A polimeri csomó |
Közhely, hogy Magyarországon nincs megfelelő magnószalag, de a
Hifi Magazinnak nyilván túl kell lépnie a közhelyeken, és véleményét
mérésekkel is alá kell támasztania. Ezt szolgálta 7. számunk
Magnószalag-tesztje, amelyet nagyjából így summázhatunk: míg a
külföldi típusokon szinte egyáltalán nem találunk "kiesést" (drop
out), a Polimer-szalagok háromnegyede hibásnak bizonyult, és amikor
ellenőrzésképpen egy többezer darabos raktárkészletet "modelleztünk"
szabályszerű mintavételi eljárással, a selejt megintcsak 75
százalékosnak adódott. Cikkünket mindenekelőtt a Polimer
Műanyagfeldolgozó Szövetkezet vezetőségének küldtük el. A választ
teljes terjedelmében közöljük.
A Hifi Magazin 1981/3. számában meg jelent "Magnószalagteszt" c.
cikküket olvastuk, sőt részletes alapossággal vizsgáltuk. Az írásmű
ugyanis - véleményünk szerint - terjedelménél és tartalmánál fogva más
és több, mint a "cikk" fogalmába tartozó közlések általában. Sokrétűen
és tömören, a szakszerűséget nem hígító közérthetőséggel ad
tájékoztatást az orsós magnószalagokról, azok jó jellemzőiről, európai
és tengerentúli gyártmánycsaládokról, végül pedig beszámol több
külföldi és a hazai gyártású magnószalag vizsgálatának eredményeiről.
Az Önök által vizsgált AGFA, BASF, ORWO, Akai, Maxell, Sony, TDK
és a POLIMER szalagok mezőnyében a hazai gyártású szalag rosszul
"vizsgázott", különösen az ún. drop-outok igen magas száma miatt.
Szubjektív véleményekről és ítéletekről lehet vitatkozni (minden
"vérbeli" magnózó meg van győződve tökéletes hallásáról), de jól
működő és jól kezelt műszerek azt mutatják, ami valóban van. Hogy a
vizsgált POLIMER szalagokon miért volt olyan sok jelkiesés, arról
levelünkben még elmondjuk véleményünket, de alapvetően meghatározó
magatartásunk csakis az lehet, hogy intézkedéseket teszünk a
magnószalagok hibáinak megszüntetésére.
A teszt alapján megfogalmazott véleményükkel egyetértünk; valóban,
egyértelműen a rossz alapanyag okozta a nagyszámú drop-outot. Saját
folyamatos vizsgálatok is regisztráltak időnként kiesést, ilyenkor az
alapanyagot szállító nyugatnémet gyár felé kifogást tettünk, illetve
egy-egy szállítmány teljes kicserélését követeltük meg, aminek eleget
is tettek.
Meg kell mondani azt is, hogy sajnos, a vásárolt nyersanyag
minőségének ellenőrzése nálunk igen nehéz, gyakorlatilag csak már
feldolgozott, vágott állapotban lehetséges. Az eredeti formájában
30-60cm széles, kb. 2-3 ezer méter hosszú nagytekercseket még a
feldolgozás során sem tudjuk vizsgálni. Egy-egy ilyen nagytekercsből
(Tonbandblock) sokszáz orsós magnószalag készül, ezeket
ellenőrizhetjük szúrópróbás módszerrel. Bár a mintavétel a nagytekercs
széleiből és középső részéből; elejéről, középső hosszanti szakaszából
és a nagytekercs végéről történik, azonban a vizsgálat nem lehet
teljesen megnyugtató, ha a mintavétel reprezentatív. A Hifi Magazin
cikke az amatőr magnósok számára is érzékelhetővé teszi, milyen
apparátus kell egy alapos vizsgálat elvégzéséhez. Azt írják:
"Magnószalagtesztünk túlzás nélkül kiérdemli a »monstre« jelzőt; olyan
paramétereket is közreadtunk, amelyek a nyugati tesztekből általában
hiányoznak." Miért? Mi a céljuk ezzel? Kár, hogy a közölt teszt
végrehajtására fordított összes munkaórák számára következtetni sem
lehet, mert akkor nyilvánvalóbb lenne annak lehetetlensége, hogy
minden tekercs gyárilag is ellenőrzésre kerüljön.
"Magnószalagot vásárolni; bizalmi kérdés" - írja cikkük. Ez
megerősíti saját, sokszor keserves tapasztalatunkat;
magnószalag-nyersanyagot vásárolni, az is részben bizalmi kérdés. Ezt
a kérdést ezután még nyomatékosabban tesszük fel szállítóinknak. Mivel
mind a teszt eredményei, mind saját méréseink elsősorban a drop-outot
jelölik meg a legfontosabb hibaként, megkezdjük olyan mérőműszerek
alkalmazását, melyek a nálunk folyó ellenőrzés során praktikusan és
gyorsan számlálják a kieséseket.
Nyersanyag-vásárlásainknál kirívó kiesések esetén az egész tétel
cseréjét fogjuk továbbra is kikötni. Ez a szigorítás persze nagyobb
anyagkészletek raktározását kívánja meg, mert egy-egy tétel cseréje
(távolság, vámeljárás stb.) hosszú időt vesz igénybe. Nagy tömegű
reklamáció, vagy korlátozott pénzügyi lehetőségek esetén valamely
típusú vagy méretű magnószalag átmenetileg hiánycikk lehet, de ez
bizonyára kevésbé bosszantó a vásárló számára, mintha rossz
magnószalagot venne. Természetesen mind az alapanyagoknál, mind azok
feldolgozása során a többi elektroakusztikai mutatóknál is tovább
szigorítjuk az ellenőrzést.
A TP 18 típusú szalagok a cikkükben említett fogyatékosságukon
kívül sok panaszra adnak okot, szerintünk olyan magnózók részéről,
akiknek készüléke erős rándítással indít. Az egyes típusok
tulajdonságait és felhasználási körülményeit meghatározó prospektusunk
erre felhívja a figyelmet, de sok vásárló sajnos csak saját, ismétlődő
tapasztalatai során ismerheti fel (de nem mindig ismeri el), hogy
készüléke "keményen indít". Mérlegeljük a vékony szalag gyártásának
megszüntetését, de nagyon sok fogyasztó csak ezt használja, mert adott
méretű orsón legnagyobb a hosszúsága és így játékideje is.
Megállapításuk szerint orsóinkat nehéz rányomni a magnók
"tüskéire". A mi véleményünk az, hogy a műanyag orsók méretei
kielégítik a vonatkozó szabvány előírásait. Azonos szerszámmal készült
orsóknál "szorulásra" és "lötyögésre" egyaránt találkoztunk
panaszokkal; ennek oka részben az orsók anyagának változó zsugorodása,
részben a készülékek illeszkedő részének ("tüske") méreteinél
tapasztalható eltérések.
Az orsók papírdoboza valóban nehézkesen kezelhető, a karton
vékony, könnyen rongálódik. Várhatóan ebben az évben lehetőségünk lesz
arra, hogy a régebben általunk már használt és a vevők által
megkedvelt kemény kartonú és formájú dobozokba csomagoljuk a
tekercseket és ez év végéig műanyag dobozok gyártását is megkezdjük.
Cikkük korrekt szabatossággal megírja a vizsgálatra került Polimer
magnószalagok szúrópróbás ellenőrzésének módját. Megjegyzi, hogy: "Az
ilyen enyhített mintavétel is reprezentatív: eredményét a
kereskedelmi gyakorlatban jellemzőnek fogadják el a teljes
szállítmányra, raktárkészletre stb." Ez valóban így van, de a mondat
utolsó szavaként szereplő "stb." fogalmába véleményünk szerint maga a
Polimer márka sommásan nem sorolható. Egy évtized óta
megszámlálhatatlan vizsgálatot végeztünk mi magunk, és végeztek
hivatalos szervek, ugyancsak kereskedelemtől és nem tőlünk beszerzett
minták alapján. Ezek a vizsgálatok is gyakran állapítottak meg kis
vagy nagy hibákat, de ilyen mértékűt még soha. A tesztelt szalagok
gyártási sorszáma és kelte arra enged következtetni, hogy két tétel
igen rossz minőségű alapanyagból készült. Sajnos, akik ezekből
vásároltak, azoknak nem vigasz, hogy más szállítmányok jobbak, vagy
éppen kitűnőek voltak. Igényes lapjuk egy alapos, magas mércéjű teszt
eredményét közli igényes olvasóknak - a fogyasztóknak. Ez az igény a
jogosan elvárt minőségre vonatkozik. Nem kívánunk elégedetten pihenni
az egyébként keserves küzdelem árán kiharcolt eredményen, hogy az
igények immár tíz éve nem arra irányulnak, hogy egyáltalán legyen
magnószalag az üzletekben. Részleges monopolhelyzetünkből több bajunk
van, mint hasznunk.
Ami pedig a tesztjükben szereplő, külföldi cégektől vizsgálatra
kért és kapott magnószalagokat illeti; lehet, hogy Önök nem a
legjobbat, hanem átlagos minőségűt kértek. De hogy feltétlenül olyat
is kaptak, arra már nem tennénk le a nagyesküt. Elképzelhetetlennek
tartjuk ugyanis, hogy a szóban forgó tőkés vállalatok, amelyek
legalább négy évtizede gyártanak magnószalagokat és többségükben a
világszínvonal mezőnyében vannak, megkockáztatnák, hogy csak úgy,
találomra, válogatás nélkül küldtek volna Önöknek vizsgálatra mintákat
"csak azt, amit ők a magyar piacon esélyesnek tartanak". (Ez utóbbit,
hogyan értelmezze a kedves vevő? Vagy mi?) Az egyébként tárgyilagos
vizsgálatukra - úgy tűnik - némi árnyékot vet, hogy a hazai
kereskedelemből "enyhített mintavételként" vásárolt 20 db Polimer
magnószalagot hasonlították össze 19 fajta, közvetlenül a külföldi
gyártó cégektől kért és kapott tekerccsel. Ez megtisztelő számunkra,
de maradt bennünk egy kis gyanú, hogy ebben a versenyben nem
feltétlenül egyenlő esélyekkel indult a Polimer márka.
Végül: Minden fejlődés motorja az egyre növekvő igény. Ezt
kielégíteni valamennyiünk közös érdeke, egyszerre lévén termelők és
fogyasztók. Az igények mércéjének lassú emelése megállást, sőt
visszaesést jelenthet. De van maximális és van optimális mérce. Csak
örülhetünk, hogy ma már igen sokan használnak olyan magnókészülékeket,
amelyeknek árai a havi átlagkereset sokszorosát érik el, s amelyek
"magnószalag-világmárkák" között is finnyásan szelektálnak. Ilyenfajta
igény is lehet jogos, de semmiképpen nem mondható általánosnak:
Mindezeket nem a "bizonyítványmagyarázás"; "a mundér becsülete"; "az
objektív nehézségek" stb. címszavakkal álcázott, minden kritikát
visszautasító védekezés miatt soroltuk fel, hiszen - úgy véljük - a
levelünk első részében említett intézkedések ilyen gyanútól
mentesítenek.
Cikkük utolsó mondatát idézzük "Különösen bosszantó, hogy a hazai
szalagok egyébként - tehát ha egy-egy kifogástalan tekercs
elektroakusztikai jellemzőit nézzük - tulajdonképpen igen jók
lehetnének!"
A Hifi Magazin olvasóinak (a Polimer magnószalagok vásárlóinak)
megígérhetjük, hogy ezt a lehetőséget minden módon valósággá kívánjuk
tenni. Ezt a célt szolgálja az is, hogy tesztjükről és
válaszlevelünkről nyugati szállítóinkat tájékoztatjuk.
Daru Lajos
főmérnök
Azokat az olvasóinkat, akik a Polimer szalagokra panaszkodtak,
különösen felháborította, hogy a Polimerek ráadásul KÁF emblémát
viseltek - sőt: viselnek ma is. Minthogy e kitüntető jelzést a KÁF
zsűri a KERMI (a Belkereskedelmi Minisztérium minőségellenőrző
intézete) mérései alapján adományozza, felkerestük dr. Solti Ernőt, az
intézet Híradástechnikai és Műszeripari Osztályának vezetőjét, s
megkértük, mondja el véleményét magnószalagtesztünkről, illetve a
Polimer szalagokról.
- A magam részéről elfogadom Sólymos Antal méréseit - mondta dr.
Solti -, és ennek alapján a véleményünk is hasonló. Megjegyzem, hogy
mihozzánk kevés panasz futott be, feltehetően azért, mert a hibás
szalagokat általában kicserélik a boltban, és csak ha nézeteltérés
támad, akkor küldik be hozzánk.
Ez végülis helyes, nem?
- Igen, de nekünk nem jó, mert így a reklamációkról nem
értesülünk. A forgalomba került mennyiséghez viszonyítva kevesebb
panasz volt a Polimer magnószalagokra, mint a külföldi típusokra.
Két-három évvel ezelőtt tömeges reklamáció volt a magnóorsókra
("ütöttek"), akkor természetesen mi is felfigyeltünk, és leállítottuk
a forgalmazást. Ismétlem, hiszünk a cikknek, de "hivatalból" csak a
saját méréseinkre támaszkodhatunk. Ezért most mindenekelőtt nagyobb
számú mintát, mondjuk 10-10 darabot ellenőrzünk a cikkben felsorolt
kifogásokra való tekintettel. Eddig viszonylag kevés minta alapján
ítéltünk, és nincs kizárva, hogy éppen a "jó" szállítmányból jutott
nekünk.
Hány mintát vizsgált a KERMI, amikor annakidején a Polimer
szalagokat minősítette (hogy vajon megérdemlik-e a KÁF emblémát), és
honnan szerezte be ezeket a mintákat?
- Típusonként 2-3 minta alapján döntöttünk; ezeket a gyártó cég
küldi be a pályázattal együtt előírás szerint. Ha ma jelentkezne
valaki magnószalagokkal, mint új árucikkel, bizonyára több mintát
követelnénk meg. Legalább tizet, típusonként.
A KÁF árucikkek minőségét a KERMI folyamatosan ellenőrzi. Ilyenkor
hány mintát vesznek?
- Évente és típusonként 2-2 darabot (ekkor már a
kiskereskedelemből). Ezen egyébként nem lehet változtatni, mert a
mintaszámot már az embléma odaítélésekor meg kellett határozni, s
ehhez kell tartanunk magunkat. Megjegyzem, a KÁF-szabályzat értelmében
akkor sem vonható meg az embléma, ha mindkét mintadarab hibás.
Ilyenkor írni kell a gyártónak, és akkor - az ő költségére - újabb
mintákat vehetünk.
És ha azok is rosszak?
- Az még nem fordult elő. Kétségtelen, hogy bennünk mindig élt
valami bizonytalanság; "valami van", de nem az igazi. És ez nemcsak
magára a magnószalagra vonatkozik, hanem az orsóra, a csomagolásra is.
Ezt a bizonytalanságot segít eloszlatni, ha a reklamációk jórészt ide,
a KERMI-hez futnak be.
Mi most a szándékuk?
- Mint mondtam, először is megmérünk 10-10 mintadarabot, sőt, ha
az eredmény ellentmondásos, akár meg is emeljük a mintaszámot. Utána
szeretnék visszatérni az ügyre, mégpedig a Polimerrel közösen. Annyit
már most elmondhatok, beszéltem a Polimer Szövetkezet műszaki
vezetőjével, hogy készítsenek (készítsenek, mert dollárért úgysem
tudnák beszerezni) egy speciális gyors mérőberendezést, amellyel a
külföldi alapanyag minőségét ellenőrizhetik. Ha megbízhatóan
szelektálni tudják a készterméket, akkor esetleg forgalomba
hozhatnának minden típusból kettőt: egy "KÁF-osat" és egy
"nem-KÁF-osat", más megjelöléssel. Az előbbi esetleg drágább, a másik
olcsóbb lenne. Ezt a magunk részéről feltétlenül támogatnánk. Aki
orsós magnót használ, az magas minőségre törekszik, ezt pedig ma már
figyelembe kell venni!
*
Juttassuk most szóhoz a magyar magnósokat is. Hivatalos felmérést
nyilván nem végezhettünk, habár a magnószalagokról írt sok-sok olvasói
levél egy közvéleménykutatással is felérne (levélíróink fölöttébb
drasztikus módszereket ajánlanak a polimeri csomó kettévágására) -
kérdés, ki mennyire tekinti reprezentatívnak, tehát jellemzőnek ezeket
a panaszokat. Bízunk benne, hogy mind a gyártó, mind a
minőségellenőrző intézet szakemberei reprezentatívnak fogadják el az
ország legrégibb magnósklubjának véleményét. Ez a klub a Fővárosi
Művelődési Házban tevékenykedik, immár több mint 15 éve. Megkérdeztük,
hány tagja van jelenleg, s milyen tapasztalatokat szereztek a Polimer
szalagokkal. Íme a válasz:
Kedves Barátaink,
leveletekre válaszolva közlöm, hogy a Magnós Klub létszáma 65 fő,
ennyien látogatják rendszeresen a klub foglalkozásait. Ezenkívül 7
vidéki és 2 budapesti klubot patronálunk, s ezekkel együtt a
létszámunk körülbelül 200 fő körül mozog. A tagság mintegy 50
százalékának van szalagos, illetve kazettás magnója. A szalagos
magnóval rendelkezők mintegy 30 százaléka vásárol Polimer szalagot.
A kapható típusok közül csak a DP 26-os típus éri él azt a
színvonalat, hogy tagjaink megvásárolják (ha jobb nem kapható a
kereskedelemben). Ezt a típust is csak 19,05cm/s szalagsebességgel
használják. Az LP 35 és a TP 18 típusokat - véleményünk szerint a
szalag korai nyúlása, illetve az emulziós réteg kopása miatt - nem
vásárolják. Kifogásolták még, hogy a szalag befutója rövid, s a
szalaghosszúsághoz mérten kicsi az orsó átmérője.
A kazettás magnókkal rendelkezőkről is pár szót: ők még nem
kényszerültek a Polimer típusú kazettákat használni, mivel véleményük
szerint ezek nem közelítik meg a kereskedelemben kapható nyugati
kazetták minőségét.
Baráti üdvözlettel:
Papp Géza
klubvezető
Egyelőre ennyire jutottunk a polimeri csomó bogozgatásában.
Tulajdonképpen elégedettek vagyunk, persze nem a magnószalagokkal, de
feltétlenül méltányoljuk a Polimer Szövetkezet (és a KERMI)
tárgyalókészségét, udvariasságát, bizonyos mértékig: belátását. Úgy
tűnik, most már mindketten hajlandók felismerni (vagy elismerni), hogy
a magnószalagok körül "nincs minden rendben". Érthető viszont, hogy a
problémát mindenki a maga módján próbálja interpretálni, persze minket
is beleértve. Szeretnénk tehát félreérthetetlenül leszögezni
álláspontunkat, s válaszolni néhány, a Polimer-levélben felvetett
kérdésre.
Mindjárt az első valóban egy kérdés. Belátjuk, szükségtelenül
hencegtünk azzal, hogy mi mindent megmértünk (még olyasmit is, amit a
nyugati folyóiratok általában nem vizsgálnak) - de úgy véljük, a
Polimer nincs abban a helyzetben, hogy rákérdezhessen: "Miért? Mi a
céljuk ezzel? Kár, hogy a közölt teszt végrehajtására fordított összes
munkaórák számára következtetni sem lehet..." Talán csak nem azt
akarják a szemünkre vetni, hogy alapos munkát végeztünk?
Mert ez a teszt csak a mi roppant szerény körülményeinkhez mérten
"monstre". Bizony, aligha fogható azokhoz a tömeges méréssorozatokhoz,
amelyeket a gyártóüzemeknek kell elvégezniük. A Polimer egyébként így
fogalmaz: "Egy évtized óta megszámlálhatatlan vizsgálatot végeztünk mi
magunk, és végeztek hivatalos szervek, ugyancsak kereskedelemtől, és
nem tőlünk beszerzett minták alapján." A Polimer Szövetkezet
méréseiben éppúgy nincs jogunk kételkedni, mint ahogy a szövetkezet
szakemberei sem kételkedtek a mi méréseink hitelességében, de nincs
tudomásunk arról, hogy "hivatalos szervek" valaha is végeztek volna
hasonlóképpen alapos ellenőrző vizsgálatokat. Dr. Solti
nyilatkozatából egyértelműen kiderül, hogy a KERMI ezt nem tette meg.
S ha a KERMI nem - akkor vajon ki más?
Van Daru Lajos levelében egy nyilvánvaló félreértés, azzal
kapcsolatban, hogy mit is kértünk mi a nyugati cégektől. Idézünk a
Magnószalagtesztből: "Leveleztünk a nagynevű cégekkel, és szalagot
kértünk vizsgálatra. Nem feltétlenül a legjobbat: csak azt, amit ők a
magyar piacon esélyesnek tartanak, feltéve, hogy kereskedelmi
vállalataink egyáltalán hajlandóak, helyesebben: képesek vásárolni
tőlük." Úgy véljük, egyértelmű, hogy itt nem a mintadarabok, hanem az
egyes típusok megválasztásáról van szó. Pontosan azt szerettük volna
elkerülni, hogy méregdrága, hipermodern szalagokat küldjenek nekünk
(mint például a Sony az FeCr-t). Ami aztán magukat a mintapéldányokat
illeti, kicsit "övön aluli ütésnek" érezzük azt az érvet, hogy bezzeg
a külföldiektől gyári darabokat kértünk. Először is, az ORWO-kat
szintén a kereskedelemből vettük, és mégsem voltak drop-outosak.
Másodszor, a Hifi Magazin túlságosan is jelentéktelen ahhoz, hogy a
nyugati gyárak ügyvivői extra példányokat válogassanak a számára.
Tárgyilagosságunkat bizonyítja viszont az a tény, hogy mindvégig csak
Olvasóink panaszos leveleire, a magnósok sirámaira hivatkoztunk, s egy
szót sem szóltunk arról, hogy nekünk magunknak is mennyire rosszak a
tapasztalataink a Polimer szalagokkal. (Kollégáinkkal-barátainkkal
együtt mi magunk is lelkes magnósok vagyunk!)
Bár úgy állna a dolog, hogy csak egy-két tétel volna selejtes.
Sajnos, nem hiszünk a véletlenekben, nem hisszük, hogy mágikus
képességeink volnának, hogy megtalálnánk az eldugott tűt a
szalmakazalban és a forrásvizet a sivatagban. Ismét a
Magnószalagtesztből idézünk: "A gyártó természetesen mindig érvelhet
majd azzal, hogy egyedi hibákról van szó, márpedig mi nem
szentelhetjük egész életünket a Polimer szalagok
minőségellenőrzésének." De van egy ajánlatunk: egy éven belül
megismételjük a drop-out vizsgálatot. Mi örülnénk a legjobban, ha a
próba negatív lenne, s nem találnánk selejtet.
Végül vegyük szemügyre azt a javaslatot, amelyet dr. Solti Ernő, a
KERMI osztályvezetője pedzegetett: ha már a szalagok minősége nem
egyenletes, akkor a Polimer Szövetkezet legalább válogasson
gondosabban, mérje, fel, melyik szállítmány mit ér, és akkor a
gyengébb eresztést olcsóbban, a kifogástalan árut drágábban kellene
forgalomba hozni. "Drágábban" - ezt mi úgy értjük, hogy a jelenlegi,
egyelőre indokolatlanul magas áron. Ezt az árat Polimer szalagért
véleményünk szerint csak akkor szabad kifizetni, ha szavatoltan
kifogástalan, ha nem kell reklamálni miatta, ha az orsója nem lötyög
és nem szorul - teljesen függetlenül a "vonatkozó szabványoktól."
*
Dr. Solti egyébként megtartotta, amit ígért: típusonként 20-20
tekercs, különböző helyekről beszerzett magnószalagon végeztette el a
drop-out-vizsgálatot, s ezt követően megbeszélést tartottunk a Polimer
Szövetkezet képviselőivel. Az eredmény ezúttal lényegesen kedvezőbb
volt annál, amit mi tapasztaltunk, ugyanis több mint 60 darab között
mindössze 4 hibás tekercset találtak (kb. 6%), és a gyártásuk idejéből
arra lehetett következtetni, hogy ezek is ugyanabból a selejtes
szállítmányból valók, amelyből nekünk is szerencsénk volt válogatni. E
szállítmány miatt a Polimer reklamált is az alapanyaggyártó cégnél -
ha nem is időben. Véleményünk szerint valóban szerencse dolga, ki
milyen minőségű tételből vásárolja meg magnószalagjait.
Daru Lajos, a Polimer Szövetkezet főmérnöke mindenesetre
határozott intézkedéseket ígért, sőt, magával hozta intézkedési
tervüket is, bizonyítva, hogy a szövetkezet komolyan veszi a
problémát, és hatékony ellenőrzésnek kívánja alávetni a külföldi
alapanyagot, hogy az esetleges hibás tételeket időben
visszautasíthassa.
Ezekután reméljük, hogy az igen hibás - és véleményünk szerint
használhatatlan - szalagok nem kerülhetnek többé az üzletekbe. Nagyon
örülünk, hogy a Polimer és a KERMI, közösen, nem a hibák
elkendőzésére, hanem a megszüntetésükre törekszik. Hátha mindezt már
régebben elhatározták volna! S nem csak most, a Magnószalagteszt
nyomán.