MOD: Egy koraszülött elektronika |
Egy koraszülött elektronika
Nagyon röstelljük, hogy a sajátmagunk által ajánlott elektronikát,
a HFM I-et is meg kell idéznünk a MOD rovatban. Szolgáljon ha nem is
mentségünkre, de legalább magyarázatul, hogy a tervező annakidején
több ízben is javított az áramkörön (amit végülis csak
helyeselhetünk). Mivel a készülék lényeges paraméterei eközben nemigen
változtak, a legutolsó verzión - amelyet aztán magunk is megépítettünk
- már csak a legfontosabb méréseket végeztük el; ezeknek az eredményét
publikáltuk is.
Így kerülhette el a figyelmünket, hogy ellentétben az összes
addigi változattal, a végleges áramkör kényes rá, mekkora
impedanciával terhelik. Természetesen, aki szabványos, 220 kohmos
lezáró impedanciával fogadja a HFM I jelét, annak így sem lesz semmi
gondja, de akiknek az erősítőjén a nagyszintű bemenetek impedanciája
alacsonyabb a szabványban előírt értéknél, illetve akik a
fono-elektronikát közvetlenül a (tengerentúli) magnójukra
csatlakoztatják, mélyhangesést tapasztalhatnak.
Az erősítők bemeneti impedanciáját a legtöbb esetben a Line
kimenetre kötött magnó is befolyásolja. Ha berendezésünk nem európai
eredetű, az előerősítőt terhelő impedancia ritkán haladja meg az
50-100 kohmot. A HFM I-nek viszont, ha 100 kohm alatti impedanciával
terhelik, már esni fognak a mélyhangjai. Sajnos, erre mi is későn
figyeltünk fel, ugyanis - szerencsére - a mélyhang-veszteség nem
vészes: 20Hz-en 2 decibel 50 kohm, és 4,5 decibel 15 kohm terhelés
hatására. Mulasztásunkat most igyekszünk jóvátenni, az alábbi
módosítással, amely szélesebb körű használatra teszi alkalmassá a HFM
I előerősítőt.
Hangsúlyozzuk, hogy az általunk választott megoldásnál
korrektebbet is el tudunk képzelni (maga Huszti Gábor is ajánlott
néhányat), mégis ennél maradtunk, mert ez a legegyszerűbb, ezt a
legkönnyebb kivitelezni - különös tekintettel arra, hogy a panelt
többen is kicsinyítették (lásd Havasi György levelét a
Hangszervizben).
A túloldalon az elvi kapcsolási rajz, a 2. ábrán pedig a
nyomtatott áramkör kritikus részlete látható; mindkettőn kísérőszínnel
jeleztük a módosítást. (Harmadik ábránkon, amelynek ezen az oldalon
sikerült helyet szorítani, ugyanígy korrigáljuk a NAD fono-előerősítőn
elkövetett hibát.)
Az átalakítás menete:
1. Távolítsuk el az R11 pozíciószámú 47 ohmos ellenállást.
2. Forrasszuk ki a T6 tranzisztort.
3. Fúrjuk fel a nyomtatott áramköri rajzon "C"-vel jelölt
pontokat, akkorára, hogy még egy alkatrész lába elférjen (kb. 1,8mm),
de a fólia még ne sérüljön meg. Mivel az eredeti méreteket többen is
megváltoztatták, pontos méretezést itt nem adhatunk.
4. A "B"-vel jelölt helyekre is fúrjunk lyukakat, és szereljünk be
egy-egy 2mm-es csőszegecset.
5. Fúrjunk átmérőt 1,3mm-es furatokat az "A" pontokban.
6. Forrasszuk ki a C7 pozíciószámú elkó pozitív felét, és ezt a
lyukat is fúrjuk fel az előbbiek szerint.
7. Forrasszuk be az R11 pozíciószámú, most már 2,2 kohmos
ellenállást a "B" pont és az eredeti R11-es, 47 ohmos ellenállásnak a
T6 tranzisztor emitterére vezető pontja közé. (A "B" pontot majd a T01
tranzisztor bázisával együtt forrasszuk be.)
8. Forrasszuk be az újonnan beépítendő, R01 pozíciószámú 4,3
kohmos ellenállást (a C7-es elkó pozitív pontja és az "A" pontok
közé).
9. Helyezzük vissza az eredeti helyére a T6 pozíciószámú
tranzisztort és forrasszuk be az emittert és a bázist.
10. Helyezzük be a T01 tranzisztort. Az emitter az eredeti R11
másik végére, a bázis a "B" pontba, a kollektor a T6 tranzisztor
kollektora mellé kerül. Forrasszuk be mindkét tranzisztor lábát.
Az átalakítást természetesen mindkét csatornán el kell végezni.
Alkatrészjegyzék:
2 db BC 182B tranzisztor
2 db 2,2 kohmos fémréteg-ellenállás (0,1W, 5%)
2 db 4,3 kohmos fémréteg-ellenállás (0,1W, 5%)
D. E.
