Variációk egy Orionra - 2. |
(Második kiadás)
Amíg nincs a boltokban önálló teljesítményerősítő, addig
kockázatos dolog előerősítőt gyártani, és megfordítva: minek a végfok,
ha úgysem kapható hozzá külön előerősítő - s ezzel a kör bezárul.
Lássuk, hogyan tudnánk kitörni ebből az "ördögi körből".
Akár hiszitek, akár nem, néhányezer honfitársunk időközben igenis
hozzájutott egy "audiofil-színvonalú" teljesítményerősítőhöz, csak
éppen nem tud róla. Ez az elektronika ugyanis álcázva van. Tettek rá
egy csomó gombot és kapcsolót, ellátták (szerényebb minőségű)
RIAA-korrektorral és meghajtó fokozattal, és ráírták: Orion SE 260. A
gép így legalább kétszerte nagyobb a kelleténél, és gyanítható, hogy a
formaterve nem nyer nemzetközi nagydíjakat. De a lényeg mégiscsak az,
hogy a legdrágább részegysége, a végfok ugyanolyan szépen szól, mint a
Quad 405. További jó hír: fono-elektronikát is ajánlunk hozzá ebben a
lapszámunkban, habár a 102. oldalon közreadott kapcsolási rajzból
egyelőre csak a Csináld Magad mozgalom aktivistái profitálhatnak. Mi
hiányzik még egy igazi audiofil-erősítőhöz? A harmadik részegység: a
meghajtó fokozat. (Lásd erről bővebben előző számunkban: Variációk egy
Orionra.) Vajon nem lehetne-e "megúszni" ezt a közbülső elektronikát?
Az SE 260 teljesítményfokozatának bemeneti érzékenysége 750
millivolt. Ha négyszerte, azaz 12 decibellel érzékenyebb volna, akkor
már a RIAA-korrektorokról, közvetlenül is ki lehetne vezérelni. Mi
lenne, ha 12 decibellel csökkentenénk a végfok negatív
visszacsatolását, és így ugyanennyivel érzékenyebbé tennénk a gépet?!
Ez a reménysugár (látjuk ám!) élénken visszacsillog műszakilag képzett
olvasóink szemében. Ők jól tudják, hogy az a műszaki megoldás, amelyet
negatív visszacsatolásnak neveznek, "kihegyezi" ugyan a paramétereket,
például századszázalékosra csökkenti a tizedszázalékos torzítást - de
ez nemritkán a hangminőség rovására megy. Kérésünkre az Orion
tervezőmérnökei módosítottak egy végfokot, 14dB-re csökkentve az
eredetileg 26 decibeles visszacsatolást. És lám: az erősítő torzítása
ettől csak alig-alig nőtt. Bíztató előjel! A végfok tehát önmagában, a
visszacsatolás nélkül is meglehetősen stabil!
A szeánszon aztán, sajnos, minden odalett. Az új változat kutyául
szólt. Tanulság: ne higgyünk az elméleteknek. Másik tanulság: ha nem
tudjuk kikerülni a meghajtó fokozatot, akkor csinálni kell egy jobb
minőségűt, mint amilyen az SE 260-asban van. Az Orion mérnökei maguk
is gondolnak erre - csakhát jelenleg még a mini-tornyon dolgoznak; ki
tudja, mikor lesz módjuk összehozni egy audiofil gyártmányszériát,
szeparált elő- és végerősítőt...
Mindazonáltal ez az audiofil teljesítményerősítő már piacon van,
ott rejtezik az SE 260-as belsejében. Könnyen hozzáférhetővé tehetjük,
csupán építeni kell hozzá egy külön bemenetet. Ez nem kerülne többe
néhányszáz forintnál. Csak az a kérdés, hogy a zenebarátok hajlandóak
lesznek-e külön előerősítőt vásárolni, a nagy, fekete SE 260-ast pedig
(a háziasszony megkönnyebbülésére) bevágni a szekrény alá, ahonnan
semmi se látszik ki belőle, s többé már nem használni, csak végfokozat
gyanánt. Ha hajlandóak erre, akkor van értelme a MOD-nak és van
értelme egy komplett előerősítőnek is. (RIAA-korrektor plusz meghajtó
fokozat, hangerő- és balansz-szabályzó, bemeneti választókapcsoló,
ki- és bemenetek, doboz, csomagolás, szállítás, árrések... bele fog
kerülni vagy ötezer forintba.)
Ha viszont lesz a boltban komplett előerősítő, akkor előbb-utóbb
teljesítményerősítőt is fog gyártani hozzá talán az Orion. talán
valaki más. És - akkor! - esetleg ki lehet majd cserélni az SE 260-ast
egy új, még jobb, de mindenesetre praktikusabb és tetszetősebb
darabra. Ez a csere már nemigen kerülne pénzbe. Az Orion
visszavedlene komplett erősítővé; biztosan akadna rá vevő... Valahogy
így képzeljük a dolgot. Nem valami elegáns megoldás, annyi szent. Az
ördögi körből tehát egyelőre nem sikerült kitörnünk. De legalább
tágítottunk valamicskét a kör sugarán.