Hangszerviz |
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon. Minden levélre
válaszolunk, ha nem is postafordultával. (Válaszboríték fölösleges.)
Kérjük, hogy lehetőleg géppel írjanak. Mindazt, ami e levelekből
közérdekű, továbbra is megtalálják a Hangszerviz hasábjain. A "..."
kihagyást jelöl. Közérdekűnek ítéljük, s ezért térítés nélkül
közreadjuk Olvasóink adásvételi és cserejavaslatait ("Böngésző"), csak
ne feledjék, hogy minden ötezer forintnál értékesebb készülékhez
vámcédula szükséges.
Címünk: Hifi Magazin, Budapest 1906, Pf. 223.
Pokoli
Somlai Károly
Veszprém, Budapest u. 19., 8200
... Köszönöm szíves válaszukat. A Hifi Magazin ez évi első száma,
a 11. szám, sajnos még mindig nem érkezett meg. Az újságárusok már a
pokolba kívánják az érdeklődőket az állandó zaklatásért. Egyetlen lap
vagy folyóirat sem késik ennyit. Sejtem, hogy Önök erről nem tehetnek,
de ki az, aki akadályozza a megjelenést? Vinné el az ördög!
Higgye el, akárki a hibás, az ördög mindenképpen a szerkesztőt
fogja elvinni. Legutóbb például azért késtünk, mert a különféle
kereskedelmi és iparvállalatok nem adtak fel elegendő hirdetést - de
őket ne vigye el az ördög, mert akkor bezárhatjuk a boltot.
*
Lapunk valóban gyakran késik; némelyik száma éppenséggel 5 vagy 6
hónapra "születik". Ez tény.
Tény azonban az is, hogy ilyenkor a rákövetkező lapszámra (mint
most a tizenkettesre) alig kell várni. Minden egyes kiadásunknak
önálló menetrendje van, egyik sem befolyásolja a másikat. A késés
tehát nem "halmozódik". Eddig 1980 óta minden évben letettük az
asztalra a három Hifi Magazint. Bízunk benne, hogy Olvasóink ezt is
észrevették.
Panelméret
Havasi György
Recsk, Hunyadi út 3-5., 3245
A HFM I fono-elektronikával kapcsolatban merült fel egy
problémám... Nem tudom, van-e valami különleges oka annak, hogy ekkora
lett a panel, de összevetve a NAD panellal, amelyben kicsit több
alkatrész is van, talán túlságosan nagyméretű lett. Én ugyan nem a
minden áron való miniatürizálás végett akarom csökkenteni a panel
méreteit, hanem azon egyszerű ok miatt, hogy nem fér el tisztességesen
a régi elektronika helyén az új. Bele lehetne ugyan passzírozni a
dobozba - új dobozt sehogyan sem akaródzik gyártani - de az esztétikai
érzékem rettenetesen ágál ellene... Mellékelten megküldöm az általam
méreteiben lecsökkentett panel rajzát. Amennyiben használható, kérem
küldjék vissza, ha nincs rá szükségük.
A Huszti Gábor által tervezett előerősítő méretei valóban
csökkenthetők, akár úgy is, ahogyan Olvasónk megtervezte. Az eredeti,
nagyobb méretű panelnek nincsenek különösebb előnyei. Viszont nem
tudhattuk, kinek mekkora alkatrészeket sikerül beszereznie, s úgy
gondoltuk, könnyebben megy a szerelés a tágasabb áramköri lapon. A NAD
elektronika rajzát nyilván eredeti méretében publikáltuk. Ez az
áramköri lap értelemszerűen kisebb, hiszen nagyüzemi módszerekkel
szerelik, s olyan alkatrészeket használnak fel hozzá, amelyek kisebb
méretűek, mint amihez idehaza hozzáférhetünk.
Import hangszórók
Varga Tibor
Salgótarján, Kállai Éva u. 2., 3100
...Amiről írnom kell (kell, mert a Türelmetlenség nagy úr), a
hazai hangsugárzó-választék, ami persze Önök előtt sem ismeretlen.
Jelenleg 3 hazai cég decibelben és méretben elég bő kínálatáról
beszélhetünk a hifi alsó kategóriájában. Ez jó. De mi lesz azokkal,
akik egy kicsit mást (jobb-mást) akarnak. Nem szeretnének: akarnak.
Nekem írt levelükben igyekeztek megnyugtatni - amiért hálás vagyok -
az alábbi sorokkal: "Addig nem nyugszunk, amíg elfogadható minőségű
hangdoboz nem kerül a boltba." Szóval, meddig ne nyugodjunk?... Ha jól
emlékszem, három éve beszéltünk erről. Természetesen eredmény nélkül,
ami megcáfolja a közmondás igazságát: a Türelem jó hangsugárzót
terem... Valószínű, hogy a hazai és a KGST-piacon egyhamar nem
találunk KEF, Audax vagy Canton minőségű hangszórót. Lám-lám,
kísérleteikben Önök sem hazai vagy bolgár hangszórótól várták a
csodát...
Mi lenne, ha mondjuk 1983-ban vagy 1984-ben (tovább nem várunk!)
mégiscsak behozatna egy lelkes külker cég párszáz... gyártmányú
komplett, fülhöz méltó hangsugárzót? (A kipontozott helyre Önöknek is
lehetne tippet adniuk!) Mondjuk, két évig 50 százalékkal kevesebb
bóvli lemezjátszót importálnának, és a fennmaradó 50 százalékot
igazságosan megosztanák párszáz Thorens és Spendor között... Lehet,
hogy a külker cég beleizzadna, míg kiharcolja a reális árakat, de
megérné mindenkinek. A kereskedelem olyan árat kérhetne, hogy növelje
a nyereségét, és a magyar hifista sem járna rosszul. Miért? Mert a
magyar hifis kétféle ember ám, úgymint
1. Konvertibilis rokonsággal rendelkező, illetve
2. Konvertibilis rokonsággal nem rendelkező.
Ez utóbbiak közül számítsuk le a Nyugatra eljutó hifiseket
(kiküldetés, vámkedvezmény stb.) - a maradék a túlnyomó rész...
Az 1. pontban szereplők akár postán is megrendelhetik szívük
vágyát, ha az illető rokon a megjelölt bankban kifizeti a vételárat és
a fuvardíjat. (A KEF jelenlegi árai, postaköltséggel, 1. számú
mellékletemben szerepelnek. Ezt akár közölni is lehetne az 1.
pontbeliek örömére. Bizalmatlanság esetén azonnal küldöm az eredeti
KEF-levelet!) A 2. pontbeliek csak akkor hallgathatnak zenét, ha
vállalják egy bizonytalan nyugati turistaút kockázatát... (A levélben
itt a mindnyájunk által jólismert körülmények leírása következik. A
szerk.) Eme spekulatív okfejtésből látható, hogy az import nem is
lenne olyan drága. És a zenét most szerető zenerajongó most
hallgathatná a zenét, nem pedig a ködös jövendőben... Talán sikerült
némileg meggyőznöm Önöket e néhány sorral: nemcsak a jövő, a jelen is
fontos, és ezt figyelembe véve, ki kéne állniuk az audio fórumán a ma
még egészséges hallással rendelkező honfitársaikért is.
Örömmel látjuk, hogy Olvasóink melegen érdeklődnek nemcsak a
műszaki, hanem a kereskedelmi, gazdasági motívumok iránt is. Ebben a
számunkban még bőven olvashatnak ilyesmiről; reméljük, győzik majd
türelemmel.
Valóban az volna a helyes, ha a kereskedők egyaránt gondolnának a
nagyközönségre és a vájt fülűekre - mindaddig, míg a deviza egyszerűen
csak kevesebb a kelleténél. Egy bizonyos határon túl azonban minden
egyenlőségesdi méltánytalanságba torkollik. Egyetlen Thorens TD126-os.
futómű, egyetlen darab (nem pár!) Spendor BC1 árából 4-5 komplett,
olcsó hifi-lemezjátszót lehet vásárolni, olyan készülékeket, amelyek
maguk is luxuscikknek számítanak Magyarországon, s amelyek (mit
tegyünk, így van) ellenérzést keltenek a nagyközönségben, minthogy a
többség szívesebben költené a kevéske devizát inkább olcsó
zsebmagnóra, Walkman-ekre, hasonlókra. Ilyen körülmények között
Thorenset, Spendort importálni istenkísértés volna, kézzel-lábbal
lebeszélnénk róla azt a megszédült külkereskedőt, aki ilyesmire
vállalkozna. Szerencsére senkit sem kell lebeszélni: ezekről a
dolgokról nem a külkereskedők döntenek.
A kereskedők egyébként sem kérhetnek olyan árat, amilyet csak
akarnak. Tisztességtelen haszonra nem tehetnek szert. Más kérdés, hogy
az ár így is horribilis lenne, mert rárakódna (többször is) a
szállítás, aztán a vám, a nagy- és kiskereskedelmi árrés, az adók,
úgyhogy - felületes becslésünk alapján - legalább száz forintot
fizetnénk minden egyes dollárért. Márpedig úgy véljük, hogy Olvasónk
levelében a 2. pont alá sorolt átlaghifistának nemcsak dollárja, de
forintja sincs. Nézzük csak a KEF-árlistát, és válasszuk mindenből a
legolcsóbbat:
1 pár B110 45,84 font
1 pár T27 45,50 font
1 pár DN13
X-over 16,00 font
---------------------
összesen: 96,34 font,
azaz durván 150 dollár, tehát jó 14-15 ezer forint. Ehhez még a
famunka, a hangszóróselyem, a csatlakozók - és fuseráltunk magunknak
egy pár KEF miniboxot 17-18 ezer forintért. Ennél rosszabb üzletet
elképzelni se tudunk. Mindez persze nemcsak a KEF-re vonatkozik, hanem
bármely más külföldi cégre is. Fogalmunk sincs, milyen márkanevet
írhatnánk az Olvasónk által kipontozott rubrikába.
Három évvel ezelőtt még reménykedtünk benne, hogy hátha sikerül
behozatni néhány ezer (nem száz!) külföldi hangszórót, és akkor majd
fabrikálunk belőlük valamit. Ennek az esélye ma már nagyon csekély. Le
kell szögeznünk, a Hifi Magazin egyébként sem érzi magát képesnek
arra, hogy tetszőleges hangszórók ismeretében némi fejtörés után kész
hangsugárzóépítési recepttel álljon elő. A Hifi Magazin arra érzi
képesnek magát, hogy keret néhány hozzáértőnek látszó szakembert, és
addig-addig szekírozza őket, míg (cikkhonorárium fejében, azaz
gyakorlatilag társadalmi munkában) valami jó lelkiismerettel ajánlható
hangsugárzót nem kreálnak. Az ő részükről a tervezés, a mi részünkről
a szervezés, illetve a folyamatos, többszöri, sőt akárhányszori
objektív-szubjektív teszt meglehetősen időtrabló, fáradságos
processzus: aligha szabad belekezdenünk, amíg olyan hangszórót nem
találunk, amely korlátlan ideig, korlátlan darabszámban, olcsón és
főleg forintért bármikor hozzáférhető. Kérdés, hogy vajon akárcsak a
bolgár hangszórók is eleget tesznek-e a fenti kritériumoknak?!
Ma sem nyugtathatjuk meg másképpen (ha egyáltalán meg tudjuk
nyugtatni) Olvasóinkat, mint hogy mi magunk is változatlanul
nyugtalanok vagyunk. És továbbra sem nyugszunk.
Hibajavítás
Hiba csúszott a 10. számunkban közölt panelrajzba: a
NAD-előerősítő nyomtatott áramköri lapján két pontot nem zártunk
rövidre. A hiba szinte senkinek nem okozott gondot, a legtöbben
azonnal észrevették - ezért csak nemrégiben kaptunk visszajelzést
róla. A rend kedvéért újra közreadjuk a panelrajz hibás részletét (a
MOD rovatban, a 108. oldalon), s feltüntetjük rajta a hiányzó
átkötést. Kérjük Olvasóinkat, vezessék át a javítást az eredeti ábrán.
Ugyanott, értelemszerűen a MOD rovatban, módosítást közlünk a
másik előerősítőről, a HFM I-ről, amely - mint már előző számunkban is
jeleztük -, eredeti állapotában kényes rá, hogy szabvány szerinti
impedanciával terheljék. Forma szerint ez nem volna hiba, de érezzük,
hogy súlyos mulasztást követtünk el, hiszen nyilvánvaló, hogy igen
sokan nem a szabványos, előírt módon kívánják használni készüléküket.
Modifikációnkkal a HFM I-et széleskörűbb használatra tesszük
alkalmassá - és talán bűnbocsánatot is nyerünk vele...
Opitz Andor okl. gépészmérnök
Győr, Nagy István utca 29/A, VIII. 31., 9023
Először is szeretnék gratulálni a Hifi Magazin rendkívül magas
színvonalához. Ideálisan ötvözik a műszaki és zenei tartalmat, ami
ráadásul egy nagyon kellemes és sajátos irodalmi stílussal is párosul.
Nagyon teszik tesztjeik rendkívüli objektivitása is.
Úgy érzem viszont, hogy talán a hangfalakkal (minden hifi-láncszem
leggyengébbikével) egy kicsit kevesebbet foglalkoznak. (Igyekszünk
pótolni a mulasztást: az idén összesen 14 hangsugárzótípust
minősítünk. A szerk.) Igaz, itt is inkább a hangfal-építésre gondolok,
mivel a magyar hifisek számára ez az elérhető. (Vagy úgy. A szerk.)
Az ismertetett Audax BEX40-ről írt hangzáskép még tetszett is, de
90cm-es magassága miatt sajnos nem tudnám elhelyezni. Az Orion HS280
módosításához én semmi reményt nem fűzök, mert úgy érzem, mind a három
hangszóró rendkívül gyenge.
Mivel egy NSZK-beli vásárlási lehetőséget gyorsan kellett
kihasználnom, a Dynaudio cég 22W-75 és D-28 típusú hangszóróit,
illetve egy aperiodikus csillapítót ("Variovent") vásároltam meg. Az
építéshez csak közvetett adatokra, illetve általános ismeretekre
támaszkodhattam, és ezek alapján próbáltam rekonstruálni a cég 200-as
típusú hangfalát. Röviden mellékelem, hogyan készítettem el a
hangfalat. Megépítés előtt nagyon jó üzletnek látszott, hiszen 424DM
ráfordítással egy 1400DM értékű hangfalpárat kapunk. Meghallgatás után
azonban csökkent az örömöm, mert ennyi pénzért többre számítottam.
Ugyan több előnyös tulajdonsága is van, például kiváló dinamika,
alacsony torzítás, jó magashang, egzakt sztereó kép, de úgy érzem,
hogy a frekvenciamenetében igen mély völgyek vannak, és a basszus sem
az igazi. Valahogy több lehet a hangszórókban. Abban bízva, hogy
pontosabb megépítéssel (hangváltó, csillapítás) talán még lehetne
javítani, írtam a cégnek Hamburgba, de sajnos onnan visszajött a levél
azzal, hogy a címzett ismeretlen...
Hát igen, itt van a kutya elásva! Kérjük győri Olvasónkat, higgye
el, levelét nem azért adjuk közre, mintha valamiféle káröröm dolgozna
bennünk, vagy másban akarnánk ilyen érzetet kelteni. (Hifisták
legyenek szolidárisak egymással - szégyellje magát, aki rosszra
gondol.) Viszont szeretnénk ezt a nagyonis tanulságos esetet a saját
mentegetődzésünkre használni.
Kétségtelen, nemdebár, hogy Olvasónk előnyösebb helyzetben volt,
mint az átlagos hifista. Mint mérnökember, aki a gyári adatokon és
feltehetőleg egy jó csomó prospektuson kívül bizonyos általános
ismeretekre is hivatkozhat, feltételezhetően a dobozt is igen precízen
építette meg. Ámde két hangszóró és hozzá egy Variovent (amely
sejtésünk szerint körülbelül azzal a lyukkal lehet egyenértékű, amely
Puskás Ferkónak jutott az emlékezetes, népdalbeli békasütéskor) - ez
még nem hangsugárzó. És korrekt hangsugárzót tervezni házilag csaknem
lehetetlen. Talán ha meg lett volna az eredeti keresztváltó - de még
akkor sem biztos.
A Dynaudio (amelyről most már mi sem tudunk többet, mint hogy
dániai cég) egyetlen tipp a sok közül: éppúgy beválhat vagy - mint a
példa bizonyítja - éppúgy csődöt mondhat, mint a többi sok száz. Ezért
vagyunk mi annyira spórolósak a tippekkel. Egyet világosan kell látni:
424DM ráfordítással nem juthatunk 1400DM értékű hangdoboz párhoz. Sőt,
a legtöbbször 1400DM ráfordítással sem juthatunk 1400DM értékű
hangdoboz párhoz.
Nem ellenfelek (?)
Környei László
Bp., Petőfi tér 11., 1192
Nem tudom, hogy az Önökhöz érkező leveleknek ki ad címet, de ehhez
talán valami ilyesmi illene a legjobban: Nem ellenfelek. A hangfalak
szubjektív tesztjével kapcsolatban szeretnék egy-két gondolatot
leírni.
Már a HFM 3. számában megjelent JBL-Spendor találkozó párosításán
is enyhén szólva elcsodálkoztam, de ez az utóbbi Tannoy-Spendor
mérkőzés már közelről érintett. Én itthon ugyanis két Tannoy Cheviot
Mk2-vel zenélek. Itt feltétlenül szükséges elmondani, hogy én
(gondolom, ahogy más megszállott hifisták is) ezeket a hangfalakat jó
néhány, nyugati hifi-szalon látogatásainak tapasztalatai alapján
választottam, azaz ELŐSZÖR meghallgattam és utána döntöttem, tehát nem
azért írok, hogy védjem a "saját lovam", helyesebben azt az istállót,
melyből az én lovam is való!
De mielőtt a lényegre térnék, még egy fontos dolog; az az érzésem,
teljesen (de legalábbis lényegében) tisztában vagyok az Önök anyagi,
beszerzési - és azt hiszem, sajnos, ez a legfontosabb (hogy miért, azt
Önök tudják a legjobban...) - vélemény-nyilvánítási lehetőségeivel.
(Rendes havi fizetést húzunk a Spendortól. A szerkesztő megjegyzése.)
De visszatérve a tesztekre, az említett két szeánsz kitűnő ötletnek
látszik. DE! Néhányunk (természetesen hifi-kedvelők) véleménye szerint
mégsem egészen az! Talán utalnék az Önök által is lefordított
"testvérlapokra", ahol igencsak tartózkodnak a súlycsoportok
keverésétől, minden kategóriában, de különösen a hangfalakéban...
A Classic Monitor és a Spendor nem egy kategória. Önök ennek
ellenére egy Monitorok ha találkoznak címmel könnyedén azonos
feltételek elé állítják a dobozokat... elnézést: nem könnyedén, hiszen
megemlítik, hogy a Spendor sokkal szívesebben zenél "nem túl nagy
légterű lehallgatóhelyiségekben". Az, hogy a Tannoyok ennek
többszörösét szeretnék maguk körül látni, az nem számít, hiszen -
ahogy Önök mondják - "ugyan miért ne szólhatnának jól lakószobában
is"... tényleg, miért ne: aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem
érdemli.
Úgy érzem, a stúdiót esetünkben egy monitor szempontjából
(természetesen más, lényeges, de könnyen hasonlóvá tehető jellemzők
mellett) mindenekelőtt a légtér nagysága különbözteti meg a
lakószobától. Ezért valami ide való társat kellett volna keresni -
mondjuk akár a Tannoy családból (a 69. oldalon éppen a szobaiak közül
látható néhány).
Mindezeket tapasztalatok alapján merem csak mondani: nem
véletlenül teszik különböző légterű helyiségekbe a máshova szánt
dobozokat a nyugati szalonok. Például ki venne Spendor BC1-et, ha nagy
teremben hallaná először?! Ezek után azon csodálkozom, hogy a
BBC-monitor győzelme nem volt fölényesebb. Itt hangsúlyozni szeretném,
hogy még véletlenül sem akarok bármiben is vitatkozni, sem a
Spendor-pártiakkal, sem a róla elhangzott véleményekkel, hiszen
tisztában vagyok kitűnő tulajdonságaival, és ez amúgyis teljesen
szubjektív (így az is, hogy nekem a Cheviot tetszett jobban - igaz,
elsősorban könnyűzenére) - csupán a "versenyfeltételekkel" nem értek
egyet!
Egyébként még annyit a cégen belüli "szobai" monitor kérdéséhez:
sikerült összehasonlítanom a Cheviotot a kategóriájába tartozó
stúdió-ládákkal (Super Red Monitor 12X, SRM 12B), és egyértelműen
jobbnak találtam. Így talán nem véletlen, hogy a Classic Monitor "házi
rokonai" ma is keresettebbek: Berkeley, Arden, Windsor, Buckingham...
Ha jól értjük, mindössze egyetlen dologról vitatkozunk: arról,
hogy a stúdiók lehallgatószobái vajon kicsik-e vagy nagyok. Ezen ugyan
kár vitatkozni, egyszerűbb megkérdezni a Rádió vagy a Hanglemezgyár
szakembereit, és ők meg fogják erősíteni, hogy a lehallgatószobák
többsége (nálunk és világszerte, egyaránt) meglehetősen szűk.
Szobaméretű. Ha tehát csupán a helyiségek méreteit tartjuk szem előtt,
akkor csaknem mindegy, milyen típusú monitort használunk.
Még mindig magánál a módszernél maradva: könnyű megindokolni,
miért nem szól jól (mondhatni: sehogy sem) a Spendor BCl, de akár a
BC3 is, ha nagy légtérbe helyezik. Ez egyébként nem is jellemző a
stúdiógyakorlatra; ez már térhangosítás, egy egészen más szakma
gyakorlata. De semmiféle, ismételjük: semmiféle indokát nem ismerjük,
és Olvasónk sem magyarázza meg, hogy ugyan miért ne szólhatna jól a
Classic Monitor vagy a JBL a lakószobában, tehát egy 60 köbméteres
légtérben, amely számos stúdiólehallgató szobánál nem kisebb -
némelyiknél még nagyobb is.
Ennélfogva fenntartjuk, hogy a különféle monitorok (így a Tannoy
és az ugyancsak stúdióhasználatra tervezett Spendor is), minden
további nélkül összehasonlíthatóak, mégpedig nem is akárhol, hanem
igenis egy 60-80, legfeljebb 100 köbméteres szobában. A mi szeánszunk
tökéletesen szinkronban volt a gyakorlattal; a Hanglemezgyár szeánszát
viszont (amikor is egy lovardában határozták meg, milyen hangsugárzót
használjanak a stúdiószobácskákban), elhibázottnak tartjuk.
Áttérve a konkrétumokra, véleményünk a Tannoyokról meglehetősen
szilárd, hiszen nagyon sok ilyen dobozt hallottunk, kisebbet-nagyobbat
egyaránt, sőt, valamikor magunk is kacérkodtunk ezzel a márkával. A
"házi méretű" Tannoyok nyilván keresettebbek, mert kisebbek és
olcsóbbak és ez a lényeg. Mert ami a hangképüket illeti, csak azt
mondhatjuk: hiányzik belőle a nagy dobozok néhány pozitívuma, a hibák
viszont ugyanazok. (Tényleg csak azért, mert ez a típus is
szóbakerült: nekünk, azaz helyesebben a MEEI-nek is van egy pár
Ardenje. Ezzel állítjuk be a lemezjátszó-futóművek akusztikai
visszahatásának mérésekor azt a 90 decibeles hangnyomást, amely a
zavaró jelet reprezentálja.)
És végül a testvérlapokról. "Sem utódja, sem boldog őse, sem
rokona, sem ismerőse" nem vagyunk senkinek. Felhasználjuk a külföldi
lapok információit, gazdag tapasztalatait - anélkül, hogy
gyakorlatukat magunkra nézve kötelezőnek éreznénk. Ők ugyanis a
hifi-ipar pénzéből élnek, amit mi ha akarnánk se tehetnénk, minthogy
Magyarországon gyakorlatilag nincs hifi-ipar. Ez a megjegyzés
mindenképpen idekívánkozott, ha már Olvasónk olyannyira "tisztában van
a mi vélemény-nyilvánítási lehetőségeinkkel".
Szobaakusztika
Ventura Zoltán
Bp., Üllői u. 45., 1091
Segítségüket, illetve tanácsukat kérem lakószobám lakáshangosító
berendezéseinek és akusztikájának kialakításában. Kérem, hogy a
mellékelt vázlatos terv felhasználásával jelöljék be az Önök által
javasolt elképzelést. Berendezésem a hagyományos hangátviteli lánc
elemeit tartalmazza toronykivitelben, valamint két hangsugárzót.
(Olvasónk szobája 620*580*240 centiméteres, és meglehetősen
rendhagyó burkolatú: kerámia a padló, faborítású a mennyezet, a
falméretű ablak pedig kétrétegű Hungaropan-üveg.)
Több hasonló tartalmú levelet kaptunk már, de lakásakusztikáról
csak nagyon óvatosan merünk nyilatkozni. Csak néhány alapvető elvről
lehet szó, így például:
Olvasónk szobájának mennyezete kellemetlenül alacsony (persze ezen
nem lehet segíteni);
a padlót feltétlenül burkolni kell minél több szőnyeggel;
az üvegablakot célszerű jól elfüggönyözni a sík falfelületet
szintén kárpittal vagy könyvespolccal "némítani";
alapelv, hogy semelyik "hangos" felülettel szemben, tehát az üres
fallal vagy a mennyezettel szemben sem állhat ugyancsak "hangos"
felület;
de az ellentétes felületeket lehetőleg válogatva, hol itt, hol ott
ajánlatos csillapítani;
a hangsugárzókat a legjobb lesz lábazatra helyezve, az ülő ember
fejmagasságában használni és lehetőleg minél távolabb a hátsó faltól,
kivéve, ha így túlságosan elmegy a basszus, mert akkor mégiscsak
közel kell tenni a dobozokat a hátsófalhoz, akár a sarkokhoz is;
a zenehallgató személy háta mögött is feltétlenül maradjon
legalább 1 méter a falig;
a két hangdoboz és a "sztereó szék" nagyjából egy egyenlő oldalú
háromszöget zárjon be, de érdemes kísérletezni vele;
és végül a hangdobozokat érdemes egy kicsit befelé forgatni,
"arccal" a hallgatóság felé.
Mindezek az elvek rendkívüli mértékben leszűkítik a lehetőségek
körét. Sajnos, csaknem mindig a lakberendezési szempontok fognak
dönteni. Kísérletezni azonban feltétlenül érdemes. (Felhívjuk a
teremakusztika iránt érdeklődő Olvasóink figyelmét jelen kiadásunk
Zene a falak között című cikkére.)
Porhintő portörlő
Gárdus Imre
Miskolc I., Szentpéteri k. 91., 3526
Elnézést a kellemetlenkedésért, de valahogy nem bírom szó nélkül
kikerülni ezt a BIGYÓT. Nemrég megjelent Miskolcon lemeztörlő gyanánt
egy ízlésesen becsomagolt rongy. Már az elején feltűnt nekem, hogy a
csomagoláson két kisméretű gémkapocs rögzíti a díszlapocskát, melyen a
funkció, a használati utasítás található. Ó, hát ez itt levegőt
kaphat. No de a lik nem ekkora. A tetejét ugyanis elfelejtették
leforrasztani.
Ez még csak a csomagolás. A kendő maga apró szöszöket helyez a por
mellé a barázdákba, és mivel cakkosra vágott széle gyorsan foszlásnak
indul, még tartósságával szemben is kétkedő mosolyra húzom ajkam...
Javaslom tehát a "Kiegészítő cikkeket előállító GM"-nek az Arany
Kakadu díjat.
Szó sem lehet semmiféle díjról. Arany Kakadut az érdemel, aki
csacskaságot ír le - nem pedig az, aki hasznavehetetlen holmikat árul.
A piros, cakkos szélű kendő, amelyet miskolci Olvasónk elküldött
nekünk, valóban szöszöket hagy a lemezen, és persze a legkevésbé sem
antisztatikus. A "Kiegészítő cikkeket előállító GM" egyébként
Budapesten, a XIX. kerületi Fürst Sándor utca 28. sz. alatt székel, és
20 forint 10 fillérre árazza a cakkost, azzal a megjegyzéssel, hogy
"ha termékünk megtetszett, kérjük, hívja fel rá mások figyelmét is".
Mi a Kereskedelmi Felügyelőségre gondoltunk. De őszintén szólva,
ezekben a kendőkben akkor sem bízunk, ha nem pirosak, nem cakkosak és
nem forintért veszi őket a kereskedő.