Jubilál a Magnós Klub |
Tisztelt Szerkesztő Elvtárs,
örömmel tudatjuk, hogy
a Fővárosi Művelődési Ház Magnós
klubja ez évben lett 15 éves.
Minthogy tevékenységi formájában
közel áll a Hifi Magazinhoz,
kérjük, hogy ezt az információt
szíveskedjenek közölni a folyóiratban.
Köszönettel: Urbán Gyula igazgató
Évfordulót ünneplünk, a Magnós Klub alapításának 15. évfordulóját.
Ez a Magnós Klub a Fehérvári úton tevékenykedik, a Fővárosi Művelődési
Házban.
Bizonyára sokan emlékeznek most velünk, nem kevesebbre, mint az
ifjúságukra; azokra a lemezekre, amelyek múltunknak egy-egy lapját
jelentik, s amelyek ma is fellelhetők a klub szekrényeiben - vagy
odahaza szalagon.
Hát pergessük le őket, mindjárt az elejéről: Bill Haley, Roy
Orbison, Gene Pitney, a Champs, Fats Domino... aztán a beat-zene,
amelyben más minta is volt a Beatlesen kívül: a Hurricanes, a
Ventures, a Shadows, a Ronettes, a Dreamers, a Spotnicks, Gerry és a
Pacemakers, Cliff és a többiek... aztán egyre hangosabb szalagokat
találunk: Doors, Pink Floyd, King Crimson, Led Zeppelin... majd az a
zene, amely a progresszív beatből kiindulva megreformálta a dzsessz
világát, és amelyet azzal az ügyetlen névvel illetünk, hogy
dzsessz-rock: Herbie Hancock, Chick Korea, a Weather Report... és ha
leírjuk, hogy diszkózene, már itt is vagyunk a mában - és még mindig a
Magnós Klubban. A lemezjátszó ma is él és dolgozik. Persze később
kinőttük az első felszerelést, újabbak és jobbak jöttek.
Az indulást egy kicsi, elhivatott, rendkívül lelkes gárda tette
lehetővé. De említsük meg házigazdánkat, az FMH-t is, amelynek akkori
vezetője, Drucker Tibor (ma a Könyvértékesítő Vállalat igazgatója)
nélkül nem lett volna Magnós Klub.
Kezdetben mindenki otthon vehette fel a lemezeket, amelyek hétről
hétre változtak, s amelyeket óráról-órára, kézről-kézre adtak.
Rövidesen meglett az első hifi-sor, a Stúdió: egy komplett Perpetuum
Ebner lánc, hangdobozok, erősítő, lemezjátszó - ez az akkori füleknek
igen jó hangot, sokunknak a legjobbat jelentette. A lemezjátszó ma is
él és dolgozik. Persze később kinőttük az első felszerelést, újabbak
és jobbak jöttek. Kiemelem a "kedvesebbek" közül a Fisher csöves
erősítőt és az ugyancsak csöves Revox G36-os félsávos magnetofont. (Ma
is működik.)
Az érdeklődés akkora volt, hogy létrehoztuk a belső stúdiót; itt
egyidejűleg 30 magnót lehetett bekapcsolni, vagyis hetente 120 klubtag
találta meg a szórakozását. A kezdeti években a tagdíj heti egy nagy
és öt kislemez beszerzésére volt elegendő; később a nagyobb taglétszám
folytán összegyűlt pénzből többre is futotta.
Akkoriban hoztuk létre az általunk erre érdemesnek ítélt
lemezekből az archívumot, s ez ma már több száz lemezt számlál.
Sajnos, az utóbbi években nemigen gyarapszik: a mai könnyűzene
véleményünk szerint (csekély kivétellel) csak a mának szól - nem is
beszélve a költségeiről. Az elmúlt 15 év viszont pazar zenei anyagot
nyújtott igen kevés költség fejében. És nemcsak azoknak, akik a
Stúdióban vettek fel. Számos vidéki klubtagnak is rendszeresen küldtük
az "adagokat". 1972 óta az FMH részesévé vált klubéletünknek,
"üzemeltetőnkké" lett, s ez az első időkben sok bonyodalmat okozott. A
negatívumokból ma már inkább csak a műszaki felszereltségünk
hiányosságát érezzük, bár szerény berendezésünk még mindig igen
jóminőségű jelet juttat a Revox A78-as erősítőn át a magnókhoz.
Beszéljünk a máról is. Klubtagjaink évente 150-200 hanglemez
között válogathatnak, s biztosan jobb minőségű programhoz jutnak, mint
az URH-n. Jelenleg heti három stúdiónapot tartunk: hétfőn, kedden és
csütörtökön 18 órától. Minden második vasárnap délelőttjén a legújabb
dzsessz-, illetve dzsessz-rock-albumokból válogatunk. (Ebből a
műfajból ez évente 60 LP-t jelent.) Több vidéki klubot mi látunk el
lemezzel, illetve szalagon küldött műsoranyaggal. A zenei anyagot
fél-, illetve negyedsávon, kazettán és orsós szalagon, DNL vagy Dolby
zajcsökkentővel egyaránt rögzíteni tudjuk.
Létszámunk ma körülbelül 100 fő, ami talán nem kevés, de nézetünk
szerint pazarlás, hiszen ekkora műsorral sokkal több magnóst is
elláthatnánk. Hisszük, hogy sokan nem is tudnak a létezésünkről. Ők
hát fogadják meghívásunkat egy 15 éves, élénk életet élő klubba.
Szívesen látjuk régi tagjainkat is. Elbeszélgethetnénk jelenünkről,
múltunkról, lemezekről, hifiről - és egyébről is.
Wilpert Gábor
Jubilál tehát a Magnós Klub, s vele együtt egy egész mozgalom. A
popzene kedvelői, rajongói, "bélyeggyűjtői", a magnetofon lovagjai;
akik esténként Sashalmon kapták kézhez, éjjel a Józsefvárosban írták
szalagra, hogy aztán hajnalban Újpestre vigyék vissza a luxemburgi
top-számokat... no persze, ez a romantika kora volt. Amikor klubot
szerveztek, hogy függetlenítsék magukat a Hanglemezudvartól -
emlékszünk még rá? hanglemezenként és naponként 31 forint volt a
kölcsönzési díj: egész vagyon 1965-ben! -, az angolszász pop nem volt
még szalonképes Magyarországon, de az idő a magnósokat igazolta.
Tizenöt évet tudnak maguk mögött - a klub életkora lassan
megközelítheti a tagokét.
Mi ismerjük azt a "kicsi, elhivatott társaságot", a Magnós Klub
egykori alapítóit. Öten voltak. Engedtessék meg, hogy a jubileum
alkalmából őket is előkeresgéljük a süllyesztőből, csak néhány szó
erejéig. Csak hogy megbizonyosodjunk: nem lettek-e hűtlenek a
magnószalaghoz.
Cintula, az elnök volt a lemezek beszerzője, s egyben az akkor még
szintén "kezdő" rádiós Komjáthy fő-fő szállítója. (Állandó vita tárgya
volt, hogy rögzítheti-e a Rádió a legújabb top-slágereket, mielőtt a
klub valamennyi tagja felvette volna.) Cintula azóta is megőrizte
becenevét, mint az egyik legtekintélyesebb, mondhatni: rangidős
lemezpörgető (így hívják ma a disc jockey-t?). A haj elszáll, a hobbi
megmarad - de néha professzió lesz belőle.
Géza csoportvezető mérnök egy hangtechnikai gyárban. A diaképekből
és hangfelvételekből komponáló új műfajnak, a diaporámának ő az egyik
hazai atyamestere, amennyiben nemcsak külföldről hoz haza díjakat,
hanem a budapesti színházak előadásain is gyakran ő szolgáltatja a
diaporáma-kíséretet. Hamarjában maga sem tudná megmondani, hány
magnója van: a lényeg az, hogy bármilyen sávról, bármilyen
sebességgel, bárhová másolni tudjon.
Guszti gyártásvezető lett a Televízióban. Ma is magnózik, mint
"szelíd motoros": kitart a jó öreg Tandberg 64-esnél. A lemezjátszója
nem ilyen konzervatív (Dual 721, Shure V15/IV hangszedővel - ezt ő
kölcsönözte tesztjeinkhez).
Piki kívül áll iparon, tévén, rádión, de olyan lemezei vannak,
hogy egy király is megirigyelhetné. (Konzervatívabb ízlésű királyra
gondolunk, úgy a hatvanas évek elejéről.) Négy Champs-album, teljes
Domino-életmű és hasonlók... Tőle tudjuk azt is, hogy a régi
kiadványok ára (nem az újrapréselteké! az eredetieké!) úgy megy
felfelé, mint borban a gyöngy; hogy egy nemzetközi szekta úgy vadássza
ezeket az albumokat mint bélyeggyűjtők a Kék Mauritiust - a hasonlat
azért is jó, mert egészen különleges katalógusokat is kiadnak.
És ha valaki netán az ötödik alapító iránt érdeklődne,
megnyugtathatjuk: ő sem fordított hátat a magnózásnak. Jelenleg
hifi-magazint szerkeszt Budapesten.
-vas-
