Hangszedők a szomszédból |
Magyarországon sosem gyártottak, nem gyártanak és most már
bizonyára soha nem is fognak gyártani hifi-hangszedőt. Erről már
sok-sok évtizede lecsúsztunk. Vigasztalódjunk azzal, hogy itt a
közelben (mindenesetre még az Osztrák-Magyar Monarchia területén) akad
olyan cég, amelynek hangszedőit Európa-szerte ismerik: az AKG
Acoustics. Mint látjuk, német nyelvterületen is szívesen folyamodnak
angol címszavakhoz, de a három nagybetű azért német szavakat rövidít:
Akustische und Kino-Geräte, azaz Akusztikai és Filmtechnikai
Készülékek. Ezek közül mi persze jobbára csak az elektroakusztikai
átalakítókat, tehát a hangszedőket, mikrofonokat, fejhallgatókat
ismerjük, habár láttunk már AKG-visszhangosítót is. Az osztrák cég
gyakran kiállít a Budapesti Nemzetközi Vásáron, innen az ismeretségünk
vele. Képviselői már régóta pedzegették, hogy ideadják mérésre a
teljes AKG-hangszedőcsaládot; azért húzódott el a dolog, mert a gyár
csak nemrégiben készült el a legújabb sorozattal.
Képünkön: hangszedők a "Monarchiából": P 10ED, P15MD, P 25MD.
Fekete-piros, fekete-kék, fekete. (Sárga-fekete nincs köztük.)
*
A választék lényegesen szerényebb, mint az Ortofoné, két okból is.
Először azért, mert az AKG a mágneses elvre esküdött föl,
mozgótekercses modellekkel nem foglalkozik. Másodszor pedig - ezt az
AKG nem mondja ugyan, de ennek megfelelően cselekszik, és tökéletesen
igazat adunk neki - egy hangszedő-családban három családtag mindenkor
elegendő. Hiszen az alaptípus úgyis mindig ugyanaz (legyen bár Shure,
Ortofon, Sonus vagy bármi), csak azon belül megkülönböztetnek - vagy
kiválogatnak - három minőségi osztályt, és a hangszedőket az áruknak
megfelelő fegyverzettel küldik csatába: kúpos tűvel, elliptikussal,
illetve valami Shibata-féleséggel. Sőt, az új AKG-sorozatban már nem
is használnak kúpos tűt. A két olcsóbbik modellben elliptikus metszetű
a tűhegy, a drágábbikban pedig parabolikus-hiperbolikus vagy
akárhogyan is nevezzük - az AKG a maga részéről az "analog 6"
elnevezést ötlötte ki.
A három hangszedő a P 10ED, P 15MD és P 25MD névre hallgat. Szemre
nagyon szépek. Áramvonalas alakjuk van, fekete a törzsük, a tűtartó
pedig piros, kék vagy - a legdrágábbikban - fekete. A műanyag házat
erősen kikönnyítették (egy-egy pickup nem nyom többet 3,5 grammnál!)
Felszerelése egy kissé nehézkes, mert mindkét csavart át kell bújtatni
a hangszedő lyukján (más típusokon - Shure, Ortofon stb.- ezt a részt
egyszerűen "kisliccelik"), és ez még nem is volna baj, de a törzs
áramvonalassága miatt nehéz hozzáférni a csavarokhoz a csavarhúzóval.
A szépségért meg kell szenvedni.
Nagyon tetszik, hogy hátul a négy kivezetőcsap viszonylag távol
esik egymástól, így könnyebb bekötni őket. Az is tetszik, hogy a
hangszedőknek alul széles, vízszintes "talpuk" van, hamar párhuzamba
állíthatjuk a lemez síkjával, egyenesbe hozva a hangszedő
tengelykeresztjét. (Más hangszedőkön ez idegesítő, szemrontó munka,
ajánlatos tükröt használni hozzá.) Annál kevésbé tetszik viszont, hogy
a plexi tűvédő nem "lecsapható", hanem különálló süveg, és amikor le
akarjuk húzni, megszorul és magával rántja az egész tűfoglalatot.
Pedig az utóbbival nagyon óvatosan kell bánni, mert - hála a
formatervezőnek - semmiben sem hasonlít a parallelepipedonokra,
minthogy párhuzamos oldalai nincsenek: csupa tompa- és hegyesszög az
egész, az ember sehogyan sem tudja a két ujja közé csippenteni. Dehát
ezek csak a tesztelők sirámai; a vevő egyetlen alkalommal szerel,
aztán már csak a zenét hallgatja.
Nézzük hát e hangszedők belvilágát. A saját filozófiáját nyilván
mindenki maga tudja a legjobban kifejteni, időnként tehát átadjuk a
szót a prospektusnak, vagy legalábbis átemelünk belőle néhány ábrát.
Mindenekelőtt: az AKG-hangszedők indukált mágnesű rendszerek,
közeli rokonai a mozgómágneseseknek és ellenlábasai a
mozgótekercseseknek. Némi didaktikai botlás árán ugyan, de az AKG
teljesen elkülönítve tárgyalja ezt a három csoportot, természetesen
legutoljára hagyva a sajátját. Figyelmet érdemel, hogy az AKG-család
alacsony induktivitású: akárcsak a Sonusban, itt is igen kis
menetszámúak a tekercsek, tehát a hangszedő nemigen befolyásoltatja
magát a kábelek hosszától, általában a kapacitásoktól. Hogy a kis
menetszámú tekercsekről is kellő nagyságú kimeneti feszültséget
nyerjenek, roppant erős mágnessel kellett párosítani őket. Az
AKG-mágnes gyűrű alakú, szamárium-kobaltból készült, és kicsi, de
erős, akár a bors. Első ábránk az AKG-hangszedők felépítését
szemlélteti.
Képaláírás az ábrákhoz
1. Az AKG-modell: A. Vas csövecske (Armco) - B. Műanyag ház - C. Gyűrű
alakú mágnes D. Pólusrudak - E. Tekercsek F. Aranyozott
kivezetőcsapok
2. Hagyományos felfüggesztés
3. A TS-rendszer: A. tűbefogó csövecske - B. rugalmas függesztőgumi -
C. tartólemez - D. csillapító harang
4. Hagyományos kiképzés: vaskos tűfoglalat. Az AKG-rendszerben a tű
közvetlenül a csőhöz csatlakozik
5. Az "analog 6" tűhegy
Büszkesége a tervezőcsoportnak az a mód, ahogyan a tűtartó
csövecskét felfüggesztették (2. és 3. ábra). A "TS"-rendszerben a
csövecske egyetlen forgáspont körül, tehát minden irányban azonos
módon képes elmozdulni, de ehhez arra is szükség volt, hogy ne
négyzet-, hanem kör keresztmetszetű felfüggesztést alkalmazzanak.
Hogy redukálhassák a mozgó tömeget, az AKG-hangszedők gyémánttűje
közvetlenül a "Cantilever"-hez illeszkedik, elmarad a hagyományos
tűfoglalat (4. ábra). Végül - miként a JVC-nek, a Shure-nak, az
Ortofonnak, a B&O-nak és a többieknek -, az osztrák tervezőknek is
megvan a maguk ideálisnak mondott tűhegy-geometriája, az "analog 6".
Az ilyen tűhegyen (5. ábra) természetesen sok a csiszolni való,
montírozni is nehéz - meg is kérik az árát.
Így néz ki tehát az AKG-alaptípus. Sejtjük persze, hogy a
szériadarabokat minden gyárban különválogatják, tehát a legjobbak
kerülnek az első csoportba, a leggyengébbek a harmadikba, de egyébként
azonosak - ha eltekintünk a tűhegyektől és attól, hogy a drágább
típushoz több tartozék jár.
Mindegyik modellhez, az olcsó P 10ED-hez is mellékelnek egy
fémlapocskát. Az AKG-hangszedők, mint már említettük, rendkívül
könnyűek, tehát előfordulhat, hogy a robusztusabb hangkarokon nem
sikerül kiegyensúlyozni őket. A fémlapocska hozzáadásával viszont a
tömegüket 5,6 grammra növelhetjük. Egy másik, de műanyagból készült
lapka arra szolgál, hogy a hangszedő és a "papucs" közé szorítva 3
fokkal csökkenthessük a függőleges letapogatási szöget. Erre akkor
lehet szükség, ha lemezváltós készülékünk van, de nem kívánjuk
használni a lemezváltó automatikát, csak azt akarjuk, hogy egyetlen
lemez játszásakor ugyan, de megtartsuk az előírt függőleges
letapogatási szöget. Mellékelnek minden példányhoz egy babszemnyi,
fekete, bitumenszerű gyurmát is, amely - ugyancsak a pickup és a
papucs közé montírozva - útját állja a hangszedőről a hangkarra futó
rezgéseknek. (Mi nem használtuk.) Mindegyik dobozban találunk még
garanciajegyet és egy részletes, többnyelvű használati utasítást; az
utolsó oldala, ha sablon gyanánt használjuk, kijelöli a túlnyúlási
pontot a lemezen. Piciny kefe szolgál a tű tisztítására - praktikus,
jól használható eszköz.
A család középső tagjához (P 15MD) már a róla készült
frekvenciagörbét és áthallási jelleggörbét is megadják, megtoldva egy
csavarhúzóval, valamint egy tükörrel nem szépítkezéshez, hanem hogy
könnyebben merőlegesre állíthassuk a tűt.
Végül a P 25MD dobozában már minden elképzelhető cubehőrt
megtalálunk: az előbbieken kívül egy igen szellemes, sokcélú
beállítószerkezetet is, tűerő-mérővel, nagyítóüveggel, stroboszkóppal
- mint képünkön is látható.
Méréseinkhez
A hangszedőket egy Dual 701-es lemezjátszóban mértük, lezárásuk
minden esetben 47 kohm és 440pF volt. A környezet hőmérséklete 21-23
Celsius fok között ingadozott. A mérőlemezek: Brüel-Kjaer QR 2008 és
QR 2010; Shure TTR-103; DIN 45 549 és 45 542.
Legfontosabb kommentárunk nem az új AKG-sorozatot mérjük - hanem a
legújabbat. Az első darabokban ugyanis - hogy szelíden fogalmazzunk -
enyhén csalódtunk. Frekvenciagörbéjük 10 és 20kHz között olyan
gidres-gödrös volt, hogy nem akartunk hinni a szemünknek. Közöltük ezt
a céggel, és azt a választ kaptuk, hogy éppen most dolgoznak e hiba
elhárításán; néhány napon belül megküldik nekünk a módosított
sorozatot, amelyből is különösen a P 10ED paramétereit sikerült
feljavítani.
Mi most tehát a "naprakész" tesztet adjuk közre, azzal a
megjegyzéssel, hogy számottevő javulást a frekvenciagörbén és az
áthallási csillapításon tapasztaltunk, és valóban főleg a
"legkisebbik" hangszedő tért magához. Összehasonlításul megadjuk a P
10ED első példányáról készített jelleggörbéket (7-8. diagram);
valamint az 1kHz-es négyszögjel oszcillogramját (4. kép). Jól látható,
hogy a négyszögjel felfutásakor tapasztalt túllövés és berezgés
mértéke az új példányon már erősen csökkent. Vessük össze méréseinket
a gyári adatokkal, már ahol erre mód van; a frekvenciaátviteli sávra
az AKG nem specifikál tűrésmezőt, erről tehát nincs mit mondanunk.
A csatornák közötti szintkülönbség csekély - furcsa, de ott a
legnagyobb, ahol a legkevésbé illik: a legdrágább modellen. A két
csatorna általában az egész átviteli sávban egyforma, ez a paraméter -
bár nem marad meg a gyár által megadott tűrésmezőn belül - jónak
mondható. Az áthallási csillapítás is tetszetős, ismét főleg az
olcsóbb típusokon - a P 25MD tudása már elmarad amögött, amit
feltételeznek róla, de azért nagyon is tisztességes az áthallása,
egészen 20kHz-ig.
Az AKG-hangszedők letapogató képessége egészen kitűnő, sokkal
jobb, mint specifikálják: 80µm helyett 110-120µm.
A frekvencia-intermodulációs torzítás az előírtnál nagyobb,
eltekintve a legolcsóbbik modell adatától. Hasonló a helyzet a
10,8kHz-es impulzustorzítással is. Úgy látjuk, hogy a kis P 10ED,
15mN-os tűerővel gyakorlatilag teljesíti vagy túlteljesíti reális
specifikációját. A P 15MD (12,5mN tűerővel) nagyjából azt tudja, amit
előírtak rá, míg a P 25MD "túl van specifikálva". Igaz, ennek a
legszebb a frekvenciagörbéje, és csupán 10mN tűerőt ajánlanak hozzá,
de így nem is "hozza", amit megkövetelnek tőle.
Szeánsz
Nehéz ám elfogulatlannak maradni, ha az ember rendszeresen olvassa
a külföldi sajtót. Az új AKG-családról eddig két riport került a
kezünkbe. A tekintélyes német lapban a "zászlóvivő" P 25MD-t
vizsgálták, és a szokásos langymeleg stílusban annyit állapítottak meg
róla, hogy "az ár-minőség viszony kedvezőnek mondható" - amivel persze
nem sokra megyünk, még ha igaz is. Az ugyancsak tekintélyes angol lap
szemleírója viszont elszörnyedt mind az új, mind a legújabb
frekvenciagörbék láttán, és kijelentette, hogy az AKG-pickupok
hangminősége az ő fülének elfogadhatatlan - szó ami szó, a görbék
valóban csúnyák. (Ha tisztességesen mérjük. A prospektusban sokkal
szebb a görbe, csakhogy azt úgy veszik föl, hogy csigalassúságúra
állítják a szintírót. Úgy pedig könnyű!) Befolyásolt bennünket a saját
régebbi élményünk is: emlékeink szerint az AKG P8ES, az előző széria
csúcsdarabja nagyon kellemes hangon zenélt. (Tulajdonképpen szó volt
róla, hogy ezt a típust is megkapjuk vizsgálatra, de időközben
beszüntették a gyártását.)
Ezért van szükség a vaktesztre, a sárga és zöld lámpa
minden-külsőinformációt-letiltó szemafórjelzésére, hogy tudatunk
pályaudvarán minden gőzös indulatot vakvágányra vezessünk, ahol aztán
türelmesen - vagy türelmetlenül - pöfékelhet, mindaddig, míg a teszt
végén szabadra nem állítjuk a jelzőlámpákat. (A mindenét, ez volt
aztán a metafora!)
Előítéleteink nem befolyásolhatták tehát a szeánszot, de a
kereskedelmi körülményeket nekünk is figyelembe kell vennünk, mert a
pénz beszél, a zsűri akármit is ugat. Már sokszor leírtuk, hogy a hifi
nem csupán műszaki médium, hanem kereskedelmi is, és hogy minden
készüléknek az az egyik legfontosabb műszaki paramétere, hogy be
lehet-e szerezni, és ha igen, mennyiért. Természetesen nem mi döntjük
el (de még mennyire nem!), hogy kereskedőink behozassanak-e valamely
hifi-alkalmatosságot, de volt már példa rá, hogy megkockáztattunk egy
javaslatot, és ezt el is fogadták éppen egy hangszedőt, a
mozgótekercses Ortofon MC10-et és transzformátorát mi ajánlottuk a
RAMOVILL bizalmába. Ezt azóta sem bántuk meg, a vevők még kevésbé, de
úgy látszik, a RAMOVILL sem, mert a Váci utcai bolt kirakatában a
múltkor már ott láttuk a drágább MC20/II hangszedőt is az
irgalmatlanul jónak ígérkező T-20 transzformátorral, amely állítólag
nem más, mint a csillagászati árú, "ötágú" T-30 trafó egyetlen,
Ortofon-hangszedőkhöz optimalizált "leágazása". Ez a kombináció már
hallatlanul drága (csaknem 10 ezer forint), tehát mi, a saját
szakállunkra már dehogyis mertük volna behozatalra ajánlani, de
külföldön még sokkal többe kerülne, és mi csak örülhetünk, hogy ilyen
nívós szerkezetekből idehaza is van már - ha csak mutatóban is.
Az olcsóbb, mágneses Ortofonok viszont már itt vannak a határon
belül, elég nagy mennyiségben, figyelemre méltó választékban,
szervizszolgálattal és hazai képviselettel - ennélfogva újabb
márkaneveket most már csak akkor merészelünk a kereskedők fülébe
súgni, ha egyértelműen jobb típust találunk, mint a vele azonos árú
Ortofon. (Ez a dán cég helyzeti előnye.) Nagyon nehéz meghatározni,
mibe kerülnének az AKG-hangszedők a hazai boltokban, hiszen más-más
vállalataink más-más kulcsokkal számolnak, de támpontot adhat az
exportárlista. Ennek nagyon kevés köze van a külföldi kiskereskedelmi
árakhoz, és különben sem közölhetünk pontos adatokat (újságíró ne üsse
az orrát a külkereskedelmi vállalatok monopóliumába!), de annyit
kiszámoltunk, hogy a kis P 10ED körülbelül 25 százalékkal drágább az
Ortofon FF15E/II-nél. A középkategóriában a P 15MD 12 százalékkal
olcsóbb a VMS 20E/II-nél és 21 százalékkal a VMS 30/II-nél. A P 25MD
viszont elég drága: másfélszer annyiba kerülne, mint a VMS 30, és csak
15 százalékkal kevesebbe, mint az MC10/STM-72 szet. Ezek tehát a mai
napra rendelt szeánsz pénzügyi koordinátái.
Egyébként nem egy napig tartott a szeánsz. Igaz, már megint
belefutottunk a lapzártába - ezzel a kézirattal is tegnap kellett
volna elkészülni -; mentségünkre szóljon, hogy az utolsó pillanatban
újra kellett mérni az egész AKG-sorozatot - de azért többféle
párosításban is meghallgattuk az új hangszedőket. Összehasonlítottuk
őket a Sonus Gold Blue-val, az Ortofonok közül pedig az
MC10/STM-72-vel, a VMS 30/II-vel (16mN tűerő!) és az FF15E/II-vel.
Szokásos kontrollberendezésünket használtuk: a Mechlabor-futóművet a
két (közepes effektív tömegű) Hadcock-karral, a Revox/Quad erősítővel
és a Spendorokkal. Mindig gondosan optimalizáltuk a túlnyúlást,
egyenesbe állítottuk a hangszedők tengelykeresztjét, és egyeztettük a
hangnyomásszinteket. (Ez körülbelül 20 percet visz el minden egyes
alkalommal.) A zenei program mindvégig a következő volt: a címadó szám
Neil Young: Harvest című lemezéről - részlet a Toscából (Philips) -
country-zene a JBL-demólemezről akusztikus felvételek a svéd Opus
3-ról - Esther Ofarim egy különlegesen erős barázdakivezérlésű
felvétele.
Az AKG-hang határozottan megfelelt az ízlésünknek. Kellemes, jól
hallgatható, nyugodt - érezni, hogy mindhárom modell ugyanabba az
iskolába járt. Természetesen sok múlik a hallgatóságon, sőt: akár a
pillanatnyi hangulatán is; velünk például előfordult, hogy világos
nappal, pihenten nem ugyanazt hallottuk, mint másnap este, lényegesen
zaklatottabb idegállapotban. Ezek előrebocsátásával a következőkben
foglaljuk össze benyomásainkat.
P 10ED
Ez a három közül a legproblematikusabb. Néha meglepően kitett
magáért, akár a Sonus ellenében is, máskor viszont jóval gyengébb
ellenfelet sem tudott "megverni". Hangszínével egy kicsit az F (egy
"F") 15 jelű Ortofonra emlékeztet, vagy egy olyan FF-re, amelynek
magashang-túltengését a gyár által ajánlott többletkapacitással
bunkózták le. Kiegyenlítettebb az Ortofon FF-nél. A sáv két szélén
valamivel kevesebbet torzít: nem volt olyan hangszer, amelynek hangját
határozottan bántóan adta volna vissza, ezzel szemben a középsávban
egy kissé fedett, fojtott, kevesebb a levegője. Az FF hűvösebben szól,
a középtartománya tisztább, mélyebb a tere - igaz viszont, hogy
némelyik fúvóshangszert repedtfazék-hangon jelenítette meg. A
basszustartományban nem éreztünk lényeges különbséget. Valószínű, hogy
a két hangszedő ugyanabba a kategóriába tartozik. A mi vaktesztünkön
egyébként az Ortofon nyert, igaz, éppenhogy-csak; mint amikor az
ökölvívásban 60:60-at adnak, de azért megjelölik, ki a győztes.
Könnyen találnánk olyan zenebarátot, aki ugyanilyen csekély előnnyel
az AKG-t hozná ki győztesnek - dehát az FF, mint már említettük, 25
százalékkal olcsóbb.
P 15MD
Nagyon kiegyenlített, sima, kulturált hang, valószínűleg ez a
hangszedő a legjobban sikerült darab az AKG-választékban, csaknem
olyan jó, mint a bátyja, de feleannyiba kerül. Megtehettük volna, hogy
összeeresztjük az általunk nemigen favorizált Ortofon VMS20E/II-vel,
de sajnáltuk rá az időt, hiszen itt a 200 (!) forinttal drágább VMS
30/II., és az már szépen szól - igaz, valamivel többe kerül, mint az
AKG.
A P 15MD-t dicséri, hogy "partiban volt" a drágább típusokkal, de
azért elmaradt tőlük. Azokban valamivel több a "kifejezőkészség", több
információt adnak a "színpadról" - és a különbség már egy kicsit
megfoghatóbb, mint az előző súlycsoportban. Ennek ellenére "az ár és a
minőség viszonya megfelelő" - mint a németek mondanák, és most mi sem
érezzük magunkat bölcsebbnek. A P 15MD: bárkinek ajánlható hangszedő,
de azért akkor sincs vész, ha nem kerül forgalomba.
P 25MD
Paraméterek ide, paraméterek oda, bizony ez a hangszedő a legjobb
a három között. Értékét nézve mi a VMS30/II. és a Sonus közé helyezzük
a létrán, ami azt jelenti, hogy egyeseknek esetleg kevesebbet nyújt,
mint a VMS - mások viszont egyenlőnek fogadnák el a Sonusszal.
Valójában nincs is nagy különbség az utóbbi kettő között: azonos
kategóriába tartoznak. Karakterüket tekintve az AKG rendkívül
semleges, kicsit túlontúl is visszafogott; a Sonus valamivel
dinamikusabb; levegősebb színpadot ad. Hozzájuk képest a VMS már egy
kicsit érdes, "beates".
A mi dilemmánk most már csak ez: hogyan magyarázzuk, hogy az AKG-t
mégsem ajánljuk megvételre. (Mármint a kereskedelmi vállalatoknak.
Magánszemély, ha elfogadható áron hozzájut, jól jár vele.) Ideológiánk
tehát a következőképpen hangzik.
A Sonus, amellyel lapunk születése óta dolgozunk, és amelyet
elsősorban munkaeszköznek tekintünk, valószínűleg az egyik legjobb
mágneses hangszedő. Másrészt, van már olyan pickup a boltban, amely
talán "hifibb" a Sonusnál: a mozgótekercses MC10 (az MC20/II-ről most
nem beszélve). Kicsit ízlés dolga, ki melyiket szereti jobban; a mi
véleményünk sem egységes. De ha az MC10-et és az AKG-t hasonlítjuk
össze, testületileg az Ortofon mellett maradunk. Nem vonjuk kétségbe,
hogy sokaknak az MC-nél jobban tetszene a P25MD - csakhogy ők akkor
már jobban járnak a VMS30/II Ortofon hangszedővel. Harminc százalékkal
kevesebbet kell fizetniük érte ("bolti" áron számítva).