CD - é, ef, gé, á, h - CD |
Megtartotta világpremierjét a CD, mely két betűn, bizonyára
mindenki tudja, nem a C-dúr skála első két hangja értendő, hanem a
Compact Disc, a "lézeres" lemez. Dehát ez még csak a kezdet kezdete;
az új média sorsát világszerte izgatottan figyelik gyári tervezők és
hangmérnökök, kereskedők és vásárlók, zenészek és hangbarátok. Vajon
mint cikkünk címének játékos tipográfiája sejteti - a CD-re épül-e
majd a Jövő Dúrskálája? És ha igen, akkor vajon mikorra áll össze a
teljes kottakép? Ezek eddig afféle szónoki kérdések voltak - további
kérdéseinkre viszont már most is választ remélhetünk vendégünktől, dr.
Nádori Pétertől, a Hungaroton komolyzenei főszerkesztőjétől.
Kezdjük talán ezzel: hogyan hatott a Magyar Hanglemezgyártó
Vállalatra az újfajta hangközvetítő eszköz létezésének ténye?
- Akár a magyar zenekultúra érdekeit, akár vállalatunk gazdasági
eredményeit nézzük: nekünk nagyon fontos, hogy "jelen legyünk a
világban". (De arra is utalhatok, hogy annakidején a magyar közönséget
is külföldi sikereink révén tudtuk megnyerni magunknak.) Ezért tudjuk:
nagyon kell sietnünk a CD-vel. Jó esélyeket ad nekünk, hogy egyre
erősebb a kapcsolatunk a PolyGram céggel, jelenleg egész Európa
egyetlen CD-gyártójával.
Mit értsünk jó kapcsolaton?
- Kereskedelmi kapcsolatot, amely eddig elsősorban magyar
importtal járt. Megvásároltuk különféle kiadványok licencét, például
teljes operákat vettünk át: a Traviatát, a Varázsfuvolát...
Megállapodást kötöttünk, hogy Kocsis Zoltán, akit exkluzív szerződés
köt hozzánk, felvételeket készít a Philipsszel (a Philips
hanglemezgyár szintén tagja a PolyGram konszernnek), s ezeket a
felvételeket mi is kiadjuk. Még egy példa: ugyancsak Kocsis Zoltánnal
kooperációs felvételt készítettünk Budapesten (a hangmérnök magyar
volt, a zenei rendezőt a Philips küldte), és a lemezt közösen
terjesztjük a PolyGram kereskedőivel. Egyszóval, kapcsolatainkra való
tekintettel a PolyGram vállalta, hogy a mi digitális felvételeinket is
hajlandó CD-formátumban elkészíteni.
Kifejezetten a hajlandóság tényéről van szó?
- Igen. Ne feledjük, pillanatnyilag egész Európában csakis ők
tudnak CD-t készíteni, és a gyártóképességük ma még nekik is
meglehetősen szűk. Tehát örülünk neki, hogy a PolyGram vállalja a
bérmunkát, és a közeljövőben CD-re viszi 16 digitális mesterszalagunk
anyagát. Ezek a CD-k természetesen a Hungaroton márkanevet viselik, a
szokásos "lábjegyzettel", hogy a lemez a PolyGram hannoveri gyárában
készült. Nyilván a kereskedelmi előkészítés is a mi munkánk; a
PolyGram a mi diszpozíciónk alapján közvetlenül a vevőknek szállít.
Melyek lesznek az első magyar CD-kiadványok?
- Programunk szinte teljes mértékben komolyzenei (eltekintve két
cigányzene felvételtől). Híven eddigi kereskedelempolitikánkhoz, most
is inkább a ritkábban hallható zeneművekkel, nemritkán unikumokkal
igyekszünk megnyerni a nyugati vásárlót. Átnéztük az összes eddigi
CD-katalógust, nehogy olyasmivel próbálkozzunk, amit mások már
kihasználtak. (Csak a példa kedvéért: a Négy Évszakot, Vivalditól,
máris három CD-kiadvány kínálja!) Ha kellett, módosítottunk is a
programon, amelyet egyébiránt a PolyGrammal is egyeztettünk. Címeket
is mondjak? Természetesnek tartottuk, hogy a három nagy magyar
zeneszerző művei kezdettől fogva ott legyenek a választékban; a mi
felvételeinket egyébként is szívesen tekinti autentikusnak a külföldi
vevőkör. Liszt-lemezünkön a Les Préludes hallható (ezt a felvételt
analóg formában is megjelentetjük az őszi Hungaroton Hanglemez
Heteken), valamint az Orpheus és a Tasso. Bartók Kékszakállúja, Kodály
Kórusművei is ott lesznek első CD-katalógusunkban. A "negyedik nagy
magyar zeneszerzőtől", Haydntól az egyszer már nagy sikert aratott
Harmoniemesse szintén bekerült a CD programba. Megemlítem még
Bach-kantátáinkat, a Paraszt-, és a Kávé-kantátát, ezekkel
egyszersmind egy új sorozatot indítunk, a Hungaroton Antiquát,
amelynek keretében korhű, "autentikus" módon előadott műveket
jelentetünk meg. Három CD-kiadványunk pedig 60-60 perces
keresztmetszetet ad az utóbbi két év magyar operafelvételeiből.
Hogyan ítéli meg a CD jövőjét?
- Én, személy szerint, azt vallom, hogy a CD a jövő
műsorhordozója, és éppúgy fel fogja váltani az analóg lemezt, mint
annakidején a normál a mikrobarázdást.
És mikorra várható a frontáttörés?
- Nagyon hamar bekövetkezik.
Már úgy értve: mikor váltja fel a CD az analóg lemezt? Mikorra
lesz a CD annyira olcsó, hogy az analóg lemez gyártását végleg be
lehessen szüntetni, mint ahogy a normál lemezt sem gyártják már vagy
húsz éve (ha egyszer már ezt a hasonlatot választottuk)?
- Erről, persze, legfeljebb csak beszélgetni tudok. Talán 10 évig
is eltarthat ez a folyamat, de az is lehet, hogy elhúzódik az
ezredfordulóig. Az emberek hosszú ideig párhuzamosan fogják használni
kétféle lemezjátszójukat. Végtére: a jó analóg lemez sem lebecsülendő
médium.
Magyarországon mikorra fejeződik be ez a folyamat?
- Megsaccolhatatlan.
Mikorra éri el a Hungaroton, hogy dollárbevételének legalább 50
százalékát CD-kiadványokkal szerezze?
- Ennek viszont igen hamar be kell következnie. Most még, persze,
az évenként esedékes 80, 90 komolyzenei kiadványunkból csak az imént
említett 16 a CD...
S ezeknek nyilván a példányszáma is alacsonyabb, legalábbis
kezdetben?...
- Nem, nem mondhatnám. A CD-piacon ma még lényegesen kisebb a
konkurenciaharc, és a PolyGramhoz fűződő kapcsolataink révén mi
viszonylag hamar "benevezhetünk" a versenybe. Exportunkban a CD
részaránya gyorsan el fogja érni az 50 százalékot. A mi komolyzenei
kiadványaink egyébként sem dömpingcikkek; nyugati címzettjük a
"gyűjtő-típusú" zenebarát, aki az átlagosnál fogékonyabb a technikai
újdonságokra. Amit most mondtam, abban látszólag ellentmondás is van,
hiszen a gyűjtők hatalmas analóglemez-készlettel rendelkeznek, s ezt
nyilván szintén meg akarják őrizni - de azért ők azok, akik igazán
méltányolni tudják a sokkalta "tartósabb" új műsorhordozó előnyeit, és
ezért igyekezni fognak mielőbb átállni a CD-re.
Mit lát majd a Hungaroton CD-programjából a hazai zenebarát?
- Egyelőre oly kevés a CD-játszó Magyarországon (hogy mást ne
mondjak: még a mi Sony-gépeink sem érkeztek meg!), hogy ma még
értelmetlen volna szabályszerű kereskedelmi forgalom keretében CD-t
árulni. Mindazonáltal, amint megkapjuk a visszajelzést a PolyGramtól,
tehát valószínűleg még a IV. negyedévben, azonnal meghirdetjük az
előjegyzést néhány reprezentatívabb boltunkban, elsősorban a
Vörösmarty téren.
A CD-játszó alapvetően másfajta szerkezet; van benne többféle
eddig alig-alig látott elektronika, ezeket, ha elromlanak, az átlagos
technikus még kiszerelni sem tudja, nemhogy megjavítsa őket... Hogyan
folytatná a Hungaroton ezt a gondolatsort?
- Aggasztó ellentmondás, elismerem, de a körülmények úgy hozták,
hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak semmi kapcsolata, hogy úgy
mondjam semmi dolga sincs a "hardware", azaz a lejátszó-berendezés
gyártóival és kereskedőivel. Mégis, hadd villantsak fel egy 7-8 évvel
ezelőtti képet. Akkoriban egyáltalán nem lehetett kapni
hifi-lemezjátszót - és egyszercsak megjelentek a boltokban a
különféle, immár korszerűbb készülékek. Mondhatnám: ebben nekünk semmi
szerepünk sem volt. De vajon a véletlen műve-e, hogy ez pontosan akkor
történt, amikor felépítettük a dorogi hanglemezgyárat, és azonnyomban
a kétszeresére növeltük termelésünket (aminthogy azóta újból
megkétszereztük)? Nem olyan dolog-e az ilyesmi, amire a
belkereskedelemnek ösztönösen is oda kell figyelnie? Csak remélni
tudjuk, hogy a CD-gyártás is hasonlóképpen visszahat majd a CD játszók
gyártására, forgalmára, szerviz-gyakorlatára...
Darvas László