Hangszerviz |
Címünk: Hifi Magazin, Budapest 1906, Pf. 223.
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Minden levélre
válaszolunk, ha nem is postafordultával; válaszboríték fölesleges.
Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a levelekből alkalomadtán
szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz
hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét bizalmasan
Változatlanul közérdekűnek tekintjük, ezért térítés nélkül közreadjuk
a magánember adásvételi és cserejavaslatait, ipaagyszerű foglalkozást
azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük Olvasóinkat,
feltétlenül írógéppel írjanak és fogalmazzanak tömören, mert
apróhirdetésüket helyszűke esetén kénytelenek vagyunk magrövidíteni.
*
Vámáru-nyilatkozat
Nagy János
Debrecen, Hatvani István u. 24. 4032
Olvastam a vámhivatal tisztviselőjével folytatott beszélgetést a
Hifi Magazin 14. számában. Én még egy további kérdést is feltettem
volna az illetékes osztályvezetőnek. A vám nyilván nem szüntethető meg
a hifi-készülékekre sem; a legtöbb országban - különféle gazdasági
megfontolásokból - megvámolják a bevitt készülékeket, de talán sehol
nem a magyarországihoz hasonló mértékben. A dollár/forint
turistaárfolyam megváltoztatása folytán közelebb kerültek egymáshoz a
belföldi és a külföldi árak, 20-30 százaléknál ma már nem nagyobb
köztük a különbség. Eltérés inkább a választékban van. A
számítástechnikai cikkek vámjának felét elengedik, ha valaki ezeket
saját magának hozza be. Méltányosnak tartanám, ha a szórakoztató
elektronikai cikkek után is megkaphatnánk ezt az 50 százalékos
kedvezményt, ha nem akarjuk eladni őket.
Mi is ezt tartanánk méltányosnak. A számítástechnikai cikkek azért
részesülnek vámkedvezményben, mert a főhatóságok ezzel támogatni
akarják a hazai műszaki kultúrát. Meggyőződésünk, hogy a
katasztrofálisan elmaradott hazai szórakoztató-elektronikai kultúra
ugyanígy rászorul a támogatásra - és ugyanígy meg is érdemli azt. Az
elmulasztott kérdést mindenesetre pótlólag a Vámhivatal elé
terjesztjük, jelen vámárunyilatkozattal együtt.
Manólesen
Kriston Ákos
Bp., Helsinki út 105., 1201
Idei első számuk Wiener Walzer című cikke nyomán augusztusban egy
ismerősömet arra kértem, hogy a bécsi Shorton szaküzletben vásároljon
részemre egy NAD 3020-as erősítőt. Hazatérve sajnálattal közölte, hogy
a Shortonnál és más üzletekben is - többek között Münchenben - a
készüléket keresve azt a választ kapta, hogy ez a típus megszűnt, nem
gyártják, ez év tavaszán fogytak el az utolsó darabok. Talán nem lenne
érdektelen ezt az információt közzé tenni a Magazin következő számában
a nagy reményekkel útnak induló hazánkfiai lehűtésére: erről a jó
vételről már egyszer és mindenkorra lemaradtunk.
Barátom, hogy mégse térjen haza üres kézzel, a Shorton ajánlására
vásárolt egy másik készüléket, amiről az eladó azt állította, hogy a
NAD 3020-as utódjának tekinthető, sőt, jobb is annál. Ezt én
kételkedve fogadom, annál is inkább, mert ez a készülék nem a NAD
gyártmánya, hanem Rotel RA-820B típusjelzésű. A két cég között pedig
semmi kapcsolatot nem tudok kideríteni, azon kívül, hogy mindkettő
taiwani.
Mindenesetre a Rotel tényleg a "minimálprogram" jegyében
született, semmilyen szolgáltatás nincs rajta, csak a funkciógombok -
és spártaian egyszerű megjelenésű. (Egy fénymásolatot mellékelek a
fényképéről.) A használati utasítás ugyanolyan szűkszavú, mint a
NAD-é. Az elmaradt szolgáltatásokhoz mérten méltányos, hogy mindössze
200 schillinggel volt drágább, mint az elődje; hiszen tudjuk, hogy
minden egyes fölösleges szolgáltatás elhagyása jelentős megtakarítást
eredményez... Ha ugyan ez valóban a NAD utódja. Én nem tudom ezt
eldönteni, ezért ezennel fölajánlom Önöknek tesztelésre az új
készüléket, hátha mégis tudnak ajánlani valami elfogadhatót a NAD
helyett a szegény kóborló magyar hifistáknak. Nem minden érdek nélkül
teszem ezt, én is szeretném tudni, hogy mit is vásároltam.
A NAD minimasina él és virul, és nagyon csodálkoznánk, ha ezt
Bécsben és Münchenben nem tudnák. A kis gép jelenleg a "3020A"
típusszám alatt fut, igaz, már elő-előerősítő is van benne (vagyis
MC-hangszedőt is, fogad), és persze időközben felment az ára. Viszont
nemrég megjelent a lecsupaszított, hangszínszabályzók nélküli
változata is (szóba hozzuk a Naim Nait tesztjében - lásd a 64.
oldaltól). A Rotelről eddig mi is csak olvastunk, s habár jókat
olvastunk, véleményt nyilván nem mondhatunk róla. A szíves ajánlatot
köszönjük - de egy újabb Menő Manó tesztjét jelenleg nem tartjuk
indokoltnak.
Illusztráció
Czirják János
Berettyóújfalu, Ságvári u. 1. III. ép. II/8.
Üdvözlöm Önöket a 15. szám megjelenése előtt... Az eddig megjelent
számokat n-szer és alaposan áttanulmányozva tényként lehet
megállapítani, hogy nem tudtak ajánlani a hifi megszállottainak az
etalonnal közel egyenértékű és árban elfogadható, itthoni kereskedelmi
forgalomban kapható hangdobozt. Sajnos, a 7. számban ismertetett
"bextrén-nemzedék" két közkatonája sem haladt felfelé a ranglétrán
egyetlen fokot sem... Ha eddigi okfejtésemet elfogadják, akkor fel
kell tenni egy kérdést: mit kell megfizetni a Rogers LS3/5A
minimonitorban, ha ugyanazokat a hangszórókat használják benne, mint a
Magazin B110/T27-ből épített hangfalában? Erre a kérdésre Önök meg is
adják a választ: "a keresztváltóban egyenlítik ki a frekvenciamenet
anomáliáit"; én ehhez még hozzátenném, hogy a jobb hangfalakban a
fázismenetet is ekvalizálni szokták, futásidő-korrektorral. Tehát,
szerintem, a hangfal-probléma sarkalatos pontja mind a minőség, mind
pedig az ár tekintetében: a hangváltó.
Állításomat saját tapasztalatommal is szeretném alátámasztani.
Mivel a Magazin nem tudott elfogadható hangsugárzót építeni, egy jó
barátom engem kért meg, építsek neki egy párat. Ilyen megfontolások
után megméreteztem a dobozt és a hangváltót, megépítettem,
bekapcsoltuk, és majdnem sírva fakadtunk. Nem részletezem - bármiféle
táskarádió középhullámon normálisabban, szebben szólt volna. Teljesen
egyetértek Önökkel, mikor az olvasót óva intik az ily módon való
építkezéstől. De ennek a dolognak van egy sokkal fontosabb tanulsága
is. Ti. nem hagytam annyiban a dolgot, egyrészt a befektetett
anyagiak, másrészt a presztízs miatt sem. Stúdiómikrofonnal megmértem
külön-külön a hangszórók akusztikai átvitelét és hatásfokát, mindkettő
elfogadhatónak mutatkozott. És most jött a 6dB/oktávos hangváltó
mérése. Mint utolsó szalmaszál. Nos, ehelyett jókora husángba sikerült
kapaszkodnom: teljesen rossz volt a gondosan számított és megépített
keresztváltó. Nem számítási hiba történt, hanem elvi hibás volt az
eddig kezembe került szakirodalom... Röviden, a 6dB/oktávos váltó
elvileg sem vált 6dB/oktávot, ha valós hangszórókkal, valós
hangszóró-paraméterekkel számolunk.
...Végül, 12dB/oktávos felülvágó és 6dB/oktávos alulvágó szűrőt
használva a háromutas rendszerhez, igen jó hangzású hangsugárzóhoz
jutottam (a rajzokat és a görbéket mellékelem). Persze, ez nekem jó
két heti munkámba került, míg a keresztváltót a hangszórókkal
terhelve, sikerült bejátszanom a megkívánt frekvenciaátvitelt, a
-3dB-es keresztezési pontokat. Ehhez jó néhányszáz mérési pontot
kellett felvennem - az ellenségemnek se kívánom.
E tapasztalatok nyomán erős kétségek támadtak bennem a gyári
hangsugárzók elektrolit-kondenzátoros hangváltóival szemben (+100%
tűrés!), melyek - merem feltételezni - nem egyedi bemérés és trimmelés
után kerülnek a dobozba. Nem is beszélve arról, ha netán ilyen
stílusban még ekvalizálnak is.
Kínlódásaimon okulva eldöntöttem: nem építek több keresztváltót
még magamnak sem - pedig hangdobozépítés előtt állok.
Nagy szellemek találkoznak. Czirják János a levél megírásakor még
nyilván nem ismerhette Hogyan csináljunk rossz hangsugárzót című,
kétrészes cikkünket, mi pedig a cikk anyagát már réges-régen nyomdába
adtuk, tehát semmiképpen sem befolyásolhattuk egymás munkáját.
Olvasónk levelét tehát úgy tekinthetjük, mint teljesen spontán,
megérzés-diktálta illusztrációt jelen számunk
gyorstalpaló-tanfolyamához. Egyetlen megjegyzésünk: a hiba nem az
elvekben és feltehetően nem is a szakirodalomban van. A
szakirodalomban ugyanis behatóan tárgyalják azt is, miben tér el az
elmélet a gyakorlattól. Mert hát "más a gyakorlat, más a praxis"...
Leltár
Borsos József
Székesfehérvár, Lövölde u. 4. 8000
Szokásom szerint az elmúlt év termését olvasgatva jutnak eszembe
(kevés) új gondolataim, ezért talán megbocsátják, ha ismét egy régebbi
témával kezdem.
A HFM (nem szerencsétlen) 13. számában említi a Bang & Olufsen
formatervezési remekművét, "amelyben atomkor és középkor ad randevút
egymásnak: fotocellával vezérelt tangenciális hangkar egyfelől -
primitív, esztétizáló gumiküllők másfelől". Csakhogy itt nincs
egyfelől és másfelől, hiszen az "esztétizáló" gumiküllők pontosan az
egyfelől működését vannak hivatva lehetővé tenni, tehát a fotocellás
vezérlés szerves részei... bizony, az SL-N15 nem rendelkezik ilyen
"esztétizáló" elemekkel, rá is lehet tenni a tűt a forgó tányérra, ha
valaki egy picit figyelmetlen. (Azaz elfelejti, hogy lemezt kellett
volna feltenni a tányérra. Ez nem pici figyelmetlenség! A szerk.)
...Köszönet a kazettatesztért. Jónéhány (hó)napi böngészésre ad
lehetőséget. Egyvalamivel viszont nem találkoztam idáig egyetlen
kazettaismertető vizsgálatnál sem, ez pedig az a kérdés, hogy mennyire
30 vagy 45 vagy 60 perc az a bizonyos játékidő? Tudom, rendkívül
munkaigényes dolog, ráadásul bizalmi kérdésről van szó, hiszen az
M7-es autópályán sem látom és nem is mérhetem meg, mennyi cementet
raktak a betonba. Aztán vagy gödörbe megyek... De azért érdekes, hogy
az a 2x30 perc a japánoknál (DEKLARÁLTAN) 90 méter, a 2x45 perc 135
méter, míg a precízebb németek ugyanezt kihozzák 88, illetve 132
méterből (lásd BASF). Igaz, ez is még jól látható helyen van
bejelentve. Amit a többi nagy- és kevésbé nagynevű cégről már nem
lehet elmondani. Mértem már olyan kazettasorozatot, ahol végig és
stabilan hiányzott 20-30 másodperc - nem nagy ügy, legfeljebb nem fér
ki a 45 perc játékidejű műsor. (Ez nagyjából 2 százaléknyi hiba. Csak
az a kérdés: a szalag volt-e rövidebb - avagy Olvasónk magnója
futott-e 2 százalékkal gyorsabban. A szerk.)
Az év közepén Pozsonyban már kapható volt a Tesla NC470, a
hagyományosabb kivitelű karral. Mivel érzésem szerint - ha megjelenik
- nálunk ez a változat a valószínűbb, nem lett volna korrektebb a
Bemutatjuk rovatban is ezt tesztelni bővebben?
Magunk is töprengtünk ezen. De amikor a lemezjátszót teszteltük,
még nagyban folyt a Tam-Tam, azaz a lapos kar propagandája, az
Audio-ban például külön szakcikket is írtak róla. "Mit lehet tudni,
hátha tényleg abban a lapos hangkarban van a gép tudománya?!" A
propaganda azóta alábbhagyott, némelyek szerint a normál kar még jobb
is, mint a másik - és egészen természetes, hogy ha a Tesla forgalomba
kerül, pótlólag kipróbáljuk a csőkarral is.
Mikrofónia
Az alábbi levelet a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattól kaptuk, két
korábbi írásunk akusztikai visszahatása gyanánt, lásd HFM 14.
(Mikrofonerdő a Kálváriatemplomban), illetve HFM 15. (Kálvária a
mikrofonerdőben).
*
Bevallom, hüledezve olvastam Szaller László önbizalomtól
túlcsorduló, megfellebbezhetetlen ítéletektől nyüzsgő "beszámolóját".
Azt hiszem, sokszor tanújelét adtuk - többnyire hallgatással -, hogy
az égvilágon semmi kifogásunk a bírálat ellen. Ha a Hifi Magazin
"kiküldött tudósítójának" beszámolója jelent volna meg, hasonló
tartalommal, egy szót sem szólnánk. Szaller eljárását (és a
szerkesztőségi reflexió néhány megállapítását) azonban nem lehet szó
nélkül hagyni.
1. A szerkesztőségi közleményből arra lehet következtetni, hogy
Szaller László nem a nyilvánosságnak szánta beszámolóját. Nem hiszek
neki. Nem hiszem, hogy magánlevélben ilyeneket ír az ember: "egy
általam mélyen tisztelt zenei rendező", "az MHV egy fiatal
hangmérnöke".
2. A felvétel színhelye munkahely, ahová az ott dolgozókon kívül
más csak engedéllyel léphet be. Az MHV e tekintetben túl liberális
volt (nem úgy, mint a rádió, a televízió stb.), aminek következtében
éppen most kell közel százezer forint kártérítést fizetnünk, mert egy
másik felvétel színhelyén elloptak egy klarinétot.
3. A szerkesztőség abban találja meg Szaller legfőbb mentségét,
hogy amiről beszámolt, az közügy. Hozzá kell azonban tenni, hogy az
embertársainkkal szembeni őszinteség és a demokratikus jogok és
kötelezettségek párhuzamos érvényesítése is közügy.
4. Szaller László nem vette a fáradságot, hogy akár a legapróbb
gesztussal is kifejezze sajnálkozását. Ezen nem csodálkozom, hiszen a
"beszámolóból" kiderül, milyen nagyképű és önhitt. (Jóval e levél
érkezése előtt Szaller arra kért bennünket, tegyük közzé, hogy a
történteket sajnálatos félreértésnek tekinti, és hogy elnézést kér az
érintettektől. A szerkesztő megjegyzése.)
5. Felvételeinken mindig szívesen látjuk mindazokat, akik közlik
látogatásuk célját; akik nem zavarják a művészek és a stáb munkáját;
akik bizalmunkkal nem élnek vissza.
Az olvasók és a Szerkesztőség régi tisztelője
dr. Nádori Péter
főszerkesztő
További indiszkrécióink
Mező András
Bp., Tolbuhin krt. 8., 1053
Ivasivka Mátyás és Homoki Géza írásainak (HFM 15.) hatása alatt
ragadok jómagam is tollat, illetve ülök az írógéphez, néhány adalékkal
csatlakozván panaszkodó soraikhoz.
A "macskazene"-kérdéshez: Önök azt írják, hogy nemcsak a
műsorkészítők és az adástechnikai részért felelős műszakiak számlájára
írandók a hibák. Nos, kié a felelősség a következő esetben: néhány
évvel ezelőtt jelen voltam Kocsis Zoltán egy televíziós
stúdiófelvételén, mikor is Chopin-keringőket vettek fel vele,
képmagnóra. A műszaki helyiségben a friss felvétel
visszahallgatása-visszanézése közben a zongorahang a felvett műsor
teljes ideje alatt egy szapora frekvenciájú lebegéssel, vibrálással
volt hallható, ez különösen a hosszan kitartott hangoknál, akkordoknál
zavart. Ilyen hiba komolyzenében még akkor is megengedhetetlen, ha
állítólag a műsort nem sokan hallgatják. De éppen azok hallják, és
éppen azokat zavarja, akiket ez a fajta muzsika érdekel és
foglalkoztat. Egy popzenén eligénytelenedett fül nyilván nem érzékeny
az efféle hibára. A nemkívánatos vibrátó persze azután az adásban is
jól érvényesült. A jelenség tehát adás előttről származik, a
konzervált zeneanyagból - a mai, korszerű eszközökkel konzervált
anyagból! Vajon a stúdióminőségú videoberendezés képtelen az egyenes
hangvisszaadásra, avagy a karbantartók hanyagsága az ok? Nevetséges,
hogy a Magyar Televízió mennyire mostohán bánik a komolyzenével.
(Megállapításomat nemcsak erre az esetre alapozom.)
Jelen voltam továbbá a Magyar Rádió egy helyszíni felvételén, ahol
romantikus orgonazenét rögzítettek. Más kedvezőtlen körülményekről nem
is beszélve, a következőkre lettem figyelmes: a felvétel alatt a
felvételi szintszabályzó potméterpár szaporán járt fel s alá a
hangmérnök keze nyomán. Sem a zenei rendező, sem a hangmérnök előtt
nem volt kotta, a művek dinamikai viszonyait (a romantikus
orgonairodalomban döntő tényező!) alig hiszem, hogy fejből ismerték
volna - amit fényesen bizonyít, hogy az orgonajáték dinamikai
változásai nyomán "fülre" mozogtak a potméterek, hol föl, hol le.
Leírok erre egy példát. Az egyik mű dinamikai és formai tagozódása
A-B-A volt. Az A rész alatt, amikor is a maximális hangerő mezzoforte
volt, közel teljes kivezérlést adott a hangmérnök, Ezután rövid és
hatásos crescendo szakasz következett, majd a fortisszimó, teljes
orgonahangzást igénylő B rész. Itt, a crescendo szakasz vége felé a
potméterek hirtelen lejjebb csúsztak, majd mikor már kb. 15 másodperc
óta szólt a fortisszimó, még egy kicsit "visszavett" a hangmester. A
crescendo így hatását és ezzel együtt értelmét vesztette, a beszűkült,
sápadt hangszínről csak tudni lehetett, nem pedig hallani is, hogy ez
most a tutti.
A B szakasz végén hirtelen egy generálpauza "ütött be", majd
mezzopianón keresztül a pianisszimóig halkult az anyag a C rész és
egyben a mű végéig. A C rész egyébként ugyanazokat a hangszíneket,
regiszterösszeállításokat tartalmazza, mint az A. A potméterek azonban
maradtak ott, ahová a B rész elején "lehúzódtak" (mintha a hangmérnök
a mű ismerete híján attól tartott volna, hogy hátha jön még egy
fortisszimó), így az A és a C rész megegyező színei és hangerőszintjei
csak gondolatban maradtak ugyanazok. E manipulációk következtében az
orgonaművész regisztrálási törekvései, dinamikai elképzelései teljesen
eltorzultak. Ha feltétlenül szükséges a dinamikakompresszió, meg lehet
azt ügyesen, észrevétlenül, csellel csinálni, csak ismerni kellene a
szóban forgó művet, vagy, uram bocsá', a hangmérnök és a zenei rendező
készülhetne valamelyest a felvételre. Ez, úgy látszik, ma még (vagy ma
már?) túl magas követelmény.
Általában jellemző a rádió komolyzenei felvételeire, de főleg
közvetítéseire, hogy megelőző hangpróba nélkül, a koncert vagy a
felvétel közben szabályozgatják a hangerőt. Ebből erednek aztán az
esetenként beköszöntő hirtelen fortisszimók és durva elhalkulások; a
hosszabb piano részek egyszercsak felerősödnek, hogy azután a
következő crescendo újból áldozatul essék a dinamikaszűkítésnek...
A stúdiómikrofonokról szóló cikk nagyon tetszik, a jövőben is
szívesen olvasnék hasonló, egy-egy fontos témát összefoglalóan
ismertető kis tanulmányt, ennél semmi esetre sem népszerűbb stílusban.
PS. Levelem teljes vagy részleges nyilvánosságra hozatala ellen
nincs kifogásom.
Hibajavítás
Előző számunk Kazettatesztjében a mérésekhez fűzött kommentárok
között az áll, hogy az AGFA ferrocolor HD-nek erős az átmásolódása. Ez
elírás; megjegyzésünk valójában nem erre a szalagtípusra, hanem az
AGFA superferro HDX-re vonatkozik.
T4P
Tisztelt Szerkesztőség!
Érdeklődéssel olvassuk lapjukat, és örömünkre szolgál, hogy időről
időre - jobbító szándékú kritikák jelennek meg a Panasonic/Technics
termékekről is. Így volt ez a 15. számukban megjelent, az SL-N15
lemezjátszót bemutató cikkükkel kapcsolatban is. A hangszedőről
írottakkal kapcsolatban az alábbi korrekciót tartjuk szükségesnek.
A "Technics" cég fejlesztette ki az ún. "Plug-in" rendszerű
hangszedőt, melynek előnyei többek között az egyszerű cserélhetőség,
tökéletesebb kimeneti csatlakozás és a teljes csereszabatosság. És itt
a "teljes" szón van a hangsúly, ugyanis a "Plug-in" rendszer gyártói
közé felzárkóztak olyan neves hangszedőgyártók is, mint az Ortofon,
Shure, Audio-Technica, Empire, Pickering, Stanton és az ezek által
gyártott hangszedők is minden további nélkül felhasználhatók a
Panasonic "Plug-in" rendszerű lemezjátszóban. Vagyis, ebből is
következik, hogy minden hangszedő súlya azonos. Ezért nincs
tűerőbeállításra szolgáló eszköz az ilyen gépeken, hiszen az egyszer
gyárilag, a konstrukció által meghatározott tűerő bármely hangszedőhöz
megfelelő.
Tisztelettel:
Králik István
Panasonic Budapesti Képviselet
A Technics/Panasonic cég T4P elnevezésű hangszedő-rendszeréről
bővebben írunk a 776-ban (Hi-Fi News & Record Review, július, 51.
oldal).