Hangszerviz |
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon. Minden levélre
válaszolunk, ha nem is postafordultával. (Válaszboríték fölösleges.)
Kérjük, hogy lehetőleg géppel írjanak. Mindazt, ami e levelekből
közérdekű, továbbra is megtalálják a Hangszerviz hasábjain. A "..."
kihagyást jelöl. Közérdekűnek ítéljük, s ezért térítés nélkül
közreadjuk Olvasóink adásvételi és cserejavaslatait ("Böngésző"), csak
ne feledjék, hogy minden ötezer forintnál értékesebb készülékhez
vámcédula szükséges.
Címünk: Hifi Magazin, Budapest 1906. Pf. 223.
Szeánsz
Jelen kiadásunkkal csaknem egyidőben napvilágot lát egy kicsit
vaskosabb kötetünk is, a Szeánsz, alcíme szerint a Hifi Magazin
Évkönyve. Mint már címlapján is vastag betűkkel hirdeti, nem tartalmaz
új információt, csupán egybegyűjti és naprakészen tálalja a Hifi
Magazin első 10 számának (nem-műszaki karakterű) cikkeit és összes
szubjektív tesztjét. Előzőleg sokakkal meghánytuk-vetettük, van-e
értelme egy ilyesfajta gyűjteménynek. Voltak, akiknek tetszett az
ötlet, és voltak, akik le akartak beszélni róla, mondván: feltétlenül
inkább valami friss anyagot, új információt, eddig még nem publikált
szakcikket tegyünk az "extra" kiadványba. Ezt azonban nem tehetjük.
Ellenőrizhetetlen, kipróbálatlan, félig megemésztett információkból
komoly raktárkészlettel rendelkezünk, de ezeket nem adjuk közre sem a
"reguláris" HFM-ben, sem valamiféle évkönyv formájában. Amin viszont
becsülettel végigrágjuk magunkat, az annyi és nem több, hogy éppen
megtölthetjük vele, háromszor egy évben, a Hifi Magazint. Ezenkívül
már legfeljebb egy gyűjteményes kiadásra futja az erőnkből.
A Szeánszot valamelyest redukált példányszámban jelentetjük meg,
és kétféle olvasóközönségnek szánjuk. "Törzsgárdistáink" közül nyilván
azok fogják megvenni, akiknek nincs meg a HFM első néhány száma, és
akik kíváncsiak akkori nagylélegzetű cikkeinkre. Lesznek, akik
praktikus okokból is szívesen fogadják cikkgyűjteményünket, amelyben
most rendszerezve, fejezetenként csoportosítva, mai fejünkkel
lektorálva adjuk közre a szeánszok eredményét. Évkönyvünk másik
címzettje a későnjövő: az, aki eddig talán nem is hallott High
Fidelityről, de most szívesen megismerkedne ezzel a hobbival, és
ismerni szeretné a hazai előzményeket.
Bízunk benne, hogy kiadványunk megtalálja a maga olvasóit.
Gyönge kilences
A Hifi Magazin 9. száma nagyjából ugyanolyan fogadtatásra talált,
mint előző kiadásaink, vagyis Olvasóink többsége meg volt elégedve
vele. Ezúttal azonban három meglehetősen elmarasztaló levelet is
kaptunk. A mérleg így sem éppen kedvezőtlen, de ha figyelembe vesszük,
hogy nem minden elégedetlen olvasó ragad tollat, tudomásul kell
vennünk, hogy ez a kiadásunk sokakban csalódást keltett. A három levél
közül, szokásunkhoz híven, a legfrappánsabbat közöljük.
Czirják János
Berettyóújfalu, Ságvári 1, 4100
Kedves Hifi Magazin! Nehezebben tudtam kivárni 9. számod
érkezését, mint annakidején az első randimon a kislányt. Ekkorát késni
nagy neveletlenségre vall, és ezt nem lehet megindokolni immár ki
tudja hányadszor. Az ember bohócot csinál magából, amikor a postán két
hónapon keresztül naponta érdeklődik, hogy nem érkezett-e meg a
Magazin, s a végén csodálkozik, hogy miért néznek rá oly furcsán.
Ennyit erről.
Megérkezésed után az örömöm nem tartott sokáig, főleg, miután
alaposan áttanulmányoztalak. Sajnos, meglehetősen szürkére sikerültél,
pedig elég sokáig bábáskodtak melletted. Úgy érzem, hogy ez a
szürkeség, elnagyoltság nemcsak a külcsínre áll ("magyarul"
tipográfiára - ezt a szót tőletek tanultam), hanem a belbecsre is...
Egy kicsit konkrétabban, hogy mi bajom is Veled? Szeretném leszögezni
az elején, hogy nem Rád, hanem Érted haragszom... Tartalmi vonatkozású
gondjaim, összefoglalva: nagyon remélem - gépész-hasonlattal élve -,
hogy ez a szám az alsó holtpontod volt, mert innen már csak emelkedni
lehet.
Hangszerviz: válaszaid egy része nagyon nem tetszett, például a
Polgári Jogi Társaság levelére való reagálásod, ti. "Egyelőre nem
szívesen konzultálunk előerősítőkről..." Hát mikor konzultálsz? És már
diszkriminálsz is újabban? mert az Orion berendezései már jóval a
bolti állapotuk előtt be lettek mutatva, vagy beharangozva (és
levágva. A szerkesztő megjegyzése.)...
Itt átugranék A módosítás kockázatai című cikkre, itt is vitába
szállnék egy-két megállapítással, például: "szükségképpen az
előítéleteink irányítanak bennünket... vagy hogy építsünk Tesla
csipogót a HS 280-ba..." Az előítéleteidről, kedves HFM, e téren is le
kellene szoknod, inkább meg kellene hallgatni azt a Tesla csipogót,
mert hátha kincset ér; annál tisztább magashangot, amit a Tesla
produkál, én még nem hallottam semmilyen Magyarországon állami
üzletben kapható csipogótól és hangfaltól (a biziben kapható
szupercsodáktól eltekintek), baráti körömben, zeneértők és zeneművelők
társaságában egy négyórás körmérkőzésen simán verte a többi csipogót:
HD-kat, HG-kat, Isophonokat a HS40-ből, az új Orionokat.
Másik példa: "... de a díszelőlap megfurkálásáról mindenkit
lebeszélünk..." aztán miért? én és sok más is hajlandó lennék az Akai
GX-em előlapját szitává fúrni - én dolgoztam meg az áráért -,
amennyiben meg tudnám oldani, hogy a jelenleg 50-150cN közötti
leeresztő fékerőt (ugyanennyi a felcsévélő is) 80-100 cN között tudnám
stabilizálni. Hogy kritikám építő legyen: tudok olyan megoldást, hogy
ne kelljen megfúrni az Akai előlapját. Javaslatomat mellékelve
leskiccelem.
És mégis mozog... a tekercs.
Az nem baj - de a tollnak nem kellett volna mozognia, mert
legszívesebben toporzékolnék, hogy nem kell spenót, nem kell spenót,
nem kell... Ugye érted? PICKUPHIPERVITAMINÓZISOM VAN!!!
Végezetül: javaslom, kedves HFM, hogy egy közeli számban
definiálni kellene az Etalon és a Referencia fogalmát, és szépen
felsorolni, lehetőleg táblázatos formában, hogy mely célra mit
használsz. Hogy ez honnan jutott eszembe? "Még szerencse, hogy kezünk
ügyében volt etalonunk, az Orion SM 250..." Kedves HFM, melyik
számodban deklaráltad, hogy az Orion magnót etalonnak fogod használni?
Én úgy emlékszem, hogy etalonként a Nakamichi 700 került szóba (sohase
használtad), vagy a CT-F1250. Referenciának a CT-506-ot használtad. Az
SM, úgy látom, feltört, mint a talajvíz...
Miután ezen levelemmel levezettem az irántad való összes
bosszúságomat, kívánok Neked hosszú életet, felgyógyulást a
betegségeidből. Önöket pedig, kedves gyámatyák, tisztelettel üdvözlöm,
és további eredményes munkálkodást kívánok.
Mi tagadás, a 9. szám szerintünk is kevésbé sikerült, mint a
többi. Ma már könnyebb szívvel mentegetődzünk miatta, minthogy (hála a
megrövidíthetetlenül hosszú átfutási időnek) berettyóújfalusi
mérnök-olvasónk levelét csak most tudjuk közreadni, amikor már két
újabb kiadásunk is napvilágot látott, és aligha tévedünk, ha ezeket
tartalmasabbnak ítéljük az előzőnél. (Reméljük, Czirják János is
osztja a véleményünket.) Mégis, hadd magyarázgassuk a
bizonyítványunkat.
Mi senkitől semmit sem veszünk át készen (kényelmes dolog volna
lapot szerkeszteni a külföldi újságok gazdag, de persze megbízhatatlan
cikkanyagából!), hanem mindenen mi akarjuk átrágni magunkat, mindent
az alapoknál kezdve, mindig a saját kárunkon okulva. Előfordul, hogy
vakvágányra futunk, egyhelyben toporgunk, az idő - és a műszeridő! -
elillan, és hiába is fognánk újabb munkába, lapzártáig már úgysem
tudnánk befejezni. Ilyenkor menthetetlenül laposabb az újság.
Mondhatni: ennyire futotta az erőnkből.
De éppen a 9. számban azt is megpendítettük, hogy három külföldi
készülék teljes tíz újságoldalnyi tesztjét és a beléfektetett többheti
munkát úgyszólván az utolsó pillanatban félre kellett dobnunk: hiába
volt meg az importengedély, nem volt deviza a készülékekre,
bizonytalanná vált a behozatal. (Munkánk - ezúttal - nem veszett
kárba: a három masinát 10. számunkban mégis Bemutathattuk.)
Közreadtunk viszont két viszonylag hosszú cikket: a Revox-sztorit és a
Postacímeket- holt anyag annak, aki se magnózni, se levelezni nem
szokott, mások számára viszont régenvárt, hasznos információ. Ennyit
az összképről. Illetve még annyit, hogy olvasóink
pickuphipervitaminózusára a jövőben feltétlenül tekintettel leszünk,
márcsak azért is, mert nem lesz miből újabb hangszedőt importálni.
Rátérve a konkrétumokra: a Tesla csipogót nem akartuk bántani
(megígérjük: kipróbáljuk), csak rá szerettünk volna mutatni, hogy
mennyire visszakézből való dolognak képzeli majd mindenki a
hangsugárzó-tervezést. Az Akai magnó modifikációja még bonyolultabb
ügy. Lehet, hogy mindenki készséggel beleegyezik a magnója
összefurkálásába (mi valahogy kételkedünk ebben), de különben sem
elegendő megtervezni a módosítást magát. Ezt a MOD-ot nem lehet
amatőrökre bízni. Találni kell egy finommechanikában járatos üzemet,
amely az Akaikat az ország teljes területéről begyűjti, átalakítja,
visszaküldi.
Mi komolyan vesszük a PJT-ket és a hasonló társulásokat, de
korántsem vagyunk meggyőződve a gyártóképességükről. Mellesleg,
közvetlenül lapzárta után (a 9. szám zárásakor) még egy levelet
kaptunk a székesfehérvári PJT-től: közlik, hogy vissza az egész,
egyelőre nem is olyan sürgetős a dolog. Félreértés ne essék, nem
akarjuk bántani a fehérváriakat, bizonyára meg kell járniuk a maguk
kálváriáját a nagy magyar Golgotán. De hogy őszinték legyünk, egyelőre
mi magunk sem vagyunk olyan biztosak a véleményünkben, hogy vállalni
merjük a felelősséget egy audiofil gyártmányért.
Ellenvetés nélkül elfogadjuk Czirják Jánosnak azt a kitételét,
miszerint következetlenül használtuk az etalon, illetve a referencia
kifejezést, így például nem indokoltuk meg kellőképpen, miért ehhez és
nem ahhoz a magnóhoz hasonlítjuk a bolti választékot. Szó ami szó,
etalonjaink az utóbbi időben úgy szertebitangoltak, mint birkák a
mezőn. A 86. oldalon megpróbáljuk összeterelni őket ("Talonba tett
etalonok").
A keddi postából
(Jó, jó, persze hogy ez mind csak mentegetődzés, és hogy olvasói
levelekkel mindent indokolni lehet. De azért mégiscsak vicces, hogy
ezeket a leveleket ugyanaznap kaptuk. Illetve, hogy ne csaljunk: a
legutolsó valójában három nappal később érkezett. Mindegyikben
ugyanarról van szó: a címlistáról.)
Nagy Vilmos
Gödöllő, Stromfeld u. 4., 2100
Hogy én se lógjak ki a sorból: "kezdettől fogva lelkes olvasójuk
vagyok, alig vártam... alig várom stb." Szóval, nagy rokonszenvvel és
érdeklődéssel figyelem működésük jeleit... Zömében tetszik a lap,
tetszik a vitában használt stílusuk, a lap formája, tartalma. Nem
tetszik a 9. szám ígéretükhöz képest nagyon késői megjelenése, a 9.
szám silányabb tartalma, a gyengébb papír és nyomdai kivitelezés. Ezt
a címjegyzéket kiadhatták volna melléklet gyanánt, mert túlzottan
sokat vesz el az 58 forintos magazinból. Nagyon jó lenne, ha nem esne
vissza a magazin színvonala. Próbálják megtartani.
Pető Sándor
Nagykáta, Petőfi S. u. 4., 2760
A mostani, 9-es HFM-számot is ugyanolyan lelkesen és türelmetlenül
olvastam végig, mint a legelsőt. Továbbra is nagyon jónak és
hasznosnak tartom nevelőtesztelő munkájukat. Külön szeretném
megköszönni az 1001 Postacímet és a Revox magnókról írt cikküket.
Nagyon szerettem volna olvasni ebben a cikkben a B77-es deckről is.
Kérem, ezt a kiváló masinát szintén mutassák be adandó alkalommal.
Cserei Ferenc
Kaposvár, Pf. 203/C, 7401
Megindulásától kezdve nagy érdeklődéssel figyeltem és
tanulmányoztam át magazinjukat, annak ellenére, hogy nem is annyira a
hifi-, mint inkább a stúdió-technika iránt érdeklődöm... Bár lapjuk
középpontjában, mint címe is kifejezi, a hifi-technika áll, sok,
számomra is érdekes, stúdiótechnikával kapcsolatos cikket találtam.
Nagyon tanulságos volt például a JBL-Spendor párharc, a
házimagnó-stúdiómagnó összehasonlítása, a dinamika jelentőségéről
folyó vita stb. Sajnos, idehaza tudomásom szerint nem férhető hozzá
olyan könyv, illetve folyóirat, amely stúdiótechnikával, a
hangfelvételi rendszerekkel, stúdiókészülékekkel foglalkozna
részletesen. Épp ezért nagy örömöt okozott a legutóbbi számukban
közölt címjegyzék. De lelkesedésem hamar lelohadt, mikor a címeket
végignézve néhány kivételtől eltekintve alig találtam jelentősebb
stúdiótechnikai cég-címet. Arra szeretném kérni Önöket, amennyiben
módjukban áll, szíveskedjenek közölni egy hasonló, bár korántsem ilyen
bő jegyzéket a világ jelentős stúdiócégeiről.
Szinai László
Miskolc, Bársony János u. 27, VII/3, 3531
Azért írok Önöknek, mert szükségem lenne néhány hangszer- és
hangszererősítő gyártó cég címére: Fender, Gibson, Roland, Marshall,
Vermona. Olvastam az utolsó számot, de a keresett címeket nem találtam
benne. Ha meglenne, kérem, küldjék el.
Címzett ismeretlen
Buday Ferenc
Miskolc, Kempelen F. u. 14, 3534
Levelemhez csatolva küldök egy borítékot is, amely sajnos,
visszajött, nem volt jó a cím. (Nem Önöket akarom hibáztatni, csak
kíváncsi lennék, mikori az NSZK Hifi Évkönyv.) Egyszer már küldtek
nekem a Sanyótól levelet, még 1979-ben. Valószínű, hogy azóta
elköltöztek. Szeretném, ha megszereznék részemre az újabb címet, és
nem ártana, ha a HFM-ben is nyilvánosságra hoznák.
Köszönjük a figyelmeztetést. Mi ugyan a legfrisebb forrásokból
merítettünk, de úgy látszik, a nyugati hifi-kereskedők soraiban túl
nagy a sürgés-forgás. Tüzetesen végignéztük az 1982. évi angol és
nyugatnémet lapszámokat, aztán az Audio októberi címjegyzékét, és nem
kevesebb, mint 150 címsort hoztunk össze: ennyien vannak, akik
elköltözködtek (köztük számos nagy japán cég reprezentánsa!), új
márkanevet vezettek be, új képviselőt bíztak meg, vagy egész
egyszerűen: megalakultak. Pótlólagos címlistánkat a Hangszerviz végén
közöljük, a lehető legkisebb betűvel szedve, hogy a lehető legkisebb
helyen elférjen. (Mindössze kétoldalas.) Aki tehát biztosra akar
menni, jól teszi, ha az Ezeregyből kikeresett postacímet a Százötven
között is megnézi: hátha időközben megváltozott.
Tesztlemez
Borsos József
Székesfehérvár, Lövölde u. 4. X. 2.
Tisztelt Darvas László, mivel a Holtidőben úgyis arra kellett
kilyukadni, hogy vissza kell térni néhány régebbi témára, hadd tegyem
én is ezt.
Ortofon tesztlemez. Válaszukból, és a magazinban közölt
levélrészletben megjelent "szellemes" visszavágásból ki lehetett
venni, hogy felesleges akadékoskodásnak tekintették apró elírásukra
tett figyelmeztetésemet. Ez az apró elírás azonban egy vadonatúj,
itthon kevéssé ismert holmi bemutatásánál történt, ami esetleg saját
hitelük rontásához is hozzájárulhat. Ezenkívül nem mindenki régi és
gyakorlott hifista, akit ilyesmi tényleg nem hoz zavarba...
S ha már a tesztlemeznél tartunk, fordítsunk át a túloldalára, ami
tényleg érdekesebb. Még mindig nincs semmi bajom a műsorral, sőt,
ismerőseim is kezdenek beleízlelni ebből a hifibe. De úgy üdvözölték
ezt a lemezt, mint ami közös hivatkozási alap lehet, és én sajnos nem
találkozom vele azóta sem a HFM szeánszain és bemutatóin. Mert azt
ugyan már tudom, hogy a Revox/Quad "zaftosabban szól" (több konyakja
volt?), mint a Pioneer A-5, de valahogy nyugodtabb lennék, ha azt
írták volna, hogy több levegőt tudott belepumpálni a másfél méteres
pánsípokba (2.8), esetleg a Pioneeron csak minden második fakanál
(2.4.) tudott megcsörrenni...
Kedves Borsos József,
most nagyon kényelmetlenül érzem magam. A legkevésbé sem állt
szándékomban, hogy észrevételét - amelyért köszönettel tartozunk -
gúnyos megjegyzéssel visszautasítsam. Ellenkezőleg: saját tévedésünket
próbáltam komikus formában tálalni, s ezzel megbocsáthatóvá tenni.
Röstellem, hogy ez a tréfa visszafelé sült el.
Igaza van abban is, hogy ha már "beszereztük" az Ortofon
demó-lemezt, próbáljuk meg minél gyakrabban használni a szeánszokon.
Valójában gyakran "műsorra tűztük" az Ortofont; más kérdés, hogy nem
mindig hivatkozunk rá konkrét formában is. A legtöbbször a két első
számot szoktuk feltenni, és a kettőről egyszerre próbálunk ítéletet
alkotni.
Egyben hadd hívjam fel figyelmét egy hazai kiadású lemezre,
amelyet időközben besoroztunk demó-lemezeink közé. Erről a kiadványról
HermeLINN című cikkünk szeánszában lesz szó.
Ismételten elnézését kéri
a szerkesztő
Nullindikátor
Kovács István
Székesfehérvár, Palotai u. 69. VIII/70, 8000
...Most pedig az a téma, ami levélírásra késztetett. A 9. számban
megígérték a Cleopatra és Aida LED-es nullindikátorának közlését. Ez a
10. számból kimaradt, mert: "... a LED-ek a legtöbb esetben
kifogástalanul fognak jelezni, csak kérdés, hogy mit." Szerintem a
helyzet a következő. Ha az ember ráhajt, szaklapokból, szakkönyvekből
egy-két hét alatt 8-10-féle nullindikátor-rajzot másolhat ki.
Tranzisztorostól IC-sig, 1 LED-estől 3 LED-esig. Az olvasók többsége
(velem együtt) azt várta a laptól, hogy ezt az indikátort hogyan lehet
a rádióba beépíteni. Hiszen a főtéma nem a nullindikátor, hanem a VT
receiverek nullindikátora volt, és ez különbség. Ha mindenáron
komplett MOD-ot akartak közölni, akkor megbízható mullindikátor
hiányában miért nem közölték le egy az egyben a VT-tornyok
nullindikátorát? ...Szóval most - igaz, először - csalódtam a
HFMben...
Úgy gondoljuk, a főtéma nem a nullindikátor, hanem az, hogy
Olvasóinknak használható, megbízható készülékeik legyenek. Valóban
sokan kérték és várták tőlünk a MOD-ot, de ígéretünk ellenére sem
merjük közreadni, mert biztosan tudjuk, hogy félrevezetnénk
Olvasóinkat.
A nullindikátor (amelyet egyébként egyik olvasónk rajza nyomán
reprodukáltunk) önmagában kifogástalan, de a VT-rádióval egybeépítve
már korántsem működik megfelelően: eltérően viselkedik, aszerint, hogy
mekkora nagyfrekvenciás jel jut az antennára. Ez valószínűleg a rádió
hibája, de a lényeg ugyanaz: a módosítást nem merjük ajánlani - pedig
elég sok munkát fordítottunk rá.
Dögéledes reglám
Bondor Attila
Naszály, Dózsa György út 13., 2899
Önök írják, hogy szívesen veszik az olvasói észrevételeket, hát
most szeretnék egy kis látnivalóról beszámolni, részletesen! Minden
híradástechnikai cég arra törekszik, hogy hifi-tornyait minél
csicsásabbra csinálja, és hogy minél nagyobb legyen csodagépjük
reklámja. Ámbár vannak eltérő esetek is. Például a Skála Áruház Ori és
Vidi tornyai. Uram bocsá! Ami ott látható, az minden, csak nem reklám.
Az Ori torony tetején, a DP-510-esen öt milliméter por, és csak a
plexitető van eltörte, az ST-240-en az FM 1-2 kapcsoló el van
görbítve, az SM-250 kezelőszervei körül vastagon áll a kosz. Az
erősítő hiányzik, de van két ugyancsak poros HS 500-as. Az Ori mellett
ott áll a Vidi, és az még szörnyűbb. A lemezjátszón ugyan csak 2
milliméter a por, de az Akai deck hiányzik, a Vidi tuner szép, csak
mintha hiányozna róla egy gomb. Az erősítőről lelopták a
hangerőszabályozót a balanszgombbal együtt. Nem azért, de a két box is
meg van alaposan rongálva, a közép- és magassugárzókon egy-egy
horpadás és repedés látható. És mindez Budapest legnagyobb áruházában!
Ha én valóban el akarok adni, nem rakok a porondra két roncsot,
amin egy lifegő koszos papír figyelmeztet: hé, jóember, ennek a
hifi-toronynak az ára 35900,-!... Ha netán valótlannak tetszene, amit
írtam, kérem, nézzenek utána; én ezt a "reklámot" 7 napig néztem.
Amikor ezt a levelet kaptuk, már nyomdában volt a 10. szám Hányat
ütött a torony? című riportja, amelyben magunk is hasonló
tapasztalatokról számolunk be.
Toronyóra
Váczy Róbert
Martfű, Ságvári Endre u. 3., 5435
...Teljes mértékben egyetértettem a 10. számban megjelent Hányat
ütött a torony? című cikkükkel is. A felsorolt üzleteket
tapasztalatból ismerem, és különösen az Echo Elektroakusztikai Szalon
elnevezést tartom tragikomikusan nagyképűnek! Azok a belkereskedelmi
illetékesek ugyanis, akik ilyen titulust adnak a szóbanforgó boltnak,
szerintem még csak nem is sejtik, hogy mit jelent ilyen értelemben az,
hogy szalon. Sajnos, vidéken még a cikkben leírtaknál is siralmasabb a
helyzet...
Prém Péter
Bp., Logodi u. 9., 1012
...A végletekig egyetértek a Hányat ütött a torony című cikk
írójával, de a helyében aláírtam volna a nevemet is. Mert így névtelen
levélnek tűnik, s ez nem veti rá a legjobb fényt!
Sajnálatos tipográfiai hiba folytán ismét lemaradt a szerző neve:
a Hányat ütött a torony című riportot Szekám Pál készítette. Elnézést
kérünk Olvasóinktól. A rend kedvéért azonban le kell szögeznünk, hogy
"névtelen cikk" valójában nem létezik; a szerkesztőségnek nyilván
minden cikkért vállalnia kell a felelősséget.
Balczó István
Szarvas, Melich u. 53., 5540
Vásárlója és lelkes olvasója vagyok lapjuknak. Szeretnék véleményt
nyilvánítani a 10. számban megjelent, Hányat ütött a torony című
cikkel kapcsolatban.
Az Önök munkatársa néhány eladó hozzá nem értését, illetlen
viselkedését tapasztalta. Elhiszem a leírtakat, én is tapasztaltam
hasonlókat. Egy dologban azonban - több barátommal együtt - nem értek
egyet. Lehet, hogy az eladó valóban nem a zenének megfelelő hangképet
állította be a gépen. De ez valójában ízlés dolga!... Úgy éreztük,
kigúnyolták az eladókat, mert a hangszínszabályzókat feltekerték. Mi
is, és azok is, akiknek zenét szoktam szolgáltatni, szeretik a magas
és mély hangokat. Nem biztos, hogy úgy közkedvelt, ahogy a "vevő"
állította be, vagyis lineárisan. Különböző zenei műfajokra
különféleképpen kell beállítani a hangképet, de azért nem kell azokat
kinevetni, akik másképpen szeretik hallgatni a zenét... Különben, ha
lineárisan szereti hallgatni valaki a zenét, jobb, ha vesz egy Sokol
rádiót.
Tisztelt szerkesztők! Ne vegyék ezt sértésnek. Csupán véleményt
nyilvánítottam, és kíváncsi vagyok az Önök reagálására.
Lineárisnak azt a hangképet nevezzük, amelyben mindenből annyi
van, amennyi kell, ennélfogva sem magasban, sem mélyben nem kelt
hiányérzetet. A Sokol rádió, sőt a legtöbb hifi-készülék sem fülre,
sem mérve nem lineáris. A hiba általában sokkalta súlyosabb, semhogy
hangszínszabályozással helyre lehetne állítani a hangkép linearitását.
Ez még tüneti kezelésnek is rossz: tökéletesen elrontja a hallgatóság
ízlését, amelyet amúgy is aggasztó módon kikezdett már a naponta
hallgatott, szörnyű minőségű gépzene.
Semmiképpen sem, fogadjuk el, hogy más-más zenefajtához más-más
hangszínszabályozó-állást kell választani. De még ha így volna is (ezt
úgy mondják, hogy "feltéve, de meg nem engedve"): a cikkünkben
szereplő bolti eladók sohasem a zenéhez próbáltak alkalmazkodni, hanem
rutinszerűen állítottak be egy akusztikai generálszószt.
Völgyi Kálmán
Szeged, Pancsovai utca 14., 6729
..."Hányat ütött a torony?" A cikk kiváló! Kérdés, hogy aki
tanulhatna belőle, elolvassa-e, és ha elolvassa, megérti-e? Nem
valószínű. A megoldás az lenne, ha minden jelentősebb, magára és
hírnevére adó műszaki bolt illetve áruház alkalmazna legalább 1 (azaz
egy) olyan műszaki eladót, aki valóban ellátja azt a feladatot, amire
felvették. Mellesleg: láttam már hifi-tornyot antenna híján
középhullámon kipróbálni!
Újítási javaslatom: az erősítőket olyan hangszínszabályozó gombbal
kellene készíteni, hogy a külső gomb áttétel útján egy belső potmétert
hajtson. Áttételi javaslatom 1:100. Így a boldog zenehallgató jobbra
is, balra is 50 tekerést végezhetne. Micsoda boldogság!...
Kálmán János
Mezőhegyes, Lenin krt. 61., 5820
Örömmel tapasztaltam tizedik magazinjuk megjelentét. Rögtön meg is
vettem, fellapoztam, és Hányat ütött a torony című cikküknél meg is
álltam a lapozásban. Gondolom, ez ideig sok levelet kaptak
olvasóiktól, akik szenvedélyesen panaszkodnak az eladókra, nem
alaptalanul. Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amelyek például
egy budapesti ismerősömmel is megestek. A tisztelt vevő, egy Pioneer
deck boldog tulajdonosa bemegy egy forgalmas fővárosi híradástechnikai
szaküzletbe, és krómdioxid kazettát kér, el nem titkolva, hogy egy
újdonatúj Pioneer deckbe szánja. Megdöbbenése hatalmas, amikor közlik
"A Pionyir orosz magnó, mi pedig nem árulunk orosz magnóhoz kazettát."
Hozzáteszem, a vevő nem oroszul ejtette a szót...
A cikk olvastával azonban egy dolog szöget ütött a fejembe. Önök
(joggal? jogtalanul?) kifogásolták, hogy általában mind a mélyek, mind
a magasak késő délutánt mutattak. Gondolom, ezt sokan szeretik; az
eladó helyében én is feltekertem volna a hangszínszabályzókat. Most
már nem lennék olyan biztos a dolgomban, és azóta a lelkiismeret is
furdal: vajon született ízlésficamban szenvedek, vagy csak primitív
berendezéseimen végzett elkeseredett kísérletezgetések következménye,
hogy komolyabb erősítőn is mindig "feltekerek"? Úgy vélem, nagyon
hasznos lenne ezen (általános?) betegség okait boncolgatni. Ha nem is
a teljesség szándékával, de talán érdemes lenne nevelő célzattal
bogarat ültetni a hifisták fülébe: "szolidan bánj a
hangszínszabályzókkal, s kapcsold ki őket, ha lehet és érdemes!"
Éppen ez volt a célunk.
Színezett hang
Horváth Tamás
Miskolc-Egyetemváros E/4, 3515
Néhány szót magamról: lelkes hifista vagyok, korlátozott anyagi
eszközökkel. Felszerelésem egyszerű, de árkategóriájában a hazai
kereskedelemre támaszkodva - jóminőségűnek nevezhető. Sony TCK-4
kazettás magnó, a (Dankó Emil által) módosított Orister, Pioneer
PL-100 és egy házi építésű tuner. Ezekhez keresek hangsugárzókat.
Főleg dzsesszt, rockot hallgatok. Kedvelem a színezett hangot, az
érdes basszust, és a szépen csengő magasakat. Az Önök tesztjei és az
angol lapok is érthetően - a színezetlen hangképet tartják többre.
Ilyen tesztek alapján nem tudom eldönteni, melyik doboz tetszene a
legjobban. Személyesen, sajnos, csak néhányat tudok meghallgatni.
Keresek tehát olyan dobozt, amelynek basszusa kissé érdes,
középhangjai - lehetnek színezettek - tiszták, magasan csengőek,
emellett nem kerülnek többe páronként 10 ezer forintnál, és az
Oristerhez csatlakoztathatóak.
Olvasónk kívánsága logikusnak tűnik, de azért mégsem teljesen
logikus. A színezetlenség valójában a természetesség (egyik)
szinonimája. Valamiféle megközelíthetetlen, ideális hangképet jelöl,
olyat, amely mindvégig kiegyenlített, arányos, nem hiányzik belőle
semmi, és nincsenek többletei sem. Ez mindenképpen valamiféle
pozitívum.
Tudjuk azonban, hogy a technika tökéletlensége megalkuvásra
késztet bennünket. A színezetlen hangkép gyakran dinamikátlan,
basszusban gyönge, esetleg "nincs eléggé jelen" - másrészt a
nagydinamikájú hangsugárzók hangja csaknem mindig kellemetlenül
elszíneződik. A pozitívumokat, mint látjuk, negatívumok kísérik.
Sajnos, fordítva ez nem igaz: negatívumból nem lehet pozitívumokra
következtetni. Ha egy hangkép színezett, attól még nem lesz harapós
basszusa, nem lesznek csengő magashangjai.
A Hifi Magazin szubjektív tesztjein mi a hangsugárzók bármiféle
pozitívumát méltányolni szoktuk. Szeretjük a harapós basszusokat, a
telt, meleg, tömör hangzást, a jelenlét érzetét, a jól kivehető
magashangokat, a széles dinamikát és természetesen a színezetlenséget
is - amely nemhogy nem áll ellentétben a többivel, hanem még függvénye
is azoknak. Ugyanígy a negatívumokat is igyekszünk felfedni, és ezek a
negatívumok, sajnos, mindinkább eluralkodnak, ahogy egyre lejjebb
szállunk az árlétrán. A kompromisszum egyre kínosabbá válik: egyre
több kellemetlenséget kell vállalnunk.
Való igaz, mi annak örülnénk a legjobban, ha legalábbis valami
univerzálisan használható, Spendor-szerű dobozt találnánk, mert úgy
gondoljuk, hogy egy ilyen hangsugárzó sokaknak felnyitná a fülét és
megnyerné őket bármiféle zene számára. Utána persze keresnénk olyan
hangsugárzót is, amely főleg a rock és a dzsessz híveit örvendeztetné
meg. Dehát az eseményeket nem mi irányítjuk: mi csak regisztráljuk.
Valószínű, hogy előbb találunk beates hangdobozt, mint beethovenes
hangdobozt.
Igazán elfogadható kompromisszumot még nem ismerünk, egyik
kategóriában sem. Az Olvasónk által leírt hangképhez szerintünk még az
áll a legközelebb, amit a 8. számunkban tesztelt, azóta Boleró névre
keresztelt Orion HS 501-es prototípusa produkált. De hogy az "érdes
basszus" mennyire érdes és mennyire basszus, hogy a középhang mennyire
cseng magasan és tisztán, és hogy ennek fejében a hangkép milyen
mértékű elszíneződését fogadhatjuk el - ezt bizony mindenkinek magának
kell eldöntenie. A Boleró egyébként időközben forgalomba került; alig
drágább a HS 500-nál.
*
Figyelmeztetés
A 10. számunkban ismertetett két fono-előerősítő közül a NAD a
tengerentúli gyakorlatnak megfelelően konstruált elektronika, és mint
ilyen, úgyszólván szabadon terhelhető: frekvenciaátvitele nem fog
eltérni attól, amit diagramjainkon megadtunk.
Más a helyzet a HFM I fonoelőerősítővel: ez meglehetősen kényes
arra, hagy mekkora impedanciával fogadják a jelét. A DIN és a hazai
szabvány 220 kohmot ír elő. Így használva, az előerősítő
kifogástalanul működik, jóval nagyobb terhelés (azaz jóval kisebb
impedancia) hatására azonban mélyhang-veszteség lép fel, és ez 15-20
kohmos terheléskor 20Hz-en a 3-4 decibelt is elérheti. Ennek
szubjektív hatása - úgy tűnik - csekély, így mi sem figyeltünk fel rá
idejekorán. Azóta jobban ügyelünk a HFM I illesztésére. (Jelenleg úgy
használjuk, hogy egy emitterkövetőt iktatunk a fono-előerősítő és a
teljesítményfokozat közé.) Rövidesen visszatérünk rá igyekszünk olyan
műszaki megoldást találni, amely nem jár túl nagy változtatással, és
lehetővé teszi, hogy fono-előerősítőnk a szabványosnál kisebb
impedanciával terhelve is kifogástalanul működjék.
Hibajavítás
A HFM 9. számában, a Prometheus rádió MOD-jában a C 402
pozíciószámú, 1µF értékű kondenzátort hibás, fordított polaritással
jelöltük.
Ugyancsak a 9. számban, a Philips hangszedők tesztjében hibásan
írtuk, hogy a GP 400-as pickupot 12mN tűerővel terheltük. Valójában -
a gyári ajánlásnak megfelelően - 20mN volt a tűerő a mérések során.
Elírásainkért Olvasóink szíves elnézését kérjük.
*
Erősítők között
Balla László
Eger, Vallon u. 15., 3300
...két nap és egy éjszakai töprengés után, fenntartásokkal, a HFM
I-et építettem meg... Rövid időn belül kiderült, hogy jobb minőségű,
mint a gyári Lenco. Teljes átviteli tartományában tisztábban,
kontúrosabban szólaltatja meg a hangszereket. A magas hangjai egy
árnyalattal többek és csilingelőbbek, mint a Lencoé. A zaja is kisebb,
és dinamikusabban szól, mint a gyári. Megérte a fáradságot. Köszönöm a
rajzot és gratulálok Huszti Gábornak.
Sok hasonló visszajelzést kaptunk szóban is.
Pándi Ferenc
Bp., Kőbányai u. 22., 420, 1087
Nagy lelkesedéssel fogtam hozzá a 10. számban közölt, FEB-győztes,
Huszti-féle fono-elektronika megépítéséhez, annál is inkább, mivel az
Önök által korábban ajánlott Revox is bevált. Azaz: hozzáfogtam volna,
de mivel házi alkatrésztáramból jónéhány szükséges elem hiányzott,
elkezdtem járni a Rádióamatőrboltot, a RAMOVILL-t stb.
Nos igen! Azt gondolom, ha Budapesten nem akadna néhány
kiskereskedő, aki híradástechnikai alkatrészt árul, bizony igencsak
tétlenségre lennének kárhoztatva a házilag építeni akaró fonoés
rádióamatőrök, mert az állami kereskedelemben a jóminőségű
híradástechnikai szerelési anyag legalább olyan ritka, mint az olcsó,
de jó hifi-készülék.
Végülis azonban összeállt minden, és megszólalt a HFM I. Szépen
szólt, csoda szépen, jött, látott és... szóval nálam nem ütötte ki a
Revoxot. Gondolom, ez az én láncom gyengeségét mutatja. Mindent
egybevetve, mivel én is a hazai színeknek drukkolok, továbbá remélem,
hogy lesz talán egyszer pénzem hifi-láncom tökéletesítésére, plusz
hiszek is Önöknek, - maradok Huszti Gábor elektronikájánál...
Biztosak vagyunk benne, hogy Olvasónk nem fogja megbánni a cserét.
A különbségnek hosszú távon feltétlenül ki kell tűnnie.
Simon István
Győr, Tarcsay u. 8., III/2, 9022
Mivel a pénzem kevés, gépész létemre erősítő építésébe kezdtem.
Elkészült a Revox fono, most pedig a Quad 405. Jelenleg a NAD
előerősítőt készítem. Meghajtó fokozatot nem csinálok addig, míg nem
ajánlotok valamit. A NAD és a Quad közé csak hangerőszabályozót
szándékszom tenni. Hogyan csináljam?
A két erősítőfokozat közé be lehet iktatni egy 47 kohm-os (esetleg
22 kohm-os) potenciométert, az alábbi rajz szerint.
Nánásy Lajos Bp.,
Guyon Richard u. 19. II/1, 1026
...A NAD 3020 fono-előerősítő elkészítése nem volt probléma a
precíz rajzok alapján, és a cikk minden mondatával egyet lehet érteni;
okfejtései reálisak. Munkahelyünkön többen vagyunk, akik érdeklődünk a
hifi-technika iránt, és örömmel vettük tudomásul, hogy a NAD minden
korrekció nélkül, egyből tudta a megadott specifikációt.
Rendelkezünk a Texas cég által kifejlesztett végfokozattal (rajzát
mellékelem), és a NAD-dal. Kérésünk: módjukban áll-e megadni egy
olyan, zajszegény korrekciós egység kapcsolástechnikáját, amely a
hangerő, hangszín, balansz-szabályzókat tartalmazza, és a két egység
közé illeszthető?...
Mi nem túlságosan szimpatizálunk a hangszínszabályzókkal, de nem
ezért zárkózunk el Olvasónk kérése elől. A jó hangszínszabályozó
fokozatnak is egy igen jó minőségű erősítőfokozat az alapja, amely
önmagában (tehát hangszínszabályzók nélkül) nem ront a hangminőségen.
Eddig nem találtunk ilyet, pedig nagy szükségünk volna rá. Nem is
adjuk fel a reményt, de egyelőre Olvasóink türelmét kell kérnünk.
Objektív szubjektivitás
Baricza Dénes
Bp., Tompa u. 14., 1094
Kedves Darvas László,
köszönöm válaszlevelét. Ebben többek között azt írja: "Ha kíván,
természetesen újra hozzászólhat, de erre már csak a tavaszi számban
van mód." Nagyon örülök ennek a lehetőségnek. Kérem, ne értsen félre,
nincs szándékomban minden számban hozzászólni, s hogy ismét ezt
teszem, nem azért van, mert szeretem olvasni a nevem a lapban, hanem
azért, mert az előző számban "Szubjektív objektivitás" címen megjelent
hozzászólásomat úgy érzem, félreértette, s ezt mindenképpen szeretném
tisztázni... Természetesen az ott leírtakat most is fenntartom,
azonban (talán egyetértünk) az ember teljesen másképp fogalmazza meg
mondanivalóját, ha az újság szerkesztőjének ír, s másképpen, ha tudja,
hogy levelét sok százan fogják olvasni. Én nem tudtam. Azt hiszem, Ön
sem rágja meg úgy a mondatait, amiket olvasói levelekre válaszol, mint
azokat, melyeket a négyhónaponként megjelenő lapba szán. (Számunkra a
kettő teljesen ugyanaz. A szerkesztő megjegyzése.) És ez a négy hónap
a másik bökkenő. Ön egy kissé nyersen reagált megjegyzéseimre (talán
mert félreértette azokat), sőt demagógnak nevez. (Ez a megjegyzésünk
nem Önre vonatkozott! Csak az okfejtésére. A szerk.) Minderre én most
közel fél év múlva válaszolhatok. Így elég nehéz vitatkozni.
Nos, röviden: én csupán azt írtam, hogy véleményem szerint egy
bizonyos szint felett (Spendor) a hangdobozok mérési görbéi egyre
kevesebb információt hordoznak, egyre több függ azok mérési
körülményeitől, és véleményem szerint a minőséget meghallgatással kell
eldönteni. Csodálkozom, hogy ezzel nem ért egyet. Válaszában Ön olyan
kijelentést tulajdonít nekem, amit nem tettem. Természetesen a
hangdobozok tervezőinek ezek a görbék rengeteg információt adnak,
úgyszólván ez munkájuk egyetlen támpontja.
Ami a Spendor-méréseket illeti: furcsának találtam a görbéket,
ezért megnéztem, hogyan mérték őket (HFM 1980 nyár/ ősz, 67. oldal).
Itt szó sincs "sweet spot"-ról, csupán az előlap középpontjában
elhelyezett mérőmikrofonról. Hozzászólásomban ezt említettem meg.
Igaz, nem olvastam át megint mind a 10 számot, hogy más dobozokat
hogyan mértek; a Spendor-mérés leírásakor elfelejtették közölni, hogy
a sweet spot éppen a középpontba esett.
Ön megkérdezi: "De mit modellez az, aki 3 méter magasságban méri a
hangsugárzókat?" Véleményem szerint ugyanazt, mint aki 1 méterre
helyezi el a mikrofonokat. Mindkettő irreális képet ad. Senki sem
fogja sem létráról, sem dobozokba bújva hallgatni a zenét.
Remélem, talán sikerült tisztázni egy-két félreértést...
Kedves Baricza Dénes,
én már meg nem állapíthatom, hogy az én válaszom volt-e túl nyers,
vagy az Ön múltkori levele volt-e túl provokatív. (Gyaníthatólag
fennáll közöttük valamiféle stiláris egyensúly.) Nagyon örülök, hogy
álláspontján időközben mégiscsak módosított; első levelében például
még szó sem volt arról, hogy a mérések csak "egy bizonyos szint
felett" volnának értelmetlenek. Szerencsére nekünk inkább csak "egy
bizonyos szint alatti" hangsugárzókkal van dolgunk, márpedig ezeken
még a mi valóban kezdetleges méréstechnikánkkal is elég sok hibát
lehet nagy biztonsággal kimutatni. Elsősorban természetesen mi is a
fülünkre hallgatunk, de véleményünk szerint a szubjektív teszt
önmagában talajtalan. Tervezőknek és tesztelőknek egyaránt az a
dolguk, hogy mérjenek is, "füleljenek" is, és próbáljanak korrelációt
találni a kétféle módszer eredménye között.
Annakidején, a Spendor mérésekor valóban nem mondtuk el, hogyan
helyeztük el a mérőmikrofont. Köszönjük, hogy ráirányította
figyelmünket erre a mulasztásra. Itt tehát megismételjük: a
hangsugárzókat mindig úgy mérjük, hogy a szokásos 1 méteres
távolságban a mérőmikrofonnal megkeressük az "édes pontot", amelyben a
legegyenletesebb görbe mérhető. A mindenkori első diagramra ezt a
görbét visszük fel, a hangdobozpár mindkét darabjáról.
Abban a reményben, hogy sikerült tisztáznunk nem is annyira egy
félreértést, mint inkább az álláspontjainkat,
baráti üdvözlettel
Darvas László
*
Áprilisi levelek
Tisztelt Szerkesztőség, úgy gondoltam, egyszer már én is
meghallgatok egy hangversenyt, ha olyan nagyon kapacitálnak rá.
Elmentem a Zeneakadémiára, de a színlapon nem volt megadva a
specifikáció. A portást kezdtem hát faggatni, de ő is teljesen
tájékozatlannak bizonyult. Nem tudta megmondani, milyen széles lesz a
koncert frekvenciaátvitele, mekkora a harmonikus és az intermodulációs
torzítás (a TIM-ről nem is beszélek -, hiszen Magyarországon élünk!),
és nem voltak adatai a dübörgésről, illetve a nyávogásról sem.
Márpedig zsákbamacskát nem vásárolok!
Vajon Nyugaton megtehetik-e a koncertrendezők, hogy elhallgatják a
közönség előtt a legfontosabb paramétereket?!
Néma, sőt süketnéma fejcsóválással
Füleki Botond
a Nagyot Halló Bár technikusa
Kedves Uraim, magam is fölöttébb kíváncsi vagyok rá, melyik
lemezjátszóval lehet élethűbben visszajátszani a zenét. Szeánszaikat
azonban egysíkúnak, az Önök zenei világát pedig beszűkültnek tartom.
Sérelmezem, hogy csak szimfonikus muzsikát, operát, esetleg popzenét,
dzsesszt hallgatnak. Persze, hogy órákig elhúzódik a szeánsz! Meg kéne
végre próbálkozniuk az igazán szívhezszóló zenével: hallgassanak a
szeánszokon magyarnótákat! Meglátják, azokból már néhány perc is
tökéletesen elegendő lesz.
Szelíd korholással
Gacsaj P. István
gyászhuszár Mátészalka
Tisztelt Szerkesztőség!
Önök rosszul számolnak. Hányat ütött a torony? című riportjukban a
kitekert hangszínszabályzók 5 órás állásából arra következtetnek, hogy
az audio-kultúrának mindössze ötödik óráját éljük. Tekintve azonban,
hogy minden erősítőn két hangszínszabályzó van, és kétszer öt ugyebár
tíz, nyilvánvaló, hogy már a tizedik órában járunk. Csak a pontosság
kedvéért mondom.
Vifil Urisztesz
órásmester
Tisztelt Szerkesztőség!
Előfizettem a lapra, de bizony megbántam. Imádom a
tudományos-fantasztikus irodalmat, de ebben az újságban sem tudományt,
sem fantasztikumot, sem irodalmat nem találtam. Mindig csak azok az
unalmas zenegépek! Ha legalább megpróbálnának összekalapálni egy
novellát mondjuk az ön- és közveszélyes hangfelvételekről vagy a
lemezjátszók szerelmi életéről! De így?! Ez maguknak Scifi Magazin?
Csalódott olvasójuk
Teczik Tunyi
UFO-szerelő kisiparos
Audiolandi esték
Miért is ne foglalkozzon irodalommal is egy hobbiújság?! Kibővítve
a Hifi Magazin kulturális rovatát, ezennel Olvasóink elé tárjuk
Hiffynek, Audioland koszorús költőjének impresszo-expresszionista
költeményét. A vers jóminőségű hazai alkatrészekből készült, és még
két hónapig garanciális.
Óda a fényemissziós diódához
Írta: Hiffy
Mostan színes magnókról álmodom,
rajtuk sok-sok LED, sok-sok lámpasor,
piros LED, kék, zöld, sárga és hupi,
száz apró gomb a kazettapárkányon,
meg jobbra-balra, alul és felül
odvából úgy világít fáklyafénnyel,
mint barlangjából titkos, messzi jós,
s mind, egytől-egyig fényemisszi jós.
LEDezgetik a hiúságomat.
Vörös az egyik, mint a Nap este,
ha álmodni LEDől; a másik lámpa
zöld, mint LEDér lány szemevillanása,
sárga a harmadik (akár a szomszéd,
irigy pillantást magnómra ha vet).
Lila - ilyen nincs; ki kéne találni.
Óh krómdioxid, vaskróm és metál,
óh dolby bé meg cé meg dolby háix,
minden nyomintás új gyönyört fakaszt,
Pink Floyd, meg Queen, meg főleg
LED Zeppelin,
mikor kigyúl a LED; óh bébi-bébi,
magnót kapcsolni olyan jó veLED.
Mit bánom most, hogy kazettám
Polifónikus zenéje végleg berekedt!
Nyomogatom a hűvös gombokat,
mígnem az örök LED is felviláglik,
magnóm kihúny, motorja leáll,
végső kazettám nyögve megszorul,
s kérlelhetetlen nyújtja már
Polipkarját felém a végtelen Drop-Out.