MOD: A módosítás kockázatai |
Csaknem két éve már, hogy 3. számunkban megindítottuk a MOD
rovatot, amelyben a gyári készülékek módosításával foglalkozunk.
Indítékainkat aligha kell felsorolnunk, hiszen mindenki tudja, hogy a
legtöbb bolti masina vagy nem szól olyan jól, ahogyan szólhatna, vagy
pedig a tervezők "kispóroltak" a gépből egy-egy fontos szolgáltatást,
funkciót, és ezt pótolni kellene. Bizonyítják ezt Olvasóink levelei,
amelyben újabb tanácsokat kérnek, vagy éppenséggel ők ajánlanak -
gyakran ígéretes - módosításokat Annak idején nem határoztuk meg
pontosan, hogy tulajdonképpen mire is vállalkozhatunk. Nem is tudtuk
volna pontosan meghatározni. Most talán, némi tapasztalat birtokában,
már megpróbálhatjuk összefoglalni a módosítások lehetőségeit és
kockázatait.
Igazi MOD-nak nyilván azt tekinthetjük, amelyre nagy szükség van,
s amely a legkevesebb munka, költség és idő fejében a legnagyobb
eredményt hozza. Sajnos, a képlet ritkán áttekinthető: az eredmény nem
teljesen egyértelmű - s általában figyelembe kell venni más
szempontokat is. Vegyük sorba, mi mindent kell mérlegre tenni, amíg
egy-egy modifikációt elfogadunk, megvalósítunk - vagy végleg elvetünk.
1. Csakis a boltból!
Milyen készülékek feljavításán törjük a fejünket? Erre könnyű
válaszolni: kizárólag olyan gépek jöhetnek szóba, amelyek
Magyarországon bolti forgalomba kerültek, mégpedig elfogadhatóan nagy
tételben. A modifikáció csak ekkor éri meg (számunkra) a fáradságot,
mert ekkor közérdekű - még ha ténylegesen csak kevesen fogják is
megcsinálni. Ritka, magánúton beszerzett típusokkal nem foglalkozunk,
még akkor sem, ha a BÁV üzleteiben is van belőlük néhány példány.
(Ezekről a többnyire használt masinákról egyébként is nehéz
megállapítani, mire képesek valójában. Szervízkönyv, persze, soha
sincs hozzájuk; gyakran még a kapcsolási rajzuk is hiányzik.)
2. (Legalább) minimális minőség
A módosításnak az a legfőbb értelme, hogy jobbá tegyük velé a
készüléket. Erre - látszólag - akkor a legnagyobb az esélyünk, ha
gyöngécske masinát választunk, hiszen azon bőven van javítanivaló, az
eredmény pedig látványos lesz. A dolog azonban nem ilyen egyszerű.
Hiába javítjuk fel a készülék egyik-másik műszaki jellemzőjét, ha a
többi alapvetően gyenge: az összhatás változatlan marad. Sajnos, az
olcsóbb készülékek paraméterei között többnyire "megvan az összhang".
A legjobb példa erre a lengyel gyártású M 531S kazettás magnó. Nagyon
sokan kérték, keressünk valamiféle MOD-ot, amellyel csökkenteni
lehetne e magnó kellemetlen zaját. Nem vállalkoztunk a feladatra,
holott a zajt - néhány tranzisztor és egyéb alkatrész cseréjével -
valóban redukálni lehetne. Ámde az M 531S ezenkívül még számos
betegségben szenved. Magas a nyávogása, szegényes a
frekvenciaátvitele, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezeken a
bajokon már nem lehet segíteni egyszerű modifikációval. Szinte mindent
újra kellene tervezni. Mi nem vállalkozhatunk egy-egy készülék
általános műszaki színvonalának feljavítására, csak egy-egy olyan hiba
kiküszöbölésére, amely indokolatlanul alacsonyan tartja a készülék
átlagos (tehát: elfogadható) minőségét.
3. Mérték és érték
Az egyszerű megoldásokat keressük - de mi számít egyszerűnek? A
"szakmabeli", aki rendelkezik a kellő ismeretekkel és rutinnal,
egyszerűnek ítél viszonylag bonyolult, költséges megoldásokat, és
ezeket akár sportból is képes végrehajtani, függetlenül attól, hogy
akkor már akár egy új készüléket is építhetne. Ámde minden konstrukció
gazdaságossági számításokon alapul, s ugyanez vonatkozik a
modifikációra is. Többen is tudósítottak bennünket olyan
Orister-módosításról, amely kétségtelenül igen jó eredményt adott, de
ennek az volt az ára, hogy ki kellett cserélni a teljes előerősítő
részt, át kellett alakítani a bemeneti választókapcsolót, ki kellett
iktatni a hangszínszabályozó fokozatot, kisebb változtatásokat kellett
végrehajtani a teljesítményfokozaton... s maradt eredetiben: a
hálózati tápegység és a doboz. Véleményünk szerint ilyenkor
kifizetődőbb egy teljesen új készüléket építeni - esetleg vásárolni.
4. Melyik ujjunkat harapjuk meg
Igyekszünk megtartani a készülék eredeti állapotát és
szolgáltatásait. Ez már önmagában is kompromisszumra kötelez. Például
a Merkury rádió átalakításán sokat töprengtünk (és a töprengést még
nem fejeztük be). Sokan kérik egy monitorkapcsoló beépítését, de akkor
meg kell változtatni a bemeneti jeleket fogadó illesztő-fokozatot - és
akkor azt már rögtön úgy kellene kialakítani, hogy nagyobb bemeneti
jelet tűrjön el, ugyanis ez a paramétere igencsak gyatra. Ehhez egy
újabb részt kellene beépíteni az erősítőbe, vagy fel kellene áldozni a
hangszínszabályozást, amelyre szerintünk ugyan nincs nagy szükség,
mások viszont esetleg fontosnak tartják, s végülis: benne van az
árban. Tovább törjük a fejünket.
Kevésbé jellemző, de előfordul, hogy a módosítás úgyszólván tálcán
kínálja magát, és az ember szinte nem is érti, hogy a konstruktőr
annak idején miért nem eleve így tervezte meg a gépet. Kiderülhet
azonban, hogy a tervező tudta, mit csinál, helyesebben: "tudatosan
söpörte be a szemetet a szék alá". Erre a WSH-111 típusú lengyel
erősítő szolgáltat jó példát. Dózsa Dezső debreceni olvasónk fedezte
fel elsőnek, hogy ha a fono-bemenetről leforrasztja a láthatóan
"túlméretezett", 820 pF-os kondenzátort, akkor sokkal tisztábban szól
az előerősítő. A tervezők azonban nem véletlenül tették oda azt a
kondenzátort: ezzel hárítják el a zavaró nagyfrekvenciás jeleket,
amelyekre a készülék valószínűleg igen érzékeny. A módosítást tehát mi
nem ajánlhatjuk - pontosabban: csak feltételesen ajánlhatjuk, azoknak,
akiknél nem okoz rádiófrekvenciás zavart. Megpróbálni, persze,
érdemes: ha nem válik be, vissza kell forrasztani a kondenzátorokat a
helyükre.
5. Amire nincs garancia
Az előbbi tippet eddig azért nem közöltük lapunkban, mert a
WSH-111 még túlságosan új volt, és nem akartunk bogarat tenni a vevők
fülébe, nehogy belenyúljanak az erősítőbe és elveszítsék a
szavatosságot. Most már meg merjük kockáztatni, hiszen sokan lehetnek,
akiknek készülékére már lejárt a garancia. Az új vevőket azonban
türelemre intjük - akárcsak más berendezések vevőit is. Mert ha egy
készülék szavatoltan rossz, akkor még mindig jobb, mintha szavatosság
nélkül rossz.
6. "Késő bánat, ebgondolat"
Előbb-utóbb minden készüléket elér a sorsa: el akarják adni.
Ilyenkor aztán sürgősen vissza kell alakítani eredeti, gyári
állapotába. Nincs kizárva, hogy egyszer még eladási érvet lehet
kovácsolni abból, hogy a gépet "a Hifi Magazin ajánlása nyomán
módosították", de egyelőre súlyos ezresekbe kerülhet, ha a masina nem
originál. Különösen kényelmetlenek az úgynevezett külsérelmi nyomok...
Az "irreverzibilis", "visszafordíthatatlan" módosítás néha
elkerülhetetlen ugyan, de a díszelőlap megfurkálásáról mindenkit
lebeszélünk, még akkor is, ha emiatt nehezebb, komplikáltabb MOD-ot
kell választanunk.
Tucatodszor hozakodunk elő a népszerű orsós magnónak, az Akai GX
4000D-nek (és elődjének) krónikus hibájával: játék közben megváltozik
a leeresztő orsó fékező nyomatéka, emiatt a magnó nyávog, és egyébként
sem kíméli a szalagot. Nehéz ügy, de tekintve, hogy Magyarországon az
Akai az egyetlen igazán hifi magnó, érthető, hogy sokan kísérleteznek
a hiba elhárításával. (Mi is szóba hoztuk 6. számunkban, a Házimagnó -
Stúdiómagnó című cikkben.) A bajai Vincze Aurél például, amennyire
levele alapján meg tudjuk ítélni, nagyon szellemes megoldást talált,
de ez is az előlap megbontásával jár. Még várni szeretnénk vele;
reménykedünk (lehet, hogy hiába?) egy olyan módosításban, amelyhez nem
kell kifúrni a díszelőlapot.
7. Tanuljunk könnyen, gyorsan esztergálni
Nem utolsó szempont, hogy mennyibe kerül az átalakítás. Eleve
elzárkózunk az olyan ötletektől, amelyek a készülék árával
összemérhető költségeket vonnak maguk után. De még ha kiadás várható
összege belül marad is egy ésszerű határon, megfontolandó, mire megy
az átlagember egy-egy olyan módosítással, amelyhez precíz mechanikai
alkatrészeket kell csináltatnia.
Maradjunk az Akai magnó példájánál. Nyilvánvalónak látszik, hogy
egy 14-15 ezer forintos gép feljavítására érdemes elkölteni 1-2 ezer
forintot, de az is nyilvánvaló, hogy ezt a módosítást (ellentétben az
erősítők MOD-jával) már nem ússzuk meg esztergálás nélkül, az pedig
"szűk keresztmetszetet" képez az egész magyar iparban. A laikus, de
még a műszakilag tájékozott zenebarát is csak nehezen talál magának
esztergályost, különösen olyat, aki megbízhatóan és precízen dolgozik
- és akinek ráadásul a gépe is tűrhető állapotban van. Az olyan
átalakítást, amelyhez komoly finommechanikai munka szükségeltetik,
mégiscsak a vállalatok közreműködésére kéne alapozni. Nem véletlen,
hogy a Tesla NC 440 módosítására (HFM 4.) a RAMOVILL-t kértük fel -
pedig az a MOD még mindig sokkal egyszerűbb, mint amilyenre az Akai
magnó szorul rá.
8. Alkatrész nélkül nem megy
Milyen alkatrészeket használhatunk fel MOD-jainkhoz? Azt hisszük,
csak olyan módosításokat szabad ajánlanunk, amelyekhez bárki megveheti
az alkatrészeket a boltban - legalábbis elvben. Mert igazság szerint
gyakran még egy ellenállásért vagy kondenzátorért is lejárhatjuk a
lábunkat. Akkor viszont már kerüljük az olyan munkát, amelyhez az
alkatrészeket kizárólag külföldön, vagy "nem egészen tiszta" utakon
lehet beszerezni. Nem akarjuk bosszantani azokat, akiket a módosítás
érdekelne ugyan, de képtelenek volnának előkeríteni hozzá az
alkatrészeket. A magunk tapasztalatából tudjuk, hogy ilyenkor nagyobb
a méreg, mint az öröm.
9. Műszer is kéne...
Feltevésünk szerint a MOD-rovat olvasóinak többsége rendelkezik
bizonyos alapvető elektrotechnikai ismeretekkel, ha szakmai
gyakorlattal nem is. Vannak szerszámai, egyszerűbb műszerei (átlagos
minőségű univerzális kézi műszerekre gondolunk) - de aligha fér hozzá
bonyolultabb berendezésekhez. Sajnos, ezek híján le kell mondani
néhány olyan, kézenfekvőnek tűnő módosításról, amelyet pedig számos
olvasónk szorgalmaz.
Így például gyakran kérnek javaslatot arra, hogyan állíthatnák be
magnójukat a leggyakrabban használt szalaghoz, kazettához. Nos, a
beállítás tárgyi feltételei: hanggenerátor, hangfrekvenciás voltmérő,
oszcilloszkóp, esetleg torzításmérő is - ezeket kevesen tudják
beszerezni. Aki pedig csak úgy, vaktában próbálja állítgatni a
magnóját, majdnem biztosan többet árt vele, mint amennyit használ.
Ezért nem merünk közreadni efféle módosításokat - noha az átalakítás
egyszerű volna, és szinte semmiféle anyag nem kellene hozzá.
10. Mentegetődzés
Mindezek ellenére mi is érezzük, hogy illene négyhavonként (vagyis
minden számban) legalább egyetlen egy MOD-ot közzétenni. Sajnos,
nagyon kevés energiánk marad a kísérletezésre - és a kísérletek nem
feltétlenül gyümölcsözőek. Előfordul, hogy az elvi megoldás már
megvan, de a gyakorlatban olyan akadályokba ütközünk, hogy végül
mégsem adjuk közre a MOD-ot. Kérjük Olvasóinkat, legyenek türelemmel
irántunk.
Mentegetődznünk kell amiatt is, hogy noha Olvasóink bőségesen
küldenek be ötleteket, javaslatokat, mi ezeket eddig nemigen
publikáltuk. Nem azért van ez, mintha féltékenyek volnánk, hiszen
Olvasóink eredményeire e lap szerkesztői is büszkék lennének. Ámde
logikus, hogy ellenőrzésképpen először nekünk magunknak kellene
végrehajtanunk egy-egy módosítást - különben hogyan is ajánlhatnánk
másoknak! A próbához mindenekelőtt készülékekre van szükség, mégpedig
kifogástalan állapotúakra, azokból is mindig kettőre (hangdobozból két
párra!), hogy előbb végigmérjük, utána pedig A-B teszttel is
kimutathassuk, hogy a masina "ilyen volt - ilyen lett!". Egy-egy próba
hetekig eltarthat. Kénytelenek vagyunk tehát erősen szelektálni az
ötletek között, és ilyenkor bizony szükségképpen az előítéleteink
irányítanak bennünket, különösen, ha hangdobozokról van szó. Például
se szeri, se száma azoknak a javaslatoknak (teóriával vagy anélkül),
hogy: építsünk Tesla csipogót a HS 280-ba, vagy éppen ellenkezőleg:
tegyünk 30 centis bolgár mélyhangszórót a HS 40-be. Nem vonjuk
kétségbe e javaslatok értelmét, de valahogy lelkesebben reagálunk
azokra a MOD-okra, amelyek nem annyira a találgatáson, a váratlan
ötleteken, mint inkább alapos műszaki megfontolásokon épülnek. Talán
nem véletlen, hogy eddig mindig csak hangszóró-csereberéről volt szó,
de még senki sem lepett meg bennünket (mondjuk) a HS 40-esnek egy
optimalizált basszreflex-változatával. (Mindazonáltal: lásd a
Hangszervizben a "HS 281?" alcímű bekezdést.)
Megtisztelve érezzük magunkat, ha Olvasóink továbbra is megosztják
velünk tapasztalataikat, javaslataikat, MOD-jaikat, s megígérjük:
mindig átgondoljuk ezek sorsát. Mi örülnénk a legjobban, ha valamelyik
beválna - és biztosak vagyunk benne, hogy lesz is, amelyik beválik. De
mielőtt bármelyiket is a nyilvánosság elé vinnénk, mérlegelnünk kell a
realitását. És a mérleg másik serpenyőjét, mint láttuk, sok-sok
szempont súlya nyomja. Miután jól-rosszul, de sikerült összefoglalnunk
a módosítások elvi buktatóit, Dankó Emil talált még egyet, de ez már
konkrétum, és azzal kapcsolatos, hogy 5. számunkban monitorkapcsolót
javasoltunk a Prometheus rádióhoz. A módosítást magát változatlanul
jónak tartjuk, csak az a kérdés, hogy a Prometheus, amelyet módosítani
akarunk, szintén változatlan-e...
Ugyanis a gyárak nagyon is gyakran módosítanak egy-egy készüléket.
Néha csak a típus "gyermekbetegségeit" akarják kiküszöbölni. Máskor a
módosítás a műszaki fejlesztést szolgálja. Sokszor viszont csak azért
változtatnak a kapcsoláson, mert egyes alkatrészeket többé már nem tud
beszerezni folyamatosan a gyár, és menteni akarja, ami menthető. A
rossz nyelvek szerint a fejlesztési osztályok főleg azzal
foglalkoznak, hogy a készülékeket áttervezik az éppen beszerezhető,
általában gyengébb minőségű alkatrészekhez, anélkül, hogy a
specifikáción módosítani kelljen... Ismerve a magyar gyárak
dokumentálási rendszerét, szinte reménytelennek tűnik, hogy minden
esetben felmérjük a változtatások, felmentések, engedmények teljes
halmazát (különösen, ha egyes gyárakkal - önhibánkon kívül - nincs
kapcsolatunk). Előfordulhat tehát, hogy valamely módosításunk érvényes
ugyan az eredeti készülékre, de már nem érvényes a gyár által
modifikált későbbi példányokra.
Az "elspórolt kapcsolóról" szóló cikk megjelenésekor úgy éreztük:
végre egy minden szempontból támadhatatlan módosítás! Aztán kiderült
(szerencsére nem olvasói levelekből), hogy az átalakítást mégsem lehet
minden készüléken elvégezni az általunk leírt módon.
Monitorkapcsolónak mi az "AM-szélessáv" kapcsoló üresen hagyott, 81 és
82 pozíciószámú sávjait használtuk fel. Nos, a Sztereó rádiók
szervizkönyvéből (Kókai Tamás és Varsányi János munkájából) arról
értesültünk, hogy a gyár a későbbiek során ezt a két kapcsolósávot is
felhasználta. 1975 novemberétől kezdve új, µA 758 típusú IC-vel működő
sztereó dekóderre cserélték fel a régi, tranzisztoros dekódert. Ez
számos változtatással járt, s ezek között számunkra itt az a
legfontosabb, hogy a 81 és 82-es érintkező most már foglalt. Azaz,
hogy mielőtt teljesen belezavarodnánk, annyit még el kell mondanunk,
hogy a mi készülékünk, amelyen a módosítást kikísérleteztük, úgy
látszik, átmeneti darab volt: a dekódere már IC-s - de a szóbanforgó
érintkezőket mégis szabadon hagyták rajta... (A dokumentációt,
amelyből mindezt kiokoskodhattuk, Szirtes József és Varsányi János, a
GELKA munkatársai bocsátották rendelkezésünkre. Segítségükért ezúton
mondunk köszönetet.)
*
Egy nyugalmazott Titán
Videoton Prometheus (RA-5350-S)
Hogy őszinték legyünk, egyáltalán nem volt szándékunkban még
egyszer elővenni ezt a veterán gépet. Amikor monitorkapcsolóval láttuk
el (HFM 5. szám: "Az elspórolt kapcsoló"), azzal tettük félre, hogy
most aztán tisztességgel vonulhat nyugalomba. Dehát annyi Prometheust
használnak országszerte... mégiscsak jó volna, ha újult erőre kapna ez
a titán. (TI TÁN azt mondjátok, hogy akkor már jobb eladni, és
vásárolni helyette egy másikat? Nincs kizárva - akkor viszont vegyétek
úgy, hogy ez a módosítás most nem Nektek szól, hanem azoknak, akiknek
a Prometheust eladtátok.) A most következő cikkben Dankó Emil alaposan
szemügyre veszi az RA-5350-S fono-előerősítőjét.
Tulajdonképpen az Orion SE 1015 erősítő példáján győződtünk meg
róla, hogy érdemes belenyúlni ezekbe az öreg (és távolról sem korrekt)
jószágokba. Ugyanis eredetileg az Oristert sem akartuk módosítani.
Amikor mégis rászántuk magunkat (HFM 6. szám: "Harmincezer Orister"),
kiderült, hogy a talán legkritikusabb egység, a fono-előerősítő milyen
sokat profitál már abból is, ha nem teszünk mást, csak elhárítjuk a
legsúlyosabb hibákat. Közben fény derült arra is, hogy az Orister és a
vele nagyjából egykorú Prometheus előerősítője csaknem azonos, tehát
feltételezhetjük, hogy hasonlóan kevés munkával ismét számottevő
javulást érünk el,
Nos, számításunk bevált - de azért van ám egy nagy különbség,
amire EKKORA BETŰKKEL szeretnénk felhívni a Prometheus-tulajdonosok
figyelmét. Az Oristeren könnyű volt demonstrálni, mennyit javult az
erősítő a módosítás révén: az eredetileg bágyadt, mélytónusú hangkép
kivilágosodott, tisztább, elevenebb lett. A Prometheus eredeti
hangkaraktere viszont erősen "loudness"-es, érdes, forszírozott,
"hifi" - és aki egyszer már hozzászokott, az esetleg szegényesnek,
érdektelennek hallja majd a módosított erősítő sokkal korrektebb,
kiegyenlítettebb, zeneibb hangját. Azonkívül: a módosítás auditív
hatását mi olcsó, közhasználatú hangszedővel (Ortofon FF15E/II), de
meglehetősen lineáris átvitelű hangsugárzóval mértük fel. Ha valaki
egy krónikus magashiányban szenvedő hangdobozpáron használja a
módosított Prometheust, korántsem biztos, hogy nem támad hiányérzete!
(Igaz. akkor még mindig ott van a hangszínszabályzó, meg a fiziológiai
hangerőszabályozás.) Dehát végülis a jövőnek dolgozzunk, ne a jelennek
- azaz, helyesebben: dolgozzunk a jelennek, ne pedig a múltban készült
hangszóróknak,
A módosítás egyébként auditív eredményétől függetlenül is
indokolt: 18 decibellel, azaz csaknem tízszeresen növeli a
fonoelőerősítő erősítését. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy
ugyanazzal a hangszedővel most sokkal nagyobbat szól majd a készülék,
és a magnófelvételeket is sokkal jobban kivezérli. Az átalakítás
költsége alig haladja meg a 100 forintot, alkatrészt alig-alig kell
vásárolni, különösebb mechanikai munkára sincs szükség, de azért ezt a
módosítást csak azoknak ajánjuk, akik mögött meglehetős gyakorlat áll.
Valójában kétféle műveletről van szó: átalakítjuk a korrekciós
erősítőt, és "vonal" ("Line") kimenetet alakítunk ki. Az első MOD-ot
mindenkinek javasoljuk, a másodikat csak azoknak, akiknek magnójuk
van, Line bemenettel, vagy ilyen magnót szeretnének vásárolni a
közeljövőben. Az utóbbi változtatásnak hátránya is van: miután a
Prometheuson nincs fölösleges csatlakozó, fel kell áldoznunk a
kristályhangszedő bemenetét, vagyis elveszítünk egy nagyszintű
bemenetet. Ugyanekkor azonban ezt a módosítást elvi-gyakorlati
útmutatásnak szánjuk mindazok számára, akik más típusú, esetleg saját
építésű erősítőt szeretnének ellátni vonalbemenettel.
*
A módszer ugyanaz, mint az Orister módosításakor. Megváltoztatjuk
azt az RC-hálózatot, amely a negatív visszacsatoló hurokban a
korrekcióról gondoskodik. Az eredeti hálózatra számított időállandók
(T1, T2, T3): 281, 178 és 63 µs az előírt 3183, 318 és 75 µs helyett.
A tervezők valószínűleg a Foster II kifejtéssel maghatározható
RC-hálózatból, indultak ki, csak "elspórolták" egy elemét (Ro). A
Foster II kifejtéssel meghatározható RIAA görbét az alábbi RC-kétpólus
állítja elő:
Igaz, a mélyfrekvenciás töréspontot gyakran módosítani kell az
erősítő egyéb tulajdonságaitól függően - de ennyire eltérni a
normálistól talán mégis túlzás.
Kiszereltük a korrekciós fokozatot, és megmértük a
frekvencia-jelleggörbéjét, úgy, hogy az erősítő kimenetét először csak
a mérőműszer bemeneti impedanciája terhelte (Rt=2 Mohm). Első
diagramunk az imént leírt, nem precíz kétpólus hatását szemlélteti.
Ezt a hibát a tervezők - részben - az erősítő után párhuzamosan
kötött RC-taggal korrigálják (lásd az eredeti kapcsolási rajzon: R415
x C397). Az utólagos korrekció folytán tovább romlottak az áramkör
képességei: körülbelül 6 decibeles erősítési veszteség lépett fel, és
a kimeneti impedancia is magas lett. Az utólag kötött RC-tag hatása
(terhelés: Rt=100 kohm, illetve 68 kohm) jól kivehető a 2. diagramon,
s érzékelteti, mire számíthatunk, ha különböző bemeneti impedanciájú
magnóval csatlakozunk a Prometheusra. Az eredeti magnókimeneten
felvett jelleggörbe a 3. diagramon látható (Rt=47 kohm).
Figyeljünk fel egy másik jellegzetes hibára is. Az előerősítő
bemeneti impedanciája itt is csak az erősítő bemeneti impedanciájától
függ, és így a frekvencia függvényében változik. Hatástalanítva a
bemeneti fokozat bázisára menő visszacsatolást, többé-kevésbé
függetleníthetjük e fokozat bemeneti ellenállását a frekvenciától.
Mindezt a 4. diagramon szemléltetjük. Ehhez a méréshez szükségünk volt
egy kis segédáramkörre, amelynek pontossága (egyszerűsége folytán)
korlátozott ugyan, de így is tökéletesen láttatja, amit látni kell. A
különböző frekvenciákon mért impedancia-értékeket külön is megadjuk (a
műszaki adatok között).
Vonalkimenetet létesíteni igen egyszerű: csak kiemeljük azokat az
ellenállásokat, amelyek az eredeti, áramgenerátoros táplálásról
gondoskodtak, aztán a magnó kimenetet átkötjük egy önálló csatlakozó
hüvely megfelelő pontjaira - és ezzel tulajdonképpen készen is
vagyunk. Első ábránk az eredeti (illetve a módosított) kapcsolási rajz
egy részlete. Csak a bal csatornát ábrázoltuk, a jobb csatornát
természetesen ugyanígy kell átalakítani, csak az alkatrészek
pozíciószáma fog eltérni, általában 15-tel: például ami C402 a bal
csatornán, az C417 a másik oldalon. Az utólag beépített alkatrészek
pozíciószámát 001-gyel kezdjük. például: R001, ill. R016 stb. Az
átalakítás leírásakor természetesen végig párhuzamosan megemlítjük
mindkét csatorna alkatrészeit.
Az átalakítás menete:
1. Húzzuk ki a hálózati csatlakozót. szereljük le a készülék
hátlapját, és húzzuk hátra a készülék tetején levő falapot. Szereljük
le a készülék perforált fenéklapjait.
2. Csavarjuk ki a fenéklapon található (1 db) M3-as süllyesztett fejű
csavart. amely az előerősítőt rögzíti. A kicsavarozás után az
előerősítő alsó, fém árnyékolólemeze a rajta található
szivacsdarabkával együtt eltávolítható.
3. Forrasszuk le az előerősítő fémdobozának tetején található
forrcsúcsról a (4 db) földelő vezetéket. Forrasztás után leemelhetjük
a felső árnyékoló burát.
4. Forrasszuk le az áramköri lapról a be- és kimeneti árnyékolt
vezetékeket, és azt is, amely a + tápfeszültséget biztosítja. Emeljük
ki a panelt. A nyomtatott áramköri lap beültetési rajza és az általunk
önkényesen számozott forrcsúcsok a 2-es ábrán láthatók:
1. bal csatorna bemenet
2. föld
3. jobb csatorna bemenet
4. -27 V
5. bal csatorna kimenet
6. jobb csatorna kimenet
5. A fóliázott részre egyetlen alkatrész sem forrasztható, mert az
árnyékoló lemezt nem tudnánk visszahelyezni. Így el kell végeznünk a
következő mechanikai átalakítást: fúrjunk csatornánként 4 db átm. 1,3
mm-es lyukat (a 3. ábra szerint) az újonnan beépítendő 8002, ill.
8017, valamint a C002, ill. C017 számára, majd vágjuk el a fóliát az
X-szel jelölt pontoknál az R002, ill. az 8017 forrasztási pontjai
között.
Ezután hozzáláthatunk a tulajdonképpeni átalakításhoz - amely bizony
kellő forrasztási gyakorlatot kíván. Lehetőleg rövid ideig
forrasszunk. mert a réz fólia könnyen elválhat! Az alkatrészek
kiforrasztásakor is vigyázzunk: egy részük később még felhasználható.
6. Forrasszuk ki az R415, ill. R430 pozíciószámú, 120 kohmos
ellenállásokat. Helyükre tegyünk rövidzárakat.
7. Távolítsuk el a C397, ill. C398 pozíciószámú, 330 pF-os
kondenzátort.
8. Cseréljük ki az R414, ill. R429 pozíciószámú, 100 kohmos
ellenállást 2 Mohmosra.
9. Cseréljük ki az R410, ill. R425 pozíciószámú, 15 kohmos ellenállást
20 kohmosra.
10. Cseréljük ki az R406, ill. R421 pozíciószámú, 1,5 kohmos
ellenállást 680 ohmra.
11. Cseréljük ki a C413, ill. C428 pozíciószámú, 100 nF-os kerámia
kondenzátort 1 µF-ra.
12. Forrasszunk a C408. ill. C423 pozíciószámú, 2.2 nF-os
kondenzátorral párhuzamosan (C001, ill. C016) egy-egy 1,5 nF-os
kondenzátort.
13. Forrasszunk a C409, ill. C424 pozíciószámú, 1,2 nF-os
kondenzátorral párhuzamosan egy 1 Mohmos ellenállást (R001, ill.
R016).
14. Cseréljük ki az R403 ill. R418 pozíciószámú, 330 kohmos
ellenállást 15 kohmra. Felhasználható e célra az eredeti R410, ill.
R425.
15. Forrasszuk be a már elkészített furatokba az R002, ill. R017
pozíciószámú, 330 kohmos ellenállást. Használjuk fel erre a célra az
eredeti R403, ill. R418 pozíciószámú ellenállásokat.
16. Forrasszuk be a C002, ill. C017 pozíciószámú, 10 µF-os elektrolit
kondenzátort. Ügyeljünk a helyes polaritásra! Az elkó "+" fegyverzete
az R403-R002, ill. R418-R017 közös pontjával legyen összekötve.
A nyomtatott áramköri lapon az átalakításokat befejeztük. Rátérhetünk
a vonal kimenetre. Akit ez már nem érdekel, annak a továbbiakban már
csak a 22-es pontban leírt műveleteket kell elvégeznie.
17. Cseréljük ki az R440, ill. R439 pozíciószámú, 150 kohmos (egyes
készülékekben: 68 kohmos) ellenállást 1,5 kohmra. Felhasználhatjuk az
eredeti R406, ill. R416 pozíciószámú alkatrészeket. (Ez a két
ellenállás egymás mellett helyezkedik el azon a nyomtatott áramköri
lapon, amely az erősítő bemeneti választó kapcsolóit tartalmazza.)
18. Csavarjuk ki azt a lemezcsavart, amely a bemeneti csatlakozó
aljzatok felerősítő lemezét tartja. A csavar eltávolítása után a
csatlakozó aljzatok felemelhetők, és így kényelmesen elvégezhetjük a
további forrasztásokat.
19. Forrasszuk le a kristályhangszedő bemenet csatlakozójának 3-as,
ill. 5-ös pontjáról az árnyékolt vezetékeket, majd szigeteljük és
rögzítsük gondosan. Szüntessük meg az 5-ös és 1-es pontok
összekötését.
20. A magnó csatlakozó 1-es, ill. 4-es pontjáról forrasszuk le a
vezetékeket, és kössük a kristályhangszedő 3-as ill. 5-ös pontjára.
21. Kössük át a kristályhangszedő 3-as ill. 5-ös pontjait és a magnó
csatlakozó 1-es, ill. 4-es pontját az R004, ill. R019 pozíciószámú,
150 kohmos ellenállással. Felhasználhatjuk ehhez az eredeti 8440, ill.
R439 pozíciószámú ellenállást.
Ezzel a vonal és a magnó kimenetek átalakítását is befejeztük. Már
csak egy művelet maradt hátra: beállítani a korrekciós fokozat
bemeneti impedanciáját.
22. Forrasszunk a mágneses hangszedő bemenet 3-as, ill. 5-ös pontja és
a 2-es pont közé egy 100 kohmos ellenállást (R003, ill. R018). Az
eredeti R414, ill. R429 pozíciószámú ellenállás éppen megfelelő lesz.
A módosítást befejeztük. Csavarozzuk vissza a bemeneti
csatlakozókat felerősítő lemezt; forrasszuk vissza a tápfeszültség
vezetékét, valamint a be- és kimeneteket a nyomtatott áramköri lap
forrcsúcsaihoz. Az árnyékoló búra visszaszerelése előtt az alsó
árnyékoló lapra helyezzünk egy vékony szigetelőlemezt, tegyük vissza a
szivacsdarabokat, és szereljük vissza az előerősítőt. Forrasszuk
vissza a földelő vezetékeket. és végül dobozoljuk be a készüléket.
Az átalakított előerősítő frekvencia-jelleggörbéje az 5. diagramon
látható. Ha az újonnan kialakított vonal kimenetet nagyon kis bemeneti
impedanciájú magnóval terheljük, mélyfrekvencián egy kis csökkenés
várható. A Line kimenet 47 kohmos terhelés esetén a
frekvencia-jelleggörbe 20 Hz-en 1 dB-t esett. A módosított erősítő
bemeneti impedancia jelleggörbéjét a 6. diagram ábrázolja. A 7-8.
diagram az eredeti és a módosított elektronika különbségi torzítását
ábrázolja - ez a paraméter, mint látjuk, nem változott meg. Mindkét
diagramot az előerősítő kimenetéről vettük fel (0,5 V névleges
kimeneti feszültség, Rt=220 kohm lezárás).
Dankó Emil
*
APPENDIX AZ AKAI GX 4000D MAGNÓHOZ
Appendix, azaz " f ü g g e l é k ". Több olvasónk is szóvá tette,
hogy első számunkban, az orsós Akai GX 4000D magnó tesztje alkalmával
még nem adtuk meg azokat a frekvenciagörbéket, amelyeket azóta
rendszeresen közzéteszünk, ha magnót vizsgálunk. Kérésükre most
pótlólag bemutatjuk az Akai frekvenciagörbéit. Szívesen tesszük, mert
diagramjaink kitűnően szemléltetik azt, amit a Hifi Magazin mindig is
állított, vagyis, hogy az orsós magnók jobbak a kazettásaknál, és hogy
a hifi a 19 centiméteres szalagsebességnél kezdődik.
Előírás szerint -20 decibeles kivezérléssel kell mérni a magnókat:
így a legszebb a frekvencia-átvitelük. A szabvány tehát a gyárak
érdekeit tükrözi. Ámde ahogy növelni kezdjük a kivezérlést, a
frekvencia-átvitel gyakran rohamosan romlik - különösen a kazettás
magnóké. A -10, majd pedig a 0 decibelen felvett görbe sokkal igazabb
képet rajzol a magnók képességeiről - és végtére is: a vásárló a magnó
teljes dinamikatartományát kifizette!... Miután a HFM 4. számától
kezdve ezeket a görbéket is következetesen megadtuk a tesztjeinknek
alávetett magnókról, olvasóinknak most módjukban áll összehasonlítani
az orsós Akait a különféle kazettás gépekkel.
A mérést BASF C 264 Z típusú szalaggal végeztük, az Akal GX 4000D
Low Noise szalagválasztó-állásában. Négy diagramunk közül az első
kettőt -20 decibel kivezérléssel vettük fel, 9,5, illetve 19 cm/s
szalagsebességen. Számszerű kiértékelésük 3 dB szintváltozásra:
9,5 cm/s, bal/jobb (Hz): 38-15k/35-13k
19 cm/s, bal/jobb (Hz): 27-22k/25-22k
A 3-4. diagram szintén 9,5, illetve 19 cm/s szalagsebességen
készült, de csak a bal csatorna viselkedését mutatja, -10, illetve 0
decibeles kivezérlési szinten. Az utóbbi, legszigorúbb mérés így
számszerűsíthető, ± 3dB tűrésmezővel:
9,5 cm/s (Hz): 37-9k
19 cm/s (Hz): 26-17,5k
A nagyobbik szalagsebességen a görbe még 0 decibelen is csaknem
teljesen lineáris. Ebből a szempontból az Akai sokkal közelebb van a
Revoxokhoz, mint a kazettás magnókhoz (az egyetlen Orion SM 250
kivételével - az idehaza kapható kazettás gépek közül ennek a legszebb
a frekvenciagörbéje). A kisebbik szalagsebességen felvett görbe már
jobban hasonlít ahhoz, amit a kazettás magnók produkálnak metállal:
gyakorlatilag az történik, hogy a pianisszimókban még lineáris hangkép
magastartománya fokozatosan "beszűkül", ahogy a zene a mezzofortén
keresztül fortéba, majd fortisszimóba csap át. A frekvencia-átvitel
természetesen csupán egyetlen paraméter. Vannak más műszaki jellemzők
is, amelyek szintén a szélesebb szalag és a nagyobb szalagsebesség
mellett szólnak.
