Hangszerviz |
Címünk: Hifi Magazin, Budapest 1906, Pf. 223.
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Minden levélre
válaszolunk, ha nem is postafordultával; válaszboríték fölösleges.
Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a levelekből alkalomadtán
szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz
hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét
bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük, ezért térítés nélkül
közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, iparszerű
foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük
Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak és fogalmazzanak tömören,
mert apróhirdetésüket helyszűke esetén kénytelenek vagyunk
megrövidíteni.
Kálvária a mikrofonerdőben
Úgy látszik, veszélyes összebarátkozni a Hifi Magazinnal. Győri
olvasónknak, Szaller Lászlónak aligha nem ez a véleménye, miután
bizalmasnak szánt élménybeszámolóját a Szerkesztő gyanútlanul
közreadta a lapban. ("Mikrofonerdő a Kálvária-templomban", HFM 14.)
Most mindenki neheztel valakire: a felvétel vezetői az audiofil
látogatóra, az MHV igazgatósága Szallerre és a saját munkatársaira,
ezenkívül mindannyian a Szerkesztőre - aki így mi mást tehetne, mint
hogy elnézést kér az érintettektől, egyszersmind azonban védeni
próbálja magát a szemrehányásokkal szemben.
Valamely olvasói levélnek pusztán a tartalmából nem mindig derül
ki, bizalmas közlésnek szánták-e - avagy nem bánják, ha a nyilvánosság
elé kerül is. Egy vidám "Szervusztok, HFM!" megszólítás és a
riportszerű hangvétel mindenesetre alkalmas rá, hogy elaltassa a
Szerkesztő gyanúját. Őszintén szólva, nem is gyanakodott semmire. Úgy
érezte, hogy amiről ebben a levélben szó van: közügy. Felvetődhet
ugyan, hogy "ha valakit meghívnak ebédre, és ott jóllakik, akkor utána
ne szidja a szakácsot" - de hát az audiofil vendég a szakácsnak nem a
főztjére, hanem a főzéstudományára kíváncsi. S vajon érdemes-e ezt a
tudományt titokban tartani?
Megértjük, hogy a hangfelvétel koncentrált, megerőltető
munkafolyamat, amelyet szigorú műszaki és gazdasági előírások
szabályoznak. Megértjük, hogy látogatók jelenléte alkalomadtán a
(kényesebb) zeneművészeket is zavarhatja. Mégis, nagyon sajnálnánk, ha
a zenei rendezők ezután következetesen elzavarnák a mikrofonok körül
ólálkodó audiofil ismerőseiket.
Éteri macskazene
Ivasivka Mátyás karnagy
Pécs, Keszüi út 79., 7632
Két idézettel kezdem, a HFM 13. számából. Az egyik Önöktől
származik: "nekünk is komoly fenntartásaink vannak a rádióadások
minőséget illetően". A másik Erkel Tibor nyilatkozatából való: »A
sztereó zenehallgatás szempontjából az a legfontosabb, hogy a 3. műsor
végképp zenecentrikus lesz. Itt sugározzák az "értékes" zenét, amelyen
nemcsak komoly-, hanem könnyűzenét is értek.«
Az egyre javuló lehetőségeket figyelembe véve, úgy tűnik, hogy a
magyar audio-kultúra az elkövetkező időben jelentősen közelíteni fog
az európai színvonalhoz. Egyetlen területen érzek egy helyben
topogást: a rádiózásban. Mint hangvadász és gyűjtő, számtalanszor
pórul jártam, amikor "startra kész" magnóval vártam a 3. műsor vagy
újabban a Petőfi adó egy-egy ígéretes zenei műsorát. Legnagyobb
bosszúságomra alapzaj, mellékzörejek, sípoló hangok tették tönkre a
felvételt. Olykor-olykor a sztereó hangkép monóba csapott át, ezt a
jelzőlámpa is mutatta. Ezt kezdetben az én készülékem hibájának
véltem, miután azonban több sorstársam is hasonló tapasztalatokról
számolt be, az adás tökéletlenségére kellett gondolnom. (Ámbár az is
lehetséges, hogy a pécsi közvetítő állomás a ludas!)
S még valami. Amikor magnetofont vagy lemezjátszót vásárolok vagy
segítek vásárolni, egyik legfőbb értékmérő-szempontom, hogy a készülék
ne nyávogjon. Ennek ellenére mindhárom rádióadónk, úgyszintén a
televízió lemezjátszói, magnói, képmagnói számtalan esetben
macskazenévé torzítják zenei műsoraikat. Elképzelhetetlennek tartom,
hogy ezen ne tudnának változtatni. Számos külföldi rádióműsor
szerkezetének ismeretében állíthatom, hogy a magyar adók zenei
programjaikkal, azok helyes arányaival világszínvonalon állnak. Miért
ne állhatnának ott technikai vonatkozásban is?
Valóban rendkívül bosszantó ez az "éteri macskazene", de
véleményünk szerint a hazai sztereó adások hibái nem csak a
műsorkészítők és az adástechnikai részért felelős műszakiak számlájára
írandók. Az a gyanúnk, hogy ilyenkor a konzervált zeneanyag (régebbi
hanglemez, archív magnószalag) már eleve tartalmazza a hibát, és hát
ezeket már nem lehet nyávogástalanítani. Máskor kívülállóktól
származik az anyag, így például a tévében sugárzott reklám filmek is
kétségbeejtően tudnak nyivákolni. Előfordul, hogy magába az adásba is
hiba csúszik, azonban tapasztalataink szerint ez ritka jelenség.
Inkább arra kell gyanakodnunk, hogy Olvasónk rádiókészüléke és a hozzá
csatlakoztatott antenna sem tökéletes, ezért a hangminőség a terjedési
viszonyoktól függően erősen változik. (Lásd erről előző számunk
olvasói rovatában a "Védőbeszéd MR. Harmadik mellett" című fejezetet,
illetve az alábbi polémiát, melynek tárgya változatlanul a MR 3.
adásának minősége.)
MR. Harmadik házatáján
Füller Miklós, okl. mérnök
Bonyhád, Fáy Lktp. 26 I/1., 7150
Nem szeretem a személyeskedést, főleg nem a nyilvánosság előtt. De
a nekem címzett levelet kénytelen vagyok hasonló módon megválaszolni:
Igen tisztelt Hegedűs Endre gyógyszerész úr!
Önnel ellentétben műszaki ember vagyok, Önnél több műszaki
ismerettel rendelkezem, az Ön által ajánlott irodalmat pedig ismerem.
Tisztázni szeretném: attól, hogy valaki vesz egy hifi-tornyot, még nem
hifista. Egy hifista pedig nem köt két darab huzalt antenna helyett a
rádiójára! Az antenna-választékkal kapcsolatban teljesen igaza van.
Bár én az antenna-erősítők siralmas kínálatát nagyobb problémának
látom. Antennát bárki tud barkácsolni - antenna-erősítőt már csak
kevesen. Pedig a külföldi URH-adók vételi lehetősége sokat javítana a
hazai hifi-helyzeten (persze, sajnos, csak ott, ahol lehetőség van rá.)
Levelének első felével viszont nem értek egyet. Legelőször is egy
jó tanács: legalább olyan figyelmesen olvassa el a 13. számban közölt
levelemet, mint a gyógyszertárban a recepteket szokta. A zárójelben
levő részeket is! Ha címemet figyelmesen megnézte volna, látta volna,
hogy lakótelepen lakom. Ez egyébként fennsíkra épült, és függőlegesen
nem tagolt lakótelep. Mint minden lakótelepen, itt is központi
antennák vannak, többek között egy-egy OIRT Yagi-antennával. Ezt az
antennát ugyan nem gyógyszerész készítette és szerelte fel, "csak"
szakemberek, de azért jól tudom fogni vele a magyar URH adókat. Ön mit
ért az adás minősége alatt? Mert én a magyar URH adás MINŐSÉGÉVEL
kapcsolatban írtam le kételyeimet, nem pedig az adás ERŐSSÉGÉVEL
kapcsolatban. Ön tehát azt veti a szememre, amit nem is írtam! A
térerővel nem volt és nincs is problémám. Bár nem vagyok biztos, hogy
mindenki hasonlóan kedvező vételi körülmények között van ebben az
országban, mint én (központi antenna, fennsík, a pécsi adó közelsége),
vagy Ön (Alföld).
A több mint 10 éves hifista múltja semmit sem jelent. Hiába tud
valaki 10 éve járni, ebből még nem következik, hogy nem sánta.
Egyébként is, nem minden hifi, ami sztereó. Nem minden sztereó lemez
hifi, és nem minden sztereó rádióadás hifi, sajnos. Az utóbbin a
legnagyobb nyereségű antenna sem tud segíteni. Dogmatikusan kijelenti:
"a MR 3. műsorának sugárzása technikailag magasszintű és
kifogástalan." Sajnos, pont az a problémám, amit a HFM is megjegyez az
Ön levele után. Igaz, néha kifogtam már olyan jó minőségű zenei
anyagot a 3. műsoron, hogy nem győztem gyönyörködni benne. De az Ön
állításával ellentétben még mindig nem ez a hétköznapi. Remélem,
hamarosan az lesz. Az Ön kifogástalannak nevezett, 10 (!) év alatt
összegyűjtött 100 órás hanganyagával kapcsolatban erősen osztom a HFM
aggályait... Nem gondolja, hogy túlzás másokról minden alap nélkül
elemi ismeretek hiányát feltételezni?!
Homoki Géza főiskolai tanár
Bp. Kupper B. u. 3., 1213
...Hegedűs Endrének a Magyar Rádió 3. műsorát érintő soraival
kapcsolatban: igazság szerint elégedettséget éreznék, ha soraimból
valamikor, akárcsak utalásszerűen is megjelenhetne valami, mert
elfogadhatatlan, hogy erre az apológiára csak Önök reagáljanak, az
olvasók pedig nem. Őszintén irigylem Hegedűs Endrét, aki le meri írni,
hogy "kifogástalan minőségű" hanganyag van a birtokában a 3. műsorból.
Mivel írása alapján fel kell tételeznem, hogy hangzáshűségről csak
újságban olvasott, azt ajánlom neki, szívlelje meg a 14. szám 108.
oldalán olvasható szeánsz utolsó bekezdését: "...az illetőt arra kell
kérnünk, hogy a Hifi Magazin összes szlogenjét (térhatás,
kiegyenlítettség, színezetlenség) tekintse egyszer és mindenkorra
tárgytalannak" - legalábbis, amíg egyszer, úgy véletlenül bele nem
hallgat mondjuk a 89,15 vagy 91,15MHz frekvenciákon (grázi
hullámhosszak) az osztrák rádió valamelyik műsorába. Ez az adás itt,
Budapesten, 250km távolságból, hifiben el sem fogadható zajszinttel is
annyira jó, hogy fogalmat ad arról, mi hiányzik a magyar sztereó adók
technikai színvonalából. Egyáltalán nem vagyok szakember, ezért félve
írom le gondjaimat:
1. A magyar adókon a bemondásokat egy ijesztő mikrofonkattanás
előzi meg.
2. A zeneszámok előtt felharsan a rossz magnószalagokról vagy
elhasznált lemezekről jól ismert "zajalátét", szemernyi kétséget sem
hagyva afelől, hogy elindult a lejátszóberendezés, kajánul mutogatva a
legjobb tunerek FM-zajszint katalógus-adatára: lám, ti ennyit meg
ennyit tudtok - mégis ott vagytok, ahol mondjuk egy Capri táskarádió.
Valóban nem tudom, mit hallgat kisújszállási olvasójuk. Ha valaki csak
a magyar adókat akarja hallgatni, legjobb, ha a legolcsóbb tunert
szerzi be, azt még áthangolni is könnyebb...
3. ...közben azonban elindult a zene, mégpedig a legváratlanabb
kivezérlési szinten. Magnót beállítani a magyar adásokra egyszerűen
lehetetlen. Bécsben egy évig volt alkalmam magnózni, eközben csak
legelőször és egyben legutoljára kellett a kivezérlés-gombhoz
hozzányúlnom. Egy éven keresztül minden adás azokat a csúcsszinteket
produkálta, mint a legelső. Próbálja meg itt ezt valaki! Az első
ütemek vagy alacsonyan, vagy túlvezérelve jelennek meg. De menjünk
tovább:
4. Frekvenciamenet... Szóval, a "lineáris" szót is kidobhatjuk
oda, ahová a többit is kidobtuk (a 108. oldalról). Félek, hogy durva
hamisításról is szó van: a hatásosabb hangzás céljából erős kiemelés
érződik a 4-8000Hz-es tartományban. Mintha a technikusok eleve
rájátszanának erre a tartományra, mondván, hogy a többség úgysem fog
panaszkodni, inkább elámul, hogy lám, milyen szépen jönnek a magasak.
Csakhogy nem szépen jönnek, hanem élvezhetetlenül. Mint a kardvágás,
olyan a zene, üt és hasogat. Nem is igazán csörömpölő, inkább
szörnyűségesen zsibbasztja az idegeket. Főleg a beat-ben. A
komolyzenében a rézfúvósból lyukas vasfazekat csinál, a fafúvósból
kocsmai cimbalomfélét... Térhatásról szó sincs ezekben az adásokban,
legjobb esetben is csak megbecsülni lehet, hogy kb. hol ülhetett az a
zenész, aki játszik; a szimfonikus összhangzás helyett bántó, érdes
zajtömeg áramlik - élvezhetetlen. Az már igazán mellékes - és nem is
tudom, hogyan magyarázzam ezt a jelenséget -, hogy több (jobb és
rosszabb) készülékem sztereó dekóderét a magyar adások csak a monó
kapcsoló többszöri lenyomogatása-felengedése után hozzák működésbe,
holott a 250 kilométerről érkező adással ilyen gondom még akkor sem
volt, mikor a jel már-már a készülék érzékenységi küszöbszintje alá
esett.
Mivel - ismétlem - nem vagyok szakember, de az együgyűek
magabiztosságával sem akartam benyomások alapján véleményt mondani,
mindezt megírtam a Rádió műszaki osztályának is. A választ nem adhatom
meg, mert úgy érzem, hogy kifejezetten nem a nyilvánosság számára
írták, de a lényeget elmondhatom: egyetlen problémámat sem vonták
kétségbe, egyetlen egyre sem mondták, hogy laikus félrehallás, és
bízzam szakemberre a dolgot. Azt leírhatom, hogy a kivezérléssel
kapcsolatos problémámra a válasz így hangzott: a csúcsokat szabályzó
automatikát nem lehet elkészíteni, ilyen nincs sehol a világon, a
csúcsok beállítása adás közben, kézzel történik. Félek, hogy a hiba
nem az adásban, hanem az előkészítő munkában van - de ehhez már
végképp laikus vagyok. Ami a sztereó kép élvezhetetlenségét illeti
(beleértve a frekvenciaátvitelt is), arra kaptam a legfrappánsabb
választ, de már igazán az illendőség határát súrolom, ha annyit leírok
belőle, hogy: amennyiben más adások színvonalával hasonlítom a mi
műsorainkét, gondoljak arra, hogy a szabványok nem mindenhol azonosak,
helyenként szigorúak, másutt kevésbé azok, és azonfelül...van, ahol be
is tartják azokat. Egyébként az egész válaszlevélért, hangvételéért,
mélységéért hálával tartozom a Rádió műszakijainak. Hát ennyit Hegedűs
Endre ömlengéseihez.
Másrészről, az antennák kérdésében igaza van. Mert ez a helyzet
éppen annyira tragikomikus, mint a "Hányat ütött az óra". Aki csak
egyetlen egyszer is kezébe vesz egy antennáskönyvet, tudja, hogy az
alapszabályt nem lehet átlépni: ha egy árbocra több antennát
szerelnek, a köztük levő távolságnak legalább az alul levő
dipólhossznak kell lennie (vagy még nagyobbnak is), különben
elektromosan zavarják egymást. Végig kell nézni a lakótelepek központi
antennaerdőjét, amely ország-világnak hírül adja a GELKA szakértelmét.
Mert mit csinálnak: legfelülre teszik a csehszlovák 2. program
antennáját, hogy minél magasabban legyen, ez még rendjén van. Aztán
jön a csehszlovák 1. tv-program, hasonló indoklással - ez is
elfogadható. Aztán a két óriás méretű, tv- és URH-antenna, persze a
helyhiány miatt jó közel egymáshoz, általában fél dipólhossznyira, a
minimálisan egy egész dipólhossz helyett. Az eredmény nem is marad el:
Budapest több területén is az 1. tévé-műsor megindulásával egy magas
fütyülő hang teljesen élvezhetetlenné teszi az egyébként sem High,
legfeljebb Low Fidelity magyar rádióműsort. Kihívhatod százszor is a
GELKA emberét, nem fog hibát találni a rendszerben: ami megszólal, az
már szerinte jó - én már végigéltem ezt...
Normák és abnormák
Dr. Oláh Géza
Bodrogkeresztúr, Kossuth u. 62., 3916
Legutóbb, Nyugaton járva, szerettem volna szert tenni egy szép,
jó, modern stb. tunerra. Előzőleg, még idehaza tájékozódva megtudtam,
hogy a digitális kijelzésű, komputer-vezérlésű tunereket nem lehet jól
áthangolni CCIR-ről az OIRT-skálára. Kint aztán, a kirakatokat
nézegetve, hifi-üzletekben érdeklődve rájöttem: jól feladták a leckét,
hisz az újabb készülékek szinte mind ilyen, komputer-vezérlésűek, s
egyre inkább azok lesznek. (Elnézést a nem szakszerű kifejezésekért.)
Hagyományos, skálás készüléket máris inkább csak az alsóbb
kategóriájú, gyengébb szerkezetek között találni.
Az egyik helyen vállalták ugyan, hogy a hangminőségért garanciát
vállalva átalakítják a készüléket, de ha jól értettem, Japánból
hozattak volna hozzá alkatrészt. Sem időm, sem vállalkozó kedvem nem
volt megvárni - de a probléma nagyságára már kezdtem ráérezni. Ha
következtetéseim helyesek, akkor eszerint külföldön vásárolt nyugati
készüléket pár év múlva már nem is használhatunk, az eltérő normák
miatt?
Jó lenne tudni azt is, hogy a hagyományos készülékek
áthangolásakor mennyit változik a minőség. Hallottam már áthangolás
nélküli módszerről (adapter), de állítólag ez sem hibátlan megoldás.
Úgy gondolom, az ezzel kapcsolatos dolgok sokakat érintenek.
Igen, ez valóban közérdekű. Szakmai nyelven kifejezve arról van
szó, használhatjuk-e idehaza a kvarc-szintetizátoros FM-vevőket. A
probléma lényege a következő.
Jelenleg az FM-adások, frekvenciasávját 3 tartományba sorolják. Az
FCC norma (USA, Japán stb.) a 88-108MHz, a CCIR norma (Nyugat-Európa
stb.) a 88-104MHz, az OIRT-norma (a szocialista országok többsége) a
66-73MHz tartományt használja. Magyarországon az OIRT előírások vannak
érvényben, adásainkat nyilván nem képesek venni a másik két norma
szerint, eltérő frekvenciasávban hangoló készülékek. Háromféle
megoldás kínálkozik, mégpedig a következő négy:
1. Áthangolni a készüléket a kívánt vételi sávra. Ha szakszerűen
csinálják, a készülék legfontosabb minőségi jellemzői nem változnak.
2. Becsapni a készüléket egy úgynevezett keverővel vagy
konverterrel ilyenkor a tunerba nem kell belenyúlni, az antenna jelét
a konverter fogadja, átkeveri, és a vevőkészülék antennabemenetére
juttatja. Ha a konvertert kiiktatjuk, minden marad a régiben. Vagyis
ezzel a módszerrel a rádiónkat "kétnormásítottuk". Sajnos, a legtöbb
konverter meglehetősen gyatra, s bizony lerontja az esetleg kiváló
minőségű FM-vevő képességeit.
A keverőegység, lényegét tekintve, hasonló feladatot lát el, mint
a rádióvevő első, leglényegesebb része, a hangoló egység. Döntő
mértékben ez határozza meg az érzékenységet, a jel-zaj arányt, a
szelektivitást stb. A külső keverőegység csaknem mindig egy olcsó
adapter, és nyomába sem ér a rádió saját hangolóegységének. Igazság
szerint nagyon nehéz volna összehozni egy minden szempontból megfelelő
keverőegységet, amelyet kívülről lehetne csatlakoztatni, anélkül, hogy
megbontanánk a vevőkészüléket.
3. Áthangolni a tunert, mégpedig úgy, hogy a teljes
frekvenciasávot venni tudja, tehát 66-tól 108MHz-ig hangolható legyen.
Ehhez a legtöbb esetben annyira meg kell változtatni a készülék
konstrukcióját, hogy a skála elején (66-70MHz) a tunert már csak
nagyon nehézkesen lehet hangolni, és a szelektivitása is leromlik.
Mint látjuk, ennek a fele se tréfa, holott eddig csak a
hagyományos felépítésű tunerekről beszéltünk. És még így is tovább
bonyolítja a dolgot, hogy egyrészt sokan venni kívánják a hazain kívül
a jugoszláv vagy az osztrák adást is - másrészt, várhatóan 1984-85-től
a hazai adók már a CCIR-sávban is, fognak műsort sugározni. A hazai
kereskedelemben kapható, idehaza készült tunerek, receiverek
gyakorlatilag kétnormásak (többségük átkapcsolás útján vált normát,
illetve sávot). Ez a Videoton és az Orion előrelátását dicséri, hiszen
műszakilag mindenképpen ez a legcélszerűbb megoldás.
Néhány évvel ezelőtt új elvek alapján tervezett vevőkészülékek
jelentek meg a külföldi boltokban. Ezek az úgynevezett
kvarc-szintetizátoros vevők (tudomásunk szerint még nincs is pontos,
szabatos magyar elnevezésük). Kvarc-oszcillátor által vezérelve, igen
pontosan ráállíthatók a venni kívánt adóra. Ezek a készülékek azonban
nem folyamatosan, hanem bizonyos frekvencialépésekben hangolnak.
Egy-egy "lépés" az FCC-normán 200, a CCIR-en 50kHz. Ez azt jelenti,
hogy például a CCIR-tuner a 88,00-88,05-88,10-88,15 stb. MHz-es
frekvenciapontokat tudja elérni, és nem lehet ráhangolni az ezek közé
eső frekvenciákra. Sajnos, a hazai, OIRT sávban az adók frekvenciája
nem pontosan az 50kHz egész számú többszöröse. Ráadásul ezeket a
vevőket nem is lehet egyszerű módon áthangolni, tehát külső keverőre:
konverterre lesz szükségünk.
A legtöbb (egyszerűbb) keverőnek az a legfeltűnőbb hibája, hogy -
például a hőmérséklet változása miatt - "vándorol" a frekvenciája. A
kvarc-szintetizátoros készülék viszont már egészen kis
frekvenciaeltérést észlelve is azonnal "némít", folyton újra kell
hangolni, ami meglehetősen idegesítő dolog. Egyet tehetünk: a
konverter oszcillátorát is kvarcvezérlésűre kell alakítani, ami persze
drágítja és bonyolítja a konvertert.
Egyáltalán, a konverterekkel csaknem mindig van valami baj. Számos
kísérletről van tudomásunk, sok-sok keverőt kipróbáltunk. Kollégáink,
például az Orion gyár tervezői is építettek már ilyen egységeket.
Véleményünk szerint a konverterek használhatók ugyan, de
fenntartásaink vannak többnyire a minőségüket, máskor pedig a
bonyolultságukat és az árukat illetően. Ha rátalálunk egy minden
szempontból megfelelő keverőegységre, igyekszünk azt közkinccsé tenni.
Az eltérő URH-normák áthidalására - a fent említett három
megoldáson kívül - van egy negyedik módszer is: szabványosítani a
normákat, helyesebben: felszámolni a szabványtalanítottságot.
Valamennyi megoldás között ez a legtökéletesebb. A hazai CCIR-adások
bevezetése mindenesetre úgy hat ránk, mint fénysugár a ködben.
Krómozott metál
Mucsi Gyula
Páty, Rákóczi út 96., 2071
Kérem szépen, egy kis légy van a palacsintában. Minden előítéletem
leküzdve, vásároltam próbaképpen egy Polimer metál 90-es kazettát -
lesz, ami lesz. A tekercselőm elég ősi példány, egy GX-M10-es, az Akai
nagy családjából való. Csoda történt, megtáltosodott! A Polimer
kazetta előtt sorban hajoltak meg a Hitachi és Pioneer metál kazetták
(most csak a hazai kínálatra utalok). Az egész láncolatom, amely
szintén Akai-tagokból áll, csodásan szólt. Ezen felbuzdulva, barátom
GX-F71-es tekercselőjébe helyeztem a kazettát, népszerűsítés végett.
(Ez a szerkezet valamivel vállasabb az enyémnél.) Sajnos, lebőgtem,
metál kazettám itt csak krómnak minősült, ugyanis a kazetta felső
részén, középről, a külföldi metál kazettákon megtalálható két kis rés
hiányzik, illetve a króm réseivel egyezik meg...
Köszönjük, hogy, felhívta figyelmünket a Polimer metálkazetták
erényeire és hibájára. Kazettatesztünkhöz, amelyet jelen számunkban
olvashat, mi is vásároltunk két-két Polimer C-60-as és C90-es metált.
Igaza van, azokon is krómdioxid "kivágás" található a kazetta-test
hátoldalán.
(MOD)2
Nedelkó Szilárd
Bp., Erzsébet tér 12., 1203
A napokban kezembe került a HFM 9. száma, és a 100. oldalon, ahol
a Prometheus MOD-ja található, egyebek közt a következőket olvastam:
"vonalkimenetet létesíteni igen egyszerű" - s mint írják, az itt
közölt átalakítást elvi-gyakorlati útmutatásnak is szánják mindazok
számára, akik más, hasonló készüléket kívánnak vonalkimenettel
ellátni. A téma engem is érdekel, ezért nagy érdeklődéssel olvastam
tovább. Kiderült, hogy mindössze az R440-es pozíciószámú, 150 kohm-os
ellenállást kell 1,5 kohmra cserélni. Megszemlélve a Merkury
kapcsolási rajzát, úgy gondolom, hogy a fenti ellenállásnak itt az
R333-as pozíciószámú 180 kohmos ellenállás felel meg. Csak később tűnt
fel, hogy a magazin által javasolt módosításkor ("Új szárnyakat
Merkurynak") a kimenetre szánt jel most egy 330 kohmos ellenálláson
keresztül jut a csatlakozóra, a korábbi 180 kohmos helyett, és az a
gyanúm, nem véletlenül. Kérdésem: ebben az esetben is - tehát a
módosított Merkuryra is - érvényes a fenti idézet?!
Mivel az Akai GX a vonalbemeneten nyújtja képességei legjavát,
élni szeretnék ezzel a lehetőséggel. A Merkury módosításáért köszönet;
a pontos és érthető útmutatás alapján gond nélkül elkészítettem, azóta
is remekül működik.
Gyanúja alapos. Valóban, a módosított Merkuryn a vonalkimenetet
egy kicsit másképp kell megcsinálni.
A vonalkimenet, önmagában véve, valóban nagyon egyszerűen
kialakítható. Az eredeti áramgenerátort feszültséggenerátorrá kell
változtatni, tehát az eredetileg nagy belső ellenállást (150 kohm - 1
Mohm) lényegesen kisebbre kell cserélni. Elvileg a feszültséggenerátor
belső ellenállása zérus is lehetne, de gyakorlati szempontok miatt
1-10 kohmra választják. Az átalakított generátornak a kimeneteit is át
kell kötni. A jelenlegi szabványok szerinti, ötpólusú csatlakozón az
áramgenerátoros kimenet bal csatornáját a felvétel-lejátszás
csatlakozó 1-es pontjára, a jobb csatornát a 4-es pontra, ezzel
szemben a feszültséggenerátoros kimenet bal csatornáját egy önálló
(vonal kimenet) csatlakozó 3-as, a jobbot pedig az 5-ös pontjára kell
kötni. A föld mindkét esetben a 2-es pont. A felvétel-lejátszás
csatlakozó 1-4-es pontját ne használjuk vonalkimenetnek; ezt a
szabványtól függetlenül sem javasoljuk.
A módosított Merkuryn azért nem ilyen egyszerű a dolog, mert a
magnó felvétel céljára szolgáló kimenetet mindenképpen a
monitorkapcsoló elé kell kötni, hiszen különben monitorozás alatt
abbamaradna a felvétel. Így viszont, ha a magnó is be van kötve,
párhuzamosan kapcsolódik az erősítő bemeneti ellenállásával (a magnó
bemeneti ellenállása + a magnó kimenetbe beiktatott soros ellenállás).
A vonalkimenetre kötött Akai GX magnó miatt az erősítő rész bemeneti
impedanciája lecsökkenne, kb. 70 kohmra. Ez már alacsony érték,
jelentősen eltér az előírástól - problémát okozhat.
Ezt a megoldást tehát nem javasolhatjuk. A saját felelősségére
azonban megkockáztathat egy kísérletet. Pontos leírást nem adhatunk,
mert sem a készülék, sem nyomtatott áramköri rajz nincs a kezünkben (a
múltkor is csak kölcsön kaptuk). Az elv a következő:
1. Szüntesse meg a kristály hangszedő 3-5. pontjára menő
vezetékeket.
2. Kössön 1-1 körülbelül 10 kohmos ellenállást a bemeneti
választókapcsoló 6 "A" és a kristály hangszedő 3-as pontja, valamint
az 5 "A" és a kristály hangszedő 5-ös pontja közé. (A 2-es ponton meg
kell hagyni a földet képviselő vezetéket.)
A vonalkimenet kialakítása után célszerű ellenőrizni a mágneses
hangszedő bemenettől mért torzítást és frekvencia jelleggörbét,
továbbá néhány FM jellemzőt is, így a harmonikus torzítást és a
pilotjel-, továbbá a segédvivőelnyomást. A kapcsolási rajzból ítélve,
nem valószínű, hogy észrevehető minőségromlás következne be, de az
ördög nem alszik. Ha komolyabb bajokat tapasztal, akkor vagy
módosítani kell az előerősítő egységet, vagy a demodulátor kimenetére
kell építeni egy impedancia-illesztő egységet vagy mindkettőre szükség
lehet.
(Ha nem a módosított Merkuryról lenne szó, a vonalkimenet a
következőképpen jön létre: az eredeti R330, illetve R334 pozíciószámú,
180 kohmos ellenállást ki kell cserélni 1,5-4,7 kohmosra. Vigyázat, ez
esetben gondoskodni kell az egyenáramú leválasztóról: 1-1 darab
4,7µF-os kondenzátort kell sorbakötni ezekkel az ellenállásokkal.)
(MOD)-1
Szűcs Gábor
Bp. Rákosszeg Park 7/b. fsz. 1., 1142
Be kell vallanom, igen nagy csalódást okozott legutóbbi számuk
MOD-ja, aminek inkább adhatták volna a Mit nem módosítunk címet. Önök
bejelentik, sikerült stabilizálni a leeresztő orsó nyomatékát, ám a
magnó nyávogása mit sem változott... Én csupán a következőkre
szeretnék utalni. Lehet, hogy a magnó nyávogása nem csökkenne, de
megszűnnének az alábbi hibák:
az időnként túl erős szalagfeszítés a vadonatúj, jóminőségű
szalagok szélét is kicsipkézi, megnyújtja;
a szalag a nem megfelelő fékerő miatt oldalt lefut a szalagvezető
görgőről, miközben gyűrődik, megtörik;
a gyorscsévéléskor túl lazán feltekercselt szalagcséve belsejében
lejátszáskor szalagtorlódás, gyűrődés keletkezik, miközben a cséve
külső része hirtelen megcsúszik a belsőn, élvezhetetlenné téve a
felvétel visszahallgatását is;
végül a szalag egyenletesebben feszülhetne a fejekre, ezáltal a
hangminőség (magashangátvitel) végig közel azonos értékű maradhatna.
Úgy érzem, ezeknek a hibáknak az orvoslása még akkor is megérne
egy misét, ha történetesen utána ugyanolyan rossz nyávogásértéket
kapunk a magnóról, mint annakelőtte. Egyébként hasznos volt, hogy
elárulták, mit kell tenni a magnóval, ha a műanyagorsó deformálódik
rajta. Az enyémen ugyanis deformálódik. (Nem vidéken: Budapesten!)
Emiatt csak fémorsót használok...
Nem ez az egyetlen szemrehányó levél; többet is kaptunk az Akai
MOD halogatása miatt. Őszintén szólva, számítottunk is erre.
Nyomatékosan hangsúlyozni szeretnénk, hogy az Akai módosítása -
jelenlegi ismereteink szerint meglehetősen drága és összetett feladat.
Ha eltekintünk a nyávogástól, és "csupán" a szalagvezetésre
összpontosítunk, akkor is számottevő átalakítást kell végeznünk, s
ehhez komoly gyakorlat szükségeltetik. A mechanika pontos beállítása
lényegesen nehezebb feladat, mint a MOD rovatunkban eddig közölt,
főleg elektromos jellegű átalakítások sora. Változatlanul fontosnak
tartjuk, hogy a MOD-ok a lehető legegyszerűbben, különösebb hozzáértés
nélkül, úgyszólván a konyhaasztalon is elvégezhetők legyenek, anélkül,
hogy a készülék tulajdonosának meg kell értenie az átalakítandó
szerkezet működésének minden részletét. A magnómechanika
beszabályozása egyszerű feladatnak látszik, holott gondosan mérlegelni
kell egy-egy beállítás hatását a különféle üzemmódokra, márpedig ez
megkívánja, hogy az átalakítást végző személy minden részletre
kiterjedő, alapos elvi áttekintéssel bírjon a szóbanforgó készülékről.
Nem feledkeztünk meg erről a MOD-ról. Számunkra is egyszerűbb lett
volna leközölni a már kidolgozott (jobban mondva: többször
átdolgozott) módosítást, és letudni a magunk vállalta terhet. Mégis, a
sürgető és érthetően ingerült hangú leveleket olvasva is úgy érezzük,
olyan megoldást kell találnunk, amely egyrészt mindenki számára
kivitelezhető, másrészt teljes értékű eredményt ad.
*