Hangszerviz



Címünk: Hifi Magazin, Budapest 1906, Pf. 223. Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését, hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Minden levélre válaszolunk, ha nem is postafordultával; válaszboríték fölösleges. Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a levelekből alkalomadtán szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük, ezért térítés nélkül közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, iparszerű foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak és fogalmazzanak tömören, mert apróhirdetésüket helyszűke esetén kénytelenek vagyunk megrövidíteni. Kálvária a mikrofonerdőben Úgy látszik, veszélyes összebarátkozni a Hifi Magazinnal. Győri olvasónknak, Szaller Lászlónak aligha nem ez a véleménye, miután bizalmasnak szánt élménybeszámolóját a Szerkesztő gyanútlanul közreadta a lapban. ("Mikrofonerdő a Kálvária-templomban", HFM 14.) Most mindenki neheztel valakire: a felvétel vezetői az audiofil látogatóra, az MHV igazgatósága Szallerre és a saját munkatársaira, ezenkívül mindannyian a Szerkesztőre - aki így mi mást tehetne, mint hogy elnézést kér az érintettektől, egyszersmind azonban védeni próbálja magát a szemrehányásokkal szemben. Valamely olvasói levélnek pusztán a tartalmából nem mindig derül ki, bizalmas közlésnek szánták-e - avagy nem bánják, ha a nyilvánosság elé kerül is. Egy vidám "Szervusztok, HFM!" megszólítás és a riportszerű hangvétel mindenesetre alkalmas rá, hogy elaltassa a Szerkesztő gyanúját. Őszintén szólva, nem is gyanakodott semmire. Úgy érezte, hogy amiről ebben a levélben szó van: közügy. Felvetődhet ugyan, hogy "ha valakit meghívnak ebédre, és ott jóllakik, akkor utána ne szidja a szakácsot" - de hát az audiofil vendég a szakácsnak nem a főztjére, hanem a főzéstudományára kíváncsi. S vajon érdemes-e ezt a tudományt titokban tartani? Megértjük, hogy a hangfelvétel koncentrált, megerőltető munkafolyamat, amelyet szigorú műszaki és gazdasági előírások szabályoznak. Megértjük, hogy látogatók jelenléte alkalomadtán a (kényesebb) zeneművészeket is zavarhatja. Mégis, nagyon sajnálnánk, ha a zenei rendezők ezután következetesen elzavarnák a mikrofonok körül ólálkodó audiofil ismerőseiket. Éteri macskazene Ivasivka Mátyás karnagy Pécs, Keszüi út 79., 7632 Két idézettel kezdem, a HFM 13. számából. Az egyik Önöktől származik: "nekünk is komoly fenntartásaink vannak a rádióadások minőséget illetően". A másik Erkel Tibor nyilatkozatából való: »A sztereó zenehallgatás szempontjából az a legfontosabb, hogy a 3. műsor végképp zenecentrikus lesz. Itt sugározzák az "értékes" zenét, amelyen nemcsak komoly-, hanem könnyűzenét is értek.« Az egyre javuló lehetőségeket figyelembe véve, úgy tűnik, hogy a magyar audio-kultúra az elkövetkező időben jelentősen közelíteni fog az európai színvonalhoz. Egyetlen területen érzek egy helyben topogást: a rádiózásban. Mint hangvadász és gyűjtő, számtalanszor pórul jártam, amikor "startra kész" magnóval vártam a 3. műsor vagy újabban a Petőfi adó egy-egy ígéretes zenei műsorát. Legnagyobb bosszúságomra alapzaj, mellékzörejek, sípoló hangok tették tönkre a felvételt. Olykor-olykor a sztereó hangkép monóba csapott át, ezt a jelzőlámpa is mutatta. Ezt kezdetben az én készülékem hibájának véltem, miután azonban több sorstársam is hasonló tapasztalatokról számolt be, az adás tökéletlenségére kellett gondolnom. (Ámbár az is lehetséges, hogy a pécsi közvetítő állomás a ludas!) S még valami. Amikor magnetofont vagy lemezjátszót vásárolok vagy segítek vásárolni, egyik legfőbb értékmérő-szempontom, hogy a készülék ne nyávogjon. Ennek ellenére mindhárom rádióadónk, úgyszintén a televízió lemezjátszói, magnói, képmagnói számtalan esetben macskazenévé torzítják zenei műsoraikat. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ezen ne tudnának változtatni. Számos külföldi rádióműsor szerkezetének ismeretében állíthatom, hogy a magyar adók zenei programjaikkal, azok helyes arányaival világszínvonalon állnak. Miért ne állhatnának ott technikai vonatkozásban is? Valóban rendkívül bosszantó ez az "éteri macskazene", de véleményünk szerint a hazai sztereó adások hibái nem csak a műsorkészítők és az adástechnikai részért felelős műszakiak számlájára írandók. Az a gyanúnk, hogy ilyenkor a konzervált zeneanyag (régebbi hanglemez, archív magnószalag) már eleve tartalmazza a hibát, és hát ezeket már nem lehet nyávogástalanítani. Máskor kívülállóktól származik az anyag, így például a tévében sugárzott reklám filmek is kétségbeejtően tudnak nyivákolni. Előfordul, hogy magába az adásba is hiba csúszik, azonban tapasztalataink szerint ez ritka jelenség. Inkább arra kell gyanakodnunk, hogy Olvasónk rádiókészüléke és a hozzá csatlakoztatott antenna sem tökéletes, ezért a hangminőség a terjedési viszonyoktól függően erősen változik. (Lásd erről előző számunk olvasói rovatában a "Védőbeszéd MR. Harmadik mellett" című fejezetet, illetve az alábbi polémiát, melynek tárgya változatlanul a MR 3. adásának minősége.) MR. Harmadik házatáján Füller Miklós, okl. mérnök Bonyhád, Fáy Lktp. 26 I/1., 7150 Nem szeretem a személyeskedést, főleg nem a nyilvánosság előtt. De a nekem címzett levelet kénytelen vagyok hasonló módon megválaszolni: Igen tisztelt Hegedűs Endre gyógyszerész úr! Önnel ellentétben műszaki ember vagyok, Önnél több műszaki ismerettel rendelkezem, az Ön által ajánlott irodalmat pedig ismerem. Tisztázni szeretném: attól, hogy valaki vesz egy hifi-tornyot, még nem hifista. Egy hifista pedig nem köt két darab huzalt antenna helyett a rádiójára! Az antenna-választékkal kapcsolatban teljesen igaza van. Bár én az antenna-erősítők siralmas kínálatát nagyobb problémának látom. Antennát bárki tud barkácsolni - antenna-erősítőt már csak kevesen. Pedig a külföldi URH-adók vételi lehetősége sokat javítana a hazai hifi-helyzeten (persze, sajnos, csak ott, ahol lehetőség van rá.) Levelének első felével viszont nem értek egyet. Legelőször is egy jó tanács: legalább olyan figyelmesen olvassa el a 13. számban közölt levelemet, mint a gyógyszertárban a recepteket szokta. A zárójelben levő részeket is! Ha címemet figyelmesen megnézte volna, látta volna, hogy lakótelepen lakom. Ez egyébként fennsíkra épült, és függőlegesen nem tagolt lakótelep. Mint minden lakótelepen, itt is központi antennák vannak, többek között egy-egy OIRT Yagi-antennával. Ezt az antennát ugyan nem gyógyszerész készítette és szerelte fel, "csak" szakemberek, de azért jól tudom fogni vele a magyar URH adókat. Ön mit ért az adás minősége alatt? Mert én a magyar URH adás MINŐSÉGÉVEL kapcsolatban írtam le kételyeimet, nem pedig az adás ERŐSSÉGÉVEL kapcsolatban. Ön tehát azt veti a szememre, amit nem is írtam! A térerővel nem volt és nincs is problémám. Bár nem vagyok biztos, hogy mindenki hasonlóan kedvező vételi körülmények között van ebben az országban, mint én (központi antenna, fennsík, a pécsi adó közelsége), vagy Ön (Alföld). A több mint 10 éves hifista múltja semmit sem jelent. Hiába tud valaki 10 éve járni, ebből még nem következik, hogy nem sánta. Egyébként is, nem minden hifi, ami sztereó. Nem minden sztereó lemez hifi, és nem minden sztereó rádióadás hifi, sajnos. Az utóbbin a legnagyobb nyereségű antenna sem tud segíteni. Dogmatikusan kijelenti: "a MR 3. műsorának sugárzása technikailag magasszintű és kifogástalan." Sajnos, pont az a problémám, amit a HFM is megjegyez az Ön levele után. Igaz, néha kifogtam már olyan jó minőségű zenei anyagot a 3. műsoron, hogy nem győztem gyönyörködni benne. De az Ön állításával ellentétben még mindig nem ez a hétköznapi. Remélem, hamarosan az lesz. Az Ön kifogástalannak nevezett, 10 (!) év alatt összegyűjtött 100 órás hanganyagával kapcsolatban erősen osztom a HFM aggályait... Nem gondolja, hogy túlzás másokról minden alap nélkül elemi ismeretek hiányát feltételezni?! Homoki Géza főiskolai tanár Bp. Kupper B. u. 3., 1213 ...Hegedűs Endrének a Magyar Rádió 3. műsorát érintő soraival kapcsolatban: igazság szerint elégedettséget éreznék, ha soraimból valamikor, akárcsak utalásszerűen is megjelenhetne valami, mert elfogadhatatlan, hogy erre az apológiára csak Önök reagáljanak, az olvasók pedig nem. Őszintén irigylem Hegedűs Endrét, aki le meri írni, hogy "kifogástalan minőségű" hanganyag van a birtokában a 3. műsorból. Mivel írása alapján fel kell tételeznem, hogy hangzáshűségről csak újságban olvasott, azt ajánlom neki, szívlelje meg a 14. szám 108. oldalán olvasható szeánsz utolsó bekezdését: "...az illetőt arra kell kérnünk, hogy a Hifi Magazin összes szlogenjét (térhatás, kiegyenlítettség, színezetlenség) tekintse egyszer és mindenkorra tárgytalannak" - legalábbis, amíg egyszer, úgy véletlenül bele nem hallgat mondjuk a 89,15 vagy 91,15MHz frekvenciákon (grázi hullámhosszak) az osztrák rádió valamelyik műsorába. Ez az adás itt, Budapesten, 250km távolságból, hifiben el sem fogadható zajszinttel is annyira jó, hogy fogalmat ad arról, mi hiányzik a magyar sztereó adók technikai színvonalából. Egyáltalán nem vagyok szakember, ezért félve írom le gondjaimat: 1. A magyar adókon a bemondásokat egy ijesztő mikrofonkattanás előzi meg. 2. A zeneszámok előtt felharsan a rossz magnószalagokról vagy elhasznált lemezekről jól ismert "zajalátét", szemernyi kétséget sem hagyva afelől, hogy elindult a lejátszóberendezés, kajánul mutogatva a legjobb tunerek FM-zajszint katalógus-adatára: lám, ti ennyit meg ennyit tudtok - mégis ott vagytok, ahol mondjuk egy Capri táskarádió. Valóban nem tudom, mit hallgat kisújszállási olvasójuk. Ha valaki csak a magyar adókat akarja hallgatni, legjobb, ha a legolcsóbb tunert szerzi be, azt még áthangolni is könnyebb... 3. ...közben azonban elindult a zene, mégpedig a legváratlanabb kivezérlési szinten. Magnót beállítani a magyar adásokra egyszerűen lehetetlen. Bécsben egy évig volt alkalmam magnózni, eközben csak legelőször és egyben legutoljára kellett a kivezérlés-gombhoz hozzányúlnom. Egy éven keresztül minden adás azokat a csúcsszinteket produkálta, mint a legelső. Próbálja meg itt ezt valaki! Az első ütemek vagy alacsonyan, vagy túlvezérelve jelennek meg. De menjünk tovább: 4. Frekvenciamenet... Szóval, a "lineáris" szót is kidobhatjuk oda, ahová a többit is kidobtuk (a 108. oldalról). Félek, hogy durva hamisításról is szó van: a hatásosabb hangzás céljából erős kiemelés érződik a 4-8000Hz-es tartományban. Mintha a technikusok eleve rájátszanának erre a tartományra, mondván, hogy a többség úgysem fog panaszkodni, inkább elámul, hogy lám, milyen szépen jönnek a magasak. Csakhogy nem szépen jönnek, hanem élvezhetetlenül. Mint a kardvágás, olyan a zene, üt és hasogat. Nem is igazán csörömpölő, inkább szörnyűségesen zsibbasztja az idegeket. Főleg a beat-ben. A komolyzenében a rézfúvósból lyukas vasfazekat csinál, a fafúvósból kocsmai cimbalomfélét... Térhatásról szó sincs ezekben az adásokban, legjobb esetben is csak megbecsülni lehet, hogy kb. hol ülhetett az a zenész, aki játszik; a szimfonikus összhangzás helyett bántó, érdes zajtömeg áramlik - élvezhetetlen. Az már igazán mellékes - és nem is tudom, hogyan magyarázzam ezt a jelenséget -, hogy több (jobb és rosszabb) készülékem sztereó dekóderét a magyar adások csak a monó kapcsoló többszöri lenyomogatása-felengedése után hozzák működésbe, holott a 250 kilométerről érkező adással ilyen gondom még akkor sem volt, mikor a jel már-már a készülék érzékenységi küszöbszintje alá esett. Mivel - ismétlem - nem vagyok szakember, de az együgyűek magabiztosságával sem akartam benyomások alapján véleményt mondani, mindezt megírtam a Rádió műszaki osztályának is. A választ nem adhatom meg, mert úgy érzem, hogy kifejezetten nem a nyilvánosság számára írták, de a lényeget elmondhatom: egyetlen problémámat sem vonták kétségbe, egyetlen egyre sem mondták, hogy laikus félrehallás, és bízzam szakemberre a dolgot. Azt leírhatom, hogy a kivezérléssel kapcsolatos problémámra a válasz így hangzott: a csúcsokat szabályzó automatikát nem lehet elkészíteni, ilyen nincs sehol a világon, a csúcsok beállítása adás közben, kézzel történik. Félek, hogy a hiba nem az adásban, hanem az előkészítő munkában van - de ehhez már végképp laikus vagyok. Ami a sztereó kép élvezhetetlenségét illeti (beleértve a frekvenciaátvitelt is), arra kaptam a legfrappánsabb választ, de már igazán az illendőség határát súrolom, ha annyit leírok belőle, hogy: amennyiben más adások színvonalával hasonlítom a mi műsorainkét, gondoljak arra, hogy a szabványok nem mindenhol azonosak, helyenként szigorúak, másutt kevésbé azok, és azonfelül...van, ahol be is tartják azokat. Egyébként az egész válaszlevélért, hangvételéért, mélységéért hálával tartozom a Rádió műszakijainak. Hát ennyit Hegedűs Endre ömlengéseihez. Másrészről, az antennák kérdésében igaza van. Mert ez a helyzet éppen annyira tragikomikus, mint a "Hányat ütött az óra". Aki csak egyetlen egyszer is kezébe vesz egy antennáskönyvet, tudja, hogy az alapszabályt nem lehet átlépni: ha egy árbocra több antennát szerelnek, a köztük levő távolságnak legalább az alul levő dipólhossznak kell lennie (vagy még nagyobbnak is), különben elektromosan zavarják egymást. Végig kell nézni a lakótelepek központi antennaerdőjét, amely ország-világnak hírül adja a GELKA szakértelmét. Mert mit csinálnak: legfelülre teszik a csehszlovák 2. program antennáját, hogy minél magasabban legyen, ez még rendjén van. Aztán jön a csehszlovák 1. tv-program, hasonló indoklással - ez is elfogadható. Aztán a két óriás méretű, tv- és URH-antenna, persze a helyhiány miatt jó közel egymáshoz, általában fél dipólhossznyira, a minimálisan egy egész dipólhossz helyett. Az eredmény nem is marad el: Budapest több területén is az 1. tévé-műsor megindulásával egy magas fütyülő hang teljesen élvezhetetlenné teszi az egyébként sem High, legfeljebb Low Fidelity magyar rádióműsort. Kihívhatod százszor is a GELKA emberét, nem fog hibát találni a rendszerben: ami megszólal, az már szerinte jó - én már végigéltem ezt... Normák és abnormák Dr. Oláh Géza Bodrogkeresztúr, Kossuth u. 62., 3916 Legutóbb, Nyugaton járva, szerettem volna szert tenni egy szép, jó, modern stb. tunerra. Előzőleg, még idehaza tájékozódva megtudtam, hogy a digitális kijelzésű, komputer-vezérlésű tunereket nem lehet jól áthangolni CCIR-ről az OIRT-skálára. Kint aztán, a kirakatokat nézegetve, hifi-üzletekben érdeklődve rájöttem: jól feladták a leckét, hisz az újabb készülékek szinte mind ilyen, komputer-vezérlésűek, s egyre inkább azok lesznek. (Elnézést a nem szakszerű kifejezésekért.) Hagyományos, skálás készüléket máris inkább csak az alsóbb kategóriájú, gyengébb szerkezetek között találni. Az egyik helyen vállalták ugyan, hogy a hangminőségért garanciát vállalva átalakítják a készüléket, de ha jól értettem, Japánból hozattak volna hozzá alkatrészt. Sem időm, sem vállalkozó kedvem nem volt megvárni - de a probléma nagyságára már kezdtem ráérezni. Ha következtetéseim helyesek, akkor eszerint külföldön vásárolt nyugati készüléket pár év múlva már nem is használhatunk, az eltérő normák miatt? Jó lenne tudni azt is, hogy a hagyományos készülékek áthangolásakor mennyit változik a minőség. Hallottam már áthangolás nélküli módszerről (adapter), de állítólag ez sem hibátlan megoldás. Úgy gondolom, az ezzel kapcsolatos dolgok sokakat érintenek. Igen, ez valóban közérdekű. Szakmai nyelven kifejezve arról van szó, használhatjuk-e idehaza a kvarc-szintetizátoros FM-vevőket. A probléma lényege a következő. Jelenleg az FM-adások, frekvenciasávját 3 tartományba sorolják. Az FCC norma (USA, Japán stb.) a 88-108MHz, a CCIR norma (Nyugat-Európa stb.) a 88-104MHz, az OIRT-norma (a szocialista országok többsége) a 66-73MHz tartományt használja. Magyarországon az OIRT előírások vannak érvényben, adásainkat nyilván nem képesek venni a másik két norma szerint, eltérő frekvenciasávban hangoló készülékek. Háromféle megoldás kínálkozik, mégpedig a következő négy: 1. Áthangolni a készüléket a kívánt vételi sávra. Ha szakszerűen csinálják, a készülék legfontosabb minőségi jellemzői nem változnak. 2. Becsapni a készüléket egy úgynevezett keverővel vagy konverterrel ilyenkor a tunerba nem kell belenyúlni, az antenna jelét a konverter fogadja, átkeveri, és a vevőkészülék antennabemenetére juttatja. Ha a konvertert kiiktatjuk, minden marad a régiben. Vagyis ezzel a módszerrel a rádiónkat "kétnormásítottuk". Sajnos, a legtöbb konverter meglehetősen gyatra, s bizony lerontja az esetleg kiváló minőségű FM-vevő képességeit. A keverőegység, lényegét tekintve, hasonló feladatot lát el, mint a rádióvevő első, leglényegesebb része, a hangoló egység. Döntő mértékben ez határozza meg az érzékenységet, a jel-zaj arányt, a szelektivitást stb. A külső keverőegység csaknem mindig egy olcsó adapter, és nyomába sem ér a rádió saját hangolóegységének. Igazság szerint nagyon nehéz volna összehozni egy minden szempontból megfelelő keverőegységet, amelyet kívülről lehetne csatlakoztatni, anélkül, hogy megbontanánk a vevőkészüléket. 3. Áthangolni a tunert, mégpedig úgy, hogy a teljes frekvenciasávot venni tudja, tehát 66-tól 108MHz-ig hangolható legyen. Ehhez a legtöbb esetben annyira meg kell változtatni a készülék konstrukcióját, hogy a skála elején (66-70MHz) a tunert már csak nagyon nehézkesen lehet hangolni, és a szelektivitása is leromlik. Mint látjuk, ennek a fele se tréfa, holott eddig csak a hagyományos felépítésű tunerekről beszéltünk. És még így is tovább bonyolítja a dolgot, hogy egyrészt sokan venni kívánják a hazain kívül a jugoszláv vagy az osztrák adást is - másrészt, várhatóan 1984-85-től a hazai adók már a CCIR-sávban is, fognak műsort sugározni. A hazai kereskedelemben kapható, idehaza készült tunerek, receiverek gyakorlatilag kétnormásak (többségük átkapcsolás útján vált normát, illetve sávot). Ez a Videoton és az Orion előrelátását dicséri, hiszen műszakilag mindenképpen ez a legcélszerűbb megoldás. Néhány évvel ezelőtt új elvek alapján tervezett vevőkészülékek jelentek meg a külföldi boltokban. Ezek az úgynevezett kvarc-szintetizátoros vevők (tudomásunk szerint még nincs is pontos, szabatos magyar elnevezésük). Kvarc-oszcillátor által vezérelve, igen pontosan ráállíthatók a venni kívánt adóra. Ezek a készülékek azonban nem folyamatosan, hanem bizonyos frekvencialépésekben hangolnak. Egy-egy "lépés" az FCC-normán 200, a CCIR-en 50kHz. Ez azt jelenti, hogy például a CCIR-tuner a 88,00-88,05-88,10-88,15 stb. MHz-es frekvenciapontokat tudja elérni, és nem lehet ráhangolni az ezek közé eső frekvenciákra. Sajnos, a hazai, OIRT sávban az adók frekvenciája nem pontosan az 50kHz egész számú többszöröse. Ráadásul ezeket a vevőket nem is lehet egyszerű módon áthangolni, tehát külső keverőre: konverterre lesz szükségünk. A legtöbb (egyszerűbb) keverőnek az a legfeltűnőbb hibája, hogy - például a hőmérséklet változása miatt - "vándorol" a frekvenciája. A kvarc-szintetizátoros készülék viszont már egészen kis frekvenciaeltérést észlelve is azonnal "némít", folyton újra kell hangolni, ami meglehetősen idegesítő dolog. Egyet tehetünk: a konverter oszcillátorát is kvarcvezérlésűre kell alakítani, ami persze drágítja és bonyolítja a konvertert. Egyáltalán, a konverterekkel csaknem mindig van valami baj. Számos kísérletről van tudomásunk, sok-sok keverőt kipróbáltunk. Kollégáink, például az Orion gyár tervezői is építettek már ilyen egységeket. Véleményünk szerint a konverterek használhatók ugyan, de fenntartásaink vannak többnyire a minőségüket, máskor pedig a bonyolultságukat és az árukat illetően. Ha rátalálunk egy minden szempontból megfelelő keverőegységre, igyekszünk azt közkinccsé tenni. Az eltérő URH-normák áthidalására - a fent említett három megoldáson kívül - van egy negyedik módszer is: szabványosítani a normákat, helyesebben: felszámolni a szabványtalanítottságot. Valamennyi megoldás között ez a legtökéletesebb. A hazai CCIR-adások bevezetése mindenesetre úgy hat ránk, mint fénysugár a ködben. Krómozott metál Mucsi Gyula Páty, Rákóczi út 96., 2071 Kérem szépen, egy kis légy van a palacsintában. Minden előítéletem leküzdve, vásároltam próbaképpen egy Polimer metál 90-es kazettát - lesz, ami lesz. A tekercselőm elég ősi példány, egy GX-M10-es, az Akai nagy családjából való. Csoda történt, megtáltosodott! A Polimer kazetta előtt sorban hajoltak meg a Hitachi és Pioneer metál kazetták (most csak a hazai kínálatra utalok). Az egész láncolatom, amely szintén Akai-tagokból áll, csodásan szólt. Ezen felbuzdulva, barátom GX-F71-es tekercselőjébe helyeztem a kazettát, népszerűsítés végett. (Ez a szerkezet valamivel vállasabb az enyémnél.) Sajnos, lebőgtem, metál kazettám itt csak krómnak minősült, ugyanis a kazetta felső részén, középről, a külföldi metál kazettákon megtalálható két kis rés hiányzik, illetve a króm réseivel egyezik meg... Köszönjük, hogy, felhívta figyelmünket a Polimer metálkazetták erényeire és hibájára. Kazettatesztünkhöz, amelyet jelen számunkban olvashat, mi is vásároltunk két-két Polimer C-60-as és C90-es metált. Igaza van, azokon is krómdioxid "kivágás" található a kazetta-test hátoldalán. (MOD)2 Nedelkó Szilárd Bp., Erzsébet tér 12., 1203 A napokban kezembe került a HFM 9. száma, és a 100. oldalon, ahol a Prometheus MOD-ja található, egyebek közt a következőket olvastam: "vonalkimenetet létesíteni igen egyszerű" - s mint írják, az itt közölt átalakítást elvi-gyakorlati útmutatásnak is szánják mindazok számára, akik más, hasonló készüléket kívánnak vonalkimenettel ellátni. A téma engem is érdekel, ezért nagy érdeklődéssel olvastam tovább. Kiderült, hogy mindössze az R440-es pozíciószámú, 150 kohm-os ellenállást kell 1,5 kohmra cserélni. Megszemlélve a Merkury kapcsolási rajzát, úgy gondolom, hogy a fenti ellenállásnak itt az R333-as pozíciószámú 180 kohmos ellenállás felel meg. Csak később tűnt fel, hogy a magazin által javasolt módosításkor ("Új szárnyakat Merkurynak") a kimenetre szánt jel most egy 330 kohmos ellenálláson keresztül jut a csatlakozóra, a korábbi 180 kohmos helyett, és az a gyanúm, nem véletlenül. Kérdésem: ebben az esetben is - tehát a módosított Merkuryra is - érvényes a fenti idézet?! Mivel az Akai GX a vonalbemeneten nyújtja képességei legjavát, élni szeretnék ezzel a lehetőséggel. A Merkury módosításáért köszönet; a pontos és érthető útmutatás alapján gond nélkül elkészítettem, azóta is remekül működik. Gyanúja alapos. Valóban, a módosított Merkuryn a vonalkimenetet egy kicsit másképp kell megcsinálni. A vonalkimenet, önmagában véve, valóban nagyon egyszerűen kialakítható. Az eredeti áramgenerátort feszültséggenerátorrá kell változtatni, tehát az eredetileg nagy belső ellenállást (150 kohm - 1 Mohm) lényegesen kisebbre kell cserélni. Elvileg a feszültséggenerátor belső ellenállása zérus is lehetne, de gyakorlati szempontok miatt 1-10 kohmra választják. Az átalakított generátornak a kimeneteit is át kell kötni. A jelenlegi szabványok szerinti, ötpólusú csatlakozón az áramgenerátoros kimenet bal csatornáját a felvétel-lejátszás csatlakozó 1-es pontjára, a jobb csatornát a 4-es pontra, ezzel szemben a feszültséggenerátoros kimenet bal csatornáját egy önálló (vonal kimenet) csatlakozó 3-as, a jobbot pedig az 5-ös pontjára kell kötni. A föld mindkét esetben a 2-es pont. A felvétel-lejátszás csatlakozó 1-4-es pontját ne használjuk vonalkimenetnek; ezt a szabványtól függetlenül sem javasoljuk. A módosított Merkuryn azért nem ilyen egyszerű a dolog, mert a magnó felvétel céljára szolgáló kimenetet mindenképpen a monitorkapcsoló elé kell kötni, hiszen különben monitorozás alatt abbamaradna a felvétel. Így viszont, ha a magnó is be van kötve, párhuzamosan kapcsolódik az erősítő bemeneti ellenállásával (a magnó bemeneti ellenállása + a magnó kimenetbe beiktatott soros ellenállás). A vonalkimenetre kötött Akai GX magnó miatt az erősítő rész bemeneti impedanciája lecsökkenne, kb. 70 kohmra. Ez már alacsony érték, jelentősen eltér az előírástól - problémát okozhat. Ezt a megoldást tehát nem javasolhatjuk. A saját felelősségére azonban megkockáztathat egy kísérletet. Pontos leírást nem adhatunk, mert sem a készülék, sem nyomtatott áramköri rajz nincs a kezünkben (a múltkor is csak kölcsön kaptuk). Az elv a következő: 1. Szüntesse meg a kristály hangszedő 3-5. pontjára menő vezetékeket. 2. Kössön 1-1 körülbelül 10 kohmos ellenállást a bemeneti választókapcsoló 6 "A" és a kristály hangszedő 3-as pontja, valamint az 5 "A" és a kristály hangszedő 5-ös pontja közé. (A 2-es ponton meg kell hagyni a földet képviselő vezetéket.) A vonalkimenet kialakítása után célszerű ellenőrizni a mágneses hangszedő bemenettől mért torzítást és frekvencia jelleggörbét, továbbá néhány FM jellemzőt is, így a harmonikus torzítást és a pilotjel-, továbbá a segédvivőelnyomást. A kapcsolási rajzból ítélve, nem valószínű, hogy észrevehető minőségromlás következne be, de az ördög nem alszik. Ha komolyabb bajokat tapasztal, akkor vagy módosítani kell az előerősítő egységet, vagy a demodulátor kimenetére kell építeni egy impedancia-illesztő egységet vagy mindkettőre szükség lehet. (Ha nem a módosított Merkuryról lenne szó, a vonalkimenet a következőképpen jön létre: az eredeti R330, illetve R334 pozíciószámú, 180 kohmos ellenállást ki kell cserélni 1,5-4,7 kohmosra. Vigyázat, ez esetben gondoskodni kell az egyenáramú leválasztóról: 1-1 darab 4,7µF-os kondenzátort kell sorbakötni ezekkel az ellenállásokkal.) (MOD)-1 Szűcs Gábor Bp. Rákosszeg Park 7/b. fsz. 1., 1142 Be kell vallanom, igen nagy csalódást okozott legutóbbi számuk MOD-ja, aminek inkább adhatták volna a Mit nem módosítunk címet. Önök bejelentik, sikerült stabilizálni a leeresztő orsó nyomatékát, ám a magnó nyávogása mit sem változott... Én csupán a következőkre szeretnék utalni. Lehet, hogy a magnó nyávogása nem csökkenne, de megszűnnének az alábbi hibák: az időnként túl erős szalagfeszítés a vadonatúj, jóminőségű szalagok szélét is kicsipkézi, megnyújtja; a szalag a nem megfelelő fékerő miatt oldalt lefut a szalagvezető görgőről, miközben gyűrődik, megtörik; a gyorscsévéléskor túl lazán feltekercselt szalagcséve belsejében lejátszáskor szalagtorlódás, gyűrődés keletkezik, miközben a cséve külső része hirtelen megcsúszik a belsőn, élvezhetetlenné téve a felvétel visszahallgatását is; végül a szalag egyenletesebben feszülhetne a fejekre, ezáltal a hangminőség (magashangátvitel) végig közel azonos értékű maradhatna. Úgy érzem, ezeknek a hibáknak az orvoslása még akkor is megérne egy misét, ha történetesen utána ugyanolyan rossz nyávogásértéket kapunk a magnóról, mint annakelőtte. Egyébként hasznos volt, hogy elárulták, mit kell tenni a magnóval, ha a műanyagorsó deformálódik rajta. Az enyémen ugyanis deformálódik. (Nem vidéken: Budapesten!) Emiatt csak fémorsót használok... Nem ez az egyetlen szemrehányó levél; többet is kaptunk az Akai MOD halogatása miatt. Őszintén szólva, számítottunk is erre. Nyomatékosan hangsúlyozni szeretnénk, hogy az Akai módosítása - jelenlegi ismereteink szerint meglehetősen drága és összetett feladat. Ha eltekintünk a nyávogástól, és "csupán" a szalagvezetésre összpontosítunk, akkor is számottevő átalakítást kell végeznünk, s ehhez komoly gyakorlat szükségeltetik. A mechanika pontos beállítása lényegesen nehezebb feladat, mint a MOD rovatunkban eddig közölt, főleg elektromos jellegű átalakítások sora. Változatlanul fontosnak tartjuk, hogy a MOD-ok a lehető legegyszerűbben, különösebb hozzáértés nélkül, úgyszólván a konyhaasztalon is elvégezhetők legyenek, anélkül, hogy a készülék tulajdonosának meg kell értenie az átalakítandó szerkezet működésének minden részletét. A magnómechanika beszabályozása egyszerű feladatnak látszik, holott gondosan mérlegelni kell egy-egy beállítás hatását a különféle üzemmódokra, márpedig ez megkívánja, hogy az átalakítást végző személy minden részletre kiterjedő, alapos elvi áttekintéssel bírjon a szóbanforgó készülékről. Nem feledkeztünk meg erről a MOD-ról. Számunkra is egyszerűbb lett volna leközölni a már kidolgozott (jobban mondva: többször átdolgozott) módosítást, és letudni a magunk vállalta terhet. Mégis, a sürgető és érthetően ingerült hangú leveleket olvasva is úgy érezzük, olyan megoldást kell találnunk, amely egyrészt mindenki számára kivitelezhető, másrészt teljes értékű eredményt ad. *