Audio-kultúra

        (Folytatom ahol abbahagytam.)
        Azt   mondtam   a   múltkor,  hogy  lelki  közösséget  leginkább a
    hangszerkészítőkkel  vállalok.  Aminthogy  a  hifi-készülékek  is erős
    lelki  közösséget  éreznek  a  szimfonikus  nagyzenekar hangszereivel.
    Mindjárt megmagyarázom, hogyan értem.
        Akárcsak  a  hangreprodukáló eszközöknek, a hangszereknek is egyik
    legfontosabb   paraméterük  a  kiegyenlítettségük  -  jobban  mondva a
    kiegyenlítetlenségük,  mert  hát  egyetlen  hangszer  sem  szól igazán
    egyneműen,  minden  regiszterében  azonos hangszínnel. Mondhatnám, nem
    dolgoznak  eléggé  lineárisan.  Más-más  hangmagasságon más-más erővel
    szólalnak meg, vagy legalábbis más-más erővel szeretnének megszólalni,
    függetlenül   a   zeneszerző   és   a  hangszerjátékos  szándékától. A
    felhangtartományuk  tarkabarka:  a  hangképben  hol  a  második, hol a
    harmadik,  hol  az  isten  tudja,  hanyadik harmonikus dominál. Hogy a
    tranziens-átvitelükről ne is beszéljünk...
        A  zenészek  nagyonis  tudatában  vannak, hogy hangszerük nem szól
    egyneműen.  Nyilvánvaló,  hogy  egy  vonóshangszer, mondjuk egy hegedű
    hangja  legalább  négyféle  regiszterre esik szét, minthogy a négy húr
    nem  egyformán  vastag,  nem  egyforma  kidolgozású  és az anyaguk sem
    azonos.  Ez  nem  is  baj,  mindegyik  regiszter egyformán szép a maga
    nemében,   sőt,  váltakozásuk-keveredésük  esztétikai  élmény  forrása
    lehet.  De már a fafúvóknak van egy-két kifejezetten ügyetlen hangjuk,
    "fakó regiszterük" is, ezek kevésbé szívhezszólóak. Például a fagotton
    nem  igazán szép a kis oktávban az e, az f, és a fisz; a klarinét fakó
    regisztere  pedig  5  hangot ölel fel az egyvonásos fisz és bé között.
    Természetesen  ezek  a  hangok  is "használhatók" - csak éppen különös
    gonddal kell használni őket.
        A  hangszerek  tehát  nem  tökéletesek - s voltaképpen mégis azok,
    hiszen  évszázadokon át tökéletesítették, újra és újra tesztelték őket
    azzal  az  eszközzel,  amelyet  per  definitionem  a legjobb műszernek
    tekintünk,   tehát   a  zenészek,  a  zenehallgatók,  hangszerkészítők
    fülével,  míg  végül  csak  a  legszebb,  legtömörebb,  legkifejezőbb,
    legkiegyenlítettebb  hangúak  maradtak fenn, és így elmondhatjuk, hogy
    ezek a hangszerek - számunkra - igenis a lehető legtökéletesebbek.
        A  hangreprodukáló  eszközök számára azonban nincs apelláta, nekik
    tökéletesen  kiegyenlítettnek,  semlegesnek  kéne  lenniük,  nem volna
    joguk  hozzá,  hogy  az  egyéniségükkel  tüntessenek. Sajnos, jelenleg
    minden  egyes  hifi-készülék  egy  külön  zenei  világ. A hangsugárzók
    különösen  önfejű,  sajáttörvényű egyéniségek, önálló ízléssel bírnak,
    válogatnak  a zenei műfajok között, és nem egyformán szeretik az egyes
    hangszereket   sem.   Márpedig   a   reprodukált  zene  hangzáshűségét
    elsősorban mégiscsak a hangsugárzók határozzák meg.
        Véleményem szerint a hangsugárzók (készüljenek bár a legkorszerűbb
    anyagokból  és  a  legrafináltabb  technológiával)  soha nem is fognak
    tökéletesen semlegesen szólni. mindig lesz valamiféle sajáthangjuk. És
    az  igazi  hangszórókészítő  mesterek  művészete éppen abban áll majd,
    hogy  mennyire  tudják  palástolni,  eldugni,  meghallhatatlanná tenni
    hangsugárzójuk  "fakó  regisztereit".  A  hangszerek  évszázadok alatt
    találták  meg  végső  formájukat,  a hangsugárzók egyelőre csak néhány
    évtizedes  múltra tekinthetnek vissza - de már a mai típusok között is
    találunk Stradivarit, Amatit.
        Hasonlatomnak sajnos anyagi oldala is van. Nagyon durván számolva,
    az  Orionnál  és  a  Videotonnál  tízszerte  többe  kerül a Spendor, a
    Heybrook  -  és  ismét tízszerte többe a Magneplanar vagy a legnagyobb
    Infinity.  dehát  hegedűt  is lehet vásárolni ötezer forintért is, meg
    ötvenezerért  is,  a Stradivari ára pedig magyar pénzben kifejezve nem
    is ötszázezer, hanem úgy körülbelül tízmillió forint.
        Persze,  ezt  az összeget nem a hegedűért fizeti ki, aki kifizeti.
    Hanem a hangszerben konzervált évszázadokért.