Audio-kultúra

        (Reménysugarak) Legutóbb igencsak gyászosnak ítéltem a magyar High
    Fidelity  kilátásait.  Ezúttal  hadd  legyek  egy kicsit derűlátóbb; a
    szkepticizmust  átengedem  hanglemezkritikusainknak, most éppen őrájuk
    jött  a  leltározhatnék,  a  délibábtalanság,  a vanitatum vanitas. Ők
    persze   zenei  életünk,  illetve  a  lemezkritikus  helyzetét  látják
    sötéten.  Én  viszont  -  zeneművek  ide,  hangfelvételek  oda  - azon
    örvendezem,  hogy  először  is  forgalomba  került  a  15.  számunkban
    emlegetett  Rút  Kis Kacsa, a Tesla NC 470, alias NAD 5120, másodszor,
    hogy  nem hat-hétezer, hanem csak 5400 forint az ára, harmadszor, hogy
    nem  Tesla  hangszedő  van benne, hanem Ortofon FF15/II, vagyis minden
    úgy  történt,  ahogy  délibábjainkban  megálmodtuk. Ezt a kereskedelmi
    akciót  a  RAMOVILL  hozta  tető  alá  -  és  mi  a legszívesebben egy
    nagy-nagy  plecsnit  adományoznánk  neki.  Végre  van egy lemezjátszó,
    amelyet  jó  lelkiismerettel ajánlhatunk, s amelyet jelenleg magunk is
    használunk.  Hasonlítsd  össze  ennek  a  szerény  jószágnak a hangját
    bármiféle,  kétszerte  drágább  lemezjátszóéval, és aztán ítélj magad.
    Vagy,  még inkább: tégy ebbe a gépbe egy MC-hangszedőt, és hallgattasd
    meg a szupertornyok büszke tulajdonosaival. Lelki válságba kergetheted
    őket.
        Kérdés,  hogy  akkor  viszont mit kezdjen az ember a lemezjátszóba
    szerelt,   tehát  azzal  együtt  kötelezően  megvásárlandó,  önmagában
    körülbelül   1200   forintos   FF-fel?   Mint   az  MC-hangzás  lelkes
    propagátorai,  kifundáltunk  valamit:  ha valaki a NAD-ot eleve MC-vel
    szeretné  megvásárolni,  vajon annak árába nem lehetne-e beszámítani a
    még   "originál"   mágneses   hangszedőt?   Ötletünk   a  RAMOVILL-nál
    meghallgatásra  talált,  azt az ígéretet kaptuk, hogy a fentebb vázolt
    tranzakciót  készséggel  lebonyolítják,  ha  másutt nem is, legalább a
    Váci utcai boltban.
        Az   MC-hez   illesztőtranszformátorra   is  szükség  van  -  nos,
    Transzformátortesztünk (lásd a 78. oldaltól) egész jól ütött ki. Pénzt
    ugyan  nem  sikerült  spórolnunk Olvasóinknak, a legjobb magyar trafók
    nem  olcsóbbak a külföldinél, de ugyanannyira jók, és nem kell devizát
    adni   értük.   Lehet,  hogy  túlságosan  nagy  feneket  kerítettünk a
    dolognak,  de  valahogy mi magunk is (akik pedig nem konstruálunk, nem
    gyártunk,   csak   minősítünk)  büszkék  vagyunk  ezekre  a  trafókra.
    Örömünket-büszkeségünket, sajnos, csak a hifistával tudjuk megosztani.
    A  kívülállóval aligha. Hencegjünk el neki, hogy ma már Magyarországon
    is  készítenek  Igazán  Hifi Szerkezetet?! Meg fogja kérdezni: éspedig
    mifélét?  Mire  mi:  illesztőtranszformátort.  Mire ő: az meg mire jó?
    Mire  mi:  az  kell  a  mozgótekercses  hangszedőhöz.  Mire  ő:  mozgó
    micsodához?
        Reménytelen.