Házimagnó - stúdiómagnó |
- Beszélgetés a Mechanikai Laboratóriumban -
Gyorsan kopnak a jelzők, értéküket vesztik a szlogenek. A
közhasználatú magnó ma már nem egyszerűen "hifi", hanem okvetlenül
"stúdió"; de legalábbis "professzionális", s az ambiciózus feliratokat
a gyári adatlap is igazolni látszik - kivéve, ha a vevő olvasni tud a
sorok között is. Mint tudjuk, az oroszlán is macska; a méretei egy
kicsit szokatlanok ugyan, de a specifikációja nagyon hasonló. Vajon
ugyanahhoz az állatfajhoz tartozik-e a házimagnó és a stúdiómagnó? És
ha nem, hát mikor váltak el útjaik a törzsfejlődés során?
Ilyesmikről beszélgettünk ott, ahol a magyar stúdiómagnók honosak: a
Mechanikai Laboratóriumban. Az eredetileg négyórás, itt alaposan
megkurtított diskurzus résztvevői a gyár részéről Zártos Alajos
fejlesztési főosztályvezető, Haffner István laborvezető és Csaba
László, az árosztály vezetője, a Hifi Magazin képviseletében pedig
Sólymos Antal és Darvas László. Amit végülis papírra vetetettünk:
körkép, amelynek középpontjában minduntalan feltűnik a hazai
gyakorlatot jelképező Akai GX 4000-es szalagjátszó. Mindezt a
különféle magnók szabványaival, tényleges paramétereivel és
fődarabjaik fényképével igyekszünk illusztrálni.
*
Sólymos: Bevezetőnek az lesz a legjobb, ha megkülönböztetünk három
készülék-kategóriát: a házimagnót, a stúdiómagnót, köztük pedig azt,
amit ma olyan szívesen neveznek félprofesszionálisnak; amilyen a Revox
A77 vagy a B77. Nézzük, hogy a legegyszerűbb otthoni magnótól hogyan
juthatunk el a stúdiómagnóig, az elektromos felépítés és a mechanika
megváltoztatásával. Mivel jár ez, és mi az ára. És ami az olvasónak
nagyon lényeges: miért nem lehet rögtön jót csinálni neki. Mert ez
lesz az első kérdése.
Darvas: Azt hiszem, a kiindulópontunk lehet a DIN 45 500...
Sólymos: Beszélhetünk specifikációról is, hiszen olyan sok egyszerű,
még elfogadható árú magnó létezik, amelynek a specifikációja szebb,
mint a stúdiókészülékeké. Mi van emögött?
Haffner: Nemrég kivittük az STM 300-as stúdiómagnót fényképeztetni.
Kérdezte ott az egyik srác, aki a lámpákat tologatta, hogy hány
kilohertzig visz át, mondtuk, hogy 19 centiméteres szalagsebességen
16-ig, 38-on 18-ig. "Az nagyszerű, hisz az már majdnem olyan jó, mint
a Grundig, mert az húszig visz át."
Zártos: Egy nem is olyan régi stúdiószabvány 19 centiméteren 12,5
kilohertzben határozza meg az átviteli sáv felső határát, 38-on pedig
16 kilohertzben. Ez azért elgondolkodtató, nem? Véleményem szerint a
házi magnetofonok paraméterei a konkurenciaharcot tükrözik. Részt
vettem jó egypárszor ilyen IEC- és egyéb, magyar szabvány tárgyaláson,
te is részt vettél, tehát tudhatod, hogy mindig meghívják a BRG-t, a
Mechlabort...
Sólymos: A gyártókat.
Zártos: ...és ha a gyártónak az érdekei úgy kívánják, igyekszik
ezt-azt keresztülhajtani. Olyan helyeken, ahol vérre megy a játék, az
ITT, a Philips, a Grundig, a Telefunken csinálja ugyanezt. Például
ezelőtt tíz évvel a kompakt kazettáról még mínusz 30 dB-n mérték a
frekvenciamenetet. Miért? Mert a szalagok egyszerűen nem voltak jobban
kivezérelhetők. Aztán jobbak lettek a szalagok, és azóta már mínusz 20
decibelen mérnek. De helyes ez? Dehogy helyes! Mert lehetséges, hogy a
felharmonikusok is pontosan olyan szinten vannak jelen, mint az
alap...
Haffner: Pláne elektronikus zenében, ahol a négyszögjelek is ott
vannak...
Darvas: Pontosan ez a hifistáknak az elve: hogy mindig a szélsőséges
körülmények számítanak, és hogy a paraméterek mindig túl szép képet
festenek a valóságról.
Zártos: A stúdiómagnók specifikációja - állítom - sokkal közelebb van
a realitáshoz. A házimagnók szabványai azonban sokszor a cégek szájíze
szerint alakultak, hogy szebb paramétereket lehessen megadni.
Sólymos: Például a nyávogás felső értékét felengedték ±0,15
százalékról 0,2-re, hogy a "Hi-Fi"-be a kazettás magnók is
beleférjenek... A stúdiótechnikában - mi, kívülállók, reméljük -
ilyesmi nem történhet meg. Azzal együtt, hogy itt is nagy a harc, és
egy-egy típust a specifikációja alapján ajánlanak a gyárak...
Zártos: De nem laikusoknak!
Csaba: Nagyon durván ez azt jelenti, hogy itt a vevőt már nem lehet
bepalizni olyan könnyen.
Haffner: A specifikációkat szeretjük ilyenkor egy kissé "lehúzni",
mert visszaélnek vele a cégek, de ha valaki korrekt módon,
egyértelműen és sokoldalúan specifikál, abból nagyon sok mindent le
lehet mérni.
Csaba: A kereskedelmi tárgyalások is mindig a specifikációk alapján
folynak. Ezekkel lehet árat emelni vagy a másiknak az árát
csökkenteni.
Haffner: Viszont a specifikációk nem laikusok kezében vannak. Az
ártárgyaláson ott van a vevő műszaki szakértője, meg ott vagyunk mi
is.
Darvas: Na, most a hifi-technikában - amely természetesen sokkal
lazább, sokkal több a visszaélés is benne - egyre-másra új oldalát
"fedezik fel" a paramétereknek. Idézőjelben mondom, hiszen az
elektroakusztikában ezeket többnyire már réges-régen felfedezték.
Ugyanez nem fordulhat elő a professzionális méréstechnikában is?
Zártos: Vannak olyan paraméterek, amelyeket ti abszolúte nem mértek,
ilyen például a fázis. Melyik az a sztereó magnetofon, amelyikhez
megadják a fázishibát?
Sólymos: A félprofi masinákra sem adják meg.
Zártos: Ez az egyik vesszőparipám; nagyot lehet ütni vele minden
szabványtárgyaláson és értekezleten, amikor fiktív adatokat próbálnak
szabványosítani, amiket a fázispontatlanság miatt eleve nem lehet.
Darvas: Azt hiszem, hogy bevezetőnek ez jó, és ide vissza is fogunk
térni, de kezdjük az elsődleges specifikációs elemekkel.
Haffner: Először is, van a kommersz, de hifi-minőségű magnó... A GX
4000-est, azt már hifinek nevezhetjük?
Sólymos: Feltétlenül. Ha a nyávogásától eltekintünk.
Haffner: Tehát mondjuk az egyszerű, de már számbavehető magnók, aztán
a Revox-kategória, vagyis a félprofesszionális, és végül a valóban
profi. Ez nem kerül kereskedelmi forgalomba, mert nem is alkalmas rá.
Én nagyon örülnék, ha otthon lenne a polcomon egy Revox, de abszolúte
nem örülnék, ha most beállítanának hozzám egy kisebbfajta szekrény
nagyságú STM 600-zal...
(Többen:) Nem egészen egyforma az ízlésünk.
Haffner: ...viszont azt hiszem, hogy a GX 4000 az első csoportnak
azért a tetején lenne.
Sólymos: Egy kicsit szerencsétlen a példa, de ez van: ezt a készüléket
ismerik idehaza a legtöbben.
Darvas: El kéne dönteni, hogy paraméterek szerint menjünk végig, vagy
magnó-kategóriák szerint.
Sólymos: Felépítésük szerint.
Zártos: Jobb, ha paraméterek szerint, mert a magnó felépítése már
önmagában is egy paraméter. Pontosan itt a különbség. A laikus
kereskedő megkérdi: ha paramétereiben a stúdiómagnó nem jobb, mint a
félprofi magnó, akkor hát miért drágább? Azért drágább, mert tessék
fordítani a katalóguslapon, ott van a leírás, hogy milyen a felépítése
a magnetofonnak. Kezdődik azzal, hogy hatalmas öntvény a váz, még egy
öntvény a főmotor-egység, még egy a fej-egység stb. Az első paraméter
a felépítés.
Darvas: Hát akkor vegyük első számú paraméternek a felépítést, és
nézzük, hogy ez milyen további paramétereket von maga után.
Haffner: Az első kategória legjellemzőbb tulajdonsága az "egy fej, egy
motor".
Sólymos: És közös felvevő-lejátszó erősítő. Amit átkapcsolgatunk
kínnal-keservvel, sok-sok mechanikai bügyüzgével, kallantyúval - és
mindehhez elég egy alumínium lap, amire mindezt felszerelgetik.
Darvas: No most ezzel az egészen primitív eljárással, viszonylag olcsó
eszközökkel meddig lehet a minőséget "felrúgtatni"?
Zártos: Ebben mi nem vagyunk szakemberek...
Darvas: De mind a hárman használtok otthon olcsóbb magnókat.
Zártos: Nem biztos.
Haffner: Ennek a kategóriának is vannak jobb darabjai.
Zártos: Ebben a kategóriában nagyon jó magnót lehetne csinálni. Csak
egyet ne felejtsünk el: azért csinálják ilyen egyszerűre, hogy olcsó
legyen. Tehát semmiben sem választják a jobb megoldást. Azért, hogy én
egy gumiszíjjal hajtok meg egy lendkereket, ettől a nyávogásnak még
nem kell nagynak lennie. Mert azt a gumiszalagot meg is lehet
köszörültetni - csakhogy a köszörülés pénzbe kerül. Mi valamikor
stúdiómagnót csináltunk így. Sőt! Nem is gumiszíjjal, sokkal
rosszabbul: dörzsmeghajtással. És nemcsak mi, hanem a Telefunken is
csinálta ezt és az Ampex is és számtalan más stúdiócég. Csak olyan
drága megmunkálási módokhoz folyamodtak, hogy a gép jó lett. Sőt,
nem csak az eladás napján volt jó, hanem öt év múlva is.
Darvas: Álljunk meg egy pillanatra. A legutolsó magyar orsós magnó az
a bizonyos M-11-es volt. Úgy emlékszem, igen kicsi volt a nyávogása.
Mennyit is mértél rajta?
Sólymos: 0,11-0,12 százalék volt felvétel-lejátszásban.
Darvas: Tehát ebből a szempontból lényegesen jobb volt, mint az Akai
GX.
Zártos: A nyávogás - az előbbieken kívül - főleg attól függ, hogy a
magnó hangtengelye hogyan van megmunkálva. Ilyen magnókon a
hangtengely nem szokott vastagabb lenni 5-6 milliméternél, mert ha
vastagabb volna, már lassabban kéne forognia a lendtömegnek, és akkor
jobban kijönne minden egyenetlenség. Vegyünk 6 millimétert, annak az
egytized százaléka 6 mikron. Tehát ha a tengely 6 mikront üt, ebből
máris 0,1 százalék nyávogás keletkezik. Eszerint - mondjuk - 2
mikronos tűrést kell tartanom, ami nem könnyű dolog. Még nagyobb
probléma, hogy a csapágyhézagot (a tengely- és a csapágyátmérő közötti
különbség felét) ugyancsak 3-4-5 mikron körül kell tartani. És ez
hihetetlenül nehéz. Sőt, a csapágyhézag úgy legyen például 5 mikron,
hogy "nem több mint 6 és nem kevesebb, mint 4,5!"
Darvas: Tehát a tűrésnek is megvan a maga tűrésmezeje.
Csaba: És mindezt nagy szériában kell megcsinálni. Százezres széria
kell ahhoz, hogy olcsó lehessen.
Sólymos: Most még csak a hangtengelyről és hibáiról beszéltünk, de
például az Akaiknak az az átkuk, hogy a leeresztő orsó fékezésének
megfelelően nyávognak vagy kevésbé nyávognak.
Haffner: Ez is, de nekem az Akai 4000 azért nem kéne semmi pénzért,
mert véleményem szerint olyan rettenetesen primitív
szalagsebesség-váltó az a hangtengelyre húzott hüvely, hogy azt egy
Calypso magnón sem tűrtem volna el.
Sólymos: Ezt a megoldást nem is nagyon tűrte el senki, az Akain kívül.
Zártos: Ez a legolcsóbb megoldás. És elvileg lehetséges, hogy jó.
Sólymos: De hogy nekem otthon szerelgetni kelljen ahhoz, hogy
szalagsebességet váltsak, és esetleg elfelejtem hozzá külön beállítani
a korrekciót...
Haffner: És vajon a századik váltás után még mindig olyan kicsi lesz a
hangtengely ütése?
Sólymos: Itt komoly problémák vannak. Ha 9,5 centiméter per
szekundumon használja valaki a tengelyt, tehát a kis átmérővel,
felrakódik rá a szalagról a vasoxid. Elég szépen rá tud kövülni,
mert meglehetősen erős a gumigörgő nyomása. Most átmész 19
centiméteres szalagsebességre, próbálod rátenni a toldót, tehát azt a
bizonyos hüvelyt, hogy nagyobb legyen a tengely átmérője. Legközelebb
megpróbálod lebányászni, és az istennek nem akar lejönni. Fogsz egy
csavarhúzót... A többit el lehet képzelni.
Darvas: De ez az a hifi-készülék, ami egyáltalán kapható.
Haffner: Ezt a kereskedelem megvette, nyilván azért, mert olcsón
hozzájuthatott, ez egy egyszerű, primitív Akai...
Sólymos: Egy tizenegynéhány éve gyártott mechanika.
Haffner: ...és van egy varázsszó, amit rá lehet írni, hogy GX, és
ennek Magyar országon most még óriási ereje van...
Darvas: Erre vissza fogunk térni, de úgy gondolom, hogy azzal a ronda
kis szalagsebesség-váltóval talán kiküszöböltek olyan megoldásokat,
amelyek esetleg más hibákat hoztak volna.
Zártos: Megmondom, hogy ennek mi az előnye. Sebességváltáskor nem
változik a hangtengely fordulatszáma. Tehát kis szalagsebességen a
nyávogás kisebb, mint ha pólusváltós motort használnának. A nyávogás
ugyanis jórészt attól függ, hogy a lendtömegnek mekkora a kinetikus
energiája. Minél gyorsabban forog, annál kevésbé képes nyávogtatni a
szalagot a többi szerv (mert hiszen semmi sem egyenletes, a súrlódás
sem, a bal oldali leeresztő orsómozgása sem). Ezt van hivatva
kiegyenlíteni a lendtömeg. Ha lemennék fele sebességre, akkor a
lendtömeg kinetikus energiája négyszeresen csökkenne.
Sólymos: A rákfenéje az, hogy a leeresztő orsó fékező nyomatékára van
bízva a szalagfeszítés a fejek előtt. Az orsó végén, amikor már kicsi,
60 mm-es magátmérőről kezd letekeredni a szalag, a súrlódási nyomaték
már olyan erős, hogy durván nyávogtatja a magnót. És 19-en, amikor
gyorsabban forgatjuk a leeresztő orsót, sajnos, még jobban nyávog.
Magyarországon 18 centi átmérőjű orsó viszonylag kevés van, leginkább
15 centiseket használnak, vagy kisebbet, és akkor a magátmérő 50
milliméter is lehet. Ott kriminálisan nyávog a masina.
Haffner: A stúdiómagnókon a leeresztő borzasztó precízen van megoldva
- és mégsem mennek lejjebb 10 centis magátmérőnél.
Zártos: Tulajdonképpen nem is értem, miért nincs a hifiben leszögezve,
hogy a magátmérő legalább 80-90 milliméteres legyen.
Sólymos: Ott tartottunk, hogy van az "egy fej, egy motor", tehát a
nagyon egyszerű felépítésű magnó. Láttuk a korlátait. Ha ebből a
felépítésből jó specifikációjú készüléket szeretnénk kapni, gazdasági
bajoknak nézünk elébe. A stúdiótechnikából tudjuk, hogy a szíjjal vagy
görgőcskével meghajtott lendkerék jól használható - és mégis,
kezdjük elvetni ezeket az áttételeket, és a sebességváltást elektromos
úton oldjuk meg. De már a pólusváltós motor is kiküszöböli a
mechanikus sebességváltást.
Zártos: No igen, de azért a mai hárommotoros magnetofonoknak jó
részében még mindig lendkereket használnak, és a főmotor - a capstant-
egy gumiszíjjal hajtja meg a lendkereket. Tudniillik a jó közvetlen
meghajtású hangtengely drága mulatság.
Haffner: No most, hogy a következő lépcsőben miért alkalmaznak három
motort és három fejet. Azért, mert azt a specifikációs halmazt, amely
a félprofesszionális készülékhez tartozik (ez a tulajdonképpeni
hifi-minőség) így olcsóbb és egyszerűbb elérni.
Zártos: De akkor kettőt léptünk, mert volna még közben az "egy motor,
három fej".
Haffner: Azt hiszem, az inkább a két kategória kombinációja.
Darvas: Nagyon jó minőségű egymotoros magnókat ismertünk. Szerettem
például az Uher Royalt, mennyit is nyávogott az?
Sólymos: 0,06-0,08-at, a szalag elején-közepén-végén.
"Bandzugkomparator-rok" voltak rajta, és nagyon óvatosan kezelte a
szalagot.
Haffner: A három motoros megoldással az egész mechanika egyszerűbben,
jobban és stabilabban kézben tartható. Ez az Uher Royal biztos, hogy
nagyon jó, amikor megveszik - kérdés, hogy öt évi használat után mit
lehetne mérni rajta.
Sólymos: Hát öt évet nem nagyon bír ki. Főleg, ha erősen használják.
Mert mindent utána kell állítani rajta, elsőnek éppen ezeket a
"szalagfigyelőket".
Haffner: No de ez az, amit egy laikus soha nem fog utánaállítani, és
ha beviszed a Gelkába...
Sólymos: Összefoglalva, mit nyújt a három motor az egy motorral
szemben?
Zártos: Kisebb nyávogás, nagyobb stabilitás. És sokkal egyszerűbb
minden. Nincs millió kallantyú, amit például az Uherbe kellett
beépíteni ahhoz, hogy a szalagfeszítés mindig állandó legyen. (Hogy
azt milyen nehéz még egyszer ugyanúgy beállítani, mint gyárilag -
azt csinálni kell ahhoz, hogy valaki meg is értse.) Habár kezdetben
nagyon sokszor még nem szabályozták vissza a harmadik motort.
Sólymos: A közönséges, félprofesszionális, nem-stúdió magnókon ezt
most sem mindig csinálják. Beletesznek valamit, ami a szalagon a hurok
keletkezését meggátolja, és ezzel a dolog el van felejtve. Egy
mechanikus kiegyenlítőt, amiben van egy csillapító tag.
Zártos: Tudniillik, ha nincs szalagfeszítés-szabályozás, akkor a
szalag legnagyobb orsóátmérőjére kell beállítani a kellő
szalagfeszítést. Ha kisebbet állítunk be, akkor a 15 kHz ingadozni
fog: kézzel hozzányomod a szalagot a fejhez, és látod, hogy a jel
megugrik. Tehát inkább ott kell visszafeszíteni annyit, amennyire az
átvitelhez szükség van. Igen ám, de a szalag végén az átmérő lemegy a
harmadára. A motor ezt nem tudja, ugyanúgy húz, mint eddig, mire a
nyomaték megnő a háromszorosára. Ez biztosan jobban koptatja a
szalagot, de nyávogásban is sokat jelent, mert a szalag a motor
futásának egyenetlenségeit is jobban átveszi.
Haffner: De szalagfeszítés-szabályozás nélkül is, a három motoros
mechanika összességében még mindig jobb eredményt ad...
Zártos: Van még egy hibája, ha nincs szalagfeszítés-szabályozás. Ma
már az abszolút szalagsebesség is követelmény. Ha nincs
szalagfeszítés-szabályozónk, akkor a szalag elejétől a végéig szép
lassan csökken a szalagsebesség. Ez a csúszás. Ezt persze házi
magnókon nem kell olyan tragikusan felfogni.
Darvas: A két szélső motornak is nagyon jónak kell lennie, vagy ebben
is van ésszerű kompromisszum?
Zártos: Feltétlenül nagyon jónak kell lenniük.
Sólyom: Van persze, aki itt is spórol. Philips-mánia, hogy kis,
hordozható magnóba való motorocskákat teszünk a készülékbe. Kis
gumipertli hajtja a két tengelyt. Egyfejes magnó, három motorral.
Plexi lendkerékkel. Szinte hihetetlen.
Haffner: Egyet nyugodtan kijelenthetünk: a három motoros, klasszikus
megoldás akkor értelmes, hogyha - modern kifejezéssel élve - mindhárom
motor direct drive, és ez az, amivel érdemes komolyan foglalkozni.
Darvas: Pista elég magasan vonja meg a hifi-kategória vonalát.
Haffner: Ez nálunk foglalkozási betegség.
Darvas: Mi a Hifi Magazinban azt valljuk: a hifi az Akai 4000-es
sorozatánál kezdődik.
Haffner: Ti bizonyos oldalról borzasztó magasra teszitek a mércét.
Összehasonlító tesztet csináltok két drága pickupfej között, és ha az
egyik mintha egy nüansszal jobb lenne, belegázoltok a lelkivilágába
azoknak, akiknek - szerintetek - egy árnyalatnyival rosszabb pickup
jutott.
Darvas: Ne menjünk ebbe bele.
Haffner: Biztos vagyok benne, hogy két lemezjátszó között, az 5-8 ezer
forintos kategóriában kisebb a különbség mint két magnó között, ha az
egyik három motoros és három fejes...
Sólymos: Igen ám, de árban itt ötszörös az arány, a két lemezjátszó
között pedig, amit említettél, háromezer forint a különbség.
Darvas: Maradjunk abban, hogy nekünk sokan a szemünkre vetik, hogy
maximalisták vagyunk. Örömmel hallom, hogy egy kicsit ti is azok
vagytok.
Sólymos: Hálistennek. De ha most ezt leírjuk, hogy a félprofi ott
kezdődik, hogy három direkthajtású motor és három fej, akkor az
olvasók 99,9 százaléka azt mondja: "Ezek nem normálisak! Nem is láttam
még ilyen magnót!"
Haffner: A félprofi itt kezdődik. De Magyarországon ma sem a
kereskedelmi kínálat, sem pedig a vásárlóerő nem teszi lehetővé, hogy
otthon én magamak egy félprofi stúdiót rendezzek be.
Zártos: Ott vághatnánk el a kérdést, hogy végsősoron hifi mindaz, ami
eleget tesz a 45 500-as szabványnak.
Darvas: Ezt én is mondtam az elején.
Zártos: Hagyjuk meg illúziójában a magyar vásárlót, hiszen ezek a
magnók, valóban eleget tesznek a hifi-követelményeknek. Viszont tudni
kell, hogy ezeket jobban kell gondozni, olajozgatni, kipucolgatni...
Sólymos: Ez most keveseknek szól: ha valakinek módjában áll hazahozni
valamit, olyan masinát hozzon, amihez nem kell idehaza hozzányúlni.
Mert nincs, aki hozzányúlhat, tiszta lelkiismerettel és a jó eredmény
reményében. Nincs meg sem a felkészültsége, sem az alapvető
műszerezettsége, sem a gyakorlata - hiszen nincsen sok ilyen készülék
sem az országban. De legyünk tárgyilagosak: nincsenek olyan
szakkönyvek sem, amelyekre a műszerészek támaszkodhatnának.
Zártos: Pedig ezeknek az utóbbi időben forgalomba jött magnetofonoknak
a javítására kell majd valamiféle reprezentatívabb szerviz.
Sólymos: Majd az idő magával hozza.
Csaba: Ma szolgáltatással együtt adják el ezeket a magnókat: négy-öt
ember kimegy, és megtanulja, hogyan kell ezeket javítani. És a
magnókat garanciamegváltással adja el a külföldi.
Sólymos: Folytassuk azzal, hogy ha három motoros a mechanika, a
gyárnak nem kell verítékeznie az egyes darabok specifikációra
hozatalakor, és a magnó sok-sok évig magnó marad. Miben különbözik
ettől a stúdiómagnó?
Zártos: A felépítésében. Tehát ahogy azt a három motort elhelyezik,
ahogy a fejeket elhelyezik, ahogy a szalagfeszítés-szabályozót
felépítik. Sőt: milyen az a lap, amin elhelyezik. Professzionális
készüléken szinte egészen kivételesen jöhet számba öntvényen kívül
bármi. Félprofi vagy házi használatú magnetofonban szinte mindig egy
préselt lap képezi az alapot.
Sólymos: A félprofiban azért általában már van valamiféle
vázszerkezet...
Darvas: Miben rejlik az előnye, hogy stabil a vázszerkezet, és mi a
hátránya, ha mégsem az?
Zártos: Például leromlik az egyik legjobban reklámozott paraméter, a
frekvenciamenet. És a fázis-stabilitás.
Darvas: Tehát, ha jól értem, a magnó súlyelosztása miatt a rendszer
"húzni" fog, belső erők ébrednek, bizonyos rögzítőelemek néhány
mikronnal elmozdulnak?
Sólymos: Vagy például ha elviszem a magnót az egyik városból a
másikba? Ott is szeretném jól lejátszani a szalagot.
Zártos: Lehet ám azért öntvény nélkül is stabil magnetofont csinálni.
Egy jó vastag vaslemezt mind a négy oldalán szerszámmal meghúznak,
megmunkálnak... És persze, azt is figyelembe kell venni, hogy a
stúdiómagnetofon minden irányban minimum kétszerte nagyobb. A kisebb
felület kevésbé vetemedik, tehát a házi magnetofon azért nem olyan
rossz magnetofon... Abban is van egy kis reklám, ha azt propagálják,
hogy a készülékben öntvény van.
Sólymos: De magában hordoz egy időbeni és szállítással szembeni
stabilitást.
Darvas: Ugyanakkor - nem tudom, egyetértetek-e - egyáltalán nem
lehetünk biztosak abban, hogy ha egy drága gép mellé odateszünk egy
olcsóbb magnót, nem fog-e szebben szólni.
Sólymos: Ezt nem lehet kizárni.
Haffner: Biztos, hogy a félprofi kategóriában minden mechanikának a
minősége már belül van azon az ésszerű határon, hogy a hangminőség már
nem a mechanikától függ.
Zártos: A fázis. Mindig a fázis - pedig sehol sincs specifikálva...
Sólymos: Mi az, amit nagyon jó fázishelyességnek nevezel? Mondjuk, tíz
fok 10 kilohertzen?
Zártos: Ez legfeljebb stúdiómagnetofonon lehetséges.
Haffner: Kazettás magnókon tragikus a helyzet.
Sólymos: Tehát akkor eljutottunk oda - egy szóra csak -, hogy a
kazettás magnó ebben nem vetélytárs.
Zártos: Nem, nem. Abban semmiféle szalagvezetés nincs, mert a két
karika, ami a kazettában van, az bakfitty.
Darvas: Jó magnón milyen határokon belül marad a fázishiba?
Zártos: Ma nem lehet garantálni még stúdiómagnókra sem 30-40
Foknál jobbat.
Sólymos: Milyen frekvencián?
Zártos: Tíz kilohertz, 19 centiméteres szalagsebességen. Állítom.
Darvas: Beleértve a Studert meg a többieket?
Zártos: Ez nem csak a magnótól függ. Tudniillik a fázist csak
mérőszalaggal tudod mérni. Ha te ezt az 50 mikronos szalagot egyszer,
egyetlen egyszer átcsévéled, akkor az egyik széle holtbiztos, hogy 2
mikront megnyúlik. Így, kézzel még 40-50 mikront is tudok nyújtani
rajta. Egy erőteljesen csévélő magnetofonon áttekercselve 2 mikront
biztosan meg fog nyúlni. Igaz? A tízezer hertzes frekvenciának a
szalagon 19 mikron a hullámhossza, az, 360 fok, 2 mikron ennek a
tizedrésze, ez úgy 40 foknak felel meg. Tehát az elvben vadonatúj
mérőszalagon akár 40 fokos hiba is lehet. Fázisméréskor ez
ingadozásban jelentkezik.
Darvas: A fázis tehát specifikálhatatlanná válik?
Zártos: Bizonyos határokon belül igen. A hagyományos módszerekkel
mindenképpen. Képzeld el, hogy két magnón halálpontosan beállítottad a
fázist. Aztán készítesz az egyiken egy 16 kHz-es felvételt, és amikor
a másikon lejátszod, kiderül, hogy egy nagyon picit még tudsz állítani
a fejen. Hát most képzeld el, ha még szintben is tudsz különbséget
találni, akkor mekkora lehet a fázishiba? Lehet, hogy a fej tökéletes,
de a szalag nem az.
Sólymos: A fej semmiképpen nem tökéletes. Mert a két rés nemcsak hogy
nem esik egy egyenesbe, de még dőlhet is. Hát végül is ez a baj, mert
azért a magasátvitelt is szeretnéd, ha megmaradna!
Zártos: Ez nem probléma. Elvesztek egy fél decibelt azzal, hogy a két
fejrés nem áll tökéletesen egy egyenesben - a kettőnek az átlagát
veszem.
Sólymos: Igen, csakhogy a Bezugsbandon tíz kilohertzes a résbeállító
rész, és nem biztos, hogy egy másik frekvencián ugyanitt lesz az
optimum. Megint ugyanazt mondom: egy bizonyos mennyiségű fejet el kéne
dobni.
Haffner: Hol az ésszerűségi határ?
Zártos: Énszerintem félprofi magnóban olyan minőségű fejet használnak,
hogy ilyen hiba nem következik be.
Sólymos: Nem? Hű, az angyalát, mondok mindjárt egy példát rá, habár a
hiba itt más jellegű. Itt van az Akai GX-fej, ez a csoda. Durván rossz
a monó áthallási csillapítás! Nem a két sztereó sáv közötti
áthallásról van szó, hanem arról, hogy felveszel egyik irányban,
átfordítod a szalagot, és visszafelé dörömbölnek a mélyhangok, a túlsó
csíkról.
Zártos: A ferritfejeken az áthallás még a studiómagnókon is rosszabb,
mint például a Recovac-fejekkel.
Darvas: Tehát ha jól értem, az történt, hogy még a stúdiógyakorlatban
is túlértékeltek egy bizonyos paramétert, ebben az esetben a
kopásállóságot...
Sólymos: Hát a ferrit-fejekkel voltak is gondok.
Zártos: Én tudnék erről mesélni.
Haffner: Ez egy külön fejezet.
Darvas: Visszatérve a mechanikára: miben különbözik még a profi magnó
a félprofitól?
Haffner: Gyors szerviz.
Csaba: Rövid mérési idő.
Zártos: A blokkrendszer - habár ez inkább a mi specialitásunk.
Sólymos: Nem jellemző a stúdiómagnókra.
Darvas: Ha jól értem, eszerint te minden motoregységet is egy-egy
doboz formájában cserélni tudsz? Hány mechanikus egységetek van
összesen?
Zártos: Kilenc. Két tekercselő egység, jobb oldali terelőgörgő-egység,
akkor egy ilyen kis kézi kezelő-egység, fejegység, persze a
meghajtómotor is külön egység - és így tovább. Egyik készülékből a
másikba minden további nélkül áttehetem.
Haffner: Mérés nélkül.
Darvas: Ez azért inkább egy különleges szolgáltatás, nem
stúdió-jellemző...
Zártos: De a szervizelhetőség szintén egy paraméter! Tehát, miben jobb
a stúdiómagnetofon? Összefoglalva, mert sokkal többet nem fogunk tudni
mondani: a paraméterek időállósága és persze bizonyos paraméterek
magasabb nívója miatt is, ilyen a fázis-stabilitás - holtbiztos, hogy
minden stúdiómagnetofon sokkal jobb, mint általában a házi
készülékek. A magasabb szalagsebesség is stabilabbá teszi a
paramétereket, javítja a magashang-kivezérelhetőséget; a nagyobb
csíkszélesség javít a jel-zajon, a torzításon és így tovább.
Darvas: Ez a magasabb színvonal és az időállóság tulajdonképpen
valamennyi alkatrészben jelentkezik?
Zártos: Vegyük például a fejek felfogását. Meg fogom mutatni a
laborban, hogyan van felfogva a fej egy stúdió-magnetofonban és hogyan
egy házi magnóban.
Darvas: Ez nagyon jó példa, mert ezt mindenki ellenőrizheti otthon.
Zártos: A fejtartó a legtöbbször egy sima lemez, amelynek az egyik
oldala fixen meg van fogva, a másik oldalon van egy rugó, alatta egy
csavar, és ezzel állítják be a fejnek a rését. Az ember ezt
egyszer-kétszer megnyomja, tisztogatja - és már elállítódott. A
stúdiómagnókon viszont ez egy nagyon fontos alkatrész, hiszen a fejet
állandóan tisztogatni szokták.
Haffner: A vevő megteszi, hogy leszedi a fejegység búráját,
rátámaszkodik a fejre, utána felteszi a mérőszalagot és rést mér...
Zártos: Egy kommersz magnón ez az alkatrész 15 forint.
Darvas: Mondj még néhány példát!
Zártos: Szalagvezető elemek. Ezek egy stúdiómagnón - legalábbis nálunk
- három darabból vannak összeszerelve. Mind a három precízen meg van
köszörülve. Tudniillik, ha a szalagvezető elemnek a szélessége "szór",
mondjuk 1 tized millimétert, ami egy kommersz magnón előfordulhat,
föl-le sétál a szalag. Ez is fázishibában jelentkezik.
Haffner: A csapágyazások minősége. A fékek. És az, hogy a gép
tökéletesen távvezérelhető. Kommersz magnón ez nem feltétel.
Darvas: Sőt, a magam részéről rá is beszélnék mindenkit, hogy inkább
ebben alkudjon meg.
Sólymos: Stúdióban viszont használhatatlan lenne a készülék. Több
készülék összekapcsolásának ugyanis ez az alapvető kritériuma.
Zártos: Vigyázzatok, itt megint számításba kerül a strapabíróság, mert
ha egy kallantyún keresztül nyomod meg a gumigörgőt, hamarabb kikopik,
mint ha bekapcsolsz egy elektromos kapcsolót és egy mágnest.
Darvas: A paraméterek eszerint megint csak összefüggenek. Nézzük most
a hangfrekvenciás elektronikát.
Sólymos: Amitől szól a magnó. Mert idáig csak forog a magnó.
Zártos: Azzal kezdem, ami a legtöbb hibát okozhatja: az
előmágnesezéssel. Az egész magnetofon átvitelét meghatározza a
munkapont, amelyre beállok a szalaggal. A laikus, de még egy jó amatőr
sem tudja kiválasztani, hogyan állítsa be a munkapontot. Mert nincsen
minden szempontból ideális munkapont.
Haffner: Az optimális kivezérelhetőség és az optimális torzítás még
viszonylag közel van egymáshoz, hanem a magasfrekvenciás átvitel, az
már erősen eltérő munkapontot kíván.
Zártos: Ha most ezt a munkapontot nem tartjuk stabilan, hanem önrezgő
oszcillátort használunk, amely a hálózati feszültségtől, meg a hőtől,
meg minden egyébtől függően dolgozik, aszerint, hogy hétfő van-e vagy
kedd vagy szerda, akkor az előmágnesezés egy tág tartományban ide-oda
vándorol, és akkor azok a paraméterek, amiket a magnóra leírtunk, mind
illuzórikusak.
Darvas: Ez a sáv az olcsó magnókon valószínűleg igen széles.
Zártos: Na, ezt akarom mondani. Nézzük tehát a magnó oszcillátorát.
Kommersz magnón ezt egyetlen tranzisztorral megoldom, vagy kettővel.
Sólymos: Maradjunk az egynél.
Zártos: A stúdiómagnóban pedig egy ilyen nagy doboz van, az az
oszcillátor. Egy egész elektronika.
Sólymos: Természetesen ennek durva anyagi kihatásai vannak.
Haffner: Az ésszerűségi határ itt azért nem annyira éles. A
stúdiómagnóban a tízszeres árú oszcillátorra másért is szükség van.
Zártos: Ugyanis a törlőfej is sokkal nagyobb energiát igényel, mert
nálunk 80-90 decibeles törlési csillapításra van szükség, a házi
magnóra 70-nél nagyobb értéket nem szoktak megadni. A 60, az már egy
nagyon gyatra érték...
Sólymos: Hatvanat ír elő a szabvány.
Zártos: Szabványhiba.
Sólymos: Nem azért van ez, mintha a legkommerszebb törlőfejek és
oszcillátorok is ne tudnának többet. A szabvány azért enyhe, hogy ha
nincsenek "spurban" a fejek, és jobbra-balra szór minden, még akkor is
megmaradjon a 60 dB.
Zártos: Ebben is lehetőséget adnak a gyáraknak a trehányságra.
Haffner: Az oszcillátor-torzításnak primer hatása van a hangminőségre.
Sólymos: Akkor, ha jó a jel-zaj viszonyod és nagyon alacsony a
torzításod. De a házimagnón, ahol K3=3 százalékig van kihajtva a
szalag? Ott nyugodtan sétálhat a munkapont oda-vissza, ezen már nem
múlik.
Zártos: Egyébként, ha csak a paraméterről van szó, állítom, hogy
beleteszünk egy önrezgő oszcillátort a stúdiómagnóba, és annak
egyetlen paramétere sem fog romlani. De a stabilitása igen. No, most
beszéljünk az egyik leglényegesebb dologról, a három fejről,
szemben a kombinált fejjel.
Darvas: Kézenfekvő és hasznos dolog, hogy a magnós azonnal vissza
tudja hallgatni a felvételt, tehát nem kell visszatekercselnie és
újból lejátszania, ha külön felvevő- és lejátszófej van (a törlőfejen
kívül, persze). De vajon közrejátszik-e ez a hang minőségében is?
Zártos: Rettenetesen. Tudniillik a lejátszófejen a résnek keskenynek
kell lennie, a felvevőfejen pedig jobb, ha szélesebb a rés. Ott a
másfél-kétszeresét használjuk.
Darvas: Ezek szerint a kombináltfej mint felvevő fej fog rosszabbul
működni. Mint lejátszófej, optimális, de mint felvevőfej...
Sólymos: Szükségmegoldás.
Darvas: És ami magát az elektronikát illeti? Azért, hogy a felvevő és
a lejátszó elektronika azonos, csak mindig átkapcsolják, elvben még
lehet kifogástalan?
Zártos: Elvben énszerintem igen.
Sólymos: Viszont a félprofi és profi készülékeken elengedhetetlen,
hogy ne az egyórás műsor végén derüljön ki, hogy a második taktusnál
szutyok volt a fejen.
Darvas: Igen. Mi szükségből, takarékosságból a praktikum ellen
prédikálunk ugyan, de úgy látszik, a monitor-lehetőség a praktikumnak
egy annyira elemi foka, hogy ebben nem lehet megalkudni.
Haffner: Ez egy nagyon-nagyon szükséges praktikum.
Sólymos: Egyet azért szögezzünk le. A DIN-szabvány, a 45 500-as a
paraméterek minimumát rögzíti, nem a szolgáltatásokét. De most nézzük
a magnófejeket. Az árakkal én hadilábon állok, de tudom, hogy egy
kommersz kombináltfej 4-500 forint, egy Woelke-ért elkérnek több mint
egy ezrest, a GX-fejekből a kettő együtt már sok ezer forint. Mi a
helyzet a stúdiótechnikában?
Zártos: A stúdiófejek erősen kézigyártásúak, ezt nem lehetett
gépesíteni.
Sólymos: Sokat el kell dobni belőlük a gyártás során.
Zártos: Valamennyi fejet egyedileg mérjük. A hibaszázalék minimális.
Darvas: Tegyük fel azt a képtelenséget, hogy a Mechanikai Laboratórium
képes lenne ezeket a fejeket olyan nagy mennyiségben gyártani, hogy -
jó, úgyse történik meg - eladhatná őket a hazai piacon is. Mi lenne az
áruk?
Zártos: Úgy, hogy még becsülettel keresnénk is rajtuk? Sztereó fejek,
egy garnitúra...
Csaba: Négyezer forint.
Darvas: Annyi, amennyibe a GX-fejek kerülnek?
Zártos: Még annyi se.
Darvas: No, most hasonlítsuk össze ezeket a GX-fejekkel.
Zártos: Nehéz az összehasonlítás. Tudniillik a GX- és általában a
ferrit-fejek előtt mindenki hasraesik. De azért elgondolkodtató, hogy
stúdiómagnót nem gyártanak GX-fejjel. Ferrit-fejjel gyártanak ugyan,
de azzal is sok a baj. Lejátszó-oldalon semmi hátránya sincs. A
felvevő oldalon van a hiba. Tudniillik ezek a ferrit-fejek nem
gerjeszthetők közel sem annyira, mint a hagyományos fejek. Egyszer
például gerjeszteni kezdtem 16 kilohertzen egy ferrit-fejet, és 6
dB-vel hamarább telítődött, mint a Recovac-fej. Hat decibellel!...
Sólymos: Egy bizonyos mágnesezettség fölé nem tudjuk vinni a szalagot
ferritfejjel.
Zártos: ...Hat dB! Ezért a hat decibelért már embert ölnek! Ez akkora
különbség, mint amennyit a szalagok javultak 19-en az elmúlt tíz év
alatt!
Sólymos: A fejek élettartamáról tudnátok-e mondani valamit?
Zártos: Egy stúdiófejnek a résmélysége három tized milliméter, például
nálunk. Egy kommersz fejé, a kazettásokon csak egy tized, de az egy
tizedet sem mérik pontosan, lehet 0,03-tól bármi. Lehet, hogy tíz óra
után már kicserélheted. A stúdiómagnó fejének élettartama, nyugodtan
mondhatom, 38 centiméteres szalagsebességen 5 és 10 ezer óra között
van. A mi általunk gyártott fejé. Ez Recovac. De a ferrité sem több.
Sólymos: Azt hittem, lényegesen több.
Zártos: A Recovac-fejek közül, szinte garantáltan, egy sem esik ki
5000 óra előtt. A ferrit-fejek közül lehet, hogy száz óra után már egy
csomót ki kell cserélni: kitöredeznek, kipattogzanak. Egész
sorozatokat kellett eldobnunk.
Haffner: Nem megbízható.
Sólymos: Miért használnak sokan ferritfejet?
Haffner: Üzleti fogás. Leírták róla, hogy az élettartama több százezer
óra, és ezzel meghülyítettek rengeteg embert.
Zártos: Én már láttam olyan hirdetést is, amelyben éppenséggel azt
propagálták, hogy a magnó nem ferrit-fejes. A ferrit-fejjel az életben
nem lehet olyan jó áthallási csillapítást elérni, mint Recovac-fejjel.
Ugyanis a ferrit-fejhez, a hőtágulási együtthatókra való tekintettel,
nem lehet mást használni árnyékolásnak, mint megint csak ferritet, és
a ferrit mint árnyékolás lényegesen rosszabb.
Darvas: Visszakanyarodva az olcsóbb magnók elektronikájához, tehát a
hangfrekvenciás részhez: vannak ebben is jellegzetes
stúdió-megoldások?
Zártos: Nem sok. Ilyenek az állító szervek, amik ki vannak hozva az
előlapra. És talán ami a leglényegesebb: a nagyon zajszegény
bemenőfokozat, amire azért a stúdiógépnél nagyon ügyelnek. Aztán a
drága árnyékolások. Tehát ha van egy bemenő transzformátor, akkor az
aztán árnyékolva van. A lejátszó fejet duplán árnyékoljuk, nem is
olcsó anyagokkal. A stúdiótechnikában megkövetelt szimmetrikus be- és
kimenetek drága, munkaigényes hangfrekvenciás trafókat igényelnek. A
lejátszófej és az erősítő között speciális a kábel, és meg van adva,
hogy méterenként hányszor kell sodorni, mert különben a jel-zaj
viszony romlik.
Sólymos: Pénzben mit jelent ez?
Zártos: Anyagiakban itt a legkisebb a különbség. Tehát valóban nem
elvi az eltérés. Hanem ezeknek az erősítőknek egyformáknak kell
lenniük. Tűrésmezejük van. A kommersz magnóban ha a fej rosszabb, az
erősítőt hozzátekerik, ha pedig a fej jobb, akkor az erősítőt
letekerik, és a kettőből kijön valami. A végeredmény nálunk is
ugyanaz, de követelmény, hogy ha előveszek a raktárból egy
lejátszóerősítőt és bedugom a hibás helyére, akkor ne kelljen sokat
változtatnom. Egyébként a lejátszó- és felvevő-erősítőben az
elektronikai alkatrészek ára talán két, két és félszer drágább a
stúdiómagnóban, ha sokat mondok. Az összes alkatrészt kirázom,
zacskóba teszem...
Darvas: A probléma magva tehát a mechanika.
Zártos: És a fej.
Sólymos: Viszont a torzítás, a jel-zaj viszony, a kivezérelhetőség a
kommersz magnón egészen másképp értékelendő. Például a kommersz magnó
különféle paramétereihez mindig hozzá kell tenni: "3 százalékos
torzítással" - a stúdióban pedig mindenki 1 százalék alatti harmadik
harmonikus torzítással számol.
Darvas: A sztereó stúdiómagnó természetesen félcsíkos. A hifi-magnók
viszont többnyire negyedcsíkosak.
Haffner: Most az a kérdés, hogy a negyedcsíkosakat elvessük-e?
Darvas: Pontosan.
Haffner: Kevesebbet veszítesz a negyedcsíkkal, mint a 19-ről 9,5-re
való áttéréssel.
Sólymos: Én legalábbis emellett vagyok.
Darvas: A két negyedcsík általában nem lesz egyforma. Az egyik sáv
kint van a szalag szélén, a másik benn a középen. A szalag széle
fodrozódik, hullámzik... Melyikőtök mért már azonos értéket két
negyedcsíkon?
(Többen:) Még senki!
Darvas: Ha anyagi megfontolásból föladjuk a kétsávos hifi-magnetofont,
legalább tudnunk illik, mit veszítünk vele.
Sólymos: Hát van ott még más is. A monó áthallási csillapítás! Nem a
sztereó program két csatornáján, hanem az egymással szemben futó,
csíkok között.
Zártos: Ha én igényes volnék, a két csíknál maradnék. Kevesebbet
magnóznék, nem?
Darvas: Mi lenne, ha a magyar stúdiómagnót annyira leegyszerűsítenénk
hogy Revox-kategóriájú legyen? Mennyibe kerülne? Csak a játék
kedvéért.
Zártos: Le lehetne menni vele, mit tudom én, mondjuk 50 ezer forintra.
Sólymos: Ne viccelj. A ti magnótokkal? Ami több mint százezer forint?
Zártos: Csak egy pillanat. Ha nagy lenne a darabszám. De nem tudnánk
eladni belőle olyan sokat.
Haffner: Van Magyarországon összesen száz ember, aki 50 ezer forintért
venne magnót. Ebből a százból kilencven semmi pénzért nem venne sem
csehszlovák, sem NDK-beli, sem lengyel, sem magyar készüléket.
Zártos: A viszonteladhatóság hiánya - meg a saját presztízse,
sznobsága miatt.
Darvas: Jó, tegyük félre az 50 ezer forintos magnót, ebben én sem
látok fantáziát. Ne felülről induljunk, hanem alulról. Mibe kerülne az
a három motoros, három fejes hazai magnó, amelyik legalább az Akai GX
elektronikájának hangminőségét szolgáltatja, de mechanikailag
lényegesen jobb, kevesebbet nyávog, stabilabb.
Zártos: Mit szólsz hozzá, ha azt mondom, hogy a KGST-piacon van már
ilyen.
Darvas: Szovjet magnóra gondolsz?
Zártos: Hoztam prospektust róla. Ezer rubel. Voltam a gyárban, láttam
a magnót. Három motor, három fej, infra távvezérlő - amit el tudsz
képzelni.
Darvas: Ez ugyan hallatlanul érdekes lehetőség, és bárcsak megnyílna
előttünk, de ismerve a KGST-n belüli fogyasztásicikk-kereskedelem
nehézségeit azt mondom, maradjunk egyelőre határainkon belül. Tegyük
fel, hogy Magyarországon rá lehetne beszélni egy finommechanikai -
hiszen erről van szó - üzemet, hogy álljon rá évi néhányezer darabra.
Sólymos: Ez reménytelen. Néhányezer darabra nem szabad ráállni.
Csaba: Ott kezdődik, hogy eleve nincs hozzá motorunk.
Zártos: Meg lehetne csinálni Ikladon.
Csaba: Igen, ott négy és fél ezerből a három motort meg lehetne
csinálni. Komolyan fel vannak szerelve.
Zártos: A fejgyártást a BRG-ben lehetne megszervezni. Ragyogó fejeket
tudnak gyártani.
Darvas: Mennyiből hozhatna ki a BRG egy magnófejet?
Zártos: Ezer forintból, szerintem.
Csaba: No, most egy-egy elektromos lapra nyugodtan számolhatunk 3000
forintot.
Zártos: 1500 forintot.
Haffner: Ötezerrel számold a hármat.
Darvas: Körülbelül 12 ezer forintnál tartunk.
Zártos: Énszerintem ennél lényegesen olcsóbban ki lehetne hozni.
Csaba: Nem a termelői ára lesz ennek magas. Az eladási ára.
Haffner: A cserélhető fej-egységet hagyjuk el... Most jön a mechanika
a fejegységgel, a fő öntvénnyel.
Zártos: Nincs öntvény, hanem lemez van, dobozban.
Haffner: Soha ne legyen jobb magnóm, mint az Akai 600D. És abban sincs
öntvény. Mi vettünk egy ilyen készüléket, hogy a technológusainknak, a
mechanikus tervezőinknek és önmagunknak is példát állítsunk: hogyan
lehet borzasztóan olcsón, modern technológiával építkezni. Ez a magnó
olyan, hogy ha lecsavarod a hátlapját és az előlapját, akkor azt
mondod: 40 ezer forint, úristen, hát ez tiszta üres, mi van ebben?
Semmi. Na most, ha ezt a technológiát elsajátítja egy vállalat...
Darvas: Ezt hagyjuk, mert akkor már nem tízezres, hanem százezres
szériában kell gondolkodni. Hol tartunk?
Csaba: Azt mondtuk, tíz-tizenkétezer forint eddig csak az
anyagköltség.
Sólymos: Doboz, gombok, díszelőlap, műszerek...
Darvas: Tizenötezernél tartunk, és ez csak anyag. Most jönnek a
munkaórák.
Csaba: Szerintem 150 munkaóra. Erre még kell neked 5 százalék műszaki
fejlesztési alapot képezni... aztán 2 százalék garanciát... Vállalati
nyereség: 15 százalék.
Darvas: És ez még éppen hogy csak elhagyta a gyárat.
Csaba: Még csak nem is hagyta el.
Sólymos: Be sincs csomagolva.
Csaba: De igen, a csomagolás már benne van.
Sólymos: Eddig 33 ezer.
Csaba: Na most számítsatok rá, hogy erre jön legalább 25 százalék
forgalmi adó, legalább 9 százalék nagyker, 9 százalék kisker...
Darvas: Ötvenezer forintért van egy magnónk, ami még csak nem is
Revox. Ezt is vessük el. Nem lehetne inkább valami jobb mechanikát
szerezni külföldről, ha már a BRG nem csinál?
(Valaki:) Esetleg lengyelt, csehet...
Sólymos: Jaj ne, ez már eleve kiesik. Még a Tesla az igényesebb. A
lengyel mechanikák vígan nyávognak 9,5 centiméteres szalagsebességen
0,3 százalékot, 19-en 0,16-ot. Amit nyugati kooperációban gyártanak,
arról viszont nem tárgyalnak. Nyilván nem fogják a dollárjukat
forintra konvertálni.
Darvas: Visszavonulok. Maradjunk hát az Akai GX 4000-esnél. Ez is
nagyon drága, itt Magyarországon, és még egy alapvető hibája is van: a
nyávogása. Elképzelhető-e ennek a magnónak egy hatásos, 1000 forintnál
nem drágább modifikációja?
Haffner: Voltaképpen miért nyávog ez a magnó?
Sólymos: Mert a leeresztő orsó fékjei és kuplungjai gyatrák.
Vállalkoznátok-e olyasmire, hogy odaadunk nektek egy Akai 4000-est -
szerzünk egyet valahonnan -, és ti csináltok vele valamit? A
mechanikájára nagyon ráférne egy kis jótétemény. De olyan eszközöket
használhattok csak, amik a magyar kereskedelemben megkaphatók. Tehát
nem ér mágneskuplungokat feltalálni meg ilyesmit.
Zártos: Megpróbálhatjuk.
Haffner: Egyet nem értek. Hogy az Akai maga nem segít rajta.
Darvas: Neki már nem éri meg vacakolni vele. Ez a legolcsóbb
készüléke.
Sólymos: Ez a készülék a felszerszámozását, a tervezését már 1970-ben
kifizette. Nincs értelme javítani rajta, mert az igényesebb vevő ott
úgysem ezt veszi meg.
*
Mérsékelten biztató kilátások. Igaz, már az is valami, hogy egyáltalán
kapható olyan magnó a magyar boltokban, amely jobban szól, mint a
kazettás gépek kilencvenkilenc százaléka. Másrészt, ez a magnó
ugyancsak ért ám hozzá, hogyan ronthatja el a gazdája kedélyét. Úgy
látszik, bele kell nyugodnunk, hogy ezt lehet kapni 15 ezer
forintért.
Aki nem hiszi, járjon utána. Mármint a kereskedők járhatnának utána.
Nem állítjuk, hogy könnyű lenne találniuk olyan készüléket, amely
ugyanezt tudja olcsóbban, illetve többet tud ugyanennyiért - de aki
keres, talál.
Nézzük a normákat: mit kell tudnia egy házimagnónak és mit a
stúdiógépeknek. Tegyük egymás mellé a szabványokat (1. táblázat).
Kézenfekvő, hogy egyik oldalról a DIN 45 500 negyedik lapját
választjuk (1975. áprilisi kiadás), lévén ez a hifi-előírások
gyűjteményéből a szalagjátszókra vonatkozó rész, amely egyébként
gyakorlatilag egybeesik az IEC nemzetközi szabványajánlásaival,
illetve a hazai előírásokkal. Ami a stúdiószabványokat illeti, sokféle
van érvényben. Ezek közül is a DIN-szabványt választottuk, hogy azonos
szemlélet alapján kidolgozott, lényegében azonos mérési módszereket
vethessünk össze. (DIN 45 511, első rész, 1978. március.) Ez azokra a
stúdiómagnókra vonatkozik, amelyek nem 1/2-1 collos, hanem a
közismert, 6,25 mm széles szalaggal működnek. A kétféle szabvány
nagyon hasonlóan, vagy éppenséggel azonos módon határozza meg a
szalagjátszók legfontosabb paramétereit.
Ez rendkívül fontos, hiszen a világszerte érvényben levő, meglehetősen
eltérő szabványok más-más mérési módszereket írnak elő, a
paramétereket tehát nem is lehetne átszámítás nélkül összehasonlítani.
Ebből következik, hogy ügyes specifikációs fogásokkal a valóságosnál
kedvezőbb képet lehet festeni bármely magnóról, anélkül, hogy
hazudnunk kellene.
Arra is felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy - akárcsak a hifi-szabvány
- a stúdiószabvány is csak egy minimumot ír elő, és hogy a legtöbb gép
ma már jócskán túlteljesíti a normát. Végül megjegyezzük, hogy a
stúdiószabványból a sztereó kivitelű gépekre vonatkozó követelményeket
adtuk meg.
Ezek után nézzük meg három magnó gyári specifikációját (2. táblázat).
Elsőnek vegyük az Akai GX 4000D-t, a legdrágább magnót, amely
Magyarországon forgalomba került, és amely valóban hifinek nevezhető.
Legyen a második a Revox B77, a világhírű Studer cég félprofi
készüléke, amelyet szintén sokan ismernek idehaza - ha nem is annyian,
mint az Akait. Végül a Mechanikai Laboratórium STM 600 típusú gépe jól
reprezentálja a 6,25 mm széles szalaggal üzemelő stúdiómagnókat.
(Amúgy is hazai gyártmány - miért ne legyünk egy kicsit soviniszták.)
A három magnót 19,05 cm/s szalagsebességen hasonlítjuk össze.
Vigyázat: az Akainak és a Revoxnak ez a jobbik, a stúdiómagnónak
viszont a gyöngébbik üzemmódja!
1. Stúdiómagnó lejátszási frekvencia-jelleggörbéjének (felül),
stúdiómagnó felvétel-lejátszási frekvenciagörbéjének (középen) és
hifi-magnó lejátszási, illetve felvétel-lejátszási
frekvencia-jelleggörbéjének (alul) tűrésmezeje
2. Stúdiómagnók két csatornája közötti fázisszög-különbség tűrésmezeje
Vázszerkezetek. Felül az Akai GX 4000D, alul a Revox B77 kibontva,
középen egy "kiürített" STM 600-as
Futóművek. Felül az egymotoros mechanika (GX 4000D), jellegzetes
áttételeivel. Alul: elektromosan vezérelt három motor a B77-esben.
Középen a stúdiómagnó főmotor-egysége.
Oszcillátor-blokkok. Ami a stúdiómagnón még külön dobozban van
(jobbra), a félprofi-készülékben még önálló nyomtatott áramköri lap,
a "házimagnó" belsejében viszont már csak néhány alkatrész (alul,
bekeretezve)
Fejszerelvény és szalagvezetés. Felül: Akai GX 4000D, középen: Revox
B77. Külön képen mutatjuk az ML STM 600-as kiemelhető fejszerelvényét
és jobb oldali terelőgörgő-egységét (a nagyobbik kör alakú tárcsa a
számlálószerkezet kijelzője)