Melyiket a négy közül? |
Kazettavizsga a
Pioneer CT-F 1250 magnón
Legújabb sztárfotónkkal aligha okozunk csalódást. A Pioneer cég
legszebb, legjobb, legbonyolultabb, legpioneerosabb kazettás magnóját
kaptuk lencsevégre, a CT-F1250 típusjelűt; bátyját (nagybátyját?) a
nálunk is ismert CT-506-osnak. "Mindössze" 139 tranzisztort, 125
diódát és 22 IC-t tartalmaz... Specifikációja még a jobbfajta orsós
modelleknek is becsületére válna. És bármilyen kazettával használható.
Éppen ez az, amiért őrá esett a választásunk: összehasonlíthatjuk
rajta a különféle szalagtípusokat. ("Szörnyű, hogy ezeknek mindig
valami tanulságon jár az eszük, nem hagyják az embert nyugodtan
gyönyörködni!")
Mint mindnyájan emlékszünk rá: a kezdet kezdetén, a hatvanas évek
elején a Philips cég "kompakt" kazettáját ugyanazzal töltötték meg,
mint az orsókat, tehát vasoxid alapanyagú szalaggal.
Aztán mind újabb szalagtípusok kerültek piacra: előbb a
krómdioxid, majd a vas-króm, végül - a közelmúltban - a metál. Hát
most szeretnénk látni, melyik mire képes.
Persze, persze az egész összehasonlítás egy kissé talajtalan,
hiszen nálunk nemhogy metált nem lehet kapni, hanem többnyire még az
egyáltalán elfogadható minőségű kazetta is hiánycikk.
Dehát a mi feladatunk elsősorban az, hogy ismeretet terjesszünk -
nem árut...
És ha már ilyen szép kazettás magnó került a kezünkbe, ezt is
megpróbáljuk összehasonlítani, amivel csak érdemes: az Akai GX 4000
D-vel és a Revoxszal. Töltsünk tiszta szalagot a magnóba...
Mechanikai felépítése
A CT-F1250 természetesen elöltöltésű, tehát akár toronyba is
építhető. A kazettát nem takarja semmi, tehát nem úgy megy be a
"házba", hogy becsukja maga után az ablakot - mondjuk inkább úgy, hogy
kinn ül a verandán. Egyszerűen csak oda kell tenni a magnó
homloklapján kiképzett tartórészbe. A kazetta alatt találjuk az
üzemmód-kapcsolókat: gyors hátra, gyors előre, stop, lejátszás,
felvétel, szünet, felvételi csendesítő (Muting). Persze, éppen hogy
csak meg kell nyomni őket, hogy működésbe lépjenek - a többit
elektronika intézi.
A szalagtovábbító mechanika egyetlen egységet képez. A készülék
kétmotoros: a csévélést nagynyomatékú egyenáramú motor végzi, a
főmotor pedig kvarcvezérlésű, zárt fázishurkú rendszer ("Quartz PLL
DD"), amelynek tengelye egyben szalagtovábbító, azaz hangtengely is.
Erről a motorról gumiszíj közvetítésével meghajtanak egy viszonylag
kis méretű lendkereket annak tengelye újabb hangtengelyt képez és
természetesen ehhez is tartozik egy nyomógörgő. Ez az úgynevezett Dual
Capstan, azaz kettős meghajtó rendszer. Nagyon precíz, hiszen a
szalagot a fejek előtt és a fejek után is "kézbentartja", s részben
emiatt igen alacsonyra szorították a nyávogás értékét.
Lejátszáskor a szalagsebesség - ±6%-os határok között -
tetszőlegesen beállítható. (Felvételre kapcsolva hatályát veszti a
szabályozás, nehogy elrontsuk a felvételt.) Ha a szalag a névleges
sebességgel fut, piciny zöld LED gyúl ki a finomszabályozó gomb (Pitch
Control) fölött.
A magnó előlapján találjuk a mikrofonbemenet 6,3mm-es
Jack-hüvelyét és a fejhallgató-kimenetet. A készülék hátoldalán
mindössze 2 azonos "Line" bemenet és 2 - ugyancsak azonos - "Line"
kimenet van. (Természetesen RCA-típusú hüvelyek.)
Vezérlés
Egy meglehetősen bonyolult, digitális elven működő elektronika
vezérli a Pioneer szépszámú funkcióit. A magnónak úgyszólván minden
funkcióját kézbentartja. Abban a pillanatban működésbe lép, amint a
kazettát a magnóba helyezzük - addig viszont kizárja, hogy bármilyen
üzemmóddal is kísérletezzünk.
A kazetta betételekor a leeresztőorsó megindul visszafelé
(körülbelül 1 másodpercig működik), és eltünteti az esetleges
szalaghurkot. Ha viszont nincs hurok, leáll, nem viszi odébb a
szalagot. (Szinte fölösleges említenünk, hogy a készülék a
szalagvégeken automatikusan kikapcsol.)
A számláló sem hagyományos négyszámjegyes elektronikus kijelző,
amelyet az alatta lévő Reset gombbal lehet nullázni.
A Memory Stop nyomógomb működtetése után visszacsévéléskor a magnó
megáll a számláló 0000 helyzetében, illetve, ha előzőleg a Memory Play
gombot is használtuk, visszacsévélés után rögtön lejátszásra kapcsol.
Ezeket kombinálja az Ismétlő (Repeat) üzemmódban a Számláló (Counter)
gomb, ha viszont ehelyett a Végkapcsolót (End) működtetjük, a magnó
vég nélkül játssza ugyanazt a kazettát a szalag elejével kezdve. Az
Off kapcsoló törli a Memory, illetve Repeat üzemmódokat.
A CT-F1250 egyéb kunsztokat is tud. Például kapcsolóóráról is
működtethető (Timer Start). Lejátszásra állítva a magnó reggel a
legkedvesebb nótánkkal ébreszthet bennünket, felvételi állásban pedig
képes a távollétünkben is rögzíteni valamely műsort.
Elektromos felépítése
A magnó háromfejes, tehát "monitorképes". Vasoxid, krómdioxid,
vas-króm és metál alapanyagú szalagokkal egyaránt használható - de
hiszen ezért esett rá a választásunk. Van rajta Dolby zajcsökkentő -
mégpedig szalag-kalibrálással kombinálva -, továbbá különleges
kivezérlésjelző is.
A felvevő- és a lejátszófej különálló egységek, közös búrában.
Anyaguk kopásálló ferrit, UNI-X'TAL elnevezésű. A metálszalagokhoz
megkívánt nagy törlési mágneses fluxus-sűrűséget kettős légréssel
érték el.
A felvevő-erősítő gyakorlatilag egyetlen - PA 4001 típusú -
integrált áramkör. Négy erősítőrészből tevődik össze (mikrofon-,
lineáris-, fejhallgató-, valamint a felvevőfejet meghajtó erősítőből).
A mikrofon jele körülbelül százszoros erősítés után jut a
felvételi szintszabályozó potenciométerre. (A "line" bemenet felvételi
szintszabályozója független az előbbitől.) Az IC következő fokozata
körülbelül hatvanszoros erősítést ad. Utána egy 19kHz-es szűrő
következik - ez a Dolby-kapcsoló egyik állásával aktiválható -, hogy
dolbys felvételkor kiszűrje a sztereó URH-adások pilotjelét. A
Dolby-áramkör egy PA 4005 típusú IC. A felvételi korrekciót ismét a PA
4001-es IC, annak harmadik fokozata végzi. Érdekes, hogy a négyféle
szalagtípus felvételi szintjének, valamint magashang-korrekciójának
átkapcsolására 16 tranzisztort "herdáltak el".
A lejátszófejről kapott feszültséget egy háromtranzisztoros,
mintegy 100-szoros erősítésű korrekciós fokozat dolgozza fel, majd a
jelet - további ötvenszeres erősítés után - kéttranzisztoros lineáris
erősítő juttatja a Dolby-áramkörre. Egyetlen tranzisztor: a lejátszási
szintszabályozás utáni illesztő fokozat dolgozik a "line" kimenetre, s
ez vezérli a fejhallgató-erősítőt, vagyis a PA 4001 negyedik részét.
Kivezérlésjelző
Ezen a magnón külön figyelmet érdemel a kivezérlésjelző. Ez egy 24
szegmenses, Fluroscan elnevezésű jószág, -30-tól +8dB-ig terjedő
skálával. A 0dB-nél nagyobb, tehát túlvezérelt szinteket nagyobb
szegmensek jelzik. A kijelző fényessége két fokozatban állítható.
Vezérlését igen bonyolult áramkörön keresztül kapja. Háromféle
üzemmódra kapcsolható. (Ebből a szempontból mindegy, hogy felveszünk
vagy lejátszunk a magnóval.)
Csúcsméréskor (Peak) a kijelző mindig az utolsó 2 másodpercben
mért legnagyobb csúcsot mutatja, alatta pedig a pillanatnyi
kivezérlést.
Csúcsérték-tartásra állva (Peak Hold) a kijelző "nem felejti el" a
bármikori csúcsértéket: állandóan jelzi, de közben a pillanatnyi
kivezérlést is mutatja.
Átlagos (Average) üzemmódban a jelszint átlagértékéről tájékoztat
- ez felel meg a leginkább a megszokott kivezérlésjelzésnek.
Szalagkalibrálás
S most jön az, ami számunkra a legérdekesebb: hogyan állíthatjuk
be a magnót aszerint, hogy melyiket választottuk a jelenleg ismert
négy szalagtípus közül. Optimalizálnunk kell az előmágnesezést (Bias),
a kivezérlést (Level) és a magasfrekvenciás korrekciót (EQ). Ennek
megfelelően a CT-F1250 konstruktőrei 3, különböző frekvenciájú
oszcillátort építettek a magnóba. Az előmágnesezést egy 2kHz-es, a
szintet 400Hz-es, a magasfrekvenciás átvitelt pedig egy 10kHz-es
oszcillátor révén kalibrálhatjuk.
A beállítás menete viszonylag egyszerű és nem hosszadalmas. A
kalibrálás során a magnó szalagra veszi az oszcillátor jelét,
lejátssza, s összehasonlítja az eredeti oszcillátor-jellel. Ha a
szabályozógombokkal a helyes értéket állítottuk be, megfelelő
fényjelzést adnak a Bias, Level, illetve EQ feliratú LED-ek.
(Ugyancsak LED-ek jelzik, milyen típusú kazettára kapcsolunk.)
Csendesítő (Muting)
Néhány szót még a "csendesítő" áramkörökről. Ezek meggátolják,
hogy a kattanások, különféle kapcsolási zajok a szalagra kerüljenek
vagy a kimenetre juthassanak. Ki- vagy bekapcsolás után körülbelül 4
másodpercig nem engednek jelet a "line" és a fejhallgató kimenetre. A
Felvételi Csendesítővel (Rec. Mut.) felvétel közben egyetlen
gombnyomással megszakíthatjuk a műsort, úgy, hogy közben a szalag
zavartalanul fut tovább. Fontosabb ennél az, hogy amikor felvételt
indítunk, az elektronika körülbelül 1 másodpercig - a szalagsebesség
stabilizálódásáig - ismét csak "csendesít", kizárva azt a jellegzetes,
kellemetlen "klikk" hangot, amelyet az előmágnesezés üzembe lépése
okozhat.
Megjegyzések
Szokásos restanciáink egyikébe ütközünk: már a harmadik magnót
teszteljük anélkül, hogy bővebben írhatnánk a magnók
méréstechnikájáról. Adósságunkat rövidesen törleszteni fogjuk;
adataink és diagramjaink remélhetőleg így is sok mindenről
tájékoztatják olvasóinkat. Most még csak egy fogalmat szeretnénk
tisztázni, azt, hogy mit értünk, csúcsszintű kivezérlésen. Nos,
felvételkor addig növeljük a bemenő feszültséget, míg visszajátszáskor
a harmadik harmonikus torzítás értéke el nem éri a 3 százalékot
(k3=3%). Ez ezen a magnón szalagtípustól függően 4-8dB túlvezérlés a
0dB-s szinthez képest.
Méréseink tárgya ezúttal tulajdonképpen csak részben a Pioneer
csúcsmagnó - elsősorban arra voltunk kíváncsiak, miben tér el
egymástól a négyféle szalag. A mérésekhez a következő típusokat
használtuk:
Vasoxid: BASF DIN Bezugsband, 3,81/4,75 (Fe), 120+3180µs;
krómoxid: BASF DIN Bezugsband, 3,81/4,75 (Cr), 70+3180µs; vas-króm:
BASF Ferrochrom C-60; metál: TDK Metal. Minden szalagtípushoz gondosan
beállítottuk az előmágnesezést, a kivezérlési szintet, a
magashang-korrekciót.
Általános tapasztalat, hogy minél jobban kivezéreljük a szalagot,
annál csúnyább a frekvencia-jelleggörbe. érdemes összehasonlítani
azokat a görbéket, amelyeket -20, -10, majd 0 decibel kivezérléssel
nyertünk az egyes szalagtípusokról. A metál kivételével minden szalag
jelentékeny szintesést mutat már 10kHz-en is, hát még 15kHz-en! -
ott a többi szalagtípust már nem is tudtuk értékelni. Ebből a
szempontból tehát valóban verhetetlen az új és meglehetősen drága
metál. Kiértékelve az 5-8. diagramokat, a következő táblázathoz
jutunk: (a 10kHz-es jel szintesése a - 20dB-n mért, tehát a
legkedvezőbb görbéhez viszonyítva, - 10dB-n, majd 0dB-n)
------------------------------------
vasoxid krómdioxid vaskróm metál
------------------------------------
-0,5 -1 -3 0
-5 -9 -14,5 -1
------------------------------------
Az igazat megvallva, közepes frekvenciákon is hasonló
kivezérlés-többletre számítottunk, de ott a metálszalag már nem
nyújtott különösebb előnyt. Az üzemi zajszintjétől is többet vártunk.
A sok szalag között azonban ne feledkezzünk meg a magnóról sem.
Annál is kevésbé, mert rendkívül precíz készülék ez. Nyávogása szinte
hihetetlenül alacsony, lényegesen jobb, mint specifikálták - legalább
olyan jó, mint az orsós Revox B77 magnóé!
Frekvencia-jelleggörbéje az alacsony frekvenciákon nem olyan szép,
mint a prospektusban, de a felső sávban eléri vagy túlteljesíti az
előírt értéket. Az üzem zajszint ("line" kimenetről mérve 10 kohmos
lezárással) Dolby nélkül 1-2, Dolbyval 0,5-5 decibellel marad el a
meglehetősen erős specifikációtól (-69dB!). Az áthallás még igen
magas frekvenciákon is kedvező - főleg a különleges kiképzésű
magnófejek jóvoltából! A CT-F1250 a mérések, próbák folyamán
mindvégig jól viselte magát: megbízhatóan működött, könnyű volt
kezelni, és a kivezérlésjelző is nagy segítséget nyújtott a felvételek
során. Magnó a javából - igazán érdemes összehasonlítani az orsós
modellekkel.
Sólymos Antal
Szeánsz
Melyiket tehát a négy közül ez itt a kérdés. Elméleti kérdés,
hiszen metálszalagot használni ma még Nyugaton is luxus, de hátha
egyszer olcsóbb lesz? netán nálunk is kapható lesz? És aki mindebben
nem reménykedik, talán még őt is érdekelni fogja, hogy mire képes
egyáltalán a kazettás magnó. (Akinek jobb kazettás készüléke van a
CT-F1250-esnél, az most nyugodt lélekkel és fölényes mosollyal tovább
lapozhat.)
A következő kontrollberendezést használtuk: Ortofon MC20/II.
hangszedő a T-30 illesztő transzformátorral, SME 3009/II. hangkarral a
Mechanikai Laboratórium egy különleges kiképzésű futóművén (lásd az
Ortofon-tesztnél), Revox előerősítő-panel, Quad 405 végfok, Spendorok.
Mindig a Philips demó-lemezt tettük fel, arról is előbb egy rendkívül
szimpla, könnyen reprodukálható, nagy hangerejű, de dinamikában
szegény "rágógumizenét", a Lalabye-t a D-R-U-M együttestől. Ez a zene
elnyom minden szalagzajt, hiszen a leghalkabb részek is alig 10-15
decibellel maradnak a kivezérlés mértékéül szolgáló dob- és
basszusgitár-beütések alatt. Ez a szám nálunk a szamárlétra alja.
Utána viszont egy jóval differenciáltabb feladat: részlet a Toscából.
Említettük, hogy a CT-F1250-et kétségbeejtő pontossággal rá lehet
hangolni bármilyen szalagra. Azért ez nem megy olyan egyszerűen, de mi
rendületlenül végigcsináltuk az összes procedurát. Mindig a Pioneer
által előírt módon vezéreltük ki a szalagot: mindig csak 0dB-ig! Ez
azt jelenti, hogy a frekvenciaátvitel optimális, a torzítás rendkívül
alacsony - a szalagzaj viszont jól érzékelhető maradt. Természetesen
csökkenthettük volna a zajt, ha hazárd módon túlvezéreljük a szalagot.
Akkor viszont minden más paraméter (és az egész teszt) kicsúszott
volna a kezünkből. Előbb mindig Dolby nélkül, aztán bekapcsolt
Dolbyval csináltuk meg a próbát, végül pedig - akkor már a
monitorkapcsoló révén - összehasonlítottuk a Dolbyval és az anélkül
készített felvételt.
"Itt a (szalag)pálya, itt a tér!" - lássuk a kazettákat. Mind 60
perces. Alább a négy római szám nem csupán egyszerű alcím: a 4 típus
nemzetközi jelölése is.
I. Vasoxid. Agfa Super Ferro Dynamic I. Azért választottuk ezt,
mert nemcsak hogy kitűnő szalag, de idehaza is kapható, ha kapható.
Már a legelső próbánál meggyőződhettünk róla, hogy a CT-F1250
alighanem a legjobb kazettás magnó, amely valaha is a kezünkbe került.
(Talán a robusztusabb és drágább Nakamichik lehetnek különbek -
csakhogy régebbi modellek, mint például a 700-as, még nem fogadják a
vas-krómot és a metált.) Ennek ellenére már a lallabájozás közben is
könnyen észlelhető volt a különbség a felvétel és az eredeti műsor
között, holott a ritmikus beatzene elnyomja a szalagzajt. Az
operazenénél azonban már zavaró volt a sziszegés-suhogás. A
magnófelvétel egyébként is távolabb került az eredetitől: érdesebb,
laposabb, dinamikában szegényebb lett.
Dolbyval ugyan ki lehetett pusztítani a zaj nagyrészét, ilyenkor
azonban a hangminőség tovább szegényedett.
Egy másik hagyományos kazetta, a drágább Fuji Fine Grain FX-I sem
bizonyult jobbnak az Agfánál.
II. Krómdioxid: Fuji FX-II CrO2. Ugyanazt hallottuk, mint az előbb
- de talán még pregnánsabban. Mi ezt a szalagtípust tekintjük a
leggyengébbnek a négy közül, legalább is a Pioneer CT-F1250-en
hallgatva. És ami különösen érdekes: a Dolby is ezen ront a
legtöbbet!
Később feltettük egy BASF Cr Bezugsband üresen hagyott rézét is,
hátha ez jobb eredményt ad. Bár ne tettük volna.
III. Vas-króm: Agfa Carat FeCr (Ferrum+Chrom III). Megintcsak
azért ez, mert nálunk is forgalomban van - amikor van.
Nos, ez már szalag. Az előzőeknél lényegesen jobb hangminőséget
kaptunk, a Lalabye-on nagyon oda kellett figyelnünk, hogy
megkülönböztessük a felvétett az eredetitől. Az operarészlet
segítségével ez ismét könnyebben ment, de úgy gondoljuk: ha egyáltalán
vonal húzható a hifi és a nem-hifi között, akkor ezt a vonalat a
vaskróm-kazettával lehet átlépni. érdekes, hogy a Dolby viszonylag
keveset rontott a hangon - de azért összenyomta egy kicsit.
IV. Metál: Fuji Metal Tape IV.
Ez a legjobb. Az is igaz, hogy a Fuji meglehetősen drága szalag,
ötszörte drágább, mint a szokásos - de még mindig márkás! -
vasoxid-kazetták.
A beatzenével egyszer-egyszer még meg is téveszthettük egymást:
csak erős fülelés után tudtuk meghatározni, melyik a magnófelvétel.
Sőt, az operarészlet is szépen szólt, bár a szalagzaj még a metálról
is mindig nagyon zavarta a társulatot (a miénket is, a Covent Gardenét
is). A Dolby a zaj túlnyomó részét elfújta, viszont most megint jól
lehetett érezni, mennyivel jelentéktelenebbé teszi a dinamikát a
zajcsökkentő rendszer.
Nem csalás, nem ámítás: az új szalagtípus, a metál valóban többre
képes, mint elődei. A CT-F1250 mindenesetre ezzel szólt a legjobban.
Semmi kétség: ezt a kazettás magnót, ezzel a szalaggal már érdemes
odatenni az orsós modellek mellé. Mindenekelőtt etalonunkra, a Revox
B77-re gondoltunk. Igaz, 30-40 százalékkal drágább a Pioneernál itt
van viszont az Akai GX 4000 is, 15 ezer forintért, és ez a "szerény,
de becsületes" készülék félannyiba sem kerül, mint a poszterünkön
látható "csúcsszuper-kazettás". Csupán azt találgattuk, meddig juthat
a létrán az Akai, 19-es szalagsebességgel.
Minthogy most nehezebb próba előtt álltunk, differenciáltabb
műsoranyagot vettünk elő. A CT-F1250-et mindvégig metálkazettával
használtuk, az orsós magnókat pedig egy néhány éves BASF-típussal,
amelynek "Polimerizált" változata idehaza is ismert. Mindkét magnót
pontosan beállítottuk ehhez a szalaghoz. Négyen hallgattuk a zenét;
egyedül a kapcsoló kezelője tudta, mikor mi szól.
Mindent meggondoltunk és megfontoltunk, (mint Ferenc Jóska), és
vállaljuk a felelősséget az alábbiakért.
Revox, 19cm/s. Észlelhető fölény tisztább, kiegyensúlyozottabb
hangkép. Teljesen csendes felvétel. Hozzá képest a Pioneer Dolby
nélkül bántóan zajos, sőt: még Dolbyval is jóval zajosabb hja, kérem,
ez a 60 decibel nem ugyanaz a 60 decibel... A zajcsökkentő
bekapcsolásával azonban a CT-F hangminősége már végképp nincs
versenyben a Revoxéval.
Revox, 9,5cm/s. Enyhe fölény. Egyik-másik zenében a Pioneer a
jobb, de mindent összevéve az orsós magnó több szavazatot kap. Verseny
azonban itt sincs, mert a kazettás készüléket vagy az erős zaja
diszkvalifikálja, vagy pedig - Dolbyval - a fejbevert dinamika.
Akai, 19cm/s. Enyhe fölény. Ítéletünk gyakran megfordult: a két
magnón más-más hibákat észleltünk. A zongora hangja a kazettáson volt
jobb, a csembalóé pedig az orsós magnón. Valamelyest többre becsültük
az Akai kiegyensúlyozottabb hangképét.
A Pioneer egyébként még az Akaihoz képest is erősen zajos. Amiből
persze az is kiderül, hogy milyen nehéz dolog, "vak" tesztet csinálni.
Pedig Sólymos Antal minden elképzelhető trükköt bedobott, hogy
összezavarjon bennünket: ide-oda kattogtatott, Dolbyval kezdett és
anélkül folytatta, halkított-hangosított, "blendelt" - mindhiába. A
susogás-sziszegés mindig elárulta a kazettás magnót. Zajban az Akai és
a Pioneer között pontosan egy Dolbyra való a különbség. A zajcsökkentő
éppen kiegyenlíti ezt a differenciát (a zaj karaktere némiképpen
eltérő marad a két készüléken). Sajnos, a Dolby mindig összemalackodja
a hangképet.
Akai, 9,5cm/s. A hangminőség pontosan egyenértékű azzal, amit a
CT-F nyújt metál-kazettával. Egyszer ez a rosszabb, másszor az a
rosszabb - nehéz eldönteni, melyiket válassza az ember. Legalább is,
ha eltekintünk a szalagzajtól. Mert az orsós magnó (kitaláltátok?) még
így is csendesebb. A kazettáson bekapcsolhatjátok ugyan a Dolbyt,
akkor viszont: (lásd mint fent).
És végül: Akai 19cm/s, a Pioneer pedig már csak vas-krómmal.
Egyértelműen jobb az Akai.
*
Mennyit ér tehát a Dolby-B? Akit eddig nem sikerült gyanakvóvá
tennünk a zajcsökkentők e leginkább elterjedt fajtájával szemben, az
gondolja még meg, s hogy mint minden elektronika-típusból, a
Dolby-áramkörből is léteznek egyszerűbb és bonyolultabb, felületesebb
és precízebb modellek. Az a Dolby-B-áramkör, amelyet a CT-F1250
tartalmaz, a legjobbak közül való...
És mire képesek a kazettás magnók? Nos, kazettás magnóból kevés
van jobb a CT-F1250-nél. A metálszalagnál pedig tudomásunk szerint
egyáltalán nincs jobb. Csak egyvalami jobb náluk: egy tisztességes
orsós magnó, orsós szalaggal, 19 centiméteren. "Akinek van füle a
hallásra; halja meg" - mondja az Írás.