A Hónap Nyuszija: Miss Plastic |
Sztárfotónk: a
Sony SS-860 hangdoboz
Mottó: - Ajándékot hoztam, malájok fejedelme!
- Nem baj, csak szép legyen.
(Rejtő Jenő)
Egyszer életükben hadd lássanak valami szépet a magyarok is -
gondolhatták a Sony cég propagandistái, és a tavaly őszi Budapesti
Nemzetközi Vásárra készülőben a csodálatos Betamax video-rendszer és
a többi ragyogó holmi mellé becsomagolták a csábos kinézetű SS-860
hangdobozt is. Mindenesetre az ő kiállításuk volt a legszebb - igaz,
mostanában nem sok külföldi audio-cég töri magát, hogy részt vehessen
a BNV-n. A vásárokra, kiállításokra elvitt készülékeket egyetlen cég
sem szereti hazacipelni; nem hoz szerencsét, meg a szállítás is sokba
kerül, inkább a helyszínen eladják az egész rakományt. Így került
SS-860 kisasszony az egyik magyar intézményhez (mindenkit
megnyugtathatunk: nem valamiféle rossz hírű intézményről van szó).
Most már közelebbi ismeretségbe keveredhettünk vele; mint Olvasóink
tudják, ez a feltétele annak, hogy valaki nálunk a Hónap Nyuszija
lehessen. Miss SS-860, mint vérbeli fotómodell, nem sokat kérette
magát: a kameránk elé penderült, egyetlen tenyérnyi textília nélkül -
szerencsére nem vagyunk prűdek.
***
A szépséges hangdoboz erényeit illetően elég hamar kétségeink
támadtak. Nem, nem a tölcsérek miatt. Az SS-860-ast sejthetően
könnyűzenére szánták, akkor pedig a kissé színezett hang hátrányát
ellensúlyozhatja a tölcsérek hatalmas hatásfoka. De valahogy sokalltuk
a műanyagkereteket az előlapon. Később kiderült, hogy van benne más
is, ami műanyagból készült.
A doboz érdekes felépítésű, két részből áll. Alsó részébe 40 (sőt
"papíron" 44) cm átmérőjű mélyhangszórót építettek, két 13 centis
középsugárzóval. A felső részben van a magassugárzó rendszer - és a
basszreflex-nyílás... Ugyanis a két láda alján, illetve tetején
egy-egy ablak van, körülöttük apró illesztő-csapokkal. Amikor a két
dobozt összeillesztjük, egybenyílik a légterük. Érthető, hiszen egy 40
centis dohogónak szüksége is van levegőre, hogy "lélegzeni" tudjon. És
az SS-860 űrtartalma még így sem lehet több 65-70 liternél.
Basszreflex-doboz, 40 centis dohogó - itt aztán dőlnie kell ám a
basszusnak. Csak azt furcsálltuk, hogy ha megkopogtatjuk a nagy,
egyszerű kivitelű papírmembránt, nem olyan hangot ad, mint ha dohogni
vagy huhogni szeretne. Inkább kopog. Ugyanez nem mondható el a
hangszóró kosaráról, amelyet bizony szerényen csak lemezből húztak -
őszintén szólva, eddig még nem láttunk ekkora hangszórót, amelynek ne
öntvény lett volna a kosara. (A BEAG-ban még a 30 centis típusokat is
öntött kosárral adják.) Kezdtük érteni, hogyan lehet 6 hangszórónak és
két fadoboznak a súlya mindössze 25 kiló.
Feljebb a két kis középsugárzó papírmembránján nyomát sem látni
impregnálásnak, a kosaruk pedig teljesen zárt. Ez rossz omen, de ne
legyenek előítéleteink.
A felső emeleten laknak a magassugárzók, ezek mind tölcséresek.
Ismeretes, hogy a tölcséreknek roppant mereveknek kell lenniük,
rezegniük nem szabad. Nos, a széles, osztott szájnyílású tölcsér fala
bizony elég vékony, és kong, ha megkocogtatjuk. A két kis
szuper-csipogó tölcsére viszont egyáltalán nem kong: műanyagból
készült...
Szokásunkhoz híven megadjuk a gyári adattáblázatot, mégpedig ez
egyszer eredetiben, angolul; úgy gondoljuk, mindenki ki tudja
silabizálni a specifikációt. A legfontosabbakat ideírjuk. Érzékenység:
99dB (1W, 1m). Terhelhetőség: 125W, csúcsban 250W.
Frekvencia-tartomány: 20Hz-25kHz (a gyári diagramból az is kiderül,
hogyan kell ezt érteni).
A Sony-dobozt ugyanúgy mértük, mint 3. számunkban a Spendort vagy
a Videoton DC 2002A-t. Mellőzzük most a fázis-frekvencia jelleggörbét,
viszont több diagramot adunk a harmonikus torzításról.
A mélyhangok gyakorlatilag minden irányban terjednek, a
magashangok viszont erősen irányítottak. A tölcséres hangszórók
különösen szűk kévében sugároznak, ezért a mérőmikrofonnal gondosan
kikerestük azt a pontot, ahol a legegyenletesebb frekvenciagörbe
mérhető. Ezt a jelleggörbét ábrázolja 1. diagramunk. A gyári adatok,
mint láttuk, 20Hz-rőt beszélnek, habár a prospektus-diagramból
leolvasható, hogy a jel 100Hz alatt meredeken esik, és 20Hz-en már
alig marad belőle valami. A valóság azonban ennél sokkal-sokkal
szomorúbb: a hangnyomás 50Hz alatt úgyszólván értékelhetetlen, 40Hz
után pedig eltűnik a térképről. (Nem baj, az a fő, hogy a mélysugárzó
jó nagy.) Végül is a görbe -14, illetve +6 decibellel tér el a
lineáristól, 50Hz és 12,5kHz között.
Mint látjuk, a görbe ráadásul csupa-csupa egyenetlenség, sehol egy
nyugodt szakasz. Szemmel szinte végigkövethetjük a négyutas hangdoboz
négy nagy púpját: mélyhangszóró... középsugárzó... magas...
szupermagas... Pedig tévedünk: a beszakadások sehol sem a
keresztfrekvencián vannak. Mindhárom keresztfrekvencia - 800Hz, 3kHz,
7kHz - a hangnyomás maximumába esik. Boszorkányos.
A szép hangdobozokról természetesen nem hiányozhat valamiféle
szintszabályozó; a Sony-n is van egy. Körülbelül 2-14kHz-ig hatékony,
és ±2-3dB-t szabályoz (2. diagram).
A süketszoba véges méreteiből adódó hibát korrigálja a közeltért
mérés (3. diagram). Ilyenkor tengelyvonalban, a mélyhangszórótól 22
centire tartjuk a mérőmikrofont. A görbe ezúttal is kisimul 100 és
400Hz között, de 100Hz alatt változatlanul alig van jel.
Az előlapot borító szövet hangelnyelő hatását 4. diagramunk
demonstrálja.
A harmonikus torzítás (5-9. diagram) viszonylag alacsony,
eltekintve egy csúnya, 10% körüli tüskétől 450Hz környékén. (5.
diagram: második harmonikus, 6. diagram: harmadik harmonikus
torzítás.) Ahhoz, hogy elérjük a szobahangerőt jelképező 96dB-t,
elegendő volt 2,2W (7. diagram: második, 8. diagram: harmadik
harmonikus torzítás). Végül 30W erősítő-teljesítmény hatására az
SS-860 nem kevesebb, mint 107dB-t sugárzott le (9. diagram: 2.
harmonikus torzítás). Ez szörnyű nagy érték, a szokványos szobai
hangdobozok itt már réges-régen elhervadtak, leégtek, megsemmisültek.
Egy méter távolságból, 1W erősítő-teljesítményre a Sony 92,5-98dB
hangnyomással válaszol, tehát nem éppen a prospektusbeli 99dB-lel -
hanem azért ez is szép.
A doboz impedanciájának változását a frekvencia függvényében 10.
diagramunk mutatja. A 2kHz fölötti görbéket a szintszabályozó középső,
illetve két szélső állásában rajzoltattuk fel. A hangdoboz
impedanciája egyébként legfeljebb 90Hz és 1kHz környezetében éri el a
névleges 8 ohmot, különben szinte mindenütt alatta marad. De ez nem is
csoda, hiszen a mélyhangszórón a felirat: 5 ohm, és a két,
párhuzamosan kötött középsugárzónak is csak 6 ohm az eredő
impedanciája.
A 11. diagramra az irányjelleggörbét vettük fel, a szokásos 1,4 és
16kHz-en. A 16kHz-es görbe nem túl széles, és rendkívül csipkézett.
Szeánsz
Házi pódiumunkon feszült várakozás előzte meg Miss Plastic
felléptét. Nem azon izgultunk, hogy az SS-860 vajon nem üti-e ki a
nyeregből állandó referencia-hangsugárzónkat, a Spendor BC1-et. Ezt
még popzenei anyagon se vártuk, noha ismerjük a mélyben nagy
membránfelületű, magasban tölcséres kiképzésű hangsugárzók bizonyos
erényeit. De aznap estére kölcsönkértünk egy pár Orion HS40-et is, és
ez már valóságos szemtelenség, hiszen az SS-860 - gyönge műszaki
tesztje ellenére - mégiscsak drága nyugati doboz, elismert cég
terméke. Attól tartottunk, hogy Miss Plastic, ha meglátja, kivel
akarjuk összehozni, felhúzza az orrát, és becsapja maga mögött az
ajtót.
Mint kitűnt, jól tettük, hogy elkértük a magyar dobozokat, mert az
egyik Spendor rövidesen zihálni kezdett, mire sürgősen kikötöttük, és
csak monóban hasonlítottuk össze a BC1-et a vendég-hangdobozzal.
Perceken belül kiderült, hogy a BC1-ről átkapcsolni a Sonyra
szentségtörés, teljesen mindegy, hogy klasszikus zenéről, popról,
diszkóról vagy bármiről is van szó. Spendor ki, Orion be, és most már
sztereó meghallgatás. Mind a HS-eket, mind a Sonykat addig tologattuk
ide-oda, amíg a tőlük telhető legjobb hangképet nem adták. Ehhez az
Oriont rá kellett tolni a falra, hogy megjöjjön a basszusa, a Sonyt
pedig el kellett húzni onnan, mert különben szörnyen döngött a felső
mélytartományban.
Szokásos lemezeinket hallgattuk, ötöt vagy hatot. A kérdést úgy
tettük fel magunknak, hogy "melyiket vinnénk haza, ha eladni nem
szabad, hanem életünk végéig ezt kell hallgatnunk" (szörnyű feltétel).
Íme a válaszok.
I. A Toscában azért sok előnye volt a Sonynak is, avagy más szóval
sok baja van az Orionnak is. Itt döntetlen. A fúvósokon az Orion a
jobb, érdekes, hiszen a másik a tölcséres modell. Country-zenében a
Sonyn eltűnik a gitár. Dixielandben az Orion jobb. Templomi kórus: a
Sony hangképe összeesik. Végeredmény: 7-3 az Orion javára.
II. A tér! Mindenütt a különbség: a Sonynak nincs tere. Az Orion a
középtartományban gyönge, a Sony ott túlságosan előretolakodik, de
miért nincs magasa? Azt hittem, hogy ami a papíron hepe-hupa, az itt
majd kiegyenesedik, de tévedtem. 7-3 az Orionnak.
III. A Sony: alul semmi, felül semmi. Középen túl erős, de furcsa
módon nem ott, ahol a tölcsérei vannak. A mélye kong. Az Orion a jobb,
6,5-3,5 vagy 7-3 arányban.
IV. Ellentétes karakterű dobozok. Az Orion érdes, bántó magasait
nem szeretem, a középtartománya kicsit üres, de a hangkép egyensúlyban
van, és főleg: levegősebb. A Sonynak egyáltalán nincs basszusa,
100-200Hz-en meg elviselhetetlenül tolakodik, ugyanígy a középsávban
is. Fülledt, fárasztó, rádióhang. Ha az Oriont vinném haza, bizonyos
zenéket többé nem hallgatnék. Ha a Sonyt vinném haza, zenét többé nem
hallgatnék.
Amikor a Sony árát keresgéltük (és nem találtuk) az NSZK
hifi-évkönyvében, rábukkantunk ugyanerre a típusra a Wega
"Diszkó-szériájában". (A Wegát felvásárolta a Sony, termékeik
többnyire azonosak.) Menthetnénk tehát a helyzetet azzal, hogy vissza
az egész: a diszkó-hangszóró nem hifi-hangszóró. Csakhogy a Sony sehol
sem utalt arra, hogy ennek a darabnak a diszkóban a helye. Nem is
tehetné. Mert bár az SS-860, nagy teljesítménye révén hatalmas
termeket is besugározhat - nincs a világon diszkós, aki ezzel a
ványadt basszussal beérné.
Utóirat: És végtére is - kiállították, eladták, megvették, büszkék
rá.
Utó-utóirat: És ha történetesen a mi kalandozó olvasóinknak
ajánlana valaki egy ilyen szép hangdobozt, olcsón, kiárusításon -
vajon nem vennék-e meg, ha tehetnék?
A rendszer impulzusátviteléről 1-5. képünk tájékoztat. (980, 1700,
3400, 5800 és 13 500 Hz - az utolsó burst-kép rendkívül egzaltált
állapotban ábrázolja a hangsugárzót.)