Audio-kultúra

        (Délibábtalan  oldal)  Hol  volt,  hol  nem volt, valamikor nagyon
    régen,  mindenesetre sok-sok oldallal ezelőtt, de mégiscsak volt nekem
    egy  olyan  rovatom,  amelyben  kötetlenül ábrándozhattam. Úgy hívták,
    hogy  Délibábos  Oldal.  Ötször  jelentkeztem  vele,  mindössze, aztán
    valahogy  leszoktam  az  ábrándozásról.  Hogy  miért hagytam fel vele?
    Kiderül, ha leltárt készítek délibábjaimról.
        Szóba  hoztam,  például,  a minta utáni árusítást, amelynek persze
    egy  igazi  bemutatóterem az első számú feltétele. Ilyen bemutatóterem
    ma  sincs Magyarországon. (Habár a RAMOVILL-t három éve foglalkoztatja
    egy  auditórium  terve. és azóta már belsőépítészek, sőt, akusztikusok
    is  végigszimatolták a szóban forgó, Belgrád-rakparti épület kiürített
    alagsorát.)  Írtam aztán a hifi-boltokról, amelyekben mikroszkóppal is
    megvizsgálnák  a kuncsaft hangszedőtűjét. Azóta is csak a KERAVILL van
    egy  erre  alkalmas  készüléke  -  a  boltokban nagyítóval sem találni
    mikroszkópot.  (Habár  a RAMOVILL-nál az Ortofon tesztkészülék végülis
    helyettesíti  a  mikroszkópot, sőt többet is tud annál.) Sürgettem egy
    hazai kiadású demonstrációs lemezt, abból sem lett semmi. (Jó, jó, ott
    a  boltban  az  Ortofon  0003, de hatszor annyiba kerül, mint a magyar
    LP.)   Pedzegettem,   hogy   olcsó   hangszórókiteket   hozhatna  be a
    kereskedelem:  akkoriban  ennek  tényleg lett volna némi realitása, de
    egyrészt  mi  sem  találtunk  igazán  jó és mégis olcsó nyugati kitet,
    másrészt   a   jelenlegi  dollár/forint  szorzó  annyira  felviszi  az
    importcikk  árát,  hogy  ma  már  többe  kerülne  a leves, mint a hús.
    Ábrándoztam  szeparált készülékekről, különálló elő- és végerősítőről:
    nos,  amit  eddig  láttam, nem egészen az, amit elképzeltem. Legutolsó
    délibábom egy antirezonáns lemezjátszó-talpazat képét vetítette elém -
    szó,  ami  szó, itt nekem kell visszakoznom, nem mintha egy ilyen TALP
    ne  tehetne  jó szolgálatot, hiszen csökkenti a lemezjátszó akusztikai
    visszahatását, mindazonáltal ma már egészen más tényezőkben látom a jó
    lemezjátszó  kritériumait.  Ma sem hiszem, persze, hogy "ábrándozás az
    élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz", de ha az élet nem
    inspirál  bennünket,  és  nem  váltja  valóra  a délibábjainkat, akkor
    előbb-utóbb elveszítjük az ábrándozókészségünket.
        Lehet,  hogy  az ipar- és kereskedelemfejlesztés mégsem tartozik a
    Hifi Magazin illetékességének körébe?