Mitől búg az MC? |
A lemezjátszó ma is a legfontosabb műsorforrásunk, és ennek a
legjobb a hangminősége is (mivelhogy a rádióból és a magnóról is
többnyire csak a lemezműsor másolata szól). De a lemezhallgatók öröme
ritkán zavartalan, és amióta nálunk is mind többen használnak
mozgótekercses hangszedőt, különösen sokan panaszkodnak, hogy a
berendezésük búg, rádióadók és CB-párbeszédek hangja keveredik a lemez
műsorával, avagy időnként ismeretlen eredetű kattanások hallatszanak.
Panaszkodnak persze még sok másra is, de ez az a három hiba, amely -
habár a mágneses hangszedők tulajdonosait is bosszanthatja -, az
MC-birtokosoknak úgyszólván megkeserítheti az életét.
Az MC-hangszedők (többnyire) lényegesen kisebb kimeneti
feszültséget szolgáltatnak, néhány tized millivoltot mindössze, és ez
a parányi jel meglehetősen érzékeny a fentebb említett zavarokra. A
kis feszültséget transzformátorral, elő-előerősítővel kell illeszteni
a szokásos RIAA-korrektorhoz, és a plusz-készülék tovább
súlyosbíthatja a bajokat. Olvasóink panaszos levelei nyomán most
megpróbáljuk "elsősegélyben részesíteni" az erre rászorulókat, hogy
biztonsággal felismerhessék a hibák okát. Sajnos, nem ajánlhatunk
olyan "univerzális" eljárást, amely minden esetben célravezető
lehetne. Mint látni fogjuk, legfontosabb eszközünk: a türelem a
kísérletezéshez. (Nem foglalkozunk itt a lemezjátszás számtalan egyéb
gondjával-bajával, például azzal, hogy néha túl sok vagy túl kevés a
magashang, holott az erősítő és a hangszedő külön-külön kifogástalan.
Ezekről az illesztési problémákról egy más alkalommal írunk.)
Búgáson most azt a bizonyos 50 Hz-es hálózati frekvenciát értjük,
amely halkabban-hangosabban, de beszűrődik a zenébe. Állítsuk a
hangszínszabályozókat lineárisra, iktassuk ki (ha lehet) a fiziológiai
hangerőszabályozót, és a hangerőszabályozóval állítsuk be az átlagos
hangerőt. Tartsuk bekapcsolva a lemezjátszót, vigyük a kart a lemez
fölé, de ne engedjük le a tűt a barázdába. Ha a szokásos, halk,
egyenletes alapzajon túlmenően búgást is hallunk, amely csak akkor
szűnik meg, ha kihúzzuk a lemezjátszó hangfrekvenciás
csatlakozódugóját az erősítőből (persze, ehhez előbb gondosan le kell
venni a hangerőt!) akkor a következőkre gyanakodhatunk.
1. Valamelyik készülékünk hálózati transzformátorának, hálózati
vezetékének zavaró tere "rászór" a hangszedőre, az
illesztőtranszformátorra, a lemezjátszó hangfrekvenciás kábelére.
Próbáljuk meg a készülékeket (köztük az illesztőtranszformátort)
egyenként óvatosan más helyzetbe fordítani, emelgetni, tologatni.
Keressük meg a legjobb elrendezést, amelyben a búgás csak minimális.
Ezután nagy-nagy türelemmel hajlítgassuk-tekergessük ide-oda a
lemezjátszóból az erősítőbe futó vezetéket. Ezzel érdemes nagyon sokat
kísérletezgeni, akár negyedórákon át is. Ne veszítsük el a
türelmünket: előfordul, hogy a vezeték egy egészen váratlan, a
többitől alig-alig különböző "konfigurációjában" a búgás hirtelen a
tizedére csökken. Próbáljuk az árnyékolt vezetéket "8" alakúra
hajlítani, viszont kerüljük a "O", azaz karika-alakzatot, és
semmiképpen se vezessük párhuzamosan a hálózati vezetékkel, a
hangszóró-kábelekkel. Kerüljük el minél messzebbre a készülékek
hálózati transzformátorát: gyakran azok szórt mágneses tere a főbűnös.
2. Nagyfrekvenciás zavarok. Ezek nem búgással, inkább valamiféle
"kerregéssel" járnak. Egyik válfajuk, amely főleg Budapesten
ismeretes, a nagyteljesítményű tv-adókból származó "kerregés" (50
Hz-es képszinkron-impulzusok). Ha valóban ez a baj, hamar rájövünk
abból, hogy a tv-adás szünetében a kerregés is szünetel. Ezen
túlmenően különféle rádióállomások műsorát, CB-beszélgetéseket is
képes "fogni" a lemezjátszó, az erősítő. Az ilyesfajta zavarok
elhárításához általában bele kell nyúlni a készülékbe; ilyen
módosítást javasoltunk 3. számunkban a Dansk 3F rádióhoz.
Csökkenti a búgást és a nagyfrekvenciás zavart, ha egy 1-4,7 nF
értékű, kerámia kondenzátorral összekötjük a lemezjátszó testét (fém
vázát) a hangszedőnek a hangkar aljánál kilépő "hideg" pontjaival.
3. Ha mindezekkel nem értünk el eredményt, akkor a búgás nagy
valószínűséggel a hangkar vékony vezetékének és a lemezjátszó
árnyékolt vezetékének összekapcsolásából ered, illetve abból, ahogyan
ez a kábel az erősítőhöz csatlakozik. Mindenekelőtt ismernünk kell a
nemzetközi jelöléseket:
Bal csatorna "meleg" pontja=fehér (betűjele: L)
Bal csatorna "hideg" pontja=kék (betűjele: LG)
Jobb csatorna "meleg" pontja=piros (betűjele: R)
Jobb csatorna "hideg" pontja=zöld (betűjele: RG)
A hangszedő árnyékoló buráját az egyik csatorna "hideg"
kivezetéséhez kötik, már gyárilag, de előfordul, hogy ezt mégis
elmulasztják - érdemes ellenőrizni. Ezt a vezetéket esetleg a
fejtartóhoz, a felerősítő csavarok valamelyikéhez is célszerű
hozzákötni. A hangkar kivezetését többnyire közvetlenül a kar alatt
kötik össze az árnyékolt kábellel, amely aztán az erősítőhöz
csatlakozik. A lemezjátszó fém vázát külön vezetékkel szokták az
erősítő földelésére kötni, és ez is a korrektebb megoldás. Az
RCA-rendszerű ("Cinch") csatlakozóval ellátott lemezjátszókon
általában megtaláljuk ezt a külön földelő vezetéket is. Az Európában
használatos, ötpólusú csatlakozódugóval szerelt lemezjátszókkal több a
gond, mert ezeken egyetlen pontra kötik a két csatorna "hideg" pontját
és a lemezjátszótestet is. Ilyenkor azzal segíthetünk a bajon, hogy az
előbb említett test-pontot elbontjuk a "hideg" vezetékektől, és egy
utólag beépített vezetékkel az erősítő földelésére kötjük.
Gyakran a különféle toldalékok, adapterek, átalakítók okozzák a
búgást, például akkor, amikor ötpólusú csatlakozót kötünk
RCA-readszerűhöz vagy megfordítva. A hazai forgalomban levő
lemezjátszókhoz gyakran mellékelnek ilyen átalakítót, szerencsére ezek
többsége módot ad a külön földelésre.
Nem egyszer az erősítő bemenetén keletkezik "földhurok", innét is
eredhet a búgás. A harangcsatlakozókon hátul mindkét csatorna "hideg"
pontja össze van kötve a csatlakozóhüvelyekkel, és ha MC-hangszedőt
használunk transzformátorral, a transzformátor és az erősítő bemenet
között földhurok alakul ki. Gyakran segít, ha egyszerűen csak
elbontjuk valamelyik csatornán a csatlaknzóhüvelyről a "hideg"
vezetéket: határozottan csökken a búgás. Riasztó példa, hogy a
nagynevű Dual egyik legdrágább készülékén (CS 731Q) az eddigi
módszerek egyike sem segített: kénytelenek voltunk egy hajlékony
fémlemezből árnyékolást készíteni a lemezjátszón belül... Ez a fajta
beavatkozás azonban már komolyabb gyakorlatot igényel.
Mint látjuk: nincs általános recept, ráadásul más-más
készülék-kombinációk búgását esetleg más-más módszerrel lehet
megszüntetni. Kísérletezni mindenesetre érdemes: a legtöbb esetben
sikerülni fog csökkentenünk ezt a kellemetlen, mélyfrekvenciás zajt.
Sőt, az eddig leírt eljárásokkal egyszersmind a nagyfrekvenciás
zavarérzékenység is alábbhagy, és kevésbé fogjuk hallani azokat a
kattanásokat is, amelyeket a legkülönbözőbb hálózati készülékek
ki-bekapcsolása okoz. (A hibás, elhasználódott, "beégett"
kontaktusoknál a kapcsolás pillanatában egy nagyfrekvenciás jelekben
gazdag, miniatűr elektromos ív keletkezik: ez is rádiófrekvenciás úton
szól bele a lemezjátszó műsorába.)
Kétségtelen: más-más oka van a búgásnak, a kerregésnek, a
kattogásnak, a CB- és rádiózavaroknak - de valamennyit nagyon
hasonlatos módon lehet megszüntetni.
Sólymos Antal