Hangszerviz |
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését, hozzászólását,
kritikáját - de nem telefonon. Minden levélre válaszolunk,
ha nem is postafordultával. (Válaszboríték fölösleges.)
Kérjük, hogy lehetőleg géppel írjanak.
Mindazt, ami e levelekből közérdekű, továbbra is
megtalálhatják a Hangszerviz hasábjain.
A "..." kihagyást jelöl. Közérdekűnek ítéljük, s ezért térítés
nélkül közreadjuk.
Olvasóink adásvételi és cserejavaslatait ("Böngésző"),
csak ne feledjék, hogy minden ötezer forintnál értékesebb
készülékhez vámcédula szükséges. Behozva régebbi késésünket,
ezt a számunkat nagyon rövid idő alatt készítettük el,
s így nem várhattuk meg az új postát. A Hangszerviz tehát most
(és decemberben is) viszonylag rövid lesz,
a technikai rovat pedig valamivel hosszabb.
Címünk: Hifi Magazin, 1906 Budapest, Pf. 223.
Didaktika
(Egy pécsi olvasónk leveléből:)
... Kifejezetten zavart a Pioneer és a kazetták egyetlen szuszra
történt minősítése. Sajnos, ezt már egy előző számban is elkövették
lemezjátszókkal és pickupokkal. Le kellene fixálni, hogy mit
tesztelnek: ha lemezjátszót, akkor legyen mindegyikben ugyanaz a
pickup, ha magnót, akkor legyen standard kazetta vagy szalag, ha
kazettát, akkor először valamilyen didaktikai sorrend betartásával a
vasoxidosat a vasoxidossal, a CrO2-t egy hasonlóval, de feltétlenül
standard körülmények között, és ha majd lesz etalon szalag, kazetta
minden fajtából, akkor össze lehet mérni a legjobb vasoxidost a
legjobb metállal stb., de ne mondjon ki a lap megalapozatlanul olyan
véleményt, amelyből egyesek arra a következtetésre juthatnak, hogy egy
vasoxidos szalag jobban szólhat bármelyik krómosnál. Olvastam egy
német tesztet..., amiben az Önök által használt Fuji nagyon rossz
véleményt kapott, és bár ez nem jelent semmit, de sajnos, az Önök
tesztje még ennyit se, mert a német lap legalább betartotta a króm a
krómhoz elvet.
Legalább ilyen hibás volt annak idején a lemezjátszó-teszt; mert
Önök nem a lemezjátszókat, hanem a magyar kereskedelmet tesztelik
azzal, ha egy-egy boltban kapható lemezjátszó-pickup összeállítást a
másikhoz mérnek, mert ebből legfeljebb az derül ki, hogy mennyire
sikerült az üzletkötőnek egy viszonylag jobb lemezjátszót (Lenco DD)
egy gyenge pickuppel eltolni.
A Hetedhét határral pedig az a bajom, hogy a külföldi lapoknak
valószínűleg van véleményük, ha már tesztet tesznek közzé, és e nélkül
a vélemény közlése nélkül nagyon keveset ér a lapszemle, mert pont a
lényege marad ki...
Mi mindig pontosan meghatározzuk, mit vizsgálunk. Első - legelső!
- lemezjátszó-tesztünk alkalmával is világosan leszögeztük:
mindenekelőtt a hazai gépparkra vagyunk kíváncsiak; arra, ami a
boltban (volt) kapható, vagyis amit a hifisták többsége változtatás
nélkül használ. Egészen természetes, hogy ezzel egyszersmind a
kereskedelmet is minősítjük, a hifi ugyanis nemcsak műszaki, hanem
kereskedelmi médium is, nálunk éppúgy, mint világszerte. Minden
további vizsgálatunk csak ezután következhetett; ha nem így jártunk
volna el, akkor követtünk volna el didaktikai hibát.
Negyedik számunkban nem kazettákat teszteltünk, hanem a
poszterünkön látható Pioneer CT-F1250-et, csak éppen különféle -
meglehetősen jó minőségű - kazettákkal. Mint olvasóink nagyon jól
átlátták, azt akartuk demonstrálni, hogy még egy kitűnő
specifikációjú, drága kazettás magnó sem igen éri el egy valamirevaló
orsós modell minőségét. Még akkor sem, ha csábítóan korszerű
szalagokat teszünk rá, a másikra meg csak azt, ami éppen a kezünkbe
akad.
Végül lapszemlénknek egyáltalán nem az a lényege, hogy mi áll a
külföldi tesztekben. Az ezekben foglalt ítéletek ugyanis
ellentmondóak, megbízhatatlanok, vagy még gyakrabban: semmitmondóak,
alibiszerűek. Ha mégis megemlítjük a teszteket (illetve - a könnyebben
elérhető HiFi Stereophonie szemléjében - fel is soroljuk őket), azért
tesszük, hogy akit nagyon érdekel valamelyik készülék specifikációja,
utánanézhessen.
Hangszínfestés
Vörös Miklós
Szolnok, Várkonyi tér 17., 5000
...3. szám, Referenciák, Revox-Quad előerősítők: "a Quad egy
kicsit kétcsatornás, nem elég sztereó, tehát túlságosan jobbról-balról
szól, mindig lyuk van a színpad közepén". Mivel a sztereó
(elő)erősítők egyik fontos paramétere a csatornák közötti áthallás,
ami kívánatos, hogy minél kisebb legyen, a berendezés tehát legyen ne
kicsit, hanem nagyon kétcsatornás. Az idézet az előbbieket a Quad
hibájául rója fel, noha a Revoxra nézve kedvezőtlen. Nem a hangszórók
elhelyezésében, a szoba akusztikájában volt a hiba?
...4. szám, Ortofónia: "a VMS híven tolmácsolta a mikrofonokat, az
erősítőt, a hangszórót, a Sonus pedig nem hagyott mást, csak a
hangszereket és az eredeti helyszínt, a zenét". A hangszedő csak azt
tolmácsolhatja, jól vagy rosszul, ami a lemezen van. Hogyan tüntetheti
el az egyik a mikrofonokat, a hangszórókat stb.?
A hangszíneket, a hangképet roppant nehéz szavakkal lefesteni: az
auditív élmény alig-alig verbalizálható. (Javasoljuk, próbálja meg
másoknak elmagyarázni, milyen különbséget észlelt két-két hangszedő
vagy erősítő között!) A szeánszokon nem azt várjuk, hogy a résztvevők
korrelációt találjanak a készülékek paraméterei és hangképe között,
hanem hogy igyekezzenek körülírni, mit hallanak. Ha "lyuk van a
színpad közepén", az itt hiányérzetet jelez, nem pedig azt, hogy az
erősítő két csatornája között kicsi az áthallás. (Ez persze nem
jelenti, hogy a zsűri feltétlenül helyesen hallja, amit hall!)
Ugyanígy, a hangmérnök nem mikrofonok és hangszórók, hanem
hangszerek és termek(!) hangját rögzíti. Ha a hallgatóságban az az
érzés támad, hogy a mikrofonok és a hangszórók kezdenek dominálni a
hangképben, akkor ez okvetlenül a teszt tárgyát képező
elektroakusztikai készülék hibáját jelzi. Ez még az átlagosan jó
minőségű hanglemezekkel is kimutatható, hát még az olyan demonstrációs
lemezekkel, amelyeknek a "használati utasításában" is ez áll: figyelj
a hangszerek közötti térre!
Konstrukció és rekonstrukció
Tuza Ervin
Bp., Rózsa F. u. 76., 1064
...Sajnos, az erősítők házi megépítését illetően igazuk van, a
hazai félvezető-választékból tényleg nem lehet egyenértékű darabokat
építeni a gyáriakkal. Közeli barátom szintén barkácsmunkával készített
Quad-ja - kicsit kisebb trafót szipolyozva és osztrák turistaút során
beszerzett BDY 77 végtranzisztorokkal - meglepően eltérően szólt a
mechanikailag és nyomtatását tekintve teljesen azonos, általam épített
példányhoz képest. Pedig az eltérés minimális. Ezek után el tudom
képzelni, mekkora hangzásbeli kontraszt lett volna egy eredeti, gyári
Quad-hoz képest. Az én készülékemben BD 249B végtranzik vannak, melyek
3MHz-esek, azaz nem valami gyorsak. Talán ebből adódik a
hangzáskülönbség, talán a házilag készített áramköri induktivitások és
egyéb alkatrészek értékeinek szórásából.
Az erősítők tápegységeinek megcserélésekor (ti. külön dobozba
helyezve építettük meg a tápegységet és a két mono végfokot, tehát a
mi Quad-jaink 3-3 dobozból állnak) határozottan érezhető volt a
hangképek megváltozása: az én közel 420W-os trafómról játszi
könnyedséggel abszolválta a végfokpár a legkeményebb mélyeket is (4
ohmon), míg a kisebb, kb. 180W-os határozottan soványabb és
dinamika-szegényebb "színpadot" adott.
...Ezek után valóban értelmetlen kapcsolási rajzokért írni és
siránkozni...
Az eredeti recepttől való eltérés nem feltétlenül változtatja meg
a hangképet - de megváltoztathatja. Az eredmény a legtöbb esetben
gyengébb lesz a vártnál, habár néha előfordul, hogy a változtatás még
javára is válik a konstrukciónak. Mindez azonban oda vezet, hogy
számunkra a kép áttekinthetetlenné válik, hiszen minden variánst nem
ellenőrizhetünk. Amikor mi térünk el a gyári rajztól (mint a
Revox-panel esetében tettük), gondosan kontrolláljuk, hogy vajon a
hangkép azonos-e az eredetiével. Olvasóinknak is ezt a módszert
javasoljuk.
Keresd meg a tűt...
Hangszedőtűt ritkán kell cserélni, de ha mégis: valóságos
mártíromság. Minthogy az Ortofon pickupjai idehaza is (nagy
választékban) kaphatók, elkezdhetünk tűnődni rajta, honnan szerzünk új
tűt, ha elkopik a régi. Bíztatónak látszik az alábbi levél, amelynek
feladója a Hungagent Rt., a dán cég magyarországi képviselője. Ortofon
tűkért talán nem kell majd a fél világot tűvé tenni...
Vállalatunkat sokan megkeresik a hazai forgalomba hozott
hangszedők javításával, illetve tűcserékkel kapcsolatban. Az élénk
érdeklődésre való tekintettel célszerűnek tartjuk a HiFi Magazint is
tájékoztatni lehetőségeinkről, illetőleg terveinkről.
Az Ortofon cég termékeinek magyarországi szervizét a Metrakust
látja el (Bp. VIII, Üllői út 66/b., telefon: 330-743), forinttérítés
ellenében. Tervezzük, hogy a közeljövőben hangszedők és lemezjátszók
tesztelését is elvállalnánk a szervizben, az Ortofon cég TC 3000
típusú teszt-komputerével. Ez a szolgáltatás is forintfizetés
ellenében állna minden magyarországi ügyfelünk rendelkezésére. A
tűcserékkel kapcsolatban: pillanatnyilag csak a garanciális
panaszokkal tudunk foglalkozni. Tekintve azonban, hogy a hangszedőket
csak nemrégiben hoztuk forgalomba, tartaléktűk beszerzése most még nem
látszik sürgősnek.
A később várhatóan felmerülő igények kielégítésére azonban
lépéseket tettünk, hogy létesíthessünk egy vám-előjegyzéses
alkatrészraktárat, ehhez azonban különféle külkereskedelmi problémákat
kell még tisztázni. Reméljük, mire a tűcsere ügyfeleink részéről
aktuálissá válik, sikerül ezeken a nehézségeken túljutnunk.
HUNGAGENT Részvénytársaság
Klipschorn
(Több hasonló tárgyú levél közül:)
Abonyi Tamás
Bp., Bokányi Dezső u. 32., 1063
...A második számban olvastam, hogy módjukban volt meghallgatni
egy Klipschorn hangsugárzót. Én már régen szeretnék meghallgatni
egyet; kérem, közöljék, hol lenne lehetőségem erre.
Kovács József
Várpalota, Rákóczi u. 14., 8100
Már régen foglalkozom egy igazán jó hangfal elkészítésének
gondolatával. Választásom az RT '81 évkönyv hangdoboz-ismertetője,
valamint a HiFi Magazin Mitológiák című írása alapján a híres
Klipsch-tölcsérre esett...
Dr. Ohmacht Róbert
Pécs, József u. 23., 7621
...Magam a nagy Klipschet hallottam az Infinity QRS 4.5-tel
összehasonlítva, körülbelül fél óra hosszat. A közép- és magashangok
az Infinityn káprázatosak voltak..., de a mély tartományban a Klipsch
sem maradt le, bár kétségtelen, hogy fehér zajjal kifejezetten
csőszerűen szólt...
"Ez mítoszgyűjteményünk legszebb darabja" - írtuk 4. számunkban a
legendás Paul W. Klipsch háromutas-háromtölcséres hangszekrényéről
(doboznak aligha nevezhetjük, hiszen testvérek között is megvan 500
literes). Egyébként is szóba került már a HiFi Magazinban, és amióta a
Rádiótechnika évkönyve olyan lelkesen írt róla, sokaknak megmozgatta a
fantáziáját. Hogyan is ne! Csábító lehetőség: ellensúlyozzuk
hangszóróink gyengeségét komplikált famunkával! Tekintve azonban, hogy
ez a famunka több mint bonyolult (a nagy tölcsért 66-68 deszkából és
lécből kell összerakni), jó szolgálatot szeretnénk tenni a potenciális
barkácsolóknak azzal, hogy leírjuk, amit a Klipsch-tölcsérről tudunk.
Elég sokat tudunk róla. Ugyanis jó öt évvel ezelőtt mi is
megépítettük. Nem pontosan azt a modellt, amelyet a szakkönyvek és
ezek nyomán az RT Évkönyv szemléltet, hiszen azt Klipsch már az
ötvenes években megváltoztatta. (A módosítást kísérőszínnel jelezzük
rajzunkon, a következő oldalara. Az a lényege, hogy elöl, két oldalt
kiszélesítik a dobozt, és az így adódó holt teret belenyitják a
hangszóró mögötti légkamrába, megnagyobbítva azt néhány literrel.) A
méreteket ma már nem tudnánk pontosan megadni, de arra még emlékszünk,
hogy a Klipschorn feltérképezéséhez két kézzel, hónaljig kellett
vájkálnunk a tölcsér szűk hátsó járataiban, fölöttébb kényelmetlen
testhelyzetben.
Ez utoljára a Fertő tó partján, egy Neudorf nevű ausztriai
községben történt, amelynek központjában, valami
tschardasch-tschikosch-goulasch, mindenesetre szörnyen magyarosch
elnevezésű diszkóban négy darab sarokba állított Klipschorn
szolgáltatta a talpalávalót. (Ez egyben válasz arra a kérdésre, hogy
hol lehet hallani a lehető legközelebb ezt a híres amerikai
hangsugárzót.) Teremhangosításra a Klipsch bizonyára megfelel, hiszen
a hatásfoka csaknem 30 százalékos - egy Pacsirta rádióval is "nagyot"
szól.
Hogy miért érdekelt bennünket ennyire a Klipschorn? Azért, mert
végigolvastuk P. W. Klipsch teljes irodalmát - és bedőltünk neki. A
Klipsch-ideológiának a lényege egyébiránt nem a különleges
basszusátvitel (mint pedig sokan hiszik; például Jecklin magyarul
megjelent könyvében is ez áll), hanem az, hogy a tölcsér nagy
hatásfoka jóvoltából a hangszórómembránnak alig kell moccannia, tehát
elmarad a Doppler-effektus okozta intermodulációs torzítás. A
Klipschorn hangját azonban akkoriban még nem volt módunk
összehasonlítani más modellek hangjával.
Összehasonlíthattuk viszont - persze külföldön - a nagy szekrényt
a kis Heresyvel, Klipsch 40 literes, zárt dobozával, amelyben a
mélyhangszóró csak 30 centis, a zengőnek a tölcsére is viszonylag
rövid, de a "motorja" azonos azzal, ami a Klipschornban van, a csipogó
pedig szintén a "standard" Klipsch-modell. Teljes mértékben igaz, amit
az amerikai tervező hirdet: a kicsi és a nagy doboz hangja csupán a
mélytartományban tér el.
Most már csupán az a kérdés, hogy milyen ez a hang. Hozzájutottunk
egy pár Heresyhez - tudomásunk szerint azóta sincs több az országban
-, és felelősségünk teljes tudatában kijelenthetjük, hogy ez a hang
zeneietlen, kellemetlen és fárasztó. A JBL L-100-ast, amely annak
idején a Nagyító nevezetes hangdoboz-tesztjének etalonja volt,
határozottan kellemesebbnek ítéltük, nem beszélve - hiszitek, nem
hiszitek? - egy pár nagy Akairól. Rövid összehasonlítás után a hónunk
alá kaptuk a Klipscheket és elmenekültünk.
Magáról a Klipschornról annyit, hogy még egy különös tulajdonsága
van. Minthogy a tölcsér utolsó szakaszát a szoba falai alkotják (ezért
van, hogy a fatölcsérnek nem kell hosszabbnak lennie 122 centinél!), a
frekvenciaátvitelébe bele van kalkulálva a szoba. Szinte mindenütt
ugyanúgy viselkedik! Mi is hasonló görbét mértünk, mint például
1972-ben a HiFi Stereophonie, néhány évvel később a kanadai Audioscene
vagy mások.
Ami viszont eltérő volt a mi görbéink és az eredeti darabokról
mért diagramok között, az - sajnos! sajnos! - a mélyhangátvitel. Extra
minőségű, 30 és 40 centis BEAG hangszórókat használtunk, közöttük a
legújabbakat, átalakítottakat, még 25Hz rezonancia-frekvenciájú
példányokat is. Sőt, egy nagy Tannoy-jal is megpróbálkoztunk. És a
görbe mégis meghalt 40Hz alatt. Aztán kipróbáltunk egy nagy JBL
hangszórót, és lám: a legalsó tölcsérrezonancia engedelmesen leszállt
az előírásos 25Hz-re. Ennyit arról, hogy vajon pótolható-e bonyolult
famunkával a jó hangszóró.
Kísérleteink ekkor szakadtak félbe; a komplett háromtölcséres
rendszert már nem építettük meg. Véleményünket Olvasóink sejthetik,
értékítéletet mondanunk fölösleges. Inkább csak jellemezni szeretnénk
a Klipsch-hangot, különös tekintettel arra, hogy a legutóbbi RT
évkönyv szerint egy VT hang szórókkal megépített Klipsch-tölcsér
"stúdiókörülmények között" hasonlóan szólt volna, mint a Quad cég
elektrosztatikus hangszórója. Mi úgy véljük, hogy a hangsugárzók
világában is létezik két ellenpólus. Az egyik a Klipschorn. A másik a
Quad. Gyaníthatólag az összes többi hangsugárzó a kettő közé esik.
Ami persze nem zárja ki, hogy össze ne lehessen cserélni őket. De
legalább öntsünk tiszta vizet a hallójáratokba.
Klipschorn "D", azaz a Dekorátor" modell: csak a funkcionális
részeket tartalmazza, különlegesebb furnérozás és hangszóróselyem
nélkül. Az alsó rész körülbelül 1 méter magas; a sarok és az előlap
közötti távolság 70 centiméter. A mélyhangszóróhoz az oldalsó ablakon
át lehet hozzáférni. A nagy tölcsér hossza 122 centi, a középsőé 53
centi, a csipogónak alig van kiterjedése. Vagyis elöl jön a magashang,
2 milliszekundummal később a középtartomány és újabb 2 milliszekundum
elteltével a basszus - nem éppen "lineárfázisú" konstrukció.
A Klipsch-tölcsér a szakkönyvekben - és a valóságban (színes vonallal
kiegészítve; a rajz nem teljesen méretarányos)
Csillapítatlan dobozok (+vevők)
Kiss Róbert
Bp., Perényi út 19/a., 1037
...Legjobban az Orion hangfaltesztet vártam, mivel még áprilisban
sikerült (sajnos) egy pár HS 500-ast szereznem. Amint kézhez kaptam
lapjukat, gyorsan végiglapoztam, és rögtön megakadt a szemem a 103.
oldalon a szétbontott HS 500-as fényképén. Hatalmas hidegzuhany! Az
Önök által tesztelt hangfal szépen ki volt bélelve habszivaccsal, míg
az enyém kong az ürességtől! Baráti körömben létezik még 2 pár HS
500-as, ezeket is gyorsan szétszedettem, szintén teljesen üresek
voltak...
Egyébként a tesztjükkel egyetértek, sajnos én is hasonlókat
tapasztaltam. A különbség csak az, hogy az én dobozaim már 20-30W-os
terhelésnél is csúnya rezonanciába kezdenek a hátlap tájékán. A
mélysugárzó membránja meglehetősen csillapítatlanul viselkedik,
erőteljes mélyhangoknál csattogni, huppogni kezd. A dobütések úgy
szólnak, mintha egy üres hordót kongatnának. Vajon mit művelhet ez a
mélysugárzó 60-80W-os terhelésen? Ezt talán jobb meg sem próbálni.
Különben ezt tapasztaltam barátaim HS 500-asain is... Lehetséges,
hogy ezek a hibák az üres doboznak tudhatók be?
A HS 500-asok csillapítóanyaga nem habszivacs, hanem vatta; a gyár
szerint az eddig forgalomba került példányokban 45-45 deka vatta
található (vagy a fenti levél szerint, esetleg nem található).
Tóth Ferenc
Hatvan, Gábor Áron u. 24., 3000
...A HS 280 és 500-as megmérkőzött a HS 40-essel, aminek nem sok
gyakorlati jelentősége van, hiszen legtöbben csak hallomásból ismerjük
ezt a modellt. (Nagyon sok HS 20-as és 40-es van szerte az országban.
A szerk.) A mérkőzést kérjük megismételni a HS 200-400-asok és a HS
280-500-asok között! Mert, ha az új hangfalak csak egy árnyalattal is
jobbak a régebbieknél, akkor azt hiszem, több százan kicseréljük, még
akkor is, ha ismerjük azok gyengéit "a legalsó, a középső és a
legfelső" tartományban. (Csak a Műszaki Bizományi legyen képes a régi
HS-ek fogadására!)
Többen várjuk a HS 700-as modellt, 8 ohmos kivitelben, nagyon
szurkolunk, hogy talán majd ez megoldja a problémánkat. A HS
280-500-asokat miért nem gyártják 8 ohmos kivitelben? (Nem tudjuk, de
amennyiben a HS 700-asban is ugyanaz a középsugárzó lesz, mint az
500-asban, a kérdés nem éppen égető. A szerk.) Nem kellene egy-két
Videoton-modellt is megvizsgálni?... Az Akai-kooperációban készülő
hangdobozok minősége nem fogja kielégíteni az átlagos igényeket?
Az újonnan forgalomba kerülő hangdobozokat természetesen
haladéktalanul megvizsgáljuk, de a régebbieket csak akkor vonjuk be
egy hangsugárzó-körmérkőzésbe, ha már lesz egy titkos kandidátusunk.
Egyelőre nem látjuk értelmét a versenynek. Az új VT dobozokról mi is
jókat hallottunk amennyit tudunk róluk, leírjuk a 49. oldalon.
Állati - I.
Többen is érdeklődtek nálunk az előző számunkban látható színes
sündisznó után, hogy vajon kinek az ötlete volt ez a szellemes fotó.
Habár a reklámot mi általában nem tekintjük lapunk szerves
részének, az Oxidvarisztor-süni nekünk is nagyon tetszik, és ezért
készséggel közöljük, hogy a képet Nyka Ferenc készítette.
Állati - II.
Köszönetet mondunk Gyurinak, Domokos Imre barátunk papagájának,
mert 37 percnyi türelmi idő után, amikor már minden reményt feladtunk,
mégis hajlandó volt rászállni a címlapunkon látható magnóhalmaz
tetejére. Specifikációjáról csak annyit, hogy bár a szókincse
szegényebb még a kis Grundig zsebmagnóénál is, a hangminősége - mint a
szubjektív meghallgatás bizonyítja - abszolút hifi...
***
Ókori teszt-gyakorlatok
Munkában a Spártai Minőségellenőrző Intézet szakértője -
legalábbis így értelmezik a műtörténészek ezt a kétezer-egynéhányszáz
éves faliképet, amelyet Thermisztor közelében fedeztek fel, egy
mindkét falára süketszoba feltárásakor. Magát a vizsgálati eljárást,
amelyet a kép ábrázol, még nem sikerült azonosítani. Feltételezik,
hogy bizonyos speciális hangeffektusokra figyel a görög, amíg a doboz
alágörög.
Más kutatók szerint a kép a perzsákkal való nézeteltérés idején
keletkezett, amikor is a spártaiak gyakran vásároltak ezt-azt a
perzsavásáron, és amikor hazavitték az importholmit, néha kiderült,
hogy nem életképes.
Már a régiek is behatóan foglalkoztak akusztikával. Alsó képünket
a tiszteletreméltó Marcus Tiberius Caianus rajza nyomán rekonstruálta
a kiváló Kaján Tibor. Azt a történelmi jelenetet ábrázolja, amikor
Néró az arénában ötszáz felbőszített hangdoboz közül választotta ki,
melyik közvetíti majd a legélethűbben a császár másnapra tervezett,
gyújtó hatású dalestjét.