Hangszerviz



Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését, hozzászólását, s igyekszünk válaszolni kérdéseikre, levélben vagy a Hangszerviz hasábjain. Kérjük, ne küldjenek válaszborítékot: ha írunk, rászánjuk a költségét. A kritikus megjegyzéseket (változatlanul!) közreadjuk, ha ismétlődnek, mindig az élesebb változatot tartjuk meg. A "..." jelzés kihagyást jelöl. Közérdekűnek találjuk s ezért térítés nélkül közreadjuk Olvasóink adásvételi és cserejavaslatait ("Böngésző") - csak ne feledjék, hogy minden ötezer forintnál értékesebb készülékhez vámcédula szükséges. Rovatunkat mint jeleztük - ezúttal nagyon hamar zártuk, ezért lett valamivel rövidebb - levelezésünk pedig valamivel hosszabb. Következő lapzártánk várható ideje 1981. február vége. Címünk: Hifi Magazin, 1906 Budapest, Pf. 223. Magazinvadászat Az első számból immár végképpen kifogytunk. Akinek nem jutott, azt már csak a híres-nevezetes Till Eulenspiegel egyik történetével vigasztalhatjuk. Libapásztor korában Till reggel kihajtott a mezőre kilenc Libát, s este hazatért nyolc libával. Ezekeután az istennek se akarta elismerni, hogy a libák száma megfogyatkozott. (Próbáljon valaki megszámlálni nyolc ide-oda csapkodó-repdeső szárnyast!) A gazdának végül elfogyott a türelme, berendelt kilenc markos legényt, azok rávetették magukat a gágogó jószágokra, mindegyikük a hóna alá kapott egyet - a kilencedik pedig természetesen liba nélkül maradt. - No látod, te pernahajder, hogy a kilencediknek nem jutott?! Mire Till: - Fogott volna amikor még volt... Mi azért nem vagyunk ennyire cinikusak, hiszen - mint számos olvasónk tanúsíthatja - becsülettel szétpostáztuk az elfekvő példányokat. Amikor e sorokat írjuk, lassan a második számból is kifogytunk, a harmadikból talán van még néhány darab, de amíg nem sikerül megszerveznünk az előfizetést, addig "aki előbb jön, hamarabb eszik". Azaz mégse. Kérjük olvasóinkat, ne írjanak túl hamar: csakis akkor, amikor az utcán már kifogyott a lap. Képtelenek vagyunk regisztrálni az előzetes (vagy éppenséggel több számra előre esedékes) kérelmeket. Ha vannak, akikre mégis megpróbálunk tekintettel lenni, azok - egyik olvasónk kifejezésével élve - a "vidéki vidékiek", vagyis akik hátrányos helyzetből rajtolnak az újságárusoknál. Elmértük az Isotrackot Szaller László, Győr, Vörösmarty u. 13., ...Egy tévedést szeretnék tisztázni: a TD 126/III. karjáról Önök azt írták, hogy a kar vertikális mozgását engedélyező csapágy a hanglemez síkjában helyezkedik el, nem pedig 10-15 milliméterrel feljebb, mint szokásos. Én úgy látom hogy a TD 126-oson, amelynek fotóját több helyen is közölték, hasonló kar van, mint az én TD 145-ömön, leszámítva a tulajdonképpeni kart, amely karbonfiberből készült és okosabban oldották meg a shell fel- és leszerelését. Márpedig ennek a csapágya is a lemez síkja felett helyezkedik el, "mint szokásos"... Bizony tévedtünk: olyasmiért dicsértük az Isotrack-kart, aminek nyoma sincs rajta. A szerkesztő hadd mentegesse magát azzal, hogy egyrészt bedőlt egy Thorens-prospektusnak (amely valóban az általunk említett eljárást propagálja - de nem az Isotrack-karra vonatkozik), másrészt gyakran hallgatott zenét egy ismerőse Thorensén, s látta, hogy ezen az Isotrack - feltehetőleg a szokatlanul "magas" hangszedő jóvoltából - valóban egy kicsit felfelé mutat. Képünkön azonban jól látható, hogy a csapágy még így is jóval a lemez szintje fölé kerül, mintegy 10 milliméterrel, - más példányokon pedig még többel is - úgy, ahogy szokásos. TIT-utózengés Katona László, Bp. Kékgolyó u. 2/C., 1123 ...Én részt vettem két TIT-előadássorozaton, így tudom, hogy Csabainak megvan a felkészültsége, csak azok a lehetőségei nem, ami Önöknek. Ő egyedül csinálta a saját költségén, a HFM pedig komoly szakembergárdára és valószínűleg jelentős pénzösszegekre támaszkodhat. Ha jól tudom, Önök felkérték, hogy vegyen részt a HFM szerkesztésében, nyilván a szaktudása alapján. Feltételezem, azért haragszanak rá ennyire, mert visszautasította, szemléleti okokra hivatkozva... Munkatársaink már régen úgy döntöttek, hogy egyetlen szót sem vesztegetnek többé a Magnósok Évkönyvére. Csupán a szerkesztő az, aki képtelen veszteg maradni, s szeretné leszögezni: 1. A Hifi Magazin soha semmire sem kérte fel Csabai Dánielt. 2. Ellenkezőleg: Csabai ajánlkozott minálunk, a bizonyos levelének tanúsága szerint is. Visszautasítottuk. 3. A Hifi Magazin nem támaszkodhat pénzösszegekre, sem jelentősekre, sem másmilyenre. Hogy ki mit csinál a saját költségén, nem tudjuk: az újságcikkek íróit a lapkiadók fizetik, a könyvek szerzőit a könyvkiadók, a TIT-előadókat a TIT. 4. Aki sokezer embernek publikál, az igen is támaszkodjék szakemberekre. Ez kötelessége újságírónak is könyvírónak is. Az ügyet ezzel lezártnak tekintjük. Sem a lapban, sem levélben nem vagyunk hajlandóak visszatérni rá. Globetrotter Orbán József, Bp. Téglavető u. 26., 1104 ...Nem kell Londonig menni, ha az ember látni szeretné a hifi-világ csúcsait! Bécsben a múlt év végén nyitották meg a Praterstrasse 44-46-ban a Hartlauert. Ez egy kétszintes, hatalmas, reprezentatív bolt, ínyenceknek való választékkal, de tesztre nem az igazi. Van viszont a Mariahilferstrasséról bal kéz felé nyíló utcácskában - a Ring felé menet - egy nagy, de annál ragyogóbb bolt, az emeletén szintén a múlt évben berendezett hallgatószobával. Az abszolút felső régiókba számító berendezésekkel. Münchenben Light Sound, Georgenstrasse 85., illetve Türkenstrasse 78. Zürich: Eschenmoser, Birmendorferstrasse 20 - a világ egyik legnagyobb hifi-készletét bemutató bolt. A felső emeleten lehallgatóterem. Ugyancsak Zürichben egy kitűnő hangszórószakbolt: ACR, Sternerstrasse 21., a campinghez közel, a zürichi tó partjánál. (Máris kiváltjuk az útleveleinket. Egyébként mi sem azt írtuk, hogy a látványosságokért kell Londonig menni: a hitelt érdemlő demonstráció az, ami hiánycikk. A szerk.)... Ez év április-májusában az USÁ-ba utaztam... Albouquerqueben, a Hi-Fi House-ban az alábbiakat hasonlíthattam össze... Hangszedők. Sonus Gold Blue: legegyenletesebb hangkép, tiszta magas, de kevés mély. ADC ZLM Improved: egyenletes kristálytiszta hangkép, dinamikus, telt mélyek, a magas nem tolakodó. Olcsóbb a Sonusnál, 75 dollárért vettem e teszt alapján. (Szívesen kölcsönadom meghallgatásra; Rega Planar lemezjátszóm is jó egy tesztre.) (Örömmel fogadnánk, különösen az utóbbit! A szerk.) Audio-Technica AT 20SLa: színezett hang az alsó és felső zónákban, középen a legszebb hangot adja, a legszebb sztereót is. Shure V 15/IV: a leggyengébb a négy közül, kissé erőszakos, nincs igazi csendje, a mélyei szépek, de nem volt egy súlycsoportban a többiekkel. Hangfalak: JBL L220 és KEF stúdió-monitor, a számát nem tudom, a legújabb konstrukció, hasonló elven, mint a Technics SB-7000. (Az R105 volt. A szerk.) Már az első hangok után - Ravel Boleró, majd dzsessz, blues, Verdi: Requiem, Brahms: Hegedűverseny - a JBL messze verte a KEF-et. És ez minden zenében csak fokozódott... Mélyben sehol nem versenyezhettek, tisztaságban ég és föld. Legalább 10dB-lel hangosabb, erőszakolt, agyonszínezett magashangja volt a KEF-nek... És most jön a poén: a technikus a boltban a véleményemet kérve elképedt, mikor a JBL-t kiütéssel jobbnak találtam a KEF-nél. Szerinte ez pont fordítva van... Nem vak volt a teszt. De én nem akartam a JBL-t jobbnak hallani! A KEF mindig favoritom volt, 1976-ban Münchenben a KEF 104-é volt a pálma nálam. A Minimax kontra KEF Mini harca nem azonos erők harca. A Videoton 13 cm-es mély a legjobb magyar hangszóró konstrukció és szerintem veri a KEF-et, magasban pedig a papíros sugárzó nem veszi fel a versenyt a csodálatos T27-tel... Hej, de nehéz helyzetbe hoz bennünket, akik még egyáltalán nem hallottuk az R105-öst! Külföldet járt barátaink azt mondogatják, hogy ennek a hangsugárzónak a hangja egy kicsit élettelen, egy kicsit "klinikai" - de hogy agyonszínezett, 10dB-s magastöbblete legyen, s éppen komolyzenén? Nehéz erre mit mondani. Annál is nehezebb, mert a kis KEF B110-est viszont ismerjük. A Videoton Minimaxról már megírtuk, hogy Angliában is szalonképes - csakhogy a B110/T27 "Minimaxok" (Rogers, JR, Chartwell, Audiomasters, és vagy még tíz cég választékában) kétszerte vagy háromszorta drágábbak. Hajlamosak volnánk ezt pusztán a brit sovinizmussal magyarázni, de nemrég Amsterdamban összeakadtunk egy új aktív hangszóróval. (Ötezer holland forint párja.) Ez a konstrukció két B110-est házasít egy dómmal, és a kis doboz akkorát szól, mint egy ágyú - a szó szoros értelmében, mert persze szívesen demonstrálják a képességeit azzal az ominózus, ágyúlövöldözéses Csajkovszkij-szimfóniával, amire sajtószemlénkben többször is hivatkozunk. Hangsugárzó a talpán, amelyik egyáltalán képes lereagálni ezeket a félelmetes mélyfrekvenciás jeleket... Gidai Gyula, Bätterkinden, 3315 Schweiz E rövid levéllel szeretném elismerésemet kifejezni. Az Önök lapja svájci szemmel olvasva is nagyon érdekes, mutatós kiadvány... Azt hiszem, nem mondok újat, hogy itt már több is van, mint kéne. Így a választás nem is olyan könnyű, hasonlóan a magyarországi helyzethez - csak egy másik nézőpontból. Számomra ebben is nagy segítséget nyújt lapjuk (bocsánat: magazinjuk) teszt, s még inkább Szeánsz rovata. Egyrészt mert nem tudom elképzelni, hogy valamelyik cég lekenyerezte volna Önöket, másrészt mert itt még nem találtam egy összehasonlításra alkalmas stúdiót vagy kiállítást. Ebből a szempontból a FERRÁ-t ne is említsék!... Újra megismételjük (három a magyar igazság): mint svájci olvasónk levele is tanúsítja, a hitelt érdemlő demonstráció Nyugaton is hiánycikk. Hangdoboz-hitvallások (Globetrotter (világjáró) olvasónk levelének befejező részéből.) ...Még csak egy: nagyon örültem annak, hogy önök is a kompaktboxos megoldást választották a Spendor BC1-nél, és nem a besszreflex megoldást. Csak keni a mély hangokat a nyitott doboz, a zárt doboz sokkal élőbb, dinamikusabb, zártabb mély hangot ad. (Vesd össze ezt egy másik Levélírónk véleményével:) ...Tehát jó hatásfokú dobozokra van szükség, viszonylag kis méretben. Én a basszreflex dobozokra esküszöm (kiemelés tőlünk, a szerk.) ...A dobozaim basszusával meg vagyok elégedve, még jobban meg lennék, ha maga a "brummogó" jobban szólna. Ettől függetlenül a papírmembrános hangszóróra esküszöm (kiemelés tőlünk, a szerk.), mert... A Spendor persze igenis basszreflex-doboz (a poszteren is jól látható a nyílás a mélyhangszóró alatt), de nem ezért fabrikáltunk párbeszédet a két levélrészletből. Azt szerettük volna demonstrálni, hogy a hit nemcsak hegyeket mozgat, hanem mélysugárzókat is. A mélysugárzó-dobozokról írt cikkünk már a második lapszámból marad ki helyhiány miatt; csak áprilisban tudjuk közölni. Addig tehát csak annyit, hogy az optimalizált besszreflex-doboz mélyhangja ugyanolyan, mint az optimalizált zárt dobozé. Mit érdemes módosítani? Az utolsó idézet egyébként Czirják János berettyóújfalusi villamosmérnök olvasónktól Származik (Berettyóújfalu, Ságvári I., III. épület). Nyomban elnézést is kérünk tőle, hogy éppen ezt a részletet ragadtuk ki levele végéről, ahelyett, hogy tipográfiai természetű szemrehányásaival kezdenénk: hogy lapunkból miért hiányzik a számozás vagy harminc oldalon keresztül (a szerkesztő nyugtalanul fészkelődni kezd...), hogy az alnyomatok helyenként olvashatatlanná teszik a szöveget (a szerkesztő hamut hint a fejére...), és még sorolhatnánk a jogos megjegyzéseket, de elég az önkínzásból, bántsunk inkább másokat: ...Modifikációra javaslom az Orister erősítőt, noha tudom, nem bejáratos az "udvarba", sőt még a kapuig sem engedik el. De legalább annyi van belőle magánkézben, mint a Teslából, így szerintem megérne egy misét. Már meg ne haragudjanak (miért mi haragudnánk meg? A szerk.), hol volt az óráról az Orister konstruktőre... A megoldás: a bemeneteket és a fokozatkapcsolókat át kellene kötni az AET 250-esnek megfelelően; akkor az Orister a maga szerény lehetőségeihez hozzá tudna nőni. Szerintem egy ilyen kis lépés is segíthetne a még kevésbé vájtfölűek táborán, de mindenesetre egy lépést jelentene előre... Varga Zoltán, Bp. Mártírok u. 146., 1202 ...Az Akai AP-110C lemezjátszó nemcsak a dán rádióval fogja a rádióadókat, hanem az Orion 1015 erősítővel is. Jánoky László, Bp. Menyecske u. 9., 1112 (Olvasónk egy olcsóbb magnót hoz szóba:) ...alapvető konstrukciója lehetetlenné teszi a minőség feljavítását. A fej kicserélése és a Rádiótechnika javaslatának végrehajtása után (az első erősítőfokozat tranzisztorainak helyes munkapont beállítása után) ugyanott találtam magam, mint. annak előtte. Az eredmény, és a minőség lehangoló. Úgy döntöttem tehát, hogy új elektronikát készítek a meglévő mechanikához... Pazorik (?) László, Bp. Nyári Pál u. 9., 1056 ...(a Prometheus) fono-előerősítője brummos, de nagyon, ezt kicseréltem egy Revox-ra, amit közöltek. A Revox dinamikusabb egy kicsit, és mivel külső stabilizált (házi, csinált!) tápegységéről megy, nem brummos... első összerakásra működött, ami dicséret a HFM-nek, mert az RT alapján ez ritkán sikerül, csak hosszú-hosszú méricskélések után. Bán Tamás, Debrecen, Pf. 84/V., 4002 ...Arra kérnék tanácsot, hogyan lehetne egy Prometheus rádióval és az Akai GX 4000D magnóval a magnó monitorlehetőségét kihasználni. Remélem, tudnak benne segíteni... Közvetlenül lapzárta előtt bemutattuk a RAMOVILL-nak előző számunk MOD-ját, s mindjárt azt a modifikációt is, amelyet ebben a kiadásunkban közlünk. Az utolsó pillanatban befutott a válasz; addig rimánkodtunk a nyomdának, amíg a levélnek legalább egy részletét még éppen "benyomhattuk" a lapba. ...A 3FT 3535 típusú dán rádióra vonatkozó átalakítást több készüléken elvégezve azt tapasztaltuk, hogy a nagyfrekvenciás zavarérzékenység a helyi adottságoktól függően megszűnt, illetve jelentős mértékben csökkent. Az átalakításnál 1nF-os kerámia kondenzátorokat alkalmaztunk. A művelet elvégzését vállaljuk, anyag- és munkadíj-költsége cca 200 forint... A Tesla NC440 elektronik lemezjátszó módosítását ugyancsak elvállaljuk a Váci u. 71. szám alatti szervizünkben. Anyaggal, a hozzátartozó finommechanikai munkákkal (görgő-esztergálás), valamint munkadíjjal mintegy 600 forintba kerül. A legújabban forgalomba hozott készülékek kivételével célszerű az átalakítást megrendelni. RAMOVILL Karlovits János igazgató Ezekben a levelekben ugyanarról van szó: kövessünk el mindent, hogy egyáltalán hozzá lehessen jutni valami tisztességes készülékhez. A legegyszerűbb, legegészségesebb persze az, hogy az ember bemegy a boltba, és megveszi, amire szüksége van. Mint tudjuk, erre jelenleg nincs mód (de azért lásd legújabb délibábunkat a 49. oldalon). Egyelőre tehát barkácsolni vagy módosítani kell, és végtére mi is kiadtuk ezt a jelszót - de nyomaszt bennünket a felelősség. Belenyúlni valamely konstrukcióba csak akkor szabad, ha a munka viszonylag egyszerű, nagy biztonsággal reprodukálható, és garantáltan javulást hoz. Lehet találni ilyen módosítást, de idő kell hozzá. Nekünk nagyon kevés időnk van ilyesmire, tehát rangsorolnunk kell a feladatokat. Reménytelen vállalkozásba nem kezdhetünk. Így például nem kísérletezhetünk olcsó magnó-mechanikákkal. (Az Akaik már megérnek egy misét.) Az Orister sem ígér sok jót. Feljavítás után, talán megközelíthetné az AET 250-est - nem nagy perspektíva. Legfeljebb azt ígérhetjük, hogy ha valaki korrekt módon elvégzi az Orister feljavítását, mi ellenőrizni fogjuk a MOD-ot, és ha merjük vállalni érte a felelősséget, közreadjuk. Ez egyébként más hasonló modifikációkra is vonatkozik. A szerzőt becsülettel honorálni fogjuk (ő se kap többet a cikkéért, miatt mi). A hifi-erősítők, rádiók elengedhetetlen szolgáltatása a Tape Monitor, vagyis monitorkapcsoló, hogy a háromfejes magnókról szinkronban lehessen visszahallgatni a felvételt. Sorra fogjuk venni a Prometheust, a Cleót, a Dánt és a többit, hiszen a MOD nem látszik túlságosan bonyolultnak - apropó, gondolt már valaki arra, hogy mi lesz a garanciával? Mint látjuk, nem árt, ha a módosítást a szerviz vállalja el... Quad és EA 057 Hosszú Péter, Bp. Bajcsy-Zs. út 62., 1054 Kitörő lelkesedéssel üdvözöltem a Revox A78-as előerősítő rajzát és műszaki leírását. A lánchoz már csak a végfok hiányzik, ehhez kérném az Önök segítségét. Kérem, küldjék meg a Quad 405-ös kapcsolási rajzát, alkatrészjegyzékkel és műszaki leírással együtt. (Nem bánom, lehet BEAG EA 057 is.) Ígérem, terjeszteni fogom... Dr. Varga Sándor, Gödöllő, Stromfeld S. 6., 2100 ...Örömmel értesítem, hogy van már jobb a Quad 405-nél: az erősítő MOD-változata... Nekem különösen az a képessége tetszik, hogy nem hagyja "fecsegni" a hangszórót, hanem megfogja, helyesebben: befogja a száját. Dob, ütőhangszerek, gitár, általában a pengetettek - sokkal, de sokkal szebben szólnak... Jámbor Oszkár okl. villamos-mérnök Bp. Szív u. 50., 1063 ...Noha hivatkoznak arra, hogy a Hifi Magazin nem szak-, hanem ún. ismeretterjesztő irodalom, a pontosság kell, hogy Önökre is vonatkozzon. Véleményem szerint hasznos lenne, ha méréseikről szabatos és részletes leírást adnának, blokkvázlatokkal kiegészítve. Jó lenne, ha feltüntetnék az alkalmazott mérőberendezések típusait is. Úgy gondolom, ezeknek nem csak a szakmabeliek, hanem a műszakilag tájékozottabb - vagy tájékozódni kívánó - hifi barátok is örülnének. Amennyiben a méréseknek alávetett Quad 405 erősítő egy originál példány volt, nem értek egyet két adattal, amit Önök méréseik alapján közöltek. Az Önök által mért bemenő impedancia 110 kohm-nak adódott 1kHz-en. A Quad 405 kapcsolási rajzáról, némi áramköri ismerettel, ránézésre megállapítható, hogy a helyes érték 20 kohm, a gyári specifikáció adatával megegyezően. Önöknek nem volt gyanús a több mint ötszörös eltérés?! A másik észrevételem az erősítő kimeneti feszültségstabilitásával kapcsolatos. Az Önök által mért és dB-ben megadott kimeneti feszültségváltozásokból visszaszámolva (a kisebb változásokat, tehát a kedvezőbb értékeket alapul véve) a belső ellenállás 20Hz-en: 0,47 ohm, 1kHz-ere: 0,68 ohm és 20kHz-ere: 0,9 ohmnak adódik, gyanúsan magas értékeknek!... A különbség jóval nagyobb annál, ami a mérés korlátozott pontossága, az induktivitás egyenáramú soros ellenállása és a nem ideális áramkör jelenléte miatt felléphet. A néhányszor 10 milliohmos kimenő-ellenállást a Quad 405 erősítőnél jóval szerényebb kapcsolású fokozatok is teljesítik. Nem tudom, hogy a mért adatokhoz mit szólna Mr. P. J. Walker, az Acoustical Manufacturing Co-tól!? Hogy a mérési eljárásokat mélyrehatóan ismertessük, erről vita folyik a Hifi Magazin szerkesztőségén belül is. Valószínű, hogy sokaknak segítenénk vele, és tervezzük, hogy a különlegesebb mérésekről mindenképpen beszámolunk, de egyedőre annyi mindenről szeretnénk még írni, hogy kénytelenek vagyunk takarékoskodni a hellyel. Hiszen például ebben a számunkban is többet írhattunk volna a mérőműszerekről, mint a velük vizsgált hifi-berendezésekről... A Quad 405 bemeneti impedanciája valóban 20 kohm, az elvi kapcsolási rajz alapján is, a specifikáció szerint is. Mi 110 kohmot adtunk meg - nekünk is gyanús volt ez az érték, a mérést kétszer ellenőriztük, de végül arra kellett gondolnunk, hogy esetleg a gyár megváltoztatta a kapcsolást. Még gyanúsabb volt egyébként a jobb csatornán mérhető magasabb harmonikus torzítás (amelyről óvatosságból tettünk is megjegyzést). A mérések vége felé enyhe, majd a használat során egyre erősödő zúgást hallottunk a készülék hálózati transzformátorából. Kérésünkre a gyár új transzformátort küldött. Ekkor ellenőriztük méréseinket, A bemeneti impedancia 1kHz-en mindkét csatornán 20,2 kohm. Rendkívül valószínű, hogy a műszerünk járatta velünk a bolondját - a transzformátorcsere ugyanis nem magyarázhatja tévedésünket -, de a hibát utólag képtelenek vagyunk demonstrálni, újra előidézni. A kimeneti feszültség stabilitása a javított készüléken (bal/jobb, decibelben) 20Hz-en 0,35/0,3 - 1kHz-en 0,35/0,3 - 20kHz-en 0,6/0,6. Ez is a kívánt érték alatt marad, de lényegesen kedvezőbb az eredetileg mért adatoknál. Nagyon zavart bennünket a harmonikus torzítás értéke. Ezt is ellenőriztük, 2x100W kimeneti teljesítménnyel, 8 ohmos terhelésen, lkHz-en. A teljes harmonikus torzítás mindkét csatornán 0,05% alatt volt, tehát a jobb csatorna erősen feljavult (elsőre 0,25%-ot mértünk!). Hogy mi volt ennek. az oka, még nem tudjuk a transzformátorcsere nem ad megnyugtató magyarázatot sem a harmonikus torzítás, sem a kimeneti feszültségstabilitás értékében adódó eltérésre - de az is biztos, hogy az utóbbiakat nem műszerhiba okozta. Így állunk most a Quad-dal. A hangminősége egyébként változatlan - de attól tartunk, hogy ez a hangminőség nem azonos azzal, amit Olvasóink közül többen is a Quad 405 hangjának tartanak. Meggyőződésünk, hogy akik megépítették ezt az eléggé bonyolult, idehaza beszerezhetetlen alkatrészekkel operáló kapcsolást, a legritkább esetben tartották magukat az eredeti alkatrészjegyzékhez. Márpedig akkor "nem ér a nevem". Az EA 057-tel még cifrább a helyzet. Már elpanaszoltuk, hogy az eredeti kimenőtranszformátor 15 ohmos. Azóta magától a tervezőtől kaptunk egy 8 ohm-os transzformátort. Boldogan beszereltük. A készüléket átmértük, nem volt semmi különbség az eredeti állapothoz képest - és mégis azt tapasztaltuk, hogy az erősítő hangminősége romlott. (Jelenleg egy árnyalatnyival gyengébb a Quadénrál.) Konzultáltunk a transzformátor tervezőjével; úgy tűnik, hogy a visszaesés műszaki okokkal is magyarázható - pedig ez a transzformátor még mindig egy nagyon precízen elkészített trafó ám! Tessék ezekután felelősséget vállalni az itt, ott és amott tekercselt transzformátorokért... Nem vállaljuk. Ha közreadunk valamit, az feltehetően egy félvezetős eresítő kapcsolása lesz. Olyan erősítőé, amely magyar konstrukció alapján, idehaza beszerezhető alkatrészekből épül fel, és amelynek a hangminősége észlelhetően jobb a Quadénál. Ez a téma egyelőre a Délibábos Oldalra utalandó. Amely, mint már pedzegettük, nem is olyan, nagyon délibábos. AMATŐR NYELVÉSZEK FIGYELEM! Következő három kiadásunk a tiszteletdíj - találjatok megfelelő magyar szót az alábbiakra: Tuner, receiver, tape deck, bookshelf-doboz, woofer. Egyelőre tehát ismét a régi keresztrejtvényt adtuk föl, részben hely- és időhiány miatt, részben pedig mert ez sincs még teljesen megfejtve. Félreértés ne essék: senki, így mi sem dönthetjük el, melyik szót fogadja el a műszaki (félműszaki?) nyelv. Mi csak "bedobjuk a köztudatba" azokat a kifejezéseket, amelyeket jónak, ajánlhatónak, esélyesnek találunk. Itt vagy ott megpróbáljuk használni őket - Olvasóink is megtehetik ugyanezt. Kezdetben mindig meglepetést keltenek az új szavak, de nemegyszer beválnak: elterjednek. A hangszóró-keresztelő egyébként sokaknak megmozgatta a fantáziáját. A legtöbben a "csipogó" állattani analógjaival kísérteteztek, és főleg a dörmögő, brummogó kifejezéseket ajánlották. Mintha egy fokkal jobb lenne ezeknél szintén többek ötlete, a dübörgő. Hát - nem tudjuk. A középhangszórók elnevezésére is érkezett jó pár javaslat: fecsegő, beszélő, kereplő, és amit mi a legjobbnak tartunk: zengő. (Próbáljuk meg mondatba foglalni! Úgy érezzük, könnyen megy!) Ezt az ötletet négy olvasónk küldte be: Bunna Győző Pécsről, ifj. Földes József Szolnokról, Albert Tamás Budapestről és Gyarmati László Solymárról. A szerzői "honoráriumot" ezúttal nekik szavaztuk meg; igazi sikerük persze az lehetne, ha a középsugárzókról szólva mások is a doboz zengőjéről beszélnének. Családi hifi, hificsalád Kajdy László, Bp. Pálffy Gy. u. 23., 1055 ...Akai GX630 DB, Marantz 6750 direct drive (Shure M75-tel), Yamato JR-5072 rádióerősítő a hifi-nacionálém, és úgy vélem, hogy a szórakoztató elektronikai berendezésekre is érvényes az az elv, hogy minél több üzemben töltött órával éljék le életüket. Ennek praktikus módja, hogy a család valamennyi erre alkalmas, vagy annak látszó tagja tanulja meg a berendezés használatát, s így a hifi igazán családi közkinccsé váljék, s ne csak "apu privát dilije" legyen. Műszakilag ez egyre könnyebben megvalósítható, hiszen egy korszerű magnót nemigen lehet a kezelőszervek segítségével tönkretenni (Ha nagyon akarjuk, sikerül. De azért igaza van. A szerk.), az erősítő, a lemezek vagy a karlift kezelése sem ördöngösség. A házi műsor szerkezete is lehet olyan, hogy mindenki megtalálja a neki is tetsző szalagot, kazettát... Ez esetben talán kevesebbszer kerül szóba, hogy "ennyi pénzért, ehelyett a vacak helyett inkább..." - és itt egy lista következne, amit közismertsége és a korlátozott lapterjedelem miatt nem célszerű közzétenni. A Rádió sztereó műsoridejének csökkentéséről annyit, hogy nekem is van egy takarékossági ötletem. Sötétedés után a közvilágítást ki kellene kapcsolni... Megmérte már valaki, hogy a sztereó adás belépőjegyével hányan férünk be számtalan koncerttermünk valamelyikébe? Milyen magas az elefántcsont-torony? Sós Péter János újságíró, Bp. Lenin krt. 19., 1073 Kedves Kollégák! Ne haragudjatok a megszólításért, de mint újságíró és hifi-barát, úgy érzem, így helyes. Szeretnék gratulálni a lapotokhoz... Mégis, volna néhány kritikai megjegyzésem: jószándékkal, a lap és a hifisták érdekében teszem. Azt hiszem azonban, előtte illő volna bemutatkoznom. Zenebarát vagyok, négy-öt hangszeren játszom, rendszeresen írok popzenei kritikákat különféle lapok könnyűzenei rovatai számára. Hozzá kell tennem, hogy a fülemet is bemértem nagyjából: 18 kilohertzig hallok - ez harminc éven felül már tisztességesnek mondható. (Meg kell jegyeznem, hogy célszerűnek tartanám a Szeánsz-szabályok közé felvenni a "fülek" ellenőrzését is: egy 15-16 kilohertzig halló ember nem igazán dönthet egy-egy csipogó hangjáról...). Ezek után a megjegyzéseim. Az első tisztán nyomdatechnikai. Az írások egyharmadát nem tudom elolvasni a szertelenül erős alányomások miatt. Lehet, hogy látványos dolog az ilyesmi, de nekem Sólyomszem nem a barátom, így ezek a részek kimaradnak az életemből. Talán elég volna negyed-tónussal alányomni. Ezt már a lényeg követi. Azt hiszem, a csúcsberendezések a felvételek információtartalmának mintegy 5 százalékáért harcolnak, s ezt az ár 70-80 százalékos emelkedésével kell megfizetni. Mindez természetesen érthető - ám, ha csak ezt állítjátok mércéül, az nem sportszerű. A címlapra kiírjátok az "audio-kultúra" fogalmat... Az audio-kultúrának is vannak csúcsai - de tömegfogyasztásra, itt és most, a tisztességes, közepes hangzás az alkalmas. Nem azt akarom mondani, hogy felejtsétek el a csúcskészülékek bemutatását, vizsgálatát. Ez nagyon fontos, és kétségtelenül döntő a fejlődés szempontjából. De kissé több tér kellene a közepes készülékek, a jó minőségű kommersz gépek, a szemiprofesszionális berendezések elemzésére... Azt hiszem, a magazin éppen ezzel a feladattal érné el a címlapon fölvállalt célját: így válhatna az "audio-kultúra" valódi fórumává. Feltéve, ha a szerkesztők valódi tömegkultúra elérését tűzik célul a szemük elé, s nem akarnak bezárkózni egy elefántcsont-hifi-toronyba... Kedves János, köszönettel és érdeklődéssel fogadtuk leveledet. Az újságírónak munkaeszköze a toll, érthető, hogy csattanósabban fogalmaztál meg néhány olyan gondolatot, amely levélíróinkban gyakran felvetődött már. Mégis, csak amikor az "elefántcsonttoronyig" jutottunk az olvasásban, akkor döntöttünk úgy, hogy ezeken a hasábokon válaszolunk Neked. Tipográfiai tárgyú kritikád helytálló: harmadik számunk alnyomatai túlságosan erősek. Vertük is a fejünket a falba, amikor láttuk, hogy a már kinyomott íveken összemosódik a szöveg a képpel. Ez többé nem fordulhat elő. Nekünk sajnos nincs többünk a mi kis szerény 16 kilohertzünknél, tehát pontosan olyan jó vagy pontosan olyan rossz a fülünk, mint az átlagembereké. Felnézünk a Te 18, valamint egy ismerősünk, 20 kilohertzére: ez már igen! Mennyi lehet a világrekord? Figyelmeztetésedet azonban roppant komolyan vesszük: jó lesz, ha ezentúl megmérjük a zsűri fülét, és irgalmatlanul elzavarunk mindenkit, aki akár többet, akár kevesebbet hall az előírásos 16kHz-vél. Hiszen nem lenne mérvadó az ítélete! Reméljük, a Filharmónia is követi példánkat és hasonló szigorúsággal megrostálja a koncertlátogató közönséget. (Félre a tréfát: van olyan irányzat, miszerint a szubjektív meghallgatásokon részt vevők hallását ellenőrizni kell - hogy vajon normálisan hallanak-e. Szó sincs azonban "kilohertzversenyről".) Hogy a csúcsberendezések vajon hány százalékot hoznak "a felvételek információtartalmán", ez inkább a lemezkritikusok gondja, hiszen a hifisták nem "információt" akarnak, hanem zenei-akusztikai élvezetet. Sajnos, csúcsberendezéseket mi eddig egyáltalán nem teszteltünk. Amiket első három számunkban láttál: jobb-rosszabb kommerszkészülékek voltak, a legjobb esetben félprofik. A csúcsberendezéseknek az ára ugyanis nem 70-80, hanem 7-800 százalékkal magasabb... Ebben a számunkban viszont - és egészen biztosak vagyunk benne, hogy olvasóink többségének örömére - már bemutatunk egy osztályon felüli (igaz: kazettás) magnót, valamint egy "csúcshangszedőt" - 15 másik, olcsóbb pickupbogár társaságában. Sajnos, a mi elefántcsonttornyunknak még a villámhárítója is méterekkel van a tengerszint alatt. Őszinte barátsággal Darvas László * Amikor szóvátettük a Rádió takarékosságimitáló intézkedéseit, nem sejtettük, hogy ügyünket az Élet és Irodalom is felkarolja, sőt, hivatkozik is ránk. Ha már semmi eredményt nem értünk el, legalább simogassuk a hiúságunkat egy általunk eddig ismeretlen kéztől származó, de baráti levéllel. Melczer Tibor Bp. Eötvös Lóránd u. 1., 1053 ...Majdnem egy évtizede sztereózom, és így lapjuknak is lelkes olvasója vagyok... Ezért is szólt szívemből Műfej a szekrényben című, a Rádió - kasztrált - harmadik műsoráról szóló írásuk (2. szám), amelynek megjelenésekor már készen volt e tárgyban egy glosszám. Hogy végül is kesernyés tárcává "nőtte ki magát" (megjelent az Élet és Irodalom 1980. május 17-i számában), azt e cikkük is ösztönözte. Itt mellékelem, meg a vele kapcsolatban közreadott hozzászólás (aranyfülű Kristóf Sándor barátom - nem felbújtásra készített - írása) szövegét is, az ÉS július 26-i számából. Szeretném, ha a Hifi Magazin új számának megjelenésekor a dolognak már nem lenne semmi aktualitása. Arany Kakadu Díj
Ki ne olvasott volna szórakoztató elektronikákról a hazai, lapokban? Ki ne találkozott volna meglepő állításokkal, néha olyannal is, amelytől kinyílik a bicska minden igazhitű hifi-barát zsebében? Vannak, akik számonkérik tőlünk, miért nem helyesbítjük mások tévedését - de ez ellentmondana a Hifi Magazin már-már közmondásos szelídségének, félszegségének, birkatürelmének. (Van ezen valami nevetnivaló?!), Szóval, ha nem muszáj, nem vitatkozunk. Az alábbiakat se tekintse senki kötekedésnek, inkább elismerésünk, sőt, bámulatunk megnyilvánulásának. Minden kollégánkkal előfordulhat - hogy noha általában nem foglalkozik a mi hobbinkkal -, valami kósza külföldi híranyag nyomán mégis hifi-információ kerül ki a tolla alól. Az eredmény néha csudálatos. Az írásmű olyan tömörre sikeredik és olyan abszurd, hogy többé már egyetlen szavába se lehet belekötni. Ilyenkor minden szóért kár: olyan sokáig kellene magyarázkodni. Az ilyen remekművek azonban ritkák, tehát nem hagyhatjuk, hogy a feledés homályába vesszenek. Mi mindenben méltányoljuk a csúcsteljesítményt, s ezennel megalapítjuk az Arany Kakadu Díjat. Az "Arany" jelző nem a talmi sárga fémre utal, hanem Arany János egyik balladájának* (* Ez a ballada a Szőke Panni. A magyar Country & Eastern kutatóit talán érdekelni fogja e vers szellemi rokonsága egy mai dalnok, Bródy János szerzeményével, a Szőke Anni Balladájával. Ki-ki a saját eszközeivel, de ugyanazt verseli meg. Anni is felmegy a Városba de ott vele is az történik, mint annakidején Pannival.) hősnőjére, aki olyan "cifra, majd' elrepül". Tarkabarka, egzotikus szajkónk első nyertese az a cikkecske, amely az Interpress Magazin olvasóit tájékoztatja a külhoni fejleményekről. (IPM, 1980. augusztus.)