Hány dB a dübörgés? |
Ettől a számunktól kezdve újabb adatot közlünk a lemezjátszókról:
úgy is megmérjük a dübörgésüket, hogy közben rezgéscsillapító
állványra helyezzük őket. Hogy miért van erre szükség, és hogy
miért kerülhet forgalomba tucatnyi, eltérő adat ugyanazon futóművek
dübörgéséről, az alábbiakban igyekszünk megvilágítani.
Hány dB a dübörgés? Mi sem egyszerűbb, mint ezt megmérni.
Felteszünk a lemezjátszóra egy mérőlemezt, és lejátsszuk a 315 Hz-es
viszonyítási jelet. Ez lesz a 0 dB. Aztán egy üres barázdába tesszük a
tűt, és megint megmérjük a zaj feszültségét. A két szint dB-ben
megadott aránya lesz a dübörgés.
Hány dB a dübörgés? Mi sem nehezebb, mint ezt megmérni. Hogy lehet
ez? Hiszen a lemezjátszó zaját mindig ugyanaz okozza: a
meghajtórendszer valamely hibája, tehát a csapágyazás bizonytalansága,
a nem egyenletesen forgó meghajtómotor, a kiegyensúlyozatlanul forgó
tömegek, vagy akár a nem teljesen simán futó meghajtószíj. És a zaj
frekvenciatartománya is mindig ugyanaz: 1-2 Hz-től párszáz Hz-ig
terjed. Igen ám, de a fülünk nem egyformán érzékeny a különböző
frekvenciájú zajokra, s erre hivatkozva a méréstechnika is különbséget
tesz közöttük. Úgynevezett szűrőket iktathatunk közbe, "súlyozva" a
zajt - és akkor már nem ugyanannyi dübörgést mérünk ugyanarról a
lemezjátszóról. Ez ismert dolog, mi magunk is háromféle zajértéket
adtunk meg eddigi lemezjátszó-méréseink alkalmával. Ezt most
megpróbáljuk szemléletesebbé tenni.
Kevésbé ismeretesek azok a külső tényezők, amelyek szintén
befolyásolják a mérés eredményét. Ezekről most bővebben szólunk.
I. Méréstechnikai tényezők
A hazai lemezjátszószabvány (MSZ 11 134-77), összhangban a DIN 45
500 (HiFi) és az IEC szabványokkal, pontosan leírja, hogy a
zajméréshez milyen értékelő, illetve súlyozó szűrőt kell használni.
Az egyik (DIN "A" görbe, Rumpel-Fremdspannung) 10 Hz és 315 Hz
között minden jelet belemér a zajba, és így persze elég kedvezőtlen
értéket ad. A másik szűrő (DIN "B" görbe, Rumpel-Geräuschspannung)
inkább csak a 315 Hz közelébe eső zajokat veszi figyelembe, tehát
sokkal kedvezőbb színben tünteti fel a lemezjátszót. A két szűrő
frekvenciajclleggörbéjét az I. diagramon adjuk meg. Az "A" görbének az
"X", "súlyozatlan", a "B" görbének az "Y", "súlyozott" jelölés felel
meg a hazai szabványban. Az ábrán a hazai jelölés szerepel.
II. Külső tényezők
Idáig a mérés jól kézbentarthatónak és reprodukálhatónak tűnik.
Sajnos, a gondok csak ezután kezdődnek. Egy sereg olyan tényező, amely
nem a lemezjátszó és nem is a méréstechnika sajátja, számottevően
befolyásolhatja, avagy nyíltabban szólva: meghamisíthatja a mérés
eredményét.
1. A korrekciós (fono) előerősítő alacsonyfrekvenciás
tulajdonságai.
Szinte kizárólag indukciós - mágneses, mozgótekercses -
hangszedőket használunk. Ezekhez természetesen akkor is szükség van
korrekciós avagy fono-előerősítőre, ha nem hallgatni, hanem mérni
akarjuk a lemezjátszót. A fono-előerősítők frekvenciajelleggörbéje
azonban 30 Hz alatt meglehetősen eltérő, márpedig azok a zajok,
amelyekre igazán kíváncsiak vagyunk, néhány Hz és néhányszor 10 Hz
közé esnek. A műszerekben használt előerősítők a szabványos 18-20 dB-t
emelik 20-30 Hz-en 1 kHz-hez viszonyítva, és ezt a szintet egészen 1-2
Hz-ig megtartják. Gyakorlatilag tehát az összes mélyfrekvenciás jelet,
így a zajokat is felerősítik.
Bizonyos esetekben - például ha az előerősítő bele van építve a
lemezjátszóba - megengedett dolog, hogy az erősítés mértéke 31,5 Hz
alatt radikálisan csökkenjen. A gyárak sokszor tudatosan élnek ezzel a
lehetőséggel. A beépített előerősítő 30 Hz alatt már alig engedi át a
zajokat, s ilyenkor a mérés egészen kitűnő bizonyítványt állít ki a
lemezjátszóról - holott sem annak, sem pedig a beleépített
előerősítőnek a minősége nem éppen a legkiválóbb...
A Hifi Magazinban közzétett mérésekhez mindig a Brüel-Kjaer 4416
típusú műszert használjuk.
Ennek korrekciós előerősítője 2 Hz-től kifogástalan, tehát
meglehetősen szigorú a lemezjátszókhoz! Gyakorlatilag minden
mélyfrekvenciás zajt kimutat. Hogy mekkora különbségről lehet szó, 2.
diagramunk szemléltesse. Erre az előbb említett műszer korrekciós
előerősítőjének, mellé pedig egy erősítő azonos fokozatának
frekvencia-jelleggörbéjét rajzoltattuk fel 2 Hz-től 2000 Hz-ig.
(Vigyázat: azért nem a jellegzetes RIAA-görbét látjuk, mert
közbeiktattunk egy korrekciós hálózatot, afféle "ellen-RIAA"-t. Így
ideális esetben a leginkább szemléletes görbét: egy vízszintes vonalat
kell kapnunk. Erről már írtunk 3. számunkban, a Revox előerősítő
tesztje alkalmával!)
Láthatjuk, hogy a frekvenciasáv alján már nagy a különbség - és
ugyanilyen arányban változik a zajmérés adata is!
2. Hangkar-hangszedő rezonancia.
A hangkar mechanikai tulajdonságai, kombinálva a hangszedő
tömegével és engedékenységével, meghatároznak egy alsó
rezonanciafrekvenciát, amely legtöbbször 5 és 20 Hz közé esik, és
igencsak eltérő nagyságú lehet. Nyilvánvaló, hogy mindazok a jelek -
elsősorban zajok! -, amelyek ennek a frekvenciának a közelébe esnek,
felerősítődnek. Minél "laposabb", minél csillapítottabb a rezonancia,
annál kevésbé emeli ki a zajokat. Ebből következik, hogy ugyanarról a
futóműről más-más zajértéket mérhetünk, ha kicseréljük vagy a
hangszedőt, vagy a hangkart, vagy mindkettőt. Komoly gyárak ezért
gyakran megadják, hogy a zajt milyen hangszedővel mérték.
3. Hálózati búgás.
Az indukciós hangszedők és a lemezjátszóban futó kábelek - ha
nincsenek kellően árnyékolva - 50 Hz-es búgást vehetnek fel. Gyakran
előfordul, hogy a lemezjátszó motorja vagy a beépített hálózati
transzformátor szórt mágneses mezeje jelet indukál a hangszedőben,
márpedig az 50 Hz jócskán beleesik a mérni kívánt frekvenciasávba.
Ilyenkor legalábbis meg kell próbálnunk addig igazgatni a kábeleket,
amíg a legkisebb dübörgés-értéket nem kapjuk.
4. A mérőlemez minősége.
A mérőlemeznek, gondolhatja az Olvasó, elvben tökéletesnek kell
lennie. Igaz - de tökéletes dolgok nem léteznek. Bizony, a hagyományos
eljárással készített mérőlemez "üres barázdáiban" csaknem annyi, vagy
még több is a zaj, mint amennyit egy-egy közepes áru, de jól sikerült,
futómű produkál. Az igényesebb lemezjátszók zaját ezért ajánlatos egy
különleges lakklemezzel is meghatározni. Ezek a lemezek igen
kényesek, drágák is, és alig néhány lejátszást bírnak ki.
Mindazonáltal ezentúl a Brüel-Kjaer QR 2010 és a DIN 45 544 számú
lemezeken kívül használni fogunk Technics SFCTR 001 (Master Lacquer
Disc) lemezeket is. A különleges mérésekhez a lemezjátszót
mérőállványra kell helyezni - lásd alább.
5. A környezet zavaró hatása.
Ez a legcifrább. A környezet zaja pillanatról-pillanatra változik,
reprodukálhatatlan, és alaposan beleszól a mérésekbe. Akárhová tesszük
a lemezjátszót: polcra, szekrénybe, hifi-torony tetejére (feltehetőleg
ott van a legrosszabb helyen), mind átveszi és egészen a hangszedő
tűjéig vezeti az épület rezgéseit. Az utcán haladó járművek, a házban
működő lift, a szobában mozgó emberek és még sok-sok minden - mind ott
vannak a dübörgés gyanánt mért dB-értékekben! Az igazán értékes
lemezjátszó mindettől kevésbé befolyásoltatja magát - de ilyen
lemezjátszó világszerte kevés van, és gyakorlatilag megfizethetetlen.
A rezgéscsillapító lábak, a rugók és a hasonló eszközök mind ezt a
kellemetlen hatást igyekeznek csökkenteni - több-kevesebb sikerrel. A
gyárak általában különlegesen kialakított rezgésmentesítő állványon
tesztelik a lemezjátszókat, és amit így mérnek, azt írják le a
prospektusban. Végül is igazuk van: a mérés jól reprodukálható, és
csupán azt a zajt mutatja, amely magában a lemezjátszóban keletkezik.
A dolognak "csupán" annyi a szépséghibája, hogy soha senki sehol nem
így hallgatja a lemezjátszóját. Ha mérés közben nem is, zenehallgatás
közben továbbra is élvezhetjük a környezet zaját, amely a hangszedőről
az erősítőre, majd pedig a hangsugárzókra jut.
Mi eddig a gyakorlathoz igazodva közönséges asztalon végeztük a
mérést. Tudtuk, hogy ez így nem egzakt, ezért táblázatainkban (lásd 1.
számunk lemezjátszótesztjét!) mindig megadtunk egy harmadik adatot is.
Ezt úgy nyertük, hogy a mérés során 22,5 Hz alatt szinte minden zajt
kiirtottunk egy igen meredeken vágó szűrő segítségével. De hogy még
inkább megközelíthessük az "ideális", "laboratóriumi" állapotokat,
építettünk egy rezgésmentesítő állványt, és ezentúl ezen is megmérjük
a lemezjátszók dübörgését. Állványunk persze nem tökéletes, de - mint
a mérési adatok is tanúsíthatják - meglehetősen jól szeparálja a
lemezjátszót a környezetétől.
Sólymos Antal