100 éves a sztereó




        Avagy csak 50 éves? Hiszen egy "Ideális térbeli hallást  biztosító
    hangátvivő rendszerről" csak a harmincas évek elején tett közzé  rövid
    cikket H. F. Olson és F. Massa. Cikkük egyébként az  amerikai  Journal
    of Society  of  the  Motion  Picture  Engineers  1934-es  évfolyamának
    második  számában  jelent   meg,   és   lényegében   a   kétcsatornás,
    fejhallgatós  sztereó  átvitelt  ismertet,  azzal,  hogy  a   térhatás
    tökéletes, a produkció helyszínének utózengése hamisítatlanul  érkezik
    a  megfigyelőhöz.  Természetesen   vannak   különböző   kisebb-nagyobb
    problémák, de ezek... stb.
        A kisebb-nagyobb problémákat ma is ismerjük - nem csupán 50, hanem
    éppen 100 év óta.  Ugyanis  Budapesten  már  réges-régen  az  amerikai
    közlemény megjelenése előtt 1882.  január  29-én  kipróbálták  ezt  az
    "ideális  térbeli  hallást  biztosító   hangátvivő   rendszert".   Így
    emlékezik meg róla a szem- és fültanú, Kacziány Géza, a Rádiósélet II.
    évfolyamának I. számában:

        "1882. farsangján, január legvégén  egy  írói  bált  rendeztünk  a
    Hírlapírói Nyugdíjintézet javára. Ez alkalommal  Puskás  Feri  (Puskás
    Tivadar öccse, a budapesti telefonhálózat létrehozója -  SzM)  közölte
    velem,  hogy  ő,  hálája  jeléül  a  hírlapírók  iránt,   kik   az   ő
    telefonvállalatát  annyira  felkarolták,  egy  meglepetésben   óhajtja
    részesíteni a bál közönségét. A Vigadó I. emeleti folyosóján  fülkéket
    rendezett be, oda fejhallgatókat szereltetett, a megfelelő sodronyokat
    a Nemzeti Színházba vezetvén, ott a felfogótölcséreket (mikrofonokat -
    SzM) is üzembe helyezték s így az összeköttetés létrejött. Engem ennek
    próbájára meghíván, ámulva  hallgattam  s  kifejeztem  kedves  barátom
    előtt   azt   a   véleményemet,   hogy   egy   évszázad   előtt   mint
    boszorkánymestert elégették volna.
        Este megint ott voltam a  Vigadóban,  de  aztán  szerkesztőségembe
    kellvén sietnem, lementem az épület elé. Ott éppen akkor  indult  haza
    szokott dominó-partija után Huber Károly karnagy,  tanár  (Hubay  Jenő
    édesatyja s első mestere a hegedűjátékban).
        - Hová siet, karnagy úr? - kérdeztem tőle.
        - Hát éppen nem  sietek,  mondotta  ő,  ha  valamit  óhajt  velem,
    szívesen állok szolgálatára.
        - Akkor jöjjön fel velem és csudát fog hallani és tapasztalni. Nem
    fogja megbánni, mert olyat hall, amit még soha!
        Magammal hurcoltam  s  odafönt  a  fülkében  markába  nyomtam  két
    hallgatót. Gyanakodva nézte.
        - Mi ez, kérem?
        - Ne kérdezze, csak tegye a füléhez, úgy, mint én.
        - No, ez valami  rossz  tréfa  lesz!  Nem  jön  ki  belőle  valami
    villanyosság?
        Végre mégis rászánta magát, hogy példámat kövesse és a két kagylót
    füléhez illesztette. A következő percben fölkiáltott:
        - "Ördög Róbert" (ismerte, hiszen 1859-ben ő tanította be, mint  a
    Nemzeti Színház karmestere). Feszült  figyelemmel  hallgatta,  majd  a
    taktusra kezdte énekelni: "Az  arany  csupán  chiméra"...  gyorsabban!
    gyorsabban! - ez Wiltné - gyönyörű, ki  a  tenorista?  -  gyönyörű!  -
    milyen hang!...
        A finálé véget ért. Huber levette s kezében tartotta a két kagylót
    s hol azokat nézegette, hol engem.
        - Wiltné itt énekel? - kérdezte aztán. - Tán a nagyteremben?
        - Nem, karnagy úr, a Nemzetiben.
        - De hát mi ez!?! - kiáltott föl kétségbeesetten.
        - Hogy hallom én  itt  ebben  a  kuckóban  mintha  ott  ülnék?  Ez
    ördögség!
        - Én is ezt mondtam Puskás Ferinek. De ő azt válaszolta, hogy  nem
    az, hanem bátyjának, Tivadarnak a kitalálása, amit majd szülőhazájának
    szán. (Ez nyilván célzás a későbbi Telefonhírmondóra - SzM).
        Ezután elmondtam még, hogy a bál alkalmával az egész operát  lehet
    majd hallani, Erkel Gyula dirigálásával".

        "Hová lettek azok, kik e csodát létrehozták? - így fejeződik be  a
    visszaemlékezés. - Puskás Ferenc 1884.-ben, Huber Károly rá  egy  évre
    halt meg. Puskás Tivadar is épp csak megérte a Telefonhírmondót."
        A Telefonhírmondó aztán  anyagi  okokból,  hiszen  a  kétcsatornás
    rendszerhez dupla vezeték kellett volna - csak monóban  valósult  meg.
    De ez nem  változtat  azon,  hogy  a  budapestiek  100  évvel  ezelőtt
    hallgattak először - tudtukon kívül - sztereó hangátvitelt.

                                                              Szabó Miklós


        (A budapestiek tehát nem sejtették, mire jut a hangtechnika 100 év
    múltán. És mi, mi vajon gyanítjuk-e,  mennyit  változik  "a  sztereó",
    akár csupán az eljövendő 10 évben? A következő  oldalakon  erről  lesz
    szó.)