Holtidő |
Amikor ez a kiadásunk -most már tudjuk: augusztusban- Olvasóink
kezébe kerül, mi már a téli számot is lezárjuk, hiszen csaknem három
hónap, amíg lapunkat kinyomtatják. Addig is jelezni szeretnénk, min
dolgozunk, mi várható következő számainkban. Mindenekelőtt azt
tervezzük, hogy képes riportban számolunk be az idei düsseldorfi
hifi-bemutatóról, a maga nemében legrangosabb európai
szakkiállításról. Minthogy augusztus utolsó hetében tartják, a
tudósítással azon sebtiben el kell készülnünk, hogy le ne késsük a
lapzártát.
Egy nehéz fába is rövidesen belevágjuk a fejszénket: elkezdjük
minősíteni az idehaza hozzáférhető hangdoboz-típusokat. Ahogyan egyik
olvasónk írja: ez afféle BEAG-Orion-Videoton csatározásnak tekinthető.
Eddig azért halogattuk, mert túlságosan alacsonynak találtuk a
színvonalat, és úgy gondoltuk, jobb lesz bevárni a Videotonén kívül az
Orion új szériáját is, így talán valamivel kedvezőbb helyzetből
rajtolhatunk.
Különös figyelmet szentelünk a minimaxoknak, azaz -hogy ne sértsük
a Videoton-márkanevet- a miniboxoknak, három okból is. Először, mert
tekintettel kívánunk lenni a szélesebb körű, de szűkebb bukszájú
vevőközönségre. Másodszor, mert a technika egy bizonyos mértékig
valóban teret enged a miniatürizálásnak, és így egy-egy Dávid szebb,
tisztább, zeneibb, "sztereóbb" hangképet produkál némely Góliátnál.
Harmadik érvünk a didaktika: valami azt súgja nekünk, hogy
hangszórógyártó vállalataink helyesen tennék, ha előbb egy-két
kisméretű, de jóminőségű, minidobozokhoz alkalmas hangszórót
építenének, és csak azután bővítenék a választékot.
Ezért aztán konkurenciáról is gondoskodunk. Képünkön egy Minimax
látható, de előtte a "motorok" nem VT-, hanem KEF-gyártmányúak. A 8110
mély-középhangszóró és a T27 csipogó számos bevált angol hangdobozban
megtalálható; ez a mini-szet a tulajdonképpeni angol "néphangszóró".
Kvalitásairól magunk is szeretnénk meggyőződni, ezért kértünk és
kaptunk két párat a KEF-től, kísérleti célokra. Ajánlani természetesen
csak akkor ajánljuk, ha ezt már felelősséggel tehetjük. Mindenesetre
megemlítjük, hogy a 4 darab ára mintegy 3000 forint lehetne a hazai
boltokban, s ha ehhez hozzávesszük a famunkát és a keresztváltót, egy
pár Minimax árának két-két és félszereséből hozható össze egy pár
KEF-minibox. Ezen már el lehet gondolkodni.
A "hús-vér" hangdobozokhoz írásos malasztot is adunk. Legelőször
-következő számunkban- azokra a kérdésekre szeretnénk kimerítő választ
adni, amelyek a legtöbb hangbarátot a leginkább izgatják: milyen nagy,
mekkora teljesítményű, milyen mély basszusú hangdobozra és mekkora
erősítőre van szükség a lakószobákban.
Jó híreink vannak az új Orion-készülékekről: most már egészen
biztos, hogy a Torony felépül. Mondanunk sem kell, hogy amint
rátehetjük a kezünket, rögtön nekilátunk a vizsgálatának.
Ebben a számunkban megint szerepelt két lemezjátszó; a harmadikat
téli számunkra hagytuk. Ez nem más, mint a módosított Tesla NC 440-es
- majd meglátjuk, mire képes. (Szóba kerülhet még egy újabb
importkészülék is.)
Rövidesen összeállítunk egy rádió-tesztet (hadd nevezzük itt már
rádiónak a receivert). A jelöltek: Prometheus, Cleopatra, Elizabeth és
természetesen "a dán" - ha csak újabbak nem csatlakoznak hozzájuk.
A mindenképpen importálandó hifi-láncszem: a hangszedő. Tervezzük,
hogy végigmérjük-végighallgatjuk a nagy cégek minden számításba vehető
gyártmányát. Az első széria már megérkezett: az Ortofon
rendelkezésünkre bocsájtotta egy tucatnyi modelljét, a híres-nevezetes
MC30-cal bezárólag. Reméljük, találunk majd köztük viszonylag olcsó,
és mégis széphangú típusokat.
Mintadarabokat kértünk a magnószalaggyártó cégektől is, egy nagy,
összehasonlító teszthez. Egyelőre orsós típusokat vizsgálunk. Nemigen
érzékeljük ugyan, hogy a magyar kereskedőknek mennyiben áll módjukban
magnószalagot rendelni külföldről, s hogy egyáltalán kíváncsiak-e a
véleményünkre.
Végül egy zsákbamacska. Különféle (mi több: eltérő ítéletű)
hifi-lapok nagy egyetértéssel dicsérnek egy meglehetősen olcsó
erősítőt. Azt írják róla, hogy öt-hatszorta drágább modelleket is
játszva maga mögött hagy. Elhatároztuk, hogy ennek utánanézünk. Az
egyik hazai kereskedelmi vállalat megígérte, hogy beszerzi egy
példányát. Amíg magunk is meg nem vizsgáltuk, óvakodunk bármiféle
reklámtól, olyannyira, hogy még a típusszámot sem áruljuk el. Kérjük
Olvasóinkat, hogy ne is írjanak, főleg ne telefonáljanak miatta. Ha a
kis erősítő valóban beválik, akkor majd felfedjük az inkognitóját.
Angol "néphangszórók": a KEF B110 és T27, egy Minimax társaságában