Hangszerviz |
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon.
Minden levélre válaszolunk, ha nem is postafordultával.
(Válaszboríték fölösleges.) Kérjük, hogy lehetőleg
géppel írjanak. Mindazt, ami e levelekből közérdekű,
továbbra is megtalálják a Hangszervíz hasábjain.
A "..." kihagyást jelöl. Közérdekűnek ítéljük, s ezért
térítés nélkül közreadjuk Olvasóink adásvételi és
cserejavaslatait ("Böngésző"), csak ne feledjék, hogy
minden ötezer forintnál értékesebb készülékhez
vámcédula szükséges.
Címünk: Hifi Magazin, Budapest, Pf. 223.
Vették a lapot
A Hifi Magazint kezdetben csak néhány napig lehetett látni az
újságosnál: alacsony volt a példányszám. Sok szemrehányás ért
bennünket emiatt. Úgy próbáltunk könnyíteni a lelkiismeretünkön, hogy
mindig félretétettünk néhány példányt a Postán, s nem kevés
adminisztráció-többlet árán fenntartottunk egy afféle magazinküldő
szolgálatot. Erre ma már nincs szükség, hiszen lapunk előfizethető, és
példányszámát is annyira feltornáztuk, hogy 1-2 hónapig biztosan nem
fogy el. Arra kérjük tehát Olvasóinkat, hogy ezentúl ne nekünk írjanak
magazinért, régebbiért vagy frissebbekért. Kérésünk: forduljanak
mindig közvetlenül az illetékesekhez. Előfizetni a Posta Központi
Hírlap Irodán lehet, személyesen vagy levélben (Bp., 1900, József
nádor tér 1.) - ugyanott kell reklamálni is, ha valaki véletlenül nem
kapta meg a lapot, vagy a postás már megint begyűrte az újságot a
levelesládába. (Ezen a legnehezebb segíteni; ajánlatos jóban lenni a
kihordókkal. Volt 4-5 panaszos levelünk, ezeket természetesen
hűségesen továbbítottuk a Postának.)
A visszamaradó példányokat a Lapkiadó Vállalat saját
hírlapüzletében, a Bp. VII., Thököly u. 21. sz. alatt lehet
megvásárolni. Amikor ezeket a sorokat írjuk, még a 1. számból is volt
néhány darab...
Annyit azért ezután is megteszünk, hogy a Böngészőben mindig
legelőre tördeljük a magazinvadászok felhívásait.
Visszaforgató-könyv
Kurucz Csaba
Bp. Hámán Kató u. 64. IV. 17., 1096
...Amiért tulajdonképpen tollat fogtam, az a 7. számban megjelent,
Forgatókönyv című kis írással, helyesebben szólva a Ránki-Kocsis
koncertlemezzel kapcsolatos. Elöljáróban: elismeréssel adózom az MHV
ötletének. Körülbelül ez az összes pozitívum, amit elmondhatok. Mert a
kivitelezés; a lemez technikai értelemben vett minősége még az MHV nem
túl magas színvonalát is - véleményem szerint - messze alulmúlja.
Először nem akartam hinni a fülemnek, felkerestem az SZTK-ban a
fülészetet, aholis alapos vizsgálat után kijelentették: semmi bajom.
Amikor makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy valami titokzatos kór támadta
meg mindkét hallószervemet, a főorvos úr - sajnos, a jelek szerint nem
muzikális alkat - egyszerűen kidobott...
Hallgassák meg ezt a felvételt! Először is azt fogják képzelni,
hogy hallucinálnak, és nem hanglemezt hallgatnak, hanem egy
rosszminőségű kazettára készített amatőrfelvétett. Mert hogy két
Steinway koncertzongora plusz ütőhangszerek a Zeneakadémia
nagytermében csak ilyen hangzást produkáljanak, az egész egyszerűen
nonszensz. Elég sok koncertet hallgattam meg ott, legalább annyit
otthon a 3. műsor sztereó "élő" koncertközvetítésében. A fülem - úgy
érzem - nagyjából "be van lőve" a terem akusztikájára, legyen szó bár
szóló-, kamarazenéről vagy zenekari muzsikáról. De ez a lapos,
színtelen, dinamikaszegény, helyenként (ahol a basszusnak kellett
volna jelen lenni) döngő hangzás mélyen lesújtott, nem beszélve a
"térhatásról".
Hogy ez a felvétel ne legyen páratlan a maga nemében, erről is
gondoskodtak egy szintén új lemezzel. (Mozart: Esz-dúr sinfonia
concertante K. 364 és Esz-dúr kürtverseny, Ferencsik János
vezényletével, az ÁHZ és számos szólista közreműködésével.) Az egész
zenekari hangzást, a szóló fákról nem is beszélve, egyfajta,
jótékonynak nem mondható fátyol fedi. A szép, tónusos, ideális mozarti
hegedű- és egyéb vonóshangzás csillogása, teltsége vagy éppenséggel
karcsúsága egyszerűen eltűnt a hangképből. A basszusok itt is
döngenek, a szólóhangszerek felismerése - annak, aki a művet először
hallja - igencsak próbatétel... Az Esz-dúr sinfonia concertantét
összehasonlítottam egy 1974-ben megjelent Philips Mozart-albummal -
nos, a különbség bosszúért kiált! Pedig az is szériafelvétel, nem
különleges préselés. Ott valószínűleg tudják használni is azokat a
studióberendezéseket, amelyekkel dolgoznak. A lemezt, ha igénylik,
szívesen rendelkezésükre bocsátom.
Tisztában vagyok azzal, hogy a "láncom" minősége igencsak komoly
kívánnivalókat hagy maga után, ennek ellenére már ilyen színvonalon is
igen-igen éles különbségeket lehet tenni az egyes hanglemezek
között... Kedves ismerősömmel keveredtem vitába a Hungaroton lemezről.
Kifakadásomat ő azzal fogadta, hogy "nem is olyan rossz az", csak én
technikai beállítottságú vagyok stb. Elvittem hozzá a két felvételt és
(Tesla NC 420, a többit el tudják képzelni) tényleg alig volt
különbség. Diadalmasan nézett rám - de csak addig, amíg a próbát nálam
is meg nem ejtettük. Ahogy annak idején Önök is írták a CT 506-os és
az Akai GX 4000-es összehasonlításakor, hogy a két hangképből a
másodperc tört része alatt tudták, melyik készülék ez és melyik amaz,
itt is rögtön kiderült a két lemez közötti hatalmas különbség.
Ismerősöm reakciója kb. ez volt: most már nem csak értem, mire
gondolsz, hanem hallom is. (A becsmérlő jelzőket hozzá lehet
képzelni!)
Talán nem ártana, ha az MHV több hasonló kritika után végre
változtatna álláspontján, amelyet valahogy úgy fogalmaztak meg, hogy
nem érdemes túl jó minőségű lemezeket készíteni, amikor úgyis kevés a
jó lejátszóberendezés az országban. (Úgy 100-150 ezer lehet. A szerk.)
A hamis okoskodás - ha úgy tetszik - fordítva is "igaz" minek a több
tízezer forintos lánc, ha ilyen lemezeket tudunk csak rátenni? Hasonló
okoskodást már többször volt módunkban hallani, most csak a BRG egyik
vezetőjének a nyilatkozata jut eszembe, aki a kazettás magnóikat
méltán ért rengeteg kritikát - a hetvenes évek első felében - azzal
vélte megválaszolni, hogy "Magyarországon a közönség még nem elég
érett a sztereózáshoz!" Nem is lesz az soha, ha nem adják meg a módot
rá. Az igénytelenség igénytelenséget szül.
Engesztelő áldozat
Az istenek bosszúálló természetűek. Különösen áll ez Sivára, a
teremtés és tombolás istenére, aki ellen súlyosan vétkeztünk: 7.
számunk poszterképén azt írtuk róla, hogy a buddhista szentháromság
tagja - holott ez a sokkezű lény, Brahmával és Visnuval, a brahmán
szentháromságot alkotja. Tehát aki nem tud hindusul...
Hogy kiengeszteljük a vérszomjas istenséget, átveszünk róla egy
gyönyörű képet Yehudi Menuhin könyvéből, Az ember zenéjéből. Joggal
tesszük ezt egy zenei tárgyú újságban; Siva egyebeken kívül a tánc és
a zene istene is.
Koncertfelvétel
Dr. Farkas Péter
Bp. Kvassay J. út 1., 1905
...Lapjuk meglehetősen elhanyagolja a koncertlátogató magnósok
táborát. Az Akai GX 4000D magnóval kivélő koncertfelvételek
készíthetők, amelyek hangminősége jócskán meghaladja az átlagos
hanglemezekét. A rendezők és művészek részéről meglepő szívességet
tapasztaltam, mikor a Zeneakadémián, a Nemzeti Galéria kupolatermében
vagy a Mátyás-templomban felvételeket szerettem volna készíteni.
Köszönet illeti érte Kistétényi Melinda és Morvay Pálma művésznőket,
Baross Gábor, Tardy László, Bogina Elemér és G. Horváth József karnagy
urakat.
Egyetlen pár keresztbe állított elektrét mikrofon elég a jó
felvétel készítéséhez. Az Akai orsós magnó még bizonyos
studió-funkciókat is lehetővé tesz... Használhatunk két pár mikrofont
is, bár ez rendszerint több zavart okoz, mint amennyi hasznot hajt.
Van itt azonban egy-két hiba is. Elsősorban, nincs jó mikrofon a
magyar piacon. A BEAG és egyéb dinamikusok nem elég jó minőségűek.
Valaha kapható volt 600-ért egy Akai elektrét típus, ezt használom. Rá
kellene venni valahogyan a RAVILL-t, hogy ha már behozott egy
tisztességes orsós magnót, hozzon be hozzá rendes mikrofont is.
Szeretnénk Sennheiser vagy AKG gyártmányokat, de ha nincs, jó az Akai
is. Csak legyen!
Aztán a magnószalag kérdése! Be kellene hozni egy tisztességes
minőségű szalagot (tippeket tudnék adni), még akkor is, ha a raktáron
levő Polimer-készletet le kell árazni...
Lapjukat továbbra is szorgalmasan olvasom, mert hiszek Önöknek, és
írásaik érdekelnek.
Szabó Sándor
Törökszentmiklós, Rezeda út 15., 5200
...Muzsikus vagyok, és régi álmom, hogy Playback és Multiplayback
felvételeket készítsek játékomról. Több okból! Akai 4000DS Mk II.
típusú gépem van, ezzel "hallgatok" és ezzel szeretnék felvenni is,
többszörös rájátszással. Sajnos, ismerőseim közül senki sem
rendelkezik ilyen tapasztalattal, de biztosan tudom, hogy ilyen
jellegű felvételeket lehet készíteni ezzel a készülékkel. Én nem tudok
- azt kérném Tőletek, tájékoztassatok, hogy miként kell ezeket a
felvételeket elkészíteni; mit hová, mikor és hogyan kapcsoljak, hogyan
hallgassam vissza rájátszás közben, és hogyan lehet többszörösen
rájátszani.
Az igazság az, hogy kevés embernek adatik meg, hogy a Rádió
próbafelvételt készítsen vele vagy meghallgatást biztosítson számára.
Éppen ezért én egy amatőr minőségű szalaggal szeretném kiküszöbölni
ezt a sok összeköttetésre és egyéb utánajárásokra épülő kényes
procedúrát. Talán lesz valakinek türelme meghallgatni! Ebben
lehetőséget látok - másrészt pedig a fejlődés alapja egy muzsikusnál
az önkontrollra épített gyakorlás. Tehát az, hogy figyelemmel kísérjem
saját produkcióimat...
Ebben a számunkban részletesen írunk az Akai magnók
trükklehetőségeiről, Pénztárca-méretű stúdiók címmel. Reméljük,
sokaknak segítünk vele. Sok szerencsét!
Szalagteszt
Ifj. Márton Miklós
Hajdúszoboszló, Veres Pálné u. 24., 4200
...Lapjukat a 4. számtól követem. Az utolsó számukban a
magnószalagteszt nem sokat ért (szerintem), mivel a hazai
szalagosmagnó-barátoknak a két szocialista típuson kívül nemigen jut
más a magnójára. Néha árulnak a boltban - ismerősnek - Akai LN-150-7
típusú 550 méteres szalagot. Tucatnyi magnószalag közül épp ezt nem
tesztelték. E szalagról az a véleményem, hogy az Akai GX-en ez szól
talán a legjobban. A BASF túlságosan porol, főleg 19,5-ön.
Van még egy problémám, amire nem tudok magyarázatot adni. Az olasz
gyártmányú Scotch szalagok, mind az 540, mind a 360 méteresek,
ragadnak. Három lejátszás után már húzza a magnó, gyorstekercseléskor
rángat. Néhány Polimer szalag is ilyen. Tapasztalatom nem egyedi;
barátaim is ilyen gondokkal bajlódnak.
További sikeres munkát kívánok lapjuknak.
Ezzel a hibával, így még nem találkoztunk; túl röviden is foglalta
össze ahhoz, hogy kitalálhassuk az okát. Kétségtelen, hogy némely
ismert márkanév is időnként gyönge minőségű terméket takar, főleg, ha
ezeket "melléküzemágban" gyártották, mint például a Scotchot abban a
honban, ahol a citrom virul. És az Ampexek közül sem azok a legjobbak,
- amelyek carramba! - Mexikóban látták meg a napvilágot. Áruházban
hifit vásárolni Nyugaton is kockázatos.
Arról nem tehetünk, hogy az LN-150-7 kimaradt a tesztből. Az Akai
magyarországi képviselőjétől, az Universal Kft-től a WR-150-7 típust
kaptuk meg vizsgálatra, feltehetően azért, mert ennek az importját
tartják valószínűbbnek.
Hogy a magnószalagteszt mennyit ért - mi sem tudjuk. Nem mirajtunk
múlik a dolog, hanem azokon, akik a szalagok gyártásával,
kereskedelmével, hivatalos minősítésével foglalkoznak. Bizonyos jelek
derűlátásra késztetnek - lásd A polimeri csomó című cikkünket.
Kábel és zűrzavar
Szabó Ervin
Bp. Endrődi Sándor u. 61., 1026
A Hifi Magazin 6. számának 79. oldalán, a jobboldali hasábban a
"Magnó összekapcsolása magnóval" nehézségeiről írnak. Ennek
megoldásához szeretnék javaslattal hozzájárulni. A magyar
szaküzletekben kapható a Franke cég átjátszó dugasza
(Übergangsstecker, ára 150Ft), mellyel egy normál átjátszó zsinóron
át az egyik magnóval másolni tudunk a másikra. De készíthetünk magunk
is magnóról-magnóra átjátszó zsinórt a dugaszok 1-3, 4-5, 2-2, 5-4,
3-1 érintkezőinek összekötésével.
A Franke cég árukísérő kapcsolási rajzát, valamint Csabai Dániel A
hangfelvétel gyakorlata c. könyvéből a fentiekre vonatkozó kapcsolási
rajzot mellékelem.
Hej, ha a dolog ennyire egyszerű volna! Úgy látszik, Olvasónk nem
egészen értette meg, amit a jelszintek és az impedanciák
egyeztetéséről írtunk. Sajnos, az ügyeskedés nem segít: a két magnó
csatlakozása nem lesz optimális, még ha esetenként működőképesnek
bizonyul is. Nem kéne ezt tudatni a Franke céggel?
A következőképpen kellene elmagyarázni neki a dolgot. Képzelje el,
hogy beül egy vendéglőbe, és rendel egy krumplilevest. A pincér
ehelyett krumplifőzeléket hoz, de még azt is a szomszéd asztalra teszi
tévedésből. Namármost, mi is átnyúlhatunk a szomszéd asztalra a
tányérért - de a főzelékből ettől még nem lesz leves.
Komár Pál
Érd, János út 32., 2030
...A Magazinról. Szerintem a jelenleg megjelenő legszínvonalasabb
magyar lap; mind tartalmában, mind szerepében, mind beszédstílusában,
egyáltalán. Az információs anyag egy magamfajta halandó számára
megfizethetetlen értékű. A fejléc mindent hűen kifejez: Az
audio-kultúra fóruma. Valóban az... Legutóbbi, 6. számuk még talán az
eddigieknél is jobb. Az ember egyre jobban eligazodik az őserdőben. S
a Házimagnó-studiómagnó, valamint a Kábeli zűrzavar című cikkükért
külön-külön is adtam volna 100-200 forintot...
Nagy Sándor hajdúnánási olvasónk egy hibás ábrára hívta fel
figyelmünket: 6. számunk Kábeli zűrzavar című cikkében valóban
elrajzoltuk az áramgenerátoros táplálás helyettesítő képét. A helyes
rajzot mellékelten közöljük. Köszönjük a kiigazítást, Olvasóinktól
pedig elnézést kérünk.
MC-ország Shure-jai
Szakács István
Győr, Tanácsköztársaság út 35., 9022
...Várom a FEB-et, bár őszintén megvallva csöves győzelmet tudok
csak elképzelni. Aggályaim vannak a hangszedőkkel, no nem a
Sonus-szal. A saját (mágneses) kategóriáját kiválóan képviseli. Az
Ortofonokat viszont célszerű lenne legalább a FEB idejére mellőzni,
hiszen ezek a pickupok, nem véletlenül, nem tartoznak a klasszikus
MC-hangszedők közé. Kissé műszakias, kemény hangjuk, 6-8kHz feletti
hangelszínezésük, kopogós basszusuk (STM 72) nem teszi őket igazi
etalonná. Az "MC-ország" Shure-jai. Meg kellene hallgatni megint az
EMT-t, vagy beszerezni egy Supexet, egy Fidelity Research-öt. Sok
felesleges munkától, kapcsolgatástól kímélné meg magát a
szerkesztőség.
Az Ortofonok mint "MC-ország Shure-jai"? Eredeti hasonlat, és van
is benne valami. A dán cég hangszedőit valóban nem sorolják a
mozgótekercses pickupok elitcsapatába, dehát ezek a legolcsóbbak, és
ennyi pénzért más se csinál jobbat. (Habár ki tud ja!) Ugyanakkor
tévedés azt hinni, hogy ha egy hangszedőre az van írva, hogy Supex
vagy Fidelity Research, akkor az már mindenre garancia. Ami igazán jó,
annak megkérik az árát, és mi, sajnos, nemigen tudunk ilyesmiket
"beszerezni" - legfeljebb egyszerűen és prózaian kölcsönkérni, mint
legutóbb az MC 30-at. Ez igen-igen jó hangszedő, s audio-körökben is
komolyabban vennék, ha nem volna az ára olyan komolytalanul magas.
Véleményünk szerint kifogástalan etalon. A mi körülményeink között.
(Amit nem győzünk hangsúlyozni.)
És természetesen csakis a T-30 transzformátorral illesztve.
Levélírónk is utal rá, s nekünk is meggyőződésünk, hogy az Ortofon
MC-típusok többet tudnak, mint az STM-72 transzformátor. (Valójában
sokkalta nagyobb különbség van a kicsi és a nagy trafó között, mint a
legolcsóbb és a legdrágább MC-hangszedő között!) Kérdés, hogyan
lehetne devizakiadás nélkül is kielégítőbb illesztő-egységhez jutni.
Van tippünk - de az egyelőre a Délibábos Oldalra való.
Igazán nem azért, hogy kifejezéseken lovagoljunk, inkább a játék
kedvéért szeretnénk leszögezni, hogy szerintünk az Ortofonok igenis a
"klasszikus" MC-hangszedők közé tartoznak, hiszen évtizedek óta
forgalomban vannak. A Supexeket ezzel szemben nevezhetnénk
"romantikus" hangszedőknek - az EMT-t pedig ugyanezen az alapon
"preklasszikusnak". Az EMT ugyanis nem más, mint egy réges-régen az
Ortofontól átvett modell enyhén továbbfejlesztett változata...
*
Lapzártakor egyre inkább úgy érezzük, hogy Szakács Istvánnak igaza
van. Az MC 30 is összemossa a legjobb előerősítők hangját. (Lásd a
FEB-nél, a 65. oldalon.)
Amatőr nyelvészek figyelem!
A téli hónapok - kinn a havas táj, benn a fűtött szoba -
elmélyedésre késztetik az embert: bölcselkedésre,
keresztrejtvényfejtésre, esetleg nyelvészkedésre. Olvasóink az idén
bizonyára inkább az első kettőben gyakorolták magukat, mert most nem
halmoztak el bennünket szómagyarító javaslataikkal.
Még az érdekesebbek közé tartozik többek ötlete, hogy nevezzük a
tunert keresőnek. Ámde ez a szó túlságosan is mást jelent vagy mást is
jelent, nemigen "ugrik be", hogy rádiókészüléket értünk rajta.
Legnagyobb erénye, hogy szójátékokra adna módot: a jó rádió nyilván
keresőképes - ha pedig bedöglik, nyilvánítsuk keresőképtelennek.
Tetszik a budapesti Siklósi Norbert szószerkesztése, asszociációs
készsége. Ő térváltót mondana balansz helyett. Jól hangzik - csak
sajnos, a jelentése nem stimmel. Persze, ha jobbra-balra eltekergetjük
a balansz-szabályzót, akkor tényleg megváltoztatja a tér jellegét, de
erre ritkán van szükség. Éppen ellenkezőleg: a balansszal egyensúlyba
igyekszünk hozni a hangkép (a tér) két oldalát. A térváltó felirat
tulajdonképpen egy másfajta gomb alá illene: az alá, amellyel a
különféle kvadrofón effektusok között választhattunk a négycsatornás
erősítőkön.
Palást - ezt a szinonimát ajánlja az orosházi Oláh Zsolt a
lemezalátét helyett. Nem rossz, de nem is jó. Azt fejezi ki, hogy a
tányért leborítjuk valamivel - s nem pedig azt, hogy a lemez alá
teszünk valamit. Nagy különbség! A lemezalátét nem csak dísznek van
ott!
Furcsa, hogy erre egy kívülálló "érzett rá". A budapesti Csépány
László (akinek - mint írja semmiféle zenegépe nincs, s csak véletlenül
került kezébe a HFM) ezt az elnevezést javasolja: párna, lemezpárna. A
párna ugyanis - érvel Csépány László - arra kell, hogy valaki vagy
valami kényelmesen érezze magát rajta. Hát nem járt messze az
igazságtól! Nem tudjuk, beválik-e az ötlete, mindenesetre neki
szavaztuk meg a tiszteletdíjat, lapunk idei számait.
Szervusz, szerviz
Dr. Horváth József
Bp. Magyar u. 12., 1221
Ez év június végén vásároltam egy Orister erősítőt, mellyel
kapcsolatban az alábbi probléma merült fel. Magnófelvételeken, a
dinamikusabb hangoknál, amikor nemcsak szóló hangszer vagy ének szól,
a felvételen recsegés jelentkezik.
A hibaforrás feltárása céljából sokat kísérleteztem, többek között
kölcsönkértem barátom ugyancsak Orister erősítőjét. Ugyanazon
berendezésekkel, zsinórokkal, ugyanolyan feszültségviszonyok mellett
stb. a barátom erősítőjével készült felvétel tökéletes lett, az én
erősítőmmel pedig recsegő, sercegő. A lemezeket és a másik erősítővel
készített magnófelvételeket az én erősítőmmel is élvezhetően lehet
lejátszani.
Mindezeket elmondva már kétszer beadtam az erősítőt az Orion
Márkaszervizhez, és mindkét esetben azzal adták vissza, hogy a
műszerek azt mutatják, az erősítő nem rossz. Kérdésemre, hogy
magnófelvételt próbáltak-e készíteni, közölték, hogy erre nincsenek
berendezkedve. Sőt, az általam készített magnófelvételt sem voltak
hajlandók meghallgatni.
Leírásából nem tudjuk pontosan meghatározni a hiba okát;
feltevésünk szerint magnójáról a felvenni kívántjel visszajut az
Orister magnó-bemenetére, és összegerjed a kimeneti jellel. Hogy így
van-e, arról a következőképpen lehet meggyőződni. Olyan kábelt
használjon felvételre, amelynek csak az 1. és 4. pontja van bekötve (a
2. ponton, az árnyékoláson kívül, persze). Ez a kábel csak felvételre
jó, lejátszásra nem. A szervizben, felhozott kifogás valóban csak
kifogás, hiszen az erősítőnek a magnóval kombinálva is kifogástalannak
kell lennie. Ne hagyja lerázni magát!
Mark II.
Dr. Antal László
Kaposvár, Bajcsy-Zs. u. 66., 7400
A múlt év júniusában vásároltam egy pár HS 500-as hangfalat. Nagy
volt a csalódásom, amikor először meghallgattam őket otthon; előző
alkalmakkor csak kiállításokon volt lehetőség erre. Ősszel egyik
barátom is vásárolt ilyen sugárzókat, de legnagyobb meglepetésemre
azok nyíltabban, szebben szóltak. Ekkor vettük észre a kék membránt, s
ennek tulajdonítottuk az eltérő hangzást, amit később az Önök cikke is
igazolt.
Kérdésem a következő: kérhetem-e a cégtől, hogy valamilyen módon
cseréljék ki a középsugárzókat (mivel becsapottnak érzem magam),
lemondva akár a jótállásról is. Be lehet-e szervizben szereltetni? Ha
nem lehetséges, kapható-e ez a középsugárzó a kereskedelemben
Budapesten, és hol, mennyiért? Ez azért fontos, mert pályakezdő fiatal
orvos vagyok, nincs pénzem a falakat eladni és újakat venni, ráadásul
novemberig sorkatona vagyok.
Az Orion jelenleg nem árulja külön is a kék középsugárzót - számos
levélírónk bánatára (őszintén szólva, a miénkre is). Meg kell azonban
mondanunk: nem értünk egyet a vásárlóval, ha becsapva érzi magát. A
legtöbb prospektuson már eleve rajta van, de ha nincs rajta, akkor is
érvényes, hogy: "a gyár fenntartja a változtatás, jogát a technikai
haladásnak megfelelően" - és az Orion is csak ehhez tartotta magát.
Ha rontott volna az 500-asok minőségén, a vevő joggal érezhetné, hogy
becsapták, dehát a hangdoboz időközben nem rosszabb, hanem jobb lett,
mégpedig sokkal jobb ahhoz a modellhez képest, amelyet HS 500 néven
demonstráltak annakidején.
Szeretnénk emlékeztetni olvasóinkat egynémely importkészülék
típusjelére. Akai 4000 DS Mk II, Ortofon FF 15E/II, VMS 20E/II -
hirtelenében ezek jutnak az eszünkbe, de ha végignézzük a nyugati
katalógusokat, se szeri, se száma a sok Mark II-nek és Mark III-nak.
Ezek mind módosított modelleket jelölnek, és a gyáraknak eszük ágában
sincs folytonosan visszacserélgetni az egyszer már eladott
készülékeket. Egyik-másik speciálcég hajlandó ugyan naprakész
állapotúra hozni a korábbi verziókat, de csak az eredeti vételár 50-60
százalékáért. Ennél már olcsóbb, ha az ember eladja a régit és
megveszi helyette az újat.
Sajnos, mi sem tanácsolhatunk okosabbat. A HS 500-as, a kék
zengővel valójában egy Mark II modell. Átépíteni a dobozt Mk I-ről Mk
II típusúra - ez valószínűleg egyébként is többe kerül, mint ha inkább
megvásároljuk az újabb kiadást, a régit pedig eladjuk valakinek, aki
kevésbé "vájtfülű", vagy legalábbis kevésbé ad hitelt a Hifi Magazin
tesztjeinek.
*
Minthogy ebből a számunkból, helyhiány miatt, már megint kimaradt
a MOD rovat, hadd ajánljunk egy "gyári" modifikációt. Sokan
panaszolták, hogy a HS 500-asban hiába keresik a csillapítóanyagot, és
hogy a doboz döng. Kérésünkre az Orionban elmondták, mennyi háztartási
vattát és hogyan kell beletömni a hangdobozba, ha történetesen üres. A
recept: 50 deka vatta, két csomagban egyenletesen elosztva. (A
kisebbik dobozba csupán 22 dekát kell tömni ebből a ritka, értékes
csillapítóanyagból.)
Még mindig nincs pop
Dulity Kálmán
Kiskunfélegyháza, Lugas út 1., 6100
...Gondolom, nem egyedül kifogásoltam már, hogy nincs a magazinban
könnyűzenével - rock, pop, jazz, musical etc. - kapcsolatos cikk.
Véleményem szerint nem áll, hogy ne lenne nálunk olyan szakavatott
tollú valaki, akinek a kritikáját közölni lehet. Elég, ha olyan
neveket említek, mint... Ha ez így folytatódik, nemhogy híveket
szereznének a hifinek, inkább csak ellenérzéseket keltenek...
Már minden érvünket elmondtuk. Vállaljuk, hogy elveszítjük azokat
az olvasóinkat, akik a Hifi Magazint az olyan semmitmondó,
tartalmatlan és mulandó írások kedvéért vennék csak meg, mint
amilyenek a popzenei recenziók. Ha találunk egy igazi publicistát, aki
eredeti módon, színesen és mégis lelkiismeretesen képes írni a
könnyűzenéről, boldogan fogadjuk írásait. Az Ön által említett
"szakavatott tollú" személyek mindenesetre kívül maradnak a Hifi
Magazin szerzőinek körén. most és a jövőben is.
Félig már összeállt...
Kovács József
Várpalota, Rákóczi u. 14., 8100
Az utolsóelőtti számuk, amelyben a Klipschornról írnak, sajnos,
számomra már későn érkezett, mert ekkorra félig már összeállt a
nevezetes hangsugárzó. Pontosabban: a doboz áll; a mélysugárzóból két
típus is szóba jön, a BEAG HX 301-8, illetve az Orion által
alkalmazott 30cm-es, amelynek hatásfokát a Jecklin által leírt
csillapításszabályozóval igyekszem majd beállítani; középsugárzónak
két BEAG HX 125, magassugárzónak az Orion által is alkalmazott Isophon
csipogót vettem számításba. Hiányzik a keresztváltó, és olvasva a
magazin utolsó számában a külföldi hangszórók vizsgálatait, a KEF DN
12 SP 1004-re gondoltam...
Hadd magyarázzuk el, miért nem segíthetünk. A hangsugárzókat nem
szabad tetszőlegesen, a leginkább rokonszenves elemekből
összeállítani. Az eredmény olyan lesz, mint az a népmeséből ismert
állat, amely megcsodálta, elirigyelte, "begyűjtötte" és magára öltötte
a többiek ékességeit: az elefánt ormányát, a szarvas agancsát, a páva
farktollait és a többit - egyszerre. A jó hangsugárzó: egységes
rendszer. A Klipschorn kitűnő példa, mert bár a hangkaraktere vitára
ad okot (a 6. számban elmondtuk a véleményünket róla), Paul W. Klipsch
mindenesetre olyan hangsugárzó-rendszert konstruált, amelynek minden
egyes részlete össze van hangolva a többivel.
A Klipsch-tölcsér lényege és egyetlen értelme: a nagy hatásfok
(meghaladja a 20 százalékot is!). Nagy valószínűséggel "túl fogja
bőgni" a középsugárzót, kivéve, ha (mint a Klipschornban) az is
tölcséres. Ellenkező esetben a rendszer tagjait transzformátorral
ajánlatos illeszteni egymáshoz.
Ezzel még nem értünk végére a bajoknak - sőt. A nagy tölcsér
hangja 4 milliszekundum elteltével érkezik a doboz előlapjáig. Ez már
nagyon nagy időkülönbség: valószínű, hogy az alsó és a középső sávot
már nem lehet tisztességesen összedolgozni (legfeljebb ha a középsávot
elektronikusan késleltetjük). A Klipschorn középsugárzójának motorja
egy 53 centis tölcsér mögött, egészen hátul, a sarokban van, így a
fázis-, illetve időkülönbséget sikerült 2 milliszekundumra redukálni,
habár ez is éppen elég sok. Esetleg a BEAG-hangszórókat is
hátratolhatjuk (egy tölcsér mögé???) - de itt már probléma problémát
szül. Klipsch a, fél életét tette rá, hogy összehangolja értékes
hangszóróit. Megér ennyit a HX 301, a HX 125 és az Isophon?
Arany Kakadu Díj
Bőséges az idei kakadutermés. Nehogy kötözködéssel vádolhassanak
bennünket, ezúttal is Olvasóink levele nyomán foglalkozunk a két
legszebben fejlett példánnyal.
Tóth Tamás
Bp. Stoczek u. 5-7., 1111
...A minap olyan megdöbbentő információhoz jutottam, ami alaposan
felkavart nemcsak engem, hanem összes magnós ismerősömet is. A hír:
kidolgozták a magnóravehetetlen hanglemezt. Ezt a lesújtó újdonságot a
Könnyűzenei Koktél című kottásfüzet-sorozat 29. száma közli; nemrég
került az újságárusokhoz és a könyvesboltokba. Rögtön a borító belső
oldalán olvasható a cikk, írója Tardos Péter. A szöveget érdemes
alaposan áttanulmányozni, a lényeg az, hogy a Styx új lemeze, amely
természetesen a szerző birtokában van, újszerű, lézeres technikával
készült. Ennek eredményeképpen a felvételt nem lehet magnóra
átjátszani, vagyis a szalagon a felvétel után nem hallható semmi.
Kérem, írják meg véleményüket a dologról, még mielőtt a notórius
lemezmásolók elkeseredésükben az utcára dobálnák feleslegessé vált
készülékeiket! Annál is inkább, mert a cikket olvasva mintha az Arany
Kakadu szárnysuhogását hallottam volna!
Hja, a Tudomány - Tudomány. A Tudománnyal nem lehet vitatkozni. Ha
egyszer ezeket a lemezeket meglézerezték, akkor meg vannak lézerezve.
Márpedig a lézer, mint tudjuk, mindenható. Ezért lövöldöznek a
tudományos-fantasztikus filmekben az űrkovbojok Colt helyett
lézerstukkerral. A lézer ellenállhatatlan. Szegény Tardos Péter se
tudott ellenállni neki - valaki csúnyán átrázhatta ezzel a
Styx-lemezzel.
Tóth István
Budapest, Klauzál tér 3., 1072
Azt olvastam az Ezermester hifi-újdonságok sk. című kötetben, hogy
egy Deutsch nevű úriember feltalálta a "valóban hifi" hangsugárzót,
amelyben csak a dohogó irányul előre, a csipogó és a középsugárzó
jobbra-balra. Nagyon szeretném megtudni, valóban úgy szólnak-e ezek a
dobozok, mint ha élőzenét közvetítenének, mert akkor meghirdetem
ingóságaimat abban a reményben, hogy egyszer birtokomba kerülnek ezek
a csodák...
Ez a "legeslegújabb, szenzációs újdonság", ahogyan az
Ezermester kiskönyvtár 19. kötetének egyik szerzője lapzártakor, és
valószínűleg a kötet lektorainak tudta nélkül beharangozza,
tulajdonképpen régi, mint az országút, de ismerjük a Ludas Matyiból a
régi viccek mottóját: egy újszülöttnek minden vicc új. Az se baj, ha
az újszülött továbbmeséli a viccet: legfeljebb egy jó nagy röhögés
lesz belőle. A baj akkor kezdődik, ha a viccet halálkomolyan, egy
műszaki ismeretterjesztő kiadványban, a nyomtatott betű erejével adják
elő. Nem tudtunk nevetni rajta!
A cikk szerzője a bevezetőben megjegyzi ugyan, és ezt nyugodtan el
is hihetjük neki, hogy "a készüléket nem próbáltuk ki, az
információkat szaklapokból, így többek között a stuttgarti Hobbyból
szereztük be" - ezzel azonban vége szakad minden óvatosságnak, és a
szerző végül nem kevesebbet merészel, mint hogy látatlanban
megvásárlásra ajánl méregdrága nyugati hangdobozokat - ami a mi
etikánk szerint megbocsáthatatlan felelőtlenség. Hans Deutsch
"találmányában" (amelyet persze legfeljebb a stuttgarti Hobby vehet
komolyan) az égegyvilágon semmi sincs, amivel mások már meg ne
próbálkoztak volna, de csodáljuk, hogy az Ezermester, amelynek
legalább a fúrfaragáshoz értenie kell, egyetlen vázlatrajz nélkül,
pusztán a prospektusfotó alapján utánépítésre javasolja... kíváncsiak
vagyunk, hogyan képzeli ezt.
Maga a cikk egyébként iskolapéldája azoknak az írásműveknek,
amelyekkel tényleg nem lehet vitatkozni, mert nincs bennük két
összetartó gondolat. Az egészből mindössze annyi a tanulság, hogy
sohasem szabad bedőlni nyugati hirdetésnek. Sem Englishnek, sem
Deutschnak.
Áprilisi levelek
T. Lapó Miklós
Fenyőfalva
Írhatnának már egyszer a hifi és a vallás kapcsolatáról is. Nem a
templomi zenére gondolok, hanem arra, hogy hifit vásárolni csak
karácsony előtt lehet, mert akkor jön áru a boltba. Nyilvánvaló, hogy
kereskedőink titkos kapcsolatot tartanak fenn egyházi körökkel.
Szerintem jutalékot fizetnek a Mikulásnak és az Angyalkának.
Dr. Tudom Ányos
levelező tag
Kutatásaimat az utóbbi időben kiterjesztettem azokra a
hanglemezekre, amelyek nyelvleckéket tartalmaznak. A legújabb
pszichoakusztikai módszerekkel kimutattam, hogy míg a szláv nyelvű
beszédgyakorlatokat lehetőleg mozgómágneses hangszedővel kell
lejátszani, a germán nyelvek elsajátítása könnyebben megy, ha
mozgótekercses pickupot használunk. Tovább növeli a nyelvtanulás
hatékonyságát, ha az MC-hangszedőt mindig optimálisan illesztjük: az
angol nyelvleckéhez illesztőtranszformátor, a némethez elő-előerősítő,
a hollandushoz pedig elő-elő-előerősítő az ideális.
Eufó Ria
Felsőfok, Toronyház u. 66. X. emelet
Elragadtatással olvasom recenzióikat a magyar hanglemezekről;
csaknem magam is meghallgattam ezeket a felvételeket! Örömmel olvasnék
a különleges kiadványokról is: a hő- és hangszigetelő alapanyagú
Eternit-albumokról, a legújabb dinamikaszűkítő eljárással készült
Szükplaphon-lemezekről, valamint a bérből és fizetésből élők számára
sem elérhetetlen Meló Díja sorozatról.
Naka Misi tanulóvezető
Tépdek, Szalagház utca eleje
Oda-visszajátszó négysávos magnóm az utóbbi időben nem tartja be a
biztonságos közlekedés szabályait: indexelés nélkül vált egyik sávról
a másikra. Félek, hogy megbírságolnak szabálytalan előzésért. Mit
tegyek?
Kapcsoljon rükvercbe.
Lóbronz
Gál Zoltán
Győr, Ipar u. 42., 9027
Javaslom Darvas László bronz lovasszobrának felállítását a Hifi
Magazin című folyóirat létrehozásáért... Utóirat: mind a hat magazinom
megvan!
DL válasza: ez valóban nagyon megtisztelő javaslat, de lovagolni
nem tudok, ezért egy realista műalkotás engem legfeljebb csak mint
lemezlovast ábrázolhatna. Az emlékműre egyébként is csak akkor
pályázom, ha még életemben állítják nekem, ellenkező esetben nem
vállalom a dolgot. Olvasónk kedves leveléből mindenesetre gyanítom,
hogy annakidején nem magyaráztuk el világosan munkamódszerünk
lényegét, és ebből félreértések adódnak. Szeretném ezeket eloszlatni.
Parkinson professzor a maga mókás közélettanában kifejti, hogy az
ideális kormány öt miniszterből áll. Az egyik a külügyekhez ért, a
másik a belügyekhez, a harmadik a pénzügyhöz, a negyedik a hadügyhöz -
az ötödik, az nem ért semmihez: ő a miniszterelnök. Ez a rendszer a
Hifi Magazin szerkesztőségében eddig tökéletesen bevált.
Más szóval, lapunk kollektív produktum - habár kollektívánk
kicsiny. Természetesen konzultánsaink is vannak. Abból indultunk ki,
hogy az ismeretterjesztő folyóiratokat két veszedelem fenyegeti: vagy
túl szárazra, vagy túl szakszerűtlenre sikerednek. Hogy mindkét
buktatót elkerüljük (már amennyire ez egyáltalán lehetséges), azt a
módszert választottuk, hogy a lapunkba szánt műszaki gondolatok
többségét az újságíró foglalja cikkekbe - de maguk a gondolatok a
mérnöktől származnak, és ő folyamatosan ellenőrzése alatt tart
továbbra is minden egyes sort. Mondhatnánk: ez is, az is idegen
tollakkal ékeskedik. A dicséret, persze, nagyon jól esik, de az egész
csapatot illeti. Úgy fogjuk fel a dolgot, hogy akár a magyar
tornászoknak a moszkvai világbajnokságon, most a mi csapatunknak is
kijutott - a tévériporter akkori kifejezésével élve - egy lóbronz.