Audio-kultúra

        Levelekből idézek.
        "A receiverem végtranzisztorai úgy hullanak, mint ősszel a legyek;
    már négyszer jártam a szervizben."
        "Régi  hangsugárzómmal  meg  voltam  elégedve,  mindaddig,  amíg a
    dohogó  membránszéle  el  nem  porladt.  Elmondtam  fölötte  a Halotti
    Beszédet: isa, pour és chomu vogymuk."
        "A hangdobozom tulajdonképpen bevált, jól szól, de a dómjai mindig
    elszállnak."
        "A   magnóm   feje  fél  év  alatt  elkopott,  pedig  elsőosztályú
    szalagokat használok. Újra cserélték, de az is elkopott."
        "Az erősítőmet azzal adták vissza a szervizben, hogy kifogástalan.
    De a mai napig sem tudok vele magnófelvételt csinálni."
        Márkanevet  most szándékosan nem írok, nem ez a lényeg. Csupán azt
    szeretném   érzékeltetni,  mennyire  reménytelen,  hogy  tesztjeinkkel
    teljes  képet  adhassunk  valamely  készülék lelki életéről. A legtöbb
    típusból  mi csak 1-2 mintapéldányt kapunk. Tegyük fel, kifogástalanul
    működnek.  Megesküdhetünk-e  rá,  hogy  az  összes  bolti  masina majd
    ugyanazt  teszi?  (És  megfordítva:  ha  a tesztpéldány felmondja is a
    szolgálatot, ki tudja, nem lesznek-e megbízhatóbbak a szériadarabok?)
        Pedig  a  hifi  készülékeknek  egyik  legfontosabb paraméterük: az
    üzembiztonságuk,   amelyet   azonban  csak  statisztikai  módon  lehet
    meghatározni.  Forgalomba  került  ennyi  meg  ennyi  ezer - szervizbe
    került  ennyi meg ennyi tucat. Erről tehát a szervizállomások tudják a
    legtöbbet...  sajnos,  a  bölcsességnek  eme  fokára ők is inkább csak
    utólag  jutnak  el,  akkor,  amikor  az  illető készülék a boltból már
    csaknem   kifogyott.   Mellesleg,  a  szervizállomások  üzembiztonsága
    legalább  annyira  kérdéses,  mint  a Magyarországon forgalomba hozott
    masináké.  (Menjetek  be egy szervizbe, és kérjétek: mutassanak nektek
    egy  mérőszalagot.  Hogy  mást ne mondjunk.) Tulajdonképpen az volna a
    legmegnyugtatóbb,   ha   a   belföldi  gyártmányokért  mindig  a  gyár
    kezeskedne,    "személyesen",    az    importholmiért    pedig...   az
    importholmiért...   még  szerencse,  hogy  az  importholmi,  mármint a
    nyugati  eredetű,  általában üzembiztosabb a hazainál. Habár korántsem
    áll minden kritika fölött.
        Nem  jól  van  ez  így.  De  tudjuk,  hogy  a  való  világ  dolgai
    kíméletlenül és keresztül-kasul összefüggenek; amilyen a gyár, olyan a
    szerviz,   amilyen   a   szerviz,   olyan  a  műszerparkja,  amilyen a
    műszerparkja,  olyan  a legénysége. De szép is lenne, ha egyszer arról
    tudósíthatnánk,   hogy   Magyarországon   is  megnyitotta  kapuit  egy
    hifi-kisüzem,  amely  csakis  nívós  készülékeket  gyárt és saját maga
    szervezi meg a saját szervizszolgálatát. De ezzel kevés volna a dolga.
    Miért?  Mert  minden  egyes  darabot igyekezne a lehető legprecízebben
    elkészíteni,  s  ha  minden  kötél  szakad:  kijavítani. Nehogy a vevő
    visszahozza a nyakára...
        Vajon  a magyar vásárlók (és a hatóságok) elismernék-e, hogy ezért
    felárat lehet kérni?!