Hangszerviz |
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon. Minden levélre
válaszolunk,
ha nem is postafordultával. (Válaszboríték fölösleges.)
Kérjük, hogy lehetőleg géppel írjanak.
Mindazt, ami e levelekből közérdekű, továbbra is megtalálják
a Hangszerviz hasábjain. A "..." kihagyást jelöl.
Közérdekűnek ítéljük, s ezért térítés nélkül közreadjuk
Olvasóink adásvételi és cserejavaslatait ("Böngésző"),
csak ne feledjék, hogy minden ötezer forintnál
értékesebb készülékhez vámcédula szükséges:
Címünk: Hifi Magazin, Budapest 1906, Pf. 223.
Nagyhangú fogadkozásunk ellenére a HFM őszi száma másfél hónapos
késéssel jelent meg. Nem mi tehetünk róla, hanem egy törött nyomdagép,
de minthogy ez utóbbi nem tud beszélni, helyette ismét mi
kényszerülünk elnézést kérni Olvasóinktól. Mit fogadhatnánk meg ezek
után? Legfeljebb azt, hogy többé nem fogadkozunk...
Ezt a rovatunkat egyébként szeptember 27-én zártuk (még az őszi
szám megjelenése előtt, tehát nem várhattuk meg a legfrissebb postát).
Következő lapzártánkat valamikor februárban tartjuk, és a magazin
várhatóan májusban jelenik meg legközelebb. A régebbi lapszámok közül
e pillanatban a 6-8. kapható még a Lapkiadó Vállalat újságüzletében, a
Thököly út 21. szám alatt.
Mérőszalag
Bejczi Sándor
Budapest, Sallai Imre u. 1/b, 1225
...Éppen a napokban csaptam le héjaként a 7. számú HFM-re. (No meg
előtte többre is.) Remegő térdekkel silabizáltam
magnószalagtesztjüket. Csodás volt.
Egyetértünk. A Polimer szalagok LEHETNÉNEK kitűnőek, ámde mely
kifürkészhetetlen akarata a kegyetlen végzetnek: nem azok. Most
diplomatikus próbáltam lenni, elkerülendő ama jelzőt, melyet levélben
kultúrember nem használ, vagyishogy... A felelősségen lehet
vitatkozni, BASF kontra Polimer, csak még abban kellene valahogy
megállapodni, hogy ezek után mikor lesz nálunk használható
magnószalag.
De más most az én bajom! A Mérőszalag!!! (Bezugsband). Van
egyáltalán ilyen!? És ha van, hol!?...
Miután évek óta kergetem széltében-hosszában széles e világon,
kezdem gyanítani, tán csak a mesében van ilyen tünemény... Nem
siránkoznék én, csak tetszik tudni, az olyan édes, amikor az összes
idevonatkozó szakirodalom úgy emlegeti a mérőszalagot, mint valamely
gyomnövényt, melyet az egyszerű és ártatlan halandó csak úgy
felszedeget az árokszélről marokszám...
A dolog azért is bánt, mert a magnóimon legalább decibelskálás
kijelzők vannak, s így még a magamfajta csőringer is el tudná végezni
legalább a legalapvetőbb összehasonlító jellegű szalag- és
magnóméréseket. Egyszóval, igen tisztelt HFM! Miféle istencsudája az a
mérőszalag? Létezik-e valójában, s ha igen, hozzájuthat-e felnőtt,
büntetlen előéletű, katonaviselt magyar állampolgár - vagy csak az
istenek kiválasztottjai?
Nem, a mérőszalag nem lidércfény, nem tündérmese, nem bíborszínű
virág - a mérőszalag igenis létezik. Olyannyira, hogy csaknem egy
nagyságrenddel drágább a közönséges magnószalagnál. (Devizában
számolunk, persze.) És külön-külön kell belőle vásárolni vasoxidhoz,
meg krómdioxidhoz, meg 9,5cm/s-ra, meg 19-re, meg
Dolby-kalibrálásra... És hogy valami vidítót is mondjunk: rendkívül
könnyű tönkretenni.
Sendust
Bottfai Pál
Budapest IX., Ernő u. 32., 1096
Hiányoltam többször, hogy miközben magnókat tesztelnek, nem írnak
a beépített fejek élettartamáról. A legutóbbi számukban, miközben az
AKAI CS-M3-at vesézik, ilyet írnak: "a beépített Sendust fejek
remélhetőleg hosszabb élettartamúak lesznek, mint a normál fejek". Hát
ez késztetett engem írásra. Számomra a leglényegesebb egy magnónál,
hogy hány üzemórát garantál a cég a beépített fejekre. Ha már ilyen
mindenre kiterjedő műszeres vizsgálatokat tartanak, nem ártana
megérdeklődni a cégtől vagy más forrásból ezt az adatot is, annál is
inkább, mivel a nálunk kapható Akai-Videoton toronyban levő deck-ben
is Sendust fejek vannak...
Nem feledékenységből hallgattunk a magnófejek élettartamáról.
Nincsenek egyértelmű és megbízható adataink. Már csak azért sincsenek,
mert itt nem csupán különleges anyagokról és fejgyártó technológiákról
van szó. A különféle kazetta-gyártmányok nem egyformán koptatják a
magnófejet. (Előfordul, hogy a kis filclapocskát sokszorosan nagyobb
erővel nyomják a fejre, semmint ez megengedhető volna.) Mindazonáltal
mi is úgy gondoljuk, hogy az Orion, Technics, Pioneer, Akai kazettás
magnók kombinált feje legalább néhányezer üzemórát kibír.
Ellentmondás
Nagy László
Székesfehérvár, Landler J. u. 24.,
Eddig tartózkodtam attól, hogy tollat ragadjak, legutóbbi
számukban azonban újra felfedeztem azt az ellentmondást, amelyet már
előző számaikban is konstatáltam. A kazettás deckek mérésérőt van szó.
Önök például az Akai CSM 3 típusú magnó torzítását 1kHz-en 0dB-en
0,2%-ra mérték vasoxidos jelhordozóval - ez meglehetősen jó érték,
olyannyira, hogy kétkedve kell fogadjam, hiszen ugyanez a gép metál
kazettával 0,6-0,7%-ot torzít. Márpedig a vasoxidos kazetta jóval
meredekebb korrekciót igényel, mint a metál, és ez viszont
egyértelműen nagyobb torzítást jelent. Lehet, hogy a magnó nem ehhez a
metál kazettához volt beállítva és ez is lehet az oka például a gyenge
frekvencia-átvitelnek, de akkor mi értelme a gyári adatok ilyen módon
történő ellenőrzésének?...
Nem a mi adattáblázatunkban van az ellentmondás: maga a
magnótechnika az, ami ellentmondásos. Csupa-csupa kompromisszum az
egész! A paraméterek gyakran egymás ellen dolgoznak (bővebbet erről
ebben a számunkban, Mit mérünk a magnón cím alatt). A vasoxid szalag,
bizony, általában kevésbé torzít a másik kettőnél. Ezzel szemben a
króm kevésbé zajos, a metált pedig jobban ki lehet vezérelni a
magastartományban. Milyen kár, hogy nem használhatjuk egyszerre mind a
hármat! A gyárak mindenesetre szeretik úgy specifikálni magnóikat,
mintha a vásárló egyszerre használhatná mind a három kazettatípust...
Orister
Karakas András tanár
Berettyóújfalu, Honvéd u. 7. I/4., 4100
Kedves Dankó Emil!
A nagy tervezgetés közepette elfogytak a Merkury rádiók, maradtak
az Oristerek, amikről mindig is tudtam, hogy nem jók. Az Ön
modifikálási javaslata azonban hitet adott egy merész húzásra, és
megvettem az erősítőt... Arra azonban még álmomban sem gondoltam, hogy
ilyen csúnya dolgok vannak a fekete dobozban. Neki a "mod"-nak.
Panelbemérés, 4 órai nagy odafigyelés, várakozás... Egyből szólni fog,
vagy hibáztunk valahol?
Nos! Elsőre hibátlanul! Mérések: jó! Rohanás haza, elő a régi
felvétellel, mellé pedig ugyanazt, de már a "férfias" Oristerrel. Hát,
ha van hangzásbeli különbség, itt aztán volt! Nem akartam hinni a
fülemnek!
Van azonban egy probléma. Egy magas sziszegő-sustorgó hang kíséri
főleg a lemezjátszóról felvett számokat. A rádióból felvetteket
kevésbé. A régebbi felvételeknél a zaj nem annyira feltűnő az
elmosódott, tompa hangzás miatt. Ha van válasz: köszönöm.
Befejezvén, csak gratulálni tudok többedmagammal együtt!
Nagyon örülünk, hogy bevált a MOD. A zajnak valóban csak a
nagyszintű bemeneteken kellett csökkennie, fono-előerősítő üzemmódban
viszont már nem. Ezen, sajnos, sokat már nem lehet segíteni -
legalábbis emiatt már nem érdemes belefogni egy újabb (bizonytalan
kimenetelű) módosításba. Ezzel a bemenő egységgel, ami az Oristerben
van, nagyon nehéz volna tovább redukálni a készülék zaját.
*
A 9. szám Oda-visszaforgató könyvében szóba került Horváth Iván
neve, illetve az ő két számmal ezelőtti Hungarohang-recenziója. H. I.
kezdetben nem kívánt beleszólni a vitába, de később úgy érezte, mégis
volna hozzáfűzni valója - amit alább készséggel közreadunk:
Dr. Nádori Péter, az MHV osztályvezetője lekötelező udvariassággal
"mégis komoly és sok tekintetben megszívlelendő" írásnak minősíti
Hungarohang című cikkemet. Különösen nagy örömet szerez azzal, hogy
kilátásba helyezi: az általam bírált Kocsis-lemez felvételéből új
préselés készül. Ugyanakkor "eléggé súlyos tévedésben" marasztal el,
nevezetesen, hogy azonosítom a piano/forte és az adagio/allegro
fogalompárokat. Írásomat újraolvasva nem találom benne ezt az
azonosítást. Lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam, de tudjuk, nincs
olyan szöveg, mely ne adna lehetőséget félreértésre. Nádori dr. az
illendőség kedvéért mégiscsak feltételezhette volna, hogy általam
ismert jelentésű szavakat használok. Bartók keserű viccének ("adagio
barbaro") idézésével azt kívántam bizonyítani, hogy a komponista
jelentést tulajdonított a mű címének. Jómagam viszont - ez szövegemből
bizonyára kiderül - kizárólag a "barbaro" szó jelentését bátorkodtam
nemcsak ritmikai, hanem dinamikai utasítás gyanánt is értelmezni.
*
Profi prospektus
Igazán gyönyörű kiadvány - ilyet eddig csak nyugati cégektől
láttunk! Ez a füzet azonban tagadhatatlanul magyar: "Videoton magazin"
a címe. Az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat (az IPV) adta
ki, a Videoton gyár megbízásából, és el kell ismernünk, kitűnő munkát
végzett. A papír elsőosztályú, csak úgy villódznak rajta a
szebbnél-szebb színes fotók a készülékekről, a gyártósorokról, a
tervezőkről, a zenehallgató vásárlóközönségről - és tipográfiájában
mégis példás rend uralkodik. Egyszóval, minden tekintetben
professzionista prospektus.
Csak egy, csak egy oldalt kellett volna elhagyni a Videoton
magazinból. A fénykép, amelyet mi is átvettünk, ezt a címet viseli:
Koncertterem - magánhasználatra; vagyis a hifi lényegét kívánja
érzékeltetni az olvasóval. "A szoprán énekhang balról jön... a
zongoraszóló jobbról zeng... s a kórus mintha velünk szemben
sorakozott volna föl." Sajnos, a kép tanúsága szerint a szoprán néma
marad, a zongoraszóló sehonnan sem zeng, hasonlóképpen a kórus is a
távolmaradásával tüntet, lévén ez az együttes egy vonószenekar,
amelyet csak egy-két más hangszerű zenész egészít ki. Tévedés kizárva.
A fényképet ugyanis mi közöltük annakidején, a Hifi Magazin 6.
számában, a Vonósszerenád kettes számrendszerben című cikk
illusztrációjaképpen. A fotót Haris László készítette. Ezt azonban nem
nekünk, hanem az IPV-nek illett volna odaírnia a kép alá, az egyébként
valóban profi prospektusban.
Szeánszok
Takács Jenő
Tatabánya, Pf. 345., 2800
Szeretném két dologról meggyőzni Önöket.
1. Alkalmam volt meghallgatni egy Akai GX-4000-es magnót,
véleményem szerint reális körülmények között (LN 150-7). Ne
haragudjanak meg, de nem tudom, Önök hogyan tudták 19-es sebességen
szoros versenyben tartani a Revox B-77-tel, mert szerintem az Akai
elviselhetetlen és használhatatlan. Komolyzenei programokon az
elektromos és mechanikai zaj, valamint a mélyfrekvenciás áthallás az
elfogadható minimális szintet sem éri el. Lemezjátszón futó lemezhez
képest még a felvevő erősítő is zajos (Line), míg Önök annak idején
éppen az alacsony zaj (?) és kiváló hangminősége miatt ajánlották.
Ezek után a magnó hangja nem vitatéma.
2. A Technics MC 310-zel kapcsolatban: nem tudom elképzelni, hogy
az Önök által is lineárisnak (ha nem a leglineárisabbnak!) mért
átvitelű pick-up "feltűnő" basszushiányban szenved. Feltételezésem:
mivel már hallottam arról az érdekes dologról, hogy az Ortofonok a
saját trafójukról szebben szólnak, valamint a frekvencia-átvitelük is
lineárisabb, elképzelhető, hogy az MC 310 nem tudta kifutni magát
(illesztési probléma?). Ezért elhamarkodottnak tartom véleményüket,
annál is inkább, mert az én berendezésemen (mérőlemezen is - dhfi-2)
erről szó nincs... A GX-4000-et, valamint az MC 310-et a következő
berendezésen hallgattuk meg: Technics SL-1100A lemezjátszó, Nagaoka
MC-kábel, Fisher CC-3000 előerősítő (MC-headamp 22 ohm), Luxman 505
végerősítő (utánépítés, mod.), Altec Lansing Model 5 hangfalak,
Nakamichi 480 kazettás deck.
Megítélésünk szerint Olvasónk egy hibás Akait hallgatott. Mi
jónéhány darabbal kísérleteztünk már, és ennyire kirívó hibákat
egyiken sem tapasztaltunk. Ezenkívül, ha jól vesszük ki a levélből:
komolyzenén vetették össze a két gépet, és ez Természetszerűleg sokkal
keményebb próbatétel, mint a popzenei műsor. 1. számunk szeánszában
azt írtuk: "egy Karajan-felvétel félpercen belül a Revox javára
döntött, viszont popzenén nem éreztük nagy megalkuvásnak az Akait."
Aztán: "jobb kontrollberendezés ismét csak a Revox előnyére vezetne,
ennek azonban nézetünk szerint nincs jelentősége az Akai-tulajdonosok
szempontjából". Mint megírtuk, JBL-t használtunk, és azt írtuk róla,
hogy "el tudnánk képzelni korrektebb lehallgatóberendezést". Spendoron
a különbség tényleg jóval nagyobb. De hány Akai-tulajdonosnak van
JBL-je, Spendorja vagy Altec-je?
A Technicset mi bizony basszusszegénynek hallottuk az Ortofon MC
30-hoz képest, márpedig az az MC 30-sal sokkal jobb basszusú
hangszedőkkel is találkoztunk már. Kétségtelen tény azonban, hogy
módosulhat a hangkép, ha a Technics-hangszedőt egy kifejezetten neki
szánt illesztőegységgel használjuk. Megintcsak emlékeztetjük
Olvasónkat: cikkünkben mi célozgattunk is erre! A dolognak egyébként
utána fogunk járni. Közvetlenül lapzárta előtt kölcsönkaptuk a
Technics SC7-300 MC head amp (előelőerősítő) mintapéldányát. Még sokat
kell játszadoznunk vele, mielőtt megítélhetnénk, de első benyomásaink
szerint maga az Ortofon MC 30 pickup is jobb véleménnyel van erről a
kis elektronikáról, mint a saját méregdrága trafójáról...
Hangsúlyozni szeretnénk, hogy örülünk a visszajelzésnek, annak,
hogy Olvasóink megosztják velünk információikat, tapasztalataikat.
Mert minél drágább egy készülék, annál nehezebb a "helyére tenni",
felelősséggel elbírálni.
Szubjektív objektivitás
Baricza Dénes
Bp. Tompa u. 14., 1094
Egyetemista vagyok, a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki
karán tanulok... Nekem nagyon tetszik a HFM hangvétele, modora, de
azért van egy-két kérdés, amiben nem értek egyet, illetve azt hiszem,
jól jön egy kis jószáradékú tanács. (Ez túl nagyképűre sikerült.)
Szóval, a hangdoboz-mérésekre gondolok. Rendkívül szubjektív
dolog! (Nem, nem tévedés, szubjektívet mondtam.) Önök, mint a
nagytöbbség, úgy mérik a "ládákat", hogy a mérőmikrofont a doboz
szimmetriatengelyében helyezik el, valamelyik hangszóró
középvonalában, attól 1m távolságban. (Rosszabb esetben a doboz
geometriai középpontjától 1m-re.)
Nos, itt az első óriási hiba!
Tudott dolog, hogy a többutas dobozoknál a keresztezési
frekvenciá(k)on kioltás keletkezik a ládától bizonyos távolságban. (A
hangszórók ellenfázisban működnek.) Tehát ha a mérőmikrofont egy
kétutas doboznál úgy helyezik el, hogy a magas, illetve a mély hangok
nem egyforma utat tesznek meg - például a magas tengelyében -, akkor
még egy viszonylag jó dobozról is olyasmi görbét kapnak, mint Önök a
Spendorról. Nekem van a BC1-ről eredeti, gyári prospektusom. Persze,
biztosan van Önöknek is. Nem csodálkoztak, micsoda különbség van a két
görbe között? (Persze, tudom, a gyári adatlap mindig hazudik. Csakhogy
a Hi-Fi News & RR csaknem pontosan ugyanilyen görbét mért! Hogy miért?
Mert máshová tették a mikrofont!) Hát ennyit érnek az ilyen mérések. A
HFN & RR görbéjén 3kHz-en és 13kHz-en, a keresztezési frekvenciákon,
közel sincs akkora "gödör", mint a HFM-én. Mellesleg ők a mikrofont
nem a geometriai középpontba tették! A két görbe ég és föld.
Aztán az úgynevezett süketszoba. Még egy jó süketszobában is a
szobát mérjük, nem a hangszórót. Például ahogy növeljük az 1m-es
mikrofontávolságot, egyre szebb lesz a görbe. (Jó szoba esetén.) A
hangsugárzás jobban szét tud terülni, kisebb a valószínűsége, hogy a
mérőhelyen kioltási pont van.
Harmadszor a doboz magassága. Ennek a szerepe még süketszoba
esetén is óriási! Hát még lakószobában! A padlóról visszaverődő
hanghullámok elsősorban a mélytartományban okoznak kioltást.
Kísérletet végeztek arról, mennyit befolyásol a doboz magassága a
talajtól a frekvencia-görbén. (HFN & RR, 1971. szeptember.) 80cm
magasságról indultak, itt a görbe már 110Hz-en 3dB-t esett. A
legnagyobb magasság, amíg elmentek, 3m volt, a görbe alja itt 50Hz-re
tolódott le! A cikk szerzője azoknak, akik még jobbat akarnak, azt
tanácsolja, forduljanak magasépítő-kivitelezőhöz.
Mindezt csak azért mondtam el, hogy érzékeltessem, mennyire nincs
értelme az ilyen méréseknek. (Ezzel a véleményemmel nem állok
egyedül.) Nem lehet azonos körülményeket biztosítani a hangdobozoknak.
Márpedig akkor "nem ér a nevem", ahogy Önök mondják. Nem is lehet
azonos körülményeket biztosítani, hiszen mindegyik doboz más
felépítésű, és ezt figyelembe kellene venni. Ezzel a kör bezárul.
Biztos vagyok benne, hogy például a HS 500-asból valami hasonló
görbét lehetne kicsikarni, mint ami az előlapján díszeleg. Lehet, hogy
fel kéne vinni a Hűvösvölgybe, fel kellene lógatni egy fára a föld
felett 14,53m magasan, a tetejére kakukkfüvet kellene szórni, és egy
"speciális" mérőmikrofont (esetleg Orion-gyártmányt) 23 fokkal kelet
felé megdönteni. Fáradozásunk gyümölcse valószínűleg nem maradna el.
Véleményem szerint hasonló a helyzet, mint a hangszedőknél.
Meghallgatással kell eldönteni a minőséget. Egy-két szépgörbéjű
hangdoboz biztosan vereséget szenvedne például egy előnytelenül mért
Spendortól. Hát akkor meg mit ér az egész?
Várom válaszukat.
Isten őrizz, hogy nagyképűnek merjük nevezni Olvasónk
jótanácsait... de ha már ő maga is annak mondja, ne vitatkozzunk vele.
Legalábbis erről ne. A többiről viszont annál inkább.
Olvasónk értelmetlennek nevezi a hangsugárzók műszeres tesztjét.
Ha igaza van, akkor a gyárakban a tervezők, ők vajon hogyan dolgoznak?
Megvárják, míg rájuk jön az ihlet, és a pillanatnyi impressziók
sugallatára állítják össze a legújabb konstrukciót? Vagy pedig
bemennek a süketszobába és felállítják a mérőmikrofont? Tudniillik ők
se tehetnek mást. Elképzelhető, hogy Olvasónk szerint - aki, mint
írja, véleményével nem áll egyedül (bár aligha a Műszaki Egyetem
hallgatóira és előadóira gondolt) - "Quod licet Jovi, non licet bovi",
azaz amit szabad a konstruktőrnek, nem szabad az ellenőrnek? Nem
valami demokratikus nézet.
Amit Olvasónk a mérés szubjektivitásáról ír, az nem egyéb, mint
játék a szavakkal. A szubjektivitás minden (gondolkodó) ember
munkájában jelen van. A mi szubjektivitásunk abban áll, hogy többféle,
módszer közül kiválasztjuk a szerintünk legjobbat, legalkalmasabbat.
És ezzel vége szakad bármiféle szubjektivitásnak, hiszen minden egyes
hangdobozt következetesen ugyanúgy mérünk. Az általunk tesztelt
hangdobozok tehát közös nevezőre hozhatók egymással - de nem
feltétlenül a mások által tesztelt példányokkal.
"Első óriási hibánkban" tökéletesen vétlenek vagyunk, ugyanis -
ellentétben Olvasónk magabiztos föltételezésével - mi nem a doboz
szimmetriatengelyében mérjük a hangsugárzókat. Módszerünk: addig
keresgélünk a mérőmikrofonnal a szokásos 1 méteres távolságban, amíg
meg nem találjuk azt a pontot (Sweet spot, "édes pont", mondja az
angol), amelyben a legegyenletesebb görbét mérhetjük. A Spendoron,
legalábbis a mi példányunkon, ez a pont (csaknem) a doboz
középvonalába esett, ennyi az egész. Mellesleg, a görbe valóban eltér
valamelyest a gyári görbétől, de például megközelíti azt, amit Colloms
mért a Hi-Fi Choice-ban: az átmeneti frekvenciák beszakadása ott is
kitűnően látszik. Szó sincs "ég és föld különbségről", a BC1 görbéje
bármelyik tesztlapon ±3 decibelen belül marad. (Erről még lesz szó
ebben a számunkban).
A "Sweet spot"-ban felvett görbe a legjobb oldaláról (valójában:
szemből) mutatja be a hangsugárzót. Azt a hangképet modellezi,
amelyre a zenehallgató csakis akkor számíthat, ha egyesegyedül van a
szobájában, s ott is éppen a sztereó székben, azaz a két hangsugárzó
fókuszában ül. Nyilván modelleznünk kell a rosszabb, illetve a
legrosszabb helyzetet is. Ezekről ad tájékoztatást régebbi
gyakorlatunkban a köralakú polárdiagram, újabban pedig a két,
oldalnézetben (20 és 40 fokban) felvett görbe. Nota bene: az utóbbiak
csodálatosan kimutatják a keresztezési pontokat is...
Demagóg dolog úgy fogalmazni, hogy a süketszobában is a szobát
mérjük, nem a hangsugárzót. Az átlagos süketszoba (például a miénk)
200Hz alatt nem ad realisztikus eredményt, dehát ezt is annyiszor
megírtuk már! (Csodálkozunk is, hogy Olvasónk erről nem tett említést,
mert ha valaki a Hifi Magazinnal vitatkozik, akkor illik elolvasnia
legalább a Hifi Magazint.) Ezért kell kiegészíteni a mérést az
úgynevezett közeltéri görbével, amely (szerintünk) jól modellezi azt
is, amit az elméleti számítások sejttetnek, és azt is, amit a
lakószobában hallhatunk. Sőt, mélyfrekvenciákon a süketszoba egyébként
is jól modellezi a közönséges lakószobát. De mit modellez az, aki
három méter magasságban méri a hangsugárzókat?
A Spendor BC1-nek különféle magazinokban látható görbéi
meglehetősen közel állnak egymáshoz; lényegesen közelebb, mint az
általunk mért hazai hangdobozok görbéihez. Olvasónk azt írja: "biztos
vagyok benne, hogy a HS 500-asból is hasonló görbét lehetne
kicsikarni, mint ami az előlapján díszeleg". Mi mindent megtettünk -
és mégsem sikerült. Komoly hálára kötelez bennünket, aki tudatja
velünk, melyik - többé-kevésbé és reprodukálható - méréstípussal
rajzoltathatnánk fel a HS 500-asról az előlapján látható
nonszensz-görbét. Mérnök jelölt Olvasónknak pedig azt javasoljuk,
gondolkodjék el az alábbi, az övéhez hasonlóan megalapozott
kijelentésen:
"Biztos vagyok benne, hogy 1435,68 méter magasságban, földkörüli
pályán egy pár rendőrcsizma kering - csak persze meg kell tudni
keresni."
Kivezérlés
Lengyel László
Bp., Titó u. 4. III/15., 1045
A minap a Magyar Rádió 3. műsorán a Sztereó kívánságműsort
hallgattam. Az egyik hallgató 20-20 másodperces, 10kHz-es 100%-os
jelet szeretett volna hallani, külön a jobb és a bal csatornán, hogy
be tudja állítani házilag épített rádiójának sztereó dekóderét. A
műsorvezető valamilyen szakember véleményét kérte, aki kifejtette,
hogy mivel a rádióműsorok zöme magnóról szól, ezt a kérést nem tudják
teljesíteni, mert "a magnószalagok nem viselik el 10kHz-en az ilyen
magas kivezérlést". Én nem vagyok szakember, de több helyen (például a
HFM-ben is) olvastam, hallottam, hogy az orsós magnók szinte minden
paraméterben legyőzik a kazettásokat, így a magasabb frekvenciájú
kivezérlésben is. A HFM 4. számában a Pioneer CT-F1250-es kazettás
magnó mérésekor megadták, hogyan viselkedik ez a magnó 0 decibel
kivezérlésen. Ha jól olvasom le, metál szalagon 10kHz-en még 0,5
decibeles esés is alig van. Ezek szerint ezt egy stúdiómagnónak még
ennél is jobban kell tudnia. Kérem Önöket, hogy ha valamit
félreértelmeztem, magyarázzák meg.
A Pioneer, metál szalaggal, valóban kifogástalanul hozta a
10kHz-es jelet - csak ezután kezdett esni a görbéje. Összehasonlításul
elég megnézni a 9. szám Revox-cikkét: a nagy sebességgel futó nagy
orsós magnók görbéje 0 decibel kivezérléssel még 20kHz környékén is
lineáris lehet. És a stúdiómagnók ugyanígy dolgoznak; sőt, elvben még
jobban is.
Habár az Ön által említett rádióműsort nem hallottuk, gyanítjuk,
hogy inkább maguknak az URH-adóknak a kivezérelhetőségéről van szó.
Mivel a műsort meglehetős magashang-emeléssel sugározzák (a
vevőkészülékek pedig ennek megfelelően, tükörképszerűen magasat
vágnak!), az URH-adókat magasabb frekvenciákon nem lehet annyira
kivezérelni, mint a középtartományban. Az áthallásba azonban már
valóban beleszólnak a stúdiómagnók is. Magasabb frekvencián ugyanis
már ezeknek sem jobb az áthallásuk, mint a jóminőségű, korszerű
sztereó dekódereké. Így aztán érthető, hogy pontos mérés alapjául nem
szolgálhatnak.
Orto-fontolgatások
Tóth Rudolf
Bp., Ottó u. 10. X. 43., 1108
...A demó-lemezekről olvasottakra emlékezve megörültem, mikor a
Kálvin téri Áruházban megláttam egy Ortofon Test Record feliratú
hanglemezt. Bár kissé sokalltam az árát, a 750 forintot, jó vagy talán
rossz szokásomhoz híven meghallgatás nélkül megvásároltam. Otthoni
lehallgatáskor a következőket találtam:
TC 3000. Első oldal: 1 sec. mérőjel; halk, számomra ismeretlen
rendeltetésű zaj; 8 sec. mérőjel; 4 sec. mérőjel. Második oldal:
ugyanez. Kérdéseim: mi a véleményük a lemez áráról? És mire
használható egyáltalán?
Szent Kleofás! Önnek tévedésből a TC 3000 tesztkomputerhez való
mérőlemezt adták el! A TC 3000-ről a HFM 6. számában látható egy
színes hirdetés. Ezt a gépet kiskereskedőknek szánták, magánember
semmire se megy vele; ugyanez vonatkozik a készülék mérőlemezére is.
Akinek ilyen példány jutott, szaladjon, és gyorsan cseréltesse vissza
a boltban!
(Budapesti olvasó, teljes címmel)
...És még mindig a témánál maradva: megtudtam, hogy az Ortofon
lemez a nyugat-európai boltokban átlagosan 15 márkába kerül...
Akárhogy is számolunk, azért a két-háromszoros ár egy kicsit sok. Azt
hiszem, a RAMOVILL ezt az árat csak konkurens hiányában engedheti meg
magának. Szóval: szerintem nem ez a lemez a "best buy". Erre biztosan
azt mondják majd: örüljek, hogy egyáltalán van ilyen lemez a hazai
boltokban; akinek drága, ne vegye meg. Erről ennyit...
Olvasónkat rosszul informálták: az Ortofon (demó- és) tesztlemez
nemhogy nem olcsóbb, hanem jóval drágább a közönséges nyugati
lemezeknél. Az NSZK-beli árát nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy
Angliában - ahol pedig szerényebbek az árak! - 8 fontsterlingért
árusítják a második Ortofon-albumot, tehát azt a kiadványt, amelyért
itthon 560 forintot kér a RAMOVILL. Szolgáljon bizonyíték gyanánt a
Hi-Fi Answers júniusi számából kitépett cetli. Szóval, nem éppen nagy
üzlet az egész. Az igazi "best buy" természetesen szerintünk sem az
Ortofon, hanem az a demonstrációs és tesztlemez, amellyel, sajnos,
egyelőre adósunk még a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat.
10.000.000
Az újságírói tájékozatlanság mindig bosszantó. Hát még, ha korgó
gyomrú embereket keres fel a riporter azzal a meglepő hírrel, hogy ők
tulajdonképpen nemcsak hogy nem éheznek, hanem úgyszólván degeszre
zabálják magukat... Ez a gasztronómiai hasonlat nem durvább annál az
interjúnál, amely a Magyar Nemzet kulturális rovatában jelent meg,
Zenei ritkaságok boltja címmel (1982. augusztus 14-én, "-zi"
aláírással).
Arról tudósítanak itt bennünket, hogy újra megnyílt a Múzeum
köríti zenei antikvárium és hogy kottákon és zenepedagógiai munkákon
kívül hanglemezeket is tart. Az újságíró megkérdi a boltvezetőt:
"milyen ritkaságokat kínálnak?" A válaszból megtudjuk, hogy a popzene
kedvelői "tucatjával vitték" a cikkíró által Bombay-nak keresztelt
Goombay Dance Band, illetve Johnny Cash lemezét, "olyannyira, hogy ez
utóbbi már nálunk is felkerült a hiánycikkek listájára" - Teccik
érteni? Már nálunk is. Nemde, abszurd dolog, hogy akadjon olyan
nyugati poplemez, amellyel MÉG a Múzeum körúti zenei antikvárium sem
szolgálhat?!
És most következik az a kérdés, amelyet még egy Arany Kakadu
Díjjal sem lehet méltóképpen honorálni. Csupa nagybetűvel szedjük,
hogy jobban kidomborodjék az eszmei mondanivalója (és a
magyartalansága):
- MINDEN VÁSÁRLÓI KÍVÁNSÁGOT TUDTAK TELJESÍTENI?
Csak aki most érkezett a hathúszassal, de nem a személyvonattal
Bikkmakkfalváról, hanem a hathúszas űrhajóval egy idegen bolygóról -
csak az tehet fel ilyen kérdést egy olyan országban, amelyben ma már
sok mindenből vásárolhatunk ugyan, de semmiből sem olyan kevéssé, mint
éppen a nyugati hanglemezekből. Hallgassuk meg a választ is, az is
frappáns:
- BÁR KÉSZLETÜNK A TÍZMILLIÓ FORINTOT IS MEGHALADJA, CSODÁRA MI
SEM VAGYUNK KÉPESEK...
Az embernek az a kényszerképzete támad, hogy a boltvezető meg a
riporter szerint ez a tízmillió forint valamiféle összegnek
tekintendő... Magánkasszában, persze, az is volna - de az ország, sőt
(mint a cikkből megtudtuk, Közép-Európa) legnagyobb zenei
antikváriumában?... Hadd emlékeztessük a magasröptű beszélgetés
résztvevőit arra, hogy Magyarország lakosainak száma úgy nagyjából
éppen tízmillió, tehát aki világéletében lógott a számtanóráról, még
az is könnyedén kiszámolhatja, hogy Közép-Európa legnagyobb zenei
antikváriumának árukészletéből minden magyarra 1, azaz egy, forint
(100 fillér) esik. Hadd tájékoztassuk a riportert arról is, hogy
egyetlen nyugati hanglemez 3-400 forintba kerül. Dollárban. Minden
józan ember belátja, hogy hazánk erre a célra nem adhat ki devizát -
de minek azt a látszatot kelteni, mintha dúskálnánk a
ritkábbnál-ritkább nyugati hanglemezekben? Jó vicc.
Sőt: kabarétréfa. A kispénzű öreg gavallér (Feleki Kamill
játszotta!) azt mondja imádottjának: "Mancika, jöjjön velem a
cukrászdába, és ott öt forintért annyi krémest ehet, amennyi csak
Magába fér."