Hangszerviz |
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon. Minden levélre
válaszolunk, ha nem is postafordultával. (Válaszboríték fölösleges.)
Kérjük, hogy lehetőleg géppel írjanak. Mindazt, ami e levelekből
közérdekű, továbbra is megtalálják a Hangszerviz hasábjain. A "..."
kihagyást jelöl. Közérdekűnek ítéljük, s ezért térítés nélkül
közreadjuk Olvasóink adásvételi és cserejavaslatait ("Böngésző"), csak
ne feledjék, hogy minden ötezer forintnál értékesebb készülékhez
vámcédula szükséges.
Címünk: Hifi Magazin, Budapest 1906, Pf. 223.
A Hifi Magazin 11. számában egy közvéleménykutató
válaszlevelezőlapot is találtak Olvasóink, azzal a megjegyzéssel, hogy
"visszaküldési (postázási) határidő szeptember 8." - ámde a magazin
késése folytán a lap (és benne a levelezőlap) számos Olvasónkhoz csak
a fenti dátum után jutott el, amiért aztán volt is mit hallgatnunk.
Sokak megnyugtatására ezúton is közöljük, hogy a postázás határidejét
magától értetődően "odébbtoltuk". Csak október 3. után kezdtük meg az
adatok feldolgozását, s még később ejtettük meg a sorsolást. Többet
erről a 10. oldalon.
Külön elnézést kell kérnünk mindazoktól, akik a válaszlevelezőlap
hátára véleményt, magyarázatot, esetleg apróhirdetést is írtak, de
ezeket a "fülszövegeket" a legjobb szándékkal sem tudtuk
figyelembevenni. Reménytelen vállalkozás lett volna kiszűrni a szóbeli
információt a sok ezernyi lapról, amelyek adatait egyébként sem
személyesen mi dolgoztuk fel. Arra kell kérnünk Olvasóinkat,
ismételjék meg üzenetüket levélben.
Lap, lap, lap (levelezőlap)
Horváth István
Kecskemét, Szimferopol tér 3. IV/13., 6000
...Érzésem szerint azonban van itt egy buktató. Az ilyen rövid,
egyszavas vélemények nem túlságosan alkalmasak arra, hogy az Önök
szerkesztői elképzelését alapvetően befolyásolják. Tudom milyen nehéz
megvalósítani, de mégiscsak árnyaltabb, indokoltabb olvasói
ítéleteknek kellene birtokába jutniuk. Így könnyen abba a helyzetbe
kerülhetnek, hogy vagy jobb meggyőződésük ellenére változtatnak
valamin, vagy meggyőződésükhöz ragaszkodva csupán egy kisebbség
maximális kielégítésére törekszenek.
Mert jelenleg vannak ilyen részei a magazinnak. Ez el is fogadható
álláspont; én magam is, annak ellenére, hogy csak alkalmi
komolyzene-hallgató vagyok, érzem a Hanglemezív jogosságát - ha a
terjedelmét időnként túlzottnak is tartom. Ha figyelembe is vesszük,
hogy a hifizők táborában az összlakossághoz mért arányukat jóval
meghaladó mértékben képviseltetik magukat a komoly zenét kedvelők,
mégis, azt hiszem, még e táboron belül is kisebbségben vannak. S ha
feltételezésem beválik, vagyis például a többség leszavazza a
komolyzenei hanglemezek kritikai rovatát, akkor Önök azt meg fogják
szüntetni? Nem tartanám célszerűnek, annak ellenére, hogy különösebben
engem sem érdekel. De akkor milyen elképzelések szerint veszik
figyelembe a "népakaratot"?
Nos, ezek a dolgok, melyek miatt nem irigylem a helyzetüket.
Mindenesetre, bárhogyan is döntenek a jövőben, eddigi tapasztalataim
alapján előre is bizalmat szavazok Önöknek (főleg, ha leteszik a
nagyesküt, hogy a színvonal-minimumot továbbra is a 9. szám
jelenti.)...
Egy-két apróság. Sokan bírálják Önöket komolytalannak,
viccelődőnek mondott hangvételük miatt. Oda se neki! A lapnak ez
legalább annyira erénye, mint a cikkek többségét jellemző magas
tartalmi színvonal. Egy-egy hanyagul odavetettnek tűnő, csupán
szellemeskedni látszó félmondatban sokszor több információ, vélemény
rejtőzik, mint egy akárhány oldalas cikkben. (Nem beszélve arról, hogy
"beszólásaik" nagy részét ettől függetlenül is, valóban szellemesnek
tartom.)...
Ismerve levélírói aktivitásomat, talán csak a jubileumi 100.
számuk megjelenéséig szedem össze magam egy újabb levél erejéig.
(Feltételezem, nem lesz permanens hiányérzetük.) Addig is sok sikert
kívánok Önöknek, munkájukban és életükben egyaránt.
A jubileumi szám jóval a nyugdíjaztatásunk után, csak 29 év múlva
esedékes; sajnálnánk, ha kecskeméti Olvasónk addig már nem ragadna
tollat. Dicséreteit, jókívánságait jóleső örömmel olvastuk (ez végül
is érthető), de méginkább tetszett nekünk levelében az a
felelősségtudat, amely képessé teszi rá, hogy beleélje magát a
szerkesztők gondolat- és problémavilágába. Ritka adottság, hogy valaki
hasznosnak, indokoltnak ismerjen fel olyan dolgokat, amelyek őt (vagy
éppenséggel a többséget) kevésbé érdeklik.
Maradjunk a konkrétumoknál, esetünkben a komolyzenénél és a
hanglemezkritikáknál. Nem volt szükségünk közvéleménykutatásra ahhoz,
hogy kiderítsük: a komolyzenekedvelők lényegesen kevesebben vannak,
mint a könnyűzene hívei. Ha minden tekintetben csak a többség számára
dolgoznánk, eszünkbe sem jutott volna komolyzenei hanglemezkritikai
rovatot indítani. Nyilvánvaló, hogy a "népakarat" csupán befolyásolja,
de nem határozza meg egyértelműen lapunk programját. Valószínű
egyébként, hogy ha mindent elhagynánk, ami csak egy-egy olvasói
réteget érint, a végén semmi se maradna az egész magazinból.
Hogy mely rovatunk mennyire népszerű vagy népszerűtlen, arról
persze eddig is voltak elképzeléseink, ezeket szerettük volna a
statisztika erejével is alátámasztani, vagy módosítani, ha kell.
Tegyünk próbát. Horváth István véleményében például benne foglaltatik,
hogy a hifi jótékony hatással van a komolyzene kultuszára; a Rádió
zenei vezetőjének meggyőződése szerint (lásd ebben a számunkban) ennek
pont az ellenkezője igaz. Magunk inkább Horváth István nézetét
képviseljük, csak nem annyira határozottan, mint ő teszi. Amikor
ezeket a sorokat írjuk, a közvéleménykutatás eredménye még nincs meg
(csak az utolsó pillanatban fog bekerülni a lapba), egyelőre teljesen
egyenlő esélyekkel találgatunk. Ha így fogjuk fel a dolgot, az egész
közvéleménykutatás szórakoztató játéknak tűnik, mint ahogy bizonyos
mértékig az is. Valójában sokkal több, mint játék; nem túlzunk, ha azt
mondjuk, hogy a Hifi Magazin szempontjából egzisztenciális jelentősége
van - de erről majd másutt.
Közvéleménykutatásunk természetesen csak statisztikai adatokat,
"igen-nem" információt szolgáltat, márpedig mi ennél sokkal többet
szeretnénk tudni Olvasóinkról. Szerencsére évente legalább 1000
levelet hoz nekünk a Holló. Remélhetőleg ezután is gyakran és bőven
jutunk birtokába (mint Horváth István levele is példázza:) "árnyaltabb
olvasói ítéleteknek".
*
Mintegy ellensúlyozva az előbbi levél hatását, kaptunk egy
(egyetlen egy) teljesen más tartalmú és hangvételű üzenetet is,
történetesen Bajáról, de a levélíró nevét és címét hadd ne adjuk ki.
Természetesen mindenkinek jogában áll, hogy lapunkat teljesen
rossznak, arányait tökéletesen elhibázottnak ítélje, hogy "utálja a
hülye kulturális cikkeket" és ne tanúsítson érdeklődést, csupán az
"újdonságok" és a külföldi lapok véleménye iránt. Attól tartunk
azonban, hogy bajai Olvasónk (ha ugyan olvasónk még egyáltalán) olyan
követelményeket támaszt, amelyeknek nem tudunk és nem is akarunk
eleget tenni.
Három kívánság
Kun Attila
Hódmezővásárhely, Ág út 17.
...Tudom, nagyon sokan külföldről szerzik be készülékeiket; nos,
engem a "védő"vám rendelkezések érdekelnek: a boldog magyar turista
kijut Bécsbe, kiválaszt egy gyönyörű készüléket (amire éppen futja a
kevés pénzéből), s ezután, mint tudom, a magyar vámosok felértékelik
az árut. Érdekel, hogy mi szerint döntik el, hogy ez a készülék pont
ennyit ér és egy fillérrel sem többet...
Mivel ez a kérdés gyakorlatilag mindenkit érdekel, úgy gondoltuk:
interjút készítünk a Vámparancsnokság illetékes osztályvezetőjével.
Technikai okok miatt azonban ez csak tavaszi számunkban esedékes -
Olvasóink türelmét kérjük.
Füller Miklós
Bonyhád, Fáy lktp. 26. I/1., 7150
...Hiába vártam a 10. számban egy, az első 10 számot áttekintő
tartalomjegyzéket. Pedig nagyon jó lenne, mert sokszor eszembe jut,
hogy egy-egy témáról írt valamit a HFM, de melyik számban? Ilyenkor
kénytelen vagyok mind a 10 számot átnyálazni. Javaslom, hogy legalább
minden 10., vagy ha alkudhatunk, minden 5. számban közöljenek
áttekintő tartalomjegyzéket. Ennek megkönnyítésére célszerű lenne a
folyamatos oldalszám bevezetése is. Jó, jó, elhiszem, hogy az idő
pénz. De, gondolom, a legtöbb olvasó nem csak egyszer akarja elolvasni
a HFM egy-egy számát, s mint én is, egy-egy cikkhez többször is
visszanyúlna, ha könnyen megtalálná. (A folyamatos oldalszámozást
körülményesnek érezzük, de az időnkénti összesítő tartalomjegyzék
valóban elengedhetetlen - első 13 számunk tartalmát a 105. oldaltól
kezdve összefoglaljuk. A szerkesztő.)
Sok szó esett a tunerek tudásáról. De mi van az URH-adókkal?
Sajnos, hiába venném meg a világ legjobb tunerét (amit mellesleg nehéz
is lenne megtalálni), ha egyszer a magyar 3. műsor csak fele olyan jó
minőségű adást szór. Úgy gondolom, hogy egyre inkább a 3. műsor adója
a gyengébbik láncszem, és nem a tuner, az erősítő, a hangdoboz stb.
Vagy a lemezek ki tudják hozni a lemezjátszókból, akár a szuperekből
is, amit tudnak? Jó lenne erre is választ kapni egy cikkben, vagy
talán cikksorozatban. Pontosabban: a magyar 3. műsor (és most már a
Petőfi) minősége, a Magyarországon fogható külföldi URH-adók minősége,
a hazánkban kapható, illetve beszerezhető lemezek minősége lehetne a
téma. Mert hiába van jó magnószalagom, jó magnóm stb., ha nem tudok
ennek megfelelő minőségű hangot felvenni. Bár ne lennének igazak az
aggályaim!
Örömmel vettem tudomásul, hogy a Petőfi is sztereóban ad július
1-től. De azt már nem, hogy az előzetes műsor szerint július 3-án
például egyetlen sztereó műsort sem sugároz, és a másik két napon is
csak összesen 3 műsort! Olyan érzésem van, hogy: nagy hűhó semmiért!
Én már érdeklődtem levélben a Magyar Rádiónál a Petőfi sztereó
adásáról körülbelül 2-3 hete, de válaszra sem méltattak. Hiába, a
kedves hallgató - hallgatja vagy nem hallgatja - nem kap mást...
Ne legyünk igazságtalanok: hagyjunk egy kis kifutási időt a
második sztereó adónak, nemkülönben a Rádió műszaki gárdájának, amely
feltehetőleg annyi levelet kap mostanában, hogy nem 2-3 hét, de
ugyanennyi hónap alatt sem válaszolhat valamennyire. De tagadhatatlan:
nekünk is komoly fenntartásaink vannak a rádióadások minőségét
illetően. Valószínű, hogy ez még egyike lesz állandó témáinknak, de
ehhez előbb jobban meg kell ismernünk a tunerek lelkivilágát, s persze
a műsorkészítés műszaki gondjait-bajait is. Egyelőre inkább csak
pedzegetni szeretnénk későbbi témáinkat - a 39. oldalon, a Rádió zenei
főosztályvezetőjével készített interjúban.
Kossuth Lajos bicskája
Godina István
Bp., Katona J. u. 9-11., 1137
Azt hittem, a Magazin már elveszett a műtőasztalon, de hál'
Istennek nem így történt. Végig faltam a 11. számot, és láttam, hogy
tesztelni fogják a HS 700-as falat. (Lehet, hogy Olvasónk átvitt
értelemben használja a "fal" kifejezést? Tényleg elég ravasz
hangsugárzó a HS 700 - azóta már be is mutattuk, 12. számunkban. A
szerkesztő megjegyzése.) Nos, én ezzel a fallal csináltam egy
szerintem igen jól sikerült varázslatot... A lötyögős mélysugárzót
átmembránoztattam az Aubeck Tomival, először centrikusra, utána
keményebbre, merevebbre. A középsugárzókat és magassugárzókat kidobtam
(eladtam). Kis famunka árán a közepek helyére a BEAG HOX-12 szélessávú
sugárzóit tettem (lásd e számunk tesztrovatában - a szerk.), a magasak
helyére Motorola piezot... Persze, a hangfalakba a vicces orionrongy
helyére, illetve mellé tíz-tíz csomag háztartási vattát tömtem, és a
dobozt a szokásos gyurmaszerű tömítőanyaggal igazán zárttá tettem...
Alapos MOD-nak látszik, pedig nem az, hiszen végülis megmaradt a
fődoboz, a keresztváltó és ha jól értjük, a mélyhangszóró motorja is,
Olvasónknak tehát tág tere nyílik esetleges további, hatékony
modifikációkra, amelyekhez természetesen szintén sok sikert kívánunk.
Eljárása egyébként egy híres múltszázadbeli adomára emlékeztet
bennünket. Arról van szó, hogy egy debreceni "cívis" büszkén és
szívesen mutogat egy bugylibicskát, amelyet a családi hagyomány
szerint még a nagyapja kapott magától Kossuth Lajostól. Igaz, a
pengéje egyszer eltört, új pengét üttettek belé; aztán a fanyele is
elrohadt a bugylibicskának, tehát készíttettek hozzá új nyelet. "De
azért ez még mindig a Kossuth Lajos bicskája volt!".
Gombsor a kabáton
Pataki Ferenc
Sopron, Ady Endre út 5., 9401
...A VT-dobozok tesztjében hasznos lett volna megadni, mekkora
teljesítmény csiholta ki a 96dB-t. Ebből és a névleges teljesítményből
következtetni lehetne az egyik fontos paraméterre, a motorok
érzékenységére. Ehhez szükséges lenne még a beépített hangszórók
típusszáma is. Nem adták meg, hogy a közeltéri méréseknél kikötötték-e
a hangváltót. Ha igen, miért csak 1kHz-ig mértek? Az itt elkallódó
információk óriási és pótolhatatlan segítséget nyújthatnának az
otthoni barkácsolóknak; sokan vagyunk ilyenek, s csak Önöktől
várhatunk segítséget (nem lebeszélést).
Van-e akusztikai szerepe az Orion dómok műanyag védőjének? Nekem
nem nagyon tetszenek a membrán előtt, hullámhosszal összemérhető
távolságban elhelyezett visszaverő felületek. Alkalomadtán
kipróbálhatnák, mérhetnék, mit eredményez a védő eltávolítása,
kifúrása, illetve a membránszél (központosító gyűrű) elé helyezett
elnyelő anyag, filc. Ha sejtésem megalapozott, egyszerű,
kockázatmentes MOD lehetne belőle...
Gyakran ejtenek el olyan (nem eléggé megalapozott - ?)
megjegyzéseket, melyek sokak örömét keserítik meg. Engem a következő
szúrt meg (nem szó szerint:) "...a jó hangdobozok nem úgy néznek ki,
mint gombsor a kabáton". Otthon pedig 2x6 hangszóró szól...
Szerencsére nem sokkal később a HiFi Stereophonie-ban olvastam az
Infinity Reference Standard 1-ről, mely más eszközökből, de hasonló
módon sok azonos elemből áll. Bár a HFS nem túl szigorú, s térhatásról
itt nem tettek említést, azért ha valamit ennyire magasztalnak, az
teljesen elhibázott nem lehet. Nyilván Önök is olvasták a cikket. (A
szintén a HFS-ben tesztelt, kevésbé dicsért Arcus Reference System is
hasonló felépítésű.) Ez kissé megnyugtatott. Egyébként én a
következőkből indulok ki. Sok leégett hangfalat láttam már, s gyűlölök
félni. A hangszórók torzítása erősen szintfüggő (lásd az Önök
méréseit). Függőlegesen egymás alatt - fejmagasságban - elhelyezett,
egyazon sávban dolgozó hangszórók széltében jól szórnak, a plafon felé
kevésbé. Ha elég közel vannak egymáshoz, talán a térhatás sem szenved
csorbát. Ezek csak spekulációk, ezért, ha vannak, szívesen fogadom
megalapozott ellenvetéseiket...
Előbb a 11. szám hangdoboztesztjéről: valóban, elfelejtettük
megadni a hangsugárzók érzékenységére utaló adatokat. Elnézést kérve
Olvasóinktól, mulasztásunkat a túloldalon pótoljuk.
A közeltéri méréshez nem szoktuk kikötni a keresztváltót. Ez a
teszt (akárcsak a többi) nem a barkácsolóknak kíván támogatást adni,
már csak azért sem, mert ismereteinket egyelőre nem tartjuk
elégségesnek ahhoz, hogy bárkit is a meglehetősen kockázatos
hangsugárzó-barkácsolásra buzdítsunk. A közeltéri mérésnek mindössze
az a funkciója, hogy korrigálja a hibát, amelyet a frekvenciaátvitel
mérésekor a süketszoba szűk méretei miatt óhatatlanul elkövetünk.
Ebből a szempontból pedig csupán a 200Hz alatti sáv a kritikus.
Az Orion dómok műanyag védőcsillaga akusztikai szerepet is
játszik, a középsugárzóé például lekaszálja az 5-6 kilohertz fölötti
frekvenciákat. Ezt az eljárást magunk is helytelenítjük -
mindazonáltal tény, hogy a számos inkorrektségből összegyúrt HS 280
végül is az utóbbi idők legjobbra sikeredett magyar hangsugárzója, és
(tapasztalatból beszélünk!) bárhol nyúl is hozzá az ember, nagy
valószínűséggel többet árt, mint amennyit használ. (Ez természetesen
nem vonatkozik a doboz csillapítóanyagának milyenségére, a tömítésekre
stb.)
A "Gombsor-A-Kabáton" hangsugárzókra tett kijelentésünk távolról
sem megalapozatlan. Alapelv, hogy ugyanarra a funkcióra lehetőleg
egyetlen hangszórót használjunk, különben különféle interferenciák
lépnek fel közöttük, illetve köztük és a szomszédos sáv hangszórója
között. (Többet erről e számunk hangsugárzótesztjében!) Ezt elsősorban
a keresztváltó tartományában lehet kimutatni, s elsősorban az
iránygörbéken. Természetesen ez is csupán egyetlen tervezési szempont,
és - önmagában véve az is érthető, ha valaki megsokszorozza az egyes
sávok hangszóróit, megnöveli a sugárzó felületet, s ezáltal redukálja
a torzítást. Megint csak kompromisszumról kell tehát beszélnünk; végül
is a konstruktőr nem a részeffektusokért, hanem az összhatásért felel.
Jó tudni azért, hogy a különféle hangszórótípusok nem egyforma
mértékben kényesek a fent említett interferenciákra. A hagyományos
kónuszokból és dómokból nem jó többet tenni egymás mellé, viszont
némelyik "egzotikus" hangszórótípus, mint például a Quad
elektrosztatikus rendszere, szinte gond nélkül többszörözhető (ha
győzzük pénzzel). Feltehető, hogy az Infinity cég különleges
"magnetosztatikus" EMIT-jei és EMIM-jei szintén jól viselik egymás
közelségét vagy legalábbis többet használnak megnövekedett akusztikai
teljesítményükkel, mint amennyi bajt okoznak az elkerülhetetlen
hangösszegződések és kioltások miatt.
Címzett: a feladó
Szalai Zsigmond
Dombóvár, November 7. u. 29. 7200
Mindig érdeklődéssel olvastam a Böngésző című rovatot. Most
először találtam is benne számomra érdekes csereajánlatot - és akkor
lemarad róla a felajánló címe...
Elnézést kérünk; alább megismételjük a hirdetést:
"78-as fordulatszámú, háború előtti (1945) elsősorban magyar
kiadású hanglemezeket keresek megvételre, esetleg a HFM 1-9-ért
cserébe"
és kérjük a feladót, írjon Szalai Zsigmondnak vagy - még egy
érdeklődő! - Lándori Ferencnek (Zalaegerszeg, Lenin u. 14/B III. 3.).
Aki nem tud ángliusul...
(a szerkesztő saját hibajavító rovata)
Ha úgy kezdem, hogy "csak az nem követ el hibát, aki nem
dolgozik", akkor már elárultam, hogy valami irgalmatlan szamárság
miatt kell mentegetődznöm. Borsos József miskolci olvasónk, aki úgy
látszik, különlegesen jó érzékkel szúrja ki a lapban a szerkesztő
tévedéseit, legutóbbi levelében két találatot ért el. Az egyik, amit
szóvá tesz, még hagyján, ez inkább csak elírás volt, de a rend
kedvéért ezt is helyesbítenem illik: a 8. szám sajtószemléjében hírt
adtam a B & 0 egyik prototípusáról, egy mozgótekercses hangszedőről,
amely az MMC 20 névre hallgatna, holott az MMC a Moving Micro Cross
kifejezést rövidíti, vagyis jellegzetes B & 0-féle mágneses
hangszedőről van szó. Tervez a dán cég egy mozgótekercses típust is,
de annak más lesz a típusjele.
A másik tévedésem sokkal zűrösebb ennél. Azt írtam, ugyancsak a 8.
számban a Technics cégről, hogy "a Technics angol szó, de a japánok
rossz helyesírással írják, nyilván szándékosan, ez régi reklámfogás".
Az enyém pedig jellegzetes újságírói balfogás - tipikus esete annak,
hogy valaki hall valamit harangozni, és anélkül, hogy igazából
megértette volna, máris továbbadja, merthogy jó dolog valamit tudni,
de még jobb azt jobban tudni.
A Technics ("Technika") szó helyesírása természetesen
kifogástalan, és nekem nem is ezzel volt bajom, hanem a japánok
szóhasználatába akartam belekötni, gondolván, hogy helyesebb lett
volna a Technics helyett a Technique szót választani - nem mintha én
pontosan éreztem volna a két szó tartalmának különbségét, hanem mert
valami ilyesmiről tényleg szó volt az egyik angol lapban.
Az igazság azonban könyörtelen: a Technique sem stimmel. Azóta
megkérdeztem néhány eleven angolszászt; egybehangzóan azt állították,
hogy az egyik kutya, a másik eb, hogy mindkét szó, a Technics és a
Technique nekik szörnyen idegenes hangzású, s bár ezek is benne vannak
a szótárban, egyiket sem úgy és ott kell használni, ahogy és ahol a
szótárolvasó külföldi gondolná. Angolnak, amerikainak sohasem jutott
volna eszébe, hogy ilyen cégnevet válasszon. Más kérdés, hogy a
Technics cégnek sikerült "bedolgoznia" magát a köztudatba, de ezt
inkább köszönheti a nívós készülékeinek, semmint az angol tudásának.
(Ettől persze én még nem fogok jobban tudni angolul.)
Hibajavítás
Figyelmetlenségünk folytán a 11. számba több hiba is becsúszott. A
91. oldalon a Hitachi HT-50S impulzusfotója "tükörfordítottan" jelent
meg, a berezgés valójában a négyszögjel felfutó élén jelentkezik.
Akusztikai cikkünkben (Az íjaktól a hegedűkig) a 27. oldalon
felcserélődött a 3. és a 4. ábra. Ugyanebben a cikkben - mint Szabó
Miklós budapesti olvasónk figyelmeztet rá - a 13. ábra pontatlanul
jelzi két hangszer hangterjedelmét: az oboa valójában a kis B-n, a
fuvola az egyvonalas C-n indul.
Súlyosabb (bár aligha okozhatott zavart), hogy a MOD rovatban, a
Merkury receiver rajzain is elkövettünk egy hibát; ezt most külön
rajzon igyekszünk korrigálni.
Végül a Pepita dosszié című cikkben is van egy hibás adat; az
LGT-felvétel nem az MHV, hanem a MAFILM stúdiójában készült.
Elírásainkért elnézést kérünk az Olvasótól és az érdekeltektől.
A 11. számunkban tesztelt Videoton hangsugárzók érzékenységére
utaló adatok (ekkora elektromos teljesítményre érte el a hangnyomás
1kHz-en a 96 decibelt):
SR-H 110 6,3W DC 2012 14,6W DC 2016 2W DCR 2020 24,5W DCR 2520
10,6W