100 éves a sztereó |
Avagy csak 50 éves? Hiszen egy "Ideális térbeli hallást biztosító
hangátvivő rendszerről" csak a harmincas évek elején tett közzé rövid
cikket H. F. Olson és F. Massa. Cikkük egyébként az amerikai Journal
of Society of the Motion Picture Engineers 1934-es évfolyamának
második számában jelent meg, és lényegében a kétcsatornás,
fejhallgatós sztereó átvitelt ismertet, azzal, hogy a térhatás
tökéletes, a produkció helyszínének utózengése hamisítatlanul érkezik
a megfigyelőhöz. Természetesen vannak különböző kisebb-nagyobb
problémák, de ezek... stb.
A kisebb-nagyobb problémákat ma is ismerjük - nem csupán 50, hanem
éppen 100 év óta. Ugyanis Budapesten már réges-régen az amerikai
közlemény megjelenése előtt 1882. január 29-én kipróbálták ezt az
"ideális térbeli hallást biztosító hangátvivő rendszert". Így
emlékezik meg róla a szem- és fültanú, Kacziány Géza, a Rádiósélet II.
évfolyamának I. számában:
"1882. farsangján, január legvégén egy írói bált rendeztünk a
Hírlapírói Nyugdíjintézet javára. Ez alkalommal Puskás Feri (Puskás
Tivadar öccse, a budapesti telefonhálózat létrehozója - SzM) közölte
velem, hogy ő, hálája jeléül a hírlapírók iránt, kik az ő
telefonvállalatát annyira felkarolták, egy meglepetésben óhajtja
részesíteni a bál közönségét. A Vigadó I. emeleti folyosóján fülkéket
rendezett be, oda fejhallgatókat szereltetett, a megfelelő sodronyokat
a Nemzeti Színházba vezetvén, ott a felfogótölcséreket (mikrofonokat -
SzM) is üzembe helyezték s így az összeköttetés létrejött. Engem ennek
próbájára meghíván, ámulva hallgattam s kifejeztem kedves barátom
előtt azt a véleményemet, hogy egy évszázad előtt mint
boszorkánymestert elégették volna.
Este megint ott voltam a Vigadóban, de aztán szerkesztőségembe
kellvén sietnem, lementem az épület elé. Ott éppen akkor indult haza
szokott dominó-partija után Huber Károly karnagy, tanár (Hubay Jenő
édesatyja s első mestere a hegedűjátékban).
- Hová siet, karnagy úr? - kérdeztem tőle.
- Hát éppen nem sietek, mondotta ő, ha valamit óhajt velem,
szívesen állok szolgálatára.
- Akkor jöjjön fel velem és csudát fog hallani és tapasztalni. Nem
fogja megbánni, mert olyat hall, amit még soha!
Magammal hurcoltam s odafönt a fülkében markába nyomtam két
hallgatót. Gyanakodva nézte.
- Mi ez, kérem?
- Ne kérdezze, csak tegye a füléhez, úgy, mint én.
- No, ez valami rossz tréfa lesz! Nem jön ki belőle valami
villanyosság?
Végre mégis rászánta magát, hogy példámat kövesse és a két kagylót
füléhez illesztette. A következő percben fölkiáltott:
- "Ördög Róbert" (ismerte, hiszen 1859-ben ő tanította be, mint a
Nemzeti Színház karmestere). Feszült figyelemmel hallgatta, majd a
taktusra kezdte énekelni: "Az arany csupán chiméra"... gyorsabban!
gyorsabban! - ez Wiltné - gyönyörű, ki a tenorista? - gyönyörű! -
milyen hang!...
A finálé véget ért. Huber levette s kezében tartotta a két kagylót
s hol azokat nézegette, hol engem.
- Wiltné itt énekel? - kérdezte aztán. - Tán a nagyteremben?
- Nem, karnagy úr, a Nemzetiben.
- De hát mi ez!?! - kiáltott föl kétségbeesetten.
- Hogy hallom én itt ebben a kuckóban mintha ott ülnék? Ez
ördögség!
- Én is ezt mondtam Puskás Ferinek. De ő azt válaszolta, hogy nem
az, hanem bátyjának, Tivadarnak a kitalálása, amit majd szülőhazájának
szán. (Ez nyilván célzás a későbbi Telefonhírmondóra - SzM).
Ezután elmondtam még, hogy a bál alkalmával az egész operát lehet
majd hallani, Erkel Gyula dirigálásával".
"Hová lettek azok, kik e csodát létrehozták? - így fejeződik be a
visszaemlékezés. - Puskás Ferenc 1884.-ben, Huber Károly rá egy évre
halt meg. Puskás Tivadar is épp csak megérte a Telefonhírmondót."
A Telefonhírmondó aztán anyagi okokból, hiszen a kétcsatornás
rendszerhez dupla vezeték kellett volna - csak monóban valósult meg.
De ez nem változtat azon, hogy a budapestiek 100 évvel ezelőtt
hallgattak először - tudtukon kívül - sztereó hangátvitelt.
Szabó Miklós
(A budapestiek tehát nem sejtették, mire jut a hangtechnika 100 év
múltán. És mi, mi vajon gyanítjuk-e, mennyit változik "a sztereó",
akár csupán az eljövendő 10 évben? A következő oldalakon erről lesz
szó.)