Hetedhéthatár |
HiFi Stereophonie
1982. március
Hat középkategóriájú (1500-2000 márkás) hangdoboz - és egy
hetedik. Az első hatot - Arcus TL 155, Fiedler AED 2001, Expolinear
Explorer III/81, Gale GS-401, Kühl MKS A 300-S, Rogers Studio 1 - a
szokásos "pszichometrikus" teszt keretében hasonlítják össze, a
hetediknek, a Backes és Müller új, 47 literes, BM 3 jelű, kétutas
aktívdobozának külön fejezetet szentelnek. (Ebbe a hangsugárzóba a
teljesítményerősítő is bele van építve, tehát "relatíve olcsó" -
különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a Backes és Müller
"zászlótartó" modellje, a tetőtől-talpig mozgásvisszacsatolt BM 20 nem
kevesebb, mint tízezer márkába kerül...) Érdekes, hogy a német fülek
ezúttal meg voltak elégedve a két brit dobozzal, a Gale-lel és a
Rogers-szel, mely utóbbi egyébként ugyanazon a BBC-konstrukción
alapul, mint a Spendor BC1.
* Erősítők: Accuphase C-200X/P-300X, továbbá a "bűvös kocka"
Carver M-400a típusjelű, nemzetközi hírnevet szerzett, kisméretű, de
nagy teljesítményű végerősítője.
Április
Valóságos tunerkatalógus. Nem kevesebb, mint 14 darab, 600-750
márkás sztereó vevőkészüléket mutatnak be itt, utána pedig egy
összeállítást közölnek az 1976 óta tesztelt, több mint 100 tunerről.
Kiegészíti mindezt egy antenna-cikk a kétségtelenül illetékes
Hirschmann céget képviselő August Fiebranz tollából.
Május
Tíz "komplett berendezés", vagyis lemezjátszó, tuner, erősítő és
kazettás deck az Aiwa, a Blaupunkt, a Denon, a Fisher, a Philips, a
Saba, a Sanyo, a Sony, a Technics és a Telefunken emblémájával.
Egy-egy ilyen lánc körülbelül 2500 márkába kerül, vagyis "jellegzetes
közép-kategóriájú hifi". A lemezjátszókat és az erősítőket itt
minősítik, a másik két komponenst pedig majd a júniusi számban.
* További tesztek: Sony PS-X 800 lemezjátszó ("Linear Biotracer),
Katat 23R és DV 50A - ezek a Dynavector új hangszedői, a Karat Ruby
olcsóbb változatai.
Hi-fi News & Record Review
1982. március
Hangszedő, hangkar, hangsugárzók után erősítővel is szerencsét
próbál a Mission, a néhány évvel ezelőtt alapított brit audiofil cég.
A 776/777 jelű elő/végerősítőt Colloms teszteli és igen jónak találja,
habár, mint tudjuk, ebből még nem következik semmi. Mi inkább a
kinézete miatt közlünk fotót a Mission előerősítőről; aki először
látja, csuklani kezd tőle.
A Mission előerősítő. A végfokon a betűk hűtőborda gyanánt szolgálnak,
itt viszont nehéz tőlük hová tenni a kezelőszerveket
* John Curl, a híres-nevezetes Mark Levinson valamikori
főkonstruktőre nemrégiben a saját lábára állt és megalapította a Sota
céget; ez a betűszó azt az amerikai szlogent rövidíti, hogy: State of
the Art, vagyis nonpluszultra, "ennyire képes a technika és többre
nem". Az első Sota-gyártmány egy elő-előerősítő volt, most pedig itt a
Sota Sapphire lemezjátszó-futómű. Külsőre elég jelentéktelen, inkább a
belvilága és különösen a csapágyazása érdekes, mely utóbbiról a nevét
is nyerte. A csapágygolyó egy zafirlapocskán forog, mégpedig a
csapágytengelynek nem az alján, hanem a tetején. A tengely tehát
rögzítve van, nincs "játéka", kilengése. Roppant érdekes ötlet, habár,
mint a HFN/RR-ből megtudjuk, ez sem teljesen eredeti.
A SOTA Sapphire lemezjátszó "fordított" csapágyrendszere. A
csapágytengely rögzítve van, a tányér így kevésbé "kóvályog"
Április
Meridian-aktívsugárzó. Két középsugárzó és egy dóm az előlapon. Négy
további kis hangszóró és egy passzív membrán oldalra, illetve
hátrafelé sugároz. Az alsó keresztfrekvencia 190 Hz. A teljes rendszer
három monó végfokot is tartalmaz
A hírrovatból: forgalomba került az M10, az "interaktív" Meridian
hangdoboz. A szlogen azt akarja kifejezni, hogy a dobozt és a meghajtó
egységeket együtt tervezték az erősítővel - ami persze csak részben
igaz, hiszen a KEF gyár B110 és T33 hangszóróját használják, márpedig
ezek egyszer és mindenkorra meg vannak tervezve, a gyár legfeljebb
enyhébb változtatásokat hajt végre a megrendelő cég kívánsága szerint.
Mindazonáltal az M10 érdekes, sőt, tanulságos konstrukció. "Pofára"
nagyon hasonló a kis M2-höz, amennyiben itt is két B110 fog közre egy
dómsugárzót, a keresztezési frekvencia 2000Hz és az X-váltó 24dB/oktáv
meredekséggel vág. Itt azonban 190Hz alatt dohogót is találunk, de nem
valami nagyméretű hangszórót, hanem további négy 13 centiset,
jobbra-balra kettőt (hátrafelé pedig még egy passzív membránt). A
mélysugárzó így kielégítő membránfelülettel rendelkezik, és 110
decibelnyi hangnyomást képes kelteni 33Hz-en, ugyanakkor a kis
hangszórók tranziens viselkedése, lecsengése tisztább, mint a
nagyméretű "vájdlingoké". Ha az M10 valóban képes egyesíteni az
"angolos", szelídhangú rendszerek és a "dögösen szóló" hangsugárzók
erényeit, akkor ebből a konstrukcióból mi is sokat tanulhatunk.
A Nakamichi, ha egyszer nekiáll lemezjátszót építeni, biztosan nem
éri be valami hétköznapival, és valóban: a TX 1000 típusjelű gép
"spéci" a javából. "A turntable for eccentrics" - írja a HFN/RR, és ez
a szójáték mindent kifejez: azt is, hogy a Nakamichi különcöknek való,
de azt is, hogy ez a masina képes kiegyenlíteni a hanglemezek
excentricitását!
A lemezeken ugyanis a lyuk soha sincs pontosan középen. A TX 1000
lemezjátszó körülbelül 20 másodperc alatt felméri az excentricitás
mértékét, és azonnal végrehajtja a korrekciót, amennyiben a
lemeztányért finoman elcsúsztatja az alatta futó lendtömegen, azaz a
tényleges tányéron. A csudagépet bemutató Angus McKenzie bánatosan
jegyzi meg: "És erre pont most, az analóg LP utolsó évében kellett
rájönni! Holott ugyanezt már 20 évvel ezelőtt is megcsinálhatták
volna, egyszerűbb eszközökkel!"
Kiegyenlíti a lemez excentricitását: Nakamichi TX-1000 lemezjátszó. A
lemeztányér fölött a szervókar
* Ha már ez a kiadásunk úgyis telis-tele van Revoxokkal (az orsós
magnókkal), lássuk még az új, B710 típusú kazettás Revoxot, amelyet a
B&O 9000-rel együtt tesztelnek a HFN/RR áprilisi számában. Dicsérni
dicsérik ugyan, de elmarasztalják a nem túlságosan korrekt Dolbyja
miatt, ami azért érdekes, mert ha már egy Revoxban sem funkcionál
kifogástalanul a Dolby, akkor mit várhatunk egy egyszerűbb masinától?
Angus McKenzie sokkal inkább el van ragadtatva a B&O 9000-től, pedig
ez még olcsóbb is a Revoxnál. Olcsóbb - ezt úgy kell érteni, hogy az
egyiknek az árán 14, a másikén csupán 11 darab Akai CSM3 decket
vásárolhatunk...
A Revox cég kazettás magnója
* Nyolc "középdrága" hangszedőt, köztük 6 mozgótekercseset vizsgál
Alvin Gold. A százegynéhány fontos kategóriában a Fidelity Research MC
201-et és az új, Concorde-kivitelű Ortofon MC 200-at favorizálja -
erre a tesztre visszatérünk, az "És mégis mozog... a tekercs!" című
cikkünkben.
* Peter Mapp, aki hónapok óta folytatja teremakusztikai
cikksorozatát és mindnyájunk elkedvetlenítését, az előző számban éppen
a mikroprocesszorral vezérelt dbx 20/20 és Sansui SE-9
ekvalizátorokról mutatta ki, hogy ezekkel sem lehet megjavítani a
lakószoba akusztikáját. Most néhány jólsikerült burst-fotóval
szemlélteti, hogy a frekvenciamenetet hiába ekvalizáljuk, ha a jelek
lecsengésével változatlanul baj van. Mapp felvillant azért egy
reménysugarat - és, mint a jövő hónapban látni fogjuk, talál is egy
olyan készüléket, amely bizonyos mértékig valóban korrigálni képes a
terem tranziens nyavalyáit.
Balra: oszcillogramok a HFN/RR-ből.
1. Burst-jel, 110 Hz. A jelnek nemcsak az amplitúdóját, hanem a
lecsengését is módosítja a szoba akusztikája.
2. Az ekvalizálás csak az amplitúdót korrigálta, a jel idöbeli
viselkedését már nem.
3. Lakószoba ablaka okozta, nagy harmonikustartalmú, 35 Hz-es
rezonancia, ekvalizálás előtt - és után.
4. Az 50 Hz-es bemeneti jelnek (felső görbe) az erős teremrezonancia
miatt még a jelformája is felismerhetetlen - ekvalizálás után is. Az
alsó görbe egy 30 Hz-es szinuszjel, és azt bizonyítja, hogy a
hangszóró (önmagában) képes lett volna ezt a jelet lesugározni
Május
Mégis kijavítható a szoba akusztikája elektronikus eszközökkel? Az
Acoustic Research cég Adaptiv Digitális Szignál Processzora (ADSP) úgy
látszik, képes erre. Először is, egy mérőmikrofon és mérőjelek
segítségével megállapítja, hogy milyen frekvenciákon és milyen időbeli
eloszlásban épülnek fel a teremhangok 1kHz alatt. A gép aztán ezt a
struktúrát fogja reprodukálni: mindazokat a jeleket, amelyeket a szoba
"termel", s amelyeket nemkívánatosnak tekintünk. Ezeket (most jön a
Barba-trükk) hozzáadja az eredeti programhoz, 180 fokos
fázisfordítással. Így azok kioltódnak - és a Megmarad a hasznos jel.
Akkor hát halleluja! - vagy mégse törjünk ki üdvrivalgásban? John
Atkinson, a HFN/RR helyettes szerkesztője és Paul Messenger, aki a
lapnak nemcsak régi szakírója, hanem újabban már kiadója is, elcipelte
az ADSP-elektronikát Martin Collomshoz, mert neki van a legjobban
"kézbentartott" akusztikájú szobája. (Mellesleg, Colloms Spendor
BC1-et hallgat, csak modifikálta, passzív membránnal egészítette ki a
basszreflex-dobozt.) A három pár platinafül hallgatódzott,
hallgatódzott, és végül a következő eredményre jutott. Minél
ügyetlenebbül helyezik el a hangszórókat, annál többet segíthet az új
elektronika, de ha mindent annak rendje és módja szerint állítanak be,
akkor a javulás már csak árnyalatnyi, s bizony: elsősorban a sztereó
székben, tehát a mérőmikrofon helyén észlelhető, Mégis, Atkinsonék nem
kételkednek benne, hogy az AR-féle új technika a századfordulón már
széles körben használatos lesz. Századforduló helyett ezredfordulót is
írhattak volna, úgy jobban hangzik.
* Hollárihó, megvan a magyarázata, honnan gondolták egyesek
Bulapesten, hogy az új Styx-lemezt nem lehet magnóra venni. A májusi
HFN/RR-ben szóba kerül ez a lemez, meg egy 1908-ból származó
szabadalom is, miszerint a hanglemezek anyagába bele kéne vinni egy
jelzést. Hogyha valaki a hanganyagot ellopja, és megpróbálja
tovább-sokszorosítani, akkor az ő lemezeiről hiányozni fog az a
bizonyos jel, tehát nyilvánvaló, hogy kalózkiadás van a kezünkben...
Az A&M cég elhallgatta ugyan, hogy az ötlet a század elejéről való -
dehát, mint tudjuk, a Styx a feledés vize...
HIFI ANSWERS
1982. március
Már megint a NAD és megint a 3020-as erősítő - amelyről ezúttal
Eddie Mann írja meg, hogy ebben az árkategóriában nem ismer jobbat.
Érdekes, abban is egyetért sok más audiofüllel, hogy a magasabb
kategóriában viszont már egyáltalán nem szereti a NAD-ot, így például
a 3140-es típus helyett feltétlenül az A&R cég A60-as modelljét
választaná. (Mindkettőnek körülbelül 190 font az ára.) Sőt, úgy véli,
hogy ha már sorrendbe kéne szedni a három gépet, akkor a 3020-as
megelőzi a bátyját, mi több, egész kezel kerül az A60-hoz. (Az A&R
egyébként egy brit firma, semmi köze az amerikai AR-hez, az Acoustic
Research-höz.)
* Adrian Orlowski újrateszteli a múlt számban kissé "levágott"
Pickering XLZ/7500S hangszedőt, ezt az alacsonykimeneti feszültségű
mágneses típust, és egy második tesztpéldányt hallgatva arra a
következtetésre jut, hogy ilyen még nem volt - jobb, mint az
MC-hangszedők! S minthogy most már számolni kell a Pickeringgel,
Orlowski siet figyelmeztetni az olvasót: vigyázat, ez a
hangszedő-fajta nem passzol az MC-modellek elő-előerősítőihez,
transzformátoraihoz, tehát lehetőleg a Pickering saját P-20
elektronikájával kell illeszteni a fono-előerősítőhöz. A színpad
eszerint egyre tarkább lesz: kezdetben voltak az alacsonykimenetű
mozgótekercses és a magaskimenetű mágneses hangszedők. Aztán jött a
magaskimenetű MC, most pedig itt az alacsonykimenetű, de mágneses
Pickering. Ezek után már csak azt kell eldönteni, hogy az ADC cég új,
mozgótekercses hangszedője vajon az alacsonykimenetű hangszedőknek egy
viszonylag magaskimenetű változata-e, vagy viceverza. Azt, hogy a
különféle hangszedő-típusoknak nemcsak a kimenőfeszültsége, hanem az
induktivitása és az ohmos ellenállása is eltérő, talán említeni sem
kell.
Április
Május
A Syrinx PU-2 hangkar tesztje. Függetlenül attól, hogy dicsérik-e
vagy sem (egyébként: dicsérik), ez a konstrukció figyelmet érdemel. A
képen jól látható, hogy a pickupot magához a kar-csőhöz szorítják. Így
szilárdabban rögzíthetik, mint ha Valamiféle héjat, kar-szerelvényt
iktatnának közbe, nem is beszélve a cserélhető papucsokról, amelyek
egy kissé mindig "rezonálnak". (Hasonló, spártai módon fogják fel a
hangszedőt a Missionba és néhány más hangkarba is.)
A Syrinx hangkar. Elmarad a "papucs": a hangszedőt egyetlen bilincs
fogja fel a karra
Audio
1982. január
Antenna, antenna hátán, FM-hez, AM-hez: "csináld magad".
* Tesztek: Nakamichi 700 ZXL és NAD 6050C kazettás deck, dbx 20/20
ekvalizátor (ez az, amelyikkel a HFN/RR szakírója is kísérletezett),
Adcom Crosscoil MC-hangszedő, Technics SH-50P1 elektronikus (!)
tűmérleg - az utóbbi potom 50 dollárért.
Február
Előző számunk sajtószemléjében (HFS 1981. november) már szó esett
a CBS új zajcsökkentő rendszeréről, a CX-ről, amely 20 decibellel
növelheti a hagyományos, analóg hanglemez dinamikáját. Az Audio most
módszeresen, 8 oldalon keresztül ismerteti az új eljárást. A CX
állítólag tökéletesen kompatibilis a szokványos technikával, tehát aki
nem tud róla, mit hallgat, észre sem veszi a különbséget, akinek
viszont van CX-dekódere, 20dB dinamikatöbblethez jut.
* Tesztek: Sansui AU-D11 és Amber Series 70 erősítő, Stanton 980
LZS és Goldring G-920 IGC hangszedő, utóbbi a híres van den Hul-féle
tűheggyel, KEF 105/II hangsugárzó, továbbá különleges, drága,
"audiofil" lemezek: Nautilus, Sheffield, Mobile Fidelity. A Mobile
Fidelity sohasem volt Olcsó János, de most aztán végleg nem az. Új,
UHQR jelzésű kiadványai darabonként 50 dollárba kerülnek.
(A márciusi szám nem érkezett meg.)
Április
Prototípus: Technics SV-P100, digitális rendszerű, egyébként
hangfelvételre szánt kazettás magnó, 3000 dollárért. Az e számban
tesztelt összes többi készülék együttvéve sem kerül ennyibe (Crown FM
Two tuner, Mitsubishi DA-R35 receiver, Tandberg TCA 3002 előerősítő,
Miller & Kreisel Satellite-1A hangsugárzók a Volkswoofer nevű
szubbasszussal).
A Technics digitális kazettás magnója