Audio-kultúra

        Olvasóink  tudják,  levélíróink  tapasztalhatják, hogy szinte soha
    senkinek  sem  adunk  tanácsot  arra  nézve, mire költse a maga vagy a
    nagybácsija  dollárjait  külföldön.  "Ha  az  isten  íródeák  volna, s
    éjjel-nappal  mindegyre  csak  írna"  - ő se tudná számontartani azt a
    temérdek  masinát, amely Amerikától Skandináviáig, Japántól Hongkongig
    minden  évben  piacra kerül. Tesztelésre még kevésbé maradna ideje. Mi
    pedig,  halandók,  szűkös  időnkkel  és energiánkkal különben is főleg
    azoknak dolgozunk, akik forintért akarnak vásárolni és idehaza.
        Nem  mintha  mi  nem  olvasnánk össze azt a tengernyi prospektust,
    reklámba  öltöztetett  szakcikket  és  szakcikkbe  bújtatott reklámot,
    amelyhez  végülis  bárki ingyen hozzájut, ha elég erőszakosan bombázza
    leveleivel a nyugati cégeket. Az új készülékekről mi is tudunk annyit,
    mint  más  -  helyesebben mi is csak annyit tudunk, mint más, és ezért
    inkább  nem szólunk egy szót sem, még ha kérdeznek, akkor sem. Sajnos,
    mindnyájunk   környezetében  nagyon  sokan  akadnak,  akik  véletlenül
    hozzájutottak  néhány prospektushoz vagy egy-két reklámcikknek a gyári
    fotókópiájához,  s  ennyi elég is nekik: jólértesültségüket fitogtatva
    mindenre rábeszélnek boldog-boldogtalant. A "boldog-boldogtalan", akin
    természetesen  hifista  értendő,  ezután hónapokig nem képes elaludni,
    csak  a  prospektussal  az éjjeliszekrényén vagy éppenséggel a párnája
    alatt.  (Ne tagadd le: tudom, amit tudok!) Előbb-utóbb beszerzi, tehát
    megveszi-megkunyerálja-elcsencseli rajongása tárgyát - és pontosan azt
    kapja,  amit  ennyi  pénzért  kapni  szokás, se többet, se kevesebbet.
    Ezzel  aztán  vagy  meg  lesz  elégedve,  vagy nem - többnyire nem, és
    kezdődik a vadászat egy újabb holtbiztos tipp után. Nem is kell sokáig
    vadászni,   inkább   a   tippek   vadásznak   az  emberre.  Akárcsak a
    lóversenyen,  ahol  minden  oszlop tövében ott ácsorog egy jólértesült
    szakértő.  Potom  pénzért  a  füledbe  súgja,  melyik  ló  az  esélyes
    tétre-helyre-befutóra. A hifiben talán még rosszabb is a helyzet, mert
    a  tanácsokat  ingyen  osztogatják, kisebb a kockázat, utólag még csak
    szemrehányást se lehet tenni érte.
        Néha  azért  mégiscsak  beválik  a  Tipp,  és persze örömmel adják
    tovább  mindazoknak,  akik  mennek vele valamire. Így ajánljuk ebben a
    számunkban  a  NAD  3020  típusú  erősítőt,  azzal, hogy a hasonló kis
    készülékeknél  fölényesen  jobb;  a  drágábbaknál  pedig  -  a sokszáz
    dollárosaknál  nem  feltétlenül  gyengébb.  Szóval, az általunk ismert
    nyugati erősítők között eddig a NAD 3020 a "Best Buy". Szép, jó, olcsó
    és nem ráz (ami, erősítőről lévén szó, szintén nem mellékes).