Polimeriáda |
7. számunkban, 1981 telén orsós magnószalagokat teszteltünk,
tengerentúli és európai gyártmányokat, köztük természetesen az
egyetlen hazai gyártó, a Polimer Szövetkezet által készített
szalagfajtát is. A négy magyar mintadarabból három selejtes volt: túl
nagy drop-out-ot, azaz jelkiesést mértünk rajtuk. Utána, hogy senki se
panaszkodhasson a véletlen gonoszkodására, ellenőrzésképpen szemügyre
vettük a Ravill egyik raktárában található Polimer szalagokat. Most
már 20 tekercset vizsgáltunk meg, de ezeknek is hibás volt a 75
százaléka. Még az is kiderült, hogy a KÁF-emblémás DP 26 LH Super
típusjelzés valójában szélsőségesen eltérő minőségű magnószalagokat
takar. Méréssorozatunk tökéletesen igazolta a magyar magnósok
sirámait.
Cikkünkre a Polimer Szövetkezet egy hosszú levélben válaszolt (HFM
8. szám). Teszteredményeinket nem vonta kétségbe, de a drop-out okát
egyetlen selejtes külföldi szállítmányban jelölte meg. Mint ismeretes,
a Polimer nem gyártja, hanem csak méretre szabja, "konfekcionálja" a
szalagot. Az alapanyag széles tekercsekben érkezik, minőségét nagyon
nehéz ellenőrizni. Ígéretet kaptunk azonban, hogy a szövetkezet
ezentúl újfajta mérőműszereket alkalmaz, és így majd idejében
felismeri az alapanyag esetleges hibáit. Ugyanitt közöltük a KERMI
ellenőrző méréseinek eredményét: a KERMI laboratóriumában 60 Polimer
között mindössze 4 hibás tekercset találtak, s azok is feltehetőleg
ugyanabból a szériából valók, mint a mi tesztpéldányaink.
Annakidején leszögeztük, és most már sokadszorra idézzük: "a
gyártó mindig érvelhet majd azzal, hogy egyedi hibákról van szó,
márpedig mi nem szentelhetjük egész életünket a Polimer szalagok
minőségellenőrzésének" - mindazonáltal megígértük, hogy egy éven belül
próbaképpen megismételjük méréseinket. Igaz, ennyi idő túlságosan
kevés ahhoz, hogy egy üzem alapvetően változtatni tudjon eddigi
munkamódszerein - de arra azért elegendő, hogy legalább "a javulás
útjára lépjen". Az év letelt, ígéretünkhöz híven megcsináltuk a
próbát.
Vizsgálódásainkat ezúttal két paraméterre korlátoztuk. Elsősorban
természetesen a jelkiesésre, azaz drop-outra voltunk kíváncsiak, de
megmértük a szalagok egy jellemző elektromos tulajdonságát is: relatív
érzékenységüket 1, 10 és 15kHz-en. Ez a paraméter a magnószalagok
magasfrekvenciás átviteléről ad tájékoztatást, egy etalonnak
választott szalagfajtához viszonyítva. Méréseinket egy Uher Royal
magnón végeztük, 9,5cm/s szalagsebességen, negyedcsíkon, mégpedig a
jobbcsatornán, mert ez a csatorna valóban a "jobb" - hiszen nem a
szalag szélén, hanem beljebb, a szalag közepe táján húzódik. Az
etalon-szalag ezúttal is a BASF C 264 Z jelzésű volt.
A Polimer szalagokat most a RAMOVILL-tól kértük: 10 tekercs DP26
LH-t (360 méter, 13cm-es orsón) és 10 tekercs DP26 LH Supert (540
méter, 15cm-es orsón). A két szalagtípus meglehetősen hasonló, de a
"Super" jelzésűt egy kicsit jobban ki lehet vezérelni, kisebb a zaja
és a magashang-átvitele is jobb valamelyest. Mindkét fajta
magnószalagot megszámoztuk (1-10., illetve 11-20.), és gondosan
feljegyeztük a gyártás időpontját (ezt a szalag dobozára belül
rábélyegzi a szövetkezet).
1. Egyenletesség (Szintingadozás és kiesés)
Ugyanúgy mértük, mint egy évvel ezelőtt. A szalag elején és
közepén is 2 perc időtartamú felvételeket készítettünk: 1 és 10kHz-es
mérőjelet, 20dB-vel a vonatkoztatási szint alatt. A felvételt
visszajátszva diagrampáron rögzítettük a szintingadozás mértékét. (A
befutószalag utáni első 10-15 métert nem vizsgáltuk, mivel azon
óhatatlanul egyenetlenségek keletkezhetnek, akkor, amikor a szalagra a
befutót felragasztják!) Egy-egy diagramon összesen 4 görbét adunk meg:
így viselkedik a szalag az elején és a végén, előbb 1kHz-en, majd
pedig 10kHz-en. A szintíró írósebessége igen nagy: 500mm/s, a papír
haladási sebessége igen alacsony: 1mm/s. A teljes diagrampapír
átfogása 10dB, azaz minden vastag vonal 1, minden vékony vonal 0,2
decibelnek felel meg. Táblázatunk adataihoz a következőképpen
jutottunk:
Szintingadozás 1 és 10kHz-en: diagramjainkon ez "függőleges
irányú" hiba. A szalag elején és közepén mért érték átlagát adjuk meg,
figyelmen kívül hagyva az 1 másodpercnél hosszabb idejű kieséseket és
a ritkábban előforduló, rövid idejű kilengéseket.
Kiesés: a "vízszintes irányú hiba", a jel 1 másodpercnél hosszabb
és 1dB-nél mélyebb kimaradása. Az így kieső műsorrészek
összidőtartamát viszonyítottuk a teljes 2+2 perces (240 másodperces)
"műsoridőhöz". Mint diagramjainkból és táblázatunkból kiolvasható, tíz
DP 26 LH-ból egyetlen, a tíz LH Super között három hibásat találtunk
(10, illetve 30%, összesítve 20%). A kép nem rózsás ugyan, de
lényegesen szebb a múltkorinál. Menjünk azonban tovább egy lépéssel.
A DP 26 LH típusú szalagok közül az 1. és a 10. számú mintán
mértük a legnagyobb szintingadozást. Nos, ez a két darab 1982. február
16-án készült, a többi nyolc pedig 1981. február 25-én - vagyis
ezúttal a tavalyi szalagok minősége a jobb?... (Erre még
visszatérünk.) Az LH Superek mind az idén készültek, a dátum február
26. és március 1. - ezeken nem fedeztünk fel összefüggést az időpont
és a szalagegyenletesség között.
2. Relatív érzékenység (1, 10, 15kHz)
Ez tulajdonképpen az etalon-szalaghoz viszonyított
frekvencia-átvitel. Miután az előmágnesezési áram itt nem az éppen
vizsgált, hanem az etalon gyanánt szolgáló szalaghoz van beállítva, a
frekvenciagörbének nem kell megegyeznie amazéval - de egy-egy típuson
belül minden példánynak lehetőleg azonos módon kell viselkednie. A
Polimerek közül az LH Superek relatív érzékenysége nagyjából
egyenletes, két példány között legfeljebb 1 decibelnyi eltérést
tapasztaltunk - viszont most meg a DP 26 LH típussal támadtak igen
komoly bajaink! Az a bizonyos, 1. és 10. példány szélsőségesen elüt a
többi nyolctól. Egyetlen paraméter ismeretében (mégha a legfontosabbak
egyikéről van is szó) talán nem szabadna ilyen kijelentéseket tenni,
de nem hallgathatjuk el, hogy véleményünk szerint nem azonos
szalagtípusról van szó! Ilyen mértékű eltérés bármiféle szalagtípuson
belül megengedhetetlen, és hogy a számszerű adatokat szemléletessé
tegyük, egyazon diagramra, a huszonegyedikre felrajzoltattuk a két,
egymástól leginkább eltérő DP 26 LH (a 6. és a 10.)
frekvencia-jelleggörbéjét. És ezt a két szalagot azonos típusszámmal
árulják! Azonos áron!
Egyetlen esztendő túlságosan rövid idő ahhoz, hogy a Polimer
Szövetkezet ígéretei beérjenek, s mi tulajdonképpen hajlanánk is arra,
hogy türelemre intsük az Olvasókat, a vásárlókat. Hajlanánk rá - ha
egyértelmű jelét látnánk a fejlődésnek. Ámde míg az egyik szempontból
lényeges a javulás (a drop-out most "mindössze" 20 százalékos), a
másik szempontból aggasztó tapasztalatokat szereztünk. Magnószalagot
vásárolni, mint tudjuk, bizalmi kérdés - és egyelőre a legcsekélyebb
okunk sincs rá, hogy a magnósok bizalmába ajánljuk a Polimer
Szövetkezet magnószalagjait.
