Hangszerviz



Címünk: Hifi Magazin, Budapest 1906, Pf. 223. Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését, hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Minden levélre válaszolunk, ha nem is postafordultával; válaszboríték fölesleges. Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a levelekből alkalomadtán szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét bizalmasan Változatlanul közérdekűnek tekintjük, ezért térítés nélkül közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, ipaagyszerű foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak és fogalmazzanak tömören, mert apróhirdetésüket helyszűke esetén kénytelenek vagyunk magrövidíteni. * Vámáru-nyilatkozat Nagy János Debrecen, Hatvani István u. 24. 4032 Olvastam a vámhivatal tisztviselőjével folytatott beszélgetést a Hifi Magazin 14. számában. Én még egy további kérdést is feltettem volna az illetékes osztályvezetőnek. A vám nyilván nem szüntethető meg a hifi-készülékekre sem; a legtöbb országban - különféle gazdasági megfontolásokból - megvámolják a bevitt készülékeket, de talán sehol nem a magyarországihoz hasonló mértékben. A dollár/forint turistaárfolyam megváltoztatása folytán közelebb kerültek egymáshoz a belföldi és a külföldi árak, 20-30 százaléknál ma már nem nagyobb köztük a különbség. Eltérés inkább a választékban van. A számítástechnikai cikkek vámjának felét elengedik, ha valaki ezeket saját magának hozza be. Méltányosnak tartanám, ha a szórakoztató elektronikai cikkek után is megkaphatnánk ezt az 50 százalékos kedvezményt, ha nem akarjuk eladni őket. Mi is ezt tartanánk méltányosnak. A számítástechnikai cikkek azért részesülnek vámkedvezményben, mert a főhatóságok ezzel támogatni akarják a hazai műszaki kultúrát. Meggyőződésünk, hogy a katasztrofálisan elmaradott hazai szórakoztató-elektronikai kultúra ugyanígy rászorul a támogatásra - és ugyanígy meg is érdemli azt. Az elmulasztott kérdést mindenesetre pótlólag a Vámhivatal elé terjesztjük, jelen vámárunyilatkozattal együtt. Manólesen Kriston Ákos Bp., Helsinki út 105., 1201 Idei első számuk Wiener Walzer című cikke nyomán augusztusban egy ismerősömet arra kértem, hogy a bécsi Shorton szaküzletben vásároljon részemre egy NAD 3020-as erősítőt. Hazatérve sajnálattal közölte, hogy a Shortonnál és más üzletekben is - többek között Münchenben - a készüléket keresve azt a választ kapta, hogy ez a típus megszűnt, nem gyártják, ez év tavaszán fogytak el az utolsó darabok. Talán nem lenne érdektelen ezt az információt közzé tenni a Magazin következő számában a nagy reményekkel útnak induló hazánkfiai lehűtésére: erről a jó vételről már egyszer és mindenkorra lemaradtunk. Barátom, hogy mégse térjen haza üres kézzel, a Shorton ajánlására vásárolt egy másik készüléket, amiről az eladó azt állította, hogy a NAD 3020-as utódjának tekinthető, sőt, jobb is annál. Ezt én kételkedve fogadom, annál is inkább, mert ez a készülék nem a NAD gyártmánya, hanem Rotel RA-820B típusjelzésű. A két cég között pedig semmi kapcsolatot nem tudok kideríteni, azon kívül, hogy mindkettő taiwani. Mindenesetre a Rotel tényleg a "minimálprogram" jegyében született, semmilyen szolgáltatás nincs rajta, csak a funkciógombok - és spártaian egyszerű megjelenésű. (Egy fénymásolatot mellékelek a fényképéről.) A használati utasítás ugyanolyan szűkszavú, mint a NAD-é. Az elmaradt szolgáltatásokhoz mérten méltányos, hogy mindössze 200 schillinggel volt drágább, mint az elődje; hiszen tudjuk, hogy minden egyes fölösleges szolgáltatás elhagyása jelentős megtakarítást eredményez... Ha ugyan ez valóban a NAD utódja. Én nem tudom ezt eldönteni, ezért ezennel fölajánlom Önöknek tesztelésre az új készüléket, hátha mégis tudnak ajánlani valami elfogadhatót a NAD helyett a szegény kóborló magyar hifistáknak. Nem minden érdek nélkül teszem ezt, én is szeretném tudni, hogy mit is vásároltam. A NAD minimasina él és virul, és nagyon csodálkoznánk, ha ezt Bécsben és Münchenben nem tudnák. A kis gép jelenleg a "3020A" típusszám alatt fut, igaz, már elő-előerősítő is van benne (vagyis MC-hangszedőt is, fogad), és persze időközben felment az ára. Viszont nemrég megjelent a lecsupaszított, hangszínszabályzók nélküli változata is (szóba hozzuk a Naim Nait tesztjében - lásd a 64. oldaltól). A Rotelről eddig mi is csak olvastunk, s habár jókat olvastunk, véleményt nyilván nem mondhatunk róla. A szíves ajánlatot köszönjük - de egy újabb Menő Manó tesztjét jelenleg nem tartjuk indokoltnak. Illusztráció Czirják János Berettyóújfalu, Ságvári u. 1. III. ép. II/8. Üdvözlöm Önöket a 15. szám megjelenése előtt... Az eddig megjelent számokat n-szer és alaposan áttanulmányozva tényként lehet megállapítani, hogy nem tudtak ajánlani a hifi megszállottainak az etalonnal közel egyenértékű és árban elfogadható, itthoni kereskedelmi forgalomban kapható hangdobozt. Sajnos, a 7. számban ismertetett "bextrén-nemzedék" két közkatonája sem haladt felfelé a ranglétrán egyetlen fokot sem... Ha eddigi okfejtésemet elfogadják, akkor fel kell tenni egy kérdést: mit kell megfizetni a Rogers LS3/5A minimonitorban, ha ugyanazokat a hangszórókat használják benne, mint a Magazin B110/T27-ből épített hangfalában? Erre a kérdésre Önök meg is adják a választ: "a keresztváltóban egyenlítik ki a frekvenciamenet anomáliáit"; én ehhez még hozzátenném, hogy a jobb hangfalakban a fázismenetet is ekvalizálni szokták, futásidő-korrektorral. Tehát, szerintem, a hangfal-probléma sarkalatos pontja mind a minőség, mind pedig az ár tekintetében: a hangváltó. Állításomat saját tapasztalatommal is szeretném alátámasztani. Mivel a Magazin nem tudott elfogadható hangsugárzót építeni, egy jó barátom engem kért meg, építsek neki egy párat. Ilyen megfontolások után megméreteztem a dobozt és a hangváltót, megépítettem, bekapcsoltuk, és majdnem sírva fakadtunk. Nem részletezem - bármiféle táskarádió középhullámon normálisabban, szebben szólt volna. Teljesen egyetértek Önökkel, mikor az olvasót óva intik az ily módon való építkezéstől. De ennek a dolognak van egy sokkal fontosabb tanulsága is. Ti. nem hagytam annyiban a dolgot, egyrészt a befektetett anyagiak, másrészt a presztízs miatt sem. Stúdiómikrofonnal megmértem külön-külön a hangszórók akusztikai átvitelét és hatásfokát, mindkettő elfogadhatónak mutatkozott. És most jött a 6dB/oktávos hangváltó mérése. Mint utolsó szalmaszál. Nos, ehelyett jókora husángba sikerült kapaszkodnom: teljesen rossz volt a gondosan számított és megépített keresztváltó. Nem számítási hiba történt, hanem elvi hibás volt az eddig kezembe került szakirodalom... Röviden, a 6dB/oktávos váltó elvileg sem vált 6dB/oktávot, ha valós hangszórókkal, valós hangszóró-paraméterekkel számolunk. ...Végül, 12dB/oktávos felülvágó és 6dB/oktávos alulvágó szűrőt használva a háromutas rendszerhez, igen jó hangzású hangsugárzóhoz jutottam (a rajzokat és a görbéket mellékelem). Persze, ez nekem jó két heti munkámba került, míg a keresztváltót a hangszórókkal terhelve, sikerült bejátszanom a megkívánt frekvenciaátvitelt, a -3dB-es keresztezési pontokat. Ehhez jó néhányszáz mérési pontot kellett felvennem - az ellenségemnek se kívánom. E tapasztalatok nyomán erős kétségek támadtak bennem a gyári hangsugárzók elektrolit-kondenzátoros hangváltóival szemben (+100% tűrés!), melyek - merem feltételezni - nem egyedi bemérés és trimmelés után kerülnek a dobozba. Nem is beszélve arról, ha netán ilyen stílusban még ekvalizálnak is. Kínlódásaimon okulva eldöntöttem: nem építek több keresztváltót még magamnak sem - pedig hangdobozépítés előtt állok. Nagy szellemek találkoznak. Czirják János a levél megírásakor még nyilván nem ismerhette Hogyan csináljunk rossz hangsugárzót című, kétrészes cikkünket, mi pedig a cikk anyagát már réges-régen nyomdába adtuk, tehát semmiképpen sem befolyásolhattuk egymás munkáját. Olvasónk levelét tehát úgy tekinthetjük, mint teljesen spontán, megérzés-diktálta illusztrációt jelen számunk gyorstalpaló-tanfolyamához. Egyetlen megjegyzésünk: a hiba nem az elvekben és feltehetően nem is a szakirodalomban van. A szakirodalomban ugyanis behatóan tárgyalják azt is, miben tér el az elmélet a gyakorlattól. Mert hát "más a gyakorlat, más a praxis"... Leltár Borsos József Székesfehérvár, Lövölde u. 4. 8000 Szokásom szerint az elmúlt év termését olvasgatva jutnak eszembe (kevés) új gondolataim, ezért talán megbocsátják, ha ismét egy régebbi témával kezdem. A HFM (nem szerencsétlen) 13. számában említi a Bang & Olufsen formatervezési remekművét, "amelyben atomkor és középkor ad randevút egymásnak: fotocellával vezérelt tangenciális hangkar egyfelől - primitív, esztétizáló gumiküllők másfelől". Csakhogy itt nincs egyfelől és másfelől, hiszen az "esztétizáló" gumiküllők pontosan az egyfelől működését vannak hivatva lehetővé tenni, tehát a fotocellás vezérlés szerves részei... bizony, az SL-N15 nem rendelkezik ilyen "esztétizáló" elemekkel, rá is lehet tenni a tűt a forgó tányérra, ha valaki egy picit figyelmetlen. (Azaz elfelejti, hogy lemezt kellett volna feltenni a tányérra. Ez nem pici figyelmetlenség! A szerk.) ...Köszönet a kazettatesztért. Jónéhány (hó)napi böngészésre ad lehetőséget. Egyvalamivel viszont nem találkoztam idáig egyetlen kazettaismertető vizsgálatnál sem, ez pedig az a kérdés, hogy mennyire 30 vagy 45 vagy 60 perc az a bizonyos játékidő? Tudom, rendkívül munkaigényes dolog, ráadásul bizalmi kérdésről van szó, hiszen az M7-es autópályán sem látom és nem is mérhetem meg, mennyi cementet raktak a betonba. Aztán vagy gödörbe megyek... De azért érdekes, hogy az a 2x30 perc a japánoknál (DEKLARÁLTAN) 90 méter, a 2x45 perc 135 méter, míg a precízebb németek ugyanezt kihozzák 88, illetve 132 méterből (lásd BASF). Igaz, ez is még jól látható helyen van bejelentve. Amit a többi nagy- és kevésbé nagynevű cégről már nem lehet elmondani. Mértem már olyan kazettasorozatot, ahol végig és stabilan hiányzott 20-30 másodperc - nem nagy ügy, legfeljebb nem fér ki a 45 perc játékidejű műsor. (Ez nagyjából 2 százaléknyi hiba. Csak az a kérdés: a szalag volt-e rövidebb - avagy Olvasónk magnója futott-e 2 százalékkal gyorsabban. A szerk.) Az év közepén Pozsonyban már kapható volt a Tesla NC470, a hagyományosabb kivitelű karral. Mivel érzésem szerint - ha megjelenik - nálunk ez a változat a valószínűbb, nem lett volna korrektebb a Bemutatjuk rovatban is ezt tesztelni bővebben? Magunk is töprengtünk ezen. De amikor a lemezjátszót teszteltük, még nagyban folyt a Tam-Tam, azaz a lapos kar propagandája, az Audio-ban például külön szakcikket is írtak róla. "Mit lehet tudni, hátha tényleg abban a lapos hangkarban van a gép tudománya?!" A propaganda azóta alábbhagyott, némelyek szerint a normál kar még jobb is, mint a másik - és egészen természetes, hogy ha a Tesla forgalomba kerül, pótlólag kipróbáljuk a csőkarral is. Mikrofónia Az alábbi levelet a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattól kaptuk, két korábbi írásunk akusztikai visszahatása gyanánt, lásd HFM 14. (Mikrofonerdő a Kálváriatemplomban), illetve HFM 15. (Kálvária a mikrofonerdőben). * Bevallom, hüledezve olvastam Szaller László önbizalomtól túlcsorduló, megfellebbezhetetlen ítéletektől nyüzsgő "beszámolóját". Azt hiszem, sokszor tanújelét adtuk - többnyire hallgatással -, hogy az égvilágon semmi kifogásunk a bírálat ellen. Ha a Hifi Magazin "kiküldött tudósítójának" beszámolója jelent volna meg, hasonló tartalommal, egy szót sem szólnánk. Szaller eljárását (és a szerkesztőségi reflexió néhány megállapítását) azonban nem lehet szó nélkül hagyni. 1. A szerkesztőségi közleményből arra lehet következtetni, hogy Szaller László nem a nyilvánosságnak szánta beszámolóját. Nem hiszek neki. Nem hiszem, hogy magánlevélben ilyeneket ír az ember: "egy általam mélyen tisztelt zenei rendező", "az MHV egy fiatal hangmérnöke". 2. A felvétel színhelye munkahely, ahová az ott dolgozókon kívül más csak engedéllyel léphet be. Az MHV e tekintetben túl liberális volt (nem úgy, mint a rádió, a televízió stb.), aminek következtében éppen most kell közel százezer forint kártérítést fizetnünk, mert egy másik felvétel színhelyén elloptak egy klarinétot. 3. A szerkesztőség abban találja meg Szaller legfőbb mentségét, hogy amiről beszámolt, az közügy. Hozzá kell azonban tenni, hogy az embertársainkkal szembeni őszinteség és a demokratikus jogok és kötelezettségek párhuzamos érvényesítése is közügy. 4. Szaller László nem vette a fáradságot, hogy akár a legapróbb gesztussal is kifejezze sajnálkozását. Ezen nem csodálkozom, hiszen a "beszámolóból" kiderül, milyen nagyképű és önhitt. (Jóval e levél érkezése előtt Szaller arra kért bennünket, tegyük közzé, hogy a történteket sajnálatos félreértésnek tekinti, és hogy elnézést kér az érintettektől. A szerkesztő megjegyzése.) 5. Felvételeinken mindig szívesen látjuk mindazokat, akik közlik látogatásuk célját; akik nem zavarják a művészek és a stáb munkáját; akik bizalmunkkal nem élnek vissza. Az olvasók és a Szerkesztőség régi tisztelője dr. Nádori Péter főszerkesztő További indiszkrécióink Mező András Bp., Tolbuhin krt. 8., 1053 Ivasivka Mátyás és Homoki Géza írásainak (HFM 15.) hatása alatt ragadok jómagam is tollat, illetve ülök az írógéphez, néhány adalékkal csatlakozván panaszkodó soraikhoz. A "macskazene"-kérdéshez: Önök azt írják, hogy nemcsak a műsorkészítők és az adástechnikai részért felelős műszakiak számlájára írandók a hibák. Nos, kié a felelősség a következő esetben: néhány évvel ezelőtt jelen voltam Kocsis Zoltán egy televíziós stúdiófelvételén, mikor is Chopin-keringőket vettek fel vele, képmagnóra. A műszaki helyiségben a friss felvétel visszahallgatása-visszanézése közben a zongorahang a felvett műsor teljes ideje alatt egy szapora frekvenciájú lebegéssel, vibrálással volt hallható, ez különösen a hosszan kitartott hangoknál, akkordoknál zavart. Ilyen hiba komolyzenében még akkor is megengedhetetlen, ha állítólag a műsort nem sokan hallgatják. De éppen azok hallják, és éppen azokat zavarja, akiket ez a fajta muzsika érdekel és foglalkoztat. Egy popzenén eligénytelenedett fül nyilván nem érzékeny az efféle hibára. A nemkívánatos vibrátó persze azután az adásban is jól érvényesült. A jelenség tehát adás előttről származik, a konzervált zeneanyagból - a mai, korszerű eszközökkel konzervált anyagból! Vajon a stúdióminőségú videoberendezés képtelen az egyenes hangvisszaadásra, avagy a karbantartók hanyagsága az ok? Nevetséges, hogy a Magyar Televízió mennyire mostohán bánik a komolyzenével. (Megállapításomat nemcsak erre az esetre alapozom.) Jelen voltam továbbá a Magyar Rádió egy helyszíni felvételén, ahol romantikus orgonazenét rögzítettek. Más kedvezőtlen körülményekről nem is beszélve, a következőkre lettem figyelmes: a felvétel alatt a felvételi szintszabályzó potméterpár szaporán járt fel s alá a hangmérnök keze nyomán. Sem a zenei rendező, sem a hangmérnök előtt nem volt kotta, a művek dinamikai viszonyait (a romantikus orgonairodalomban döntő tényező!) alig hiszem, hogy fejből ismerték volna - amit fényesen bizonyít, hogy az orgonajáték dinamikai változásai nyomán "fülre" mozogtak a potméterek, hol föl, hol le. Leírok erre egy példát. Az egyik mű dinamikai és formai tagozódása A-B-A volt. Az A rész alatt, amikor is a maximális hangerő mezzoforte volt, közel teljes kivezérlést adott a hangmérnök, Ezután rövid és hatásos crescendo szakasz következett, majd a fortisszimó, teljes orgonahangzást igénylő B rész. Itt, a crescendo szakasz vége felé a potméterek hirtelen lejjebb csúsztak, majd mikor már kb. 15 másodperc óta szólt a fortisszimó, még egy kicsit "visszavett" a hangmester. A crescendo így hatását és ezzel együtt értelmét vesztette, a beszűkült, sápadt hangszínről csak tudni lehetett, nem pedig hallani is, hogy ez most a tutti. A B szakasz végén hirtelen egy generálpauza "ütött be", majd mezzopianón keresztül a pianisszimóig halkult az anyag a C rész és egyben a mű végéig. A C rész egyébként ugyanazokat a hangszíneket, regiszterösszeállításokat tartalmazza, mint az A. A potméterek azonban maradtak ott, ahová a B rész elején "lehúzódtak" (mintha a hangmérnök a mű ismerete híján attól tartott volna, hogy hátha jön még egy fortisszimó), így az A és a C rész megegyező színei és hangerőszintjei csak gondolatban maradtak ugyanazok. E manipulációk következtében az orgonaművész regisztrálási törekvései, dinamikai elképzelései teljesen eltorzultak. Ha feltétlenül szükséges a dinamikakompresszió, meg lehet azt ügyesen, észrevétlenül, csellel csinálni, csak ismerni kellene a szóban forgó művet, vagy, uram bocsá', a hangmérnök és a zenei rendező készülhetne valamelyest a felvételre. Ez, úgy látszik, ma még (vagy ma már?) túl magas követelmény. Általában jellemző a rádió komolyzenei felvételeire, de főleg közvetítéseire, hogy megelőző hangpróba nélkül, a koncert vagy a felvétel közben szabályozgatják a hangerőt. Ebből erednek aztán az esetenként beköszöntő hirtelen fortisszimók és durva elhalkulások; a hosszabb piano részek egyszercsak felerősödnek, hogy azután a következő crescendo újból áldozatul essék a dinamikaszűkítésnek... A stúdiómikrofonokról szóló cikk nagyon tetszik, a jövőben is szívesen olvasnék hasonló, egy-egy fontos témát összefoglalóan ismertető kis tanulmányt, ennél semmi esetre sem népszerűbb stílusban. PS. Levelem teljes vagy részleges nyilvánosságra hozatala ellen nincs kifogásom. Hibajavítás Előző számunk Kazettatesztjében a mérésekhez fűzött kommentárok között az áll, hogy az AGFA ferrocolor HD-nek erős az átmásolódása. Ez elírás; megjegyzésünk valójában nem erre a szalagtípusra, hanem az AGFA superferro HDX-re vonatkozik. T4P Tisztelt Szerkesztőség! Érdeklődéssel olvassuk lapjukat, és örömünkre szolgál, hogy időről időre - jobbító szándékú kritikák jelennek meg a Panasonic/Technics termékekről is. Így volt ez a 15. számukban megjelent, az SL-N15 lemezjátszót bemutató cikkükkel kapcsolatban is. A hangszedőről írottakkal kapcsolatban az alábbi korrekciót tartjuk szükségesnek. A "Technics" cég fejlesztette ki az ún. "Plug-in" rendszerű hangszedőt, melynek előnyei többek között az egyszerű cserélhetőség, tökéletesebb kimeneti csatlakozás és a teljes csereszabatosság. És itt a "teljes" szón van a hangsúly, ugyanis a "Plug-in" rendszer gyártói közé felzárkóztak olyan neves hangszedőgyártók is, mint az Ortofon, Shure, Audio-Technica, Empire, Pickering, Stanton és az ezek által gyártott hangszedők is minden további nélkül felhasználhatók a Panasonic "Plug-in" rendszerű lemezjátszóban. Vagyis, ebből is következik, hogy minden hangszedő súlya azonos. Ezért nincs tűerőbeállításra szolgáló eszköz az ilyen gépeken, hiszen az egyszer gyárilag, a konstrukció által meghatározott tűerő bármely hangszedőhöz megfelelő. Tisztelettel: Králik István Panasonic Budapesti Képviselet A Technics/Panasonic cég T4P elnevezésű hangszedő-rendszeréről bővebben írunk a 776-ban (Hi-Fi News & Record Review, július, 51. oldal).