MOD (Modifikálás, modernizálás) |
Dansk Hi-Fi (3F) rádió
Már megint egy jenki-kifejezés (odaát nagyon szeretik az effajta
praktikus rövidítéseket). A MOD azt teszi: MODifikáció - vagyis
változtatás valamely készülék eredeti anatómiáján. Három fő változata
van, aszerint, hogy a változtatást a gyártó cég maga ajánlja
jóváhagyja vagy tiltakozik ellene (ilyen kor fuccs a garanciának).
De hát miért kéne utólag belenyúlni a tervezők művébe?
Mindenekelőtt azért, mert a drága készülékek sem tökéletesek;
nemegyszer nagyonis indokolt javítani rajtuk Máskor pedig az történik,
hogy valamely széria világrajövetele után a tervezők nem zárják le a
dossziét, nem kezdenek homlokegyenest más irányban kísérletezni, hanem
következetesen folytatják eddigi, alapjában helyesnek érzett
munkájukat. Az újabb típus ilyenkor nagyon hasonlít a régire, s
nemegyszer maga a gyár ajánlja fel, hogy illő honorárium fejében
naprakésszé varázsolja a már kifutott modelleket. (Általában ez sem
sokkal olcsóbb, mint a készülékcsere.)
Nálunk azonban ritkák az igazán jólsikerült konstrukciók: amihez
hozzáférünk, az körülményeinkhez mérten elég drága, s gyakran több
sebből vérzik. Az esetleges módosítás költsége pedig összemérhetetlen
a készülékek árával. Hát hogyne volna érdemes akár kampányt is
indítani a már forgalomba került masinák feljavítására! Úgy gondoljuk,
hogy a nagyobb elektroakusztikai gyárakon kívül számos más intézmény
is foglalkoztat olyan mérnököket-technikusokat, akik önálló
konstruktőri munkához talán nem rendelkeznek a kellő idővel és
műszerparkkal, de a hifi iránti érdeklődésük folytán szívesen
felülvizsgálnának egyes konstrukciós részleteket.
Ami a szóhasználatot illeti, ezen ne múljék: a MOD minálunk is azt
jelenti, hogy MODifikálás, azaz MODosítás, avagy éppenséggel
MODernizálás. Ebben a számunkban tehát megindítjuk modifikációs
rovatunkat, s ezentúl igyekszünk minden alkalommal közreadni
valamiféle MOD-ot, amely a készülékeknek vagy a használhatóságán, vagy
pedig a hangminőségén javít. Biztosak vagyunk benne, hogy ez nem
reménytelen álMODozás.
Eljárásunkat legfeljebb az érintett készülékek konstruktőrei
veszik majd MODortalanságnak, de aligha lesz igazuk. Ők tudják a
legjobban, hogy ami piacra kerül, az csaknem mindig kompromisszum
eredménye, s nem feltétlenül reprezentálja a tervezőmérnökök
képességeit. Hiszen a kereskedelmi szempontok miatt általában
egyszerűsíteniük kell az áramköröket, meg kell takarítaniuk a drágább
alkatrészeket és így tovább. Nem szabad tehát megütődniük azon, hogy
az ő sokezer forintos készülékeiket valaki később megpróbálja
feljavítani. Sőt, feltehetően éppen ők adhatnák a legjobb tippeket.
MOD-jaink feltétele: indokoltságuk. Valamennyit gondosan
ellenőrizzük, mielőtt publikálnánk. S még egy fontos dolog: a
modifikációkat bemutatjuk a GELKÁ-nak és a RAMOVlLL-nak is, hátha
hajlandóak lesznek elvállalni ezeket a munkákat, legalább egy-egy
reprezentatív szervizállomásukon, kalkuláció alapján. (Mi úgy
képzeljük, hogy egy-egy ilyen MOD nem veszélyeztetné a garanciát...)
Számos olvasónk panasza nyomán első MOD-unk tárgya a hazai piac
legdrágább elektronikája, a Dansk Hi-Fi (3F) receiver. Fölöttébb
érzékeny a rádiófrekvenciás zavarokra, főleg, ha az Akai AP-100C
lemezjátszóval párosítják. Külön köszönet illeti a kísérleti nyúl
gazdáját, dr. Gábor György budapesti olvasónkat, aki nem rettent
vissza az operációtól, az esetleges komplikációktól és
szövődményektől, s vadonatúj dán rádióját hajlandó volt felfektetni a
műtőasztalunkra.
*
A 3F és az Akai lemezjátszó házassága tehát nem éppen zavartalan,
de azért nem kell mindjárt válóperre gondolnunk. A probléma, amelyre
annyian panaszkodtak, a következő: "Phono"-állásban nemcsak a
lemezjátszó szól, hanem különféle rádióműsorok is beszűrődnek,
kisebb-nagyobb hangerővel. (Mondanunk sem kell, hogy ezeket a
magnófelvétel is rögzíti!) A rendkívül kellemetlen jelenség oka -
nagyon leegyszerűsítve - nem más, mint hogy valamennyi, az erősítőhöz
csatlakoztatott vezeték antenna gyanánt működik, s "behozza"
környezetének nagyfrekvenciás jeleit. Ezek a készülék félvezetőin,
vagy akár egy-egy nem kifogástalan forrasztás, bizonytalan kontaktus
jóvoltából egyenirányítódnak, hallhatóvá válnak. Ebből a szempontból a
fono-bemenet a legkényesebb, viszonylag nagy érzékenysége folytán.
(Zárójelben jegyezzük meg, hogy nem ritkán még a jónevű cégek
erősítői is érzékenyek a rádiófrekvenciás zavarokra; a
lelkiismeretesebb gyárak - ha kell - leírást, alkatrészeket küldenek a
panaszos vevőnek.)
A megoldás, legalábbis elméletben, kézenfekvő: meg kell
akadályozni, hogy a nemkívánatos nagyfrekvenciás jelek bejussanak az
erősítőbe. Azáltal, hogy minden vezetéket a lehető legrövidebbre
szabunk, máris csökkentettük a bajt. Ámde a gyakorlatban nem
nyirbálhatjuk nyúlfarknyira a vezetékeket, különösen nem azokat,
amelyek a hangsugárzókhoz futnak - és máris van egy sok-sok méteres
antenna-párunk. Egy másik megoldás: "akadályt" építeni a
nagyfrekvenciás jel útjába. Nagyfrekvenciás fojtótekercsről van szó,
ezeken a hangfrekvenciás jelek akadálytalanul átjutnak, a zavaró jelek
viszont csillapítást szenvednek. Végül megszüntethető a zavar úgy is,
hogy minden csatlakozónál (nagyfrekvencián használatos, jóminőségű
kerámia-kondenzátorokkal) "csapdát állítunk" a rádiófrekvenciás
jeleknek. Mindezeket a módszereket általában együttesen alkalmazzák,
különösen ott, ahol például egy nagy teljesítménnyel adó rádióamatőr
működik a közelben.
Még megjegyezzük, hogy a gyárak általában ügyelnek arra, hogy
lemezjátszóik a lehető legkisebb mértékben szedjenek fel
nagyfrekvenciás jeleket. A többi között ezért találunk a
tengerentúlról érkező készülékek többségén egy külön földelő
vezetéket, amelyet az erősítő földelőcsatlakozásához (vagy fémházához)
kell rögzíteni. Az Akai AP-100C típuson az eredeti RCA-csatlakozók
helyére 5-pólusú csatlakozódugó került, s az előbb említett földelést
ennek hidegpontjára kötötték - elég szerencsétlenül. (A Pioneer PL
200-on viszont megmaradt a külön földelés egy kisméretű
krokodilcsipesszel, s ez lényegesen jobb megoldás.)
Ennyi bevezető után közreadjuk módosításunkat, amely a
gyakorlatban már bevált, bár - hangsúlyozzuk! - nem törekedtünk
teljességre. Azt akartuk, hogy a javítást könnyű legyen elvégezni, s
anyagra se kelljen többet költeni 10-20 forintnál. Később, ha
szükséges, publikálhatunk komplikáltabb és alaposabb eljárást is, de a
munkát egyrészt nehezebb lesz kivitelezni, másrészt jóval több és
drágább anyag kell hozzá. Mindazonáltal reméljük, hogy a legtöbb
esetben már az egyszerűbb megoldás is célra vezet - a Naphegyen
például tökéletesen bevált. A módosítás semmiben sem befolyásolja a
készülék egyéb paramétereit - csak redukálja a rádiófrekvenciás
zavarokat.
Két lépcsőben kell beavatkoznunk a 3F elektronikájába: a
"Phono"-bemeneten és a hangsugárzó-kimeneteken. Az alább megadott,
összesen 6 darab alkatrészre van szükség:
2 kondenzátor, egyenként 820-1000pF, 2 kondenzátor, 47nF, 2
ellenállás, 4,7 ohm, egyenként 1/10-1/4W.
1. A "Phono"-bemenetnél az első tranzisztorok bázisa-emittere közé
820-1000pF értékű kerámia kondenzátort helyezünk. A készülékhez
mellékelt elvi kapcsolási rajzból itt közlünk egy részletet; a TR1 és
TR2 tranzisztorokról van szó.
A művelet nem kényes. A készüléket ki kell szedni fadobozából. A
fono-erősítő paneliját a bemeneti csatlakozóval együtt emeljük ki
helyéről. A panellját és az antennacsatlakozót 2 réztartó, azaz
(hátoldalról) 1-1 csavar rögzíti; ezek eltávolítása után a nyomtatott
áramköri lapot már csak egy kihajlított fémfül fogja. Ezt laposfogóval
elhajlítva kifordítható az egész egység.
Ábráinkon nyíllal jelöltük a két pótlólagos kondenzátor helyét. A
lehető legrövidebb kivezetéssel forrasszuk be őket a TR1, illetve a
TR2 bázisa-emiterre közé, ügyelve arra, hogy a paneli visszahelyezése
után ne okozzunk zárlatot, a fémrészek ne érintkezzenek más
kivezetésekkel. Ugyanez okból, ha csak nagyobb méretű kondenzátorokat
tudunk szerezni, gondoskodni kell a szigetelésükről, nehogy
hozzáérhessenek a fém aljlaphoz. (Ragasszunk műanyag szigetelőszalagot
a megfelelő helyekre.)
2. Mielőtt összeraknánk a dobozt, vegyük kezelésbe a
hangszórócsatlakozókat is. (Mármint azt a kettőt, amelyet használunk -
hiszen a 3F-re két pár hangszórót lehet kötni.) Magukra a
csatlakozóhüvelyekre kell forrasztani egy-egy 4,7 ohm-47nF soros
tagot.
Sólymos Antal
