MOD |
Harmincezer Orister
Az Orister erősítőt (Orion SE 1015) tulajdonképpen nem akartuk
módosítani ahhoz képest, hogy milyen egyszerű készülék, túlságosan sok
betegségben szenved. Hálátlan dolog hozzányúlni, mert "ha már, akkor
már" - vagyis előbb itt igazítunk valamit, aztán amott, és végül az
egész erősítőből nem marad más, mint a doboz, rajta a kezelőszervekkel
- vagy talán még azok sem.
Hálátlan dolog a modifikálás már csak azért is, mert minél
átgondolatlanabb az eredeti konstrukció, annál többféle képpen lehet
változtatni rajta, tehát a módosítás sohasem "ideális", mindig lehetne
találni egy még jobbat. Tudtuk, hogy sokan és sokféle módon próbálnak
javítani az Oristeren, és bár sikert kívántunk nekik, magunk nem
kívántunk csatlakozni hozzájuk. Elmondjuk, miért döntöttünk mégis úgy,
hogy szerencsét próbálunk az Oristerrel.
Egy alkalommal arról vitatkoztunk, hány SE 1015-ös lehet az
országban. Háromezer? Ötezer? Tízezernél is több? Felhívtuk az Orion
gyárat, és megtudtuk, hogy ebből a kis erősítőből eddig nem kevesebb,
mint 30000 (harmincezer) darab készült - s mivel nemigen látható a
boltokban Orister, nyilvánvaló, hogy az utolsó darabig birtokba vették
hazánk hifi-polgárai. Az ára most újonnan csaknem 4000 forint, de még
így is ez a legolcsóbb darab, amely egyáltalán számításba jöhet mint
hifi-erősítő. Másodkézből bizonyára már ma is sokkal olcsóbban hozzá
lehet jutni, és amint egyre több új elektronika kerül forgalomba,
előbb-utóbb az Orister lesz a "népsztereó", hiszen azoknak a kezébe
kerül, akik Magyarországon még éppen meg tudják fizetni (helyesebben:
még éppen nem tudnák megfizetni) a High Fidelityt. Kissé fellengzős,
de igaz: amennyiben ésszerű javítást találunk az Oristerhez, hát 30
ezer darabbal több hifierősítő lenne az országban - legalább is
potenciálisan.
Mi egy olyan mértékű modifikációt kerestünk, amely nem jár
különösebb mechanikai munkával, nagyjából-egészéből érintetlenül
hagyja a készüléket, nem csökkenti az erősítő szolgáltatásainak számát
és nem kerül 5-600 forintnál többe (a barkácsolóknak félennyibe sem)
de már szembetűnően javít az Orister paraméterein, és füllel
hallhatóan a hangminőségén. Az itt közölt modifikáció, amellyel
munkatársunk, Dankó Emil igyekszik szalonképessé tenni az Oristert,
igen hatásos. Már a diagramok is önmagukért beszélnek és indokolják az
átalakítást; még meggyőzőbb a szubjektív próba, amelyet természetesen
AB-vakteszt formájában ejtettünk meg. A gyári, eredeti darab kongóan,
bizonytalanul szól, hangképe zavaros. Átkapcsolva a javított
változatra, egészen más zenét hallunk: a magas és mély hangok a
helyükre kerülnek, a hangkép nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb.
Felbuzdulva a sikeren, nincs kizárva, hogy később még további
átalakítást is javasolunk az Orion SE 1015-ös erősítőn.
*
Az erősítők legfontosabb műszaki követelményei általában
ellentmondanak egymásnak, tehát a konstruktőröknek már eleve meg kell
alkudniuk. Az erősítőtechnikában ismert alapkapcsolásoknak megvannak a
maguk sajátos jellemzői és korlátai. És a legkörültekintőbben, a
leggondosabb munkával, minden szempontból optimálisra tervezett
kapcsolás gyakran alig hoz észlelhető előnyt a szokványos kivitelű
készülékekhez képest.
Készüléket módosítani csaknem mindig nagyon hálátlan dolog. Ritka
az a készülék, amely egy-két alkatrész cseréjétől megtáltosodna. Ha
tehát nem vagyunk megelégedve egy erősítővel, a legjobban tesszük, ha
a legszerényebb részegységét teljesen kicseréljük. (Például éppen az
Oristert nagyon sokan használják idegen fono-előerősítővel - esetleg
Revoxszal.)
Egy teljes funkcionális egység cseréje viszont már nem nevezhető
módosításnak. Egyébként is, ha egy kicsit megerőltetjük magunkat,
minden részegységben találhatunk hibát, és ha mindegyiket ki akarjuk
cserélni, akkor már jobban tesszük, ha inkább eladjuk a régi
készüléket és veszünk helyette egy újat, jobbat.
Ha viszont pontosan tudjuk, meddig mehetünk el, és nem akarunk a
Trabantból Ferrarit modifikálni, akkor rátalálhatunk azokra a hibákra,
amelyeket viszonylag egyszerű eszközökkel kijavíthatunk, és amelyek
megérik a módosítást. Az Oristeren két ilyen beavatkozási pontot
biztosan ismerünk: ilyen a nagyszintű bemenetek vidéke és a korrekciós
fokozat.
I. Az SE 1015 módosításában a véletlen is a kezünkre játszott.
Megmértük egy barátunk Oristerét, és kiderült, hogy noha a három
nagyszintű bemenet (tuner, kristály p. u. és magnó) teljesen azonos
felépítésű, mégsem kapunk róluk egyforma frekvenciagörbét: a magnó- és
a rádióbemenet görbéje 20kHz-en 2-3 decibelt esik.
Ennek az az oka, hogy az e két bemenet jelszintjét és bemeneti
impedanciáját meghatározó ellenállást közvetlenül a bemeneti
csatlakozóra szerelték, a kristályhangszedőhöz rendelt ellenállást
pedig a bemeneti választókapcsolóra. Az ellenállások értéke egyébként
azonos (mindhárom bemenetre 1 Mohm), de az ellenállást terhelő
árnyékolt kábel hossza és kapacitása eltérő, és ez érthetően
befolyásolja a frekvenciaátvitelt. Az erősítő bemenetén elkövetett
hibát hangszínszabályozással később már nem lehet helyrehozni.
Célszerű tehát, hogy az "eredeti" Oristerek nagyszintű bemenetei közül
a kristály p. u. jelűt használjuk, csakhogy ez a csatlakozás azonos a
mágneses hangszedőével. Első ötletünk tehát csak azokon segít, akik
külön fono-erősítővel csatlakoznak az Oristerhez.
Minden hibát ott kell megszüntetni, ahol elkövették, nem pedig
később, másutt korrigálni. Kezdjük tehát az erősítő nagyszintű
bemeneteinek rendbehozatalával. Természetesen nem elegendő csak a
frekvenciagörbét nézni; gondolnunk kell más fontos paraméterekre is,
mint amilyen a torzítás, a túlvezérlés-állóság és mindenekelőtt: a
zaj. Nem érthetünk egyet azzal a tervezői felfogással, hogy ugyanazt a
fokozatot használják kis- és nagyszintű jelek erősítésére, és ilyenkor
az erősítőnek mind a bemeneti impedanciáját, mind az erősítését és a
korrekcióját átkapcsolhatóra tervezik. Tankönyvekre és szakkönyvekre
hivatkozva valljuk, hogy a jel/zaj viszony szempontjából káros, ha a
már meglevő hasznos jelet előbb leosztjuk, majd egy erősítőfokozattal
újból felerősítjük. Ez különösen így van, ha az osztás értéke 20dB
nagyságrendű.
Ezen az alapelven az sem változtat, ha tudjuk, hogy számos neves
külföldi gyár is elköveti gazdaságosság okából ezt az eretnekséget, s
(az ő technikai felkészültségükkel) még így is kitűnő jel/zaj viszonyt
garantálhatnak.
Több SE 1015-ösön is megmértük a végerősítő fokozat érzékenységét:
230mV körüli értéket kaptunk. Eszerint, ha biztosítani tudnánk az
előírásos bemeneti impedanciát, és módot találnánk a hangerő
szabályozására, akár a bemeneti választókapcsolóra is ráköthetnénk a
végerősítőt. Elveszíthetnénk viszont a hangszínszabályozás és a
beépített fiziológiai hangerőszabályozás szolgáltatását, amelyre
nekünk ugyan nem lenne szükségünk, mások azonban nem szívesen
mondanának le róla. A legegyszerűbb megoldást tehát elvetettük.
A kívánt bemeneti impedanciát a legpraktikusabban egy
emitterkövető kapcsolással érhetjük el. Az Oristerben eredetileg is
használnak ilyet, de az a hangszínszabályozó meghajtására szolgál. Az
1 tranzisztorral megépített aktív hangszínszabályozóknak azonban
alacsony a bemeneti impedanciájuk, a hangerőszabályozót tehát nem
köthetjük az emitterkövető és a hangszínszabályozó közé. A fiziológiai
hangerőszabályozó bemeneti impedanciája is alacsony, ráadásul a
frekvencia függvényében változik, ezért a hangerőszabályozó elé is
kell építenünk egy impedanciaváltásra alkalmas egységet:
emitterkövetőt. Ehhez egy önálló, de egyszerű nyomtatott áramköri
lapra van szükség, amelynek megvan a helye a készülékben, és ha kell,
nyom nélkül eltávolítható.
II. Megváltoztattuk azt az RC-hálózatot is, amely a negatív
visszacsatoló ágban elhelyezve a fono-előerősítő korrekciójáról
gondoskodik. Hangsúlyozzuk: nem az ideális megoldást választottuk,
hiszen tudomásul kellett vennünk az Orister bizonyos adottságait.
Kompromisszumra törekedtünk, de a mérési eredményből ítélve ez a
kompromisszum igazán elfogadható.
Van az SE 1015 fono-előerősítőjének még egy súlyos hibája. Az
1kHz-en mért bemeneti impedancia közel 20 százalékkal eltér a
megkívánt értéktől. A mágneses hangszedő lezárására itt amúgy sem
ohmos ellenállás szolgál, hanem kizárólag az erősítő bemeneti
impedanciája. Az alacsony bemeneti impedanciának az az oka, hogy a T1
tranzisztor nyitófeszültségét biztosító, R10 pozíciószámú, 330 kohmos
ellenállás egyben ellentétes fázisú, úgynevezett párhuzamos
feszültség-visszacsatolást okoz, így az erősítő bemeneti impedanciája
látszólag csökken. A váltóáramú visszacsatolást úgy hatástalaníthatjuk
a legkönnyebben, ha ezt a 330 kohmot két ellenállásból "komponáljuk
meg", és az ellenállások közös pontját egy nagy kapacitású
kondenzátorral hidegítjük.
Az 1. ábrán részletet közlünk az eredeti kapcsolási rajzból. A 2.
ábrán a módosított kapcsolás látható. Az egyszerűség kedvéért csak a
bal csatornát ábrázoljuk. A szövegben természetesen utalunk a jobb
csatorna alkatrészeire is; ezek jelölése mindig "százzal" tér el a bal
csatorna parallel alkatrészének jelölésétől. (Például: R16 és R116.)
Az Orion az évek során több apró változtatást hajtott végre az
Orister erősítőn. A kapcsolási rajz általunk közölt részletén a
legutolsó változatot mutatjuk be. Kérünk mindenkit, aki a módosításra
vállalkozik, hogy hasonlítsa össze ezt a rajzot a birtokában tevő
erősítő kapcsolási rajzával, és ha eltérést tapasztal, ezt is vegye
figyelembe. A változások elsősorban a tápfeszültségszűrő
ellenállásokat és kondenzátorokat érintik (R16, R116, R544, C528,
C527). Változást találhatunk a korrekciós erősítőben is (R12 és R112),
egyes készülékekben pedig benne van a bemeneti impedanciát meghatározó
ellenállás is. Ennek értéke azonban változó: 22-47 kohm lehet. Az R1
és 101, R2 és 102, R3 és 103 ellenállások értéke is egyes
készülékekben 470 kohm. Mivel nyomtatott áramköri rajzot beszerezni
nem tudtunk, az átalakítást csak annak javasoljuk, aki nagy
gyakorlattal rendelkezik, és néhány műszere is van (hanggenerátor,
hangfrekvenciás voltmérő, oszcilloszkóp). Az alapvető specifikációt is
azért közöljük, hogy a módosítás eredményét könnyen ellenőrizni
lehessen. A birtokunkban levő készülék tápfeszültségének mérésekor az
"A" pontról eredetileg 30V-ot kaptunk, a módosítás után csak 27V-ot.
A módosítás menete
1. Húzzuk ki a hálózati csatlakozót. Szereljük le a készülék
hátoldalát: a 4 darab M3-as lencsefejű csavar eltávolítása után a
hátlap hátrafelé húzva eltávolítható. Óvatosan, a hátsó részét először
megemelve, vegyük le az erősítő műanyagházát. Vigyázzunk a doboz két
oldalán, saját anyagából kialakított 3-3 műanyag lábra: nagyon könnyen
törnek.
2. Csavarjuk ki az erősítő jobb oldalán a nyomtatott áramköri
lapot rögzítő két M3-as csavart. Az alsó csavar kivétele egy kissé
körülményes, ugyanis nehéz hozzáférni csavarhúzóval. Emeljük ki a két
műanyag távtartót. Ezután döntsük meg a panelt úgy, hogy könnyen
hozzáférhessünk az alkatrészekhez, forrasztani tudjuk őket.
3. Forrasszuk ki a C5, illetve C105 pozíciószámú, 4,7µF-os
kondenzátort.
4. Forrasszuk ki a C3, illetve C103 pozíciószámú, 1µF-os
kondenzátort.
5. Ez utóbbiak helyére forrasszuk be a két 4,7µF-osat.
6. Forrasszuk ki az R1, illetve R101 pozíciószámú, 1 Mohmos
ellenállást. Ezek a bemeneti választókapcsolón találhatók, a jackley
tárcsán.
7. Forrasszuk ki az R2, illetve R102 pozíciószámú, 1 Mohmos
ellenállást (a rádióbemenet CS2 csatlakozójáról és a panel mellett
elhelyezett forrlécről).
8. Forrasszuk ki az R3, illetve R103 pozíciószámú, 1 Mohmos
ellenállást (a magnóbemenet CS3 csatlakozójáról és az előbb említett
forrlécről), Valamennyi ellenállást tegyük félre, később még
felhasználhatjuk őket, ha valóban 1 Mohmosak. (Némelyik Oristerben más
értékek is előfordulnak.)
9. Forrasszuk az R2, illetve R102 ellenállásokról a bemeneti
választókapcsolóra futó árnyékolt vezetékek melegpontját a CS2
csatlakozó 3-as, illetve 5-ös pontjára...
10. ...az R3, illetve 8103 kábeleinek melegpontját pedig a CS3
csatlakozó 3-as, illetve 5-ös pontjára. Ha rövid a kábel, toldjuk meg
egy darabka vezetékkel.
11. Forrasszuk le a CS1 mágneses hangszedő bemenet 3. és 5.
pontjáról a bemeneti választókapcsolóra menő árnyékolt vezetékeket.
Bontsuk szét a két vezeték összesodort árnyékolását.
12. Forrasszuk a CS1 csatlakozó 3. pontjáról leemelt vezeték
meleg pontját a C4 pozíciószámú, 4,7µF-os elkó negatív polaritású
lábához, az árnyékolást pedig a földet képviselő fóliára, például a C6
(47µF) elkó negatív lábához. (Az általunk módosított készülékben a
bal csatorna vezetékeit kék, a jobb csatorna vezetékeit piros műanyag
csővel jelölték.)
13. Forrasszuk a CS1 csatlakozó 5-ös pontjáról leemelt vezetéket a
C104 pozíciószámú, 4,7µF-os elkó negatív polaritású lábához, az
árnyékolást a C106 pozíciószámú, 4,7µF-os elkó negatív pontjához.
14. Távolítsuk el a bemeneti választókapcsolóról a panelre kötött
összes árnyékolás nélküli vezetéket, csatornánként hármat-hármat.
15. A nyomtatott áramköri panel jobb oldalán csőszegecsekből
kialakított 10 forrcsúcs található. Felülről kezdve a számozást, az
elsőtől az ötödikig a bal csatornához, a hatodiktól a tizedikig a jobb
csatornához tartoznak. Kössük össze rövid vezetékkel a CS1 csatlakozó
3. pontját a 3. forrcsúccsal; a CS1 csatlakozó 5. pontját a 8.
forrcsúccsal.
16. Kössük össze rövid vezetékkel egymás között a 2., 4. és 5.,
valamint a 6., 9. és 10. forrcsúcsot.
17. Cseréljük ki az R7, illetve R107 pozíciószámú, 22 kohmos
ellenállást 2,2 Mohmosra.
18. Cseréljük ki a C1, illetve C101 jelű, 1,5nF-os kondenzátort
1nF-osra.
19. Forrasszunk 1nF-os kondenzátort a C2, illetve C102
pozíciószámú, 2,2nF-os kondenzátorral párhuzamosan (ezeknek a C2a,
illetve C102a nevet adtuk). A legegyszerűbb, ha a panel nyomtatott
áramköri oldalára forrasztjuk őket.
20. Csavarozzuk fel két M3-as csavarral a bemeneti impedanciaváltó
áramkör kis paneljét (nyomtatott áramköri rajzát a 3. ábra
szemlélteti) a készülék jobb oldalán található, fém válaszlemezből
kialakított 1-1 lemezkéve. A kis lemezek közepén egy-egy 3 mm-es lyuk
található. A panel közepe körül található furatnál a csavar alá
helyezzünk műanyag alátétet, nehogy a csavar hozzáérjen a földet
képviselő fóliához. (Az egyszerűség kedvéért, és mivel a panel csak
egy pár alkatrészt tartalmaz, a nyomtatott áramköri rajzot és a
beültetési rajzot egyben adtuk meg.)
21. Forrasszuk le a bemeneti választókapcsoló leszedő
érintkezőiről az eredeti panel 1-es (árnyékolás) és 3-as (meleg)
pontjára futó vezetéket erről a két pontról, és forrasszuk őket a
bemeneti impedanciaváltó áramkör B1 (meleg) és F (árnyékolás)
pontjára.
22. Ugyanígy járjunk el a 6-os (árnyékolás) és 8-as (meleg)
pontokra futó vezetékekkel; kössük őket a B101 (meleg) és F
(árnyékolás) pontokra.
23. Az emitter követő C1 pontját kössük a bal csatorna
hangerőszabályozójának meleg pontjára (oda, ahova a C7 pozíciószámú,
680pF-os kondenzátor van kötve).
24. Ugyanígy végezzük el az átkötést a C101-es pont és a jobb
oldali hangerőszabályozó (C107) között. Nem szükséges árnyékolt
vezetéket használnunk.
25. Kössük össze az emitter követő panel A1 pontját az eredeti
panel tápfeszültség-pontjával (A), az F pontot pedig a panel
föld-pontjával.
26. Forrasszuk ki az R10 pozíciószámú, 330 kohmos ellenállásnak a
T2 tranzisztor emitterére menő végét, és kössünk sorba vele egy 10
kohmos ellenállást. A 10 kohmos ellenállás másik végét arra a pontra
forrasszuk, amelyről az R10-et leemeltük. A két ellenállás közös
pontjára forrasszuk egy 10µF-os elkó pozitív polaritású végét. A
kondenzátor negatív végét a panel 1. forrcsúcsára kössük.
27. Hasonlóképpen járjunk el a másik csatornán is, az R110
pozíciószámú, 330 kohmos ellenállással. A kondenzátor negatív vége a
6. forrcsúcsra kerül.
28. Forrasszunk egy-egy 68 kohmos ellenállást (R1a-val jelöltük)
a CS1 csatlakozó 3. és 2., illetve 5. és 2. lábára. Ha a készülékben
ugyanerre a célra már volna itt ellenállás, vegyük ki. (Elképzelhető,
hogy egyes készülékekben ez az ellenállás máshol található.)
29. Forrasszunk egy darab 1,5nF-os kondenzátort a CS1 csatlakozó
2-es lábára és a csatlakozóhüvely fémházára.
30. A kapcsolási rajz tanulmányozása alapján célszerűnek látszik
stabilizálni a tápegység "A" pontját. Mivel az R544 és R545
pozíciószámú ellenállás értéke készülékenként más és más, és így az
"A" pont feszültsége sem ugyanaz, egyszerű és olcsó megoldást nem
ajánlhatunk.
31. A bemeneti választókapcsoló "kristályhangszedő" állását üresen
hagytuk: ebben az állásban nem jut jel a végfokra. Természetesen
megtehetjük, hogy ide is a RIAA-korrektor jelét vezetjük. Ebben az
esetben a kapcsoló két állása azonos.
32. Ezzel az átalakítás végére értünk; szereljük össze a
készüléket, fordított sorrendben, mint ahogyan szétszereltük.
Azok, akik az erősítőt önálló, jó minőségű RIAA-korrektorral -
például a Revox-szal - használják, természetesen megelégedhetnek a
nagyszintű bemenet átalakításával. Tervezzük viszont, hogy legközelebb
Line-típusú csatlakozásra is alkalmassá tesszük az Oristert; ez főleg
azokat érdekli, akiknek japán magnójuk van. Valószínűleg javítani
tudunk még a készülék jel/zaj viszonyán is. Az eredeti és az
átalakított mágneses hangszedő bemenet frekvencia-jelleggörbéjét az 1.
diagram, a magnóbemenet jelleggörbéit a 2. diagram ábrázolja. Felül az
eredeti, alul a módosított készülék görbéje. E diagramokat a
teljesítménykimenetről vettük fel; az eredeti erősítő mágneses
hangszedőről készített jelleggörbéje a valóságban (például
magnófelvétel esetén) ennél rosszabb.
D. E.
