Hangszerviz |
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését, hozzászólását,
s igyekszünk válaszolni kérdéseikre, levélben
vagy a Hangszerviz hasábjain.
Kérjük, ne küldjenek válaszborítékot: ha írunk,
rászánjuk a költségét.
A kritikus megjegyzéseket (változatlanul!) közreadjuk, ha ismétlődnek,
mindig az élesebb változatot tartjuk meg.
A "..." jelzés kihagyást jelöl.
Közérdekűnek találjuk s ezért térítés nélkül közreadjuk Olvasóink
adásvételi és cserejavaslatait ("Böngésző") - csak ne feledjék,
hogy minden ötezer forintnál értékesebb készülékhez vámcédula
szükséges. Rovatunkat mint jeleztük - ezúttal nagyon hamar
zártuk, ezért lett valamivel rövidebb - levelezésünk pedig valamivel
hosszabb. Következő lapzártánk várható ideje 1981. február vége.
Címünk: Hifi Magazin,
1906 Budapest, Pf. 223.
Magazinvadászat
Az első számból immár végképpen kifogytunk. Akinek nem jutott, azt
már csak a híres-nevezetes Till Eulenspiegel egyik történetével
vigasztalhatjuk.
Libapásztor korában Till reggel kihajtott a mezőre kilenc Libát, s
este hazatért nyolc libával. Ezekeután az istennek se akarta
elismerni, hogy a libák száma megfogyatkozott. (Próbáljon valaki
megszámlálni nyolc ide-oda csapkodó-repdeső szárnyast!) A gazdának
végül elfogyott a türelme, berendelt kilenc markos legényt, azok
rávetették magukat a gágogó jószágokra, mindegyikük a hóna alá kapott
egyet - a kilencedik pedig természetesen liba nélkül maradt.
- No látod, te pernahajder, hogy a kilencediknek nem jutott?!
Mire Till:
- Fogott volna amikor még volt...
Mi azért nem vagyunk ennyire cinikusak, hiszen - mint számos
olvasónk tanúsíthatja - becsülettel szétpostáztuk az elfekvő
példányokat. Amikor e sorokat írjuk, lassan a második számból is
kifogytunk, a harmadikból talán van még néhány darab, de amíg nem
sikerül megszerveznünk az előfizetést, addig "aki előbb jön, hamarabb
eszik".
Azaz mégse.
Kérjük olvasóinkat, ne írjanak túl hamar: csakis akkor, amikor az
utcán már kifogyott a lap. Képtelenek vagyunk regisztrálni az előzetes
(vagy éppenséggel több számra előre esedékes) kérelmeket. Ha vannak,
akikre mégis megpróbálunk tekintettel lenni, azok - egyik olvasónk
kifejezésével élve - a "vidéki vidékiek", vagyis akik hátrányos
helyzetből rajtolnak az újságárusoknál.
Elmértük az Isotrackot
Szaller László,
Győr, Vörösmarty u. 13.,
...Egy tévedést szeretnék tisztázni: a TD 126/III. karjáról Önök
azt írták, hogy a kar vertikális mozgását engedélyező csapágy a
hanglemez síkjában helyezkedik el, nem pedig 10-15 milliméterrel
feljebb, mint szokásos.
Én úgy látom hogy a TD 126-oson, amelynek fotóját több helyen is
közölték, hasonló kar van, mint az én TD 145-ömön, leszámítva a
tulajdonképpeni kart, amely karbonfiberből készült és okosabban
oldották meg a shell fel- és leszerelését. Márpedig ennek a csapágya
is a lemez síkja felett helyezkedik el, "mint szokásos"...
Bizony tévedtünk: olyasmiért dicsértük az Isotrack-kart, aminek
nyoma sincs rajta. A szerkesztő hadd mentegesse magát azzal, hogy
egyrészt bedőlt egy Thorens-prospektusnak (amely valóban az általunk
említett eljárást propagálja - de nem az Isotrack-karra vonatkozik),
másrészt gyakran hallgatott zenét egy ismerőse Thorensén, s látta,
hogy ezen az Isotrack - feltehetőleg a szokatlanul "magas" hangszedő
jóvoltából - valóban egy kicsit felfelé mutat.
Képünkön azonban jól látható, hogy a csapágy még így is jóval a
lemez szintje fölé kerül, mintegy 10 milliméterrel, - más példányokon
pedig még többel is - úgy, ahogy szokásos.
TIT-utózengés
Katona László,
Bp. Kékgolyó u. 2/C., 1123
...Én részt vettem két TIT-előadássorozaton, így tudom, hogy
Csabainak megvan a felkészültsége, csak azok a lehetőségei nem, ami
Önöknek. Ő egyedül csinálta a saját költségén, a HFM pedig komoly
szakembergárdára és valószínűleg jelentős pénzösszegekre támaszkodhat.
Ha jól tudom, Önök felkérték, hogy vegyen részt a HFM szerkesztésében,
nyilván a szaktudása alapján. Feltételezem, azért haragszanak rá
ennyire, mert visszautasította, szemléleti okokra hivatkozva...
Munkatársaink már régen úgy döntöttek, hogy egyetlen szót sem
vesztegetnek többé a Magnósok Évkönyvére. Csupán a szerkesztő az, aki
képtelen veszteg maradni, s szeretné leszögezni:
1. A Hifi Magazin soha semmire sem kérte fel Csabai Dánielt.
2. Ellenkezőleg: Csabai ajánlkozott minálunk, a bizonyos levelének
tanúsága szerint is. Visszautasítottuk.
3. A Hifi Magazin nem támaszkodhat pénzösszegekre, sem
jelentősekre, sem másmilyenre. Hogy ki mit csinál a saját költségén,
nem tudjuk: az újságcikkek íróit a lapkiadók fizetik, a könyvek
szerzőit a könyvkiadók, a TIT-előadókat a TIT.
4. Aki sokezer embernek publikál, az igen is támaszkodjék
szakemberekre. Ez kötelessége újságírónak is könyvírónak is.
Az ügyet ezzel lezártnak tekintjük. Sem a lapban, sem levélben nem
vagyunk hajlandóak visszatérni rá.
Globetrotter
Orbán József,
Bp. Téglavető u. 26., 1104
...Nem kell Londonig menni, ha az ember látni szeretné a
hifi-világ csúcsait! Bécsben a múlt év végén nyitották meg a
Praterstrasse 44-46-ban a Hartlauert. Ez egy kétszintes, hatalmas,
reprezentatív bolt, ínyenceknek való választékkal, de tesztre nem az
igazi. Van viszont a Mariahilferstrasséról bal kéz felé nyíló
utcácskában - a Ring felé menet - egy nagy, de annál ragyogóbb bolt,
az emeletén szintén a múlt évben berendezett hallgatószobával. Az
abszolút felső régiókba számító berendezésekkel. Münchenben Light
Sound, Georgenstrasse 85., illetve Türkenstrasse 78. Zürich:
Eschenmoser, Birmendorferstrasse 20 - a világ egyik legnagyobb
hifi-készletét bemutató bolt. A felső emeleten lehallgatóterem.
Ugyancsak Zürichben egy kitűnő hangszórószakbolt: ACR, Sternerstrasse
21., a campinghez közel, a zürichi tó partjánál. (Máris kiváltjuk az
útleveleinket. Egyébként mi sem azt írtuk, hogy a látványosságokért
kell Londonig menni: a hitelt érdemlő demonstráció az, ami hiánycikk.
A szerk.)...
Ez év április-májusában az USÁ-ba utaztam... Albouquerqueben, a
Hi-Fi House-ban az alábbiakat hasonlíthattam össze...
Hangszedők. Sonus Gold Blue: legegyenletesebb hangkép, tiszta
magas, de kevés mély. ADC ZLM Improved: egyenletes kristálytiszta
hangkép, dinamikus, telt mélyek, a magas nem tolakodó. Olcsóbb a
Sonusnál, 75 dollárért vettem e teszt alapján. (Szívesen kölcsönadom
meghallgatásra; Rega Planar lemezjátszóm is jó egy tesztre.) (Örömmel
fogadnánk, különösen az utóbbit! A szerk.) Audio-Technica AT 20SLa:
színezett hang az alsó és felső zónákban, középen a legszebb hangot
adja, a legszebb sztereót is. Shure V 15/IV: a leggyengébb a négy
közül, kissé erőszakos, nincs igazi csendje, a mélyei szépek, de nem
volt egy súlycsoportban a többiekkel.
Hangfalak: JBL L220 és KEF stúdió-monitor, a számát nem tudom, a
legújabb konstrukció, hasonló elven, mint a Technics SB-7000. (Az
R105 volt. A szerk.) Már az első hangok után - Ravel Boleró, majd
dzsessz, blues, Verdi: Requiem, Brahms: Hegedűverseny - a JBL messze
verte a KEF-et. És ez minden zenében csak fokozódott... Mélyben sehol
nem versenyezhettek, tisztaságban ég és föld. Legalább 10dB-lel
hangosabb, erőszakolt, agyonszínezett magashangja volt a KEF-nek...
És most jön a poén: a technikus a boltban a véleményemet kérve
elképedt, mikor a JBL-t kiütéssel jobbnak találtam a KEF-nél. Szerinte
ez pont fordítva van... Nem vak volt a teszt. De én nem akartam a
JBL-t jobbnak hallani! A KEF mindig favoritom volt, 1976-ban
Münchenben a KEF 104-é volt a pálma nálam.
A Minimax kontra KEF Mini harca nem azonos erők harca. A Videoton
13 cm-es mély a legjobb magyar hangszóró konstrukció és szerintem veri
a KEF-et, magasban pedig a papíros sugárzó nem veszi fel a versenyt a
csodálatos T27-tel...
Hej, de nehéz helyzetbe hoz bennünket, akik még egyáltalán nem
hallottuk az R105-öst! Külföldet járt barátaink azt mondogatják, hogy
ennek a hangsugárzónak a hangja egy kicsit élettelen, egy kicsit
"klinikai" - de hogy agyonszínezett, 10dB-s magastöbblete legyen, s
éppen komolyzenén? Nehéz erre mit mondani.
Annál is nehezebb, mert a kis KEF B110-est viszont ismerjük. A
Videoton Minimaxról már megírtuk, hogy Angliában is szalonképes -
csakhogy a B110/T27 "Minimaxok" (Rogers, JR, Chartwell, Audiomasters,
és vagy még tíz cég választékában) kétszerte vagy háromszorta
drágábbak. Hajlamosak volnánk ezt pusztán a brit sovinizmussal
magyarázni, de nemrég Amsterdamban összeakadtunk egy új aktív
hangszóróval. (Ötezer holland forint párja.) Ez a konstrukció két
B110-est házasít egy dómmal, és a kis doboz akkorát szól, mint egy
ágyú - a szó szoros értelmében, mert persze szívesen demonstrálják a
képességeit azzal az ominózus, ágyúlövöldözéses
Csajkovszkij-szimfóniával, amire sajtószemlénkben többször is
hivatkozunk. Hangsugárzó a talpán, amelyik egyáltalán képes lereagálni
ezeket a félelmetes mélyfrekvenciás jeleket...
Gidai Gyula,
Bätterkinden, 3315 Schweiz
E rövid levéllel szeretném elismerésemet kifejezni. Az Önök lapja
svájci szemmel olvasva is nagyon érdekes, mutatós kiadvány...
Azt hiszem, nem mondok újat, hogy itt már több is van, mint kéne.
Így a választás nem is olyan könnyű, hasonlóan a magyarországi
helyzethez - csak egy másik nézőpontból. Számomra ebben is nagy
segítséget nyújt lapjuk (bocsánat: magazinjuk) teszt, s még inkább
Szeánsz rovata. Egyrészt mert nem tudom elképzelni, hogy valamelyik
cég lekenyerezte volna Önöket, másrészt mert itt még nem találtam egy
összehasonlításra alkalmas stúdiót vagy kiállítást. Ebből a
szempontból a FERRÁ-t ne is említsék!...
Újra megismételjük (három a magyar igazság): mint svájci olvasónk
levele is tanúsítja, a hitelt érdemlő demonstráció Nyugaton is
hiánycikk.
Hangdoboz-hitvallások
(Globetrotter (világjáró) olvasónk levelének befejező részéből.)
...Még csak egy: nagyon örültem annak, hogy önök is a kompaktboxos
megoldást választották a Spendor BC1-nél, és nem a besszreflex
megoldást. Csak keni a mély hangokat a nyitott doboz, a zárt doboz
sokkal élőbb, dinamikusabb, zártabb mély hangot ad. (Vesd össze ezt
egy másik Levélírónk véleményével:)
...Tehát jó hatásfokú dobozokra van szükség, viszonylag kis
méretben. Én a basszreflex dobozokra esküszöm (kiemelés tőlünk, a
szerk.) ...A dobozaim basszusával meg vagyok elégedve, még jobban
meg lennék, ha maga a "brummogó" jobban szólna. Ettől függetlenül a
papírmembrános hangszóróra esküszöm (kiemelés tőlünk, a szerk.),
mert...
A Spendor persze igenis basszreflex-doboz (a poszteren is jól
látható a nyílás a mélyhangszóró alatt), de nem ezért fabrikáltunk
párbeszédet a két levélrészletből. Azt szerettük volna demonstrálni,
hogy a hit nemcsak hegyeket mozgat, hanem mélysugárzókat is. A
mélysugárzó-dobozokról írt cikkünk már a második lapszámból marad ki
helyhiány miatt; csak áprilisban tudjuk közölni. Addig tehát csak
annyit, hogy az optimalizált besszreflex-doboz mélyhangja ugyanolyan,
mint az optimalizált zárt dobozé.
Mit érdemes módosítani?
Az utolsó idézet egyébként Czirják János berettyóújfalusi
villamosmérnök olvasónktól Származik (Berettyóújfalu, Ságvári I., III.
épület). Nyomban elnézést is kérünk tőle, hogy éppen ezt a részletet
ragadtuk ki levele végéről, ahelyett, hogy tipográfiai természetű
szemrehányásaival kezdenénk: hogy lapunkból miért hiányzik a számozás
vagy harminc oldalon keresztül (a szerkesztő nyugtalanul fészkelődni
kezd...), hogy az alnyomatok helyenként olvashatatlanná teszik a
szöveget (a szerkesztő hamut hint a fejére...), és még sorolhatnánk a
jogos megjegyzéseket, de elég az önkínzásból, bántsunk inkább másokat:
...Modifikációra javaslom az Orister erősítőt, noha tudom, nem
bejáratos az "udvarba", sőt még a kapuig sem engedik el. De legalább
annyi van belőle magánkézben, mint a Teslából, így szerintem megérne
egy misét. Már meg ne haragudjanak (miért mi haragudnánk meg? A
szerk.), hol volt az óráról az Orister konstruktőre... A megoldás: a
bemeneteket és a fokozatkapcsolókat át kellene kötni az AET 250-esnek
megfelelően; akkor az Orister a maga szerény lehetőségeihez hozzá
tudna nőni. Szerintem egy ilyen kis lépés is segíthetne a még kevésbé
vájtfölűek táborán, de mindenesetre egy lépést jelentene előre...
Varga Zoltán,
Bp. Mártírok u. 146., 1202
...Az Akai AP-110C lemezjátszó nemcsak a dán rádióval fogja a
rádióadókat, hanem az Orion 1015 erősítővel is.
Jánoky László,
Bp. Menyecske u. 9., 1112
(Olvasónk egy olcsóbb magnót hoz szóba:)
...alapvető konstrukciója lehetetlenné teszi a minőség
feljavítását. A fej kicserélése és a Rádiótechnika javaslatának
végrehajtása után (az első erősítőfokozat tranzisztorainak helyes
munkapont beállítása után) ugyanott találtam magam, mint. annak
előtte. Az eredmény, és a minőség lehangoló. Úgy döntöttem tehát, hogy
új elektronikát készítek a meglévő mechanikához...
Pazorik (?) László,
Bp. Nyári Pál u. 9., 1056
...(a Prometheus) fono-előerősítője brummos, de nagyon, ezt
kicseréltem egy Revox-ra, amit közöltek. A Revox dinamikusabb egy
kicsit, és mivel külső stabilizált (házi, csinált!) tápegységéről
megy, nem brummos... első összerakásra működött, ami dicséret a
HFM-nek, mert az RT alapján ez ritkán sikerül, csak hosszú-hosszú
méricskélések után.
Bán Tamás,
Debrecen, Pf. 84/V., 4002
...Arra kérnék tanácsot, hogyan lehetne egy Prometheus rádióval
és az Akai GX 4000D magnóval a magnó monitorlehetőségét kihasználni.
Remélem, tudnak benne segíteni...
Közvetlenül lapzárta előtt bemutattuk a RAMOVILL-nak előző számunk
MOD-ját, s mindjárt azt a modifikációt is, amelyet ebben a
kiadásunkban közlünk. Az utolsó pillanatban befutott a válasz; addig
rimánkodtunk a nyomdának, amíg a levélnek legalább egy részletét még
éppen "benyomhattuk" a lapba.
...A 3FT 3535 típusú dán rádióra vonatkozó átalakítást több
készüléken elvégezve azt tapasztaltuk, hogy a nagyfrekvenciás
zavarérzékenység a helyi adottságoktól függően megszűnt, illetve
jelentős mértékben csökkent. Az átalakításnál 1nF-os kerámia
kondenzátorokat alkalmaztunk. A művelet elvégzését vállaljuk, anyag-
és munkadíj-költsége cca 200 forint...
A Tesla NC440 elektronik lemezjátszó módosítását ugyancsak
elvállaljuk a Váci u. 71. szám alatti szervizünkben. Anyaggal, a
hozzátartozó finommechanikai munkákkal (görgő-esztergálás), valamint
munkadíjjal mintegy 600 forintba kerül. A legújabban forgalomba hozott
készülékek kivételével célszerű az átalakítást megrendelni.
RAMOVILL
Karlovits János
igazgató
Ezekben a levelekben ugyanarról van szó: kövessünk el mindent,
hogy egyáltalán hozzá lehessen jutni valami tisztességes készülékhez.
A legegyszerűbb, legegészségesebb persze az, hogy az ember bemegy
a boltba, és megveszi, amire szüksége van. Mint tudjuk, erre jelenleg
nincs mód (de azért lásd legújabb délibábunkat a 49. oldalon).
Egyelőre tehát barkácsolni vagy módosítani kell, és végtére mi is
kiadtuk ezt a jelszót - de nyomaszt bennünket a felelősség.
Belenyúlni valamely konstrukcióba csak akkor szabad, ha a munka
viszonylag egyszerű, nagy biztonsággal reprodukálható, és garantáltan
javulást hoz. Lehet találni ilyen módosítást, de idő kell hozzá.
Nekünk nagyon kevés időnk van ilyesmire, tehát rangsorolnunk kell a
feladatokat. Reménytelen vállalkozásba nem kezdhetünk. Így például nem
kísérletezhetünk olcsó magnó-mechanikákkal. (Az Akaik már megérnek egy
misét.) Az Orister sem ígér sok jót. Feljavítás után, talán
megközelíthetné az AET 250-est - nem nagy perspektíva. Legfeljebb azt
ígérhetjük, hogy ha valaki korrekt módon elvégzi az Orister
feljavítását, mi ellenőrizni fogjuk a MOD-ot, és ha merjük vállalni
érte a felelősséget, közreadjuk. Ez egyébként más hasonló
modifikációkra is vonatkozik. A szerzőt becsülettel honorálni fogjuk
(ő se kap többet a cikkéért, miatt mi).
A hifi-erősítők, rádiók elengedhetetlen szolgáltatása a Tape
Monitor, vagyis monitorkapcsoló, hogy a háromfejes magnókról
szinkronban lehessen visszahallgatni a felvételt. Sorra fogjuk venni a
Prometheust, a Cleót, a Dánt és a többit, hiszen a MOD nem látszik
túlságosan bonyolultnak - apropó, gondolt már valaki arra, hogy mi
lesz a garanciával? Mint látjuk, nem árt, ha a módosítást a szerviz
vállalja el...
Quad és EA 057
Hosszú Péter,
Bp. Bajcsy-Zs. út 62., 1054
Kitörő lelkesedéssel üdvözöltem a Revox A78-as előerősítő rajzát
és műszaki leírását. A lánchoz már csak a végfok hiányzik, ehhez
kérném az Önök segítségét. Kérem, küldjék meg a Quad 405-ös kapcsolási
rajzát, alkatrészjegyzékkel és műszaki leírással együtt. (Nem bánom,
lehet BEAG EA 057 is.) Ígérem, terjeszteni fogom...
Dr. Varga Sándor,
Gödöllő, Stromfeld S. 6., 2100
...Örömmel értesítem, hogy van már jobb a Quad 405-nél: az erősítő
MOD-változata... Nekem különösen az a képessége tetszik, hogy nem
hagyja "fecsegni" a hangszórót, hanem megfogja, helyesebben: befogja a
száját. Dob, ütőhangszerek, gitár, általában a pengetettek - sokkal,
de sokkal szebben szólnak...
Jámbor Oszkár okl. villamos-mérnök
Bp. Szív u. 50., 1063
...Noha hivatkoznak arra, hogy a Hifi Magazin nem szak-, hanem
ún. ismeretterjesztő irodalom, a pontosság kell, hogy Önökre is
vonatkozzon. Véleményem szerint hasznos lenne, ha méréseikről szabatos
és részletes leírást adnának, blokkvázlatokkal kiegészítve. Jó lenne,
ha feltüntetnék az alkalmazott mérőberendezések típusait is. Úgy
gondolom, ezeknek nem csak a szakmabeliek, hanem a műszakilag
tájékozottabb - vagy tájékozódni kívánó - hifi barátok is örülnének.
Amennyiben a méréseknek alávetett Quad 405 erősítő egy originál
példány volt, nem értek egyet két adattal, amit Önök méréseik alapján
közöltek. Az Önök által mért bemenő impedancia 110 kohm-nak adódott
1kHz-en. A Quad 405 kapcsolási rajzáról, némi áramköri ismerettel,
ránézésre megállapítható, hogy a helyes érték 20 kohm, a gyári
specifikáció adatával megegyezően. Önöknek nem volt gyanús a több mint
ötszörös eltérés?!
A másik észrevételem az erősítő kimeneti feszültségstabilitásával
kapcsolatos. Az Önök által mért és dB-ben megadott kimeneti
feszültségváltozásokból visszaszámolva (a kisebb változásokat, tehát a
kedvezőbb értékeket alapul véve) a belső ellenállás 20Hz-en: 0,47
ohm, 1kHz-ere: 0,68 ohm és 20kHz-ere: 0,9 ohmnak adódik, gyanúsan
magas értékeknek!... A különbség jóval nagyobb annál, ami a mérés
korlátozott pontossága, az induktivitás egyenáramú soros ellenállása
és a nem ideális áramkör jelenléte miatt felléphet. A néhányszor 10
milliohmos kimenő-ellenállást a Quad 405 erősítőnél jóval szerényebb
kapcsolású fokozatok is teljesítik. Nem tudom, hogy a mért adatokhoz
mit szólna Mr. P. J. Walker, az Acoustical Manufacturing Co-tól!?
Hogy a mérési eljárásokat mélyrehatóan ismertessük, erről vita
folyik a Hifi Magazin szerkesztőségén belül is. Valószínű, hogy
sokaknak segítenénk vele, és tervezzük, hogy a különlegesebb
mérésekről mindenképpen beszámolunk, de egyedőre annyi mindenről
szeretnénk még írni, hogy kénytelenek vagyunk takarékoskodni a
hellyel. Hiszen például ebben a számunkban is többet írhattunk volna a
mérőműszerekről, mint a velük vizsgált hifi-berendezésekről...
A Quad 405 bemeneti impedanciája valóban 20 kohm, az elvi
kapcsolási rajz alapján is, a specifikáció szerint is. Mi 110 kohmot
adtunk meg - nekünk is gyanús volt ez az érték, a mérést kétszer
ellenőriztük, de végül arra kellett gondolnunk, hogy esetleg a gyár
megváltoztatta a kapcsolást. Még gyanúsabb volt egyébként a jobb
csatornán mérhető magasabb harmonikus torzítás (amelyről óvatosságból
tettünk is megjegyzést).
A mérések vége felé enyhe, majd a használat során egyre erősödő
zúgást hallottunk a készülék hálózati transzformátorából. Kérésünkre a
gyár új transzformátort küldött. Ekkor ellenőriztük méréseinket,
A bemeneti impedancia 1kHz-en mindkét csatornán 20,2 kohm.
Rendkívül valószínű, hogy a műszerünk járatta velünk a bolondját - a
transzformátorcsere ugyanis nem magyarázhatja tévedésünket -, de a
hibát utólag képtelenek vagyunk demonstrálni, újra előidézni.
A kimeneti feszültség stabilitása a javított készüléken (bal/jobb,
decibelben) 20Hz-en 0,35/0,3 - 1kHz-en 0,35/0,3 - 20kHz-en 0,6/0,6. Ez
is a kívánt érték alatt marad, de lényegesen kedvezőbb az eredetileg
mért adatoknál.
Nagyon zavart bennünket a harmonikus torzítás értéke. Ezt is
ellenőriztük, 2x100W kimeneti teljesítménnyel, 8 ohmos terhelésen,
lkHz-en. A teljes harmonikus torzítás mindkét csatornán 0,05% alatt
volt, tehát a jobb csatorna erősen feljavult (elsőre 0,25%-ot
mértünk!). Hogy mi volt ennek. az oka, még nem tudjuk a
transzformátorcsere nem ad megnyugtató magyarázatot sem a harmonikus
torzítás, sem a kimeneti feszültségstabilitás értékében adódó
eltérésre - de az is biztos, hogy az utóbbiakat nem műszerhiba okozta.
Így állunk most a Quad-dal. A hangminősége egyébként változatlan -
de attól tartunk, hogy ez a hangminőség nem azonos azzal, amit
Olvasóink közül többen is a Quad 405 hangjának tartanak.
Meggyőződésünk, hogy akik megépítették ezt az eléggé bonyolult,
idehaza beszerezhetetlen alkatrészekkel operáló kapcsolást, a
legritkább esetben tartották magukat az eredeti alkatrészjegyzékhez.
Márpedig akkor "nem ér a nevem".
Az EA 057-tel még cifrább a helyzet. Már elpanaszoltuk, hogy az
eredeti kimenőtranszformátor 15 ohmos. Azóta magától a tervezőtől
kaptunk egy 8 ohm-os transzformátort. Boldogan beszereltük. A
készüléket átmértük, nem volt semmi különbség az eredeti állapothoz
képest - és mégis azt tapasztaltuk, hogy az erősítő hangminősége
romlott. (Jelenleg egy árnyalatnyival gyengébb a Quadénrál.)
Konzultáltunk a transzformátor tervezőjével; úgy tűnik, hogy a
visszaesés műszaki okokkal is magyarázható - pedig ez a
transzformátor még mindig egy nagyon precízen elkészített trafó ám!
Tessék ezekután felelősséget vállalni az itt, ott és amott tekercselt
transzformátorokért...
Nem vállaljuk. Ha közreadunk valamit, az feltehetően egy
félvezetős eresítő kapcsolása lesz. Olyan erősítőé, amely magyar
konstrukció alapján, idehaza beszerezhető alkatrészekből épül fel, és
amelynek a hangminősége észlelhetően jobb a Quadénál. Ez a téma
egyelőre a Délibábos Oldalra utalandó. Amely, mint már pedzegettük,
nem is olyan, nagyon délibábos.
AMATŐR NYELVÉSZEK FIGYELEM!
Következő
három kiadásunk
a tiszteletdíj -
találjatok megfelelő
magyar szót az alábbiakra:
Tuner, receiver, tape deck, bookshelf-doboz, woofer.
Egyelőre tehát ismét a régi keresztrejtvényt adtuk föl, részben
hely- és időhiány miatt, részben pedig mert ez sincs még teljesen
megfejtve.
Félreértés ne essék: senki, így mi sem dönthetjük el, melyik
szót fogadja el a műszaki (félműszaki?) nyelv. Mi csak "bedobjuk a
köztudatba" azokat a kifejezéseket, amelyeket jónak, ajánlhatónak,
esélyesnek találunk. Itt vagy ott megpróbáljuk használni őket -
Olvasóink is megtehetik ugyanezt. Kezdetben mindig meglepetést
keltenek az új szavak, de nemegyszer beválnak: elterjednek.
A hangszóró-keresztelő egyébként sokaknak megmozgatta a
fantáziáját. A legtöbben a "csipogó" állattani analógjaival
kísérteteztek, és főleg a dörmögő, brummogó kifejezéseket ajánlották.
Mintha egy fokkal jobb lenne ezeknél szintén többek ötlete, a dübörgő.
Hát - nem tudjuk. A középhangszórók elnevezésére is érkezett jó pár
javaslat: fecsegő, beszélő, kereplő, és amit mi a legjobbnak tartunk:
zengő. (Próbáljuk meg mondatba foglalni! Úgy érezzük, könnyen megy!)
Ezt az ötletet négy olvasónk küldte be: Bunna Győző Pécsről, ifj.
Földes József Szolnokról, Albert Tamás Budapestről és Gyarmati László
Solymárról. A szerzői "honoráriumot" ezúttal nekik szavaztuk meg;
igazi sikerük persze az lehetne, ha a középsugárzókról szólva mások is
a doboz zengőjéről beszélnének.
Családi hifi, hificsalád
Kajdy László,
Bp. Pálffy Gy. u. 23., 1055
...Akai GX630 DB, Marantz 6750 direct drive (Shure M75-tel),
Yamato JR-5072 rádióerősítő a hifi-nacionálém, és úgy vélem, hogy a
szórakoztató elektronikai berendezésekre is érvényes az az elv, hogy
minél több üzemben töltött órával éljék le életüket. Ennek praktikus
módja, hogy a család valamennyi erre alkalmas, vagy annak látszó tagja
tanulja meg a berendezés használatát, s így a hifi igazán családi
közkinccsé váljék, s ne csak "apu privát dilije" legyen. Műszakilag ez
egyre könnyebben megvalósítható, hiszen egy korszerű magnót nemigen
lehet a kezelőszervek segítségével tönkretenni (Ha nagyon akarjuk,
sikerül. De azért igaza van. A szerk.), az erősítő, a lemezek vagy a
karlift kezelése sem ördöngösség. A házi műsor szerkezete is lehet
olyan, hogy mindenki megtalálja a neki is tetsző szalagot, kazettát...
Ez esetben talán kevesebbszer kerül szóba, hogy "ennyi pénzért,
ehelyett a vacak helyett inkább..." - és itt egy lista következne,
amit közismertsége és a korlátozott lapterjedelem miatt nem célszerű
közzétenni.
A Rádió sztereó műsoridejének csökkentéséről annyit, hogy nekem is
van egy takarékossági ötletem. Sötétedés után a közvilágítást ki
kellene kapcsolni...
Megmérte már valaki, hogy a sztereó adás belépőjegyével hányan
férünk be számtalan koncerttermünk valamelyikébe?
Milyen magas az elefántcsont-torony?
Sós Péter János újságíró,
Bp. Lenin krt. 19., 1073
Kedves Kollégák! Ne haragudjatok a megszólításért, de mint
újságíró és hifi-barát, úgy érzem, így helyes. Szeretnék gratulálni a
lapotokhoz... Mégis, volna néhány kritikai megjegyzésem: jószándékkal,
a lap és a hifisták érdekében teszem. Azt hiszem azonban, előtte illő
volna bemutatkoznom.
Zenebarát vagyok, négy-öt hangszeren játszom, rendszeresen írok
popzenei kritikákat különféle lapok könnyűzenei rovatai számára. Hozzá
kell tennem, hogy a fülemet is bemértem nagyjából: 18 kilohertzig
hallok - ez harminc éven felül már tisztességesnek mondható. (Meg kell
jegyeznem, hogy célszerűnek tartanám a Szeánsz-szabályok közé felvenni
a "fülek" ellenőrzését is: egy 15-16 kilohertzig halló ember nem
igazán dönthet egy-egy csipogó hangjáról...).
Ezek után a megjegyzéseim. Az első tisztán nyomdatechnikai. Az
írások egyharmadát nem tudom elolvasni a szertelenül erős alányomások
miatt. Lehet, hogy látványos dolog az ilyesmi, de nekem Sólyomszem nem
a barátom, így ezek a részek kimaradnak az életemből. Talán elég volna
negyed-tónussal alányomni.
Ezt már a lényeg követi. Azt hiszem, a csúcsberendezések a
felvételek információtartalmának mintegy 5 százalékáért harcolnak, s
ezt az ár 70-80 százalékos emelkedésével kell megfizetni. Mindez
természetesen érthető - ám, ha csak ezt állítjátok mércéül, az nem
sportszerű. A címlapra kiírjátok az "audio-kultúra" fogalmat... Az
audio-kultúrának is vannak csúcsai - de tömegfogyasztásra, itt és
most, a tisztességes, közepes hangzás az alkalmas. Nem azt akarom
mondani, hogy felejtsétek el a csúcskészülékek bemutatását,
vizsgálatát. Ez nagyon fontos, és kétségtelenül döntő a fejlődés
szempontjából. De kissé több tér kellene a közepes készülékek, a jó
minőségű kommersz gépek, a szemiprofesszionális berendezések
elemzésére...
Azt hiszem, a magazin éppen ezzel a feladattal érné el a címlapon
fölvállalt célját: így válhatna az "audio-kultúra" valódi fórumává.
Feltéve, ha a szerkesztők valódi tömegkultúra elérését tűzik célul a
szemük elé, s nem akarnak bezárkózni egy elefántcsont-hifi-toronyba...
Kedves János,
köszönettel és érdeklődéssel fogadtuk leveledet. Az újságírónak
munkaeszköze a toll, érthető, hogy csattanósabban fogalmaztál meg
néhány olyan gondolatot, amely levélíróinkban gyakran felvetődött
már. Mégis, csak amikor az "elefántcsonttoronyig" jutottunk az
olvasásban, akkor döntöttünk úgy, hogy ezeken a hasábokon válaszolunk
Neked.
Tipográfiai tárgyú kritikád helytálló: harmadik számunk alnyomatai
túlságosan erősek. Vertük is a fejünket a falba, amikor láttuk, hogy a
már kinyomott íveken összemosódik a szöveg a képpel. Ez többé nem
fordulhat elő.
Nekünk sajnos nincs többünk a mi kis szerény 16 kilohertzünknél,
tehát pontosan olyan jó vagy pontosan olyan rossz a fülünk, mint az
átlagembereké. Felnézünk a Te 18, valamint egy ismerősünk, 20
kilohertzére: ez már igen! Mennyi lehet a világrekord?
Figyelmeztetésedet azonban roppant komolyan vesszük: jó lesz, ha
ezentúl megmérjük a zsűri fülét, és irgalmatlanul elzavarunk
mindenkit, aki akár többet, akár kevesebbet hall az előírásos
16kHz-vél. Hiszen nem lenne mérvadó az ítélete! Reméljük, a
Filharmónia is követi példánkat és hasonló szigorúsággal megrostálja a
koncertlátogató közönséget. (Félre a tréfát: van olyan irányzat,
miszerint a szubjektív meghallgatásokon részt vevők hallását
ellenőrizni kell - hogy vajon normálisan hallanak-e. Szó sincs azonban
"kilohertzversenyről".)
Hogy a csúcsberendezések vajon hány százalékot hoznak "a
felvételek információtartalmán", ez inkább a lemezkritikusok gondja,
hiszen a hifisták nem "információt" akarnak, hanem zenei-akusztikai
élvezetet. Sajnos, csúcsberendezéseket mi eddig egyáltalán nem
teszteltünk. Amiket első három számunkban láttál: jobb-rosszabb
kommerszkészülékek voltak, a legjobb esetben félprofik. A
csúcsberendezéseknek az ára ugyanis nem 70-80, hanem 7-800 százalékkal
magasabb... Ebben a számunkban viszont - és egészen biztosak vagyunk
benne, hogy olvasóink többségének örömére - már bemutatunk egy
osztályon felüli (igaz: kazettás) magnót, valamint egy
"csúcshangszedőt" - 15 másik, olcsóbb pickupbogár társaságában.
Sajnos, a mi elefántcsonttornyunknak még a villámhárítója is
méterekkel van a tengerszint alatt.
Őszinte barátsággal
Darvas László
*
Amikor szóvátettük a Rádió takarékosságimitáló intézkedéseit, nem
sejtettük, hogy ügyünket az Élet és Irodalom is felkarolja, sőt,
hivatkozik is ránk. Ha már semmi eredményt nem értünk el, legalább
simogassuk a hiúságunkat egy általunk eddig ismeretlen kéztől
származó, de baráti levéllel.
Melczer Tibor
Bp. Eötvös Lóránd u. 1., 1053
...Majdnem egy évtizede sztereózom, és így lapjuknak is lelkes
olvasója vagyok... Ezért is szólt szívemből Műfej a szekrényben című,
a Rádió - kasztrált - harmadik műsoráról szóló írásuk (2. szám),
amelynek megjelenésekor már készen volt e tárgyban egy glosszám. Hogy
végül is kesernyés tárcává "nőtte ki magát" (megjelent az Élet és
Irodalom 1980. május 17-i számában), azt e cikkük is ösztönözte. Itt
mellékelem, meg a vele kapcsolatban közreadott hozzászólás (aranyfülű
Kristóf Sándor barátom - nem felbújtásra készített - írása) szövegét
is, az ÉS július 26-i számából. Szeretném, ha a Hifi Magazin új
számának megjelenésekor a dolognak már nem lenne semmi aktualitása.
Arany Kakadu Díj
Ki ne olvasott volna szórakoztató elektronikákról a hazai,
lapokban? Ki ne találkozott volna meglepő állításokkal, néha olyannal
is, amelytől kinyílik a bicska minden igazhitű hifi-barát zsebében?
Vannak, akik számonkérik tőlünk, miért nem helyesbítjük mások
tévedését - de ez ellentmondana a Hifi Magazin már-már közmondásos
szelídségének, félszegségének, birkatürelmének. (Van ezen valami
nevetnivaló?!), Szóval, ha nem muszáj, nem vitatkozunk.
Az alábbiakat se tekintse senki kötekedésnek, inkább elismerésünk,
sőt, bámulatunk megnyilvánulásának. Minden kollégánkkal előfordulhat -
hogy noha általában nem foglalkozik a mi hobbinkkal -, valami kósza
külföldi híranyag nyomán mégis hifi-információ kerül ki a tolla alól.
Az eredmény néha csudálatos. Az írásmű olyan tömörre sikeredik és
olyan abszurd, hogy többé már egyetlen szavába se lehet belekötni.
Ilyenkor minden szóért kár: olyan sokáig kellene magyarázkodni.
Az ilyen remekművek azonban ritkák, tehát nem hagyhatjuk, hogy a
feledés homályába vesszenek. Mi mindenben méltányoljuk a
csúcsteljesítményt, s ezennel megalapítjuk az Arany Kakadu Díjat. Az
"Arany" jelző nem a talmi sárga fémre utal, hanem Arany János egyik
balladájának* (* Ez a ballada a Szőke Panni. A magyar Country &
Eastern kutatóit talán érdekelni fogja e vers szellemi rokonsága egy
mai dalnok, Bródy János szerzeményével, a Szőke Anni Balladájával.
Ki-ki a saját eszközeivel, de ugyanazt verseli meg. Anni is felmegy a
Városba de ott vele is az történik, mint annakidején Pannival.)
hősnőjére, aki olyan "cifra, majd' elrepül". Tarkabarka, egzotikus
szajkónk első nyertese az a cikkecske, amely az Interpress Magazin
olvasóit tájékoztatja a külhoni fejleményekről. (IPM, 1980.
augusztus.)