Audio-kultúra

        Három  év,  tíz lapszám. Jubileumnak kevés, de talán egy évkönyvet
    megérne a dolog; mondjuk, egy gyűjteményt a Hifi Magazin összes eddigi
    szubjektív  tesztjéből,  esetleg cikkeiből... nem is annyira hifisták,
    mint   inkább  a  kívülállók  számára?...  Egyelőre  folytatjuk,  ahol
    abbahagytuk.  Csak  előbb  egy  kis  számvetést  teszünk: megpróbáljuk
    megkeresni  lapunk  helyét  a  szórakoztató  elektronika  félelmetesen
    nagy és bonyolult világában. Mint folyóiratnak természetesen a nyugati
    magazinokhoz  kell  mérnünk  magunkat  -  de nyilvánvaló, hogy másféle
    újság születik ott, ahol tucatnyi féle hifi-lánc kapható az átlagember
    egyhavi  fizetéséért  -  és  ott,  ahol  már  annak is örülni kell, ha
    egyáltalán  kapható  valamiféle korszerűbb zenereprodukáló berendezés,
    mégha a fél vagy akár a teljes évi jövedelmünkkel fizetünk is érte.
        Az előbbi újságtól azt várja a közönsége, hogy segítsen megtalálni
    minden  készülékek  legjobbikát. (Esetleg egy-egy árkategórián belül.)
    Nehéz  ügy,  ugyanis  a  hifi-technika  inkább  csak kompromisszumokat
    produkál:    jobbakat   vagy   rosszabbakat,   vegyesen.   Évről-évről
    csapatostul  kerülnek  forgalomba  a mind újabb készülékek, miközben a
    régiek  sem  avulnak  el:  tessék  minduntalan egymáshoz mérni őket! A
    bőség zavara ez - de azért mégiscsak zavar a javából.
        És a magyar újságnak, a Hifi Magazinnak vajon mi lehet a feladata?
    Hogy  megmentse  olvasóit  a  bőség  zavarától?  (A  krákogást kéretik
    abbahagyni.)  Bármennyire  savanyú  is  a  szőlő,  egy  biztos: nekünk
    könnyebb  a  feladatunk,  még  az  etalonokat  keresve  is  csak véges
    mennyiségű  készüléket  kell  megvizsgálnunk, a tulajdonképpeni célunk
    pedig  nem  más,  mint  hogy  végre  találjunk  a  magyar vevő számára
    egyetlen  olyan  hifi  berendezést,  amelyen  úgy  szólal  meg a zene,
    ahogyan  ezt  ennyi  pénzért  (mindenki tudja, mennyiért) elvárhatunk.
    Ehhez  ingyen  és  bérmentve rendelkezésünkre áll a nyugati sajtó több
    évtizedes  tapasztalata. Szóval, ha úgy tetszik, mi vagyunk a könnyebb
    helyzetben.  Mi  - mármint a Hifi Magazin. Olvasóinkra, sajnos, ez nem
    vonatkozik.
        A   jelek  mindazonáltal  bíztatóak.  Az  utóbbi  időkben  egészen
    hasznavehető  masinákat  kalapáltak  össze Magyarországon. És némelyik
    gyár   még   akkor   sem   húzta   fel  az  orrát,  ha  házikoncertjét
    elmarasztalták  a  hifi-kritikusok:  legközelebb megpróbált szebbhangú
    "hangszereket"  készíteni...  Csak  gondolatkísérletnek  ajánljuk,  de
    bárki  elvégezheti: állítsunk össze egy hifi-berendezést a három évvel
    ezelőtti  és  egy  másikat a mai készülékekből, (közéjük értve a külön
    kapható  MC  hangszedőket).  A  különbséget  Kocsis  Zoltán  se  tudná
    lezongorázni!
        Most  már  csak  az a kérdés, mi köze mindehhez a Hifi Magazinnak,
    amely  nem  konstruál,  nem gyárt és nem importál semmit. A hajnal nem
    attól  kezd  hasadni, hogy kukorékolnak a kakasok. Mindazonáltal mi is
    igyekeztünk minél nagyobbakat kukorékolni.