Délibábos oldal |
Ezek a
drága lemezjátszók
valójában - külföldön -
bizony szerény lemezjátszók ám,
dehát nekünk idehaza
ennyire telik.
Sebaj, majd meglátjuk,
mit lehet javítani rajtuk.
Például, ha túl érzékenyek
a lépészajra, próbáljuk meg
talpraállítani őket...
Talpra lemezjátszó! Mert eddig bizony csak mérsékelt örömöt szereztél
a gazdádnak! Igaz, ma már nem nyávogsz, mint a macska, és nem
dörömbölsz, mint lovaskocsi a macskaköveken. De túlságoson érzékeny
vagy a szoba és az utca zajára; hogy mit mívelsz 20 Hertz alatt, azt
csak a Teremtőd tudja, - a Terveződ aligha. Ejnye, ejnye! - mondanám
és nagyot toppantanék mérgemben, ha nem félnék, hogy tüstént megugrik
a tű a lemezen. "Bezzeg, ha volna egy Thorensem... Linnem... egy Micro
Seikim... mennyivel jobban szólna az egész hifi-láncom!" Tényleg -
mennyivel szólna jobban? Annyit olvastunk ilyesmiről, például hogy a
különböző futóművek "másképpen szólnak", meg hogy "a leggyengébb
hifi-láncszem a futómű" - hogy bokros teendőink közepette is
megcsináltunk már néhány próbát. Két-két futóműre ugyanolyan hangkart,
ugyanolyan hangszedőt, ugyanolyan hanglemezt raktunk, és elkezdtünk
ide-oda kapcsolgatni közöttük. Az eredmény - eláruljuk? ne áruljuk el?
- egyelőre nagyon kevéssé kézzelfogható. "Válámi ván" - de nem az
igazi. Sok szeánszozásba kerül még nekünk, amíg ki merjük jelenteni
(ha merjük egyáltalán), hogy igenis, a futóművek "hangszíne" eltérő...
Dehát, amit mi nem találunk, az még létezhet. Korai lenne azt
állítani, hogy a neves gépek tervezői okvetlenül "nagy hintások".
Azaz... várjunk csak. Észrevettétek már, hogy a jobb lemezjátszók
igenis "hintáznak", mégpedig rendkívül "lazán" Nem más ez, mint egy
roppant hatékony akusztikai szűrő, amely izolálja a lemezjátszót.
Leválaszt róla egy sereg mélyfrekvenciás zajt, származzon bár
autóbusztól, trolibusztól, omnibusztól. Nem kell többé lábujjhegyen
tipegni a lemezjátszó körül, még akkor se, ha minden lépésünkre
megmozdulnak a parkettlécek - mint e sorok írójának szobájában. Ez a
módszer jobb, mint ha falipolcra erősítik a lemezjátszót. (Azzal is ki
lehet védeni a lépészajt - de nem az épület rezgéseit!) Tartsunk
seregszemlét. Minden lemezjátszó, amit eddig a Kárpát-medence
területére "impexeltünk", és feltehetően azok is, amelyeket csak
ezután fogunk "beimpexelni" - nagyon ideges gépek. Közöttük is a
legidegesebb a jó öreg Tesla NC 440-es, módosításaink állandó tárgya.
Ha játék közben óvatosan megkocogtatod a peremét, háromszor röviden,
aztán háromszor hosszan és megint háromszor röviden, akkor a
hangszóróból is hallod, hogy ... --- ... - azaz SOS. De a többi se
különb: igazából egyik se hintázik - legfeljebb a csípőjét riszálja.
És ne higgyétek, hogy csak a bolti lemezjátszók ilyenek! Kevés olyan
lemezjátszó jött be Vereckénél (avagy Hegyeshalomnál), amelynek ne
volna ugyanilyen szánalmas az akusztikai viselkedése.
Ebből körülbelül az következik, hogy szinte minden lemezjátszón segít
valamicskét, ha a dobozát kitömik mindenféle csillapítóanyaggal, és
"laza" rugókra állítják. Az is valószínű, hogy az összes bolti
lemezjátszó - Tesla, Taya, Akai, Hitachi, meg még ami jön - jobban
funkcionálna, ha eldobnánk a dobozát, és építenénk neki valami jobb
vázrendszert. Ezt az ötletet azonban gyorsan eltemetjük: kizárt dolog,
hogy valaki képes legyen szétszabdalni egy csillogó-villogó, ötezer
forintos gépet. (Nem baj: legalább nem kell kitalálnunk mindhez
külön-külön egy-egy költséges és kockázatos MOD-ot!) Akkor viszont
csak egyet tehetünk. Konstruáljunk egy bármiféle lemezjátszóhoz
használható konzolt, egy lemezjátszó-talapzatot! Nem mi találtuk ki
(egyáltalán: soha semmit nem mi találunk ki), hiszen külföldön már
létezik ez a hifi-komponens. Alig egy-két helyen csinálnak ilyet; el
is kérnek érte vagy 200 dollárt - vagyis egy Akai GX 4000D árának
felét. Ha idehaza próbálkoznánk vele, nem kéne importálni hozzá
egyetlen dollárcentnyi anyagot sem...
Hogyan is nézne ki ez a TALP, azaz: Teljesen Antirezonáns Lemezjátszó
Panel? Képzeljünk el egy súlyos, akusztikailag holt anyagból készült -
márvány, műmárvány, hasonlók -, egyszerű, de csinos lapot. Ha
rátesszük a lemezjátszónkat, jó húsz kilót nyom. A lábai: precíziós
rugók. Magasságuk természetesen szabályozható, hogy a lemezjátszót
vízszintbe lehessen állítani. (Na? Kezd érdekes lenni?) Tulajdonképpen
a konyhaasztalon is meg lehetne tervezni, és össze lehetne ütni
néhányszáz forintból, de akkor látszana, hogy tákolmány (egy Akai
kikérné magának!), másrészt, és ez a bökkenő: precíziós rugó nem
kapható a Vasedénynél, márpedig a TALP-nak vízszintesen is,
függőlegesen is előírás szerint kell hintáznia. Tehát keresni kéne
valami céget (azt mondod, szövetkezetet? ördögöd van, hogy' találtad
ki?), és megadni neki a konstrukció leírását. A TALP még így is kijön
1000-1200 forintból, műmárvány ide, krómozott lábak oda, szállítási
költség emide, eszközlekötési járulék amoda. Ez egy hifi-lemezjátszó
árának a 20 százaléka ugyan, de többezer embert érdekelne. Legalább
ezren meg is vennék, utána pedig már fel lehetne mérni, kell-e belőle
több is. Szóval: TALP-ra lemezjátszó. Sőt, van még egy délibábosnál is
délibábosabb ötletem (azért persze elmondom). A műmárvány-lapot
vehetnénk 6-7 centi vastagra, hogy süllyeszteni lehessen a lábakat,
mert úgy szebb. Akkor viszont további lyukakat is tartalmazhatna a
TALP, hogy - ha valaki mégis elszánja magát - ráépíthesse az NC 440
funkcionális részeit: kart, futóművet, plexi- tetőt. Esetleg egy még
jobb kart? Vagy egy még jobb futóművet? Majd egyszer?
Darvas László