Audio-kultúra |
Levelekből idézek.
"A receiverem végtranzisztorai úgy hullanak, mint ősszel a legyek;
már négyszer jártam a szervizben."
"Régi hangsugárzómmal meg voltam elégedve, mindaddig, amíg a
dohogó membránszéle el nem porladt. Elmondtam fölötte a Halotti
Beszédet: isa, pour és chomu vogymuk."
"A hangdobozom tulajdonképpen bevált, jól szól, de a dómjai mindig
elszállnak."
"A magnóm feje fél év alatt elkopott, pedig elsőosztályú
szalagokat használok. Újra cserélték, de az is elkopott."
"Az erősítőmet azzal adták vissza a szervizben, hogy kifogástalan.
De a mai napig sem tudok vele magnófelvételt csinálni."
Márkanevet most szándékosan nem írok, nem ez a lényeg. Csupán azt
szeretném érzékeltetni, mennyire reménytelen, hogy tesztjeinkkel
teljes képet adhassunk valamely készülék lelki életéről. A legtöbb
típusból mi csak 1-2 mintapéldányt kapunk. Tegyük fel, kifogástalanul
működnek. Megesküdhetünk-e rá, hogy az összes bolti masina majd
ugyanazt teszi? (És megfordítva: ha a tesztpéldány felmondja is a
szolgálatot, ki tudja, nem lesznek-e megbízhatóbbak a szériadarabok?)
Pedig a hifi készülékeknek egyik legfontosabb paraméterük: az
üzembiztonságuk, amelyet azonban csak statisztikai módon lehet
meghatározni. Forgalomba került ennyi meg ennyi ezer - szervizbe
került ennyi meg ennyi tucat. Erről tehát a szervizállomások tudják a
legtöbbet... sajnos, a bölcsességnek eme fokára ők is inkább csak
utólag jutnak el, akkor, amikor az illető készülék a boltból már
csaknem kifogyott. Mellesleg, a szervizállomások üzembiztonsága
legalább annyira kérdéses, mint a Magyarországon forgalomba hozott
masináké. (Menjetek be egy szervizbe, és kérjétek: mutassanak nektek
egy mérőszalagot. Hogy mást ne mondjunk.) Tulajdonképpen az volna a
legmegnyugtatóbb, ha a belföldi gyártmányokért mindig a gyár
kezeskedne, "személyesen", az importholmiért pedig... az
importholmiért... még szerencse, hogy az importholmi, mármint a
nyugati eredetű, általában üzembiztosabb a hazainál. Habár korántsem
áll minden kritika fölött.
Nem jól van ez így. De tudjuk, hogy a való világ dolgai
kíméletlenül és keresztül-kasul összefüggenek; amilyen a gyár, olyan a
szerviz, amilyen a szerviz, olyan a műszerparkja, amilyen a
műszerparkja, olyan a legénysége. De szép is lenne, ha egyszer arról
tudósíthatnánk, hogy Magyarországon is megnyitotta kapuit egy
hifi-kisüzem, amely csakis nívós készülékeket gyárt és saját maga
szervezi meg a saját szervizszolgálatát. De ezzel kevés volna a dolga.
Miért? Mert minden egyes darabot igyekezne a lehető legprecízebben
elkészíteni, s ha minden kötél szakad: kijavítani. Nehogy a vevő
visszahozza a nyakára...
Vajon a magyar vásárlók (és a hatóságok) elismernék-e, hogy ezért
felárat lehet kérni?!