beállításához, valamint egy tartalék meghajtószíj is. Ez utóbbit
rögtön ki is próbáltam, ugyanis az eredeti szíjjal elindítva mindig
egy jókedvű nyikkanással kezdett forogni a tányér. Összemérve, az
eredeti szíj kb. 15-20mm-rel volt hosszabb (vagy fáradtabb), mint a
tartalék. Kicseréltem, megnyugodtam, megvagyok. A vidám nyikorgás is,
legfeljebb némiképp csökkent. Ezen kívül lényeges gond nincs, hacsak
az nem, hogy a forgásban levő motor hangját a géptől jó fél-egy
méterre még igencsak hallani lehet - és még szó sincs süketszobáról,
csak a família respektálta a lábbujjhegyen motyogó családfő
igyekezetét... Az is érdekes, hogy a lift által felemelt kar
legfeljebb egy-másfél mm-re van a lehajtott tető alatt. Ez még nem
gond, legfeljebb azt érheti meglepetés, aki egy kissé nagyobb növésű
hangszedő miatt kénytelen lesz megemelni a lift alapállását...
Köszönjük az élménybeszámolót. Azóta, gondoljuk, mindenki
megbizonyosodhatott felőle, hogy a lapos kar nem fotótrükk. A csőkar
nálunk még mindig nem került forgalomba és ezért még nem hasonlítottuk
össze a lapossal, de úgy véljük, az NC 470 hangminősége nem a kar
anyagán múlik. Egyébiránt a lapos kar valamivel drágább, legalábbis
Angliában. (Vagy csak Nyugat-Angliában?)
A motor hangját mi is halljuk, ha közel megyünk a géphez, de
minthogy sosem hallgatjuk a zenét a lemezjátszó közvetlen közelében,
ennek a halk surrogásnak nem tulajdonítunk jelentőséget. Annak sem,
hogy indításkor a szíj nyüszít egyet. Viszont nagyon fontosnak
tartjuk, hogy az NC 470-hez (tehát a NAD 5120-hoz) mindig lehessen
tartalékszíjat kapni. Szíjhajtású lemezjátszóhoz ez elengedhetetlen.
Reméljük, a tartalékalkatrészek időben megérkeznek.
Keveseket érint, de azért utalunk rá, hogy ennek a lemezjátszónak
a karja tőből cserélhető. Ha tehát valaki többféle hangszedőt használ
(tehát például külön hangszedőt tart a monó lemezeihez), érdemes
beszereznie egy-két tartalékkart. Ezzel megtakaríthatja a
hangszedőcserével járó piszmogást.
A Supraphon beállítólemezt ezennel az érdekeltek figyelmébe
ajánljuk.
György (a Kenő Manó)
Bizonnyal emlékeznek még Olvasóink a Hifi Magazin
névtelen-neveletlen gyermekére, Cakó Ferenc bábfilmrendező
gyurmafigurájára, aki arra oktat bennünket, hogyan kell egy
hangsugárzót elfuserálni, s akinek számára Olvasóinknak kellett nevet
találniuk. Nos, a január eleji névadó ünnepségen összevetettük az
iratokat, s azokból az derült ki, hogy a keresztapák közül a legtöbben
(összesen huszonegyen) ilyesfajta becenevet ajánlanak: Gyuri,
Hifi-Gyuri, Figyuri, Plaszti Gyuri, Gyurka, Gyurma Gyurka, sőt Gyurtka
stb. stb. stb. - mi tehát meghajlunk a népakarat előtt, és a kis
koboldot ezennel a György névre kereszteljük, aztán ki-ki becézze úgy,
ahogyan akarja. (A Kenő Manó melléknevet a miskolci Vass-Andrási
György javasolta.) Döntésünket igen komoly lelki tusa árán hoztuk,
mert közben rájöttünk, hogy így túlságosan sok mindenkinek tartozunk
majd az idei három tiszteletpéldánnyal, de sebaj! ha már úgyis
megdrágult az újság, legalább enyhítsünk valamicskét a közhangulaton.
A 21 amúgy is szerencseszám, hátha szerencsét hoz mind a
keresztapáknak, mind pedig Kenő Manónak.
Casseiver a mérlegen
Molnár János
Szolnok, Jászt F. út 10. VI/25. 5000
A magazin 16. számában, a Bemutatjuk rovatban bár laikusan, de
áttanulmányoztam a Siemens RS 722 casseiverről írottakat.
Hangsúlyozom, laikusan!
Az említett készülékkel már többször találkoztam a szolnoki
boltokban, áruházakban. Nem tagadom, részben szimpatikus volt
számomra, részben a választék hiánya miatt is e készülék megvásárlása
mellett döntöttem(...)
Számomra igen furcsa, hogy a készülékhez, noha az ára magas, 19900
forint, nem mellékelték az eredeti hangfalakat. Az eladók egyszerűen
közölték, hogy nincs hozzá(...) Vásároltam külön két hangfalat
(Videoton DB 1312 A, 8 ohm/40W). Azért ezt, mert ez volt a boltban az
egyetlen olyan hangfal, amely csatlakoztatható a készülékhez. Ugyanis
8-16 ohmos hangfalak szükségesek hozzá(...)
Egy másik gond, melyre feltétlenül kérem Önöket, hogy
válaszoljanak, hogy (...) sem a magazinból, sem a kezelési utasításból
nem derült ki, csupán a hazaszállítás és a próbák után, hogy a
készülék sztereó mikrofonpárt nem képes fogadni. Ha ezt előre tudom,
nem vásároltam volna meg. Álmomban sem gondoltam arra, hogy csak egy
monó mikrofont fogad és a jelét álsztereósítja. (...)
A Siemensről, melyet február 14-én vásároltam és a lehetőségekhez
képest kipróbáltam, az a véleményem, hogy egyik része sem tud többet
egy átlagos kommersz készüléknél. Magyarul, nem szól olyan szépen,
mint más, egyszerűbb, szerényebb készülékek...
Bármily váratlanul ér is bennünket ez a szemrehányás, nem
mondhatjuk, hogy nem jogos - legalábbis egy pontban. Tényleg hibásak
vagyunk: akkor jártunk volna el helyesen, ha már a Siemens-revü
legelején leszögezzük, mégpedig a laikus vásárló számára is érthetően,
hogy ez a gép nem fogad sztereó mikrofonpárt, csak egyetlen monó
mikrofont. Később ugyan, az erősítőrész felépítését ismertetve (a 93.
oldal aljától) ezt írtuk: "a mikrofonerősítő egyetlen, mindkét
csatornát kiszolgáló tranzisztor" - de hát az ilyesmin könnyen
átsiklik a szem, illetve nem mindenkinek "esik le a tantusz".
Bevalljuk, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a szóban forgó
casseiver szolgáltatásainak e fogyatékosságát valaki perdöntő
kritériumnak tartja, amikor hifi-berendezést vásárol. Még soha sem
találkoztunk senkivel, aki egy casseiverrel vagy - ami ugyanaz - egy
minitoronnyal zenei felvételeket szeretett volna készíteni. Vagy,
megfordítva a dolgot, még nem találkoztunk olyan hangvadásszal, aki
sztereó mikrofonfelvételek készítéséhez minitornyot vagy casseivert
szerzett volna magának. A casseiver ugyanis hifi-készülék. Alapfokú
hifi, de mégiscsak hifi. Ezért mi a magunk részéről inkább az ellen
tiltakoznánk, ha a casseiverrel együtt muszáj volna megvásárolni
valami tetszetős, de valójában primitív, kommersz hangsugárzót is,
amitől aztán rövidesen meg akar szabadulni az ember.
Igaz, a Siemens csakis 8 ohmosnál nagyobb impedanciájú
hangdobozzal használható - de ugyanez vonatkozik a korszerű erősítők
többségére. Hogy ne menjünk messzire: az Orion SE 1025-re és a Sony
TA-AX22-re is. (És természetesen azokhoz sem jár hangsugárzó.)
Nem tudjuk, mire alapozza Olvasónk azt a véleményét, miszerint a
Siemens "nem szól olyan szépen, mint más, egyszerűbb, szerényebb
készülékek". Nem tudjuk, mihez hasonlította. A casseiver 20 ezer
forintos vételárából nem egészen 7 ezer forint esik egy-egy
főegységre, és ennyiért mi bizony nemigen tudunk jobbat. Legfeljebb az
Orion minitornyot: azt tesztjeink alapján is jobbnak tartjuk a
Siemensnél. De ha valaki számításba veszi a külcsínt, továbbá a
nyugati készülék (vélhetően) nagyobb üzembiztonságát, akkor esetleg a
casseivernél marad. Ezért fogalmaztunk így:
"Boldogulni fog a Siemens casseiver is, ha másképp nem, hát akkor
mint divatcikk. Az RS 722 minden bizonnyal kompromisszum - de egész
tisztességes kis kompromisszum." Valóban az: nem több és nem kevesebb.
HIBAIGAZÍTÁS
Két apró, de bosszantó elírásért kell elnézést kérnünk
Olvasóinktól. Előző számunkban, az Aiwa AD-F220Z tesztjében azt írtuk,
hogy ez a gép "normál és vasoxid" szalagot fogad a metálon kívül -
vasoxid helyett itt nyilván krómdioxid értendő. Hibás a 26. diagram
feliratozása is: a mérést nem metál, hanem (értelemszerűen) krómdioxid
szalaggal végeztük.
Aida és Cleo
Godina László
Nagykanizsa, Kinizsi u. 66., 8800
Azt hiszem, hogy én egy kicsit türelmetlen "tanítványa" vagyok
Önöknek. Bár, ha arra gondolok, hogy negyedik éve élek
"lakóközösségben" egy Videoton Aida nevű receiverrel, bizonyára
érthetővé válik türelmetlenségem... Önök a készüléket 1981-ben
tesztelték a HFM 6. számában. Azóta én - és ezzel biztosan nem vagyok
egyedül - várom a rádióerősítő módosítását, mint a Messiást. Amit
akkor a HFM 6. Aida tesztjében leírtak, sajnos igaz. Ha a vásárlónak
nincsenek vérmes igényei, akkor az Aida "alkalmas" rádiózásra, magnó
és lemezjátszó hangjának erősítésére. De semmiképpen sem alkalmas
magnófelvétel készítésére. Kipróbáltam pedig hozzá néhány magnót, pl.:
Akai CS-M3, Orion SM250, Pioneer CT-506, CT-3, Technics RS-M216. Az
eredmény mindig ugyanaz. Siralmas rádiómagnó-minőség. Se mély, se
magas. Sokszorosan "Dolbyzott" hangkép. Nem is mertem azóta sem magnót
vásárolni, pedig nagyon is szeretnék(...)
Önök azt írták, hogy: "komoly fenntartásaink vannak a készülék
erősítőjével szemben, habár lehetséges, hogy a hiba nem vészes,
különösen, ha a Videoton-konstruktőrök vennék maguknak a fáradtságot
és többet törődnének a fono-előerősítő paramétereivel". A HFM
modifikációk (Merkury, Oriszter, Prometheus) nagyon jól sikerültek.
Nagyon várom, bizonyára több ezer Aida és Cleopatra tulajdonossal
együtt, hogy megjelenjen egy olyan MOD, amely szalonképessé tenné e
készülékek előerősítőjét is. Különösen az egyre súlyosbodó gazdasági
helyzetre tekintettel, hiszen most még nehezebb cserélgetni a kb.
tízezer forintos készülékeket.
Ebben a számunkban éppen a Videoton erősítők és receiverek
fono-elektronikájához adunk egy MOD-ot. Reméljük, beváltja a hozzá
fűzött reményeket. Megjegyezzük még, hogy valószínűleg műsorra tűzzük
a hangszínszabályozó egységet is, mert véleményünk szerint azon is
volna mit feljavítani.
A magnófelvételekkel kapcsolatos tapasztalatai, érzésünk szerint,
nem kizárólag az Aida számlájára írandók. Tartunk tőle, hogy valami
más természetű hiba is közrejátszott a dologban.
Erő(sítő)sorrend
Dr. Nagy Péter
Kistelek, Kossuth u. 9-11., 6760
Azokat a lapszámokat, amelyek birtokomban vannak, elég jól
ismerem. Ez lehet az oka annak, hogy bizonyos dolgok, összefüggések
elgondolkoztatnak. Az első gondom az erősítők tesztje. Figyeljék meg a
logikámat, amely az Önök tesztjein épül:
1. A NAD minimanó erősítő kompletten kb. olyan jó, mint az akkor
referenciaként használt QUAD-Revox kombináció.
2. Az Orion és a QUAD végfokok egyforma jók, vagy az Orion jobb.
3. A HFM I. előerősítő számottevően jobb, mint a Revox.
4. Ebből következik - de a gyakorlatuk is azt mutatja hogy a HFM
I.-Orion végfok számottevően jobb, mint a Revox-QUAD párosítás.
5. A lengyel minitorony erősítője majdnem olyan jó ("sokáig
versenyben tudott maradni"), mint a HFM I.-Orion párosítás.
6. Nem beszélve arról, hogy a legutóbbi számukban tesztelt Naim
erősítő is gyengébb az Önök referenciájánál.
A fenti teszteket nem vonom kétségbe, mégis felmerül a kérdés: a
fentiekből az következik, hogy a lengyel minitorony erősítője jobb a
NAD-nál és a Naimnél is - kompletten.
Szellemes okfejtés; nem az a baja, hogy egy kis szofisztikát is
sikerült belécsempészni, hanem hogy túlságosan leegyszerűsíti a
valóságot.
Úgy gondoljuk, hogy ha az erősítők hangminőségét egy-egy ponttal
jelölnénk, akkor ezek a pontok nem egyetlen egyenes mentén
sorakoznának, hanem szétszóródnának a síkban. Az erősítők ugyanis nem
csupán "jobban" vagy "rosszabbul" szólnak, hanem "másképpen" is.
Például a Quad és az Orion teljesítményfokozatának más-más hibái
vannak, ezért olyan nehéz a "helyére tenni" ezt a két készüléket. A
Naim Nait, mint tesztünkből kiderül, valójában jobban szól a mi
erősítőnknél - de csak ha a körülmények ezt lehetővé teszik. A lengyel
minierősítő gyöngéi kezdetben nem ütköztek ki, idő múltán azonban már
meghallottuk őket - kérdés, mennyi ideig kell tartania egy-egy
szeánsznak. Vannak aztán olyan hibák is, amelyeket egy-egy
párosításban nehéz "kifigyelni", de amelyek valamely más párosításban
(tehát ha más készülékhez hasonlítjuk a tesztpéldányt) esetleg könnyen
előtérbe kerülnek.
Mindezek a megfontolások bennünket is nyomasztanak, amikor egy-egy
szeánsz eredményét összefoglaljuk. Ezért vagyunk többnyire óvatosak.
Tény, hogy a szeánsznak nemcsak szövege van; van dallama is...
Shibata
Van a Hungarotonnak egy komolyzenei hanglemezhíradója, a Presto.
Szép kivitelű, szeretettel szerkesztett újság. Téli számában Degrell
László barátunk az elliptikus, illetve a bielliptikus metszésű tűkről
értekezik. Amit ír, elejétől-végéig helytálló, nincs miért
vitatkoznunk vele (annál is kevésbé lehet, mert ha tűhegyekről meg
barázdafelületekről cikkezünk, magunk is Degrell Lászlóval
lektoráltatjuk magunkat). Szolgálhatunk azonban egy olyan adalékkal,
amelyről talán még ő sem tud. Más se nagyon tud, egyáltalán: ma már
nem is tudhat róla szinte senki.
"...Csak a közelmúltban sikerült bielliptikus tűket csiszolni. Az
elsők közül valók a japán Shibata tű, a dániai Bang & Olufsen cég
Pramanik tűje stb." - olvassuk a Prestó-ban. Igen, a szakirodalomban
ez áll, a folyóiratokban ez áll, és ha egyszer megírják a High
Fidelity történetét, akkor abban is Shibata neve áll majd a fejezetcím
élén, mint ahogy a magyar audiofilek is sokáig Shibatának neveztek
mindennemű "bielliptikus" vagy "biradiális" tűhegyet. Pedig az első
modern geometriájú tűt nem a közelmúltban, hanem húsz évvel ezelőtt,
és nem Shibata csiszolta, hanem egy budapesti feltaláló: Tóth Miklós.
Tóth Miklós kisipari munkákból élt, többnyire olyanokból,
amelyeknek semmi közük sem volt a hifihez, de szabadidejében
lemezjátszó-futóműveket, hangkarokat, hangszedőket, hangszórókat(!)
épített. A messzeség mindent megszépít, ma már nem tudjuk
elfogulatlanul megítélni, hogyan szólt a zene az ő akkori
lemezjátszó-berendezéséről; tény, hogy még ma is meghatódunk, ha
visszagondolunk rá. (Tóth Miklós nevét a hifistáknál valószínűleg
jobban ismerik a fotósok: ő volt a feltalálója az ismert Duto, azaz
Dulovits-Tóth lencsének.)
Ami a hangszedőt illeti, Miklós bácsi MC-párti volt, és mindig
szívesen demonstrálta, mennyivel szebben szól az ő maga gyártotta,
Ortofon-szerű pickupja a Felső Társadalom hangszedőjénél, az akkoriban
félelmetes hírű Shure V15/II-nél: a "Supertrack"-nél. (Sajnos, a
tekercselési technológiáját sehogysem tudta kiérlelni; a monó-változat
üzembiztosan működött, de a sztereó modellben néhány hónap alatt
elszakadt a tekercs kivezetése.) Természetesen az illesztőtrafókat is
maga készítette. Sőt, a gyémánttűt is ő csiszolta, ehhez is értett.
Lelkesen jártunk hozzá "hifizni", "hangminőséget hallgatni". Ő meg
magnóra vette a lemezeinket, mert kedvelte a modern popzenét.
Magnó-mechanikával egyébként nem foglalkozott, a magnóját egy Sólymos
Antal nevű fiú javítgatta, aki a MEEI-ben dolgozott.
És egy napon Tóth Miklós odahívott bennünket a mikroszkóphoz.
"Rájöttem - magyarázta -, hogy az elliptikus tűhegy nem jó. Más
formájú tűhegy kell. Lándzsa alakú." (Ő még nem ismerte azokat a
káromkodásokat, hogy bielliptikus meg biradiális.) Belenéztünk a
mikroszkópba. A tűhegy kétségbevonhatatlanul lándzsa alakú volt. De
hát ezt még mi is túlságosan ezoterikus dolognak tartottuk. Hogyan is
ne! Kristályhangszedővel játszottunk, mint néhány tucat ember
kivételével bárki Magyarországon.
Nem sokkal később Tóth Miklós - annak ellenére, hogy nagyon-nagyon
rossz kádernek számított - megkapta a kivándorlási engedélyt. Homályos
ügy volt, nem is igen beszélt a hátteréről; csak sejteni engedte, hogy
külkereskedők szerezték meg neki a menetlevelet, amelyért ő egy
szabadalom árával fizetett az államnak. Elutazott, néhány évig még
hallatott magáról, aztán egyszercsak halálhírét vettük. Egyike volt
azoknak, akiknek sírkövére (a költő szavait kiforgatva) felírhatták
volna, hogy: "Mit ér a konstruktőr, ha magyar?!" Shibata, Pramanik,
meg a többiek nem a Kárpát-medencében éltek.
A lándzsahegyű tű ötlete elkallódott, anélkül, hogy hasznot
hajtott volna feltalálójának, az országnak, az audiofileknek,
bárkinek. De a Hifi Magazin szerkesztői így is hálát éreznek a
nagytudású feltaláló iránt. Egyebeken kívül azért, mert az ő
társaságában ismerték meg egymást, csaknem húsz évvel ezelőtt. És ha
az Olvasó úgy érzi, hogy ebből az ismeretségből neki is haszna
származott, akkor bizonyára megbocsátja, hogy Tóth Miklós emlékének
most egy ennyire kései nekrológgal adóznak
a szerkesztők
Karácsonyi hangdoboz
Boda Miklós
Pécs, Malomvölgyi u. 7., 7636
Újabb változat egy örökzöld témára (HS 280).
Kérem ne tegyék félre levelemet, mondván: erről már sokat írtunk,
mert egy merőben más hibát fedeztem fel. Nem a konstrukciót, hanem a
gyártási fegyelmet, és főleg a meót bírálom - melyre nem ártana a
gyárnak jobban odafigyelnie.
Az egyik falam élettelenebbnek bizonyult szomszédjánál és
elhatároztam, hogy meggyógyítom. Hallgatózásom máris eredményt hozott:
a dóm nem szólt. Klasszikus ellenállásméréssel megállapítottam, hogy a
hangszóró nem szakadt, és a hozzávezetések is jók. Ezután már minden
gyanúm a szűrőre terelődött. Észrevettem, hogy hiányzik belőle 1db
10µF-os kondenzátor, amit azonnal pótoltam és az eredmény sem maradt
el. Megszólalt az a dóm, ami még soha életében hangot nem adott, de
azért a meón átcsúszott. Ezennel megköszönöm a gondos konstruktőröknek
a szűrőpanel feliratozását, ami nélkül nehezen jöttem volna rá a
"megspórolt" kondira. Azóta nagyon meg vagyok vele elégedve.
Még egy dolog kívánkozik a végére: a hangfalat december 17-én
gyártották. Mi az Önök és a gyár véleménye erről a "lazaságról"?
Konfuccse (istenuccse!) azt írta egyik művében, hogy "a decemberi
gyártmányok sosem olyan jók, mint a novemberiek". És egy óegyiptomi
szállóige szerint a péntek délutániak sem érnek fel a hétfő
délelőttiekkel.
4+4=8
Bernáth Péter
Mosdós, Rákóczi út 76., 7257
Hogy rövidre fogjam a dolgot. 1983 telén vásároltam egy EA 6383 S
típusú VT erősítőt. Ez, mint bizonyára tudják, az RT 402-es torony
tartozéka. Az erősítőhöz 2db DC 2550A jelű 8 ohmos hangdobozt is
vettem. Ezt a két hangdobozt egy héten belül eladtam, mert ezeknek
annyi közük volt a zenéhez, mint Makónak Jeruzsálemhez. Ezután
alkalmam volt meghallgatni az Orion HS 501-est és ahogy mondani
szokták, "szerelem az első hallásra". Két hétig kerestem ezeket a
hangdobozokat 8 ohmos kivitelben, 21 üzletet kerestem fel, de sajnos
csak 4 ohmos kivitelben tudták ajánlani. Minthogy sem időm, sem
türelmem, sem energiám nem volt a további keresgélésre, maradtam a 4
ohmos kivitelnél. Félve, de rákötöttem a VT-re az Orionokat. Eddig még
nem lett baja az erősítőmnek, de félek, hogy egyszer...és akkor...?
Olvasónk és még több más Olvasónk is (ez a levél ugyanis
típuslevél) kész helyzet elé állít bennünket. Az EA 6383S valóban 8
ohmos terhelést kíván, nem illik 4 ohmmal járatni, és mivel mi
törvénytisztelő emberek vagyunk, nem próbáltuk ki, mi lehet az
elillesztés következménye, de nagyobb hangerőn (azaz: nagyobb kimeneti
teljesítményen) fennáll a veszélye, hogy a teljesítményerősítő rész
vagy esetleg a tápegység tönkremegy.
A megoldás nem éppen elegáns. Mindkét hangsugárzóval sorba kell
kötni egy-egy 4 ohmos (vagy legalább 3,3 ohmos) ellenállást. Az
erősítő névleges teljesítményének fele ugyan az ellenálláson
herdálódik el, de mert a gépnek így is maradnak tartalékai, a hangerő
remélhetőleg nem csökken túlságosan.