Hangszerviz



Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését, hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon. Minden levélre válaszolunk, ha nem is postafordultával. (Válaszboríték fölösleges.) Kérjük, hogy lehetőleg géppel írjanak. Mindazt, ami e levelekből közérdekű, továbbra is megtalálják a Hangszervíz hasábjain. A "..." kihagyást jelöl. Közérdekűnek ítéljük, s ezért térítés nélkül közreadjuk Olvasóink adásvételi és cserejavaslatait ("Böngésző"), csak ne feledjék, hogy minden ötezer forintnál értékesebb készülékhez vámcédula szükséges. Címünk: Hifi Magazin, Budapest, Pf. 223. Vették a lapot A Hifi Magazint kezdetben csak néhány napig lehetett látni az újságosnál: alacsony volt a példányszám. Sok szemrehányás ért bennünket emiatt. Úgy próbáltunk könnyíteni a lelkiismeretünkön, hogy mindig félretétettünk néhány példányt a Postán, s nem kevés adminisztráció-többlet árán fenntartottunk egy afféle magazinküldő szolgálatot. Erre ma már nincs szükség, hiszen lapunk előfizethető, és példányszámát is annyira feltornáztuk, hogy 1-2 hónapig biztosan nem fogy el. Arra kérjük tehát Olvasóinkat, hogy ezentúl ne nekünk írjanak magazinért, régebbiért vagy frissebbekért. Kérésünk: forduljanak mindig közvetlenül az illetékesekhez. Előfizetni a Posta Központi Hírlap Irodán lehet, személyesen vagy levélben (Bp., 1900, József nádor tér 1.) - ugyanott kell reklamálni is, ha valaki véletlenül nem kapta meg a lapot, vagy a postás már megint begyűrte az újságot a levelesládába. (Ezen a legnehezebb segíteni; ajánlatos jóban lenni a kihordókkal. Volt 4-5 panaszos levelünk, ezeket természetesen hűségesen továbbítottuk a Postának.) A visszamaradó példányokat a Lapkiadó Vállalat saját hírlapüzletében, a Bp. VII., Thököly u. 21. sz. alatt lehet megvásárolni. Amikor ezeket a sorokat írjuk, még a 1. számból is volt néhány darab... Annyit azért ezután is megteszünk, hogy a Böngészőben mindig legelőre tördeljük a magazinvadászok felhívásait. Visszaforgató-könyv Kurucz Csaba Bp. Hámán Kató u. 64. IV. 17., 1096 ...Amiért tulajdonképpen tollat fogtam, az a 7. számban megjelent, Forgatókönyv című kis írással, helyesebben szólva a Ránki-Kocsis koncertlemezzel kapcsolatos. Elöljáróban: elismeréssel adózom az MHV ötletének. Körülbelül ez az összes pozitívum, amit elmondhatok. Mert a kivitelezés; a lemez technikai értelemben vett minősége még az MHV nem túl magas színvonalát is - véleményem szerint - messze alulmúlja. Először nem akartam hinni a fülemnek, felkerestem az SZTK-ban a fülészetet, aholis alapos vizsgálat után kijelentették: semmi bajom. Amikor makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy valami titokzatos kór támadta meg mindkét hallószervemet, a főorvos úr - sajnos, a jelek szerint nem muzikális alkat - egyszerűen kidobott... Hallgassák meg ezt a felvételt! Először is azt fogják képzelni, hogy hallucinálnak, és nem hanglemezt hallgatnak, hanem egy rosszminőségű kazettára készített amatőrfelvétett. Mert hogy két Steinway koncertzongora plusz ütőhangszerek a Zeneakadémia nagytermében csak ilyen hangzást produkáljanak, az egész egyszerűen nonszensz. Elég sok koncertet hallgattam meg ott, legalább annyit otthon a 3. műsor sztereó "élő" koncertközvetítésében. A fülem - úgy érzem - nagyjából "be van lőve" a terem akusztikájára, legyen szó bár szóló-, kamarazenéről vagy zenekari muzsikáról. De ez a lapos, színtelen, dinamikaszegény, helyenként (ahol a basszusnak kellett volna jelen lenni) döngő hangzás mélyen lesújtott, nem beszélve a "térhatásról". Hogy ez a felvétel ne legyen páratlan a maga nemében, erről is gondoskodtak egy szintén új lemezzel. (Mozart: Esz-dúr sinfonia concertante K. 364 és Esz-dúr kürtverseny, Ferencsik János vezényletével, az ÁHZ és számos szólista közreműködésével.) Az egész zenekari hangzást, a szóló fákról nem is beszélve, egyfajta, jótékonynak nem mondható fátyol fedi. A szép, tónusos, ideális mozarti hegedű- és egyéb vonóshangzás csillogása, teltsége vagy éppenséggel karcsúsága egyszerűen eltűnt a hangképből. A basszusok itt is döngenek, a szólóhangszerek felismerése - annak, aki a művet először hallja - igencsak próbatétel... Az Esz-dúr sinfonia concertantét összehasonlítottam egy 1974-ben megjelent Philips Mozart-albummal - nos, a különbség bosszúért kiált! Pedig az is szériafelvétel, nem különleges préselés. Ott valószínűleg tudják használni is azokat a studióberendezéseket, amelyekkel dolgoznak. A lemezt, ha igénylik, szívesen rendelkezésükre bocsátom. Tisztában vagyok azzal, hogy a "láncom" minősége igencsak komoly kívánnivalókat hagy maga után, ennek ellenére már ilyen színvonalon is igen-igen éles különbségeket lehet tenni az egyes hanglemezek között... Kedves ismerősömmel keveredtem vitába a Hungaroton lemezről. Kifakadásomat ő azzal fogadta, hogy "nem is olyan rossz az", csak én technikai beállítottságú vagyok stb. Elvittem hozzá a két felvételt és (Tesla NC 420, a többit el tudják képzelni) tényleg alig volt különbség. Diadalmasan nézett rám - de csak addig, amíg a próbát nálam is meg nem ejtettük. Ahogy annak idején Önök is írták a CT 506-os és az Akai GX 4000-es összehasonlításakor, hogy a két hangképből a másodperc tört része alatt tudták, melyik készülék ez és melyik amaz, itt is rögtön kiderült a két lemez közötti hatalmas különbség. Ismerősöm reakciója kb. ez volt: most már nem csak értem, mire gondolsz, hanem hallom is. (A becsmérlő jelzőket hozzá lehet képzelni!) Talán nem ártana, ha az MHV több hasonló kritika után végre változtatna álláspontján, amelyet valahogy úgy fogalmaztak meg, hogy nem érdemes túl jó minőségű lemezeket készíteni, amikor úgyis kevés a jó lejátszóberendezés az országban. (Úgy 100-150 ezer lehet. A szerk.) A hamis okoskodás - ha úgy tetszik - fordítva is "igaz" minek a több tízezer forintos lánc, ha ilyen lemezeket tudunk csak rátenni? Hasonló okoskodást már többször volt módunkban hallani, most csak a BRG egyik vezetőjének a nyilatkozata jut eszembe, aki a kazettás magnóikat méltán ért rengeteg kritikát - a hetvenes évek első felében - azzal vélte megválaszolni, hogy "Magyarországon a közönség még nem elég érett a sztereózáshoz!" Nem is lesz az soha, ha nem adják meg a módot rá. Az igénytelenség igénytelenséget szül. Engesztelő áldozat Az istenek bosszúálló természetűek. Különösen áll ez Sivára, a teremtés és tombolás istenére, aki ellen súlyosan vétkeztünk: 7. számunk poszterképén azt írtuk róla, hogy a buddhista szentháromság tagja - holott ez a sokkezű lény, Brahmával és Visnuval, a brahmán szentháromságot alkotja. Tehát aki nem tud hindusul... Hogy kiengeszteljük a vérszomjas istenséget, átveszünk róla egy gyönyörű képet Yehudi Menuhin könyvéből, Az ember zenéjéből. Joggal tesszük ezt egy zenei tárgyú újságban; Siva egyebeken kívül a tánc és a zene istene is. Koncertfelvétel Dr. Farkas Péter Bp. Kvassay J. út 1., 1905 ...Lapjuk meglehetősen elhanyagolja a koncertlátogató magnósok táborát. Az Akai GX 4000D magnóval kivélő koncertfelvételek készíthetők, amelyek hangminősége jócskán meghaladja az átlagos hanglemezekét. A rendezők és művészek részéről meglepő szívességet tapasztaltam, mikor a Zeneakadémián, a Nemzeti Galéria kupolatermében vagy a Mátyás-templomban felvételeket szerettem volna készíteni. Köszönet illeti érte Kistétényi Melinda és Morvay Pálma művésznőket, Baross Gábor, Tardy László, Bogina Elemér és G. Horváth József karnagy urakat. Egyetlen pár keresztbe állított elektrét mikrofon elég a jó felvétel készítéséhez. Az Akai orsós magnó még bizonyos studió-funkciókat is lehetővé tesz... Használhatunk két pár mikrofont is, bár ez rendszerint több zavart okoz, mint amennyi hasznot hajt. Van itt azonban egy-két hiba is. Elsősorban, nincs jó mikrofon a magyar piacon. A BEAG és egyéb dinamikusok nem elég jó minőségűek. Valaha kapható volt 600-ért egy Akai elektrét típus, ezt használom. Rá kellene venni valahogyan a RAVILL-t, hogy ha már behozott egy tisztességes orsós magnót, hozzon be hozzá rendes mikrofont is. Szeretnénk Sennheiser vagy AKG gyártmányokat, de ha nincs, jó az Akai is. Csak legyen! Aztán a magnószalag kérdése! Be kellene hozni egy tisztességes minőségű szalagot (tippeket tudnék adni), még akkor is, ha a raktáron levő Polimer-készletet le kell árazni... Lapjukat továbbra is szorgalmasan olvasom, mert hiszek Önöknek, és írásaik érdekelnek. Szabó Sándor Törökszentmiklós, Rezeda út 15., 5200 ...Muzsikus vagyok, és régi álmom, hogy Playback és Multiplayback felvételeket készítsek játékomról. Több okból! Akai 4000DS Mk II. típusú gépem van, ezzel "hallgatok" és ezzel szeretnék felvenni is, többszörös rájátszással. Sajnos, ismerőseim közül senki sem rendelkezik ilyen tapasztalattal, de biztosan tudom, hogy ilyen jellegű felvételeket lehet készíteni ezzel a készülékkel. Én nem tudok - azt kérném Tőletek, tájékoztassatok, hogy miként kell ezeket a felvételeket elkészíteni; mit hová, mikor és hogyan kapcsoljak, hogyan hallgassam vissza rájátszás közben, és hogyan lehet többszörösen rájátszani. Az igazság az, hogy kevés embernek adatik meg, hogy a Rádió próbafelvételt készítsen vele vagy meghallgatást biztosítson számára. Éppen ezért én egy amatőr minőségű szalaggal szeretném kiküszöbölni ezt a sok összeköttetésre és egyéb utánajárásokra épülő kényes procedúrát. Talán lesz valakinek türelme meghallgatni! Ebben lehetőséget látok - másrészt pedig a fejlődés alapja egy muzsikusnál az önkontrollra épített gyakorlás. Tehát az, hogy figyelemmel kísérjem saját produkcióimat... Ebben a számunkban részletesen írunk az Akai magnók trükklehetőségeiről, Pénztárca-méretű stúdiók címmel. Reméljük, sokaknak segítünk vele. Sok szerencsét! Szalagteszt Ifj. Márton Miklós Hajdúszoboszló, Veres Pálné u. 24., 4200 ...Lapjukat a 4. számtól követem. Az utolsó számukban a magnószalagteszt nem sokat ért (szerintem), mivel a hazai szalagosmagnó-barátoknak a két szocialista típuson kívül nemigen jut más a magnójára. Néha árulnak a boltban - ismerősnek - Akai LN-150-7 típusú 550 méteres szalagot. Tucatnyi magnószalag közül épp ezt nem tesztelték. E szalagról az a véleményem, hogy az Akai GX-en ez szól talán a legjobban. A BASF túlságosan porol, főleg 19,5-ön. Van még egy problémám, amire nem tudok magyarázatot adni. Az olasz gyártmányú Scotch szalagok, mind az 540, mind a 360 méteresek, ragadnak. Három lejátszás után már húzza a magnó, gyorstekercseléskor rángat. Néhány Polimer szalag is ilyen. Tapasztalatom nem egyedi; barátaim is ilyen gondokkal bajlódnak. További sikeres munkát kívánok lapjuknak. Ezzel a hibával, így még nem találkoztunk; túl röviden is foglalta össze ahhoz, hogy kitalálhassuk az okát. Kétségtelen, hogy némely ismert márkanév is időnként gyönge minőségű terméket takar, főleg, ha ezeket "melléküzemágban" gyártották, mint például a Scotchot abban a honban, ahol a citrom virul. És az Ampexek közül sem azok a legjobbak, - amelyek carramba! - Mexikóban látták meg a napvilágot. Áruházban hifit vásárolni Nyugaton is kockázatos. Arról nem tehetünk, hogy az LN-150-7 kimaradt a tesztből. Az Akai magyarországi képviselőjétől, az Universal Kft-től a WR-150-7 típust kaptuk meg vizsgálatra, feltehetően azért, mert ennek az importját tartják valószínűbbnek. Hogy a magnószalagteszt mennyit ért - mi sem tudjuk. Nem mirajtunk múlik a dolog, hanem azokon, akik a szalagok gyártásával, kereskedelmével, hivatalos minősítésével foglalkoznak. Bizonyos jelek derűlátásra késztetnek - lásd A polimeri csomó című cikkünket. Kábel és zűrzavar Szabó Ervin Bp. Endrődi Sándor u. 61., 1026 A Hifi Magazin 6. számának 79. oldalán, a jobboldali hasábban a "Magnó összekapcsolása magnóval" nehézségeiről írnak. Ennek megoldásához szeretnék javaslattal hozzájárulni. A magyar szaküzletekben kapható a Franke cég átjátszó dugasza (Übergangsstecker, ára 150Ft), mellyel egy normál átjátszó zsinóron át az egyik magnóval másolni tudunk a másikra. De készíthetünk magunk is magnóról-magnóra átjátszó zsinórt a dugaszok 1-3, 4-5, 2-2, 5-4, 3-1 érintkezőinek összekötésével. A Franke cég árukísérő kapcsolási rajzát, valamint Csabai Dániel A hangfelvétel gyakorlata c. könyvéből a fentiekre vonatkozó kapcsolási rajzot mellékelem. Hej, ha a dolog ennyire egyszerű volna! Úgy látszik, Olvasónk nem egészen értette meg, amit a jelszintek és az impedanciák egyeztetéséről írtunk. Sajnos, az ügyeskedés nem segít: a két magnó csatlakozása nem lesz optimális, még ha esetenként működőképesnek bizonyul is. Nem kéne ezt tudatni a Franke céggel? A következőképpen kellene elmagyarázni neki a dolgot. Képzelje el, hogy beül egy vendéglőbe, és rendel egy krumplilevest. A pincér ehelyett krumplifőzeléket hoz, de még azt is a szomszéd asztalra teszi tévedésből. Namármost, mi is átnyúlhatunk a szomszéd asztalra a tányérért - de a főzelékből ettől még nem lesz leves. Komár Pál Érd, János út 32., 2030 ...A Magazinról. Szerintem a jelenleg megjelenő legszínvonalasabb magyar lap; mind tartalmában, mind szerepében, mind beszédstílusában, egyáltalán. Az információs anyag egy magamfajta halandó számára megfizethetetlen értékű. A fejléc mindent hűen kifejez: Az audio-kultúra fóruma. Valóban az... Legutóbbi, 6. számuk még talán az eddigieknél is jobb. Az ember egyre jobban eligazodik az őserdőben. S a Házimagnó-studiómagnó, valamint a Kábeli zűrzavar című cikkükért külön-külön is adtam volna 100-200 forintot... Nagy Sándor hajdúnánási olvasónk egy hibás ábrára hívta fel figyelmünket: 6. számunk Kábeli zűrzavar című cikkében valóban elrajzoltuk az áramgenerátoros táplálás helyettesítő képét. A helyes rajzot mellékelten közöljük. Köszönjük a kiigazítást, Olvasóinktól pedig elnézést kérünk. MC-ország Shure-jai Szakács István Győr, Tanácsköztársaság út 35., 9022 ...Várom a FEB-et, bár őszintén megvallva csöves győzelmet tudok csak elképzelni. Aggályaim vannak a hangszedőkkel, no nem a Sonus-szal. A saját (mágneses) kategóriáját kiválóan képviseli. Az Ortofonokat viszont célszerű lenne legalább a FEB idejére mellőzni, hiszen ezek a pickupok, nem véletlenül, nem tartoznak a klasszikus MC-hangszedők közé. Kissé műszakias, kemény hangjuk, 6-8kHz feletti hangelszínezésük, kopogós basszusuk (STM 72) nem teszi őket igazi etalonná. Az "MC-ország" Shure-jai. Meg kellene hallgatni megint az EMT-t, vagy beszerezni egy Supexet, egy Fidelity Research-öt. Sok felesleges munkától, kapcsolgatástól kímélné meg magát a szerkesztőség. Az Ortofonok mint "MC-ország Shure-jai"? Eredeti hasonlat, és van is benne valami. A dán cég hangszedőit valóban nem sorolják a mozgótekercses pickupok elitcsapatába, dehát ezek a legolcsóbbak, és ennyi pénzért más se csinál jobbat. (Habár ki tud ja!) Ugyanakkor tévedés azt hinni, hogy ha egy hangszedőre az van írva, hogy Supex vagy Fidelity Research, akkor az már mindenre garancia. Ami igazán jó, annak megkérik az árát, és mi, sajnos, nemigen tudunk ilyesmiket "beszerezni" - legfeljebb egyszerűen és prózaian kölcsönkérni, mint legutóbb az MC 30-at. Ez igen-igen jó hangszedő, s audio-körökben is komolyabban vennék, ha nem volna az ára olyan komolytalanul magas. Véleményünk szerint kifogástalan etalon. A mi körülményeink között. (Amit nem győzünk hangsúlyozni.) És természetesen csakis a T-30 transzformátorral illesztve. Levélírónk is utal rá, s nekünk is meggyőződésünk, hogy az Ortofon MC-típusok többet tudnak, mint az STM-72 transzformátor. (Valójában sokkalta nagyobb különbség van a kicsi és a nagy trafó között, mint a legolcsóbb és a legdrágább MC-hangszedő között!) Kérdés, hogyan lehetne devizakiadás nélkül is kielégítőbb illesztő-egységhez jutni. Van tippünk - de az egyelőre a Délibábos Oldalra való. Igazán nem azért, hogy kifejezéseken lovagoljunk, inkább a játék kedvéért szeretnénk leszögezni, hogy szerintünk az Ortofonok igenis a "klasszikus" MC-hangszedők közé tartoznak, hiszen évtizedek óta forgalomban vannak. A Supexeket ezzel szemben nevezhetnénk "romantikus" hangszedőknek - az EMT-t pedig ugyanezen az alapon "preklasszikusnak". Az EMT ugyanis nem más, mint egy réges-régen az Ortofontól átvett modell enyhén továbbfejlesztett változata... * Lapzártakor egyre inkább úgy érezzük, hogy Szakács Istvánnak igaza van. Az MC 30 is összemossa a legjobb előerősítők hangját. (Lásd a FEB-nél, a 65. oldalon.) Amatőr nyelvészek figyelem! A téli hónapok - kinn a havas táj, benn a fűtött szoba - elmélyedésre késztetik az embert: bölcselkedésre, keresztrejtvényfejtésre, esetleg nyelvészkedésre. Olvasóink az idén bizonyára inkább az első kettőben gyakorolták magukat, mert most nem halmoztak el bennünket szómagyarító javaslataikkal. Még az érdekesebbek közé tartozik többek ötlete, hogy nevezzük a tunert keresőnek. Ámde ez a szó túlságosan is mást jelent vagy mást is jelent, nemigen "ugrik be", hogy rádiókészüléket értünk rajta. Legnagyobb erénye, hogy szójátékokra adna módot: a jó rádió nyilván keresőképes - ha pedig bedöglik, nyilvánítsuk keresőképtelennek. Tetszik a budapesti Siklósi Norbert szószerkesztése, asszociációs készsége. Ő térváltót mondana balansz helyett. Jól hangzik - csak sajnos, a jelentése nem stimmel. Persze, ha jobbra-balra eltekergetjük a balansz-szabályzót, akkor tényleg megváltoztatja a tér jellegét, de erre ritkán van szükség. Éppen ellenkezőleg: a balansszal egyensúlyba igyekszünk hozni a hangkép (a tér) két oldalát. A térváltó felirat tulajdonképpen egy másfajta gomb alá illene: az alá, amellyel a különféle kvadrofón effektusok között választhattunk a négycsatornás erősítőkön. Palást - ezt a szinonimát ajánlja az orosházi Oláh Zsolt a lemezalátét helyett. Nem rossz, de nem is jó. Azt fejezi ki, hogy a tányért leborítjuk valamivel - s nem pedig azt, hogy a lemez alá teszünk valamit. Nagy különbség! A lemezalátét nem csak dísznek van ott! Furcsa, hogy erre egy kívülálló "érzett rá". A budapesti Csépány László (akinek - mint írja semmiféle zenegépe nincs, s csak véletlenül került kezébe a HFM) ezt az elnevezést javasolja: párna, lemezpárna. A párna ugyanis - érvel Csépány László - arra kell, hogy valaki vagy valami kényelmesen érezze magát rajta. Hát nem járt messze az igazságtól! Nem tudjuk, beválik-e az ötlete, mindenesetre neki szavaztuk meg a tiszteletdíjat, lapunk idei számait. Szervusz, szerviz Dr. Horváth József Bp. Magyar u. 12., 1221 Ez év június végén vásároltam egy Orister erősítőt, mellyel kapcsolatban az alábbi probléma merült fel. Magnófelvételeken, a dinamikusabb hangoknál, amikor nemcsak szóló hangszer vagy ének szól, a felvételen recsegés jelentkezik. A hibaforrás feltárása céljából sokat kísérleteztem, többek között kölcsönkértem barátom ugyancsak Orister erősítőjét. Ugyanazon berendezésekkel, zsinórokkal, ugyanolyan feszültségviszonyok mellett stb. a barátom erősítőjével készült felvétel tökéletes lett, az én erősítőmmel pedig recsegő, sercegő. A lemezeket és a másik erősítővel készített magnófelvételeket az én erősítőmmel is élvezhetően lehet lejátszani. Mindezeket elmondva már kétszer beadtam az erősítőt az Orion Márkaszervizhez, és mindkét esetben azzal adták vissza, hogy a műszerek azt mutatják, az erősítő nem rossz. Kérdésemre, hogy magnófelvételt próbáltak-e készíteni, közölték, hogy erre nincsenek berendezkedve. Sőt, az általam készített magnófelvételt sem voltak hajlandók meghallgatni. Leírásából nem tudjuk pontosan meghatározni a hiba okát; feltevésünk szerint magnójáról a felvenni kívántjel visszajut az Orister magnó-bemenetére, és összegerjed a kimeneti jellel. Hogy így van-e, arról a következőképpen lehet meggyőződni. Olyan kábelt használjon felvételre, amelynek csak az 1. és 4. pontja van bekötve (a 2. ponton, az árnyékoláson kívül, persze). Ez a kábel csak felvételre jó, lejátszásra nem. A szervizben, felhozott kifogás valóban csak kifogás, hiszen az erősítőnek a magnóval kombinálva is kifogástalannak kell lennie. Ne hagyja lerázni magát! Mark II. Dr. Antal László Kaposvár, Bajcsy-Zs. u. 66., 7400 A múlt év júniusában vásároltam egy pár HS 500-as hangfalat. Nagy volt a csalódásom, amikor először meghallgattam őket otthon; előző alkalmakkor csak kiállításokon volt lehetőség erre. Ősszel egyik barátom is vásárolt ilyen sugárzókat, de legnagyobb meglepetésemre azok nyíltabban, szebben szóltak. Ekkor vettük észre a kék membránt, s ennek tulajdonítottuk az eltérő hangzást, amit később az Önök cikke is igazolt. Kérdésem a következő: kérhetem-e a cégtől, hogy valamilyen módon cseréljék ki a középsugárzókat (mivel becsapottnak érzem magam), lemondva akár a jótállásról is. Be lehet-e szervizben szereltetni? Ha nem lehetséges, kapható-e ez a középsugárzó a kereskedelemben Budapesten, és hol, mennyiért? Ez azért fontos, mert pályakezdő fiatal orvos vagyok, nincs pénzem a falakat eladni és újakat venni, ráadásul novemberig sorkatona vagyok. Az Orion jelenleg nem árulja külön is a kék középsugárzót - számos levélírónk bánatára (őszintén szólva, a miénkre is). Meg kell azonban mondanunk: nem értünk egyet a vásárlóval, ha becsapva érzi magát. A legtöbb prospektuson már eleve rajta van, de ha nincs rajta, akkor is érvényes, hogy: "a gyár fenntartja a változtatás, jogát a technikai haladásnak megfelelően" - és az Orion is csak ehhez tartotta magát. Ha rontott volna az 500-asok minőségén, a vevő joggal érezhetné, hogy becsapták, dehát a hangdoboz időközben nem rosszabb, hanem jobb lett, mégpedig sokkal jobb ahhoz a modellhez képest, amelyet HS 500 néven demonstráltak annakidején. Szeretnénk emlékeztetni olvasóinkat egynémely importkészülék típusjelére. Akai 4000 DS Mk II, Ortofon FF 15E/II, VMS 20E/II - hirtelenében ezek jutnak az eszünkbe, de ha végignézzük a nyugati katalógusokat, se szeri, se száma a sok Mark II-nek és Mark III-nak. Ezek mind módosított modelleket jelölnek, és a gyáraknak eszük ágában sincs folytonosan visszacserélgetni az egyszer már eladott készülékeket. Egyik-másik speciálcég hajlandó ugyan naprakész állapotúra hozni a korábbi verziókat, de csak az eredeti vételár 50-60 százalékáért. Ennél már olcsóbb, ha az ember eladja a régit és megveszi helyette az újat. Sajnos, mi sem tanácsolhatunk okosabbat. A HS 500-as, a kék zengővel valójában egy Mark II modell. Átépíteni a dobozt Mk I-ről Mk II típusúra - ez valószínűleg egyébként is többe kerül, mint ha inkább megvásároljuk az újabb kiadást, a régit pedig eladjuk valakinek, aki kevésbé "vájtfülű", vagy legalábbis kevésbé ad hitelt a Hifi Magazin tesztjeinek. * Minthogy ebből a számunkból, helyhiány miatt, már megint kimaradt a MOD rovat, hadd ajánljunk egy "gyári" modifikációt. Sokan panaszolták, hogy a HS 500-asban hiába keresik a csillapítóanyagot, és hogy a doboz döng. Kérésünkre az Orionban elmondták, mennyi háztartási vattát és hogyan kell beletömni a hangdobozba, ha történetesen üres. A recept: 50 deka vatta, két csomagban egyenletesen elosztva. (A kisebbik dobozba csupán 22 dekát kell tömni ebből a ritka, értékes csillapítóanyagból.) Még mindig nincs pop Dulity Kálmán Kiskunfélegyháza, Lugas út 1., 6100 ...Gondolom, nem egyedül kifogásoltam már, hogy nincs a magazinban könnyűzenével - rock, pop, jazz, musical etc. - kapcsolatos cikk. Véleményem szerint nem áll, hogy ne lenne nálunk olyan szakavatott tollú valaki, akinek a kritikáját közölni lehet. Elég, ha olyan neveket említek, mint... Ha ez így folytatódik, nemhogy híveket szereznének a hifinek, inkább csak ellenérzéseket keltenek... Már minden érvünket elmondtuk. Vállaljuk, hogy elveszítjük azokat az olvasóinkat, akik a Hifi Magazint az olyan semmitmondó, tartalmatlan és mulandó írások kedvéért vennék csak meg, mint amilyenek a popzenei recenziók. Ha találunk egy igazi publicistát, aki eredeti módon, színesen és mégis lelkiismeretesen képes írni a könnyűzenéről, boldogan fogadjuk írásait. Az Ön által említett "szakavatott tollú" személyek mindenesetre kívül maradnak a Hifi Magazin szerzőinek körén. most és a jövőben is. Félig már összeállt... Kovács József Várpalota, Rákóczi u. 14., 8100 Az utolsóelőtti számuk, amelyben a Klipschornról írnak, sajnos, számomra már későn érkezett, mert ekkorra félig már összeállt a nevezetes hangsugárzó. Pontosabban: a doboz áll; a mélysugárzóból két típus is szóba jön, a BEAG HX 301-8, illetve az Orion által alkalmazott 30cm-es, amelynek hatásfokát a Jecklin által leírt csillapításszabályozóval igyekszem majd beállítani; középsugárzónak két BEAG HX 125, magassugárzónak az Orion által is alkalmazott Isophon csipogót vettem számításba. Hiányzik a keresztváltó, és olvasva a magazin utolsó számában a külföldi hangszórók vizsgálatait, a KEF DN 12 SP 1004-re gondoltam... Hadd magyarázzuk el, miért nem segíthetünk. A hangsugárzókat nem szabad tetszőlegesen, a leginkább rokonszenves elemekből összeállítani. Az eredmény olyan lesz, mint az a népmeséből ismert állat, amely megcsodálta, elirigyelte, "begyűjtötte" és magára öltötte a többiek ékességeit: az elefánt ormányát, a szarvas agancsát, a páva farktollait és a többit - egyszerre. A jó hangsugárzó: egységes rendszer. A Klipschorn kitűnő példa, mert bár a hangkaraktere vitára ad okot (a 6. számban elmondtuk a véleményünket róla), Paul W. Klipsch mindenesetre olyan hangsugárzó-rendszert konstruált, amelynek minden egyes részlete össze van hangolva a többivel. A Klipsch-tölcsér lényege és egyetlen értelme: a nagy hatásfok (meghaladja a 20 százalékot is!). Nagy valószínűséggel "túl fogja bőgni" a középsugárzót, kivéve, ha (mint a Klipschornban) az is tölcséres. Ellenkező esetben a rendszer tagjait transzformátorral ajánlatos illeszteni egymáshoz. Ezzel még nem értünk végére a bajoknak - sőt. A nagy tölcsér hangja 4 milliszekundum elteltével érkezik a doboz előlapjáig. Ez már nagyon nagy időkülönbség: valószínű, hogy az alsó és a középső sávot már nem lehet tisztességesen összedolgozni (legfeljebb ha a középsávot elektronikusan késleltetjük). A Klipschorn középsugárzójának motorja egy 53 centis tölcsér mögött, egészen hátul, a sarokban van, így a fázis-, illetve időkülönbséget sikerült 2 milliszekundumra redukálni, habár ez is éppen elég sok. Esetleg a BEAG-hangszórókat is hátratolhatjuk (egy tölcsér mögé???) - de itt már probléma problémát szül. Klipsch a, fél életét tette rá, hogy összehangolja értékes hangszóróit. Megér ennyit a HX 301, a HX 125 és az Isophon? Arany Kakadu Díj
Bőséges az idei kakadutermés. Nehogy kötözködéssel vádolhassanak bennünket, ezúttal is Olvasóink levele nyomán foglalkozunk a két legszebben fejlett példánnyal. Tóth Tamás Bp. Stoczek u. 5-7., 1111 ...A minap olyan megdöbbentő információhoz jutottam, ami alaposan felkavart nemcsak engem, hanem összes magnós ismerősömet is. A hír: kidolgozták a magnóravehetetlen hanglemezt. Ezt a lesújtó újdonságot a Könnyűzenei Koktél című kottásfüzet-sorozat 29. száma közli; nemrég került az újságárusokhoz és a könyvesboltokba. Rögtön a borító belső oldalán olvasható a cikk, írója Tardos Péter. A szöveget érdemes alaposan áttanulmányozni, a lényeg az, hogy a Styx új lemeze, amely természetesen a szerző birtokában van, újszerű, lézeres technikával készült. Ennek eredményeképpen a felvételt nem lehet magnóra átjátszani, vagyis a szalagon a felvétel után nem hallható semmi. Kérem, írják meg véleményüket a dologról, még mielőtt a notórius lemezmásolók elkeseredésükben az utcára dobálnák feleslegessé vált készülékeiket! Annál is inkább, mert a cikket olvasva mintha az Arany Kakadu szárnysuhogását hallottam volna! Hja, a Tudomány - Tudomány. A Tudománnyal nem lehet vitatkozni. Ha egyszer ezeket a lemezeket meglézerezték, akkor meg vannak lézerezve. Márpedig a lézer, mint tudjuk, mindenható. Ezért lövöldöznek a tudományos-fantasztikus filmekben az űrkovbojok Colt helyett lézerstukkerral. A lézer ellenállhatatlan. Szegény Tardos Péter se tudott ellenállni neki - valaki csúnyán átrázhatta ezzel a Styx-lemezzel. Tóth István Budapest, Klauzál tér 3., 1072 Azt olvastam az Ezermester hifi-újdonságok sk. című kötetben, hogy egy Deutsch nevű úriember feltalálta a "valóban hifi" hangsugárzót, amelyben csak a dohogó irányul előre, a csipogó és a középsugárzó jobbra-balra. Nagyon szeretném megtudni, valóban úgy szólnak-e ezek a dobozok, mint ha élőzenét közvetítenének, mert akkor meghirdetem ingóságaimat abban a reményben, hogy egyszer birtokomba kerülnek ezek a csodák... Ez a "legeslegújabb, szenzációs újdonság", ahogyan az Ezermester kiskönyvtár 19. kötetének egyik szerzője lapzártakor, és valószínűleg a kötet lektorainak tudta nélkül beharangozza, tulajdonképpen régi, mint az országút, de ismerjük a Ludas Matyiból a régi viccek mottóját: egy újszülöttnek minden vicc új. Az se baj, ha az újszülött továbbmeséli a viccet: legfeljebb egy jó nagy röhögés lesz belőle. A baj akkor kezdődik, ha a viccet halálkomolyan, egy műszaki ismeretterjesztő kiadványban, a nyomtatott betű erejével adják elő. Nem tudtunk nevetni rajta! A cikk szerzője a bevezetőben megjegyzi ugyan, és ezt nyugodtan el is hihetjük neki, hogy "a készüléket nem próbáltuk ki, az információkat szaklapokból, így többek között a stuttgarti Hobbyból szereztük be" - ezzel azonban vége szakad minden óvatosságnak, és a szerző végül nem kevesebbet merészel, mint hogy látatlanban megvásárlásra ajánl méregdrága nyugati hangdobozokat - ami a mi etikánk szerint megbocsáthatatlan felelőtlenség. Hans Deutsch "találmányában" (amelyet persze legfeljebb a stuttgarti Hobby vehet komolyan) az égegyvilágon semmi sincs, amivel mások már meg ne próbálkoztak volna, de csodáljuk, hogy az Ezermester, amelynek legalább a fúrfaragáshoz értenie kell, egyetlen vázlatrajz nélkül, pusztán a prospektusfotó alapján utánépítésre javasolja... kíváncsiak vagyunk, hogyan képzeli ezt. Maga a cikk egyébként iskolapéldája azoknak az írásműveknek, amelyekkel tényleg nem lehet vitatkozni, mert nincs bennük két összetartó gondolat. Az egészből mindössze annyi a tanulság, hogy sohasem szabad bedőlni nyugati hirdetésnek. Sem Englishnek, sem Deutschnak. Áprilisi levelek T. Lapó Miklós Fenyőfalva Írhatnának már egyszer a hifi és a vallás kapcsolatáról is. Nem a templomi zenére gondolok, hanem arra, hogy hifit vásárolni csak karácsony előtt lehet, mert akkor jön áru a boltba. Nyilvánvaló, hogy kereskedőink titkos kapcsolatot tartanak fenn egyházi körökkel. Szerintem jutalékot fizetnek a Mikulásnak és az Angyalkának. Dr. Tudom Ányos levelező tag Kutatásaimat az utóbbi időben kiterjesztettem azokra a hanglemezekre, amelyek nyelvleckéket tartalmaznak. A legújabb pszichoakusztikai módszerekkel kimutattam, hogy míg a szláv nyelvű beszédgyakorlatokat lehetőleg mozgómágneses hangszedővel kell lejátszani, a germán nyelvek elsajátítása könnyebben megy, ha mozgótekercses pickupot használunk. Tovább növeli a nyelvtanulás hatékonyságát, ha az MC-hangszedőt mindig optimálisan illesztjük: az angol nyelvleckéhez illesztőtranszformátor, a némethez elő-előerősítő, a hollandushoz pedig elő-elő-előerősítő az ideális. Eufó Ria Felsőfok, Toronyház u. 66. X. emelet Elragadtatással olvasom recenzióikat a magyar hanglemezekről; csaknem magam is meghallgattam ezeket a felvételeket! Örömmel olvasnék a különleges kiadványokról is: a hő- és hangszigetelő alapanyagú Eternit-albumokról, a legújabb dinamikaszűkítő eljárással készült Szükplaphon-lemezekről, valamint a bérből és fizetésből élők számára sem elérhetetlen Meló Díja sorozatról. Naka Misi tanulóvezető Tépdek, Szalagház utca eleje Oda-visszajátszó négysávos magnóm az utóbbi időben nem tartja be a biztonságos közlekedés szabályait: indexelés nélkül vált egyik sávról a másikra. Félek, hogy megbírságolnak szabálytalan előzésért. Mit tegyek? Kapcsoljon rükvercbe. Lóbronz Gál Zoltán Győr, Ipar u. 42., 9027 Javaslom Darvas László bronz lovasszobrának felállítását a Hifi Magazin című folyóirat létrehozásáért... Utóirat: mind a hat magazinom megvan! DL válasza: ez valóban nagyon megtisztelő javaslat, de lovagolni nem tudok, ezért egy realista műalkotás engem legfeljebb csak mint lemezlovast ábrázolhatna. Az emlékműre egyébként is csak akkor pályázom, ha még életemben állítják nekem, ellenkező esetben nem vállalom a dolgot. Olvasónk kedves leveléből mindenesetre gyanítom, hogy annakidején nem magyaráztuk el világosan munkamódszerünk lényegét, és ebből félreértések adódnak. Szeretném ezeket eloszlatni. Parkinson professzor a maga mókás közélettanában kifejti, hogy az ideális kormány öt miniszterből áll. Az egyik a külügyekhez ért, a másik a belügyekhez, a harmadik a pénzügyhöz, a negyedik a hadügyhöz - az ötödik, az nem ért semmihez: ő a miniszterelnök. Ez a rendszer a Hifi Magazin szerkesztőségében eddig tökéletesen bevált. Más szóval, lapunk kollektív produktum - habár kollektívánk kicsiny. Természetesen konzultánsaink is vannak. Abból indultunk ki, hogy az ismeretterjesztő folyóiratokat két veszedelem fenyegeti: vagy túl szárazra, vagy túl szakszerűtlenre sikerednek. Hogy mindkét buktatót elkerüljük (már amennyire ez egyáltalán lehetséges), azt a módszert választottuk, hogy a lapunkba szánt műszaki gondolatok többségét az újságíró foglalja cikkekbe - de maguk a gondolatok a mérnöktől származnak, és ő folyamatosan ellenőrzése alatt tart továbbra is minden egyes sort. Mondhatnánk: ez is, az is idegen tollakkal ékeskedik. A dicséret, persze, nagyon jól esik, de az egész csapatot illeti. Úgy fogjuk fel a dolgot, hogy akár a magyar tornászoknak a moszkvai világbajnokságon, most a mi csapatunknak is kijutott - a tévériporter akkori kifejezésével élve - egy lóbronz.