Lap, lap, lap - levelezőlap |
LAP, LAP, LAP - LEVELEZŐLAP
közvéleménykutatásunk eredménye
Minden újság büszke az olvasótáborára, ha van neki. Hát még az
úgynevezett réteglapok! Ezek csak ritkán, évente csak néhány
alkalommal jelentkeznek, mondhatni: csak ennyiszer virágzanak, aztán
elhervadnak, eltűnnek az újságárus kirakatából, és hetekig-hónapokig a
föld alatt gyűjtik az erőt, hogy újból szárba szökkenhessenek. Ezeket
az újságokat valóban csak az olvasótáboruk élteti. Igaz, egyébként sem
érdemes kiadni olyan újságot, amit az emberek nem vásárolnak, de
hobbilap vásárlóközönség nélkül - ez aztán tényleg fából vaskarika
volna. Sőt, mi a magunk részéről mindig is meg voltunk győződve róla,
hogy a Hifi Magazinnak lényegesen több az olvasója, mint a vásárlója.
Mivelhogy drága kiadvány ez, nemde joggal feltételezhetjük, hogy
egy-egy példánya több kézen is keresztülmegy?
Mi tagadás: ez létkérdés. Képeslap nem élhet meg hirdetések
nélkül, ezt ma már mindenki tudja, hirdetni pedig csak népszerű lapban
érdemes. A hirdetésszerzés nem a mi dolgunk ugyan (erre külön
apparátust tart fenn kenyéradó gazdánk, a Lapkiadó Vállalat), de mi is
érezzük, hogy a HFM csak akkor "virágozhat", ha nyereséges;
egyvalamivel tehát - de csakis ezzel az eggyel! - mi is segítünk
megnyerni a vállalatunknál hirdetni szándékozó cégeket: azzal, hogy
igyekszünk népszerű újságot csinálni. Ami egyébként sem áll
ellentétben a terveinkkel. Mert hát hiú is az emberfia, szívesen mond
nagyobbat a kelleténél, és ha megkérdik tőle: "Hifi Magazin? hány
példányban is jelenik meg ez az újság?" - rátartian válaszolja:
"példányszámunk csak harminc- és egynéhányezres, olvasónk azonban
talán százezer is van!" Ezt vagy elhitték vagy nem. Mi magunk pedig?
Hittük is, nem is.
Tudtuk azonban, hogy előbb vagy utóbb szembesíteni fogjuk magunkat
a tényekkel, mégpedig az amúgyis esedékes közvéleménykutatás
alkalmával. A Hifi Magazin 11. számának olvasói egy
válaszlevelezőlapot is találtak az újságban, nemkülönben egy könnyed
hangvételűnek álcázott felhívást, miszerint küldjék vissza a
levelezőlapot kitöltve. Namármost, az emberek többsége nem szereti a
kérdőíveket. A tömegkommunikáció, illetve a reklámszakma gyakorlatában
már az is jó eredménynek számít, ha a levelezőlapok 4-5 százaléka
visszajön; 6-8 százalék a siker jele, 10 százalék pedig az újság nem
akármilyen népszerűségéről tanúskodik. Igen ám, de a Hifi Magazin
afféle hobbilap, megszállottak írják megszállottaknak, úgyszólván
elvárható tőle, hogy különösen sok olvasója érezze magáénak - szóval,
mi úgy gondoltuk, hogy ha nem kapunk üzenetet a lap vásárlóinak
legalább 10 százalékától (~3500 levelezőlap), akkor ezt már vereségnek
kell minősítenünk. Mellesleg, a visszajelzés aránya azt is
meghatározza, hogy az egész felmérést mennyiben lehet reprezentatívnak
tekinteni. Nyilvánvaló, hogy a teljes olvasóközönség összetételére,
ízlésére, nézeteire, szándékaira sokkal nagyobb biztonsággal
következtethetünk mondjuk 3500 olvasó válaszából, mintha csak 350
levelezőlap adatait elemezhetjük. Ez természetesen arra a (22.)
kérdésre is vonatkozik, amellyel azt akartuk felmérni, hogy egy-egy
vásárlóra, azaz pártoló tagra hány további olvasót számíthatunk.
Nos, hogy ne húzzuk tovább az időt: a Hifi Magazin 11. számából
35972 példányt nyomtak, ennyi levelezőlapot indítottunk útnak, és
visszakaptunk 9507 darabot, azaz a teljes mennyiség 26 százalékát!
Álmunkban sem reméltük volna, hogy ilyen sok Olvasónk veszi ennyire
komolyan az újságját - bizony egy kissé meghatottan mondunk köszönetet
érte! Talán együgyűségnek látszik, de mindenképpen ki akartuk mutatni
hálánkat, legalább azzal, hogy megemeltük a nyeremények számát: 12
helyett 20 Olvasónknak küldjük egy esztendeig a tiszteletpéldányt, és
a három AKG hangszedőt is megfejeltük egy Ortofon MC 10-zel és a hozzá
tartozó STM-72 illesztőtranszformátorral - ezt az Ortofon cég
képviselője, a Hungagent Rt ajánlotta fel; itt mondunk nyilvánosan
köszönetet neki is és természetesen a bécsi AKG cégnek is. Összesen
tehát 24 levelezőlapot húztunk ki a "kalapból" - jó nagy kalapra volt
szükség -; a sorsolás eredményét a 14. oldalon tesszük közzé. Aztán,
ha már mindenki visszalapozott ide, lássuk a körkérdésre kapott
válaszokat. (Az összesítésben 9284 Olvasónk adatai szerepelnek;
további néhány tucat levelezőlap még éppen jókor jött, hogy részt
vehessen az október 19-én megejtett sorsoláson.)
Statisztikánk nem "halálpontos", némi bizonytalanság már eleve
elkerülhetetlen volt, mert itt-ott hiányzott egy-egy adat, másutt
pedig még több ikszet is találtunk a kelleténél. Az adatfeldolgozóknak
azt tanácsoltuk, ilyenkor ne jöjjenek zavarba, segítsenek magukon,
ahogy tudnak - nekünk nem matematikai mesterműre van szükségünk, hanem
egy lényegét tekintve hűséges statisztikára. A szemléletesség kedvéért
az eredményt magán a "kérdőíven" összesítjük. A levelezőlapot (a 10.
oldalon) a kétszeresére nagyítottuk, hogy jól lehessen olvasni, és
minden rubrikába beleférjenek a számok.
Hogy a végén kezdjük, a 22. rubrika számaiból az világlik ki, hogy
a Hifi Magazin egy-egy példányára átlagosan valamivel több mint 2,5
olvasót számíthatunk. (A "többen" terminust mi nagyvonalúan úgy
értelmeztük, hogy "öten" - de tudtunkkal előfordul, hogy egy-egy
példányunk 8-10 embernek is átmegy a kezén!) Ha ezt a faktort a teljes
példányszámra vetítjük, azt mondhatjuk, hogy a Hifi Magazint legalább
nyolcvanezren olvassák.
Gondoljuk, senkit sem lep meg, hogy olvasóink többsége hímnemű;
tökéletlen korunkban a hölgyek még mindig kevésbé engedhetik meg
maguknak, hogy hobbisták legyenek. Nem ellenkezik előzetes
elképzeléseinkkel az a tény sem, hogy olvasóink elsősorban városlakók,
közép- és főiskolát végzettek, hogy nemigen jutnak hozzá külföldi
hifi-irományokhoz, hogy fő műsorforrásuk a lemezjátszó és hogy erősen
érdekli őket a hifinek a technikai oldala is. Talán még az is
előrelátható volt, hogy ennyire sok közöttük a műszaki foglalkozású -
persze, "műszaki foglalkozásún" nem kizárólag villamosmérnököt és
műszerészt kelt érteni.
Érdekes képet tár elénk az 5. rubrika. Itt nyilván nagyon sokan
írtak be két vagy akár három ikszet is egyszerre, és a felületes
szemlélő azt hihetné, hogy Olvasóink egyformán kedvelik a különféle
zenei műfajokat. Mi azonban úgy véljük, itt a legutolsó szám tükrözi a
lényeget: körülbelül 20 hifistára esik 1 igazi komolyzene-kedvelő -
habár ez az 5% még mindig nagyobb, mint az országos átlag. Meglepő
persze, mennyire sokan vállalták, hogy ők komolyzenét is hallgatnak.
Ha ez helytálló, örülnünk kell neki - de nem merjük kizárni annak a
lehetőségét sem, hogy számos olvasónk lelke mélyén egy parányi
sznobság is dolgozik (nagyon üdvös kis sznobság ez, nincs benne semmi
szégyellnivaló). Hasonlóképpen kell megítélnünk a 7. rubrika adatait
is. Hiszen hébe-hóba szinte mindenki betéved egy olyan terembe, ahol
éppen zenélnek, de nehéz meghatározni, hol végződik az "egyáltalán
nem" és hol kezdődik a "ritkán". Úgy tűnik, az emberek többsége
veszteségnek érzi, hogy megszakadt a kapcsolata az eleven zenével, és
szeretné egy kicsit megszépíteni a valóságot... Mindazonáltal, ha csak
azokat számítjuk, akik valóban eljárogatnak valamiféle zenei esemény
színhelyére ("gyakran": 15%), bizonyítottnak tekinthetjük, hogy a
hifisták valamivel intenzívebben keresik nemcsak a gépzenét, hanem az
élő zenét is, mint a nem hifisták!
A 10-11. rubrikában Olvasóink a Hifi Magazin tematikájáról
mondanak véleményt. Minthogy ez az egyik legfontosabb része az egész
felmérésnek, eredményét alább százalékos formában is összefoglaljuk.
Kérjük Olvasóinkat, ne feledjék, hogy ez a rubrika nem alternatív
("igen-nem") jellegű, figyelembe kell venni a harmadik csoportot is,
azokat, akik nem nyilvánítottak véleményt, tehát többé-kevésbé
elfogadják a jelenlegi rovat-arányokat!
Nincs mit mondanunk a levelezési rovatról és a sajtószemléről,
ezek aránya egyértelműen megfelelő. Ugyanez vonatkozik a kulturális
rovatra, amely (sajnos) voltaképpen nem is rovat, inkább csak arról
van szó, hogy színesíteni akarjuk az újságot különféle zenei tárgyú,
de "ad hoc" írásművekkel.
Mint várható volt, Olvasóink többsége (háromötöde) változatlanul
ballasztnak tekinti a Hanglemezívet. Másrészt azonban jóleső érzéssel
konstatáljuk, hogy némelyek - és nem is kevesen! - igenis kedvelik
ezeket a recenziókat. Mellesleg szólva, Wilheim András és Fodor Géza
hanglemezkritikáit a hazai komolyzenei szakma is figyelemmel kíséri!
Lemezkritikáink a lap felületének egyheted részét, legfeljebb 14
százalékát foglalják el - és ez ellen az olvasók 40 százalékának nincs
kifogása, sőt, jónéhányuk még bővítené is ezt a rovatot... Valóban
rosszak volnának az arányok? Kérjük Olvasóinkat, ne tekintsék a
hanglemezkritikákat és egyáltalán a komolyzenét árukapcsolásnak;
tekintsék inkább afféle olcsó, rejtett-értékű árucikknek, amit mi úgy
próbálunk eladni nekik, hogy közben a hajdani törökmézárusok
mondókáját hajtogatjuk: "Ide nézz - törökméz! Aki vesz, annak lesz,
aki nem vesz, beteg lesz." Még annyit, hogy a Hanglemezív a jövőben
nem kizárólag lemezkritikákat tartalmaz: alkalmanként helyet kapnak
benne (mint jelen számunkban is) különféle, egyéb műfajú komolyzenei
írások, viták, elemzések, akár interjúk is.
Többet vár tőlünk az Olvasó, s alighanem joggal, a hátralevő 4
rovatban. Igérjük, erőnktől telhetőleg igyekezni fogunk, hogy minél
több - megalapozott! - műszaki cikket közöljünk. Sajnos, a szerintünk
is roppantul fontos módosítások művelésében gátolnak bennünket "A
módosítás kockázatai" (lásd HFM 9., a 98. oldalon), ahhoz pedig, hogy
több áruismertetést közöljünk, mindenekelőtt több áru
szükségeltetik... Végül, ami az információt mint olyat illeti, ez
bizony hiánycikk Magyarországon, az információt nekünk is
harapófogóval kell kicsikarnunk abból, aki a birtokában van - nem
véletlen, hogy mindeddig képtelenek voltunk összehozni egy igazi
hírrovatot. Dehát majd megpróbálunk erősebb harapófogókkal dolgozni.
Megnyugvással fogadtuk (12-13. kérdés), hogy a Hifi Magazin
műszaki adatait az olvasók többsége kellőképpen mélyrehatónak tartja,
és a tesztek adatait se nem kevesli, se nem sokallja. Eszerint
megtaláltuk a kellő mértéket.
A poszterkép. Látszólag lényegtelen papírlap; voltaképpen ennek
kellene pótolnia azt a sok prospektust és egyéb reklámképet, amelyhez
a magyar hifista nem jut hozzá.
Sztárfotónk változatlanul népszerű, a válaszok 68 százaléka "pro"
és csak 32 százaléka "kontra" - és akinek nem kell a kép, az is
jobbára csak a minősége ellen tiltakozik (igaz, elég hevesen). Szó ami
szó, a legutóbbi képek elég gyatrára sikeredtek. Igyekezni fogunk,
hogy a jövőben olyan sztárfotókat készítsünk, amelyet mindnyájan
kitehetünk: Olvasóink a falra, mi pedig az ablakba.
A Hifi Magazin nemcsak műszaki ismeretterjesztő, nemcsak
kulturális, hanem egyszersmind kereskedelmi újság is, tehát érdeklődik
a közönség vagyoni helyzete, vásárlási szándékai iránt. Mindez nem
öncélú kérdezősködés: nincs kizárva, hogy ismereteinket egyszer még
mindnyájunk javára fordíthatjuk. A felmérés eredménye (15-19. kérdés)
megerősít bennünket abbeli véleményünkben, hogy lapunkat semmi esetre
sem luxusigényű, hanem átlagos jövedelmű emberek olvassák, akiknek
éppoly józanul kell gazdálkodniuk a pénzükkel, mint bárki másnak,
mindazonáltal 78 százalékuk(!) szívesen áldozna 15 ezer forintot is
egy-egy nívós készülékre - ha az a készülék valóban nívós volna. E
tekintetben hajlanak rá, hogy figyelembe vegyék a Hifi Magazin
véleményét (95%!), anélkül azonban, hogy a vakhitűség hibájába esnének
(58%) - amit csak helyeselni tudunk, mert mi is azt tartjuk, hogy
tesztjeink csak támpontot adhatnak, végső soron mindenkinek magának
kell döntenie a saját hifijéről.
Az adatokat számítógéppel dolgoztattuk fel, nem volt akadálya,
hogy néhány "extra" programot is lefuttassunk. Megcsináltattuk az
összesítést három különállónak vélhető olvasói csoportra, nevezetesen
a műszaki foglalkozásúakra, azokra, akik gyakran hallgatnak élő zenét,
illetve azokra, akik hajlandónak mutatkoznak 15 ezer forintot áldozni
egy-egy lemezjátszóra, kazettás magnóra, erősítőre vagy
hangdobozpárra. Az érdekesség kedvéért ezeket a kimutatásokat is
közreadjuk, csak már kisebb méretű "levelezőlapon". Úgy tűnik,
mindhárom összesítés tökéletesen ugyanazt az eredményt adja - amiből
arra következtetünk, hogy a Hifi Magazin olvasótábora meglehetősen
egységes. Vagy legalábbis egységes nézeteket vall.
Mivel is fejezhetnénk be a levelezőlapszemlét? Még egyszer
köszönetet mondunk Olvasóinknak segítőkészségükért, érdeklődésükért,
és változatlanul szívesen fogadjuk észrevételeiket, kritikájukat,
levelezőlapon vagy zárt borítékban, mindegy - ígérjük, ezek adatát
ezután sem géppel fogjuk feldolgozni.
A sorsolást 1983. október 19-én ejtettük meg, a Lapkiadó Vállalat
Propagandafőosztályán, az előírásos formaságok közepette, állami
közjegyző jelenlétében. A nyertesek fentebb a "planétán" olvashatják
nevüket - mindannyiuknak szeretettel gratulálunk!