Forgatókönyv |
A mikrofontól a hanglemezboltig
A holland Sound Products menedzserének, Gert Vandermeent úrnak
Bors Jenőhöz, az MHV igazgatójához írott leveléből: "Július 29-én,
szerdán volt az Évszázad Esküvője. Az erről készített hangfelvételt a
BBC Records-nál még aznap este montírozták, és az utolsó londoni
járattal áthozták Hollandiába.
Csütörtök reggel vágták, délután 4 órakor meghallgattuk a
próbapréselés eredményét. A címkét és a borítót előre kinyomtattuk.
Pénteken déltájban nyolc kocsi állt meg a présüzem előtt, és 2500
lemezt szétvittek az országban. Délután 5 órakor már a polcokon volt a
szállítmány. Másnap reggel megjelentek az újságokban a hirdetések.
Amikor ezt írom, már befutottak az utánrendelések. Mindezt
tájékoztatásnak szántam..." Tehát három nap alatt jusson el a
hangfelvétel a hanglemezboltig... A Hungaroton-szerkesztők már tavasz
óta törték a fejüket, mivel kelthetnének valami jó értelemben vett
szenzációt az idei Hungaroton Hanglemez Heteken. Arról is gyakran
vitatkoztak, hogy vajon a helyszínen készített
hangversenyfelvételeknek az előnyei vagy a hátrányai nyomnak-e többet
a latban. Amikor a Sound Products levele megérkezett, az MHV
forgatókönyve már régen összeállt...
Július 1-10. Elkészül a végleges műsorterv. Újabb egyeztetés a
művészekkel. Elkészül a borító szövegének kézirata. Kiválogatják a
fotóanyagot.
Július 13. A teljes kézirat a Révai Nyomdába kerül.
Szeptember 2. Beérkezik a kinyomott tasak.
Szeptember 11. péntek. Délelőtt 10 óra: a "stáb" felvonul a
Zeneakadémiára, a főpróbára. Este 1/2 8: a Hungaroton Hanglemez Hetek
'81 megnyitója és az Év hanglemeze díjak átadása után az MHV
igazgatója a közönség szíves közreműködését kéri a különleges
hangversenyhez: Kocsis Zoltán és Ránki Dezső
Bartók-koncertfelvételéhez.
Elhangzik az első szám. A közönség és a művészek elégedettek. A
második szám után is zúgó taps. Kocsis előre lép és a közönséghez
szól: "Sehogysem találtuk ezt igazán jónak. Ha meghallgatják,
eljátsszuk mégegyszer." Eljátsszák - még jobban. S rögtön belefognak a
Szonátába. Utána megismétlődik az előbbi jelenet: "Akinek igazán el
kell mennie, az elmehet, de mi újrajátsszuk." Kb. 20 perc szünet
múltán (kávé, vita, fotósok hazaküldése stb.) hihetetlenül frissen,
energikusan zongoráznak, az ütősök produkciója is ragyogó. A
megfogyatkozott hallgatóság szinte eufórikus hangulatban köszöni meg a
"dupla" koncertet.
A művészek a technikai stábbal a Rottenbiller utcai stúdióba
vágtatnak visszahallgatják a felvételeket. Beck László zenei rendező
és Lukács Judit hangmérnök irányításával megkezdődik a montírozás. A
művészek szinte taktusonként értékelik saját produkciójukat. A
szonátából a második felvétel kerül a lemezre. Hajnali 2 órakor a
fáradékonyabbak abbahagyhatják a gyakorlatot. Fél négykor Kocsis
Zoltán is elégedett... Azonnal megkezdődik a lakk-vágás.
Szeptember 12-én délután két órakor a lakklemezek a dorogi gyárba
érkeznek. Mintázás és válogatás éjfélig.
Szeptember 13-án hajnalban a minősítő bizottság meghallgatja a
mintákat. Délelőtt tízkor megkezdődik a gyártás. Este nyolckor kész az
első 1000 példány.
Szeptember 14-én reggel 8-kor: minőségellenőrzés és csomagolás
befejezése. Fél kilenckor indul az első szállítmány. Délben a kijelölt
boltok kirakatában feltűnik a borító. A lemez a HHH idején
természetesen 50 forintért kapható. Szeptember 23-ig mintegy 4800
példányt adtak el.
U. GY.