Holtidő

        Először  azt  mondjuk  el,  ami  biztos: jön, Jön, JÖN - az Orion.
    Beharangoztuk  már  egyszer,  kétszer,  most  harmadszor  is  - csak a
    fanfároknak kell megszólalniuk, felszalad a függöny, és (miután annyit
    kérette  magát) ott áll a színpadon a várva-várt Sztár, az Első Magyar
    Hifi  Torony... Nekünk ugyan még mindig nem sikerült megkaparintanunk,
    de  most  istenbizonyra  ígérték,  hogy rövidesen kapunk belőle. (Lám,
    megint elkéstünk, hiszen "holtidőben", azaz karácsonyig már a boltokba
    kerül  néhányszáz darab...) Lehet, hogy valóban új hajnal pírja dereng
    a   hazai  szórakoztató  elektronika  vigasztalan  egén?  Vagy  csak a
    kulisszákat festették rózsaszínűre? Hamarosan kiderül.
        A  Toronnyal  egyidőben  új  hangsugárzókat is prezentál az Orion.
    Ezek  tulajdonképpen  nem  tartoznak a főépülethez - amelyet már eleve
    nem  muszáj  egészben  megvenni: lehet darabonként is -, de logikusnak
    látszik,  hogy  egy  füst  alatt  ezeket is megvizsgáljuk. ("Nem lehet
    igaz!   Hangdobozteszt   a   Hifi  Magazinban..."  Ígérjük,  most  már
    belelendülünk.)
        Miután  az  Orion-modellek  (HS280,  500,  700) "hús-vér" dobozok,
    lehet,  hogy  átmenetileg  kiszorítják  lapunk  hasábjairól  délibábos
    hangulatban  beszerzett,  külföldi olcsó modelljeinket, a KEF B110/T27
    kombinációt, illetve az éppen most érkezett Audax BEX 40 jelü komplett
    kitet.  Ezekkel  még  kísérleteznünk  kell.  Elképzelhető,  hogy időre
    elkészülünk velük, de az is lehet, hogy átcsúsznak 6. füzetünkbe.
        Újabb  hangszedőbogarakat nem mutatunk be áprilisban, mert félünk,
    hogy  Olvasóink  pickupmérgezést  szenvednek.  Ezzel  szemben most már
    igazán  részletesen  kell  írnunk  a  hangszedő  és  a fono-előerősítő
    találkozási  pontjáról - ebben a számunkban kellett volna, de egy betű
    nem sok, annyi sem fért már a hasábokra.
        A  magnószalagtesztre  eddig  öt cégtől érkeztek jelöltek. Hatféle
    típust  küldött  az  Agfa,  négyet a Maxell, kettőt-kettőt a BASF és a
    TDK,  egy  -  időnként  idehaza is kapható - modellt az Akai. (Két-két
    példányt kértünk mindegyikből. Az egyiket Sólymos Antal rögtön berakja
    egy  szakítógépbe,  úgynevezett  szakítási-szilárdság-vizsgálatra,  mi
    pedig körülugráljuk, s közben a kezünket tördeljük, hogy jaj, istenem,
    nem   kár   érte?!)   További  "orsós"  téma:  állandó  áldozataink, a
    Mechanikai  Laboratórium  konstruktőrei mutatják be és magyarázzák el,
    mi a különbség stúdiómagnó és házimagnó között.
        Hogy  mit  fogunk  "Bemutatni",  azt  e pillanatban még nem tudjuk
    biztosan, azaz biztosan tudjuk, csak nem szabad elkiabálni, mert hátha
    valami  közbejön,  mégsem ezek a masinák kerülnek forgalomba, és akkor
    kezdhetjük  elölről  az  egész  méricskélést. Ilyesmik miatt két-három
    hetet csúszhat a lap.
        Az  előző  számunkban  szóba  hozott  kis erősítő a kezünkben van.
    Rövidesen   megmérjük,  meghallgatjuk,  s  akkor  kiderül,  hogy  (175
    dollárért,    illetve    86   fontsterlingért)   tényleg   megveri-e a
    nagyágyúkat.  Addig  éppúgy  nem  szabad  megkérdezni  a  nevét,  mint
    Lohengrinét sem.
        Érezzük,   hogy   egyszer   már   részletesen  is  írnunk  kellene
    demó-lemezeinkről,  annál  is  inkább, mert megint sikerült szereznünk
    néhány   különlegeset.   Elképzelhető,  hogy  ezekről  a  Rádióban  is
    bejátszhatnánk  egy-két részletet? Talán szót értünk a sztereó műsorok
    szerkesztőivel.
        És  mivel  5.  számunk előreláthatólag áprilisban lát napvilágot -
    nem elsején ugyan, inkább a végén -, hát ebben mutatjuk be minden idők
    legkifinomultabb hifi-készülékét, a Kvintesszenc Oktofón Receivert...