Hetedhéthatár |
Hi-Fi News & Record Review
1984.január
John Atkinson, a szerkesztő, úgy is, mint az angolszász "ördög
ügyvédje", már nemtudom-hányadik helyzetjelentését teszi közzé a
szenttéavatandó Compact Discről.
Ami a szélsőséges álláspontokat illeti, mondja Atkinson, ezek nem
közeledtek egymáshoz. Az egyik oldalon a Linn-típusú analógpártiak
változatlanul elvetnek bárminemű digitálisan kódolt hanganyagot. A
másik oldalon a hivatásosok tábora jobban meg van győződve a
CD-szlogen igazságáról, mint valaha: "tökéletesség mindörökre" (Ámen.)
A HFN/RR véleménye szerint kétségtelen tény, hogy vannak minden
kritikán felüli CD-korongok - másrészt viszont túlságosan sok az olyan
CD, amely nemcsak hogy nem tökéletes, de még jónak sem jó. A
jellegzetes hibák:
Csúnya, kellemetlen hangkarakter. (Atkinson a KEF menedzserét
idézi: "úgy szólnak, mintha darált rozsszemek hullanának egy
kifeszített barna papírra". Ezt mi is ismerjük a Deutsche Grammophon
korai CD-iről!)
Nem azonos az egyes példányok minősége (!) - például a Philips
Mahler 8-asa rosszabbul szól Atkinson példányán, mint azon, amit Angus
McKenzie recenzeál ugyanebben a lapszámban.
Egyes CD-ken felismerhető, hogy a digitális magnó, amelyről a
hanganyagot vették, rosszul volt beállítva vagy nem volt elég nívós.
"A CBS/Sony Beethoven Ötödikje pontosan úgy szól, ahogy Lipshitz és
Vanderkooy AES-tanulmánya alapján előre lehet jelezni: jól hallható a
dither nélküli, tökéletlen 14 bites kvantálás okozta zajmoduláció."
Más CD-ken felismerhető, hogy műsoruk túlságosan sok AD/DA
átalakításon ment keresztül.
Vagyis, foglalja össze Atkinson, lehet, hogy maga a médium
elméletileg tökéletes - a zenét viszont nem az elvi, hanem a
gyakorlati CD-korongokról hallgatjuk. Hogy az utóbbiak is jobbak
lehessenek, ahhoz az egész iparág attitűdjét kéne megváltoztatni.
Magyarán: a hangmérnököknek komolyabban kéne venniük a zenehallgató
közönséget. Illusztrációképpen avagy elrettentő példa gyanánt a Studio
Sound nevű, hangtechnikai újság szerkesztőjének cikkét idézi; ennek a
cikknek körülbelül az a lényege, hogy "Mi profik vagyunk, ők pedig
csak lelkendező amatőrök. Hogy jönnek ahhoz, hogy holmi felületes
benyomások és babonák alapján ítéljék meg a hangmérnökök munkáját?!"
Igenám - mondja Atkinson -, de ha ezek az amatőrök nem volnának, akkor
a közönség csak komplett hifi-tornyot vásárolna, dupla kazettás
magnóval, tangenciális lemezjátszókarral és infravörös távirányítóval,
s mindezt a CD-játszó árának feléért. A "lelkendező amatőrök" viszont
hajlandók megvenni a CD-lemezt. Nincs-e joguk reklamálni, ha
elégedetlenek a hangminőséggel?
A Studio Sound szerkesztője (aki egyébként más hifi-lapoktól is
megkapja a magáét) ironikusan azt ajánlja, hogy "a vásárlók igazán
leronthatnák már berendezésük minőségét a miénknek a színvonalára".
Atkinson megjegyzi erre, hogy a stúdiókban általában nem a hangminőség
a fontos, hanem hogy a berendezés nagy hangerőn is megbízhatóan
működjék, és hogy könnyű legyen dolgozni vele. "Sajnos, úgy tűnik,
túlságosan sok profi tényleg azt szeretné, ha lerontanánk a
lejátszóberendezésünk minőségét."
A CD-helyzetjelentést végül is így fejezi be a HFN/RR
szerkesztője: »Mindaddig, amíg nem sikerül tárgyalóasztalhoz ültetni a
"profikat" és az "amatőröket", a gyártókat és a vevőket, addig a
Compact Disc meg fog maradni tökéletességének mai - alacsony fokán.«
* Kifordított ruhadarabokat láttunk már, de kifordított
hangszórót?! Nos, a Linn cég kitalált egy olyan dinamikus hangszórót,
amelyben hátul van az elől és elől van a hátul. A membrán nem befelé,
hanem kifelé tölcséresedik, de egyébként ugyanolyan motorral hajtják
meg és - lényegét tekintve - ugyanúgy függesztik fel, mint ahogy a
normális hangszórókban szokás. A tervezők feltehetőleg a
diffrakcióknak üzennek hadat ezzel a szokatlan konstrukcióval,
habár-mint a szabadalmi leírásból átvett ábra sejteti - nem mindennapi
technológiai nehézségekkel kell szembe nézniük. A Linn mindenesetre
nagyon bízhat ebben a ravasz szerkezetben, mert az USA-tól japánig
összesen tizennégy (!) országban szabadalmaztatta - ami jókora
pénzekbe kerülhetett.
Kifordítom, befordítom, mégis szól a hagnszóró - a Linn cég legújabb
szabadalma
Az Isobarik-elv: a kétutas Linn Sara mélyhangszórója mögött egy másik,
ugyanolyan mélyhangszóró dolgozik, magára vállalva a doboz
belsejéből érkező visszaverődéseket, amelyek így kevésbé zavarják a
külső membránt. (Kevésbé magától értetődő, de a rendszer csillapítása
is megnövekszik.) A metszetkép mellett a háromutas Isobarik fotója.
Ebben a hangsugárzóban nemcsak a mély-, hanem a középsugárzó is
dupla.
* Miközben mi olcsó pickupbogarakra vadászunk (lásd Bemutatjuk
rovatunkat), a HFN/RR a Szent Skarabeuszokat idézi meg, nevezetesen a
Koetsu Red-et, a Kiseki Purple Heart-ot, az EMT-ből modifikált van den
Hul MC-1-et és az Audio Technica AT37E-t. Ezek mind MC-hangszedők, és
a négynek összesen több mint 2000 fontsterling az ára. Minden
tekintetben egzotikusak, például a Koetsunak és a Kisekinek fából van
a teste, a van den Hulnak pedig egyáltalán nincs is teste, csak lelke:
úgy árulják, csupaszon, ahogy az eredeti EMT-shellből kiszerelték.
Martin Colloms különösen a Koetsuban és a módosított EMT-ben leli
örömét ma ezek a lemezjátszótechnika legszebb (???) ékszerei.
Fatányérkán fahangszedő, de korántsem fahangú: a japán Kiseki Purple
Heart ma egyike a legdrágább pickupoknak
A hangszedők egyik fejedelme, a Koetsu (Red Model)
A van den Hul tűheggyel ellátott, modifikált EMT egyre nagyobb
tekintélyre tesz szert
"Az Ön saját SPU Gold hangszedője"
Az Ortofon újra gyártja ezt a 22 éves típust, elsősorban a japánoknak
* Az ötödik aranybogarat Ken Kessler teszteli, a kőkorszaki
hifi-maradványok kedvelője, az ő "Anakrofil" rovatában. Ez a pickup
nem más, mint az Ortofon SPU Gold, felújított változata annak a 22
évvel ezelőtti típusnak, amelyért a mai napig is rajonganak a japán
hifisták. Mellesleg, a mai EMT-hangszedőknek is az SPU az őse. Az
Ortofon a nosztalgikus hifi-barátok érzelmeire épített, amikor újra
forgalomba hozta a pickupot, fadobozban, aranytáblácskával, amelyen ez
áll: "Az Ön saját SPU Gold hangszedője. No. ennyi meg ennyi." Ken
Kessler megnézi a régi évkönyveket, és elmélázik rajta, hogy az SPU
1962-ben 23 fontsterlingbe került, ma pedig 269-be. "Nyilván azért,
mert az aranynak is felment az ára."
* Már volt szó a 250 fontsterlinges, 2x50 wattos Audiolab 8000A
erősítőről, amelyre több szakíró is áldását adta, mint a
középkategória legújabb etalonjára. Ezt a készüléket teszteli most
Martin Colloms, s egyben meg is interjúvolja a tervezőket.
* A Sony PCM 701 digitális processzor tesztje. (Ez a masina egy
kicsit nagyobb ugyan, mint a sikeres PCM-F1, viszont már a tápegység
is benne van.) A maga 750 fontsterlinges árával a PCM 701 az eddigi
legolcsóbb nem-profi, tehát "hifi" processzor. A HFN & RR szerkesztője
nemrég szubjektív teszteket rendezett a PCM 701-essel, a
következőképpen. A hallgatóság egy női hangra figyelt "élőben",
pontosabban "egyenesben", tehát a mikrofon-erősítő-hangsugárzó
láncolaton keresztül, s a rendszerbe időnként közbeiktatták a
digitális processzor A/D és D/A átalakítóját. Azt tapasztalták, hogy
14 bites üzemmódban is csak igen enyhén torzult el a hang, a 16 hites
üzemmódban pedig csaknem észrevehetetlen maradt az egész digitális
procedúra.
A teszt zárószava: "a PCM 701-essel készített felvételek továbbra
is jól illusztrálják, mennyire szegényes a jelenlegi kommersz
digitális felvételek minősége - például a CD-lemezeken."
Február
Öt "megfizethető" lemezjátszó-futómű, mégpedig a következő négy:
Walker CJ 58, Dunlop Systemdek II, Mission 775 és Ariston RD 40 - de
az utóbbi kétféle kivitelben. (Ez az a fazékformájú lemezjátszó, amely
az előző 776-ban látható.) "Megfizethetőn" 110-150 fontsterlinget kell
érteni, ehhez még hozzájön a kar és a pickup ára, tehát a komplett
készülék - legalábbis Angliában - tényleg kényelmesen kifizethető az
átlagpolgár egyetlen havi jövedelméből. Valamennyi készülék
szíjhajtású. Ez a Rega Planar, a Thorens TD 160 és az új AR
kategóriája, s mint tudjuk, az angolok ezeket feltétlenül, alapvetően
és összehasonlíthatatlanul jobbnak tartják bárminemű japán Direct
Drive modellnél. A Linn, mint mondják, még feljebb van.
* A High End Audio tengerentúl keltett hullámai (Audio Research,
Krell, Magneplanar, Stax) immár elérték a ködös Albion partjait; most
éppen az amerikai Acoustat elektrosztatikus hangsugárzót csodálhatják
meg az angolok. A "Model Two+Two" nagyjából a Quadokkal egyenértékű,
csak persze az angol jószág az USA-ban, az amerikai pedig Angliában
drágább. Az Acoustat egészen rendkívüli valami: egy 2,5 méter magas,
8-9 centiméter vastag spanyolfal, és inkább szép, semmint csúnya, csak
nagyon nehéz elhelyezni egy közönséges polgári lakásban. "Hangminősége
annyira a szoba akusztikájától függ, hogy süketszobában nem is érdemes
megmérni" - nyugszik bele a megváltoztathatatlanba Martin Colloms. Az
Acoustat Two+Two meglehetősen érzéketlen, jó 150-200 wattos erősítő
kell hozzá. Alsó rezonanciafrekvenciája 30Hz körül van, gyakorlatilag
25-30Hz-től sugároz. Impedanciagörbéje, mint az ELS-eké általában,
eltér a dinamikus hangszórók impedanciamenetétől: teljesen sima,
egyenletes, viszont 10kHz fölött erősen 4 ohm alá esik.
* Ken Kessler, az ügyeletes nosztalgikus a HFN&RR
szerkesztőségében, imád játszani a 20-25 éves készülékekkel, és
bolondja a csöves erősítőknek. Most egy olyan csöveset adtak a kezébe,
amely kivételesen egészen újkeletű: az Audio Research D-70-et, a
világnak valószínűleg egyik legjobb teljesítményerősítőjét. Szegény
Kessler éppúgy "beleesik" ebbe a masinába, mint a többi szakíró, sőt:
"narkotikusnak" nevezi a D-70-et, de nem is ez a lényeg, hanem hogy
megesküszik rá: a D-70 hangminősége még egy olyan láncon is keresztül
jön, amely Ortofon FF-fel kezdődik és Videoton Minimax II-vel
végződik.
* Kazettateszt: 15 típust vizsgál Angus McKenzie (ugyanaz, akire
Sólymos Antal is hivatkozik jelen számunk Kazettatesztjében). Érdemes
leszögezni, hogy a 15 tesztpéldány között egyetlen vaskróm-kazetta sem
találtatik.
Március
Miközben mindenki lázasan találgatja, mikor lesznek már olcsóbbak
a CD-játszók, szép csendesen színre lépnek a Drága Masinák. A HFN & RR
hírrovatában olvastuk, hogy rövidesen kapható lesz a Revox B225
CD-játszó, 6-700 fontsterlingért. Bennünket ez nem lep meg, átéltünk
már effajta fordulatokat az utóbbi húsz évben. Hogy mikor lehet venni
CD-játszót 200 fontsterlingért, nem tudjuk. De hogy másfél éven belül
ott lesz a boltban az ezerfontos Hi-Fi Super Professional CD-játszó,
arra hajlandóak vagyunk fogadást kötni. Akár a fejünket is feltennénk,
egy lyukas CD-korong ellenében!
* Kábeli zűrzavar uralkodik a kábelek körül. Műszaki megfontolások
indokolják-e vagy csak a szokásos hifi-misztikum - tény, hogy a
kábelek manapság hifi-láncszemmé léptek elő, s némelyiknek az árán
pickupot, sőt, akár egy olcsóbb hangdobozt is lehetne venni. Martin
Colloms egy kétrészes cikket szentel a kábeleknek. A márciusi elvi
bevezető után áprilisban 40 kábel paramétereit vizsgálja meg.
Április
"Compact Disc - az eddigi sztori." Martin Colloms összefoglalja a
CD első évének tapasztalatát, és teszteli a legújabb CD-játszókat
(Hitachi DA 800, Sony CDP 701-es és CDP 101/II, Technics SL-88,
Toshiba XRZ-70). Colloms köztudomásúlag fanatikus híve a
CD-rendszernek. Hogy meghallgattassék a másik fél is, közreadjuk a
Linn cég groteszk hirdetését, amely aligha nem a digitális
hangátvitellel kapcsolatos.
Ki hinné, hogy az imádkozó majom képe: hifi-reklámfotó?! "Szabadíts
meg a gonosztól" - fohászkodik a szegény emberszabású, és csak a
hifisták tudják, hogy a Linn cég hirdetésében a digitális technikáról
van szó
* Ez már tradicionális kiállítás: januárban rendezi két neves
"dealer", az A udio T és az AT Lab. A képek közül kiragadjuk azt,
amely a holland Audiostatic elektrosztatikus hangsugárzóit, a
Monolithot és a Hybiet ábrázolja.
A holland Audiostatic elektrosztatikus hangsugárzói: a plafonig érő
Monolith és a szerényebben méretezett Hybie
* Ha nem is jöttek divatba, itt is, ott is felütik fejüket az
aktívsugárzó rendszerek és a szub-basszussugárzók. Hogy nem teszik
könnyűvé az életet, bizonyítsa a Paul Messenger "Szubjektív Hangok"
rovatából átvett fotó a Harmony Central Bass rendszeréről. A sztereó
dobozpár kicsi ugyan, de (elkerülhetetlenül) lábazatra van állítva,
ami pedig ott középen azt az asztalt vagy micsodát illeti, nos -
legalább lesz hová tenni zenehallgatás közben a kávés ibriket.
Két minidoboz között egy asztalnak álcázott, testes
szub-basszus-sugárzó: Harmony Central Bass
A Hi-fi News munkatársai betekintést engednek otthonukba,
leírják-lerajzolják, hogyan és milyen berendezésen hallgatnak zenét.
Ez a "családlátogatás" bizonyára érdekelni fogja nemcsak az angolokat,
hanem a Hifi Magazin olvasóit is. Mindegyik rajz alatt röviden
összefoglaltuk, milyen készülékeket használ a szoba gazdája. (A
léptékből kiderül, hogy a zenére bizony ezekben a szobákban sem
tehetne táncolni!)
John Atkinson
Linn Sondek/Ittok/Koetsu Black és Red lemezjátszó, Marantz CD-játszó,
Quad FM4 tuner. Revox A77, PS Audio IV előfok, Krell KSA-50
teljesítményerősítő, Celestion SL600 hangsugárzók.
Christopher Breunig
Linn Sondek/Zeta/Decca Garrott Blue lemezjátszó, Musical Fidelity
előerősítő, Naim NAP 250 végfok, Quad ELS (az eredeti modell).
David G. Präkel
Linn Sondek / Fidelity Research FR64fx / Koetsu Black lemezjátszó,
Marantz CD-játszó. Marantz ST-7 tuner. Audiolab 8000A erősítő, Linnk
head-amp, Celestion SL6 hangsugárzók.
Ivor Humphreys
Linn Sondek/Ittok/Grace F9-E lemezjátszó, Marantz CD-játszó, Quad FM4
tuner, Nakamichi LX-5 kazettás deck, Hafler és Lux erősítők, Quad
ELS-63 hangsugárzók.
Ken Kessler
AR (a régi!) lemezjátszó Garrott Decca hangszedővel, Radford STA 15
vagy Dynaco Stereo 70 teljesítményerősítők (az előerősítőt nem
említi), Rogers LS3/5A.
Angus McKenzie
Sony és Philips CD-játszók. Technics SP10/II lemezjátszó különféle
hangszedőkkel, Studer, Nagra és Ampex profi-magnók, Sony digitális
magnó, Nakamichi, kazettások (1000 és Dragon), Quad és Amcron erősítők
és háromféle hangsugárzó: Quad ELS-63 (2.) "öncélú" zenehallgatásra,
KEF 105 (1.) és Rogers LS3/5A (3.), tesztcélokra.
Trevor Attewell
Thorens TD 150/SME 3009 III/B&O MMC1 vagy ADC ZLM vagy Shure V15 III
hangszedő, Revox nagysebességű orsós magnó, Quad és Hafler erősítők,
Quad ELS-63 (alternatíva: Rogers LS3/5A) hangsugárzók, Audio Pro B2-50
szub-basszus.
Alvin Gold
Linn Sondek/Ittok/Koetsu Black lemezjátszó, Aurex ST-F15M tuner,
Nakamichi BX-2 kazettás deck, Marantz és Sony CD-játszók, Musical
Fidelity elő- és Krell végfok, Linn Sara hangsugárzók.
Paul Messenger
Linn Sondek/Ittok/Asak lemezjátszó, Naim elektronikák, aktív Isobarik.
Alkalmanként: Dual 505.1 vagy Rega Planar, ADC vagy Supex
hangszedővel, Audíolab 8000A erősítő, Quad ELS, Spendor BC1, Rogers
LS3/5A, Mission 70.
Martin Colloms
"Ha felsorolnám, olyan lenne a lista, mint valami Best Buy katalógus."
Mégis: Philips, Marantz és Sony CD-játszók, Lux/Zeta és Linn
lemezjátszó, Koetsu és van den Hul (EMT) hangszedő, Quad FM4 és
Pioneer F90 tuner, Linn, Burmeister, Krell, A&R, Mission
elektronikák és az Audiolab 8000A erősítő, Quad ESL-63. Celestion
SL600 és főleg a Spendor SP1 hangsugárzó.
HI-FI ANSWERS
Február
A High End Audio színpadán ágáló színészek kulisszahasogató
kijelentésekkel igyekeznek megnyerni a közönség kegyeit - de közben a
kulisszák mögött is történik egy és más. Íme egy olvasói levél a
februári HFA-ból:
"Szeretnék venni egy drága lemezjátszót. Úgy gondoltam, sorban
összehasonlítom a számításba vehetőket: Pink Triangle, Oracle,
Gyrodec, Linn, Logic stb. Addig jól is ment a dolog, amíg le nem
szűkítettem a mezőnyt a Pink Triangle-re és a Linn Sondekre. Ekkor
azonban kiderült, hogy egész Londonban mindössze két kereskedő akad,
aki mindkét lemezjátszót árusítja. Namármost, itt a közelemben is
volna egy kereskedő, aki Linnt is tartott - egészen addig, amíg fel
nem vette a választékba a Pink Triangle-t. Akkor ugyanis a Linn cég
egyszeriben felbontotta vele a szerződést, azon a címen, hogy nála nem
megfelelőek a demonstrációs körülmények."
A Logic "büdzsé-lemezjátszója". Plexi tányérjával, merev vázával a
Regára emlékeztet
* Más oldalról, de ugyancsak a gyárak (és a nagykereskedők)
magatartását teszteli David Präkel, aki nemrég egy évig a HFA egyik
testvérlapjának szerkesztőségében dolgozott, és ott ízelítőt kapott a
szerkesztői munkakör áldásaiból. "Most már tudom, mit tesz az:
szervezéssel foglalkozni - amikor a teljes fegyvertárunk egyetlen szál
telefon."
Präkel szerint a gyártók gyakran annyira kívánják a tesztet, mint
egy púpot a hátuk közepére, mert meg vannak győződve róla, hogy a
revüíró elfogult és a teszt szakszerűtlen lesz, de nem ezt mondják,
hanem azt, hogy "sajnos, a készülék nincs raktáron / éppen most várjuk
a módosított szériát / elakadt az úton, de majd küldjük" (nem kívánt
törlendő). És hát mi sem könnyebb, mint elszabotálni a tesztet. Éppen
csak le kell késni a lapzártát.
Amikor valamely teszt kedvezőtlenül üt ki (mármint a gyártóra
nézve), akkor persze csőstül jönnek a kifogások. Érdekes, mondja
Präkel, hogy általában a második helyezettek reklamálnak, őket
kizárólag a 100 százalékosan pozitív revü elégítené ki. Ők azon a
címen támadják a tesztet, hogy nem volt megfelelő a hangszóróállvány /
a lemezjátszó / a tesztprogram / a hold állása / a tesztelő
horoszkópja / a szoba akusztikája / a hangszórókábel stb. (nem kívánt
törlendő).
Diplomatikusabb módszer inkább egyetérteni a teszt eredményével,
és lábjegyzetben hozzáfűzni: "igen, mi is felfigyeltünk a hibára - és
ezért a boltokba már a módosított szériát szállítjuk". Ezzel egyszer
és mindenkorra kihúzzák a szőnyeget a revüíró lába alól, hiszen az
MkII már egészen más készülék, tehát az egész tesztet elölről kell
kezdeni.
"Egyszóval - így zárja fejtegetéseit Präkel - az ipar megérdemli
azokat a teszteket, amelyeket az újságoktól kap."
* Mintha csak bele akarna kötni Präkelbe, kivételesen túl jónak
találja a teszt eredményét a Koetsu Red hangszedő importőre. Persze,
neki könnyű a dolga, mert a HFA a mennybe meneszti az új Koetsut, azt
írja róla, hogy egyike a nagy, "muzikális" hangszedőknek, és éppolyan
jó, mint a Koetsu Gold. "Tévedés - tiltakozik az importőr - a Gold
azért sokkal jobb." Az árakat ne firtassuk.
* Állványok, állványok és megint az állványok! Az utóbbi két évben
szinte minden lapszámban szóba kerülnek a hangdoboz-lábazatok mint
önálló, el nem hanyagolható hifi-készítmények. Folyvást új modellekről
kapunk hírt, így például most a februári számban (és képeinken) a
Monitor Audio és a Heybrook új hangdoboz-állványát tanulmányozhatjuk.
Mindkét típus fémtüskéken áll, a tüskék hegye átfúródik a szőnyeg
lyukacsain, és a padlónak úgyszólván geometriai pontjain támaszkodik.
Az egyiknek 38, a másiknak 48 fontsterling párja - igen, ennyi pénzt
áldoznak az ilyesfajta cubehőrökre!
A Heybrook új hangdobozállványa
A Monitor Audio hangdobozállványa, alul erős acéltüskékkel
Ugyanebben a számban a különféle állványok szubjektív hatásáról
értekezik a HFA egyik szakírója. Szerinte minden állványnak megvan a
maga sajátos hangszíne, sőt: figyelembe kell venni a hangdoboz
/állványzat / szoba-akusztika kombinációjának hatását is. Mindenesetre
- írja -, a jó hangdobozállvány azonnal észrevehető javulást hoz a
hangképben, a szokványos instabil lábazatokhoz és görgőkhöz képest.
Mintha egy hifi-torony olcsó direkthajtású lemezjátszójáról váltanánk
át egy jobb Thorensre vagy Regára. A basszus stabilabb lesz,
egyszersmind az egész hangkép feltisztul.
* "A CD iránti kereslet meghaladja minden elképzelésünket" -
állítja a Sony cég. A Hi-Fi Answers maga is végzett egy kis
közvéleménykutatást, hogy ellenőrizze: igaz lehet-e, hogy az új médium
életének első félévében (márciustól novemberig) összesen 10 ezer
CD-játszó és 175 ezer ezüstkorong kelt el az angol piacon. A HFA 250
kereskedőnek küldött kérdőívet (a negyedrészük vissza is küldte), és a
válaszokból az derül ki, hogy a Sony adatai bizony hitelesek.
* A Hi-Fi Answers egyik legfontosabb rovata a Kérdések és Válaszok
- amelyek mind arra vonatkoznak, hogy melyik láncszemet kéne
kicserélni valamely olvasó berendezésében, illetve, hogy milyen láncot
lehetne összeállítani maximum 450, aztán 450-1000, vagy éppenséggel
több mint 1000 fontsterlingért. A HFA az utóbbi időben vetésforgót
játszik: havonta más-más munkatársa válaszol a kérdésekre. Persze,
mindegyikük a saját kedvenceit ajánlja. Figyelemreméltóak azok a
készülékek, amelyek neve hónapról hónapra visszatér, amelyekről tehát
több szakíró is jó véleménnyel van. Így említést érdemel a legminibb
manó, a mindössze 80 fontsterlinges Rotel 820 erősítő, a magasabb
árkategóriában pedig a Musical Fidelily cég 345 fontos, Synthesis nevű
modellje. A név azt jelzi, hogy kivételesen komplett erősítőről van
szó, ugyanis a Musical Fidelity előzőleg a szeparált komponenseivel
szerzett hírnevet: a Doctor Thomas fantázianevű végfokkal és azzal az
előerősítővel, amelyet szerényen a The Preamp névre kereszteltek.
A spártai kivitelű Synthesis: egyike a HFA állandó ajánlásainak
* Ebben a lapszámban tesztelték a Naim aprócska, 2x15 wattos
integrált erősítőjét is. A HFA nem annyira lelkes, mint legutóbb a
HFN&RR. "Igen jó erősítő - ismeri el néhány évvel ezelőtt klasszisnak
számított volna, ma viszont már sok komoly versenytársa akad. Igaz:
azok drágábbak."
Március
Stagnál a hifi-ipar, világszerte. Hogy ezt a világgazdaság
helyzetével kell-e magyarázni? Vagy inkább az a helyes magyarázat,
amelyet David Präkel ad? Nos, Präkel imigyen szóla:
Tíz évvel ezelőtt sztereót adtunk az embereknek, s azt mondtuk rá,
hogy az hifi. Ma az a legnagyobb baj, hogy ők ezt akkor elhitték.
Ennélfogva Mr. Átlagos megvásárolja a legjobb színes tévét, a legjobb
hűtőszekrényt, a legjobb videomagnót, valamint hifi-tornyot is vesz
hozzájuk - és azt hiszi, hogy ez az utóbbi "partiban van" a többivel.
* A tunerek szubjektív tesztjét nemcsak a Hifi Magazin halogatja
oly következetesen - másutt se nagyon vállalkoznak rá. Most legutóbb
viszont ketten is szóba hozzák a tunerek hangminőségét a Hi-Fi Answers
hasábjain.
Evelyn McDermot (mi a szösz, egy hölgy a stábban!) azt fejtegeti,
hogy a "modern" Yamaha CT7000 alig szól jobban a 20 éves Sugden RU
21-nél, és egyik sem közelíti meg azt, amit egy jó lemezjátszó tud.
(Kontrollberendezés: Linn/Naim és aktív Isobarikok.) "Úgy látszik, a
tunerek ma ott tartanak, ahol 20 évvel ezelőtt a lemezjátszók,
erősítők, hangsugárzók. Csak mostanában kezdenek figyelni a
konstruktőrök a tuner hangminőségére is, mint ezt két, viszonylag
olcsó modell tanúsítja: a sajnos már kifutott Rogers T100 és
legújabban az olcsó, 125 fontsterlinges Creek CAS 3040."
A szerkesztő bólogat minderre, de hozzáteszi, hogy a tunerek
hangminőségét csak úgy lehet megítélni, ha magunk sugározzuk a
tesztműsort egy FM-generátorral, úgy, ahogy ezt Alvin Gold tette,
amikor is éppen a Revox tunert vizsgálta. Lapozzunk hát oda.
Az angoloknál a BBC 3. adója "az URH". Az adás minőségét általában
dicsérni szokták, és ez igen erős érv a digitális hangátvitel mellett,
merthogy a BBC már évek óta egy (13 bites!) PCM-láncon vezeti át a
műsorjelet, és "mégse vette észre senki!" Goldnak nem ez a véleménye,
szerinte a BBC rádióhang tisztátalan, "nincs lelke", egyáltalán nem ér
fel a hanglemezzel - még akkor se, ha az utóbbit történetesen rosszul
préselték. A tunerek többre képesek, mint a rádióadók, ennélfogva a
hangminőségüket csak úgy tudjuk megítélni, ha "magunk építünk
adóállomást". Gold egy Radiometer SMG-1 FM-generátort hajt meg egy
Perreaux előerősítővel, a forrás egy Linn Sondek/Ittok/ Koetsu Red és
egy Sony CD 701-es CD-játszó. A tesztpéldányt, a Revox B261-es tunert
(900 fontsterling!) a Yamaha CT7000-rel veti össze, és azt találja,
hogy ezek egy-kategóriájúak, bár a Revox hangja egy kicsit semlegesebb
és sztereóbb, a Yamaháé viszont zeneibb. Ezekhez a drága gépekhez
mérten - írja - a Quad vagy Rogers tunerek "bizonytalanul" szólnak;
más, egyébként kitűnő modellek (Pioneer F90) hangja pedig durvának és
súlytalannak hat.
Térjünk át a hangsugárzókra. Minidobozokról lesz szó. Az egyik
viszonylag olcsó. A Clearwater cég a Rogers LS3/5A-nak és a Linn
Kan-nek állít versenytársat egy csöppnyi, de állítólag igen testes
hangú dobozkával. A HFA felhívja a figyelmet a Clearwater hangsugárzó
egy konstrukciós sajátosságára, amely nem új ugyan, de kevesen
ismerik: a mélyhangszórónak kettős tekercselése van, és a kettő közül
az egyiket 6dB/oktáv meredekséggel szűrik 250Hz fölött, miáltal az
"eredő" frekvenciagörbe nem emelkedik, s lineárisabb, mint általában a
miniboxoké.
* Nagyobb lélegzetű a másik tudósítás. A frissen alapított Epos
Acoustics cégről szól; ez afféle One Man Band, azaz Egyszemélyes
Zenekar, szóval olyasmi, mint nálunk a kisiparos. Alapítója és egyben
főkonstruktőre Robin Marshall, az Audiomaster, majd később a Monitor
Audio hangszórótervezője. A HFA szerkesztője, Keith Howard nyilván
kötelességének érezte, hogy egy interjú erejéig támogassa a
kisvállalkozó specialistát. Bár árakról nem esik szó, valószínűleg
roppant drága hangsugárzó lesz az Epos Acoustics elsőszülötte, ugyanis
Robin Marshall nem másoktól veszi, hanem maga készíti a hangszóróit -
kis cégek ritkán vállalkoznak ilyesmire! Igaz, mástól nem is igen
vásárolhatott volna olyan mélyhangszórót, amelynek a lengőcsévéje
rövid, a légrése pedig hosszú (bitang drága mágnes kell hozzá). Néhány
további konstrukciós szempont, amelyet Marshall fontosnak tart:
A pólusvas (JBL-receptúra szerint) "meg van vágva", azaz úgy van
megformálva, hogy a légrés minél szimmetrikusabban működhessen, ne
"szóródjanak" belőle a mágneses erővonalak.
Hátul a pólusvas meg van fúrva (ez is JBL-recept), hogy a membrán
hátrafelé is szabadabban tudja pumpálni a levegőt. Egy további furat
arra szolgál, hogy oda csavarozhassák a hangszóródoboz egyik
merevítőlécét.
A csipogó dómját alumíniumból készítik, nincs rajta külön
csévestest: a csévét közvetlenül a dóm nyakára tekercselik. (Ez a
konstrukciója a Celestion réz-dómjának is.) Ezáltal az egész rendszer
sokkal merevebb, mint ha külön ragasztanák fel a csévetestet. Az
alumínium könnyebb és merevebb a réznél, így a rezonanciái még
magasabbra tolódnak. Csakhogy míg a rezet galvanikus úton is fel lehet
hordani, az alumíniumot csak "húzni" lehet, és ezt a munkaműveletet
fölöttébb megnehezíti, ha a dómnak zoknija van. "Először senki se
akarta elvállalni. Végül találtam valakit, aki nem mondta rá, hogy
lehetetlen. Nagy üggyel-bajjal, de sikerült a dolog. A legtöbben
persze úgy készítik a magassugárzót, hogy egyszerűen felragasztják a
csévetestet. Ezt én is meg tudnám csinálni."
A csipogó membránszéle "mikroszkopikusan" keskeny. Marshall
szerint a hangszórók akusztikai kimenetéhez túlságosan nagymértékben
járul hozzá a membránszél. "Ha a membrán 2kHz alatt nem sugároz, nem
kell többet mozdulnia 0,3 milliméternél. Ennélfogva alig kell
felfüggeszteni."
És végül a hangszóródoboz. "Nincs szükség alumínium
méhsejtszerkezetre, mint a Celestion SL600-ban. A rétegelt falemezt
még merevebbé lehet tenni, ha a felülete viszonylag kicsi, és jól ki
van ékelve belülről is. A rezonanciáját így 1000Hz fölé lehet tolni."
Az egész interjúból kiérződik az Epos cég programja: versenytársat
állítani a nagy sikerű Celestion SL600-nak. Az első Epos-hangsugárzó,
ha piacra kerül, gyaníthatólag nem lesz olcsóbb páronként 600
fontnál...
Az Epos cég, azaz Robin Marshall új hangszórói
* Mellesleg: Keith Howard ugyanebben a számban hosszan ír a
Celestion SL600-ról. Összehasonlítja az eredeti SL6-tal, és
megállapítja, hogy a hangminőség nem javult annyit, hogysem
indokolhatná a dupla árat. "S ne feledjük: az SL600-as erényeinek egy
részét (a javított X-váltót, a hangszórók felszerelésének módját)
bizonyára viszontlátjuk majd az olcsóbb SL6-osban is."
* Mérföldes léptekkel száguld a Technika: egyre többen rájönnek,
hogy az erősítők meghajtó fokozata akkor a legjobb, ha egyáltalán
nincs belőle. Különösen a Compact Disc hívei uszítanak az aktív
meghajtó elektronika ellen, nekik nincs is szükségük rá, hiszen a
CD-játszók kimeneti feszültsége bőven ki tudja hajtani a
teljesítményfokozatot. A HFA most bemutatja David Präkel
konstrukcióját (lásd képünkön), a Teásdoboz Előerősítőt. A 10 kohmos,
logaritmikus Matsushita sztereó potméter másfél fontba, a kábelek 9
fontba kerültek, a teásdoboz árát nem említik - mindenesetre ez a
"kit" sokkal olcsóbb, mint a bolti "passzív előerősítők". Némelyikért
ugyanis már 57(!) fontot is elkérnek.
A meghajtó fokozat kiiktatását célozza Präkel "szabadalma", a
Teásdoboz-potméter. A potméter maga logaritmikus, 10kohm-os Matsushita
- a tea márkája nincs specifikálva
* További "passzív" egységek hangdoboz-állványok. (Már megint.) A
legújabb és legdrágább a páronként 75 fontsterlinges The Foundation:
13,5 kilós, műanyaggal borított acélállványzat, belül ólommal és
homokkal kitöltve, alul az elmaradhatatlan fémtüskékkel
felfegyverezve.
Hogy a HFA szakírói mennyire fontosnak tartják a
hangdoboz-állványokat, bizonyítsa az alábbi példa. A Kérdések és
Válaszok rovatban az egyik olvasó megkérdi, mit érdemes kicserélnie a
következő láncban: Pink Triangle/Linn Ittok/ Zenn MCZ-2 (ez eddig vagy
800 fontsterling!), A & R60 erősítő, Heybrook HB2 hangdobozok. A HFA
tanácsa: "szerezz egy pár jó állványt!" (Pedig mi minden másra is
rábeszélhetné!)
* Az olvasók egyébként néha meglehetősen furcsákat tudnak
kérdezni. (Nem úgy, mint nálunk - a szerkesztő megjegyzése.)
Egyiküknek például az a nyavalyája, hogy hát van neki egy aktív (DMS)
Isobarikja három Naim NAP 250-es végfokkal; vajon nem járna-e jobban,
ha a dobozt inkább passzív keresztváltóval használná, de Naim helyett
Krell KSA-50 teljesítményerősítővel? A HFA válasza, J. M. Hughes
tollából olyasmit pedzeget, hogy akkor már a legjobb volna egy aktív
Isobarik, három darab Krell végfokkal. Méltányolni fogja e jótanács
humorát, aki tudja, mibe kerül egyetlen Krell. A KSA-50 fényképét
előző számunkban közöltük; most íme az Isobarik hangdoboz képe és az
Isobarik-elv (amelyet a kisebbik Linn-hangsugárzó metszetrajzán
szemléltetünk).
Április
Megint felment az ára a Hi-Fi Answersnek (mellesleg a HFN & RR-nek
is), 85 pennyről 90 pennyre. "A 6%-os árnövekedés fejében viszont 11
százalékkal több a lapban a szerkesztőségi anyag, jobb a papír és
ügyesebb a tipográfia. Alkalmi vétel!" - így lelkesíti közönségét a
szerkesztő. Sőt, minthogy áprilist írunk, néhány tréfával is igyekszik
felderíteni az olvasókat. A legfrappánsabb az a fapofával előadott
sztori (majdnem mi is hitelt adtunk neki!), miszerint rövidesen piacra
dobják a Linn cég CD-játszóját.
* A "776" rovatban az a nagyszerű, hogy az itt leírtakért - úgy
véljük - nem csupán a Hifi Magazin szerkesztőségét terheli a
felelősség. Másokat idézve, itt nyugodtan lehet mesélni a
legmisztikusabb jelenségekről is, a lemezjátszók sajáthangjáról, a
hangdobozállványokról és hasonlókról. Másutt nem is mernénk szóbahozni
a legújabb heppet: a speciális lemezjátszó-asztalkák divatját.
Megint a Linn volt az első, aki felfedezte, hogy a lemezjátszók
akkor szólnak a legjobban, ha nagyon merev, egyszersmind azonban
rendkívül könnyű állványra helyezik őket. Példáját azóta sokan
követik, sőt, ma már boltban is lehet kapni ilyen Alávaló (mármint
lemezjátszó alá való) asztalkát. A legismertebb a Sound Organisation
cég gyártmánya. A lemezjátszójáról ismert Pink Triangle éppen most
készül piacra hozni egy ilyen asztalkát, melynek Aerolamból van a
lapja. Az Aerolamról tudnia illik minden igaz audiofilnek, hogy ez egy
alumíniumból készült méhsejt-struktúra, amelyet eddig a
repülőgépgyárak használtak a repülőgépekhez, valamint a Celestion az
SL600-as hangszóródobozához és a Pink Triangle a saját lemezjátszója
alvázához. De persze sokkal egyszerűbb eszközökkel is célt érhetünk.
Csak az a fő, hogy a lemezjátszó ne érintkezzen közvetlenül valamiféle
nagyobb tömeggel.
A Sound Organisation alávaló lemezjátszó alá való) asztalkája és az
Aerolamból készült fedőlap
(Valaki közbevetheti: és mi legyen a fali konzolokra szerelt
lemezjátszóval? Válasz: a konzol maradhat, csak fektessünk rá lazán,
csavarozás nélkül egy vékony furnérlapot, és arra helyezzük rá a
lemezjátszót.)
* Olvasóink talán emlékeznek még az Elite cég Rock becenevű
lemezjátszójára (HFM 12., 776), amelynek az a fő trükkje, hogy a
papucsa vége mindvégig egy körív alakú, szilikonolajjal töltött
vályúba merül. A drága futómű nemigen talált vevőre, az Elite cég
ezért most egy hasonló, de jóval olcsóbb modellel kísérletezik. John
Bamford teszteli ezt a "büdzsé" változatot (amely mindazonáltal még
mindig 280 fontba kerül), és azt tapasztalja, hogy a Rock hangja
száraz és tiszta, de nem annyira eleven, nem annyira muzikális, mint a
Linn Sondeké. "Mellesleg szólva, amikor nem-audiofil vendégeimet
használtam kísérleti nyúlnak, nekik mindig a Rock hangja tetszett
jobban."
* "Büdzsé-változatot" kínál a Logic cég is, 120 fontsterlingért
vagyis feleannyiért, mint amibe a legjobb Logic futóművek kerülnek. A
Logicok a Regák rokonai: szíjhajtású, de merev, felfüggesztés nélküli
gépek, plexi tányérral.
* Némi undorral, de szakíróhoz méltó türelemmel teszteli Alvin
Gold a legújabb Marantz és Toshiba CD-játszókat. Változatlanul az a
véleménye, hogy a CD-hang "antiszeptikus". Szerinte az emberek csak
azért nem ismerik fel rögtön a CD-rendszer hibáit, mert ezek a hibák
másfélék, mint amit az analóg rendszertől megszoktunk. "Az LP
hozzátesz a zenéhez, a CD elvesz belőle."
Audio
1983. november
Ebben a kiadásban elszabadul pórázáról a számítástechnika. A
szerzők szűrőket, visszacsatoló rendszereket, mélysugárzókat
programoznak a szemünk előtt. A legérdekesebb Gerald R. Stanleynek, a
Crown International főmérnökének cikke, amelyben egy Crown System 10
komputerrel háromdimenziós képeket rajzol a monitoron a hangsugárzók
időbeli viselkedéséről - eddig az ilyesmihez állítólag sokkalta
drágább berendezések kellettek.
* Tesztek: NEC CD-803E CD-játszó, Audiosource EQ-One ekvalizátoros
spektrumanalizátor, Tandberg TPT 3001A tuner és TIA 3012 erősítő, JVC
R-X80 receiver, ESB 7/06 hangsugárzó - és a legendás Linn Sondek LP12
lemezjátszó-futómű. (Ezzel egyidőben megjelenik az Audio hasábjain a
Linn reklámja, nemkülönben a cég CD-ellenes hirdetése.)
December
A Quad-vonalra vet Leonard Feldman egy felületes pillantást;
nagyon felületeset, ugyanis egységes láncnak minősíti és együtt
hallgatja meg a Quadokat, holott az angol cég elektronikái
hangminőségüket tekintve nyilván a nyomába sem érnek az ESL,-63
hangsugárzónak. Az utóbbi jószág tesztjét Feldman át is engedi Dick
Heysernek, amit csak helyeselni lehet (Heyser abszolút tekintélynek
örvend a hangsugárzókritikusok körében) - csak kár, hogy erre a
tesztre még várnunk kell.
A Quad lánc (amint éppen nem fér el az Audio "enteriőrjében"). A
hangsugárzó itt már nem a klasszikus, harmincéves modell, hanem az
ESL-63
* Egy akusztikai cikk az emberi fül irányérzékelő képességéről.
Szerzője Denis Vaughan: nem fizikus, hanem karmester, a
dél-ausztráliai Állami Operaház zenei igazgatója.
* Tesztek: Revox B261 tuner (itt is!), Toshiba XR-Z90 CD-játszó,
Sumo Mocfel Nine teljesítményerősítő.
1984.január
Doug Sax, a direktvágás atyamestere, a Sheffield Lab műszaki főnöke -
egyike a digitális hangtechnika kritikusainak
Az Audio bemutatja olvasóinak a direktvágás atyamesterét, Doug
Saxot és az ő nézeteit, melyek közül bennünket elsősorban azok
érdekelnek, amelyek a digitális/analóg vitát érintik. A Sheffield Lab
hírneves menedzsere így nyilatkozik a digitális hangátvitelről:
"Magunk is bőven használunk digitális felvételeket, különféle
típusúakat. Közös vonásuk: hiányzik belőlük a zene legalsó dinamikai
szintje, amely a terem akusztikájáról adna információt. Hogy ez
fontos-e vagy sem? Majd kiderül - szerintem igen fontos. A másik
dolog: mindegyik digitális rendszer harsánnyá teszi bizonyos
hangszerek hangját. Mi gyakran készítünk digitális átiratot analóg
szalagról a hanglemezgyárak számára, és így meg tudjuk ítélni, mi a
különbség a digitális processzor be-, illetve kimenete között. A
digitális felvételek olyanok, mint a laboratóriumban szintetizált bor:
olyan az íze, mint az igazié, de valahogy mégsincs jó kedved, amikor
iszod. Soha nem is volt jókedvem, amikor digitális felvételeket
hallgattam. Pedig megvannak az erényeik - abszolút erényeik."
* Tesztek: Sansui PC-X1 digitális processzor (ára: ezer dollár -
tulajdonképpen igen olcsó!), ASC AS-6004/S orsós magnó, Yamaha M-70
végfok, Monster Cable Alpha-1 mozgótekercses hangszedő, Pioneer F-90
tuner.
Február
Ebben a számban figyelmet érdemel a NAD, vagy ha úgy tetszik, a
Tesla új lemezjátszójáról szóló műszaki cikk, amelyet az
angol-amerikai-csehszlovák vegyes tervezőbrigád írt, közösen. (A NAD
5120/Tesla NC470 tesztjét lásd jelen számunk Bemutatjuk rovatában.)
* Tesztek: dbx 4BX dinamika-expander, Hafler DH-220 végfok, (ezt
kit-formában is árulják), NAD 5120 lemezjátszó, Boston Acoustics
MC-1vdH hangszedő (mint a betűjelzés is elárulja, mozgótekercses
típus, van den Hul-féle tűheggyel), Marantz CD-73 CD-játszó.
Készülékek az Audio tesztrovatából. Felülről lefelé: ASC AS-6004/S
(európai, nyugatnémet!) orsós magnó, Sansui PC-X1 digitális
processzor, a "kit" formában is megvásárolható Hafler 220-as
teljesítményerősítő (Hafler annakidején a Dynakitekkel aratott sikert
- emlékszünk még a csöves Stereo 70-re?) és legalul a Luxman KX-102
kazettás csévélő
Március
Tesztek: Harman-Kardon CD491 és Luxman KX-102 kazettás deck,
Technics SH-8055 kétharmad-oktávsávos ekvalizátor + azonosidejű
analizátor, Micro-Acoustics 630 pickup, Linn Ittok/Asak
hangkar/hangszedő.